Boldog vagy?
Boldog vagy?
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg őszintén. Boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, hogy talán mégiscsak ajándékként kaptuk az Életet? Csak úgy, Önmagáért? Hogy szeressük és ÉLJÜK?
Hozzászólások
126 hozzászólásSzeges szerintem ezt így nem lehet senkin sem számon kérni. Úgy gondolom ez nem helyes,és tulajdonképpen most itt sok embert megítélsz,mert éppen azt csinálja ami most őt a legjobban érdekli.
Ez olyan ,mintha tőled valaki számon kérné,hogy te most miért vagy szerelmes,és miért vagy boldog,miért nem agyalsz te is itt velünk.
Tudod nem mindenki ugyanattól boldog. Van aki mástól boldog. Honnan tudnád? Meg tudod ítélni?
Nem ,hiszen magadból indulsz ki,és nagyon úgy néz ki az utóbbi idők hozzászólásaidból,hogy egyedül azt a fajta boldogságot tudod elképzelni,amiben te most vagy.Pedig hidd el ,hogy más is lehet boldog és másképpen is lehet boldog,mert a boldoságra nincsen recept. Ki így boldog, ki úgy, ki sehogy.
És ezért nem is lehet tanácsot adni,hogy Te itt van a boldogság receptje,én csak tudom,mert hát én így vagyok boldog. Te igen,de sokfélék vagyunk,és más meg máshogyan boldog.Szerintem ezt el kéne fogadni. A boldogság nem egy rugalmas zokni,ami ami csak egy méretben létezik ,mégis mindenkire jó.:)))
...hol van itt a számonkérés, megítélés? Pontosan Te ítélsz meg engem a közelmúltbeli hozzászólásaim alapján. :))
Ha más írta volna a blogot, ez a feltételezés szerintem fel sem merült volna Benned. Nem hinném, hogy a blogindító szöveg kifejezné a jelenlegi állapotomat. Egyébként nem titkolom, hogy az első verzióra, a boldogságra szavaztam, mint ahogy Te ezt nyilvánvalóan tudod.
Tanácsot sem adtam senkinek, mindössze néhány kérdést tettem fel.
Azért írtam a blogot, mert fut a honlapon egy szavazás, melynek címe: Boldog, vagy boldogtalan vagy. Vagy valami hasonló.
A lényeg, hogy ezidáig 320-an vallják, hogy boldogok, 228-an pedig azt, hogy nem.
A dolog szerintem itt is egyszerűbb annál, mint amit belevetíteni igyekszel, hiszen nem receptet kínálok, egyszerűen csak érdekel, hogy a kis választott Családomban ki érzi magát boldognak és ki nem.
Te Évi, boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?
:)))
Igen Szeges,ez már nagyon rég óta így van:)
Irtam is róla nem egyszer.
/,,Te Évi, boldog vagy? Örömben, harmóniában élsz? Tudsz-e napjaid többségében maradéktalanul örülni a Téged körülölelő Életnek?''/
Egyáltalán nem olyan szándékkal írtam amit írtam,ahogy te az levetted:) Nem is értem miért?
Az igaz ,hogy mostanában több olyan hozzászólásod volt ahol ugyanezt írtad,mint ebben a blogban.
Én nem tudhattam,hogy egy szavazás ihletett meg:)))
Nekem ez a blog az eddigi hozzászólásaid természetes folytatása volt.
Én erre reagáltam,és távol állt tőle bármilyen bántó,sértő szándék. Igazán sajnálom,ha ezt így érzed,erre nem tudok mit mondani.
Talán olvasd el ezt újra,hogy mit és hogy fogalmaztál,és esetleg meglátod azt amit én abban amit és ahogy írtál.
,,S Ti, agyalósok, a megismerhetetlent is megismerni akarók, tudtok-e néha lazítani csak úgy a semmiért, hogy közben ne azt vizslassátok, ez vagy az miért pont így van, mi mozgatja, s így van-e egyáltalán?
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között gondoltok-e néha arra, ...stb..stb...
Szerintem mélyedj el egy kicsit ebben a megfogalmazásban,és ha még mindig furcsának találod,amit írtam,én nagyon szépen ,szeretettel elmondom neked,hogy miért .
,,Hogy szeressük és ÉLJÜK? ''
Hát alapjáratként ezt el lehet fogadni,de szerintem azért ennél többről is van szó amiért élnénk.
És egyáltalán nem baj,hogy egyesek keresik ezt a többet is,és akár ,,agyalnak'' is rajta,hogy mi minden rejlik még ebben a létben:)/vagy akár egy másikban:)/
Aztán miért baj az,hogyha valaki úgy érzi,nem akar örökké ,,osztályt'' ismételni,hanem tovább akar lépni?
És hát lehetne folytatni a kérdezősködést:)))
Semmi nem baj Évi, gondolkodhatunk egy, vagy akár száz létben is, de ha az jelent bukást, osztályismétlést, ha jól érzem magam a bőrömben, akkor bevállalom akár mind százat. És Te csak lépj nyugodtan tovább, a lényeg, hogy mellette/közben lásd, hogy mi minden rejlik ebben az Egyszerű létben is, amiben most élünk...:)
,,ha az jelent bukást, osztályismétlést, ha jól érzem magam a bőrömben, akkor ...''
Kezdelek nem érteni Józsi,ne haragudj. Én nem ezt írtam,és főleg nem veled személyeskedtem.
Elsősorban magamról írtam,ahogy most én érzem a dolgokat. Furcsa dolgokat látsz bele,most már a második írásomba is:)))
,,Te csak lépj nyugodtan tovább, a lényeg, hogy mellette/közben lásd, hogy mi minden rejlik ebben az Egyszerű létben is, amiben most élünk...:)''
Miből gondolod,hogy nem látom?:)
Aki úgy tud örülni még egy szál fűnek is,mikor kizöldül,az nem csak lát,hanem érez,csodál,és odavan
Ezt sohasem rejtettem véka alá,vagyis egyre kevésbé értelek már:)
A szívemre teszem a kezem és megmondom őszintén. Nem vagyok boldog. Nem élek örömben, harmóniában. Nem tudok a napjaim többségében maradéktalanul örülni az engem körülölelő Életnek.
És én agyalós, a megismerhetetlent is megismerni akaró, nem tudok néha sem lazítani a semmiért.
Két megoldatlan-megoldhatatlan feladvány között nem gondolok néha arra, hogy talán mégiscsakam ajándékként kaptam az Életet. Csak úgy, Önmagáért. Hogy szeressem és ÉLJEM.
Na, és akkor mi van? Én nem mondom hogy ez jó, de ez van. Már nem is emlékszem arra amikor nem így volt. Nem tudom elképzelni, mi lesz ha nem így lesz. És akkor mi van? Különb vagy nálam?
JA, és én nem akarok osztályt ismételni, hanem tovább akarok lépni. Pozitív értelemben. :-)
Már ugy értem biztos volt amikor boldog voltam. De nem érzem úgy hogy akkor különb voltam annál ami most vagyok. Sőt. Szóval a különb vagy nálam? kérdés ne is igazán neked szólt szeges, hanem általában.
Az ember bármilyen állapotát is éli,akkor is én=én vagyok.
Mindig is az voltam és mindig is az leszek.
Hűha:) ...Ennyire nehéz ezt megérteni?:DDD
Segítség, fél órája boldog vagyok! Csak megosztottam.
ez nagyon tetszik! őrizd a lángot, figyeld meg jól, hogy mi váltotta ki, milyen érzés a legapróbb összetevőiig!.. amíg figyeled, anélkül h rágörcsölnél "megtartódik" :) vagy, ha olyan típus vagy, egyszerűen csobbanj bele, és lubickolj! :) vagy mindkettő!
Örülök!!!! Éljen! éljen! :)))
Most is boldog vagyok, pedig már reggel van. Pedig már mindegy volt hogy rosszul vagyok vagy jól, már nem akartam semmit, tehát már az is mindegy lett hogy élek-e. Lehet, azért lettem jól? Meg történt egy-két véletlen.
Milyen "véletlenek" történtek? Elmeséled?
Hátcsak ezek a véletlenek... Emberek is. Volt valaki végig aki segitett, de nem hittem neki, meg nem akartam az egészet, igy nem tudott, aztán véletlen már egyre többen próbáltak segíteni, hiába nem hagytam. Valaki innen is véletlen segített, aztán véletlen eljutatott nagy nehezen valahová, ahol szintén véletlenül ugyanaz derült ki, mint 5 hónapja máshol, amit nem hittem. Plusz véletlen mindig jött egy-egy ember aki ugyanazt látta bennem ilyen állapotban is és megmondta hogy ezt érzi rólam. Ugyanazt amitől én kivoltam főleg hogy miért mondja mindenki ugyanazt (a részleteket megtartom). Aztán véletlen nagyon brutális módszerrel bántak velem, mert máshogy nem lehetett, szóval eljutottam véletlen ahhoz a segítőhöz, aki kidobott volna simán, ha nem működök együtt, és én véletlen nem hagytam magam kidobni pedig akartam hogy hagyjanak inkább. Aztán véletlen már ott tartottam, hogy már minden mindegy, az is ha annyira rosszul vagyok hogy nem lehet kibírni nekem az ugyanolyan jó mintha jó lenne az életem, sőt ugyanannyira mindegy mintha meghalhatnék végre, majd véletlen jól lettem. Mindenki azt hajtogatta mindig, hogy csak akarni kell, kívánni kell, hinni kell, amelyikek egyikét sem akartam egyáltalán, és nem is érdekelt, egyáltalán nem voltak kivánságaim amiket kívánjak, és akkor véletlen akkor jön valami, amikor már rég nem akarod, sőt, semmitse akarsz, se azt se az ellenkezőjét.
Hát fogalmam sincs.
Zsír :))) Lehet, hogy nekem is ezt kellene csinálni. Nem akarni semmit teljesen nem akarni, és engedni a sorsot beteljesedni.
Az a baj, sajnos nem tudom megmondani hogyan kell csinálni. Ja, és várjunk, még nem tudom, ez mennyire állandó vagy sem. De nem is érdekel.
Nekem először volt az ezt nem akarom, azt nem akarom, a rossz dogokra, az ezt akartam volna, azt akartam volna a jó dolgokra, ezen a sirás hónapokig hoyg nekem ezért rossz meg azért, ez a baj az a baj. Aztán jött az érzés hogy ezek mind tökmindegyek, nem is ezért vagyok rosszul ennyire, jött így a már ezt nem akarom már azt se akarom a jó dolgokra, a nekm mindegy a rosszakra, a semmitse akarok... Nagyon nehezen lett belőle az hogy akkor már meghalni se akarok, mert teljesen mindegy. És akkor utána lett a jó, amit nem akartam, egy nagy üres jó. Ami nem tudom mire jó....
...mert szeretlek:-)
Jó, nem tagadom, az segitett valószinűleg, akinél tegnap voltam, de mehettem vona kisezerszer is és mindig kivágott volna, meg feleslegesen mentem volna egy hónapja is, nem véletlen nem mentem akkor, ha nem jutok el idáig hogy megengedjek bármit is, neki is meg a sorsnak vagy bármi... Akkor nem lett volna ez a valami...
Merthogy nem véletlen!:DDD
De ez még csak a kezdet. Légyszíves barátkozz meg vele:)
Barátkozom!
Mond csak.Van valamiféle lelkiismeret furdalásod miközben boldognak érzed Magad?
Ezt érzem Töled...
Az összes negatív érzelem teljesen természetes.
Mint ahogy az összes pozitív érzelem is,és minden létezö érzelem amit érezhet az élete során egy ember.
Az hogy most olyasmit érzel ami kellemes számodra,nem jelenti azt hogy hálatlan Vagy azokért amik a szenvedés okán ismertél meg.
Nem kell,és nem is lehet a kellemes érzelmekre gyúrni,s aki ezt teszi az mentálisan fizet rá erre a fene nagy örömkeresésre.
Emberek vagyunk.
Szabad akarattal,és az érzelmek megélésének minden lehetöségével ami csak megadatott nekünk ebben a világban.
Szabad akarat birtokában eldönthetjük hogy mi az amit beengedünk,és mi az amivel nem vagyunk hajlandóak azonosulni.
Tehát egy jó tanács:
Légy boldog!
Jogod van hozzá.
Közben tudva azt hogy minden érzelemhez ami adatott az ember számára Neked is éppúgy jogod van!
Az érzelmek gondolatok teremtöi,és a gondolatoknak teremtö ereje van a fizikai világban.
Az elnyomott érzelem sokkal nagyobb energiával bír mint az aminek utat engedünk.
Üdv!Erika
Szia Erika! Nem, egyáltalán nincs lelkiismeretfurdalásom amiatt hogy boldog vagyok. Ugyanis teljesen mindegy hogy boldog vagyok-e. Egyáltalán nem akartam boldog lenni. :-) Ha roszul leszek, mosmár az is teljesen mindegy lesz. Bizony nemvagyok hálátlan a szenvedésben megélt érzésekért, felőlem még jöhet. :-) A 'Légy boldog!' valahogy szintén nem érdekel. Hát énnekem mindegy már. Nem is értem. De mindegy is.
Csak akkor azt nem értem hogy ha ,,valahogy szintén nem érdekel. Hát énnekem mindegy már. Nem is értem. De mindegy is."akkor mi késztet arra hogy megoszd velünk/másokkal mit érzel..!?
Ha Neked ez annyira nem számít?
Hm?;)
Érdektelen érdemtelen dolgokért kár a szó szerintem.
Csak energiát visznek el.
Ami nem érdekel az fárasztó,unalmas,egy idö után pedig idegesítö.
Te nem így Vagy vele?
Úgyhogy ne add nekem a kis naivat mert nem veszem be.
Ez a fajta játszma bizonyára nagyon jól bevált ezért gondoltad itt is sikerrel jársz vele.
Csak hogy ideje lesz rájönnöd hogy nem mindenki hülye gyerek akiket kedved szerint forgatsz. ;)
Nem haragszom.
A kemény szavak nem indulatból erednek.
Te azt a fázist járod ahol ez a fajta hozzáállás természetes.
Megértelek.
S ha jó így Neked akkor én nem is zavarok többet.
Erika Szeretettel!
Na maga már megint szkeptikus :) Tán zavarja, hogy valaki másképp áll, hozzá ezekhez a dolgokhoz?
Kis Akárki ragaszkodjon a boldogsághoz? Szerintem pont ezt nem akarja... erről szól a hozzászólása.
Nem kérlek hogy olvasd el a hozzászólásomat az elejétöl a végéig mégegyszer ezért inkább idézem ami Számodra érdekes lehet.
,,Nem kell,és nem is lehet a kellemes érzelmekre gyúrni,s aki ezt teszi az mentálisan fizet rá erre a fene nagy örömkeresésre. "
Szerinted ezzel arra utalok hogy,,ragaszkodjon a boldogsághoz"..?
,,Nem kell és nem is lehet" kellemes érzelmekre gyúrni,tehát így a boldogságra sem. ;)
Sajnálom hogy nem ment át a mondanivalóm tisztán...
Üdv!Erika
"Csak akkor azt nem értem hogy ha ,,valahogy szintén nem érdekel. Hát énnekem mindegy már. Nem is értem. De mindegy is."akkor mi késztet arra hogy megoszd velünk/másokkal mit érzel..!?
Ha Neked ez annyira nem számít?
Hm?;)
Érdektelen érdemtelen dolgokért kár a szó szerintem.
Csak energiát visznek el.
Ami nem érdekel az fárasztó,unalmas,egy idö után pedig idegesítö.
Te nem így Vagy vele?
Úgyhogy ne add nekem a kis naivat mert nem veszem be.
Ez a fajta játszma bizonyára nagyon jól bevált ezért gondoltad itt is sikerrel jársz vele.
Csak hogy ideje lesz rájönnöd hogy nem mindenki hülye gyerek akiket kedved szerint forgatsz. ;)"
Ez a rész fölösleges, és cinikusan nagyképű. Erre írtam a hozzászólásomat.
Szerintem elöbb googlézd ki a fogalmakat mielött belekvarodnál teljesen. ;)
Te meg azért gondold csak végig... addig googlézek :)
Hahaha...nekem meg már potyog a könnyem,úgy vidulok rajtatok.
Ez kabaré,amit minden alkalommal csináltok egymással
Nem kéne esetleg tényleg frigyre lépnetek?:DDDDDDD