Hogyan változott a viszonyunk a halálhoz?
A 20. századi orvostudományi forradalom előtt a halál a lét természetes, elfogadott részének számított. Ahogy azonban az orvostudomány egyre inkább képessé vált az élet meghosszabbítására, egyfajta hamis biztonságérzet alakult ki: mintha uralni tudnánk ezt az életterületet is. Ez a hozzáállás fokozatosan kiszorította a halál témáját a mindennapi tudatunkból — miközben paradox módon a média, a filmek és a hírek tele vannak halállal kapcsolatos tartalommal, és egyre több ember számol be megmagyarázhatatlan, erős halálfélelemről.
A családfelállítás — Bert Hellinger által kidolgozott módszer — szemlélete szerint a feladatunk az, hogy a lelkünkben újra egyensúlyba hozzuk az élet és a halál tényét, ahelyett hogy ellenségként tekintenénk a halálra.
Miért félünk a halottaktól?
Bert Hellinger megfigyelése szerint a haláltól való félelem egyik gyökere az, hogy különválasztjuk az életet a haláltól, és úgy gondoljuk, az életünk a „sajátunk”, amivel szabadon rendelkezhetünk. Ez a szemlélet túlzott jelentőséget ad az életnek — miközben valójában az élet és a halál egyaránt egy nagyobb egésznek, a létnek két aspektusa.
Ha ebből a tágabb nézőpontból tekintünk az életünkre, ajándékként kezdjük megélni — és ez alapjaiban változtatja meg a hozzáállásunkat mind az élethez, mind a hozzá szorosan kapcsolódó halálhoz.
A családfelállítás tapasztalata: a halottak hatása az élőkre
A családfelállítási munka tapasztalatai szerint minden családtagunk — tudatosan vagy tudattalanul — hatással van ránk, még azok is, akik már nem élnek. Ez különösen igaz azokra a halottakra, akiket a család valamilyen okból kitaszított vagy elfelejtett: ha ők visszakapják a családban őket megillető helyet és emléket, a hagyomány szerint megnyugszanak, és onnantól kezdve gyógyító, támogató erőt sugároznak az élők felé.
Meditáció: találkozás a halottainkkal
Az alábbi meditáció Bert Hellinger gondolatmenetére épül, és arra szolgál, hogy tudatosan, biztonságos keretek között teremtsünk kapcsolatot az elhunyt hozzátartozóinkkal.
Helyezkedj el kényelmesen, hunyd be a szemed, és lazulj el a számodra legmegfelelőbb módon. Pásztázd végig magadban a tested, figyeld meg, melyik izmod a legfeszültebb, és engedd el azt is. Ezután, a saját tempódban, engedd, hogy a figyelmed lassan lejjebb és lejjebb ereszkedjen — egészen a halottak birodalmáig.
Nézz körül: kiket látsz magad körül? Adj magadnak időt, hogy befogadd a látványt — lehetnek ott ismerősök és ismeretlenek egyaránt, korán elhunytak, kitaszítottak, nehéz sorsú lelkek. Menj oda hozzájuk: ha állnak vagy ülnek, megfoghatod a kezüket és a szemükbe nézhetsz; ha fekszenek, lefeküdhetsz melléjük. Maradj ebben a helyzetben addig, amíg úgy nem érzed, eggyé váltál velük.
Figyeld meg azt az erőt, ami feléjük áramlik feléd. Nyisd meg a szíved, és engedd, hogy ez az áramlás betöltsön, bármi legyen is az. Amikor úgy érzed, teljesebbé váltál, hajolj meg mélyen a halottak előtt, add meg nekik a tiszteletet — majd a saját tempódban indulj visszafelé, önmagadba és a fénybe. Mozgasd meg az izmaidat, és amikor készen állsz, nyisd ki a szemed.
Mit adhat ez a gyakorlat?
A gyakorlat célja nem a gyász elnyomása vagy a halál „megszelídítése” felszínes értelemben, hanem az, hogy a bennünk élő, gyakran öntudatlan félelmet és elutasítást egy biztonságos, tudatos keretben oldjuk fel. Aki képes szembenézni a halottaival, az a tapasztalatok szerint a saját halálfélelmével is szembe tud nézni — és ez a szembenézés hosszabb távon megnyugvást, elfogadást hozhat mind a családi kapcsolatokban, mind a saját belső békénkben.
Kapcsolódó témák: Ezotéria útmutató, Aura színek jelentése és Reinkarnációs technika a gyógyításban.
Ha szívesen mennél tovább a meditációs önismeretben, nézd meg önismereti programjainkat, vagy tájékozódj a program-keresőben az elérhető lehetőségekről.