Csak nem azt állítod, hogy ha a szüleinkkel kapcsolatos minden blokkunkat feloldottuk, akkor egyenesbe került az életünk??? Gondolod? Ez olyan egyszerűen hangzik... hmm... Szembenézni? Elfogadni? Elengedni? Olyan hosszú a lista. Már az is feladat, hogy a feladatok között rendet tegyek. :) Lassan megint itt lesz az ideje egy családállításnak.

Szia! Egész életemben küszködtem ezzel a dologgal. Az utóbbi két évben 20 kilótól szabadultam meg, és még van rajtam 10!!! Amikor stagnálok a fogyással, rögtön tudom, hogy valami nincs rendben a lelkemben, vagy éppen gyógyulok, és kell neki egy kis idő, hogy regenerálódjon. De most valahogy nem bírok rájönni, hogy mi van, pedig nagyon rajta vagyok önmagam elfogadásán. Lehet, hogy a görcsösség okozza? Sokat lehet ezen agyalni, de persze a rendszeres mozgást semmi sem pótolhatja. Újra el kell kezdenem. A másik, ami még nekem szokott segíteni, az a méregtelenítés. Vagy szűzteával, vagy gyümölcsnapozással. A lelki oldaláról pedig még azt szoktam megvizsgálni, hogy mit akarok eltávolítani magamtól, mitől akarom elhatárolni magam. Zsírpárnát ugyanis azért növesztünk, hogy távol tartsunk valakit vagy valamit magunktól. Egyéb ötletem nincs.

Sajna én is ugyanezt vagyok kénytelen csinálni, pedig én csóró vagyok nagyon. Viszont megtanultam szeretni a helyzetemet, és közben kénytelen vagyok panaszkodni, mert ezt várják el tőlem. Érzem a felém áradó rosszindulatot, ha kicsit jobban merem érezni magam olyan emberek társaságában, akik az örökös panaszkodást szeretik. Nem értek azzal egyet, amit lejjebb olvastam, hogy meg kell őket tanítani, mert én kevésnek érzem magam ehhez, másrészt meg még elég dolgom van magammal, és nem tudom leültetni például az 50 éves dadusnéninket, hogy tessék megtanulni meditálni ahelyett, hogy engem leckéztet, mit szabad és mit nem, ha nincs pénze az embernek. Viszont egyre magabiztosabban érzem, hogy nekem van igazam, és már nem tudnak befolyásolni.

Hát ezzel én is küzdöttem. Főleg azt nem értettem, ha ad az élet egy lehetőséget, azzal kell-e élnünk, melyik a jó út... aztán rájöttem, hogy amibe nekem eddig beletört a bicskám, az mindig valami rossz célért indult. Sokáig azt gondoltam, hogy életem első harminc éve felesleges volt, és néhány rossz döntés eredménye volt. Aztán rájöttem, hogy annak is megvolt az értelme, nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem. Például, ha kb. öt évvel korábban kezdek érdeklődni ezoterikus dolgok iránt, talán nem születik meg a két fiam, és nem tanulom meg a türelmet és a feltétel nélküli szeretet. Az én nagy fiam is nagy harcos!!! Nem lehet irányítani erőszakkal, csak szeretettel, puszikkal, simogatással, beszélgetéssel. Nekem meg pont arra volt szükségem, hogy valaki így lelassítson. Sokáig olyan voltam, mint egy skizofrén, sőt a lelkem elnyomtam. Mióta tanuljuk az együttműködést (test és lélek), azóta egyre jobban háttérbe szorul a szabad akarat, mert nem kell akarnom valamit, inkább elengedni, megbocsátani, elfogadni dolgokat, főleg magamat.