Szerintem nem éretlen, ahogy gondolkodsz. Azt látom a környezetemben, hogy mindenki szétmegy. Sokféleképpen lehet fogalmazni, miért. Most az áll hozzám legközelebb, hogy egymás segítői vagyunk, és amikor átsegítettük egymást az adott helyzeten, amit valamikor megbeszéltünk (leszületés előtt), akkor nincs értelme tovább együttmaradni. Ezt persze másképp is megfogalmazhatjuk, például már nem beszélünk egy nyelvet, nincs meg a közös hang, nincs szex, vagy hasonlók. Én most legutóbb egy 25 éves házasságról tudtam meg, hogy kaput. De a másik véglet is magáért beszél, amikor meg együtt maradnak minden viszontagság ellenére, mint az én szüleim, ami egy börtön lett. Nem tudnak két értelmes szót szólni egymáshoz (35 éve házasok). Együtt maradtak, mert a gyerek... a ház... meg mit szólnak mások... meg hová mennék... stb. Mi a párommal 12 éve vagyunk együtt, nem vagyunk összeházasodva, valahogy én se láttam értelmét soha. Rendben vannak a dolgok, de a kis spirituális bohóckodásomat nehezen viseli, többször kifakadt már, hogy hülye vagyok. Rosszul esik. Én komolyan gondolom. Nem tudom, mi lesz ezzel. Majd kiderül. Érzéssel! Nem ésszel! Ezt ma már átbeszéltük. Ja.

Nem hangzik úgy, mintha szakadék felé lépdelne az ember! Most már a negyedik alkalom egy héten belül, hogy azt kapom: inkább érezzek, ne gondolkodjak, a segítség ott van a közelemben, csak be kell engedni. (nem beszélve Sanyi webmesteréről) Nem egyszerű elengedni magad, mikor kezed-lábad meg van kötve, de mivel más lehetőség nincs, és erősen hajlok is rá, kipróbálom. A másik tanulni valóm úgyis az, (az anyagi dolgok elengedése mellett) hogy megtanuljak a saját vágyaim szerint élni, és ne a mások véleménye után menni.

Érdekes az utolsó gondolat. Nemrég jött egy olyan információ, hogy magzati korból van blokkom (apu bántotta anyut, vagy valami más)... de nekem ez erősen hit kérdés, és nem nagyon akarja bevenni a gyomrom... szó szerint. Egyelőre nem tudok vele mit kezdeni.
A másik mókás dolog, hogy egyik ismétlődő problémám, hogy nem fejezem be a dolgokat, hiányzik a kitartás... ami ugye pont a szokások átírásához nem árt... :)
Miért fontos megfigyelni, hogy hol érzem a testemben?

Szia Anita! Irigylem az olyan embereket, akiknek az ilyen dolgok maguktól jönnek. Én ezt a módszert nemrég a Brandon Bays-féle Belső utazásban találtam meg. Olyan ismétlődésekre találtam meg vele a régi emléket, amit már régen kerestem. Mondom, nekem tálcán kellett nyújtani hozzá egy módszert, sajnos "csak úgy" eszembe sem jutott. Sokszor elgondolkozom rajta, hogy mit érnek az ilyen kapaszkodók, amiket tanulni kell, és nem jön magától. Éppen ma jött az újabb ismétlődés, hogy kipróbáljam, mit ért a megértés, a feltárás... hát semmit. Ugyanúgy beleszaladtam. Ugyanúgy kétségbeestem, csak most tudtam, hogy miért történik. Azt hittem, hogy ezzel ki lehet irtani a problémát, de eddig úgy néz ki, hogy nem jött össze. Változatosság kedvéért az anyagiakról szólt a dolog: Félelem az anyagi kiszolgáltatottságtól - újabb anyagi veszteség - mintent elvesztek - senki vagyok - fájdalom ... jöttek a képek, jött az első, amiből ered, aztán jött a nyugalom, jöttek a válaszok, hogy nincs miért aggódni, minden pillanat új, nincs fájdalom, egész vagyok, biztonságban vagyok... stb. Emléket feldolgoztam, megbocsátottam a jelenlévőknek... várok... Csalódtam az elvárásomban???? :)