Megkaptam a választ!!! Köszi! Az iskola címe nem érdekel. (De egyébként nem a Móni keresztnevű hölgy iskolájába jársz, ahol Sanyi tanít? Csak egy tipp.)
Hogy folyton bólogatok? És ez képmutatás? Még csak törekszem a tudatosság felé... had ne mentegetőzzek. De ezzel a képmutatással vagy az önsajnálattal átmehetnénk az ezoterikus frázisok blogba. Folyton ezzel b...tok bennünket onnan fentről. Ha majd ott tartok, biztosan megértem én is, de most még zavaró, sőt idegesítő.

Érdekes amit írsz, nekem eszembe sem jutott, hogy a mások szeretetén keresztül szeressem magam. Én pont azon vagyok, hogy a másokhoz fűződő kötődésemet elengedjem, és saját magam tudjam szeretni, ahogy vagyok. Az a célom, hogy jól érezzem magam magammal.
Sajnos elég sokat görcsöltem azon, hogy szeretetet csikarjak ki másokból. Játszmázásból irtó jó vagyok, az Oscart már megkaptam volna. Semmi nem volt igaz abból amit valaha mondtam vagy csináltam, de még magamnak is sikerült hazudni.
Most az a gondom, hogy az igazi énem, akit szeretnem kéne elég gázos, most még ismerkedünk, nem sietem el, igyekszem óvatos lenni, mert ha én most teljesen őszinte lennék, lehet, hogy száműznének egy szigetre... :)
Hát nem sok okosat írtam. De érdekel, hogy haladsz a dologgal, ha van kedved, majd írd le.

Ez jólesett!
Azt kipróbálom.

Köszönöm, hogy hozzá(m) szóltál! ... ... ... Tudjuk, nem vagyok egyszerű...
Bár sokan felhördültek erre a játékra, nekem nagyon sokat adott. Lehet, hogy a valódi célja tényleg nyakatekert, és felesleges, de személy szerint elgondolkodtatott, hogy miért érzem láthatatlannak magam ebben a közösségben is. Agyaltam rajta pár napot, és arra jutottam, hogy még mindig mérhetetlen utálat és senki-érzés van bennem annak ellenére, hogy jó pár hónapja a tükörnek hajtogatom: Szeretlek! Sikerült egy meditáció is, ami eddig nem jött össze, és olyan szintű önutálat (és undor) bukott ki benne, hogy az lesújtó volt. Sajnos egyre inkább világossá válik, hogy a lassú és fájdalmas módszer a célravezető, és kénytelen leszek tovább boncolgatni magam.