Hogy lehetséges az, hogy egy egyén, egy személyiség elértéktelenedik a társadalom számára, akár végzetségtől, tapasztalattól függetlenül. Sőt, tovább megyek, hogy lehet, hogy értéktelenné válik a társadalom alkotta egyének, ember társai, barátai számára.
És, hogy lehet, hogy van aki, szintén végzetségtől, tapasztalattól függetlenül, mindig jó helyen van, jó időben, és az ember társai keresik a vele való kapcsolatot, kontaktust.
Gyakorlati szempontból, sok az álláskereső, és értéktelem a társadalom számára, nem kell sehová, sem a tudása, sem az ismeretei, sem a képességei.
Vajon mindenkinek ki kellene tűnnie valami extra képességgel a tömegből? Lehet mindenkinek extraképessége, ami hasznos lenne a társadalom számára?
Emberi kapcsolatok szempontjából, mint pld a társkeresők, avagy nem kell senkinek, nem felel meg ő, mint személy senkinek, aki elfogadná társának. Tovább megyek, a közösségi tevékenységből történő kiesés, akár pénz hiányból, mert már nem telik neki arra a sportra, vagy mert alapból is olyan a hobbyja, ami magányos tevékenység.
Személyek, akik nap, mint nap szembesülnek ezekkel a: nincs rá szükség, nem kell senkinek, nem kíváncsi rá senki, állapottal.
Van akinek erre gyógyírt hozott az, hogy a külföldre ment, oda, ahol már láttak benne értéket, kapott munkát, el és befogadta egy társadalom, (ilyen, vagy olyan szinten).
Mi okból értéktelenedik el oly sok ember, képességei, tudása, szándéka ellenére, mikor ő tudja, hogy képes, van az adott munkához tapasztalata, tudása és van olyan jó apa, anya, aki megérdemli a társat. Mégis, valami nincs rendjén.