Munka | Önmegvalósítás.hu

Munka

Ha megtudnám, hogy már csak egy évem van hátra, nem bánnék semmit. Sőt! Hálás lennék, amiért ezt az utat választottam.

A napokban a blogom instant inspirációk sorozatához keresgéltem ötleteket, amikor szembejött velem a téma, hogy mit bántak meg az emberek leginkább halálos ágyukon. A cikk nagyon elgondolkodtatott. Ha megtudnám, hogy mondjuk már csak egy évem van hátra, milyen gondolatok kavarognának bennem? Ott nem akartam közzé tenni, de gondoltam itt veletek megosztom.

Minden ember legalább életében kétszer pályaválasztási döntés előtt áll: a tanulmányok kezdete előtt és után.Az első esetben ez általában a szülők döntése, akik a legjobbat akarják a gyermeknek, a második pedig általában már a saját tudatos döntésünk, hogy abban a szférában dolgozzunk, amiben jól érezzük magunkat. Mit tegyünk akkor, ha nincs konkrét tervünk és nem tudjuk, mit kezdjünk az életünkkel? Hogyan állapítsuk meg, mit szeretnénk? Hogyan állítsuk össze a megfelelő önéletrajzot? Hogyan találjuk meg a megfelelő állást? Erről fogunk beszélni.

A storym elég hosszú, és bonyolult, senkinek nem mertem, nem tudtam erről beszélni, mert olyan dolog történt velem, ami ha kiderülne, atombombaként hatna a családomra, és talán még a férjemet is elveszíteném miatta... de kezdem az elejéről: a jelenlegi férjemmel 7 éve vagyunk együtt, tavaly volt az esküvőnk, 28 éves vagyok most. 2013-ban végeztem az egyetemen, azon a nyáron össze is költöztünk, minden tökéletes volt, elkezdtem munkát keresni. Voltam pár helyen, de közben úgy alakult, hogy a férjem édesapjánál megüresedett egy pozíció, pont olyan, amiben én gondolkoztam, és elvállaltam.

Nem tudom ti mit gondoltok róla, de azt gondolom minden emberrel akivel találkozom, valamilyen kapcsolatot alakítok ki, minden egyes esetben egy tükörkép. Kigúnyolnak a munkahelyemen, piszkosul fáj megalázó látni hogy kb. 5-en röhögnek a viccnek szánt beszóláson tőlem 1-2 méterre egész műszak alatt. Valószínű hogy megérdemelten kapom vissza, mert fáj, valahol valamikor én is megtettem. Kolléganőm első munkanaptól kezdve, felfújt hólyag képpel tanít be a munkára és mindent megtesz annak érdekében, hogy minél hamarabb kirúgjanak, vagy áthelyezzenek ( áthelyezésem megtörtént 2 hét után).

Örömmel újságolom, hogy idén mi is ott leszünk az Everness fesztiválon!
Tavaly megnéztük, tetszett (nagyon tetszett!), ezért úgy döntöttünk, hogy idén júniusban mi is megmutatjuk magunkat, bemutatjuk honnan-hova lehet eljutni az általunk is használt hatékony önismereti módszerrel.

A workshop sátorunkban minden nap tartunk majd előadásokat, csoportos és egyéni önismereti beszélgetéseket, valamint vezetett meditációkat. Emellett lesz még önismereti teszt, Tarot vetés, meg még 1-2 meglepetés program is.

További infókat küldök még, lesz benne program előzetes és kedvezményes bérlet vásárlási lehetőség is.

Addig is olvasd el a bemutatkozó szövegünket:

Fontos döntés előtt állok, szeretnék új életet kezdeni, de kavarognak bennem a gondolatok, hogy hogyan kellene tovább lépni. Sokat rágódok rajta, minden oldalról próbálom megközelíteni, de valahogy mindig megmarad ez a kettős érzés: egyszerre vágyok és félek tőle. Úgy gondoltam, azért lenne jó leírni, hogy mit érzek, hogy később visszaolvasva hátha néhány kérdésre választ találok, vagy egy „kívülálló” rávilágít néhány dologra, amit én nem veszek észre. Megpróbálok leírni mindent, amit gondolok és érzek.

Sziasztok!

Teljesen új vagyok itt, csak nemrég akadtam rá erre az oldalra, remélem a jó témában teszem fel a kérdése(i)met. :)

Eléggé felgyorsultak az utóbbi időben a változások (egyesek szerint ez Marshoz köthető asztrológiai hatás)
és mivel nem kellene elveszítenem a fonalat, szeretném a segítő véleményeteket kérni, hátha így megokosodom!

A történet 2001 telén indul (nyugi, nagy léptekben haladunk) amikor is a BME rektora előtt álltam, az előtt valószínűtlenül távoli Isten-Nagy-Prof előtt, akivel eddig csak írásban ápoltam a kapcsolatot, pót-pót-pót-pót

Évek óta gyakorlom és mégis meglep az a sokszínűség, amit az élet, az univerzum produkál egy változás során. Még csak egy alkalommal dolgoztam valakivel, aki persze kellően nyitott, változni akaró volt, és örömmel fogadja be a tudatosság kérdéseit... és máris komoly eredmények bukkantak fel. Természetesen az ő nyitottsága kellett ehhez. Nem oldódik meg azonnal minden – de máris van fejlődés, észrevehető változás, és szándék a folytatásra, és ezt észreveszi az első alkalom után is!

Legutóbbi esetemről így számol be a résztvevő:

Az elmúlt 1 évem úgy néz ki, hogy néhány hónap munka és munkanélküliség váltotta egymást. Azt vettem észre magamon, hogy nem tudom hozni a szokásos színvonalamat a munkában, akárhogy is igyekszem. Nem értem az okát, miért nem vág úgy az eszem, mint korábban.
Arra gondoltam, hogy talán azért, mert intenzív tudatosodási - ébredési folyamatban vagyok, és ez vesz el sok energiát. Mint amikor a számítógép a háttérben tölt egy programot, és ezáltal lassabban lehet rajta dolgozni.

Akinek van hasonló tapasztalata, meg tud ebben erősíteni? Vagy teljesen más a gond? Köszi!

Tartalom átvétel