Család | Önmegvalósítás.hu

Család

A storym elég hosszú, és bonyolult, senkinek nem mertem, nem tudtam erről beszélni, mert olyan dolog történt velem, ami ha kiderülne, atombombaként hatna a családomra, és talán még a férjemet is elveszíteném miatta... de kezdem az elejéről: a jelenlegi férjemmel 7 éve vagyunk együtt, tavaly volt az esküvőnk, 28 éves vagyok most. 2013-ban végeztem az egyetemen, azon a nyáron össze is költöztünk, minden tökéletes volt, elkezdtem munkát keresni. Voltam pár helyen, de közben úgy alakult, hogy a férjem édesapjánál megüresedett egy pozíció, pont olyan, amiben én gondolkoztam, és elvállaltam.

Lassan végére érünk az ezévi karácsonyi őrületnek, mindenki megvette az ajándékokat és kezdünk ráhangolódni az ünnep valóban jó részére.
Van, akinek öröm az ajándékozás, másoknak hatalmas feszültség, hogy mit vegyen, jót vegyen, jusson mindenkinek...
Szerencsére egyre többen mondanak le a vásárlási láz adta idegeskedésről és beszélik meg szeretteikkel, hogy nem kell a rengeteg boltban vásárolt cucc, inkább magunkat, szeretetteli jelenlétünket adjuk egymásnak!

De a szeretet ünnepe nem csak a vásárlás miatt okozhat stresszt, vannak, akik magától az ünnepi együttléttől is irtóznak, mert ilyenkor kell találkozni azokkal a rokonokkal, akiket egész évben kerülnek vagy akikhez fájó (gyerekkori) emlékek kapcsolódnak. 
Valahogy kezelni kell az ilyen helyzetet is!

Az még sincs jól, hogy évről-évre stresszt okoz a legszebb ünnep!

A legjobb az lett volna, ha már hónapokkal ezelőtt elkezded feldolgozni az emlékeket, fájdalmakat, félelmeket. Ha ezt nem tetted meg, vagy nem elég hatékony technikát választottál, akkor most bizony már tele vagy stresszel!
Mit lehet még ilyenkor tenni?

Van, amikor nagyon is sokat tehetsz a másikért, akár megmentheted Őt saját magától, máskor pedig nem tehetsz érte semmit sem és ezt így kell elfogadnod!
Nem könnyű tisztán látni ebben a kérdésben, ezért mutatok neked pár új megközelítést, amelyek segítenek megérteni az elakadásaitokat:

Első szabály:

Minden ember fejlődni akar!
...csak már nem mindenki tud!

Mélyen belül mindenkit hajt a vágy, hogy jobbá váljon, a kíváncsiság az új dolgok megismerésére és a kényszer, hogy megoldja a problémáit.

Azonban mire felnőtté válunk, a kudarcaink, a neveltetésünk, a biztonság keresésünk és a megszokásaink gátat szabnak ezeknek a nagyszerű erőknek:

  • Elveszítjük a kedvünket az új dolgok felfedezésétől és a tanulástól
  • A kudarcaink miatt lebénulunk, remény vesztetté válunk
  • Félünk minden változástól, ami bizonytalanságba taszíthat
  • Félünk megnyílni kapcsolatainkban, mert az magával hozza a csalódás és fájdalom kockázatát
  • Már nem hiszünk a jóságban és a fejlődésben, elveszítjük a hitünket
  • Ideológiánk és hitrendszerünk megfoszt a szabadságtól és tisztánlátástól
  • Nem tudjuk merre induljunk, kihez forduljunk segítségért

Hiába akarják az emberek megoldani a problémáikat és szeretnének fejlődni, ha nem tudják kezelni az ezzel járó változást, félelmeket, veszteségeket, fájdalmat, nehézségeket!
Ha ezen akadályok megszüntetésében tudsz nekik segíteni, akkor átlendítheted Őket az elakadásukon!

Emlékezz vissza, a Te elindulásod és az azóta elért sikereid is azon múltak, hogyan győzted le a belső ellenállásaidat vagy találtad meg a használható válaszokat, a hiteles tanítókat.

A fejlődés kulcsa, az akadályok eltávolítása és a válaszok megtalálása!

Ha segíteni szeretnél a szerettednek, akkor ezen akadályok felszámolásában segíts neki és Ő magától elindul majd az úton!

Második szabály:

Hiába fejlődsz az önismereti - spirituális úton, ha a szeretteid nem járják ezt az utat, akkor kénytelen vagy végignézni, ahogy kínlódnak, szenvednek az életükben a saját korlátoltságuk, szorongásaik, kishitűségük miatt.

Pedig milyen egyszerű lenne elindulkniuk, változniuk! - de miért nem aarják??

 
Bizonyára sokszor próbáltad már felébreszteni Őket a rémálmaikból, de Ők csak kapaszkodnak a saját valóságukba. Hiába a jó szándékod, a rengeteg beszélgetés, az ajánlott könyvek és tanítók garmada, csak nem indulnak el az útjukon!

Ugyan el kellene fogadnunk, hogy így döntöttek szabad akaratukból, de...

Ez nem csak az Ő életükre van hatással, hanem a Ti közös életetekre is!
Ezért muszáj tenned valamit!

Fontos megértened, hogy idővel annyira lemaradnak hozzád képest, hogy az már a kapcsolatotok rovására fog menni!

 
Te fejlődsz, változol, Ő pedig egy helyben toporog vagy olykor még a gyermeki játszmáiba is visszaesik. Távolodtok világnézetben, érdeklődésben, tudatosságban, problémamegoldó képességben...

Talán már tapasztalod is, hogy annyira eltávolodtatok egymástól, hogy:

  • Nem értitek a másik szavát és már türelmetek sincs meghallgatni egymást.
  • Totál másként akarjátok megoldani a problémákat, mert alapjaiban különbözik a megoldásotok iránya.
  • Nem érzitek egymást - nincs együttérzés vagy akár már a szeretet kapcsolat is megbomlott köztetek!
  • Legrosszabb esetben, már nem is kommunikáltok egymással érdemlegesen, mert csak a vita van belőle!

Hogy ezek után tartjátok még a formális kapcsolatot vagy sem, az már szinte mellékes.
Nem jó ez így, nem jó ez senkinek!
  

Biztos vagyok benne, hogy mindketten változtatni szeretnétek a helyzeten, de nem megy, mert annyira elbeszéltek egymás mellett!

Mi akkor a megoldás?

Mit tehetsz azért, hogy újra összhangba kerüljetek és a szeretted is elinduljon a fejlődés útján?

...erről fogok írni a következő levelemben. Hétfőn figyeld az email fiókod!

Addig is, írd meg hozzászólásban, Nálatok hogyan jelent meg a fejlődésed okozta eltávolodás!

Sokszor kérdezik tőlem, hogy mi a különbség ELFOJTÁS és ELENGEDÉS között. Az alábbi feldolgozás ennek megvilágítására készült – kiegészítve pár tippel-trükkel, melyek segíthetik a BÉKE megélését a mindennapok során is ;)

Érzések kezelésének 3 leggyakoribb módja
- Elfojtás (repression, supression)
- Kifejezés (expression)
- Menekvés (escape)

Elfojtás
Elfojtott érzéseink összhangban
vannak a tudatos vagy tudattalan társadalmi, ill. családi
- szokásokkal, mintákkal,
- hitrendszerekkel,
- programokkal (kondíciókkal)
A Tudatosan elfojtott érzések –

Ma Szépfiúm egy céges rendezvényen van, úgyhogy éljen a szabad estém. Úgy döntöttem az esti vacsorám egy körte lesz. Miközben egy tányért vettem elő a szekrényből, hogy az esti körtémet rádaraboljam eszembe jutott az én Szépfiúm.

A körtét ő vette a vasárnapi piacon és este, a buli után hozzám fog hazajönni és átjárt a „szeretem Őt” érzés. Gondoltam írok neki egy üzenetet, hogy szeretem. Aztán lebeszéltem magam róla, mert arra gondoltam, hogy céges bulin van, szórakozik, beszélget…gondoltam nem zavarom azzal, hogy épp rá gondolok és szeretem Őt.

Szépfiúmmal megint volt egy beszélgetésünk és megint sok felgyűlt dolog kibuggyant belőlem.
Elmondtam neki, hogy azt hiszem, a Karácsonyt egyedül szeretném tölteni és nem megyek vele a szüleihez. Ilyenkor persze kirobban belőlem minden, legalábbis amit érzek és ez sajnos gyakran fájdalmat okoz neki. A beszélgetés után bezárkózik, amit megértek, mert szüksége van megemészteni a dolgokat, amiket mondtam neki.

Szépfiúm egy céges rendezvényen van ma este, úgyhogy éljen a szabad estém. Úgy döntöttem az esti vacsorám egy körte lesz. Miközben egy tányért vettem elő a szekrényből, hogy az esti körtémet rádaraboljam eszembe jutott az én Szépfiúm.

A körtét ő vette a vasárnapi piacon és este, a buli után hozzám fog hazajönni és átjárt a „szeretem Őt” érzés. Gondoltam írok neki egy üzenetet, hogy szeretem. Aztán lebeszéltem magam róla, mert arra gondoltam, hogy céges bulin van, szórakozik, beszélget…gondoltam nem zavarom azzal, hogy épp rá gondolok és szeretem Őt.

A múltkorában egy 9 éves KicsiLány mondta nekem, hogy az anyuja mindig biztatatja, hogy legyen önbizalma, hogy higgyen magában, hogy meg tudja csinálni, de hogy neki nincs önbizalma.

Azon elm