A tegnapi nap oly kiborító volt, hogy még a világképem is megborult. Ha másra nem, hát erre jó volt, hogy újra átgondoljam, mit is keresek valójában, mi a spirituális célom és azt milyen módon tudom elérni?!
Valóban régen foglalkoztam már ezekkel a dolgokkal, így jó is hogy feljött és amennyire csalódtam a vallásokban, úgy nagyobb bizalmam lett a saját, eddig járt utamban. Talán csak azért kaptam ezt a csalódást, hogy még jobban elengedjek más utakat, más utakba vetett reményeket.
A múlt héten a Tanítómnál jártam és benne csalódtam, az Ő útját kellett átértékelve elengednem, most pedig erről kaptam bizonyságot. Jó is lesz így!
Mindenesetre elmentem ma is a buddhista szertartás második napjára. Mint írtam, reménykedtem még benne egy kicsikét, így megpróbáltam nyitottsággal hozzáállni.
Megint kezdődtek a szertartás elemek: áldás és védelem kérése, meghatalmazások (amik talán a beavatást jelentik náluk), mantrák, kegytárgyak körbe hordozása és megérintése, stb. Közben rövid tanításokat hallhattunk arról, hogy melyik Isten vagy félisten milyen színű ruhában van, mit tart a kezében, milyen díszítettségű palotában ül és más hasonlóan fontos információk! : (
Igyekeztem azért komolyan venni a gyakorlatokat, néha mantrázni kellett, aminek a szövegét nem tudtam, máskor meg vizualizálni mandalákat, vagy Isteneket, Buddhákat, stb.
Mivel komolyabb felkészítést, magyarázatot semmihez sem adtak, így próbáltam azt, amit a legjobbnak láttam. Arra gondoltam, hogy minden gyakorlatnak van egy olyan rezgése, egy olyan információ tömege, amit valójában be kellene ott a szertartáson fogadni. Megkerestem magamban ezt a rezgést és függetlenül a külső gyakorlattól magamba engedtem azt. Minden esetben úgy éreztem, hogy a gyökeremen keresztül áramlik be az infó és árad széjjel bennem.
A kívül végzett gyakorlatok sokszor teljesen más érzést adtak, más információt szállítottak, mint amit magamban találtam, de bíztam benne, hogy így jobb lesz a hatásuk, ha egyáltalán lesz belőle valami!?
Már majdnem a félénél jártunk a szertartásnak, amikor az első élményem megszületett. Éppen az egyik Istent kellett a fejünk tetejére képzelni, amikor valóban bekövetkezett az, amit ehhez a vizualizációhoz ígértek: Minden lényben meglátni Buddhát. Ahogy odavizualizáltam azt az Istent (nem írom le melyiket, mert lehet, hogy ez titkos), átjárt egy információ és onnantól akárkire ránéztem, belül megláttam benne, hogy Ő is egy Buddha, – csak legfeljebb most nem tud róla!
Ezt nem kellett odaképzelnem, belegondolnom, hanem valóban úgy tudtam róla, mint ahogy egy barátodra ránézel és tudod, hogy vannak gyerekei, pedig azok éppen nem rohangálnak ott körülötte.Régebben volt már kétszer hasonló emelkedett tudatállapotom, amikor fél napig így láttam a lényeket, így ismerős volt ez a mostani is.
Nagyon klassz állapot volt, hiszen egész este tolongott bennem a frusztráltság, a fikázás, semmi sem volt jó és ez ettől enyhült. Még most is megjelentek negatív gondolatok, ahogy a résztvevőkre néztem, de utána észrevettem, hogy Ő is Buddha és ettől lényegtelenné is vált, hogy milyen szerencsétlen halandó a felszínen!
Gondoltam, magamban is jó lenne meglátni a Buddhát, talán ezzel stabilizálódna ez a speciális látásmód, de ehhez kellett vagy tíz percet keresni, dolgozni magamban, mire észrevettem. Kellemes, egyértelmű felismerés volt.
Utána jött arra egy meghatalmazás, hogy a tárgyakban is lássuk meg a Buddha természetet. No ilyenem még nem volt és nem is gondoltam rá korábban, hogy ez lehetséges lehet!
Ez is ment egyből! Most már bármire, bárkire ránéztem, láttam benne a Buddha természetét és azt, hogy Ő is ugyanazon cél felé halad, mint az többiek, hogy felszabaduljon.
A megbocsájtás, vagy az elfogadás ment egy pillanat alatt, hiszen immár közös úton volt mindenki a látásom szerint is,de még a saját testemben is meg kellett látnom a Buddhát. Ez hasonlóan nehezen ment, mint ahogy előtte magamban kellett felfedeznem, de végül összejött.
Aztán pár rituálé után körbe hordozták Jetsun saját vadzsráját és a tenyerünkbe tették egy pillanatra. Ennyi is elég volt, hogy egy erősebb energia hullám átjöjjön belőle és nyilván információk is, mert akkor volt egy pillanat, amikor (a szóbeli tanítás is éppen itt járt!) úgy láttam, hogy az üresség az egyetlen valóság és ebből áradnak ki a létező, de illúzió világ részei. No ez egy fantasztikus, gyönyörűséges élmény volt, de sajnos csak egy-két másodpercig volt meg, aztán elszállt!
Talán nem voltam azon a tudatossági szinten, ahol meg tudtam volna tartani, de így is annyira erős volt, hogy kialakult bennem a vágy ennek az állandó tapasztalására.
Elméletben eddig is tudtam, kiokoskodtam, hogy ez lehet a világ természete, de átélve teljesen más, teljes élmény volt.
Később a sok tanítás között volt még egy, amelyik érdekes volt, ez egy tükör tanítás, amelyik a dolgok üresség természetét volt hivatott megmutatni. Éreztem, hogy ez kulcsa lehet a többi különleges tapasztalásnak, de nem tudtam befogadni, mert az intellektusom ott belül még ellen állt neki. Egész este próbáltam ezt a részt tisztítani, haladt is valamicskét, de ezen még sokat kell meditálnom!
Konklúzióként: A meghatalmazások erejét megtapasztaltam, a több tucatból négynek volt erőteljes hatása rá, de ennyi elég is volt, így is kiütődtem tőlük! Ezek gyakorlatilag beavatások. Megmutatnak egy olyan spirituális tudatállapotot, ahova évek munkájával, gyakorlással fel tudod tisztítani magadat, ha van rá késztetésed. Viszont a beavatást sem biztos, hogy érzékeli mindenki, azt hiszem a legtöbb résztvevő annyira szennyezett, hogy csak a szertartást érzékelte belőle.
Előfordulhat, hogy ha én sem vagyok ilyen dühös és csalódott, akkor én is többet érzékelek belőle, akár a tegnapi nap sem lett volna akkora csalódás számomra!
Mindenesetre így is hatott eléggé, csak még azt nem tudom, hogy jó-e ez így??
Az ilyen erőszakos tudatemelést sosem tartottam hosszútávon hasznosnak, mert a lény ezzel kihagyja azt a szakaszt, amelyet neki kellene egyedül bejárnia és megtisztítania. Lehet, hogy itt csak megmutatják a mézesmadzagot, aztán mindenki visszapotyog a saját szintjére, de az is lehet, hogy rásegítenek valamit a fejlődésükre. Nem tudom. Még meditálok rajta.