Archívum: Blogbejegyzés

Valójában nem létezik semmi,
Nincs por sem, mit le kéne seperni.
Ha képes lennél fölfogni mindezt:
Mért ücsörögnél mélán merengni?

„A Minden-ség kontra Semmi-ség a dualitás közismert formája, és a végső meghaladni való ellentétpár. Aki a lemondás (*negation* – ha valaki tud jobb kifejezést rá, szivesen várom*) egyenes útját járja, annak az Üresség állapota előbb-utóbb felfedi magát. Ez a szeretet megtagadásának hibájából ered, ami a szeretet mint olyan félreértelmezésének következménye. Igazából a szeretethez való kötődés (*attachment*) az, ami a csapda, és a megvilágosodás korlátja. A Valóságban a szeretet szabadság, a korlátozó tényező a szeretethez való kötődés…”

ha egy éhes ember meglát egy finom ételt,izgalomba jön az agya.
ezt a PET felvételek bizonyítják(Positron emission tomography).

ha az ember nem éhes,nem jön izgalomba a kaja látványától ,mint az éhes ember.
ezt is kimutatja a PET.

ilyenek az érzelmek is:

ha van benned hajlam az agresszióra,sokminden dühíteni fog és agresszíven támadsz majd.
ha nincs benned hajlam,nyugodt,hideg maradsz.

ugyanez a helyzet a félelemmel is: ha van benned rá hajlam(gyáva vagy)sok mindentől félni fogsz.

Amit most le írok, annak már tíz éve,de ha rá gondolok ugyan olyan félelmet érzek,mint akkor..

VÁNDOROK vagyunk, akik együtt vagy külön keressük, járjuk az utunkat. Folyamatosan változunk, mint ahogy a bennünket körülvevő és a bennünk lévő világ is állandóan változik. Talán az egyik legméltóbb emberi tevékenység eme változások szemlélése lehet, mint ahogy valamikor régen egy folyó menti kolostorban ezt is megfogalmazták már. A színes kavalkádban megLÁTni a dolgok valódi természetét,mindenféle, az idők folyamán rárakódott rétegektől mentesen, hát az talán tényleg megér némi erőfeszítést.

Lassan három éve már, hogy először kezembe akadt Dr. David R. Hawkins első magyarra fordított könyve, az Erő kontra erő. Kezdetben csak mintegy kikapcsolódásképp, feleségem ajánlására olvasgattam, mintegy külső szemlélőként, „lebegtetett figyelemmel”. Viszont valamit komolyan megmozdíthatott bennem, mert egyszer csak azt vettem észre, hogy addigi Isten- és világfelfogásomtól idegen gondolatok gyűrűznek be elmémbe, az antropomorf Istenképem egyszer csak meginog, és szép lassan, szinte észrevétlenül a végtelenbe tágul, átvéve a Mindenség helyét.

A Rámáyána nagy Eposza

HISZEM, HA LÁTOM…?! –
„Napszikra Nyílt hétvége” nőknek, férfiaknak, gyermekeknek…- vagyis az egész családnak

„Mindannyiunknak hatalmunkban áll választani egészség és betegség, gazdagság és szegénység, szabadság és szolgaság között.
A miénk a döntés, nem pedig bárki másé.” /R. Bach /

Napok óta szenvedek a bölcsességfogamtól, és tegnap megpróbáltam a mélyére menni a dolognak, mit is jelenthet szimbolikusan az eset.

Elölőszó: A „Gondolatok” Puttaparthyban egy spirituális útkereső-lelki gyakorlatok közepette, a hajnali imameditációt követően villanásnyi idő alatt keletkezett, noha nem terveztem verses formába önteni az univerzum téziseit. Olyan gyorsan jött az intu infó, hogy megjegyezni is képtelen voltam, azonnal tollat ragadtam és /jobbhiján/ karomra jegyeztem rövidítve- e sorokat. Eddig egy mezei locsoló versköltemény sem esett ki fejemből. Kisvártatva rádöbbentem, hogy korábban feladott kérdéseimre kaptam intuitíve a válaszokat, én csupán lejegyeztem azokat.