Sokan keresik manapság az egészséges és erős önbizalmat, sőt egy egész szolgáltató ágazat is kiépült az igények kielégítésére. Vizsgáljuk most meg önismereti szemszögből, hogy miért van szükségünk az önbizalomra és a magabiztosságra, valamint hogyan lehet fejleszteni ezeket belső módszerekkel?!

Mi az önbizalom?

Az önbizalom a legtöbb ember számára ad egy tartást, magabiztosságot, mert tudom ki vagyok, mennyit érek, mire vagyok képes, – ezáltal tudok hinni magamban.
Ezek a megfogalmazások mind az önértékelésről szólnak, hiszen a helyes önértékeléssel érhetjük el azt a belső öntudomást, amikor ismerjük az értékeinket, az utunkat, lehetőségeinket. Az így megismert Önmagunkban aztán tudunk hinni, bízni, mert tudjuk mire vagyunk képesek és mire nem!

Ez teljesen egybevág azzal az önismereti alapelvvel, miszerint stabil önbizalom csak az őszinte és belülről fakadó önértékelésre épülhet.
Mit jelent ez?

Életünk során gyakran kerülünk választás elé, amikor el kell döntenünk merre tovább. De sokan túl leegyszerűsítik a dolgot, még akkor is ha az úgy tűnik épp bonyolult. Nem két lehetőségünk van, hanem számos. Az élet sokkal árnyaltabb annál, mind sem csak kettő választást adjon nekünk, miszerint az egyik a jó a másik meg a rossz döntés.

Szívesen ajánlom fel meséimet elolvasásra:

Pásxztorné Földi Adri:A hét pettyes Katica bogár
-Mese –
Nem az Óperenciás tengeren túl, hanem csak a kerek erdőn túli réten, élt egyszer a nagy természetben egy fekete bogár. Kicsi is volt, kerek is, fekete is. Kövérnek, csúnyának, elhagyatottnak, magára maradottnak, árvának érezte magát. Bogár társai hozzá képest vékonyabbak, szebb ruhájúak voltak, és mivel csúfolták, ő sohasem vett részt a Tavasz ünnepén, ahol az újra éledő természet ezernyi színnel mutatta be az évenként meg újuló pompáját, száz meg száz csodáját.

Nagyon hálás vagyok az intuíciómnak, hogy a mai napon is működött és hallgattam rá, így sikerült megúsznom, hogy a Budaörsi Auchanban ne lopják ki az értékeimet a táskámból.

Még most is a hatása alatt vagyok, hogy az egyik pillanatban a répákat válogatom a táskám mellettem a kocsi felső tartójában, s mire vissza fordulok a táskám zippzárja félig nyitva.

A zöldséges sor elején jött egy érzés, hogy a telefonomat és a pénztárcámat vegyem ki a táskámból, s tegyem a kabát zsebembe. Megtettem.

Köszönöm.

Timi

Ugye ismered azt a szorongató érzést, amikor azon kapod magad, hogy már megint elmúlt egy hónap vagy egy év is, és mégsem történt Veled semmi érdemleges!
Benne vagy a napi mókuskerékben – munka, pihenés, evés, alvás – , de ezen kívül nem tettél semmi értelmeset, semmi olyat, ami fejlődést, változást hozna az életedbe!

Pedig még mindig ugyanazokkal a problémákkal küszködsz és a vágyaid elérésében sem haladtál egy tapodtat sem! Tudod merre kellene elindulnod, mégsem teszel egy lépést sem, a napok meg csak elfolynak …egyik a másik után!

Miért?

Szia!

Legutóbb ott fejeztem be, hogy minden negatív érzelemnek van valamilyen tanítása. Ezt a tanítást újra meg újra bevonzod az életedbe, egészen addig, amíg meg nem tanulsz belőle mindent!
Lehetnek a helyzetek és szereplők ugyanazok vagy egészen mások, a végeredmény – hogy hogyan is érzed magad, – az mindig ugyanaz!

Ha megtudnám, hogy már csak egy évem van hátra, nem bánnék semmit. Sőt! Hálás lennék, amiért ezt az utat választottam.

A napokban a blogom instant inspirációk sorozatához keresgéltem ötleteket, amikor szembejött velem a téma, hogy mit bántak meg az emberek leginkább halálos ágyukon. A cikk nagyon elgondolkodtatott. Ha megtudnám, hogy mondjuk már csak egy évem van hátra, milyen gondolatok kavarognának bennem? Ott nem akartam közzé tenni, de gondoltam itt veletek megosztom.

Sziasztok!
Kis segítségre, tanácsokra lenne szükségem. Első komoly kapcsolatomat most zártuk le igazából közös megegyezéssel, de úgy érzem hogy mindketten még szeretjük egymást. Egyikőnk sem könnyű eset, én az érzelmek kinyilvánítása miatt, hisz mindent magamba folytok és nem állok ki magamért, nem dícsérek, ismerek el semmit viszont a kapcsolat vége felé szinte csak a rosszat kapta részemről. Páromnak (ex) alap járaton van egy stílusa ami sok emberből ellenszenvet vált ki elsőre, a családom és a baráti körömben is…

Minden ember legalább életében kétszer pályaválasztási döntés előtt áll: a tanulmányok kezdete előtt és után.Az első esetben ez általában a szülők döntése, akik a legjobbat akarják a gyermeknek, a második pedig általában már a saját tudatos döntésünk, hogy abban a szférában dolgozzunk, amiben jól érezzük magunkat. Mit tegyünk akkor, ha nincs konkrét tervünk és nem tudjuk, mit kezdjünk az életünkkel? Hogyan állapítsuk meg, mit szeretnénk? Hogyan állítsuk össze a megfelelő önéletrajzot? Hogyan találjuk meg a megfelelő állást? Erről fogunk beszélni.

Mutatom hol találod meg!