Archívum: Blogbejegyzés

Ma kihasználtam, hogy tízmilliószoros nap van, elég sokat meditáltam. Először megnéztem, mit kell elengednem, mire nincs már szükségem. Jó sok ‘kacatot’ kidobáltam, elengedtem embereket, ‘rendszereket’, fájdalmakat és egyéb negatív érzéseket.

Aztán végignéztem, hogy mire is van szükségem.

Ez után jöttek a felajánlások Minden Érző Lény javára, Földanyának, Angyaloknak, az Univerzumnak.
Valami olyan hihetetlen szeretet-hullám tört rám, hogy még mindig pislogok, miközben igyekszem nem lefejelni a csillárt. :)))

Nem.

El lehet-e vonatkoztatni egy mű mondanivalója és a helyesírása között ? Nálam nagyon is összefügg a kettő ! Vajon a nagy írók és költők művei akkor is úgy hatnának ránk, ha hemzsegnének a helyesírási hibáktól ? (Bár lehet, hogy meg kellene nézni az eredeti kéziratukat.:))

Két téma is megfogalmazódott bennem hajnalban, az egyik a zene és az ember kapcsolatáról szól. A másikat majd egy másik blogban, mert úgy sem hagy békén. 🙂

Mennyire éltető elemünk a zene ? Előhoz-e belőletek valami pluszt, lehet ez akár negatív, akár pozitív dolog.

Munkába ment, mint szinte minden hétköznap most is, a közeli város úgy huszonöt percnyire volt otthonától.
Szerette a reggeli utazásokat, bármely évszakban.
Szemben Bakony, mindig tartogatott valami csodát, havas hegytetőt, vagy a völgyben meghúzódó varázslatosan megülő páragomolyagokat amint titokzatosan átsüt rajta a felkelő nap.
Ilyenkor nemgyőzött betelni a látvánnyal, figyelmét lekötötte a sok szépség.
Minden reggel talált egy csodát. Ez így volt jó, hiába látta már számtalanszor, a csoda mindig rátalált.

Lehet meghökkentő, hogy erről írok egy blogot, de barátnőimmel beszélgetve a párkapcsolatról, illetve arról, ki mit tart jó párkapcsolatnak, és ebbe a minőségbe mi is fér bele, egyszer csak ez a szó ütötte meg a fülemet: maszturbáció.

Ráadásul, egy olyan barátnőm mondta, akit valahol elég visszafogotnak tartottam ebben a témában. De szerintem neki volt az egyik legbölcsebb hozzászólása:

Mit gondolunk a babonákról?

Szerepet játszhat egy spirituális ember életében?

Vagy ez csak a primitiv és tudatlan emberek butasága?

Milyen félelmetkeltö babonákat neveltek belénk,amikröl azt gondoljuk hogy ha nem tesszük meg a kellö ,,óvintézkedéseket” akkor utolér a szerencsétlenség?

A napokban többször is összefutottam a lomtalanítással, ezért nem hagyhattam már én sem figyelmen kívül ennek tanítását. Egyszer a tévében beszélgettek róla, aztán a barátom mesélte, hogy megy lomtalanítani, majd a neten botlottam bele ismét ebbe a témába. De mit jelent a lomtalanítás? Hogyan kellene lomtalanítani?
Nekem elsősorban azt jelenti, hogy sok a felhalmozott, felesleges, használaton kívüli tárgy, emlék, érzés, gondolat, ezért ezeket át kell szelektálni és amelyikre nincs szükségünk az mehet a szemétbe vagy odaadom másoknak.

Én már régóta foglalkozom ezzel a kérdéssel, de most ért meg bennem, megírom itt is.

Sok mindent kipróbáltam, sok tanfolyamot bejártam, mégis vannak dolgok, amik vissza-visszatérnek, mint ismétlések, tudjátok, a mókus-kerék efektus.

Boncolgatni szeretném mi az oka, ti hogyan látjátok.

Én a mai ezo-forradalom idején több mindent hiányolok.

Hangsúlyozódott a pozitív gondolkozás, a szellemi törvények, Isten megélése az emberek körében és ezt nagyon jó dolognak tartom. Ámbár kissé hiányos megközelítéseket lelek bárhová is megyek.

"Ha már nem törekedsz a tökéletességre, akár meg is hallhatsz!" – hallom a Kés alatt című amerikai sorozat első epizódjában ezt az elgondolkodtató mondást.
Szerinted is így van? Törekednünk kellene a tökéletességre?
Egyáltalán, el lehet érni a tökéletességet?
És ha igen, akkor érdemes küzdeni érte? Nem lenne egyszerűbb elfogadni a tökéletlenségünket?