Az Előítéletek és az Ego viszonya | Önmegvalósítás.hu

Az Előítéletek és az Ego viszonya

Az előítélet zártság, egy előzetes képet rakunk a saját szemünk elé, ezáltal az egó nyugodtan "hátradőlhet", nem kell melóznia..

Az előítéletnélküliség, az abszolút figyelem és nyitottság állapota. Amikor a figyelmedet ráfókuszálod valamire százszázalékos nyitottsággal, előítéletmentesen és cserébe az a valami megnyílik, megmutatkozik előtted. Ha élő az a dolog, akkor szinte lüktet, él, lélegzik, ragyog, "táncol".

De akkor miért van szükség előítéletekre? Néha van, vagy egyáltalán nincs? Milyen praktikus okai vannak, amiért ez kialakult? Általában elmondható, minél nagyobb valakinek a lexikális tudása, azzal arányban nő az előítélet is nemde? Az egótlanság állapotában viszont nincs előítélet csak a nyitott figyelem. És bármire, bárkire ezt ráirányítod - mint egy reflektort, - az örömmel nyílik meg neked és megmutatja valódi arcát.

Vagy ennek a fordítottja, amikor beszélgetünk emberekkel és érezzük ugyanezt az előítélet rajtuk, hogy bármit mondunk, gyakorlatilag minden szavunkat társítja egy képpel, amit ő előzőleg tapasztalt valahol. Tehát nem a tiszta mondandót hallja meg, hanem a szavak, mint szimbólumok összességét. Ami kinek mit jelent előző tapasztalatok alapján. Mindenhez társítunk valami előzetesen tapasztalt dolgot. A benyomás nem azonos a gondolattal, a gondolat nem azonos a kimondott szóval és a kimondott szó a másik tudatához érve - ha az egó jelen van - már nem ugyanaz mint a forrásból érkező információ/szimbólum. Ezek mind csak szimbólumok. (Ugyanúgy mint ahogy a fénykép sem ugyanaz a látvánnyal mikor jelen van az ember az adott helyszínen. Vagy egy koncertfelvétel, nem ugyanaz mint ott lenni, de már majdnem, de mégis mi a több akkor? A szemlélő jelenléte?)

Mintha az egónk csak kényszeresen keresgélne a másikban egy olyan területet, ahol mi jobbak tudunk lenni, hogy ezáltal be tudja skatulyázni a másikat és elégedetten hátradőlhessen, gondolván: "ó igen, a kis balga, hát még ezt sem tudja.."

Itt az oldalon is tapasztalni, sokan - én is - azt feltételezik másokról, hogy ő ezt és ezt nem tudhatja, holott lehet hogy tudja, csak más módon, mert más az Útja. Az egó miatt kényszerülünk a másik degradálására.

Én pl Csizikével ott fejeztem be a kommunikációt, mikor ezzel zárta a mondandóját egy reagálásomra a 'Csizike mindörökké' blogban, hogy: "Ha tudnád mennyire beletrafáltál... ;-))) Tölts ki gyorsan egy Lottó-szelvényt! ;-)" de közben látszott rajta, hogy még valamiért nem érti, nem jött át neki mi vonatkozik a mondandómból pontosan rá. Az előítélet pedig kölcsönös előítéletet szül..

De vannak még akikben azt látom hogy kényszeresen osztják az észt, miközben korántsem tartanak ott, ahol gondolják magukat szerintem. Ez az egó játéka náluk(, de gondolom velem is előfordul ez, rámszólhattok nyugodtan). És ekkor az én egóm meg bezárja a figyelmemet irányukba: "nincs mit tanulnom tőlük" - gondolom ilyenkor. És nem is jön át tőlük információ, minden megnyilvánulásukban csak az erre való igazolást keresem ösztönösen/egósan.
Buddhanita indította el ezt a felismerést bennem. Egyik válaszában megbújt egy fontos tanítás, amint magamra erőltettem a megnyitást a mondandója felé. "Nyílj meg a válaszok befogadására, mert a válaszok sem mindig azok, mint amit mi elképzelhetünk. Lehet, valami egészen más..."

Mindenkitől van valami amit tanulhatunk, nem vagyunk egy embernél sem minden egyes területen jobbak, tapasztaltabbak, hiába gondolnánk. Úgyhogy egy praktikus, mindenre vonatkozó tanácsot találtam ki magamnak:
Mielőtt ítélnél,
Nézd meg jobban!

u.i.:
Tudnátok példát mondani arra mikor, milyen területeken van tényleg szükség valami fajta előítéletre? Ha mondjuk tizedszerre csalódik az ember egy konkrét dologban, akkor már praktikus, nemde? De ez is csak egóvezérelt állapotban igaz.

Beküldte: | 2010. jan. 23. szombat - 02:43

Hozzászólások

3 hozzászólás
Kirsikka képe
(ki)tartani
2010. január 23. szombat, 9:34 | Kirsikka

Ez a beskatulyázás eléggé aktuális téma itt az oldalon, jó, hogy nyitottad ezt a blogot. Egyesek úgy beszélnek mindenkihez -figyelmetlenül-, mintha egy magas pódiumról osztanák az észt a "földszintre". Kisgyerekkel is úgy beszélünk, hogy leguggolunk hozzá... (ideális esetben)

Nagyon tetszett a reflektor hasonlat... szerintem ha már megszületett ez a felismerés, a következő lépés a következő lépés felismerése volna, amit úgy tudnék megfogalmazni, hogy akkor is tartani ezt a reflektort, mikor már nehéznek érzed, mert látod hogy "júúúj..." Nem mondhatom, hogy én mindig mindenki hozzászólását elolvasom, de belecsipegetek, aztán vagy jön ihlet, vagy nem... nem kéne megvonni senkitől a lehetőséget... hogy adjon nekem valami pluszt. (aki zavar azt jó sokat olvasom, keresve h miért zavar, már közben általában sikerül elfogadni őt, úgy)

Az egész jelenség lényege az alázat. Hogy nyitott tudj maradni a téged meg nem értők felé is, a téged beskatulyázók felé is. Ezáltal te is kevésbé fogsz skatulyázni. Mintegy megengedővé válsz a másik fejlődésére. Mindez női férfi vonatkozásában az jutott eszembe, hogy a nők, azthiszem az anyaság miatt nyitottabbak -hiszen az anyai szeretet áll legközelebb a feltétlen szeretethez. A férfiaknál is valami evolúciós ok lehet a skatulya... (meg egy kicsit civilizációs mellékterméknek is érzem...) Az alázathoz kulcsfontosságú a megértés, és elfogadás. Sokszor idéztem már, de ide megint stimmel: "a szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent" :) ... azért kiegészíteném: a számomra még tökéletlennek tűnő dolgot:)

Előítélet
2010. január 24. vasárnap, 0:43 | Buddhanita (útkereső)

Nagyon találó címet írtál.

Benne van a válasz, miért és meddig van rá szükség?

Egészen addig, amíg az Egóval azonosnak tartom magam.

Elmúlt két napban ezt gyakoroltam, bármit tettem: Egy vagyok Veled.

Ha megélném ténylegesen a saját hitem: egy vagyok minden létezővel, nem élne bennem semmilyen ítélkezés.

Kipróbáltam, két nap alatt sok tapasztalat gyűlt fel.
Gondolati szinten volt bennem csak a mondat, mégis nagyon jól reagálta le a környezetem. Nyitottak felém.

Arra is rájöttem, ha valakit utálok (elkülönítem magamból) saját magamnak is ártok, ezt már sokszor jelezte a testem, csak még nem esett le: görcsbe rándult a gyomrom, ha megláttam.

Mikor erre koncentráltam, bármit is tettem (dolgoztam, beszélgettem stb), még a figyelmem is felerősödött. Egyszerre éreztem magamban a falat,- mikor megfeledkeztem a kísérletemről, és visszacsöppentem a régi mintámhoz,- amit magam köré építettem, és amit a testtartásommal is érzékeltettem mások felé. Tehát nem csak verbálisan, vagy a gondolat szintjén mutatjuk az elhatárolódást, hanem a test nyelvén is.

Tehát: így nyitottam, az idáig letükrözött dolgok is megváltoztak, nyitottan jöttek vissza.

Így értettem meg, ha másoknak ártok, akár gondolati-, akár cselekvési szinten, magamnak is ártok. Ahhoz, hogy az jöjjön vissza hozzám, amit szeretnék (szeressenek, elfogadjanak, stb), magamban kell megteremtenem.

Érdekes tapasztalat ez, most még az elején járok, de nagy felismeréseket is hozott:

harag, düh, stb terén is.

Hallottam egy beszélgetést, ami rólam szólt, és hogy mennyire utál a csaj (még nem is beszéltem vele). Először fájt, a szivem összeszorult. Aztán eszembe jutott minden rezdülésem, megértettem mi miből következett. Így nem jött a "visszacsapás" ösztöne bennem. Amikor így nyitottam, többek között ez a lány is odajött hozzám, teljesen megváltozott a kapcsolatunk. Pedig eszembe nem jutott, hogy így alakuljon.
Tehát tényleg igaz, minden belőlem indul, amit magamhoz vonzottam be.

Most ez van, gyakorlom, amíg magamba nem építem, vallásomat :D.

Üdv
Anita

mindkét oldal
2010. február 04. csütörtök, 12:41 | Ramina   Előzmény

Az előitéletben mindig van általánositás.
Ahogy irod, azért, hogy nyugodtan hátradőlhessünk. Hogy ne kelljen már foglalkoznunk vele. Mert, ha foglalkozunk vele, akkor megfigyeljük, ráfigyelünk (reflektor) netalántán picit meg is ismerkedünk vele.....talán kiderül, hogy nem is úgy van stb. és ez mind-mind energiába, időbe kerül.

Ez részben érthető, kényelmes,mert túl sok a bejövő infó, input és képtelenség minden egyes fűszállal személyesen megismerkedni.Ezért ez egyfajta önvédelem.

Másrészről viszont vannak pozitiv(semleges) és negativ előitéletek.
Példák:
Az arabokkal szemben voltak negativ előitéleteim. (pl a cigányokkal, melegekkel nem)
Erre mit ad Isten, tanitanom kellett egy arab csoportot nyelvre.Megismertem az egyes embereket és rájöttem, semmisem áll távolabb az elképzeléseimtől, mint azok az emberek. Nagyon megtanultam, hogy mindig az egyes emberre figyeljek, hogy ő milyen? és soha ne csoportokban, általánosan gondolkozzak.

A svédeknek(14 évig ott éltem) velem szemben voltak előitéletei.Ezek a semleges kategóriába tartoztak.
Mindenáron "társitottak" a pusztával, a gulyással (hogy biztos mindig azt eszem) meg hogy "ugye ti még a villamoson is sokkal többet beszélgettek meg megérintitek egymást , mert hogy ti milyen melegszivűek vagytok, meg temperamentumosak". Zavart ez. Mondtam, hogy rám egyáltalán nem igazak ezek és hogy ezek általánositások...stb.
Aztán az győzte meg őket, amilyen én voltam, viselkedtem a munkahelyemen.És az bizony más volt, mint az általános "magyar" kép. Akkor lettem én végre egy személyes ember.

Feliratkozás Hírlevélre