Ma szinte végig itt voltam az abszolút állapotban, néha esetleg a mezsgyéjén sétálgattam! Ha egy kicsit is kibillentem belőle, elég volt egy gondolatnyit figyelnem rá és már újra visszabillentem a teljességbe!
Régebben egy-egy kibillenés után legalább fél órát kellett meditálnom, hogy visszataláljak a forráshoz, mert ennyi idő kellett, hogy feldolgozzam azokat a tudattartalmakat, amelyek elfedték előlem az abszolút létem tapasztalását.
Ma viszont annyira vékony volt ez a különbség illúzió és valóság között, hogy szinte csak gondolnom kellett rá és már vissza is találtam a teljességbe. Jól esett ez a könnyed visszatérés, nem volt benne görcs, épp hogy csak libikókáztam a két tapasztalás között.
Már majdnem el tudtam volna fogadni, hogy itt is vagyok meg ott is, de azért még kötődöm a teljességbe!