Egy lyuk
Tátong benned,
Amit kétségbeesetten
Próbálsz betömni.
Különféle élvezeteket
Öntesz bele,
Hogy ettől
Jól érezd magad.
Időnként,
Amikor elég élvezetre lelsz, A lyuk csordultig telik.
Ez a kiegyensúlyozottság áldott pillanata.
Ám az űr
Feneketlen,
Tartalma keresztülfolyik rajta, S te megint ott állsz
Üresen,
Kétségbeesetten
Még többet akarva.
Ram Tzu tudja, mi a teendő: Téged kell a lyukba hajítani.