Mindannyiunkban él egy belső „kisgyermek”, akivel rendszeresen foglalkozni és törődni kell,
mintha a saját gyermekünk volna, ha elhanyagoljuk őt és életünkből hiányzik a játékosság,
az öröm, a nevetés és mindaz, amitől egy gyermek jól érezheti magát,
akkor előbb utóbb az életet szürkének, fakónak fogjuk látni,
eluralkodik rajtunk a depressziós hangulat és értelmetlennek találjuk majd életünket.
A meditáció alatt megkeressünk önmagunkban a gyermeket és megnyugtatjuk őt,
biztosítjuk szeretetünk felől, ezáltal az egyensúly és a harmónia visszatér mindennapjainkba.