A Zsenikről van szó.
Egy koncertről jövök. Egy szál zongora, Egy Ember, aki beleteszi szívét-lelkét, minden fizikai erejét és gyengéd érzelmét az ujjain át a hangszerbe, és eléd varázsolja az Univerzumot… mi van a zsenikkel?
Liszt: Transzcendens Etűdjeit játszotta el Bogányi Gergely zongoraművész. Mind a tizenkettőt. Emberfeletti teljesítmény. Galaxisokba vitt a Zene… Transzcendens Élmény volt! Apukám a végén rendkívül találóan azt mondta, hogy „a koncert egyes részein mintha nem is lett volna szabad billentyű”… 🙂 fel se tűnt hogy billentyűk vannak… Csak három hatalmas ablakot láttam, és a három ablak közt két hatalmas tükröt… kinézel-benézel… mivel sötét volt, az ablakok is „csak” a benti Világot tükrözték vissza, arany és fehér barokk terem, benne a sok transzcendensbe repített lélekkel… csodálatos… rengeteg Beszélő Kép, rengeteg Mesélő Hang… Jelenlévő Lélek, és a Zseni.
Mire tanítanak minket a zsenik? … alázatra, elsősorban, amire a Művész rendkívül jó példa… (mármint Bogányi Gergely) Nem tudom, hogy vagytok a komolyzenével, itt ajánlgatunk egymásnak ezt-azt, de ez a koncert nálam kiverte a biztosítékot. Eleve 20-30 perccel később kezdődött, mert nem volt elég szék… beraktak még vagy 8 sort! (addig igyekeztem kinyitni a koronacsakrámat) A közönség együtt lélegzett a zenével, 2 etüd közötti szünetben mozgolódott, sóhajtozott mindenki, annyira elvarázsolt az egész. Lemerevedtünk. Belepakolt… mit belepakolt, belevágott minket a MOSTba! Nem volt kecmec! Felkapott és vitt a galaxisokba… kedvem lett volna lerúgni a cipőmet, kiszaladni az előtérbe -ami nem volt zsúfolásig tele székekkel, meg emberekkel-, és mezítláb táncolni…..
Egy zseni megírta, egy másik előadta…
Kellenek a Zsenik. Kell hogy alázatosak legyenek, és tanítsanak… alázatot.. elsősorban. És feloldozást, felolvadást… azáltal, hogy ők feláldozzák mindenüket átadva a Zenének…….
Lehetetlen szavakba önteni, abba is hagyom a próbálkozást…
„menjetek el a koncertjére, más emberként mentek haza”
„menjetek el a koncertjére, más emberként mentek haza” youtube-on találtam, ehhez írták:
Elbűvölő!
Csodás koncertélmény lehetett… a videoról is nagyon varázsol, de amikor a sok összehangolódott Lélek élőben együtt rezdül a zongora húrjaival! Ilyen pillanatokért érdemes leszületni, mert akivel ezt együtt élhetjük át, azzal örökre összeköt…
Ennél már csak egy jobb van… ha mi vagyunk a zenész is, aki előállítja az élményt…:)
„menjetek el a koncertjére, más emberként mentek haza”
„menjetek el a koncertjére, más emberként mentek haza” youtube-on találtam, ehhez írták:
Elbűvölő!
Csodás koncertélmény lehetett… a videoról is nagyon varázsol, de amikor a sok összehangolódott Lélek élőben együtt rezdül a zongora húrjaival! Ilyen pillanatokért érdemes leszületni, mert akivel ezt együtt élhetjük át, azzal örökre összeköt…
Ennél már csak egy jobb van… ha mi vagyunk a zenész is, aki előállítja az élményt…:)
Kavics22
Gyönyörűen leírtad az érzéseidet, szinte ott voltam a
Kavics22
Gyönyörűen leírtad az érzéseidet, szinte ott voltam a teremben a zene „közepén”. Az igazán nagy művészek műveinek hallgatásakor, nézésekor, tapasztalásakor valóban a Most-ban érzed magad. Talán azért (is), mert ezek a zsenik is a Most-ban voltak, amikor alkották a műveiket, nem is lehetett másként.
Kavics22
Gyönyörűen leírtad az érzéseidet, szinte ott voltam a
Kavics22
Gyönyörűen leírtad az érzéseidet, szinte ott voltam a teremben a zene „közepén”. Az igazán nagy művészek műveinek hallgatásakor, nézésekor, tapasztalásakor valóban a Most-ban érzed magad. Talán azért (is), mert ezek a zsenik is a Most-ban voltak, amikor alkották a műveiket, nem is lehetett másként.