Mitől függ, hogy elfogadjuk vagy megfogadjuk a visszajelzéseket, véleményeket, amit kapunk ?
Kinek a szavára adunk?
Aki idősebb?
Aki „előrébb tart az úton”? (oké, de miben? sokrétű az Út)
Aki hiteles ember? (prédikálás vs. példamutatás, de mindenki úton van, követ el hibákat, ami torzíthatja a hitelesség látszatát, a példamutatáshoz a prédikáláson át vezet az út (?!))
Aki a mi értékrendünk szerint él? (vallás – ezotéria, kulturális különbségek)
Vagy mindenkiére, vagy senkiére? Hogy működik ez a szűrő-rendszer?
Egész életemben nem voltam őszinte, nehogy megbántsak valakit. (persze, mert könnyen megbántódtam) Inkább félremagyaráztam vagy mosolyogva bólogattam. Már nem. És puff, megkaptam hogy önfejű vagyok (van igazság benne-kos), mér’ nem hallgatok az idősebbekre, mér’ nem hiszem el, hogy jobban tudhatják. Viszont: nem a fejemet követem, hanem az intuíciót, a szívemet. Nagy különbség. És ha az az idősebb tudattalanul él, akkor nem fogom megfogadni, max elfogadni a véleményét… Arról már nem is beszélve, hogy vannak, akiknek 2-vel el kell osztani, amit mondanak, és akik félszavakkal kommunikálnak, tehát szorozni kéne… A vélemény hány százalékban őszinte? Lehet mögötte manipuláció vagy féltékenység, akármi…
Belső látás… na, meg is válaszoltam magamnak 🙂
Ti hogy vagytok ezzel?
Nagyon lényeges amit
Nagyon lényeges amit felvetettél !
Sok éven át én is azt hittem, ha őszintén elmondom amit
érzek +azt amit akkor még inkább elvi meggyőződésből
hittem , akkor jól csinálok mindent…akkor
működő képes a dolog…
Elsőre az kristályosodott ki, kőkeményen,hogy az
,hogy én jó, megértő, kedves vagyok ( nem színlelve ,hanem
én igaziból megéltem.. )az a másik embert is jó irányba viszi, ő
is majd ezáltal ugyanazt akarja mint ami az én életemben
,elveimben per pillanat jónak tartottam.( akkor még tutira vettem,hogy jó )
Eljött egy pont amikor tisztán megláttam,hogy a másiknak ez a
jó egyenlő azzal ,hogy ez hülye…., mert ilyen nincs..stb
Itt kezdtem Isten igazságának azt a részét megérteni, amit
Prohászka Ottokár fogalmazott meg :
” ember embert tud követni , de csak Isten tudja átalakítani ”
Majd a kezembe került egy könyv, cime :A szív papsága a nő hivatása
amiben Egy mondat helyre tett bennem mindent ezzel kapcsolatban.
” A nő azt hiszi ,ha őszinte igaza van.Keveri az Igazságot az őszinteséggel…
ez tipikus női tulajdonság…”
Azt ,hogy mi az igaz adott szituban férfi és nő közt
csak akkor tudják meg ha Istent kérdezik….de ez más
emberi kapcsolatokra is igaz…
Istennek kell őszintén feltárni magunkat ,mert a másik is úton van
nem tud mit kezdeni az én érzéseimmel,ő is csak akkor jut előbbre
ha az Igazságot keresi és ehhez köze nincs annak,hogy én éppen
mit érzek…
A durva az: amig nem vagyunk Isten Igazságában
( megigazult állapot ) addig bizony
hazudunk…bár mindíg úgy éljuk meg,hogy nem … miért ?
Mert őszitén azt mondjuk amit érzünk és a kör bezárult…
Az érzésekre azért sem lehet hagyatkozni mert állandóan
változnak….főleg a nőnél,ha éppen bajom van…
ezzel a férfi nincs előbbre….nem tud és nem is kell neki
ezekkel mit kezdenie…
( ma olyan szélsőségek vannak,hogy a fiút
leküldi a lány intim betétért a patikába- nyomorult
azt se tudja mi van ? könyörgöm honnan tudná ?
és miért kéne értse ?mit érez a lány… ad abszurdum ! )
Nekem az működött eddig,ha Istennél kerestem a választ, Ő mit
mond pl a bűnről..
Annak idején egy parlamenti közvetítés kapcsán vettem meg a Katekizmust
és azt mondtam Uram ilyen nincs lássuk,mit mondasz Te erre..
Tökéletes válasz:
Isten nélkül az ember képtelen a jó mellett dönteni-
akár magárol akár másokról van szó,mert
csak emberi szempontok szerint fog dönteni…értelmezni mindent…
Később, kénytelen belátni akkor,ott annyira voltam képes.
névtelen úton levő
Egység
Igen szépen leírtad. Kapcsolatainkban minimum ketten vagyunk, (Isten és én) és ebbe a körbe vonunk be másokat. Hihetetlen jó mert a tiszta megbízható forrás mindíg velünk van. Az más kérdés. hogy benne-vele élünk, ez döntés kérdése.
Életemben meghallgatom, sőt szükségesnek tartom más tapasztalaton alapulú tanácsát meghallgatni (más jellegűeket kiszortírozom). Cselekvéseimben azonban mindíg a tiszta forrásra támaszkodom, benne vele élve ez természetes. Eleinte nehézséget okozott, ha a tanács eltért ettől, de „kísérleteztem”- kockáztattam, és ma már bizton tudom, hogy nem minden külső tanács fedi a mélységekkel telit.
A tanácsok azért kellenek, mert így dupla öröm, hogy ez jól működik a világban, és hitem erősíti, hogy Isten valóban minedt magd.
A fájdalom is jelentkezik, ha a tanács nem vált be, és tudom, hogy ott van feladatom, hogy elbeszélgessek azzal, aki „rossz” tanácsot adott, hogy rávegyem, lépésekre.
Hihetelen biztonságban vagyok így a legnehezebbnek tűnő helyzetekben is.
Nagyon lényeges amit
Nagyon lényeges amit felvetettél !
Sok éven át én is azt hittem, ha őszintén elmondom amit
érzek +azt amit akkor még inkább elvi meggyőződésből
hittem , akkor jól csinálok mindent…akkor
működő képes a dolog…
Elsőre az kristályosodott ki, kőkeményen,hogy az
,hogy én jó, megértő, kedves vagyok ( nem színlelve ,hanem
én igaziból megéltem.. )az a másik embert is jó irányba viszi, ő
is majd ezáltal ugyanazt akarja mint ami az én életemben
,elveimben per pillanat jónak tartottam.( akkor még tutira vettem,hogy jó )
Eljött egy pont amikor tisztán megláttam,hogy a másiknak ez a
jó egyenlő azzal ,hogy ez hülye…., mert ilyen nincs..stb
Itt kezdtem Isten igazságának azt a részét megérteni, amit
Prohászka Ottokár fogalmazott meg :
” ember embert tud követni , de csak Isten tudja átalakítani ”
Majd a kezembe került egy könyv, cime :A szív papsága a nő hivatása
amiben Egy mondat helyre tett bennem mindent ezzel kapcsolatban.
” A nő azt hiszi ,ha őszinte igaza van.Keveri az Igazságot az őszinteséggel…
ez tipikus női tulajdonság…”
Azt ,hogy mi az igaz adott szituban férfi és nő közt
csak akkor tudják meg ha Istent kérdezik….de ez más
emberi kapcsolatokra is igaz…
Istennek kell őszintén feltárni magunkat ,mert a másik is úton van
nem tud mit kezdeni az én érzéseimmel,ő is csak akkor jut előbbre
ha az Igazságot keresi és ehhez köze nincs annak,hogy én éppen
mit érzek…
A durva az: amig nem vagyunk Isten Igazságában
( megigazult állapot ) addig bizony
hazudunk…bár mindíg úgy éljuk meg,hogy nem … miért ?
Mert őszitén azt mondjuk amit érzünk és a kör bezárult…
Az érzésekre azért sem lehet hagyatkozni mert állandóan
változnak….főleg a nőnél,ha éppen bajom van…
ezzel a férfi nincs előbbre….nem tud és nem is kell neki
ezekkel mit kezdenie…
( ma olyan szélsőségek vannak,hogy a fiút
leküldi a lány intim betétért a patikába- nyomorult
azt se tudja mi van ? könyörgöm honnan tudná ?
és miért kéne értse ?mit érez a lány… ad abszurdum ! )
Nekem az működött eddig,ha Istennél kerestem a választ, Ő mit
mond pl a bűnről..
Annak idején egy parlamenti közvetítés kapcsán vettem meg a Katekizmust
és azt mondtam Uram ilyen nincs lássuk,mit mondasz Te erre..
Tökéletes válasz:
Isten nélkül az ember képtelen a jó mellett dönteni-
akár magárol akár másokról van szó,mert
csak emberi szempontok szerint fog dönteni…értelmezni mindent…
Később, kénytelen belátni akkor,ott annyira voltam képes.
névtelen úton levő
Egység
Igen szépen leírtad. Kapcsolatainkban minimum ketten vagyunk, (Isten és én) és ebbe a körbe vonunk be másokat. Hihetetlen jó mert a tiszta megbízható forrás mindíg velünk van. Az más kérdés. hogy benne-vele élünk, ez döntés kérdése.
Életemben meghallgatom, sőt szükségesnek tartom más tapasztalaton alapulú tanácsát meghallgatni (más jellegűeket kiszortírozom). Cselekvéseimben azonban mindíg a tiszta forrásra támaszkodom, benne vele élve ez természetes. Eleinte nehézséget okozott, ha a tanács eltért ettől, de „kísérleteztem”- kockáztattam, és ma már bizton tudom, hogy nem minden külső tanács fedi a mélységekkel telit.
A tanácsok azért kellenek, mert így dupla öröm, hogy ez jól működik a világban, és hitem erősíti, hogy Isten valóban minedt magd.
A fájdalom is jelentkezik, ha a tanács nem vált be, és tudom, hogy ott van feladatom, hogy elbeszélgessek azzal, aki „rossz” tanácsot adott, hogy rávegyem, lépésekre.
Hihetelen biztonságban vagyok így a legnehezebbnek tűnő helyzetekben is.