9 hozzászólás a(z) “Hogy érzed magad az életedben?” bejegyzéshez
Mi a fontosabb? Szia, Sanyi!
Jó volt a kérdés, csak nem tudom, erre a pillanatra vonatkozott-e vagy csak úgy általában?
Ezzel kapcsolatban szeretnék Tőled kérdezni.
Eddig úgy éreztem, ahhoz hogy jól érezzem magam az életemben először azt a szakmai
előrelépést kell megtalálnom, amiben jól érzem magam. Utána jöhet a magánélet.
De valahányszor lépéseket tettem ezen a téren, mindig ott álltak előttem a magánéletem
megoldatlan dolgai is.
Úgyhogy mostanra már össze vagyok zavarodva, melyik téren dolgozzak magamon, vagy lehet
mindkettőn is egyszerre? Van fontossági sorrend?
Melyik életterületeden szeretnél sikeres lenni?
Elméletileg lehetne egyszerre fejleszteni ezeket, de a Neked érkezett jelzések egyértelműen arra utalnak, hogy ne bújj el a szakmai fejlődésed mögé, ne abban akarj sikereket elérni, ha a magánéletedben sikertelennek érzed magadat!
Persze biztosan meg van benned a valós vágy a szakmai kiteljesedésre, de valószínűleg az abba fektetett energiát sokkal fontosabb lenne a magánéleted rendbe rakására fordítani. Vajon ha választhatnál, hogy melyik életterületeden szerenél sikeres lenni, akkor a szakmait vagy a magánéletit választanád?
Köszönöm a választ
Köszönöm a választ, Sanyi !
Közben már én is rájöttem dolgokra.
A szakmám olyan természetű, hogy őszintén adnom kell másoknak , önmagamat adva és ezzel
kiteljesítve is.
De amíg a magánéletem nincs rendben, nem tudom igazán önmagamat sem adnom .
Ha választanom kell, tényleg a magánéletben kell változnom.
Abból kiindulva tudok boldog lenni most.
Egyébként gyerekkorom óta nekem a magánéleti és a szakmai siker szorosan összefügg.
Nem tudnék választani, hogy melyik általában a fontosabb , a kérdés inkább , hogy most mi a jobb ?
Továbbgondolva
Jó, Sanyi , azt hiszem mégis igazad van .
Tényleg választanom kell, nemcsak a mostban.
Beugrott, hogy amikor a szakmai vizsgáimra készültem , megkérdezte tőlem valaki , miért
csinálom ezt az egészet ?
Mondtam neki valami logikusat.
Utána megkérdezte , mik a terveim az életemmel , mondjuk mit szeretnék csinálni 80 éves koromban ?
Megintcsak elkezdtem mondani az akkori hangzatos vágyaimat .
Úgy nézett rám, mintha meghibbantam volna.
Azt mondta, ez úgy hangzott , mintha a TV -ben egy kvízjátékban szerepeltem volna.
Aztán azt mondtam, szeretnék másoknak segíteni.
– Terézanya akarsz lenni ?? – és megint csak lenézően nézett .
Utána mélyen belegondoltam , mit szeretnék 80 éves koromban ?
Egészséget , ilyesmit ? Nem, talán még az sem volt igazán fontos .
Rájöttem : – Csak szeretném, hogy legyen valaki , akit szerethetek.
És sírtam . Az illető is sírt …
láncreakció
Nem vagyok valami tapasztalt 23 évesen, azt hiszem. A boldogsághoz sok minden kell. Persze ilyeneken csak kamaszkoromban kezdtem el gondolkozni, úgyhogy egyértelmű volt a válasz is: szerelem.
Lett is, aztán elmúlt, lett más, lényeg hogy nem voltam jól egyedül sose, egyből magányosnak éreztem magam- sajnálni kezdtem magam. Ez annak is betudható, hogy elég nagy családban nőttem fel, nem is emlékszem, voltam-e egyedül gyerekkoromban… Bő egy éve először éreztem magam boldognak párkapcsolat nélkül.
Ahogy ezt felfedeztem, egyből elkezdett hiányozni / beszivárogni Valaki a múltból, de eleinte nem mertem bevallani magamnak se… (végül megkerestem, azóta is boldogan élünk, ide is ő hozott:))
Oda akarok kilyukadni, hogy amint elfogadtam a helyzetemet és az előnyeit figyeltem, helyére ugrottak a dolgok, és ez ma már a "karrierben" is így van: Most tanulom, hogy hogyan zárjam ki a körülöttem lévők rosszkedvét (főleg az energiavámpírokat), hogyan őrizzem meg a saját jól-létemet, hogy engedjem el a fülem mellett azokat a dolgokat amit eddig nem tudtam. pl. direkt stressz-ellen dolgozom.
Bár nem tudom, hogy ezt meg lehet-e csinálni egy felelős munkahelyen, hiszen egy elég laza egyetemi közegben vagyok (nem vagyok kész a holnap leadandó feladattal, hát bemutatom a vázlatokat), de ha már most kidolgozok ilyen "önvédelmi" módszereket, akkor talán mire komoly munkám lesz, könnyebben vehetem az akadályokat.
Ma megcéloztam hogy nem stresszelek, bármennyire is mindenki fog, és meglepően jól sikerült teljesítenem, pedig csak annyit tettem, hogy elfogadtam hogy nem leszek kész. Nem vetettem magam alá mások lelkiállapotának, nem tettem a saját jól-létemet tőlük függővé (pénteken ez még nem ment) és nem görcsöltem-kapkodtam, ahogy ilyenkor mindig, amitől persze azt is elrontom ami eddig megvan.
Ahhoz hogy jól legyek, akarattal nem szabad engednem a mindennapi apró bosszúság-forrásoknak, pl. elment az orrom előtt a villamos, vagy bunkón szólt vki hozzám mert rossz kedve van… eddig mindig nyakon vágott az ilyesmi, mert elég érzékeny vagyok, most viszont harcba szálltam, és nagyon jó érzés!:)
Szóval jön minden magától mihelyst elfogadjuk a jelen-helyzetet és nem hagyjuk, hogy kizökkentsenek.
Talán kicsit elkanyarodtam a témától, de ez volt az első tudatosan fejlődésre programozott munkanapom (a hétvége könnyebb), és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült! Kíváncsi vagyok, mi lesz holnap!
… így a végére érve jöttem rá, milyen boldog vagyok! Nem azt kellett volna bejelölnöm hogy többnyire jól… : )
Pontosan így érdemes megoldani a problémákat
Ez kiváló! Pontosan így érdemes megoldani a problémákat, ahogyan itt leírtad! Remélem sokan elolvassák a tapasztalatodat és kipróbálják az elfogadás erejét!
Ha megtartod ezt a hozzáállásodat és esetleg a vázlat bemutatása helyett felvállalod még azt is, hogy valóban nem vagy kész, akkor megérhetsz arra, hogy olyan munkahellyel találkozz, ahol elfogadják azt, hogy nem vagy mindig topon és Te is emberből vagy, nem villámgyors robotból.
A tudatlan fiatalok egymástól tanulják el a stresszelős, megfelelős hozzáállást, és nem gondolkoznak el azon, hogy a rohanó életmódjukat maguknak választják / teremtik!
A mondatokat legközelebb nagybetűvel kezdd légyszíves, különben nehezen olvasható a szöveg! A bejegyzésedet kijavítottam.
köszi!:) Lusta szokásom mindent kisbetűvel írni, odafigyelek legközelebb!
Köszi a bíztatást, nagyon jól sikerült a tegnapi konzultáció a mesterekkel (=tanárokkal), sokkal jobban mint vártam! Sőt, új megoldandó feladat is előkerült, ami személyesebb, önmagam feltárásához- megértéséhez vezet, úgyhogy minden irányban pozitív volt! Rájöttem hogy miért nem lettem kész, holott lehettem volna, és megkeresem mi okozza ezt az ellenérzést ami miatt halogattam a teendőket! Hurrá hurrá és hajrá hajrá:)
BOLDOG! Nahát!… nem is emlékeztem erre a hosszú régi hozzászólásra! :)))
2 és fél év távlatában megint aktuális a kérdés, és a válasz már egyértelműen az, hogy BOLDOG VAGYOK!
Tegnap úgy leteremtett a barátnőm, hogy csak kamilláztam! …majdnem hazáig szaladtam sírva, de mégis maradtam a feszült szituációban, (belementem a rossz érzésbe, amit okozott, miért találtak el a mondatai) együtt tovább boncoltuk a dolgot, aminek az lett a vége, hogy fél óra múlva már azon sírtam el magam kishíján, hogy milyen jó nekem, hogy ilyen őszinte barátaim vannak, akik nem bólogatós kutyák! 🙂 Együtt felfejtegettük a kritika mélyebb rétegeit, mi az, ami saját magának szólt, mi nekem, végül együtt meditáltunk. 🙂
A nem-boldogság meglepően rövid ideig tartott 🙂
BOLDOG! Nahát!… nem is emlékeztem erre a hosszú régi hozzászólásra! :)))
2 és fél év távlatában megint aktuális a kérdés, és a válasz már egyértelműen az, hogy BOLDOG VAGYOK!
Tegnap úgy leteremtett a barátnőm, hogy csak kamilláztam! …majdnem hazáig szaladtam sírva, de mégis maradtam a feszült szituációban, (belementem a rossz érzésbe, amit okozott, miért találtak el a mondatai) együtt tovább boncoltuk a dolgot, aminek az lett a vége, hogy fél óra múlva már azon sírtam el magam kishíján, hogy milyen jó nekem, hogy ilyen őszinte barátaim vannak, akik nem bólogatós kutyák! 🙂 Együtt felfejtegettük a kritika mélyebb rétegeit, mi az, ami saját magának szólt, mi nekem, végül együtt meditáltunk. 🙂
Mi a fontosabb?
Szia, Sanyi!
Jó volt a kérdés, csak nem tudom, erre a pillanatra vonatkozott-e vagy csak úgy általában?
Ezzel kapcsolatban szeretnék Tőled kérdezni.
Eddig úgy éreztem, ahhoz hogy jól érezzem magam az életemben először azt a szakmai
előrelépést kell megtalálnom, amiben jól érzem magam. Utána jöhet a magánélet.
De valahányszor lépéseket tettem ezen a téren, mindig ott álltak előttem a magánéletem
megoldatlan dolgai is.
Úgyhogy mostanra már össze vagyok zavarodva, melyik téren dolgozzak magamon, vagy lehet
mindkettőn is egyszerre? Van fontossági sorrend?
Melyik életterületeden szeretnél sikeres lenni?
Elméletileg lehetne egyszerre fejleszteni ezeket, de a Neked érkezett jelzések egyértelműen arra utalnak, hogy ne bújj el a szakmai fejlődésed mögé, ne abban akarj sikereket elérni, ha a magánéletedben sikertelennek érzed magadat!
Persze biztosan meg van benned a valós vágy a szakmai kiteljesedésre, de valószínűleg az abba fektetett energiát sokkal fontosabb lenne a magánéleted rendbe rakására fordítani. Vajon ha választhatnál, hogy melyik életterületeden szerenél sikeres lenni, akkor a szakmait vagy a magánéletit választanád?
Köszönöm a választ
Köszönöm a választ, Sanyi !
Közben már én is rájöttem dolgokra.
A szakmám olyan természetű, hogy őszintén adnom kell másoknak , önmagamat adva és ezzel
kiteljesítve is.
De amíg a magánéletem nincs rendben, nem tudom igazán önmagamat sem adnom .
Ha választanom kell, tényleg a magánéletben kell változnom.
Abból kiindulva tudok boldog lenni most.
Egyébként gyerekkorom óta nekem a magánéleti és a szakmai siker szorosan összefügg.
Nem tudnék választani, hogy melyik általában a fontosabb , a kérdés inkább , hogy most mi a jobb ?
Továbbgondolva
Jó, Sanyi , azt hiszem mégis igazad van .
Tényleg választanom kell, nemcsak a mostban.
Beugrott, hogy amikor a szakmai vizsgáimra készültem , megkérdezte tőlem valaki , miért
csinálom ezt az egészet ?
Mondtam neki valami logikusat.
Utána megkérdezte , mik a terveim az életemmel , mondjuk mit szeretnék csinálni 80 éves koromban ?
Megintcsak elkezdtem mondani az akkori hangzatos vágyaimat .
Úgy nézett rám, mintha meghibbantam volna.
Azt mondta, ez úgy hangzott , mintha a TV -ben egy kvízjátékban szerepeltem volna.
Aztán azt mondtam, szeretnék másoknak segíteni.
– Terézanya akarsz lenni ?? – és megint csak lenézően nézett .
Utána mélyen belegondoltam , mit szeretnék 80 éves koromban ?
Egészséget , ilyesmit ? Nem, talán még az sem volt igazán fontos .
Rájöttem : – Csak szeretném, hogy legyen valaki , akit szerethetek.
És sírtam . Az illető is sírt …
láncreakció
Nem vagyok valami tapasztalt 23 évesen, azt hiszem. A boldogsághoz sok minden kell. Persze ilyeneken csak kamaszkoromban kezdtem el gondolkozni, úgyhogy egyértelmű volt a válasz is: szerelem.
Lett is, aztán elmúlt, lett más, lényeg hogy nem voltam jól egyedül sose, egyből magányosnak éreztem magam- sajnálni kezdtem magam. Ez annak is betudható, hogy elég nagy családban nőttem fel, nem is emlékszem, voltam-e egyedül gyerekkoromban… Bő egy éve először éreztem magam boldognak párkapcsolat nélkül.
Ahogy ezt felfedeztem, egyből elkezdett hiányozni / beszivárogni Valaki a múltból, de eleinte nem mertem bevallani magamnak se… (végül megkerestem, azóta is boldogan élünk, ide is ő hozott:))
Oda akarok kilyukadni, hogy amint elfogadtam a helyzetemet és az előnyeit figyeltem, helyére ugrottak a dolgok, és ez ma már a "karrierben" is így van: Most tanulom, hogy hogyan zárjam ki a körülöttem lévők rosszkedvét (főleg az energiavámpírokat), hogyan őrizzem meg a saját jól-létemet, hogy engedjem el a fülem mellett azokat a dolgokat amit eddig nem tudtam. pl. direkt stressz-ellen dolgozom.
Bár nem tudom, hogy ezt meg lehet-e csinálni egy felelős munkahelyen, hiszen egy elég laza egyetemi közegben vagyok (nem vagyok kész a holnap leadandó feladattal, hát bemutatom a vázlatokat), de ha már most kidolgozok ilyen "önvédelmi" módszereket, akkor talán mire komoly munkám lesz, könnyebben vehetem az akadályokat.
Ma megcéloztam hogy nem stresszelek, bármennyire is mindenki fog, és meglepően jól sikerült teljesítenem, pedig csak annyit tettem, hogy elfogadtam hogy nem leszek kész. Nem vetettem magam alá mások lelkiállapotának, nem tettem a saját jól-létemet tőlük függővé (pénteken ez még nem ment) és nem görcsöltem-kapkodtam, ahogy ilyenkor mindig, amitől persze azt is elrontom ami eddig megvan.
Ahhoz hogy jól legyek, akarattal nem szabad engednem a mindennapi apró bosszúság-forrásoknak, pl. elment az orrom előtt a villamos, vagy bunkón szólt vki hozzám mert rossz kedve van… eddig mindig nyakon vágott az ilyesmi, mert elég érzékeny vagyok, most viszont harcba szálltam, és nagyon jó érzés!:)
Szóval jön minden magától mihelyst elfogadjuk a jelen-helyzetet és nem hagyjuk, hogy kizökkentsenek.
Talán kicsit elkanyarodtam a témától, de ez volt az első tudatosan fejlődésre programozott munkanapom (a hétvége könnyebb), és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült! Kíváncsi vagyok, mi lesz holnap!
… így a végére érve jöttem rá, milyen boldog vagyok! Nem azt kellett volna bejelölnöm hogy többnyire jól… : )
Pontosan így érdemes megoldani a problémákat
Ez kiváló! Pontosan így érdemes megoldani a problémákat, ahogyan itt leírtad! Remélem sokan elolvassák a tapasztalatodat és kipróbálják az elfogadás erejét!
Ha megtartod ezt a hozzáállásodat és esetleg a vázlat bemutatása helyett felvállalod még azt is, hogy valóban nem vagy kész, akkor megérhetsz arra, hogy olyan munkahellyel találkozz, ahol elfogadják azt, hogy nem vagy mindig topon és Te is emberből vagy, nem villámgyors robotból.
A tudatlan fiatalok egymástól tanulják el a stresszelős, megfelelős hozzáállást, és nem gondolkoznak el azon, hogy a rohanó életmódjukat maguknak választják / teremtik!
A mondatokat legközelebb nagybetűvel kezdd légyszíves, különben nehezen olvasható a szöveg! A bejegyzésedet kijavítottam.
köszi!:)
Lusta szokásom mindent kisbetűvel írni, odafigyelek legközelebb!
Köszi a bíztatást, nagyon jól sikerült a tegnapi konzultáció a mesterekkel (=tanárokkal), sokkal jobban mint vártam! Sőt, új megoldandó feladat is előkerült, ami személyesebb, önmagam feltárásához- megértéséhez vezet, úgyhogy minden irányban pozitív volt! Rájöttem hogy miért nem lettem kész, holott lehettem volna, és megkeresem mi okozza ezt az ellenérzést ami miatt halogattam a teendőket! Hurrá hurrá és hajrá hajrá:)
BOLDOG!
Nahát!… nem is emlékeztem erre a hosszú régi hozzászólásra! :)))
2 és fél év távlatában megint aktuális a kérdés, és a válasz már egyértelműen az, hogy BOLDOG VAGYOK!
Tegnap úgy leteremtett a barátnőm, hogy csak kamilláztam! …majdnem hazáig szaladtam sírva, de mégis maradtam a feszült szituációban, (belementem a rossz érzésbe, amit okozott, miért találtak el a mondatai) együtt tovább boncoltuk a dolgot, aminek az lett a vége, hogy fél óra múlva már azon sírtam el magam kishíján, hogy milyen jó nekem, hogy ilyen őszinte barátaim vannak, akik nem bólogatós kutyák! 🙂 Együtt felfejtegettük a kritika mélyebb rétegeit, mi az, ami saját magának szólt, mi nekem, végül együtt meditáltunk. 🙂
A nem-boldogság meglepően rövid ideig tartott 🙂
BOLDOG!
Nahát!… nem is emlékeztem erre a hosszú régi hozzászólásra! :)))
2 és fél év távlatában megint aktuális a kérdés, és a válasz már egyértelműen az, hogy BOLDOG VAGYOK!
Tegnap úgy leteremtett a barátnőm, hogy csak kamilláztam! …majdnem hazáig szaladtam sírva, de mégis maradtam a feszült szituációban, (belementem a rossz érzésbe, amit okozott, miért találtak el a mondatai) együtt tovább boncoltuk a dolgot, aminek az lett a vége, hogy fél óra múlva már azon sírtam el magam kishíján, hogy milyen jó nekem, hogy ilyen őszinte barátaim vannak, akik nem bólogatós kutyák! 🙂 Együtt felfejtegettük a kritika mélyebb rétegeit, mi az, ami saját magának szólt, mi nekem, végül együtt meditáltunk. 🙂
A nem-boldogság meglepően rövid ideig tartott 🙂