Azt hittem, tudom, mi a karma. Ma egy másik blogban rájöttem, hogy van némi kuszaság bennem ez ügyben. Arra kérlek Benneteket, hogy dobjuk már össze amink van karma ügyben.
Legfőképpen az érdekelne, hogy ki ossza ránk a karmát? Eddig azt gondoltam, hogy mi magunk, de ha nem a lelkiismeret furdalásunkkal teremtjük magunknak a karmát, akkor nem tudom a választ.
Meg még az: ha csak itt a 3D-ben teszünk különbséget jó és rossz tett között, és feljebbről nézve mindig minden a helyén van és se nem jó-se nem rossz (ebben megingathatatlanul hiszek), akkor minek a karma? Biztos, hogy onnan nézve is létezik karma?
wiki
http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma
lehet válogatni
wiki
http://hu.wikipedia.org/wiki/Karma
lehet válogatni
Én el tudom képzelni, hogy a spirituális értelemben vett karma
Én el tudom képzelni, hogy a spirituális értelemben vett karma csak kitaláció. Általános (fizikai és érzelmi) következmények léteznek, de hogy e felett lenne-e valami még abban nem vagyok biztos.
Miért lenne szüksége a világegyetemnek a karmára? Anélkül is nagyon jól elvan. Nem hiszem, hogy lenne egy könyv amiben piros és fekete pontokat gyűjtögetne az univerzum 🙂
A karmára
az embereknek van szüksége .
Ezósabb , mint a következmény , és használata a lelki fejlettség magasabb szintjének a látszatát csillantja fel . Üdvözlettel : felacso
U . i . : A karma egy pofozógépe a világegyetemmaffiának , ami addig működik , amíg cselekedeteiddel meg nem vallod az igazságot .
Miért mi az igazság? A világegyetem elfelejtette megmondani…
Miért mi az igazság? A világegyetem elfelejtette megmondani… 🙂
Az igazságot a WC – ben vélem megtalálni .
Nálam ugyanis mind a négy fala tükör . Végtelenszer tükröződve bennük egy látszólagos fókuszpont vagyok , de nem valósabb náluk . Álmaim álma vagyok . Hullámfodor , egy minta , az omnipotens rezgéstengeren . Stabilizálom magam , amíg tudom . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Ez az igazság ?
Nem hiszem, hogy ez lenne 🙂
Nem hiszem, hogy ez lenne 🙂
Tovább megyek
Szerintem meg itt kellően ellazulsz, hogy elengedhesd, amit el kell.
Nem figyelted meg még magadon, hogy itt születnek a legnagyobb „ahá-élményeid”??:-)
Mottó: az Igazság a WC-ben is közel engedi magát:-D
Én el tudom képzelni, hogy a spirituális értelemben vett karma
Én el tudom képzelni, hogy a spirituális értelemben vett karma csak kitaláció. Általános (fizikai és érzelmi) következmények léteznek, de hogy e felett lenne-e valami még abban nem vagyok biztos.
Miért lenne szüksége a világegyetemnek a karmára? Anélkül is nagyon jól elvan. Nem hiszem, hogy lenne egy könyv amiben piros és fekete pontokat gyűjtögetne az univerzum 🙂
A karmára
az embereknek van szüksége .
Ezósabb , mint a következmény , és használata a lelki fejlettség magasabb szintjének a látszatát csillantja fel . Üdvözlettel : felacso
U . i . : A karma egy pofozógépe a világegyetemmaffiának , ami addig működik , amíg cselekedeteiddel meg nem vallod az igazságot .
Miért mi az igazság? A világegyetem elfelejtette megmondani…
Miért mi az igazság? A világegyetem elfelejtette megmondani… 🙂
Az igazságot a WC – ben vélem megtalálni .
Nálam ugyanis mind a négy fala tükör . Végtelenszer tükröződve bennük egy látszólagos fókuszpont vagyok , de nem valósabb náluk . Álmaim álma vagyok . Hullámfodor , egy minta , az omnipotens rezgéstengeren . Stabilizálom magam , amíg tudom . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Ez az igazság ?
Nem hiszem, hogy ez lenne 🙂
Nem hiszem, hogy ez lenne 🙂
Tovább megyek
Szerintem meg itt kellően ellazulsz, hogy elengedhesd, amit el kell.
Nem figyelted meg még magadon, hogy itt születnek a legnagyobb „ahá-élményeid”??:-)
Mottó: az Igazság a WC-ben is közel engedi magát:-D
Szerintem a karma
a nem tudatos , nem szívbéli teremtésből fakadó következmény . Állítólag a semmiből merítve , az ellentétek világába előhívva eseményeket ; egyúttal az ellentétüket is létrehozzuk , amely ellentét és esemény vonzza egymást , bennünk találkozik , de különálló pillanatként éljük meg őket . ” Annak ” , akiből életeink újabb és újabb virágzása fakad : egyetlen pillanatként létezik mindez . Üdvözlettel : felacso
No.
Mondhatni, hogy ez a karma dolog a végén szó szerint belefulladt a szarba… 🙂
Azért leírom, mire jutottam magamban erről- legalább összegzem magamnak is.
– a léleknél mélyebbre nézve nem találtam ok-okozati összefüggést. Amit találtam, azt úgy nevezném, hogy van az Univerzumnak egy egyensúlyra, harmóniára törekvése, és ami kibillen az egyensúlyból, az önműködően átbillen a másik oldalra, hogy aztán újra egyensúlyba kerüljön.
Így aztán pozitív és negatív karmáról végképp nem beszélhetünk.
– lélek szinten jelenik meg először az ok-okozati összefüggés, és mégiscsak azt gondolom, hogy a lelkiismeret furdalással indítjuk el a karmáinkat.
A lelkiismeret-furdalás azonban valóban a világnak ebből az egyensúlyi törekvéséből indul ki.
– de sok olyan esetet találtam magamban, amikor feljebbről nézve már rég visszaállt az egyensúlyi helyzet, a lélekben mégis megmaradt ez a lelkiismert-furdalás- gyakorlatilag már oktalanul. Tehát nem elég csak az oknak az okozatát is megélnünk, hanem szükség van egyfajta megbocsátási munkára is a lélek részéről, el is kell fogadnunk a régi tetteinket, régi önmagunkat. Ez valami miatt nem feltétlenül történik meg automatikusan a lélekben az egyensúly helyrebillenésével, hanem a lélek továbbra is úgy tudja, hogy neki bűne van, ezt nem tudom másképp mondani, mint hogy bűntudata van. Azaz lelki szinten is találok okafogyott bűntudatot, a lelkiismeret-furdalás alakul át azzá néha.
Ilyenkor az életünkbe már nincsenek olyan történések, amiket negatív karmaként szoktunk becézni, de az élet pozitívnak mondott részét sem engedjük magunkhoz, gyakorlatilag mi magunk büntetjük magunkat.
– nem kell feltétlenül valóságban megélnünk a felborult egyensúly másik oldalát: különböző lelki munkával is visszaállítható az egyensúly: ha tudatosítjuk tetteink okait, átérezzük a következményeit, levonjuk az összes tapasztalatot belőle, és megbocsátunk magunknak. Ebből következik, hogy nincs eleve elrendeltetés a világban, mindig van választásunk. (Kivéve, ha leszületésünk előtt már választottunk, de hát az is saját választás :))
Ennyi jutott éjszaka az eszembe, és az én eddig kialakult világképemmel, saját eddigi tapasztalataimmal ezek összefésülhetők. De még bizonytalan vagyok abban, hogy mindent számításba vettem-e valóban így meg szeretném kérdezni, hogy a Ti világképetekbe is beleillik így, vagy szerintetek kilóg valahol a lóláb?
(És most hagyjuk, hogy a tükrös WC-ben mi mennyire lóg ki…)
Hát az enyémbe tökéletesen beleillik,mert amit olyan briliánsan
Hát az enyémbe tökéletesen beleillik,mert amit olyan briliánsan levezettél,azt én, A-Z-ig / jó pár évvel ezelőtt ugyan ,de/ szóról szóra átéltem.
Szerintem nagyon jól levezetted 🙂
Szerintem nagyon jól levezetted 🙂
A lelkiismeret-furdalás maga egy jelző rendszer szerintem. A
A lelkiismeret-furdalás maga egy jelző rendszer szerintem. A koncepció amit kreáltál az érdekes.
Az főleg érdekes, hogy az ember megbocsátási processzusa önmagára kell, hogy irányuljon.
Ha a karma kialakulásának logikájára próbálok rálátni, akkor azok a dolgok váltanak ki karmát inkább, amelyeket nem oldottam fel magamban megbocsátással, elfogadással stb… A lelkiismeret-furdalás pedig erre jelzés. Ez persze a személyes karma, ez terebélyesedik a kapcsolatrendszereink főleg a családunk karmájává, ahol a lelkiismeret-furdalás is átváltozik, hiszen családi lelkiismeret-furdalás nem tud egyéni szinten megjelenni, de megtud jelenni abban, hogy előző nemzedékek mintái, ismétlődnek családon belül a következő nemzedékekkel való kapcsolatainkban… szintén jelzésként…
Nagyon jó amit írtál… elgondolkodtatott, persze átforgattam a szálakat egy kissé… :DD
Szerintem a karma
a nem tudatos , nem szívbéli teremtésből fakadó következmény . Állítólag a semmiből merítve , az ellentétek világába előhívva eseményeket ; egyúttal az ellentétüket is létrehozzuk , amely ellentét és esemény vonzza egymást , bennünk találkozik , de különálló pillanatként éljük meg őket . ” Annak ” , akiből életeink újabb és újabb virágzása fakad : egyetlen pillanatként létezik mindez . Üdvözlettel : felacso
No.
Mondhatni, hogy ez a karma dolog a végén szó szerint belefulladt a szarba… 🙂
Azért leírom, mire jutottam magamban erről- legalább összegzem magamnak is.
– a léleknél mélyebbre nézve nem találtam ok-okozati összefüggést. Amit találtam, azt úgy nevezném, hogy van az Univerzumnak egy egyensúlyra, harmóniára törekvése, és ami kibillen az egyensúlyból, az önműködően átbillen a másik oldalra, hogy aztán újra egyensúlyba kerüljön.
Így aztán pozitív és negatív karmáról végképp nem beszélhetünk.
– lélek szinten jelenik meg először az ok-okozati összefüggés, és mégiscsak azt gondolom, hogy a lelkiismeret furdalással indítjuk el a karmáinkat.
A lelkiismeret-furdalás azonban valóban a világnak ebből az egyensúlyi törekvéséből indul ki.
– de sok olyan esetet találtam magamban, amikor feljebbről nézve már rég visszaállt az egyensúlyi helyzet, a lélekben mégis megmaradt ez a lelkiismert-furdalás- gyakorlatilag már oktalanul. Tehát nem elég csak az oknak az okozatát is megélnünk, hanem szükség van egyfajta megbocsátási munkára is a lélek részéről, el is kell fogadnunk a régi tetteinket, régi önmagunkat. Ez valami miatt nem feltétlenül történik meg automatikusan a lélekben az egyensúly helyrebillenésével, hanem a lélek továbbra is úgy tudja, hogy neki bűne van, ezt nem tudom másképp mondani, mint hogy bűntudata van. Azaz lelki szinten is találok okafogyott bűntudatot, a lelkiismeret-furdalás alakul át azzá néha.
Ilyenkor az életünkbe már nincsenek olyan történések, amiket negatív karmaként szoktunk becézni, de az élet pozitívnak mondott részét sem engedjük magunkhoz, gyakorlatilag mi magunk büntetjük magunkat.
– nem kell feltétlenül valóságban megélnünk a felborult egyensúly másik oldalát: különböző lelki munkával is visszaállítható az egyensúly: ha tudatosítjuk tetteink okait, átérezzük a következményeit, levonjuk az összes tapasztalatot belőle, és megbocsátunk magunknak. Ebből következik, hogy nincs eleve elrendeltetés a világban, mindig van választásunk. (Kivéve, ha leszületésünk előtt már választottunk, de hát az is saját választás :))
Ennyi jutott éjszaka az eszembe, és az én eddig kialakult világképemmel, saját eddigi tapasztalataimmal ezek összefésülhetők. De még bizonytalan vagyok abban, hogy mindent számításba vettem-e valóban így meg szeretném kérdezni, hogy a Ti világképetekbe is beleillik így, vagy szerintetek kilóg valahol a lóláb?
(És most hagyjuk, hogy a tükrös WC-ben mi mennyire lóg ki…)
Hát az enyémbe tökéletesen beleillik,mert amit olyan briliánsan
Hát az enyémbe tökéletesen beleillik,mert amit olyan briliánsan levezettél,azt én, A-Z-ig / jó pár évvel ezelőtt ugyan ,de/ szóról szóra átéltem.
Szerintem nagyon jól levezetted 🙂
Szerintem nagyon jól levezetted 🙂
A lelkiismeret-furdalás maga egy jelző rendszer szerintem. A
A lelkiismeret-furdalás maga egy jelző rendszer szerintem. A koncepció amit kreáltál az érdekes.
Az főleg érdekes, hogy az ember megbocsátási processzusa önmagára kell, hogy irányuljon.
Ha a karma kialakulásának logikájára próbálok rálátni, akkor azok a dolgok váltanak ki karmát inkább, amelyeket nem oldottam fel magamban megbocsátással, elfogadással stb… A lelkiismeret-furdalás pedig erre jelzés. Ez persze a személyes karma, ez terebélyesedik a kapcsolatrendszereink főleg a családunk karmájává, ahol a lelkiismeret-furdalás is átváltozik, hiszen családi lelkiismeret-furdalás nem tud egyéni szinten megjelenni, de megtud jelenni abban, hogy előző nemzedékek mintái, ismétlődnek családon belül a következő nemzedékekkel való kapcsolatainkban… szintén jelzésként…
Nagyon jó amit írtál… elgondolkodtatott, persze átforgattam a szálakat egy kissé… :DD
Azt kérdezed, hogy „akkor minek a karma?”
Én most jöttem rá,
Azt kérdezed, hogy „akkor minek a karma?”
Én most jöttem rá, hogy nem a személyeknek van karmájuk, hanem a viszonyaiknak.
Helyzetek alakulnak ki, amelyeket meg kell oldani, ha nem sikerül megoldani, újra bevállaljuk a szerepeket más más konstellációban a többi résztvevővel, és addig járjuk a köröket, míg meg nem sikerül oldani a helyzetet. Persze minden körben szűnnek meg problémák és újak is keletkeznek…
Ez magyarázhatja, hogy a gyerekek miért élik újra és újra nemzedékeken keresztül a szüleik életét, vagy életformáját inkább… Addig ismétlődik akkor, míg meg nem szűnik az összes probléma, akkor kilépünk, a létforgatagból, vagy újabb szerepeket vállalunk és minden fennakadást megoldunk…
Ez lehet valójában az egész létünknek a célja, és/vagy oka… Aki ráébred valamire az neki áll a megoldásnak, és elvezeti az adott helyzetben szereplőket erre a felismerésre… A lélek mozgásai jelzik hogy egy-egy szituáció „él-e még” ha igen akkor az a következő nemzedékben jelentkezik, ami lehetőséget ad a múlt béli konfliktusok felszámolására is…
Gyerek – szülő, szülő – nagyszülő nagy szülő dédszülő viszonylatokban, illetve ebben a déd, vagy akár ük kiterjedésű családi-körben bárhol előfordulhat egy adott szituáció…
Óriási kérdés, hogy milyen törvényszerűségek szabályozzák, hogy mely szituáció, hol, milyen konstellációban ismétlődik meg…
Örülök, ha átforgatod a szálakat
pont ez volt a célom a fórummal, hogy sok nézőpontból vizsgáljuk meg.
” Aki ráébred valamire az neki áll a megoldásnak, és elvezeti az adott helyzetben szereplőket erre a felismerésre… A lélek mozgásai jelzik hogy egy-egy szituáció „él-e még” ha igen akkor az a következő nemzedékben jelentkezik, ami lehetőséget ad a múlt béli konfliktusok felszámolására is…
Gyerek – szülő, szülő – nagyszülő nagy szülő dédszülő viszonylatokban, illetve ebben a déd, vagy akár ük kiterjedésű családi-körben bárhol előfordulhat egy adott szituáció… ”
Ezzel nem értek egyet, és egy elég határozott másik koncepcióm van ez helyett, aminek Hellinger bácsi nem nagyon örülne..:) Az a baj ezzel szerintem, hogy a családi karmát jobban előtérbe helyezi az egyéni karmánál. Mintha a gyermek szeretetből, ártatlanul átvállalná a felmenői karmáját… de ez szerintem nem igaz. Inkább a gyermek azért választja az adott családot a leszületéséhez, mert azoknak az embereknek a mintáit használja ki ahhoz, hogy az ő bevállalt feladatai egész bizonyosan a felszínre kerüljenek, mint megoldandó problémák. És ez megmagyarázza azt is, hogy milyen törvényszerűségek szabályozzák, hogy melyik családi szituáció kinél jelentkezik és kinél nem. Aki rezonál rá saját bevállalt feladatai miatt, annál jelentkezik, aki pedig nem, annál nem jelentkezik.
Az, hogy a családból átvett cuccoktól megszabadítjuk a lelket, az csak fél munka… hisz nem véletlenül vette át őket, és pláne nem szeretetből.
Ha belegondolsz, milyen szeretet az, aki át akarja venni a másik lélektől az ő problémáját? Ezáltal megfosztva őt a fejlődés, az erősödés, tudatosodás lehetőségétől? A lélek leszületése előtt ennél azért sokkal tudatosabb.
Nagyjából ezzel értek én is egyet, amit csaesz írt. SZóval hogy
Nagyjából ezzel értek én is egyet, amit csaesz írt. SZóval hogy azért születünk pont oda és pont azért, esetleg rengeteg szarba, durva dolgok közé, hogy azáltal eljussunk valahová, valami előjöjjön amivel meg kell bírkóznunk, és akkor előbbrejutunk. Mondjuk én nem is tudnék élni ha ezt nem hinném el. 🙂
Viszont ennek ellenére azt is gondolom, nem véletlen vannak módszerek amivel rossz mintákat, traumákat, élményeket, nehéz lelki helyzeteket stb fel lehet oldani, könyíteni, helyretenni. Pl ha én szenvedek valami miatt ami velem történt, annak, hogy szenvedek nagyon, annak semmi értelme, inkább a feldolgozásának van, megértésének, elfogadásának, akkor jutsz el oda, ahova kell és akkor lesz értelme annak, hyog az megtörtént veled. És ezekben segíthetnek ilyen módszerek. ÉS továbbmegyek, én azt tapasztalom, nem mindent lehet csak úgy levakarni az emberről mindenféle módszerrel, csak amit a karmánk (nem szeretm ezt a szót használni) vagy bármi enged. Szóval jók a módszerek, de lehetnek olyan esetek, amikor nem használhatnak… Vagy valami ilyesmi…
Ha viszont „leszületés” előtt választódik ki, hogy „ki” milyen
Ha viszont „leszületés” előtt választódik ki, hogy „ki” milyen lelki, szellemi, és fizikai környezetbe fog születni, akkor igen nehézkes törvényszerűségeket megfigyelni, nem beszélve arról, hogy a család többi tagjának a teljes életútját látni kellene előre, hogy azok a szituációk biztosan előforduljanak az adott életben, amelyeket neki magának is meg kell oldania…
Ha viszont a teljes életutak láthatók és tudhatók, belefutunk az eleve elrendeltség, és a szabad akarat kérdéskörébe.
Hogy milyen szeretet aki át akarja venni másoktól a terhet?
Szerintem pont olyan, amiről Jézus tanít. Nem ítélkezik, átvállal áldozatot hoz… Ha nem ítélkezik, azt sem veszi figyelembe, hogy az jó neked vagy rossz, viszont ha karmikus történésről van szó akkor elkerülhetetlen és nem hibáztatható.
A szeretet hogyan is lehetne hibáztatható bármiért is?
Hellingernek az a megfogalmazása, illetve a fordítók fogalmazása, mely szerint a gyerekek „átvesznek” mintákat a családból, nem túl helyénvaló, mert ez így az adott minta felvállalását jelenti. Nem mindegy, hogy viszek én is egy szatyor krumplit, vagy átveszem tőled amit addig te vittél… A felvállalás tehát szolidaritás, ha te szenvedsz szenvedek én is, de a szenvedésedet nem veszem el, nem is vehetem, hiszen leszületésed előtt magad vállaltad azt…
Így viszont jogos az, hogy a családi karmát helyezi előtérbe hiszen a személyes karmák megélésének a család a közege, anélkül nem tudna senki semmit megélni. Elengedhetetlenül fontos tehát, hogy a családtagok viszonyait megismerjük, hiszen az egyénről csak így beszélhetünk. Ha nem lennének kapcsolatok az emberek között karma sem jöhetne létre. Egyéni karma tehát csak a családban tud létrejönni, elsősorban és persze más kapcsolatainkban, de mindenképpen a karma léte, valamilyen kapcsolatot feltételez emberek között. Az egyén tehát nem található meg, csak is társas viszony keretében.
„Aki rezonál rá saját bevállalt feladatai miatt, annál jelentkezik, aki pedig nem, annál nem jelentkezik.”
Igen ezt én is így látom, csak annak a lehetőségét nem látom ebben, hogy miként derül ez ki a már leszületettek számára? Illetve miképp derülhet ki, hogy annak a gyereknek aki megszületik éppen majd milyen karmikus utat kell bejárnia velünk?
Ugyanakkor pedig ha ezek a karmák feldolgozásra kerülnek, akkor a földi lét okafogyottá válik :)))
Ez a téma kicsit háttérbe szorult a napokban, pedig született
Ez a téma kicsit háttérbe szorult a napokban, pedig született néhány érdekes hozzászólás.
Engem igen érdekel ez a dolog, mára annyira megnyugodtam, hogy nem is volt kedvem hozzászólni semmihez szinte 🙂 De ezt a karma kérdést ki kellene vesézni azért…
Szia Miki
nálam letisztult a kép- ezért aztán nem is terveztem már hozzászólni, de kérésednek eleget téve az én verzióm szerint:
a karma csak az emberi elme által kitalált fogalom. Valójában nem létezik, de gyorsan hozzá szeretném tenni, hogy ez nem azt jelenti, hogy Szegessel értek egyet. Ott inkább Éva nézőpontja áll közelebb hozzám: jelenlegi formánkban sajnos nem vagyunk megáldva az isteni képességekkel, ezzel áltatni magunkat nem túl szerencsés. „Aki ma a homokba dugja a fejét, az holnap a fogát csikorgatja”- ezt a graffiti jutott erről eszembe.
Inkább arra gondolok, hogy van a világegyetemben ez a kiegyenlítődés jelensége, amire anno az emberi elme új fogalmat alkotott, a karmát. A kiegyenlítődés ok-okozati összefüggése létezik, csak az új, karma nevezetű fogalom a ma emberének ennél már sokkal többet jelent. Pl. ha csak az eredeti törvényszerűséget nézzük, akkor „pozitív karmát” gyűjteni éppoly badarság, mint negatívat, hisz az is egyensúlytalanságba billent minket. Ha mindig a középpontunkban tudnánk lenni, az volna igazán az üdvözítő.
A világ működése végtelenül egyszerű, azt hiszem. Csak mi bonyolítjuk itt jobbra-balra.
Ne az Isten lábát akard megfogni, hanem felismerni a benned élő
Ne az Isten lábát akard megfogni, hanem felismerni a benned élő végtelen bölcsességet…
Olvasok gnosztikusokat mostanában. Sehol azokban nem fedeztem fel erre utaló jelzést. Hanem, hogy hibák vannak bennünk, és hazugság-lelkek (démonok), és egy egészen más Istenképet mutatnak be a gnosztikus iratok, mint amit a bibliából ismerünk. Azt hiszem valóban valami mást nevezünk karmának, mint ami. pozitív karma fogalmának sincs értelme, hiszen a karma (a hibák/bűnök) amennyiben kiegyenlítésre kerülnek, felszámolódik.
Itt tehát Jézus azon tanítására gondolok, amelyben annyit mond: Az igazság felszabadít…
Nem kell egyebet tennünk a bennünk létező végtelen bölcsesség felfedezéséhez, mint elkezdeni a hazugság rétegeket lebontani önmagunkról.
Nagyon komoly változásokon mentem át az elmúlt pár napban, sokat meditáltam magamon, sok problémára derült fény, kimozdultam az apátiámból, és közben ezt sikerült alkotni: http://users.atw.hu/transzport/onkepteszt.pdf
Egy másik fórumon kaptam olyan visszajelzést, hogy ennek a tesztnek a használatával teljesen megváltozott a világképe az illetőnek, célokat talált és megértette, hogy milyen problémák akadályozták.
Nekem is segít ezt használom és dolgozok magamon folyamatosan :))
Úgyhogy a karma témát tényleg kibeszéltük, amennyire lehetett :DDD
És mi van Csaesz…
ha csak nem veszed észre?
„jelenlegi formánkban sajnos nem vagyunk megáldva az isteni képességekkel, ezzel áltatni magunkat nem túl szerencsés.”
Vagy csak nem mered elhinni, hogy minden bennünk van?
Ha boldogan élhetek, rágjam talán azon magam, hogy mi lesz, ha majd nem leszek az? Mert az „egyensúly úgy kívánná? Várjam? Várjam el? Vonzzam be?
Nem! Kösz nem!
Tudod Csaesz, mára megtanultam hinni a csodákban, és érkeznek is hozzám rendesen…:)
És tudod mi volt az ára? Ne hazudjak magamnak! És bár nehéz volt, de ma már nem hazudok. És másnak se hazudok. Nincs szükségem rá! Ilyen egyszerű az egész.
Azt adom, aki vagyok S ettől kinyílt számomra a Világ…:)
Ha pedig ez esetleg másoknak azt jelenti, hogy homokba dugom a fejem, akkor az se baj, mert az én homokom finom sütemény…:))
Egyébként pedig:
„A világ működése végtelenül egyszerű, azt hiszem. Csak mi bonyolítjuk itt jobbra-balra.”
Pontosan így van Csaesz, végtelenül egyszerű… :DD
Köszönöm a videót, nagyon tetszett!
Köszönöm a videót, nagyon tetszett!
teremtő erő
Amiben nem értettünk egyet, az az, hogy Te azért mondod, hogy nincs karma, mert az isteni teremtő erőddel azt teremtesz, amit akarsz az életedben. Egyetértek azzal, hogy teremtői vagyunk az életünknek. Azzal nem, hogy tudatos teremtők vagyunk. Szerintem is bennünk van ez a képesség, csak addig nem tudjuk kiaknázni, amíg a tudatalattinkba söpört feldolgozatlan tudattartalmaink léteznek. Addig sajnos jórészt ezek szólnak bele a teremtésünkbe, és sokszor nem azt teremtjük velük, amit tudatosan szeretnénk.
Hogy a boldogságod hogyan jött a képbe, azt sajnos nem értem.
De ha már arról is beszélgetünk, szeretném elmondani, hogy amit fentebb írtam, az csak az én verzióm a karmát illetően, nem a szentírás. Valamint hitem szerint pont a középpontunkban tudunk tartósan boldogok lenni. Szóval tényleg isten ments, hogy énmiattam várd a boldogtalanságod bekövetkezését az egyensúly helyrebillenéséhez! 🙂
A graffiti-idézetet a karmával kapcsolatos véleményedre írtam, nem arra, amire Te értetted. Így visszanézve, tényleg kicsit személyeskedős, és ez nem állt szándékomban. Valószínűleg csak azt jelzi, hogy még saját magamba sem fogadtam el ezt a „homokba dugjuk a fejünket” életszemléletet.
Ami nincs, az nincs!
Ami nincs, az nincs! Nem mindegy, hogy miért nincs?
Minek a semmit is megideologizálni? :))
Azt kérdezed, hogy „akkor minek a karma?”
Én most jöttem rá,
Azt kérdezed, hogy „akkor minek a karma?”
Én most jöttem rá, hogy nem a személyeknek van karmájuk, hanem a viszonyaiknak.
Helyzetek alakulnak ki, amelyeket meg kell oldani, ha nem sikerül megoldani, újra bevállaljuk a szerepeket más más konstellációban a többi résztvevővel, és addig járjuk a köröket, míg meg nem sikerül oldani a helyzetet. Persze minden körben szűnnek meg problémák és újak is keletkeznek…
Ez magyarázhatja, hogy a gyerekek miért élik újra és újra nemzedékeken keresztül a szüleik életét, vagy életformáját inkább… Addig ismétlődik akkor, míg meg nem szűnik az összes probléma, akkor kilépünk, a létforgatagból, vagy újabb szerepeket vállalunk és minden fennakadást megoldunk…
Ez lehet valójában az egész létünknek a célja, és/vagy oka… Aki ráébred valamire az neki áll a megoldásnak, és elvezeti az adott helyzetben szereplőket erre a felismerésre… A lélek mozgásai jelzik hogy egy-egy szituáció „él-e még” ha igen akkor az a következő nemzedékben jelentkezik, ami lehetőséget ad a múlt béli konfliktusok felszámolására is…
Gyerek – szülő, szülő – nagyszülő nagy szülő dédszülő viszonylatokban, illetve ebben a déd, vagy akár ük kiterjedésű családi-körben bárhol előfordulhat egy adott szituáció…
Óriási kérdés, hogy milyen törvényszerűségek szabályozzák, hogy mely szituáció, hol, milyen konstellációban ismétlődik meg…
Örülök, ha átforgatod a szálakat
pont ez volt a célom a fórummal, hogy sok nézőpontból vizsgáljuk meg.
” Aki ráébred valamire az neki áll a megoldásnak, és elvezeti az adott helyzetben szereplőket erre a felismerésre… A lélek mozgásai jelzik hogy egy-egy szituáció „él-e még” ha igen akkor az a következő nemzedékben jelentkezik, ami lehetőséget ad a múlt béli konfliktusok felszámolására is…
Gyerek – szülő, szülő – nagyszülő nagy szülő dédszülő viszonylatokban, illetve ebben a déd, vagy akár ük kiterjedésű családi-körben bárhol előfordulhat egy adott szituáció… ”
Ezzel nem értek egyet, és egy elég határozott másik koncepcióm van ez helyett, aminek Hellinger bácsi nem nagyon örülne..:) Az a baj ezzel szerintem, hogy a családi karmát jobban előtérbe helyezi az egyéni karmánál. Mintha a gyermek szeretetből, ártatlanul átvállalná a felmenői karmáját… de ez szerintem nem igaz. Inkább a gyermek azért választja az adott családot a leszületéséhez, mert azoknak az embereknek a mintáit használja ki ahhoz, hogy az ő bevállalt feladatai egész bizonyosan a felszínre kerüljenek, mint megoldandó problémák. És ez megmagyarázza azt is, hogy milyen törvényszerűségek szabályozzák, hogy melyik családi szituáció kinél jelentkezik és kinél nem. Aki rezonál rá saját bevállalt feladatai miatt, annál jelentkezik, aki pedig nem, annál nem jelentkezik.
Az, hogy a családból átvett cuccoktól megszabadítjuk a lelket, az csak fél munka… hisz nem véletlenül vette át őket, és pláne nem szeretetből.
Ha belegondolsz, milyen szeretet az, aki át akarja venni a másik lélektől az ő problémáját? Ezáltal megfosztva őt a fejlődés, az erősödés, tudatosodás lehetőségétől? A lélek leszületése előtt ennél azért sokkal tudatosabb.
Nagyjából ezzel értek én is egyet, amit csaesz írt. SZóval hogy
Nagyjából ezzel értek én is egyet, amit csaesz írt. SZóval hogy azért születünk pont oda és pont azért, esetleg rengeteg szarba, durva dolgok közé, hogy azáltal eljussunk valahová, valami előjöjjön amivel meg kell bírkóznunk, és akkor előbbrejutunk. Mondjuk én nem is tudnék élni ha ezt nem hinném el. 🙂
Viszont ennek ellenére azt is gondolom, nem véletlen vannak módszerek amivel rossz mintákat, traumákat, élményeket, nehéz lelki helyzeteket stb fel lehet oldani, könyíteni, helyretenni. Pl ha én szenvedek valami miatt ami velem történt, annak, hogy szenvedek nagyon, annak semmi értelme, inkább a feldolgozásának van, megértésének, elfogadásának, akkor jutsz el oda, ahova kell és akkor lesz értelme annak, hyog az megtörtént veled. És ezekben segíthetnek ilyen módszerek. ÉS továbbmegyek, én azt tapasztalom, nem mindent lehet csak úgy levakarni az emberről mindenféle módszerrel, csak amit a karmánk (nem szeretm ezt a szót használni) vagy bármi enged. Szóval jók a módszerek, de lehetnek olyan esetek, amikor nem használhatnak… Vagy valami ilyesmi…
Ha viszont „leszületés” előtt választódik ki, hogy „ki” milyen
Ha viszont „leszületés” előtt választódik ki, hogy „ki” milyen lelki, szellemi, és fizikai környezetbe fog születni, akkor igen nehézkes törvényszerűségeket megfigyelni, nem beszélve arról, hogy a család többi tagjának a teljes életútját látni kellene előre, hogy azok a szituációk biztosan előforduljanak az adott életben, amelyeket neki magának is meg kell oldania…
Ha viszont a teljes életutak láthatók és tudhatók, belefutunk az eleve elrendeltség, és a szabad akarat kérdéskörébe.
Hogy milyen szeretet aki át akarja venni másoktól a terhet?
Szerintem pont olyan, amiről Jézus tanít. Nem ítélkezik, átvállal áldozatot hoz… Ha nem ítélkezik, azt sem veszi figyelembe, hogy az jó neked vagy rossz, viszont ha karmikus történésről van szó akkor elkerülhetetlen és nem hibáztatható.
A szeretet hogyan is lehetne hibáztatható bármiért is?
Hellingernek az a megfogalmazása, illetve a fordítók fogalmazása, mely szerint a gyerekek „átvesznek” mintákat a családból, nem túl helyénvaló, mert ez így az adott minta felvállalását jelenti. Nem mindegy, hogy viszek én is egy szatyor krumplit, vagy átveszem tőled amit addig te vittél… A felvállalás tehát szolidaritás, ha te szenvedsz szenvedek én is, de a szenvedésedet nem veszem el, nem is vehetem, hiszen leszületésed előtt magad vállaltad azt…
Így viszont jogos az, hogy a családi karmát helyezi előtérbe hiszen a személyes karmák megélésének a család a közege, anélkül nem tudna senki semmit megélni. Elengedhetetlenül fontos tehát, hogy a családtagok viszonyait megismerjük, hiszen az egyénről csak így beszélhetünk. Ha nem lennének kapcsolatok az emberek között karma sem jöhetne létre. Egyéni karma tehát csak a családban tud létrejönni, elsősorban és persze más kapcsolatainkban, de mindenképpen a karma léte, valamilyen kapcsolatot feltételez emberek között. Az egyén tehát nem található meg, csak is társas viszony keretében.
„Aki rezonál rá saját bevállalt feladatai miatt, annál jelentkezik, aki pedig nem, annál nem jelentkezik.”
Igen ezt én is így látom, csak annak a lehetőségét nem látom ebben, hogy miként derül ez ki a már leszületettek számára? Illetve miképp derülhet ki, hogy annak a gyereknek aki megszületik éppen majd milyen karmikus utat kell bejárnia velünk?
Ugyanakkor pedig ha ezek a karmák feldolgozásra kerülnek, akkor a földi lét okafogyottá válik :)))
Ez a téma kicsit háttérbe szorult a napokban, pedig született
Ez a téma kicsit háttérbe szorult a napokban, pedig született néhány érdekes hozzászólás.
Engem igen érdekel ez a dolog, mára annyira megnyugodtam, hogy nem is volt kedvem hozzászólni semmihez szinte 🙂 De ezt a karma kérdést ki kellene vesézni azért…
Szia Miki
nálam letisztult a kép- ezért aztán nem is terveztem már hozzászólni, de kérésednek eleget téve az én verzióm szerint:
a karma csak az emberi elme által kitalált fogalom. Valójában nem létezik, de gyorsan hozzá szeretném tenni, hogy ez nem azt jelenti, hogy Szegessel értek egyet. Ott inkább Éva nézőpontja áll közelebb hozzám: jelenlegi formánkban sajnos nem vagyunk megáldva az isteni képességekkel, ezzel áltatni magunkat nem túl szerencsés. „Aki ma a homokba dugja a fejét, az holnap a fogát csikorgatja”- ezt a graffiti jutott erről eszembe.
Inkább arra gondolok, hogy van a világegyetemben ez a kiegyenlítődés jelensége, amire anno az emberi elme új fogalmat alkotott, a karmát. A kiegyenlítődés ok-okozati összefüggése létezik, csak az új, karma nevezetű fogalom a ma emberének ennél már sokkal többet jelent. Pl. ha csak az eredeti törvényszerűséget nézzük, akkor „pozitív karmát” gyűjteni éppoly badarság, mint negatívat, hisz az is egyensúlytalanságba billent minket. Ha mindig a középpontunkban tudnánk lenni, az volna igazán az üdvözítő.
A világ működése végtelenül egyszerű, azt hiszem. Csak mi bonyolítjuk itt jobbra-balra.
Ne az Isten lábát akard megfogni, hanem felismerni a benned élő
Ne az Isten lábát akard megfogni, hanem felismerni a benned élő végtelen bölcsességet…
Olvasok gnosztikusokat mostanában. Sehol azokban nem fedeztem fel erre utaló jelzést. Hanem, hogy hibák vannak bennünk, és hazugság-lelkek (démonok), és egy egészen más Istenképet mutatnak be a gnosztikus iratok, mint amit a bibliából ismerünk. Azt hiszem valóban valami mást nevezünk karmának, mint ami. pozitív karma fogalmának sincs értelme, hiszen a karma (a hibák/bűnök) amennyiben kiegyenlítésre kerülnek, felszámolódik.
Itt tehát Jézus azon tanítására gondolok, amelyben annyit mond: Az igazság felszabadít…
Nem kell egyebet tennünk a bennünk létező végtelen bölcsesség felfedezéséhez, mint elkezdeni a hazugság rétegeket lebontani önmagunkról.
Nagyon komoly változásokon mentem át az elmúlt pár napban, sokat meditáltam magamon, sok problémára derült fény, kimozdultam az apátiámból, és közben ezt sikerült alkotni: http://users.atw.hu/transzport/onkepteszt.pdf
Egy másik fórumon kaptam olyan visszajelzést, hogy ennek a tesztnek a használatával teljesen megváltozott a világképe az illetőnek, célokat talált és megértette, hogy milyen problémák akadályozták.
Nekem is segít ezt használom és dolgozok magamon folyamatosan :))
Úgyhogy a karma témát tényleg kibeszéltük, amennyire lehetett :DDD
És mi van Csaesz…
ha csak nem veszed észre?
„jelenlegi formánkban sajnos nem vagyunk megáldva az isteni képességekkel, ezzel áltatni magunkat nem túl szerencsés.”
Vagy csak nem mered elhinni, hogy minden bennünk van?
Ha boldogan élhetek, rágjam talán azon magam, hogy mi lesz, ha majd nem leszek az? Mert az „egyensúly úgy kívánná? Várjam? Várjam el? Vonzzam be?
Nem! Kösz nem!
Tudod Csaesz, mára megtanultam hinni a csodákban, és érkeznek is hozzám rendesen…:)
És tudod mi volt az ára? Ne hazudjak magamnak! És bár nehéz volt, de ma már nem hazudok. És másnak se hazudok. Nincs szükségem rá! Ilyen egyszerű az egész.
Azt adom, aki vagyok S ettől kinyílt számomra a Világ…:)
Ha pedig ez esetleg másoknak azt jelenti, hogy homokba dugom a fejem, akkor az se baj, mert az én homokom finom sütemény…:))
Egyébként pedig:
„A világ működése végtelenül egyszerű, azt hiszem. Csak mi bonyolítjuk itt jobbra-balra.”
Pontosan így van Csaesz, végtelenül egyszerű… :DD
Köszönöm a videót, nagyon tetszett!
Köszönöm a videót, nagyon tetszett!
teremtő erő
Amiben nem értettünk egyet, az az, hogy Te azért mondod, hogy nincs karma, mert az isteni teremtő erőddel azt teremtesz, amit akarsz az életedben. Egyetértek azzal, hogy teremtői vagyunk az életünknek. Azzal nem, hogy tudatos teremtők vagyunk. Szerintem is bennünk van ez a képesség, csak addig nem tudjuk kiaknázni, amíg a tudatalattinkba söpört feldolgozatlan tudattartalmaink léteznek. Addig sajnos jórészt ezek szólnak bele a teremtésünkbe, és sokszor nem azt teremtjük velük, amit tudatosan szeretnénk.
Hogy a boldogságod hogyan jött a képbe, azt sajnos nem értem.
De ha már arról is beszélgetünk, szeretném elmondani, hogy amit fentebb írtam, az csak az én verzióm a karmát illetően, nem a szentírás. Valamint hitem szerint pont a középpontunkban tudunk tartósan boldogok lenni. Szóval tényleg isten ments, hogy énmiattam várd a boldogtalanságod bekövetkezését az egyensúly helyrebillenéséhez! 🙂
A graffiti-idézetet a karmával kapcsolatos véleményedre írtam, nem arra, amire Te értetted. Így visszanézve, tényleg kicsit személyeskedős, és ez nem állt szándékomban. Valószínűleg csak azt jelzi, hogy még saját magamba sem fogadtam el ezt a „homokba dugjuk a fejünket” életszemléletet.
Ami nincs, az nincs!
Ami nincs, az nincs! Nem mindegy, hogy miért nincs?
Minek a semmit is megideologizálni? :))
Az nagy kérdés még, hogy miért keletkezik újabb és újabb
Az nagy kérdés még, hogy miért keletkezik újabb és újabb karmikus teher? Miért törvényszerű az, hogy konfliktusba keverednek az emberek, és miért nem tudják ezeket a konfliktusokat, ha már kialakult azonnal negálni…
hogy ne legyen már újabb feladat belőle…
átfordítva
akkor az a kérdés, hogy miért esünk ki újra és újra a középpontunkból, az egyensúlyból? Meg hogy ott vagyunk-e egyáltalán valaha is…:)
Ebéd közben leesett!
Igaza lehet Mikinek abban, hogy a lelkiismeret furdalás csak egy jelző, semmi több! Nem azzal teremtjük a karmát, hanem pont azzal, amit itt fenn is írtam, hogy kibillenünk a középpontunkból. Ez volt az egyik hiányzó láncszem a gondolatmenetemben. Akkor viszont nem lehet, hogy a lelkiismeret furdalás csak egy jelző a sok közül? A középpontunkban „levés” az egy érzelem-mentes figyelő állapot, nem? Ha így van, akkor talán minden érzelmünk – akár pozitív, akár negatív – ugyanilyen jelző lehet… És itt összeér azzal is, amit Éva írt, hogy aki mindig a középpontjában van, az már nem teremt karmát.
Részemről még azt kellene megfejtenünk, miért van az, hogy a lelkiismeret furdalás nevű jelzőnk néha beragad. Hitem szerint nincs olyan dolog, ami értelmetlen, szóval biztos ez is jó valamire…
Mit értesz az alatt, hogy a lelkiismeret-furdalás beragad?
Ezzel
Mit értesz az alatt, hogy a lelkiismeret-furdalás beragad?
Ezzel a gondolattal nem tudok semmit kezdeni? Fejtsd ki légyszi kicsit bővebben…
Hát valami vonz minket a más dolgok felé, amelyek kimozdítanak
Hát valami vonz minket a más dolgok felé, amelyek kimozdítanak önmagunkból és hamis önazonosságok mentén tévelygünk.
Ezek az önazonosságok pedig végeláthatatlan labirintusnak tűnnek, ezért elképzelni sem tudom, hogy egy vezető nélkül kitaláljunk ebből, de nem választhatunk vezetőűl a magunk számára egy ugyan olyan tévelygőt (embert). Tájékoztatást kérhetünk ugyan, hogy elnézést kérek a zavarásért, de meg tudná mondani, hogy merre van a boldogság utca? :)))
De ahogy szokott lenni elküldenek a búbánatos bús pi..ba :))
Szóval Isten nélkül aligha lehetséges megtalálni a középpontunkat, ami tulajdonképpen az isteni állapot maga, az a szellem-ember akit az Isten teremtett önmaga mellé társnak…
Az nagy kérdés még, hogy miért keletkezik újabb és újabb
Az nagy kérdés még, hogy miért keletkezik újabb és újabb karmikus teher? Miért törvényszerű az, hogy konfliktusba keverednek az emberek, és miért nem tudják ezeket a konfliktusokat, ha már kialakult azonnal negálni…
hogy ne legyen már újabb feladat belőle…
átfordítva
akkor az a kérdés, hogy miért esünk ki újra és újra a középpontunkból, az egyensúlyból? Meg hogy ott vagyunk-e egyáltalán valaha is…:)
Ebéd közben leesett!
Igaza lehet Mikinek abban, hogy a lelkiismeret furdalás csak egy jelző, semmi több! Nem azzal teremtjük a karmát, hanem pont azzal, amit itt fenn is írtam, hogy kibillenünk a középpontunkból. Ez volt az egyik hiányzó láncszem a gondolatmenetemben. Akkor viszont nem lehet, hogy a lelkiismeret furdalás csak egy jelző a sok közül? A középpontunkban „levés” az egy érzelem-mentes figyelő állapot, nem? Ha így van, akkor talán minden érzelmünk – akár pozitív, akár negatív – ugyanilyen jelző lehet… És itt összeér azzal is, amit Éva írt, hogy aki mindig a középpontjában van, az már nem teremt karmát.
Részemről még azt kellene megfejtenünk, miért van az, hogy a lelkiismeret furdalás nevű jelzőnk néha beragad. Hitem szerint nincs olyan dolog, ami értelmetlen, szóval biztos ez is jó valamire…
Mit értesz az alatt, hogy a lelkiismeret-furdalás beragad?
Ezzel
Mit értesz az alatt, hogy a lelkiismeret-furdalás beragad?
Ezzel a gondolattal nem tudok semmit kezdeni? Fejtsd ki légyszi kicsit bővebben…
Hát valami vonz minket a más dolgok felé, amelyek kimozdítanak
Hát valami vonz minket a más dolgok felé, amelyek kimozdítanak önmagunkból és hamis önazonosságok mentén tévelygünk.
Ezek az önazonosságok pedig végeláthatatlan labirintusnak tűnnek, ezért elképzelni sem tudom, hogy egy vezető nélkül kitaláljunk ebből, de nem választhatunk vezetőűl a magunk számára egy ugyan olyan tévelygőt (embert). Tájékoztatást kérhetünk ugyan, hogy elnézést kérek a zavarásért, de meg tudná mondani, hogy merre van a boldogság utca? :)))
De ahogy szokott lenni elküldenek a búbánatos bús pi..ba :))
Szóval Isten nélkül aligha lehetséges megtalálni a középpontunkat, ami tulajdonképpen az isteni állapot maga, az a szellem-ember akit az Isten teremtett önmaga mellé társnak…
Pont ma reggel gondolkodtam kicsit…
…ezen a karma dolgon, és valami olyan állt össze bennem, hogy nincs karma.
Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a teremtés és a szabadság lehetőségével, akkor semmiképpen nincs.
Azt már tudom, hogy a gondolataimmal teremthetek, azt is, hogy korlátlan döntési szabadsággal rendelkezem a saját életemet illetően.
A szabadsággal viszont összeegyeztethetetlen bármiféle korlátozás, így a karmáé is. Mondhatnánk persze azt is, hogy az is szabadság, ha kilépünk belőle, de sokkal erősebben hiszek abban, hogy az un. karma létének hangoztatása és elfogadása csak arra való, hogy elsumákolhassunk néhány, talán kényelmetlennek tűnő döntést…:)
Na persze ha teremteni tudunk, akkor karmát is teremthetünk magunknak. De én nem fogok…:))
,,Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a
,,Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a teremtés és a szabadság lehetőségével,”
Ez igaz,amit írsz,de mi jelenleg nem ebben az állapotban vagyunk.Ez a kiinduló állapotunk,/amikor Isten megteremtett/,és ezt kéne újra elérnünk.Ezért élünk tulajdonképpen,hogy ezt elérhessük.
Most nem ebben az állapotban vagyunk,hanem valahol közötte vagyunk.
Már nem ott és még nem ott.
Amiről gondolkodtál azzal egyetértenék,csak hát ahhoz hogy az megvalósulhasson,tényleg reális is legyen
tennünk is kéne,hogy felemelkedjünk ebből a jelenlegi ,,köztes:) állapotunkból.
Vagyis a gondolatmeneted szerintem akkor teljesül,ha tényleg elérjük újra azt az állapotot,amit te
idéztél:
,,Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a teremtés és a szabadság lehetőségével”
Tehát,ha….:),ez itt és most a jelenlegi állapotunkban nem áll szerintem.Mivel már egyáltalán nem az Ő képét mutatjuk,mert nem az egyben vagyunk,hanem egy kettészakadt ,dipólusos világban,így a továbbiak is ami utána íródott/elveszítették az érvényüket.Mert ez csak egészben igaz.Úgy kezdődik hogy Isten a saját képére teremtett…tehát ha újra azok leszünk,aminek,amilyennek ,,teremtett” akkor igazak ezek a dolgok/szerintem/
Mindig olyanok vagyunk…:D
„tehát ha újra azok leszünk,aminek,amilyennek ,,teremtett” akkor igazak ezek a dolgok”
De hiszen olyanok vagyunk, ugyanazok vagyunk Évikém!
Dobd le magadról a sok fölösleges gondolat-tudásgöncöt, vetkőzz meztelenre és meglátod…:D
Amikor meglátták hogy meztelenek,pont akkor derült ki ez a
Amikor meglátták hogy meztelenek,pont akkor derült ki ez a dolog:)))…/éppen amit én mondok:)/
Ennek semmi köze a ,,tudásgönchöz”,egyszerűen csak kimostam a szememből a homokot.
Tudom ,hogy ez sokaknak nem tetszik,mert nekik kényelmesebb az álomvilágukban élni,de hát
előbb utóbb úgyis fel kell majd majd kelni,mert csörög az óra:)
Túl gyorsan válaszoltál,mert még írtam valamit,csak már nem tudott átmenni:)
Ez még a hozzászólásomhoz tartozna:
A karma a mi jelenlegi állapotunkban minden pillanatban termelődik.Minden tettünknek,szavunknak,gondolatunknak! következménye van./ok-okozat/.
Azzal együtt viszont szerintem is,még így is lehetséges ,,ledolgozni”korábbi karmákat.
Régen erre volt a ,,vezekelés”,ma már vannak ,,modernebb” módszerek:) Mindenképpen a lelket kell mentesítenem a tehertől.
Még egy megvilágosodottnak is van karmája,amit gyűjtött a megvilágosodásáig,csak onnantól viszont nem termel karmát.És addig él még,amíg ezeket a ,,karmacsírákat” el nem égeti,
/a megvilágosodása előttieket/.
Szerintem kibújni /mi/ a karma alól nem tudunk,oldani,enyhíteni tudunk valamit rajta.
Ahhoz hogy ne legyen karmánk,ahhoz pont az az állapot kéne,ahogy minket eredetileg Isten
Teremtett.Karma az Egységben nincs,az elkülönülés miatt keletkezett.
Attól hogy boldog szerelemben egységben vagy a pároddal,azt még ne téveszd össze a
teljes mindennel való Egységállapottal. Azért ez nem ugyanaz.Ilyenkor persze az ember sokkal szebbnek harmonikusabbnak látja a világot,sokkal elfogadóbb,boldogabb.
Hasonló a dolog kicsiben,de nem Az:) És főleg nem örök,mert addig tart,ameddig a szerelem.
Ráadásul az időben is van,még akkor is ,ha ez a szerelem a sírig tart:)
A különbségek észleléséhez nem kell semmiféle ,,tudásgönc”:)
Évi!
Nem a szerelem állapotáról beszéltem – ami egyébként a legnagyobb teremtő erő-, hanem a karmáról. Szerintem sokkal egyszerűbbek a dolgok, mint ahogy Te látod.
Az Isten nem megfejtendő feladványokat adott nekünk, hanem egy nagyon is élvezhető ajándékot, amelyben mindenki azt játszik, amit akar.
Mert szeret minket.
Viszont a lehetőségét is megadta annak, hogy túlbonyolítsuk a dolgainkat, ha nagyon akarjuk. Mert ez a választás szabadsága…:)
Minden jó, ami nekünk jó. Neked is, nekem is…:)
,,Minden jó, ami nekünk jó.”Ez szerintem csak nézőpont
,,Minden jó, ami nekünk jó.”
Ez szerintem csak nézőpont kérdése,mert akár igaz is lehet,aki szeret aludni ,aludjon:)
Azzal viszont nem értek egyet,hogy úgy lenne ez jó,ha becsapjuk magunkat,ha nem akarjuk megismerni,hogy valójában mi is az a jó,és inkább abban a hitben ringatjuk magunkat,
hogy minden így a jó,és hogy nekem ez a jó. Szerintem ezzel csak a lustaságunkat,
megalkuvásunkat legalizáljuk egy önhazugság formájában.
Akik azt mondják,hogy én tanításokat szajkózok itt az oldalon,abból én tudom,hogy nem tudják miről beszélnek:) Mert ha tudnák,már mintha átélték volna ezeket a dolgokat,akkor tudnák,hogy az amiért én kiállok az nem pusztán egy tanítás,hanem azért vagyok ezekben a dolgokban ilyen határozott,mert már megéltem,és most is ebben élek folyamatosan,tehát én már nem tudok másképp,másról beszélni.
Így van az oldalon Ademon is,Sanyi is, Attila is. Fújjuk a magunkét,mert nem hazudtolhatjuk meg önmagunkat. Azt fújjuk,amit megéltünk,ami nekünk az igazság, mert már megláttuk azt.
Annyiban van apró különbség esetleg,hogy különböző szinteket éltünk át,és még egyikőnk sem a végső igazságot:))) Ha ez bekövetkezne,akkor mondanánk mindannyian ugyanazt.Mert az mindenkinek ugyanaz,már semmi különbség sem lesz közöttünk:)
Abban a végső igazságban lehetünk csak egyek,addig nem.
Szeges én ezeket nem tanultam sehol. Tudom
Én tudom,nem mondta senki,és azért tudom,mert megéltem.
Azért beszélek róla állandóan itt ,mert ez a dolgom,felhívni a figyelmét az álmodozóknak.
Csak ennyi,mert ha tovább akarnak álmodni,hát azt is lehet.
Bár azt még elmondanám,hogy -minden ellenkező híreszteléssel ellentétben-Nincs Legközelebb!!!
Az ,,itt és most”,ami már az vízcsapból is folyik,az erre vonatkozik. Csak hát ebből is -szokás szerint-
kimaradt a használati utasítás:)))
„…és még egyikőnk sem a végső igazságot:)))”
Miért vagy olyan
„…és még egyikőnk sem a végső igazságot:)))”
Miért vagy olyan biztos ebben? 😀
Ezt csak az tudhatja biztosra aki megélte a végső igazságot 🙂
Ademonnak…
Ha majd nem gondold azt ,hogy annál nincs már tovább,mint amit megéltél,
akkor megjön a válasz a kérdésedre.
,,csak az tudhatja biztosra aki megélte a végső igazságot :)”
Nem csak az tudhatja,hanem bárki,akiben már pislákol az ami Őbennük lobog.
Mégis ,szerinted hogy van az,hogy valaki nem megy sehova ,nem hirdet semmit
nem állít semmit magáról,szép csendben el van valahol,és csak gyűlnek köré
egyre az emberek,és ,,szentként”,,Istenként” tisztelik? Bolondok ? Igaz?
Maharshitól megkérdezték,hogy miért nem megy ide meg oda a világba tanítani? És azt mondta:,,miért mennék,ott is én vagyok”…:)))
Hát például erről /is/ felismerhető egy igazi felébredett:)
És nyilván nem írogat itt az oldalon,nincsenek problémái és kérdései/itt/,
azt hiszem ez az egy dolog talán amiben itt közmegegyezéssel mindenki egyetértett:)
Bár az is igaz ,hogy egy felébredett mindent megtehet tulajdonképpen, de kétlem ,hogy ennyire lekorlátozná /erre az oldalra/ azt a mindenséget,amit ,,birtokol’:)
Egy felébredett szerintem nem így fogná fel…
Egy felébredett szerintem nem így fogná fel, hogy „lekorlátozom erre az oldalara a mindenségemet”. De ha mégis úgy gondolja megteszi, mert miért ne tehetné meg? 🙂
Másfelől meg úgy gondolom egy végső igazságot megélt ember végső igazsága egyébként sem zárja ki a mindenség lekorlátozásának lehetőségét erre az oldalra 🙂
Még ez is igaz,és simán bele lehet kötni a
Még ez is igaz,és simán bele lehet kötni a megfogalmazásomba:),
ha a szavakon lovagolunk,de mint jeleztem a válaszom kimondottan neked szólt. Ha mindenáron akarod érthetőbben is elmondhatom,hogy egy felébredett nem fog ezen az oldalon a problémáiról,a bizonytalanságáról,és ehhez hasonlókról beszélni,mert nincs neki olyan:)
Ha már mindenáron ki akarod húzni belőlem,akkor erről beszéltem volna.
A lényege az lenne ,-hogy az eredeti kérdésedre válaszoljak-,hogy ,,bizonyos feltételeket bírva” igenis ,hogy meg lehet ismerni az igazi felébredettet,és azt is aki még nem egészen az ,akármilyen magasrendű élménye is volt. /Így múlt időben! Volt! Merthogy nincs abban folyamatosan,csak volt…egyszer valamikor/
Ezt érted,ugye? Több okból is ,de e miatt is ki kell tartanom a véleményem mellett. De hát ez csak egy vélemény:) Ettől te nem leszel kevesebb. Olyasmit vettem csak el tőled,ami még nem volt a tiéd,vagyis semmit.
Akkor minden rendben Éva!
„Az ,,itt és most”,ami már az vízcsapból is folyik,az erre vonatkozik. Csak hát ebből is -szokás szerint-
kimaradt a használati utasítás:)))”
Mert ITT és MOST nagyon jól érzem magam. Úgy is mondhatnám, hogy Világomban minden rendben van! :))
Én elhiszem neked Szeges,és nincs is semmi közöm a te
Én elhiszem neked Szeges,és nincs is semmi közöm a te világodhoz:)
Mindenki úgy boldog ,ahogy neki jó. Én is:)
Szerintem te is fogsz.
A karma gyűjtése abszolút
Szerintem te is fogsz.
A karma gyűjtése abszolút összeegyeztethető a szabadsággal pont az a szabadság lényege, hoyg azt csinálsz, amit akarsz… Abban meg minden lehetőség benne van. És nem olyan könnyű, avagy baromi könnyű valószínűleg, de elválaszt minket mégis valami tőle, hoyg ezt megtegyük, csupa oylat tenni ami a végső szabdság felé visz valóban.
Én is ezt mondom…:D
Nem gyűjtök olyant, ami szerintem nem létezik.
Ez az én szabadságom…:)
OK. Legyen úgy! Bár szerintem az hogy mi létezik és mi nem miről
OK. Legyen úgy! Bár szerintem az hogy mi létezik és mi nem miről mit hiszünk nem az a szabadság.
Dehát lehet, nem én vagyok a legokosabb. 🙂
Ettől azért még van:)))
Nem azzal szüntetem meg,hogy
Ettől azért még van:)))
Nem azzal szüntetem meg,hogy letagadom.
Ezen szerintem azért már túl vagyunk:)
Pont ma reggel gondolkodtam kicsit…
…ezen a karma dolgon, és valami olyan állt össze bennem, hogy nincs karma.
Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a teremtés és a szabadság lehetőségével, akkor semmiképpen nincs.
Azt már tudom, hogy a gondolataimmal teremthetek, azt is, hogy korlátlan döntési szabadsággal rendelkezem a saját életemet illetően.
A szabadsággal viszont összeegyeztethetetlen bármiféle korlátozás, így a karmáé is. Mondhatnánk persze azt is, hogy az is szabadság, ha kilépünk belőle, de sokkal erősebben hiszek abban, hogy az un. karma létének hangoztatása és elfogadása csak arra való, hogy elsumákolhassunk néhány, talán kényelmetlennek tűnő döntést…:)
Na persze ha teremteni tudunk, akkor karmát is teremthetünk magunknak. De én nem fogok…:))
,,Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a
,,Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a teremtés és a szabadság lehetőségével,”
Ez igaz,amit írsz,de mi jelenleg nem ebben az állapotban vagyunk.Ez a kiinduló állapotunk,/amikor Isten megteremtett/,és ezt kéne újra elérnünk.Ezért élünk tulajdonképpen,hogy ezt elérhessük.
Most nem ebben az állapotban vagyunk,hanem valahol közötte vagyunk.
Már nem ott és még nem ott.
Amiről gondolkodtál azzal egyetértenék,csak hát ahhoz hogy az megvalósulhasson,tényleg reális is legyen
tennünk is kéne,hogy felemelkedjünk ebből a jelenlegi ,,köztes:) állapotunkból.
Vagyis a gondolatmeneted szerintem akkor teljesül,ha tényleg elérjük újra azt az állapotot,amit te
idéztél:
,,Ha isten a saját képére formált minket, és megajándékozott a teremtés és a szabadság lehetőségével”
Tehát,ha….:),ez itt és most a jelenlegi állapotunkban nem áll szerintem.Mivel már egyáltalán nem az Ő képét mutatjuk,mert nem az egyben vagyunk,hanem egy kettészakadt ,dipólusos világban,így a továbbiak is ami utána íródott/elveszítették az érvényüket.Mert ez csak egészben igaz.Úgy kezdődik hogy Isten a saját képére teremtett…tehát ha újra azok leszünk,aminek,amilyennek ,,teremtett” akkor igazak ezek a dolgok/szerintem/
Mindig olyanok vagyunk…:D
„tehát ha újra azok leszünk,aminek,amilyennek ,,teremtett” akkor igazak ezek a dolgok”
De hiszen olyanok vagyunk, ugyanazok vagyunk Évikém!
Dobd le magadról a sok fölösleges gondolat-tudásgöncöt, vetkőzz meztelenre és meglátod…:D
Amikor meglátták hogy meztelenek,pont akkor derült ki ez a
Amikor meglátták hogy meztelenek,pont akkor derült ki ez a dolog:)))…/éppen amit én mondok:)/
Ennek semmi köze a ,,tudásgönchöz”,egyszerűen csak kimostam a szememből a homokot.
Tudom ,hogy ez sokaknak nem tetszik,mert nekik kényelmesebb az álomvilágukban élni,de hát
előbb utóbb úgyis fel kell majd majd kelni,mert csörög az óra:)
Túl gyorsan válaszoltál,mert még írtam valamit,csak már nem tudott átmenni:)
Ez még a hozzászólásomhoz tartozna:
A karma a mi jelenlegi állapotunkban minden pillanatban termelődik.Minden tettünknek,szavunknak,gondolatunknak! következménye van./ok-okozat/.
Azzal együtt viszont szerintem is,még így is lehetséges ,,ledolgozni”korábbi karmákat.
Régen erre volt a ,,vezekelés”,ma már vannak ,,modernebb” módszerek:) Mindenképpen a lelket kell mentesítenem a tehertől.
Még egy megvilágosodottnak is van karmája,amit gyűjtött a megvilágosodásáig,csak onnantól viszont nem termel karmát.És addig él még,amíg ezeket a ,,karmacsírákat” el nem égeti,
/a megvilágosodása előttieket/.
Szerintem kibújni /mi/ a karma alól nem tudunk,oldani,enyhíteni tudunk valamit rajta.
Ahhoz hogy ne legyen karmánk,ahhoz pont az az állapot kéne,ahogy minket eredetileg Isten
Teremtett.Karma az Egységben nincs,az elkülönülés miatt keletkezett.
Attól hogy boldog szerelemben egységben vagy a pároddal,azt még ne téveszd össze a
teljes mindennel való Egységállapottal. Azért ez nem ugyanaz.Ilyenkor persze az ember sokkal szebbnek harmonikusabbnak látja a világot,sokkal elfogadóbb,boldogabb.
Hasonló a dolog kicsiben,de nem Az:) És főleg nem örök,mert addig tart,ameddig a szerelem.
Ráadásul az időben is van,még akkor is ,ha ez a szerelem a sírig tart:)
A különbségek észleléséhez nem kell semmiféle ,,tudásgönc”:)
Évi!
Nem a szerelem állapotáról beszéltem – ami egyébként a legnagyobb teremtő erő-, hanem a karmáról. Szerintem sokkal egyszerűbbek a dolgok, mint ahogy Te látod.
Az Isten nem megfejtendő feladványokat adott nekünk, hanem egy nagyon is élvezhető ajándékot, amelyben mindenki azt játszik, amit akar.
Mert szeret minket.
Viszont a lehetőségét is megadta annak, hogy túlbonyolítsuk a dolgainkat, ha nagyon akarjuk. Mert ez a választás szabadsága…:)
Minden jó, ami nekünk jó. Neked is, nekem is…:)
,,Minden jó, ami nekünk jó.”Ez szerintem csak nézőpont
,,Minden jó, ami nekünk jó.”
Ez szerintem csak nézőpont kérdése,mert akár igaz is lehet,aki szeret aludni ,aludjon:)
Azzal viszont nem értek egyet,hogy úgy lenne ez jó,ha becsapjuk magunkat,ha nem akarjuk megismerni,hogy valójában mi is az a jó,és inkább abban a hitben ringatjuk magunkat,
hogy minden így a jó,és hogy nekem ez a jó. Szerintem ezzel csak a lustaságunkat,
megalkuvásunkat legalizáljuk egy önhazugság formájában.
Akik azt mondják,hogy én tanításokat szajkózok itt az oldalon,abból én tudom,hogy nem tudják miről beszélnek:) Mert ha tudnák,már mintha átélték volna ezeket a dolgokat,akkor tudnák,hogy az amiért én kiállok az nem pusztán egy tanítás,hanem azért vagyok ezekben a dolgokban ilyen határozott,mert már megéltem,és most is ebben élek folyamatosan,tehát én már nem tudok másképp,másról beszélni.
Így van az oldalon Ademon is,Sanyi is, Attila is. Fújjuk a magunkét,mert nem hazudtolhatjuk meg önmagunkat. Azt fújjuk,amit megéltünk,ami nekünk az igazság, mert már megláttuk azt.
Annyiban van apró különbség esetleg,hogy különböző szinteket éltünk át,és még egyikőnk sem a végső igazságot:))) Ha ez bekövetkezne,akkor mondanánk mindannyian ugyanazt.Mert az mindenkinek ugyanaz,már semmi különbség sem lesz közöttünk:)
Abban a végső igazságban lehetünk csak egyek,addig nem.
Szeges én ezeket nem tanultam sehol. Tudom
Én tudom,nem mondta senki,és azért tudom,mert megéltem.
Azért beszélek róla állandóan itt ,mert ez a dolgom,felhívni a figyelmét az álmodozóknak.
Csak ennyi,mert ha tovább akarnak álmodni,hát azt is lehet.
Bár azt még elmondanám,hogy -minden ellenkező híreszteléssel ellentétben-Nincs Legközelebb!!!
Az ,,itt és most”,ami már az vízcsapból is folyik,az erre vonatkozik. Csak hát ebből is -szokás szerint-
kimaradt a használati utasítás:)))
„…és még egyikőnk sem a végső igazságot:)))”
Miért vagy olyan
„…és még egyikőnk sem a végső igazságot:)))”
Miért vagy olyan biztos ebben? 😀
Ezt csak az tudhatja biztosra aki megélte a végső igazságot 🙂
Ademonnak…
Ha majd nem gondold azt ,hogy annál nincs már tovább,mint amit megéltél,
akkor megjön a válasz a kérdésedre.
,,csak az tudhatja biztosra aki megélte a végső igazságot :)”
Nem csak az tudhatja,hanem bárki,akiben már pislákol az ami Őbennük lobog.
Mégis ,szerinted hogy van az,hogy valaki nem megy sehova ,nem hirdet semmit
nem állít semmit magáról,szép csendben el van valahol,és csak gyűlnek köré
egyre az emberek,és ,,szentként”,,Istenként” tisztelik? Bolondok ? Igaz?
Maharshitól megkérdezték,hogy miért nem megy ide meg oda a világba tanítani? És azt mondta:,,miért mennék,ott is én vagyok”…:)))
Hát például erről /is/ felismerhető egy igazi felébredett:)
És nyilván nem írogat itt az oldalon,nincsenek problémái és kérdései/itt/,
azt hiszem ez az egy dolog talán amiben itt közmegegyezéssel mindenki egyetértett:)
Bár az is igaz ,hogy egy felébredett mindent megtehet tulajdonképpen, de kétlem ,hogy ennyire lekorlátozná /erre az oldalra/ azt a mindenséget,amit ,,birtokol’:)
Egy felébredett szerintem nem így fogná fel…
Egy felébredett szerintem nem így fogná fel, hogy „lekorlátozom erre az oldalara a mindenségemet”. De ha mégis úgy gondolja megteszi, mert miért ne tehetné meg? 🙂
Másfelől meg úgy gondolom egy végső igazságot megélt ember végső igazsága egyébként sem zárja ki a mindenség lekorlátozásának lehetőségét erre az oldalra 🙂
Még ez is igaz,és simán bele lehet kötni a
Még ez is igaz,és simán bele lehet kötni a megfogalmazásomba:),
ha a szavakon lovagolunk,de mint jeleztem a válaszom kimondottan neked szólt. Ha mindenáron akarod érthetőbben is elmondhatom,hogy egy felébredett nem fog ezen az oldalon a problémáiról,a bizonytalanságáról,és ehhez hasonlókról beszélni,mert nincs neki olyan:)
Ha már mindenáron ki akarod húzni belőlem,akkor erről beszéltem volna.
A lényege az lenne ,-hogy az eredeti kérdésedre válaszoljak-,hogy ,,bizonyos feltételeket bírva” igenis ,hogy meg lehet ismerni az igazi felébredettet,és azt is aki még nem egészen az ,akármilyen magasrendű élménye is volt. /Így múlt időben! Volt! Merthogy nincs abban folyamatosan,csak volt…egyszer valamikor/
Ezt érted,ugye? Több okból is ,de e miatt is ki kell tartanom a véleményem mellett. De hát ez csak egy vélemény:) Ettől te nem leszel kevesebb. Olyasmit vettem csak el tőled,ami még nem volt a tiéd,vagyis semmit.
Akkor minden rendben Éva!
„Az ,,itt és most”,ami már az vízcsapból is folyik,az erre vonatkozik. Csak hát ebből is -szokás szerint-
kimaradt a használati utasítás:)))”
Mert ITT és MOST nagyon jól érzem magam. Úgy is mondhatnám, hogy Világomban minden rendben van! :))
Én elhiszem neked Szeges,és nincs is semmi közöm a te
Én elhiszem neked Szeges,és nincs is semmi közöm a te világodhoz:)
Mindenki úgy boldog ,ahogy neki jó. Én is:)
Szerintem te is fogsz.
A karma gyűjtése abszolút
Szerintem te is fogsz.
A karma gyűjtése abszolút összeegyeztethető a szabadsággal pont az a szabadság lényege, hoyg azt csinálsz, amit akarsz… Abban meg minden lehetőség benne van. És nem olyan könnyű, avagy baromi könnyű valószínűleg, de elválaszt minket mégis valami tőle, hoyg ezt megtegyük, csupa oylat tenni ami a végső szabdság felé visz valóban.
Én is ezt mondom…:D
Nem gyűjtök olyant, ami szerintem nem létezik.
Ez az én szabadságom…:)
OK. Legyen úgy! Bár szerintem az hogy mi létezik és mi nem miről
OK. Legyen úgy! Bár szerintem az hogy mi létezik és mi nem miről mit hiszünk nem az a szabadság.
Dehát lehet, nem én vagyok a legokosabb. 🙂
Ettől azért még van:)))
Nem azzal szüntetem meg,hogy
Ettől azért még van:)))
Nem azzal szüntetem meg,hogy letagadom.
Ezen szerintem azért már túl vagyunk:)
idézetek és következtetések
„A karma törvénye mindenkire vonatkozik, ugyanakkor az ember felülmúlhatja azt meditációjában. A karma törvénye létezik, de ugyanakkor megvalósulással, Istennel való egységgel és a spiritualitás erejével túlszárnyalható.
A múltat magunkban hordozzuk. Ez egy állandó áramlás: „ahogy vetsz, úgy aratsz.” Ha valami rosszat teszünk, akkor ma vagy holnap, a külső vagy a belső világban megkapjuk az eredményét. Ha folyton lopok, egy nap elkapnak, és börtönbe zárnak. Lehet, hogy ma nem kapnak el, de egy napon majd igen. És ha valami jó dolgot teszek, ha imádkozom, meditálok és isteni dolgokat művelek, annak is megkapom az eredményét. Néha azt látjuk, hogy valaki, aki rosszat tett, élvezi a világot. De lehet, hogy a közvetlenül ezelőtti életében valami rendkívülit, valami csodálatosat tett, és most aratja le jócselekedetének a gyümölcsét, míg rossz cselekedeteinek eredményei még nem kezdtek gyümölcsöt hozni. Élete alkonyán, vagy egy elkövetkezendő életében biztosan büntetést kap.
A hétköznapi, nemtörekvő ember esetén a karmikus ítélet elkerülhetetlen, megváltoztathatatlan. A karma törvénye mindig kötelező erejű. Az ember köré tekeredik, mint egy kígyó. Az embernek meg kell fizetnie a vámot, az adót. A karma törvénye könyörtelen. Ugyanakkor létezik egy olyan dolog, amit isteni kegyelemnek nevezünk. Tételezzük fel, hogy tudatlan voltam, és tettem néhány rossz dolgot. Ha keserű könnyeket hullajtok, és megbocsátásért esedezem, akkor természetesen rám virrad Isten könyörülete. Ha valaki spirituális életbe kezd, karmája könnyen semmissé tehető, ha ez Isten Akarata, mely a spirituális mesteren keresztül működik. Isten végtelen kegyelme lassan megsemmisítheti rossz karmájának eredményét, és felgyorsíthatja jó karmájának eredményét.”
Forrás: http://www.srichinmoy.org
„Az ember szemszögéből nézve a létezés két nagy részre osztható. Van egy olyan része, amit a mai átlagember a hagyományos érzékszerveivel nem észlel, és egy olyan, amit a hagyományos öt érzékszervével észlel. A materiális világkép azt állítja, hogy az ember képes az érzékszerveivel átfogni a teljes létezést, míg a különféle vallások és spirituális rendszerek azt tanítják, hogy az, amit a mai ember lát, hall, észlel a világból, az a teljes létezésnek csak egy része, mondjuk az egy százaléka, csupán a jéghegy csúcsa, s a többi 99 százalék, vagy esetleg még több, a mostani ember számára láthatatlan, hallhatatlan. A szellemi tanítások szerint ezeket a létszférákat, amiket ma nem észlelünk, régen látta, hallotta az emberiség, csak azóta elveszítette az ehhez szükséges képességeit.
Amikor valaki meghal, egyfajta karmát is magával visz. A karma a köztes létben nagyon letompítaná a tudatot, ezért a Hold-szférában az a védőangyal, aki kísérte az embert egész életén át, átmenetileg magára veszi azt. A szellem így karma nélkül járja be a köztes létet, s amikor újra inkarnálódik, a saját védőangyalától visszakapja ezt a karmikus csomagot.”
Forrás: Váradi Tibor (Megjelent a Manifesztum 34. számában).
Ha ezeket a fenti megállapításokat valósnak fogadom el, akkor úgy gondolom, hogy a védőangyalunk az, aki őrzi számunkra a karmát, de ha meditációban sokszor és elég mélyre jutunk, meg az Isteni kegyelmet is működésbe tudjuk hozni, akkor van esélyünk arra, hogy meghaladjuk a karmánk által ránk rótt kötelezettségeket.
idézetek és következtetések
„A karma törvénye mindenkire vonatkozik, ugyanakkor az ember felülmúlhatja azt meditációjában. A karma törvénye létezik, de ugyanakkor megvalósulással, Istennel való egységgel és a spiritualitás erejével túlszárnyalható.
A múltat magunkban hordozzuk. Ez egy állandó áramlás: „ahogy vetsz, úgy aratsz.” Ha valami rosszat teszünk, akkor ma vagy holnap, a külső vagy a belső világban megkapjuk az eredményét. Ha folyton lopok, egy nap elkapnak, és börtönbe zárnak. Lehet, hogy ma nem kapnak el, de egy napon majd igen. És ha valami jó dolgot teszek, ha imádkozom, meditálok és isteni dolgokat művelek, annak is megkapom az eredményét. Néha azt látjuk, hogy valaki, aki rosszat tett, élvezi a világot. De lehet, hogy a közvetlenül ezelőtti életében valami rendkívülit, valami csodálatosat tett, és most aratja le jócselekedetének a gyümölcsét, míg rossz cselekedeteinek eredményei még nem kezdtek gyümölcsöt hozni. Élete alkonyán, vagy egy elkövetkezendő életében biztosan büntetést kap.
A hétköznapi, nemtörekvő ember esetén a karmikus ítélet elkerülhetetlen, megváltoztathatatlan. A karma törvénye mindig kötelező erejű. Az ember köré tekeredik, mint egy kígyó. Az embernek meg kell fizetnie a vámot, az adót. A karma törvénye könyörtelen. Ugyanakkor létezik egy olyan dolog, amit isteni kegyelemnek nevezünk. Tételezzük fel, hogy tudatlan voltam, és tettem néhány rossz dolgot. Ha keserű könnyeket hullajtok, és megbocsátásért esedezem, akkor természetesen rám virrad Isten könyörülete. Ha valaki spirituális életbe kezd, karmája könnyen semmissé tehető, ha ez Isten Akarata, mely a spirituális mesteren keresztül működik. Isten végtelen kegyelme lassan megsemmisítheti rossz karmájának eredményét, és felgyorsíthatja jó karmájának eredményét.”
Forrás: http://www.srichinmoy.org
„Az ember szemszögéből nézve a létezés két nagy részre osztható. Van egy olyan része, amit a mai átlagember a hagyományos érzékszerveivel nem észlel, és egy olyan, amit a hagyományos öt érzékszervével észlel. A materiális világkép azt állítja, hogy az ember képes az érzékszerveivel átfogni a teljes létezést, míg a különféle vallások és spirituális rendszerek azt tanítják, hogy az, amit a mai ember lát, hall, észlel a világból, az a teljes létezésnek csak egy része, mondjuk az egy százaléka, csupán a jéghegy csúcsa, s a többi 99 százalék, vagy esetleg még több, a mostani ember számára láthatatlan, hallhatatlan. A szellemi tanítások szerint ezeket a létszférákat, amiket ma nem észlelünk, régen látta, hallotta az emberiség, csak azóta elveszítette az ehhez szükséges képességeit.
Amikor valaki meghal, egyfajta karmát is magával visz. A karma a köztes létben nagyon letompítaná a tudatot, ezért a Hold-szférában az a védőangyal, aki kísérte az embert egész életén át, átmenetileg magára veszi azt. A szellem így karma nélkül járja be a köztes létet, s amikor újra inkarnálódik, a saját védőangyalától visszakapja ezt a karmikus csomagot.”
Forrás: Váradi Tibor (Megjelent a Manifesztum 34. számában).
Ha ezeket a fenti megállapításokat valósnak fogadom el, akkor úgy gondolom, hogy a védőangyalunk az, aki őrzi számunkra a karmát, de ha meditációban sokszor és elég mélyre jutunk, meg az Isteni kegyelmet is működésbe tudjuk hozni, akkor van esélyünk arra, hogy meghaladjuk a karmánk által ránk rótt kötelezettségeket.
saját tapasztalat
A saját egyéni tapasztalatom az karma ügyben, hogy sok minden van a tudattalanom legmélyén, ami hat rám. S talán még azt is megkockáztatnám, hogy másképp hatottak rám a dolgok az életem első felében, és másképp a második felében (a második felében valahogy jóval erőteljesebben hat rám minden)
Eltérő, hogy mikor mennyi minden az, ami rámzúdul a tudattalanból. Van amikor ez jól viselhető, s akkor azt érzem, hogy a karmával, köszönöm jól megvagyok. Van olyan is, amikor viszont több minden tör fel, vagy intenzívebben, akkor bizony úgy érzem sok minden nehezedik rám, s nincsen könnyű helyzetem.
De ez a feszítő erő egyben magában hordozza a megoldás lehetőségét is, mert átélésért, megtapasztalásért, feloldozásért, átvizsgálásért, tapasztalatlevonásért kiált. S mint ahogy Ti is írjátok nincs is más lehetőségem, mint hogy őszintén felvállaljam mindazt ami jön, ahogyan jön.
Ezzel valami kioldódik, kitisztul, s vagy megszabadulok tőle végképp, vagy legfeljebb később újra jelentkezik még erősebben. De ez nem végtelenül jelenlévő valami, mert igenis meg lehet tőle szabadulni és kikerülni a hatása alól.
Azután van olyan is, hogy a türelem, a kivárás, a csendben várakozás is beletartozik egy egy belső kötöttségtől való megszabadulás procedúrájához. Mert nem mindig kaphatom meg azonnal azt a kegyelmi erőt, ami kiold a sorsom által rám mért kötelezettségtől.
Az az érdekes, hogy lehet olyan is, amikor a külvilágból már megkapnám a segítséget/támogatást/elfogadást, de belülről nem vagyok összhangban vele, ezért ott még nem tudom elfogadni/megengedni magamnak.
Én így értelmezem a karmát.
No persze, még az is belefér, hogy nincs is karma, csak én vagyok, aki vagy összhangban van önmagával és a létezés egészével, vagy elfordulok tőle és karmaként élem meg ezt az elfordulást… ezt nem tudnám megmondani.
saját tapasztalat
A saját egyéni tapasztalatom az karma ügyben, hogy sok minden van a tudattalanom legmélyén, ami hat rám. S talán még azt is megkockáztatnám, hogy másképp hatottak rám a dolgok az életem első felében, és másképp a második felében (a második felében valahogy jóval erőteljesebben hat rám minden)
Eltérő, hogy mikor mennyi minden az, ami rámzúdul a tudattalanból. Van amikor ez jól viselhető, s akkor azt érzem, hogy a karmával, köszönöm jól megvagyok. Van olyan is, amikor viszont több minden tör fel, vagy intenzívebben, akkor bizony úgy érzem sok minden nehezedik rám, s nincsen könnyű helyzetem.
De ez a feszítő erő egyben magában hordozza a megoldás lehetőségét is, mert átélésért, megtapasztalásért, feloldozásért, átvizsgálásért, tapasztalatlevonásért kiált. S mint ahogy Ti is írjátok nincs is más lehetőségem, mint hogy őszintén felvállaljam mindazt ami jön, ahogyan jön.
Ezzel valami kioldódik, kitisztul, s vagy megszabadulok tőle végképp, vagy legfeljebb később újra jelentkezik még erősebben. De ez nem végtelenül jelenlévő valami, mert igenis meg lehet tőle szabadulni és kikerülni a hatása alól.
Azután van olyan is, hogy a türelem, a kivárás, a csendben várakozás is beletartozik egy egy belső kötöttségtől való megszabadulás procedúrájához. Mert nem mindig kaphatom meg azonnal azt a kegyelmi erőt, ami kiold a sorsom által rám mért kötelezettségtől.
Az az érdekes, hogy lehet olyan is, amikor a külvilágból már megkapnám a segítséget/támogatást/elfogadást, de belülről nem vagyok összhangban vele, ezért ott még nem tudom elfogadni/megengedni magamnak.
Én így értelmezem a karmát.
No persze, még az is belefér, hogy nincs is karma, csak én vagyok, aki vagy összhangban van önmagával és a létezés egészével, vagy elfordulok tőle és karmaként élem meg ezt az elfordulást… ezt nem tudnám megmondani.
Karma, mint az igazsag egyik aspektusa
Erdekes ez a karma kerdes, mert ha kijelentjuk, h a karmaban valo hit nelkul, vagyis a karmaval kapcsolatban elmelyitett tudas/informaciok nelkul nem letezik, akkor vagy mas szabalyrol kell beszelnunk vagy a veletlenrol, a kulso es belso esemenyek valtakozasara vonatkozoan. (Szandekosan valasztottam kulon a kulsot es belsot.) Viszont egy tokeletes rendszerben nincs veletlen. 🙂
A karmat semmifelekeppen sem kellemes vagy kellemetlen erzetek alapjan kell ertelmezni, mivel ertelmezhetunk jo karmanak egy kellemes erzetu szituaciot, elethelyzetet, de ugyancsak ertelmezhetunk jo karmanak egy kellemetlen erzetu elethelyzetet, amin keresztul fejlodunk, tudasra/kepessegekre teszunk szert.
Amennyiben az elso a gondolat es annak kovetkezmenye a cselekedet, a beszed, akkor a gondolat karmikus. Az elmevel azonosult tobbsegnel a gondolat szinte minden esetben megelozi a cselekedetet es a beszedet, pedig ezt legtobbszor nem erzekeljuk.
A jo vagy rossz jelzo, mindig vmihez kepest jo vagy rossz. Pl. nevezhetjuk rossz karmanak, azon idotartamot, amikor tudatlanul az elmevel azonosulunk. Mikozben vannak kellemes erzetu es kellemetlen erzetu, de fejlodesunkhoz hozzajarulo gondolati kovetkezmenyek.
Amenyiben az elmet kikeruljuk, a tudattal azonosulva, annyiban nem a gondolat az elso, nincs is gondolat. Tehat nem a gondolat a karmikus vagy legalabbis nem csak a gondolat.
Osszegezve, talan a kivaltott boldogsag szintje es allandosaga a karmikus. Igy nem szamit, h elmevel vagy tudattal azonositjuk magunkat, mert minel kedvezobb a karma annal inkabb a tudattal azonositjuk magunkat es annal inkabb atvesszuk annak termeszetet, tulajdonsagait.
Vagy talan a tudat tartamanak a szamunkra elerheto tartomanya a karmikus?
Akar letezik a karma, akar nem, az teny, h az abban valo hit, vagyis az azzal osszekapcsolodo elmelyitett informaciok egy kedvezobb jovot eredmenyeznek. Mint az igazsag egyik aspaktusa letezik. Allandoan motivalva vagyunk, h minel helyesebben cselekszunk, minel kevesebbet artunk, minel tobbet segitunk, annal kozelebb kerulunk a teljes megvilagosodashoz. Igy a karma, mint torveny hozzajarul a fejlodesunkhoz, masreszt hozzajarul egy egyre jobb vilaghoz (relativ szint), egy egyre elhetobb bolygohoz, egy egyre magasabb szintu emberiseghez. En hiszek benne, mert tobbet nyerek vele, mint veszitek. 🙂 A karmaban valo hit tett aktivva, nem csak a sajat fejlodesemre torekvove, hanem a sajat fejlodesemre torekvove masok javara! A torekves kifejezest pedig nem szo szerint ertem, nincs kenyszer, nincs eroltetes, ahogy jon. 🙂
Karma, mint az igazsag egyik aspektusa
Erdekes ez a karma kerdes, mert ha kijelentjuk, h a karmaban valo hit nelkul, vagyis a karmaval kapcsolatban elmelyitett tudas/informaciok nelkul nem letezik, akkor vagy mas szabalyrol kell beszelnunk vagy a veletlenrol, a kulso es belso esemenyek valtakozasara vonatkozoan. (Szandekosan valasztottam kulon a kulsot es belsot.) Viszont egy tokeletes rendszerben nincs veletlen. 🙂
A karmat semmifelekeppen sem kellemes vagy kellemetlen erzetek alapjan kell ertelmezni, mivel ertelmezhetunk jo karmanak egy kellemes erzetu szituaciot, elethelyzetet, de ugyancsak ertelmezhetunk jo karmanak egy kellemetlen erzetu elethelyzetet, amin keresztul fejlodunk, tudasra/kepessegekre teszunk szert.
Amennyiben az elso a gondolat es annak kovetkezmenye a cselekedet, a beszed, akkor a gondolat karmikus. Az elmevel azonosult tobbsegnel a gondolat szinte minden esetben megelozi a cselekedetet es a beszedet, pedig ezt legtobbszor nem erzekeljuk.
A jo vagy rossz jelzo, mindig vmihez kepest jo vagy rossz. Pl. nevezhetjuk rossz karmanak, azon idotartamot, amikor tudatlanul az elmevel azonosulunk. Mikozben vannak kellemes erzetu es kellemetlen erzetu, de fejlodesunkhoz hozzajarulo gondolati kovetkezmenyek.
Amenyiben az elmet kikeruljuk, a tudattal azonosulva, annyiban nem a gondolat az elso, nincs is gondolat. Tehat nem a gondolat a karmikus vagy legalabbis nem csak a gondolat.
Osszegezve, talan a kivaltott boldogsag szintje es allandosaga a karmikus. Igy nem szamit, h elmevel vagy tudattal azonositjuk magunkat, mert minel kedvezobb a karma annal inkabb a tudattal azonositjuk magunkat es annal inkabb atvesszuk annak termeszetet, tulajdonsagait.
Vagy talan a tudat tartamanak a szamunkra elerheto tartomanya a karmikus?
Akar letezik a karma, akar nem, az teny, h az abban valo hit, vagyis az azzal osszekapcsolodo elmelyitett informaciok egy kedvezobb jovot eredmenyeznek. Mint az igazsag egyik aspaktusa letezik. Allandoan motivalva vagyunk, h minel helyesebben cselekszunk, minel kevesebbet artunk, minel tobbet segitunk, annal kozelebb kerulunk a teljes megvilagosodashoz. Igy a karma, mint torveny hozzajarul a fejlodesunkhoz, masreszt hozzajarul egy egyre jobb vilaghoz (relativ szint), egy egyre elhetobb bolygohoz, egy egyre magasabb szintu emberiseghez. En hiszek benne, mert tobbet nyerek vele, mint veszitek. 🙂 A karmaban valo hit tett aktivva, nem csak a sajat fejlodesemre torekvove, hanem a sajat fejlodesemre torekvove masok javara! A torekves kifejezest pedig nem szo szerint ertem, nincs kenyszer, nincs eroltetes, ahogy jon. 🙂
A tapasztalatrol
Szeretnek az emberek a sajat tapasztalataikra hivatkozni, mikozben nem veszik figyelembe, h tudasuk, tudati tartamuk alapjan tapasztaljak onmagukat/a vilagot. A „felebredettek” tobbsege pedig az igazsag kulonbozo aspektusait magaba fogalalo tanitasokat is gyakorol, ami azt jelenti, h egyre inkabb elmelyitik azon informacio rendszereket, aminek kovetkezteben folyamatosan meg is tapasztaljak azokat. Az elozo eletek alatt rogzult tudati tartamok pedig ugyancsak hatassal vannak a tapasztalatokra. Ezert velemenyem szerint az egyeni tapasztalat nem minden esetben hatasos erv.
Kulonbozo spiritualis utak, mint az igazsag kulonbozo aspektusait tartamazo utak egytol egyig megtapasztalhatok. Igy mukodik a fogalmi megertes es elmelyites, tapasztalatokat szul.
A meg nagyreszt onmagukat elmevel azonosito emberekre igaz ez, mert valljuk be az uton jarok tobbsege mar felismerte valodi onmagat, de azzal nem kepes allandoan azonosulni, sem annak tulajdonsagait atvenni, ha utobbi teljes mertekben megvalosul, akkor beszelhetunk teljes megvilagosodasrol. Nem gondolom, h az oldal latogatoi kozul barki is ide tartozna.
A tapasztalatrol
Szeretnek az emberek a sajat tapasztalataikra hivatkozni, mikozben nem veszik figyelembe, h tudasuk, tudati tartamuk alapjan tapasztaljak onmagukat/a vilagot. A „felebredettek” tobbsege pedig az igazsag kulonbozo aspektusait magaba fogalalo tanitasokat is gyakorol, ami azt jelenti, h egyre inkabb elmelyitik azon informacio rendszereket, aminek kovetkezteben folyamatosan meg is tapasztaljak azokat. Az elozo eletek alatt rogzult tudati tartamok pedig ugyancsak hatassal vannak a tapasztalatokra. Ezert velemenyem szerint az egyeni tapasztalat nem minden esetben hatasos erv.
Kulonbozo spiritualis utak, mint az igazsag kulonbozo aspektusait tartamazo utak egytol egyig megtapasztalhatok. Igy mukodik a fogalmi megertes es elmelyites, tapasztalatokat szul.
A meg nagyreszt onmagukat elmevel azonosito emberekre igaz ez, mert valljuk be az uton jarok tobbsege mar felismerte valodi onmagat, de azzal nem kepes allandoan azonosulni, sem annak tulajdonsagait atvenni, ha utobbi teljes mertekben megvalosul, akkor beszelhetunk teljes megvilagosodasrol. Nem gondolom, h az oldal latogatoi kozul barki is ide tartozna.
Mi a karma
Nekem teljesen más elképzelésem van a karmáról, akit érdekel, íme:
Szerintem a karma nem magát az élet-feladatokat tartalmazó valami, hanem ezen feladatok megoldását segítő dolog. A karma csak olyan helyzeteket idéz elő amik elősegítik/elősegíthetik a fealdat megoldását. Ideig óráig lehet halogatni, de egy idő után bekeményít és válaszút elé állít bennünket a kérdést illetően. Ekkor már nem térhetünk ki a választás elől bármennyire is kellemetlen a helyzet és bármennyire is szeretnénk még elodázni. Továbbá véleményem szerint maguk a feladatok sem adottak az életre, mármint nincs konkrétan meghatározva, mit kell teljesítenünk és ha kész akkor azt kipipálhatjuk. Elmondom miért. Adott egy élethossz, legyen 70 év. Az első 20 évet leginkább tanulásra és szórakozásra fordítja minden ember. A komolyabb feladatokkal csak ez után tud foglalkozni, pl párkapcsolati problémákkal. Ha mondjuk a hűség az amit meg kell tanulnia(ez eléggé sok embert érintő dolog) azt igencsak sokáig el lehet halogatni. Ha csak arra gondolunk, hogy manapság sikk, ha egy pasinak sok csaja van akkor nem csaoda ha valakinek egy élet is kevés erre. Azt még meg sem említve, hogy nagyon sokan nem is gondolkodnak úgy, hogy fejlődni kellene csak sodródnak az árral és nem értik mi miért történik a világban. Egy ilyen feladat még egy komoly ébredezőt is jól megdolgoztat úgy, hogy tisztában van magával a feladattal. És ez csak egyetlen fealdat volt.
Honnan lehetne előre tudni, hogy valaki már az első próbánál felfogja mi történik vele és próbálja megoldani azt, vagy az egész élete rámegy arra, hogy bukdácsol az elé állított feladatokban, de meg sem próbálja érteni mi történik vele?
Emiatt gondolom én azt, hogy csak a fejlődés iránya van belőve és nagyjából egy két feladat(vagy kicsit több), de nem pontosan deffiniált program. Hisz mi van akkor ha valaki jó veszi az akadályokat és nem kell neki 50 év, csak 25 hogy teljesítse a feladatait? Annak talán meg kellene halnia, mert a feladatait elvégezte? Az élet kincs, nem szabad elpazarolni és ezért sem örülnek annak odaát, ha valaki megunja és végez önmagával. A feladatok elől nem lehet elmenekülni, azokat meg kell oldani, de ha 20 évesen valaki feladja, az elpazarolt feleslegesen 20 évet, amit más talán sokkal jobban kihasznált volna. Tudom, kicsit hosszúra sikeredett, de ez a téma elég sok dolgot foglal magában amiről még nem is beszéltem.
Összegezve: A karma olyan szituációkat teremt ami elősegíti a fejlődésünket, de szerintem nincs olyan, ahogy mások gondolják: Ha rosszat teszek valakivel azt a rosszat nekem is meg kell tapasztalnom, mert karmikus dolgot vettem magamra. Aki belátja, hogy valakivel rosszat tett és kiengeszteli, annak nem kell átélnie ugyan azt. Szerintem.
Mi a karma
Nekem teljesen más elképzelésem van a karmáról, akit érdekel, íme:
Szerintem a karma nem magát az élet-feladatokat tartalmazó valami, hanem ezen feladatok megoldását segítő dolog. A karma csak olyan helyzeteket idéz elő amik elősegítik/elősegíthetik a fealdat megoldását. Ideig óráig lehet halogatni, de egy idő után bekeményít és válaszút elé állít bennünket a kérdést illetően. Ekkor már nem térhetünk ki a választás elől bármennyire is kellemetlen a helyzet és bármennyire is szeretnénk még elodázni. Továbbá véleményem szerint maguk a feladatok sem adottak az életre, mármint nincs konkrétan meghatározva, mit kell teljesítenünk és ha kész akkor azt kipipálhatjuk. Elmondom miért. Adott egy élethossz, legyen 70 év. Az első 20 évet leginkább tanulásra és szórakozásra fordítja minden ember. A komolyabb feladatokkal csak ez után tud foglalkozni, pl párkapcsolati problémákkal. Ha mondjuk a hűség az amit meg kell tanulnia(ez eléggé sok embert érintő dolog) azt igencsak sokáig el lehet halogatni. Ha csak arra gondolunk, hogy manapság sikk, ha egy pasinak sok csaja van akkor nem csaoda ha valakinek egy élet is kevés erre. Azt még meg sem említve, hogy nagyon sokan nem is gondolkodnak úgy, hogy fejlődni kellene csak sodródnak az árral és nem értik mi miért történik a világban. Egy ilyen feladat még egy komoly ébredezőt is jól megdolgoztat úgy, hogy tisztában van magával a feladattal. És ez csak egyetlen fealdat volt.
Honnan lehetne előre tudni, hogy valaki már az első próbánál felfogja mi történik vele és próbálja megoldani azt, vagy az egész élete rámegy arra, hogy bukdácsol az elé állított feladatokban, de meg sem próbálja érteni mi történik vele?
Emiatt gondolom én azt, hogy csak a fejlődés iránya van belőve és nagyjából egy két feladat(vagy kicsit több), de nem pontosan deffiniált program. Hisz mi van akkor ha valaki jó veszi az akadályokat és nem kell neki 50 év, csak 25 hogy teljesítse a feladatait? Annak talán meg kellene halnia, mert a feladatait elvégezte? Az élet kincs, nem szabad elpazarolni és ezért sem örülnek annak odaát, ha valaki megunja és végez önmagával. A feladatok elől nem lehet elmenekülni, azokat meg kell oldani, de ha 20 évesen valaki feladja, az elpazarolt feleslegesen 20 évet, amit más talán sokkal jobban kihasznált volna. Tudom, kicsit hosszúra sikeredett, de ez a téma elég sok dolgot foglal magában amiről még nem is beszéltem.
Összegezve: A karma olyan szituációkat teremt ami elősegíti a fejlődésünket, de szerintem nincs olyan, ahogy mások gondolják: Ha rosszat teszek valakivel azt a rosszat nekem is meg kell tapasztalnom, mert karmikus dolgot vettem magamra. Aki belátja, hogy valakivel rosszat tett és kiengeszteli, annak nem kell átélnie ugyan azt. Szerintem.