Szépfiúmmal megint volt egy beszélgetésünk és megint sok felgyűlt dolog kibuggyant belőlem.
Elmondtam neki, hogy azt hiszem, a Karácsonyt egyedül szeretném tölteni és nem megyek vele a szüleihez. Ilyenkor persze kirobban belőlem minden, legalábbis amit érzek és ez sajnos gyakran fájdalmat okoz neki. A beszélgetés után bezárkózik, amit megértek, mert szüksége van megemészteni a dolgokat, amiket mondtam neki.
Ilyenkor megfagy a levegő közöttünk és ma reggel megtudtam fogalmazni, hogy úgy érzem egy szakadék tátong közöttünk … valamiért. Úgy érzem, hogy az idő múlásával erre a szakadékra építünk egy hidat és így közelebb vagyunk egymáshoz… de valahogy a szakadék újra feltűnik egy-egy beszélgetés alkalmával ….. most újra érzem … és talán most éreztem azt is, hogy meg kellene néznem mi ez a szakadék közöttünk … Mert nem jó az, hogy mindig befedjük ezt a szakadékot és aztán újra ott tátong közöttünk
Az is lehet, hogy minden beszélgetés alkalmával ez a szakadék feltöltődik magától.. ugyanis kimondásra kerülnek olyan dolgok, amelyek ott vannak a felszín alatt és legalább ki lettek mondva … Ugyanakkor azt is érzem, hogy ezek a „kimondások” először fájdalmat okoznak, viszont ha kifájták magukat, akkor utána sokkal jobb lesz, mint előtte volt. Valahogy megtisztul, kitisztul valami a közöttünk levő energiamezőben. Ki lett mondva valami, ami ott van, csak nem merem(merjük) kimondani … és igen, az őszinte kimondásoknak vannak következményei, soha nem tudhatjuk, hogy mit vált ki a másikban és mi lesz a következménye az őszinteségünknek, milyen események fognak elindulni.
Ma reggel arra is gondoltam, hogy Szépfiú és én, azon dolgozunk kollektíven, hogy a mozaikcsaládok élete jobb legyen, őszintébb, szeretett-teljesebb. Ha nekünk sikerül megoldani és megtudjuk csinálni, akkor kollektíven hozzájárulunk ahhoz, hogy ez a lehetőség elérhető legyen mások számára is. Amennyiben nem sikerül „megoldanunk” és elválnak útjaik….akkor bizony az energiamezőbe ezt adjuk bele. Azt, hogy eljutottunk egy darabig az úton, javítottunk valamit a mozaikcsaládok életén, mert próbáltuk jól, szépen, szeretettel élni…..és az úton eddig jutottunk. Majd valaki más ezt a kibocsátott energiát átveszi …és lehet, hogy nekik sikerül még tovább jutni az úton … és boldogan együtt élni mozaikcsaládban … és így teremtjük együtt, közösen a „világunkat”. Amit nekünk sikerül feldolgoznunk, megszépítenünk, az elérhetővé válik mások számára is. Így veszem fel én is az energiamezőből azt, ahol épp tartok az úton…. amire épp rárezgek … azt hiszem, ezt a mezőt hívják kvantummezőnek, vagy Akashának … szerintem.