Rengeteg mindenről beszéltünk már itt; volt vita, egyetértés… stb. De mi lesz ennek a vége? Látja valaki ,hogy hová tartunk ezáltal? Lehet mondogatni, hogy ezzel önismeretre teszünk szert… stb a szokásos rizsa, de úgy látom, hogy valójában csak a nézőpontjaink változnak folyamatosan. Néha olyan mintha körbe körbe futkosnánk: tucatnyi aspektus cserélődik, keveredik, kapcsolódik és válik szét, és végtelenségig tartó változatokat hoz létre egy öröké tartó folyamatban. A világegyetem eközben meg köszöni szépen jól van és mozog tovább a maga valóságában fittyet hányva a nézőpontjainkra… 🙂
ez csak időtöltés,szórakozás
ne várj magasztosságot tőle
de
ez csak időtöltés,szórakozás
ne várj magasztosságot tőle
de tanulni jó dolog ,nem?
ez csak időtöltés,szórakozás
ne várj magasztosságot tőle
de
ez csak időtöltés,szórakozás
ne várj magasztosságot tőle
de tanulni jó dolog ,nem?
Minden ami változó, valótlan.
Jól megfogalmaztad Ademon, hogy ez
Minden ami változó, valótlan.
Jól megfogalmaztad Ademon, hogy ez mind csak „rizsa”.
Veszélyes dolog ez, mert a „rizsában” élés akár létformává is válhat.
Megoldást keresni a gondolatok és az eszmék szintjén lehetetlen.
Egyedül csak az valós, ami mindezek mögött van.
Ezt a valamit csak az önmagunkba merüléssel lehet felfedezni.
Csak ez ellen iszonyatosan védekezik az a valami, ami a gondolatokból és az identitásból épül fel.
Aminek végül is mennie kell majd a felismeréskor.
„Minden ami változó, valótlan.”
Eléggé valós a világ körülöttem,
„Minden ami változó, valótlan.”
Eléggé valós a világ körülöttem, pedig folyton változik 🙂
Nem valós, csak annak látszik.
Az ami egyedül valós ebben a
Nem valós, csak annak látszik.
Az ami egyedül valós ebben a folyamatban, te magad vagy. Mert az soha nem változik.
Elég sok időt töltöttem a Pünkösdi hosszú hétvégén a
Elég sok időt töltöttem a Pünkösdi hosszú hétvégén a kvantumfizikával foglalkozó legutóbbi kutatások eredményéről beszámoló cikkek és értekezések olvasgatásával.
Ezért is tűntem el (no meg azért, hogy megvárjam, amíg lecsitulnak itt egy kicsit a szenvedélyek 🙂 ).
Elképesztő új eredmények vannak, melyek teljesen felboríthatják a fizikusok eddigi elképzeléseit.
A Cernben azon fáradoznak, hogy megtalálják azt az általuk „isteni részegységnek” nevezett valamit (Higgs bozon), mely gravitációt kölcsönöz az eddig megismert részegységeknek (neutron, pozitron, elektron és az ezek anti részegységei).
Nem találják ez azt anyagot, mert úgy tűnik, nem anyagi, hanem inkább tudat természetű.
Az USA-ban ezzel párhuzamosan végzett számos kísérlet eredménye pedig az lett, hogy az eddig feltételezett végtelen számú részegység (mely az univerzumot felépíti) helyett sokkal valószínűbb, hogy akár egyetlen részecske (mely nem is részecske, hanem valamiféle energia) építi fel az általunk tapasztalt világot, egy olyan már ismert jelenség által, melynek lényege az, hogy az elemi részecske időkésleltetés nélkül képes a tér különböző pontjain egyidejűleg jelen lenni, felborítva ezzel az einsteini paradigmát (mely szerint a fénysebességnél nagyobb sebesség nem létezik) egy olyan nem rég felfedett jelenségnek köszönhetően, melyet a fizikusok kvantum ugrásnak neveztek el.
Úgyhogy Ademon, ami a te testedet látszólag felépíti, az ugyanakkor felépíti az én testemet is és még unalmában mindeközben az egész világegyetemet is. 😀
Most már csak egy kérdés maradt: Ki vagy te? 😀
Most már csak egy kérdés maradt: Ki vagy te? 😀
Ejnye. Ezek a tudósok csupa olyasmivel foglalkoznak, évekig
Ejnye. Ezek a tudósok csupa olyasmivel foglalkoznak, évekig kutatják, bizonyítják rengeteg pénzért, amit én eleve tudok. 🙂 Miért nem kérdeztek meg?
Na ja.
Azt a sok milliárd svájci frankot én is el tudnám
Na ja.
Azt a sok milliárd svájci frankot én is el tudnám képzelni a bankszámlámon, amiből megépítették az LHC-t.
Én már 3 éve megmondtam, hogy a teremtett világ csak egy illuzórikus hologram. 😀
Na de komolyra fordítva a szót: nem akárkik dolgoznak ott és nagyon sok magyar lángelme is köztük.
Nem akármit vettek a fejükbe. Meg akarják fejteni a teremtés titkát.
(Amúgy érdekes, hogy a tudósok egyre inkább hajlanak a teremtés elmélet felé a darwini fejlődés elmélettel szemben. A Cern-ben létre is hozták már nehéz ólom ionok ütköztetésével az ősanyagot, mely a teremtés pillanatát követő néhány milliárdod másodpercben keletkezett és amely a korábbi elképzelések ellenére nem gáz halmazállapotú volt, hanem valamiféle szuperfolyékony anyag).
Ez ok, de mégis van heterogenitás a világegyetemben. Hiába jön
Ez ok, de mégis van heterogenitás a világegyetemben. Hiába jön bárki is a illúziórikus világgal ettől még a világ olyan amilyen. Felőlem állhat bármiből a lényeg számomra nem ez, mert a végeredmény a sokféleség és nem az egyféleség. Ha nem valós a világ akkor az azt felépítő alapegység sem lehet valós, így ellentmondásba kerülünk az állításunkkal. Szóval mi értelme az illúzió hajtogatásának, ha nem megyünk vele semmire? 🙂
Tán szüntessük meg és legyünk boldogok a nagy semmiben, vagy akkor mi a jelentősége ennek? Nem értem a lényeget. Valamiért mégsem érzem jobban magam, hiába tudom, hogy minden egy 🙂
Az, hogy te nem mész vele semmire, még nem válik a végső
Az, hogy te nem mész vele semmire, még nem válik a végső igazsággá.
Nem igazán értesz engem szerintem 🙂 Az élet szempontjából
Nem igazán értesz engem szerintem 🙂 Az élet szempontjából lényegtelen, hogy hogyan épül fel a világ, mert te csak a végeredményét tapasztalod. És ez a végeredmény már végtelenül sokféle lehet, és te nem fogsz tudni kiigazodni benne csak azért mert tudod, hogy mind ugyanabból van.
A lényeg az, hogy nem is kell kiigazodni ebben, mint ahogy nem
A lényeg az, hogy nem is kell kiigazodni ebben, mint ahogy nem probléma az sem, ha nem oldod meg az álmodban felmerülő problémákat sem.
Egyszerűen felébredsz és az álombéli problémák elillannak a felébredés pillanatában.
Husss. 😀
„…nem is kell kiigazodni ebben”Miért van egy gyereknek
„…nem is kell kiigazodni ebben”
Miért van egy gyereknek szüksége a tanulásra? Miért létezik tapasztalás és tanulás? Neked is meg kellett tanulni járni, beszélni, olvasni, felismerni a végtagjaidat… stb.
Szerintem olyan nincs, hogy ne kelljen valamiben kiigazodni.
Ezek a „tudások” az illuzórikus álom”-ban fontosak, de valójában
Ezek a „tudások” az illuzórikus álom”-ban fontosak, de valójában nem tudások, hanem tudatlanságok. Téveszmék.
Én továbbra sem igazán látom értelmét annak, hogy bárminek is
Én továbbra sem igazán látom értelmét annak, hogy bárminek is beállítsuk a világot. A világ olyan amilyen, legyen ez illúzió vagy valóság. Mivel kéz a kézben tapasztaljuk a világot és úgy tűnik más nincs, így nem sokra megyek egy ilyen elképzeléssel, hogy minden illúzió. Nekem ez az „illúziós” hozzáállás inkább tűnik egy menekülésnek a valóságból.
Inkább az a menekülés, hogy „úgy tűnik más nincs”. Pont ez az,
Inkább az a menekülés, hogy „úgy tűnik más nincs”. Pont ez az, hogy érzem, hogy van valami más is ezen a tapasztalt világon kívül. Szerintem pont hogy nem menekülés szembe nézni azzal, hogy amit látsz, az nem valóság. Hogy is lehetne a valóság, ha én sem az vagyok, akinek hiszem magam? Ha már rögtön azt nem tudom, hogy ki az aki itt a valóság, és nem valóság köztt vacilál, akkor hogy tudhatnék bármi mást? Ezzel a legnehezebb szembenézni, hogy hülye vagyok. Ez pont nagy bátorság, nem menekülés. Szerintem.
Ez a felismerés kezdete. Amikor így belezavarodsz a
Ez a felismerés kezdete. Amikor így belezavarodsz a gondolataidba. 🙂
A lényeg az, hogy a nagy semmi vagy, miközben végesnek képzeled
A lényeg az, hogy a nagy semmi vagy, miközben végesnek képzeled magad.
Dehogy nem megyünk ezzel semmire!
Ez a kapu az önmegvalósítás felé. 🙂
Te is a nagy semmi vagy, én is a nagy semmi vagyok.
Ez már
Te is a nagy semmi vagy, én is a nagy semmi vagyok.
Ez már megérdemel egy közös sörözést. 😀
Heterogenitás: képzet az állandó dolgokkal
Heterogenitás: képzet az állandó dolgokkal kapcsolatban.
Nincsenek állandó dolgok a teremtett világban.
Annyiszor volt már szó,erről az ,,illúzió” dologról. Ez
Annyiszor volt már szó,erről az ,,illúzió” dologról. Ez nézőpont kérdése.
Nyilván nekünk,akik ebben a ,,valóságban” élünk ,nagyon is reális ez a világ,meg minden benne.De egy felébredett,aki ráébred egy másik valóságra,az joggal mondhatja /onnan/ nézve,hogy amiben eddig volt,az illúzió.
Ez olyan,mint amikor reggel felébredek,és tudom,hogy egy álomból ébredtem fel.
Csak nézőpont kérdése,honnan nézem.
Nekünk ez a reális,egy megvilágosodottnak meg ez csak ,,illúzió”,nem reális,mert egészen más tudatállapotban van.
Kérdés, hogy ki jár jobban?
Kérdés, hogy ki jár jobban?
Az, aki felismeri a valóságot és megszabadul a téveszméitől.
Az, aki felismeri a valóságot és megszabadul a téveszméitől.
Gondolod, hogy aki megszabadul a téveszméitől onnantól
Gondolod, hogy aki megszabadul a téveszméitől onnantól problémamentes életet fog élni?
Igen. Nem gondolom, tudom.
Igen. Nem gondolom, tudom.
Miért van így? Hogy működik?
Miért van így? Hogy működik?
Egyszerűen azzá válsz, aki a dolgokat létrehozza és
Egyszerűen azzá válsz, aki a dolgokat létrehozza és szemléli.
Nem azonosulsz semmivel, miközben szabadon élvezel mindent.
Hát nem ezt szeretnéd igazán mióta az eszedet tudod?
Nem ez az, amiről mindig is álmodtál?
Szerinted miért álmodhattál ilyet?
Azért, mert ez a végső „teremtett” valóság.
Ez így van Éva.
De most már nincs akkora szakadék az átlag ember
Ez így van Éva.
De most már nincs akkora szakadék az átlag ember és a megvilágosodott között.
Én egész egyszerűen csodálattal tapasztalom, hogy eddig materialista fizikusok válnak Isten hívővé, mert egyszerűen nem találnak más magyarázatot az általuk tapasztalt jelenségekre.
Amikor megfigyeled azt a pillanatot, amikor felébredsz egy elme
Amikor megfigyeled azt a pillanatot, amikor felébredsz egy elme által kreált álomból egy valóságosabb (ébrenléti) állapotba, akkor az egy fajta megvilágosodás.
Ez megtörténik veled nap mint nap.
Amikor felébredsz az eddig egyedüli valóságnak gondolt ébrenlétből a tudatosságba, az valami más. Nincs tovább felébredés egy magasabb szintű tudatállapotba, mert ez a legmagasabb szintű tudatállapot.
Ébredéskor betöltődik a program.
Egyszer valamiért késett:iszonyat volt:nem találtam a kapaszkodókat,létezésem csak egy piciny láng volt,és semmi korlát,tiszta űr.Ennek ellenére kíváncsian várom,hogy egyszer talán megismétlődik.Üdvözlettel :felacso
U . i . : szerintem a tudatszintet tudatállapotot lehet emelni napközben is:pl :meditációval,vagy hasonló tudatmódosító gyakorlatokkal.
Az aktuálishoz képest igen, tudjuk növelni, de az ébredésihez
Az aktuálishoz képest igen, tudjuk növelni, de az ébredésihez képest nem. Ébredéskor teljes vagy, csak utána egyből ébred Veled az ego is, ami már lefelé húz. A meditáció arra van, hogy nap közben megkíséreld elérni az ébredés pillanatában „betöltődött” tudatállapotot, szóval, hogy az ego nincs, csak az éber tudat.
Melyik nem töltődött be?
Ha az egom ébredése késne a valóshoz képest, azt kipróbálnám én is. 🙂
De egyébként ezzel még nem kísérleteztem, kipróbálom Attila.
De egyébként ezzel még nem kísérleteztem, kipróbálom Attila. Márminthogy megpróbálom nyakon csípni az ébredést a reggeli ébredéskor 🙂
Nem nem nem!
Nincs szükség kába „meditatív” állapotokra.
Azt
Nem nem nem!
Nincs szükség kába „meditatív” állapotokra.
Azt szoktam mondani, hogy a samadhi is csak egy csapda.
A valóságot nem az alvás és az ébrenlét közötti félúton találod.
A valóság sokkal tudatosabb állapot az ébrenléti állapotnál.
A valóságban mindig tudatos vagy, miközben tapasztalod a másik hármat.
Nem a meditatív állapotot akarom nyakon csípni, hanem azt aki
Nem a meditatív állapotot akarom nyakon csípni, hanem azt aki előbb kel fel, mint az akinek hiszem magam. 🙂
Aki átvált egyik álomból a másikba. 🙂
Aki átvált egyik álomból a másikba. 🙂 Nem is aki előbb kel fel, hanem aki eközben nem aludt, hanem ugyanolyan éber volt.
Pontosan! Onnan fogod tudni, hogy felébredtél, hogy nem fog
Pontosan!
Onnan fogod tudni, hogy felébredtél, hogy nem fog létezni számodra tovább a tudatlan mély alvás. Sem az álom, sem az ébrenlét.
Meg fogod tapasztalni ezt a hármat, de a negyedik lesz az igazi valóság.
Mit értesz az alatt, hogy „nem fog létezni számodra tovább a
Mit értesz az alatt, hogy „nem fog létezni számodra tovább a tudatlan mély alvás”? Mit lesz mély alvás alatt? Mi volt eddig?
Nem lesz tudattalan mély alvás.
Tudatos leszel a nap 24
Nem lesz tudattalan mély alvás.
Tudatos leszel a nap 24 órájában, miközben kipihentebb leszel annál, aki akár több, mint 12 órát alszik naponta. 🙂
Mi az a tudattalan mély alvás? Én mindig tudom mikor alszom és
Mi az a tudattalan mély alvás? Én mindig tudom mikor alszom és mikor nem 🙂
Az aki tapasztalja ezt a hármat.
Olyan egyszerűnek tűnik a fene
Az aki tapasztalja ezt a hármat.
Olyan egyszerűnek tűnik a fene vigye el 🙂
Szerintem nekünk sokkal nehezebb dolgunk van, mint azoknak akik
Szerintem nekünk sokkal nehezebb dolgunk van, mint azoknak akik nem olvasgatnak ilyen dolgokról. Így hogy már maga az ego van beállva ezekre a dolgokra, így sokkal nyugodtabb, mert azt hiszi tudja ezeket. Aki ezekről nem olvas, az sokkal teljesebben tudja megélni az ilyen dolgokat. Sokkal nagyobb áhitattal, szeretettel.
Nem az olvasgatás dönti el.
Aki szeretné megtapasztalni a
Nem az olvasgatás dönti el.
Aki szeretné megtapasztalni a valóságot, az addig kutat, míg el nem éri azt. Aki nem nyitott még a valóságra, az marad a káprázatban.
A valóság bármikor feltárja magát előtted egy szempillantás alatt.
A kérdés az, hogy készen állsz-e erre és akarod-e ezt.
Persze ha azt képzeled, hogy ettől kevesebbé válsz, az gátolni fog a felébredésben. De ha elhiszed, hogy ettől leszel teljes, akkor nincs semmi, ami utadat állná.
Ha hiszel Buddhának és Jézusnak, akik ezt tanították, akkor eldobod a kételyeidet és szabaddá válsz.
Hát akkor csípd nyakon!
De ezt nem tudod megtenni ezen (vagy
Hát akkor csípd nyakon!
De ezt nem tudod megtenni ezen (vagy bármelyik másik) fórumon.
Ezt csak akkor tudod megtenni, amikor kettesben vagy önmagaddal.
Csak te és te.
Ez így igaz 🙂
Ez így igaz 🙂
Biztos ,hogy az egóm
jelenvolt ,mert csak az érezhetett félelmet,elveszettséget a kapaszkodói híján,mint amikor a kuti békát óceánban fürdetik.Ezek szerint az egó programja nem töltődött be teljesen,és már le voltam eléggé szűkülve ahhoz,hogy rettegéssel töltsön el a végtelen,hogy hiányként éljem meg a körémszilárduló csonthéj biztonságának késését.Üdvözlettel : felacso
Csodálatos lehetett a megtapasztalásod!
Igen, lehet emelni a
Csodálatos lehetett a megtapasztalásod!
Igen, lehet emelni a tudatszintet meditációval.
Én azt mondom, hogy fantasztikus dolog a meditáció és kezdetben szükséges is, de végső soron még a meditációra sincs szükség.
Megtapasztalható a végső valóság akkor is, miközben az álomban vagy.
És ez az igazi spirituális gyakorlat.
Nem elkülönülni a tapasztalattól, hanem mélyen benne lenni, miközben tudatában vagy annak, hogy ki a tapasztaló.
Ezt tanítom meg a satsangokon.
Minden ami változó, valótlan.
Jól megfogalmaztad Ademon, hogy ez
Minden ami változó, valótlan.
Jól megfogalmaztad Ademon, hogy ez mind csak „rizsa”.
Veszélyes dolog ez, mert a „rizsában” élés akár létformává is válhat.
Megoldást keresni a gondolatok és az eszmék szintjén lehetetlen.
Egyedül csak az valós, ami mindezek mögött van.
Ezt a valamit csak az önmagunkba merüléssel lehet felfedezni.
Csak ez ellen iszonyatosan védekezik az a valami, ami a gondolatokból és az identitásból épül fel.
Aminek végül is mennie kell majd a felismeréskor.
„Minden ami változó, valótlan.”
Eléggé valós a világ körülöttem,
„Minden ami változó, valótlan.”
Eléggé valós a világ körülöttem, pedig folyton változik 🙂
Nem valós, csak annak látszik.
Az ami egyedül valós ebben a
Nem valós, csak annak látszik.
Az ami egyedül valós ebben a folyamatban, te magad vagy. Mert az soha nem változik.
Elég sok időt töltöttem a Pünkösdi hosszú hétvégén a
Elég sok időt töltöttem a Pünkösdi hosszú hétvégén a kvantumfizikával foglalkozó legutóbbi kutatások eredményéről beszámoló cikkek és értekezések olvasgatásával.
Ezért is tűntem el (no meg azért, hogy megvárjam, amíg lecsitulnak itt egy kicsit a szenvedélyek 🙂 ).
Elképesztő új eredmények vannak, melyek teljesen felboríthatják a fizikusok eddigi elképzeléseit.
A Cernben azon fáradoznak, hogy megtalálják azt az általuk „isteni részegységnek” nevezett valamit (Higgs bozon), mely gravitációt kölcsönöz az eddig megismert részegységeknek (neutron, pozitron, elektron és az ezek anti részegységei).
Nem találják ez azt anyagot, mert úgy tűnik, nem anyagi, hanem inkább tudat természetű.
Az USA-ban ezzel párhuzamosan végzett számos kísérlet eredménye pedig az lett, hogy az eddig feltételezett végtelen számú részegység (mely az univerzumot felépíti) helyett sokkal valószínűbb, hogy akár egyetlen részecske (mely nem is részecske, hanem valamiféle energia) építi fel az általunk tapasztalt világot, egy olyan már ismert jelenség által, melynek lényege az, hogy az elemi részecske időkésleltetés nélkül képes a tér különböző pontjain egyidejűleg jelen lenni, felborítva ezzel az einsteini paradigmát (mely szerint a fénysebességnél nagyobb sebesség nem létezik) egy olyan nem rég felfedett jelenségnek köszönhetően, melyet a fizikusok kvantum ugrásnak neveztek el.
Úgyhogy Ademon, ami a te testedet látszólag felépíti, az ugyanakkor felépíti az én testemet is és még unalmában mindeközben az egész világegyetemet is. 😀
Most már csak egy kérdés maradt: Ki vagy te? 😀
Most már csak egy kérdés maradt: Ki vagy te? 😀
Ejnye. Ezek a tudósok csupa olyasmivel foglalkoznak, évekig
Ejnye. Ezek a tudósok csupa olyasmivel foglalkoznak, évekig kutatják, bizonyítják rengeteg pénzért, amit én eleve tudok. 🙂 Miért nem kérdeztek meg?
Na ja.
Azt a sok milliárd svájci frankot én is el tudnám
Na ja.
Azt a sok milliárd svájci frankot én is el tudnám képzelni a bankszámlámon, amiből megépítették az LHC-t.
Én már 3 éve megmondtam, hogy a teremtett világ csak egy illuzórikus hologram. 😀
Na de komolyra fordítva a szót: nem akárkik dolgoznak ott és nagyon sok magyar lángelme is köztük.
Nem akármit vettek a fejükbe. Meg akarják fejteni a teremtés titkát.
(Amúgy érdekes, hogy a tudósok egyre inkább hajlanak a teremtés elmélet felé a darwini fejlődés elmélettel szemben. A Cern-ben létre is hozták már nehéz ólom ionok ütköztetésével az ősanyagot, mely a teremtés pillanatát követő néhány milliárdod másodpercben keletkezett és amely a korábbi elképzelések ellenére nem gáz halmazállapotú volt, hanem valamiféle szuperfolyékony anyag).
Ez ok, de mégis van heterogenitás a világegyetemben. Hiába jön
Ez ok, de mégis van heterogenitás a világegyetemben. Hiába jön bárki is a illúziórikus világgal ettől még a világ olyan amilyen. Felőlem állhat bármiből a lényeg számomra nem ez, mert a végeredmény a sokféleség és nem az egyféleség. Ha nem valós a világ akkor az azt felépítő alapegység sem lehet valós, így ellentmondásba kerülünk az állításunkkal. Szóval mi értelme az illúzió hajtogatásának, ha nem megyünk vele semmire? 🙂
Tán szüntessük meg és legyünk boldogok a nagy semmiben, vagy akkor mi a jelentősége ennek? Nem értem a lényeget. Valamiért mégsem érzem jobban magam, hiába tudom, hogy minden egy 🙂
Az, hogy te nem mész vele semmire, még nem válik a végső
Az, hogy te nem mész vele semmire, még nem válik a végső igazsággá.
Nem igazán értesz engem szerintem 🙂 Az élet szempontjából
Nem igazán értesz engem szerintem 🙂 Az élet szempontjából lényegtelen, hogy hogyan épül fel a világ, mert te csak a végeredményét tapasztalod. És ez a végeredmény már végtelenül sokféle lehet, és te nem fogsz tudni kiigazodni benne csak azért mert tudod, hogy mind ugyanabból van.
A lényeg az, hogy nem is kell kiigazodni ebben, mint ahogy nem
A lényeg az, hogy nem is kell kiigazodni ebben, mint ahogy nem probléma az sem, ha nem oldod meg az álmodban felmerülő problémákat sem.
Egyszerűen felébredsz és az álombéli problémák elillannak a felébredés pillanatában.
Husss. 😀
„…nem is kell kiigazodni ebben”Miért van egy gyereknek
„…nem is kell kiigazodni ebben”
Miért van egy gyereknek szüksége a tanulásra? Miért létezik tapasztalás és tanulás? Neked is meg kellett tanulni járni, beszélni, olvasni, felismerni a végtagjaidat… stb.
Szerintem olyan nincs, hogy ne kelljen valamiben kiigazodni.
Ezek a „tudások” az illuzórikus álom”-ban fontosak, de valójában
Ezek a „tudások” az illuzórikus álom”-ban fontosak, de valójában nem tudások, hanem tudatlanságok. Téveszmék.
Én továbbra sem igazán látom értelmét annak, hogy bárminek is
Én továbbra sem igazán látom értelmét annak, hogy bárminek is beállítsuk a világot. A világ olyan amilyen, legyen ez illúzió vagy valóság. Mivel kéz a kézben tapasztaljuk a világot és úgy tűnik más nincs, így nem sokra megyek egy ilyen elképzeléssel, hogy minden illúzió. Nekem ez az „illúziós” hozzáállás inkább tűnik egy menekülésnek a valóságból.
Inkább az a menekülés, hogy „úgy tűnik más nincs”. Pont ez az,
Inkább az a menekülés, hogy „úgy tűnik más nincs”. Pont ez az, hogy érzem, hogy van valami más is ezen a tapasztalt világon kívül. Szerintem pont hogy nem menekülés szembe nézni azzal, hogy amit látsz, az nem valóság. Hogy is lehetne a valóság, ha én sem az vagyok, akinek hiszem magam? Ha már rögtön azt nem tudom, hogy ki az aki itt a valóság, és nem valóság köztt vacilál, akkor hogy tudhatnék bármi mást? Ezzel a legnehezebb szembenézni, hogy hülye vagyok. Ez pont nagy bátorság, nem menekülés. Szerintem.
Ez a felismerés kezdete. Amikor így belezavarodsz a
Ez a felismerés kezdete. Amikor így belezavarodsz a gondolataidba. 🙂
A lényeg az, hogy a nagy semmi vagy, miközben végesnek képzeled
A lényeg az, hogy a nagy semmi vagy, miközben végesnek képzeled magad.
Dehogy nem megyünk ezzel semmire!
Ez a kapu az önmegvalósítás felé. 🙂
Te is a nagy semmi vagy, én is a nagy semmi vagyok.
Ez már
Te is a nagy semmi vagy, én is a nagy semmi vagyok.
Ez már megérdemel egy közös sörözést. 😀
Heterogenitás: képzet az állandó dolgokkal
Heterogenitás: képzet az állandó dolgokkal kapcsolatban.
Nincsenek állandó dolgok a teremtett világban.
Annyiszor volt már szó,erről az ,,illúzió” dologról. Ez
Annyiszor volt már szó,erről az ,,illúzió” dologról. Ez nézőpont kérdése.
Nyilván nekünk,akik ebben a ,,valóságban” élünk ,nagyon is reális ez a világ,meg minden benne.De egy felébredett,aki ráébred egy másik valóságra,az joggal mondhatja /onnan/ nézve,hogy amiben eddig volt,az illúzió.
Ez olyan,mint amikor reggel felébredek,és tudom,hogy egy álomból ébredtem fel.
Csak nézőpont kérdése,honnan nézem.
Nekünk ez a reális,egy megvilágosodottnak meg ez csak ,,illúzió”,nem reális,mert egészen más tudatállapotban van.
Kérdés, hogy ki jár jobban?
Kérdés, hogy ki jár jobban?
Az, aki felismeri a valóságot és megszabadul a téveszméitől.
Az, aki felismeri a valóságot és megszabadul a téveszméitől.
Gondolod, hogy aki megszabadul a téveszméitől onnantól
Gondolod, hogy aki megszabadul a téveszméitől onnantól problémamentes életet fog élni?
Igen. Nem gondolom, tudom.
Igen. Nem gondolom, tudom.
Miért van így? Hogy működik?
Miért van így? Hogy működik?
Egyszerűen azzá válsz, aki a dolgokat létrehozza és
Egyszerűen azzá válsz, aki a dolgokat létrehozza és szemléli.
Nem azonosulsz semmivel, miközben szabadon élvezel mindent.
Hát nem ezt szeretnéd igazán mióta az eszedet tudod?
Nem ez az, amiről mindig is álmodtál?
Szerinted miért álmodhattál ilyet?
Azért, mert ez a végső „teremtett” valóság.
Ez így van Éva.
De most már nincs akkora szakadék az átlag ember
Ez így van Éva.
De most már nincs akkora szakadék az átlag ember és a megvilágosodott között.
Én egész egyszerűen csodálattal tapasztalom, hogy eddig materialista fizikusok válnak Isten hívővé, mert egyszerűen nem találnak más magyarázatot az általuk tapasztalt jelenségekre.
Amikor megfigyeled azt a pillanatot, amikor felébredsz egy elme
Amikor megfigyeled azt a pillanatot, amikor felébredsz egy elme által kreált álomból egy valóságosabb (ébrenléti) állapotba, akkor az egy fajta megvilágosodás.
Ez megtörténik veled nap mint nap.
Amikor felébredsz az eddig egyedüli valóságnak gondolt ébrenlétből a tudatosságba, az valami más. Nincs tovább felébredés egy magasabb szintű tudatállapotba, mert ez a legmagasabb szintű tudatállapot.
Ébredéskor betöltődik a program.
Egyszer valamiért késett:iszonyat volt:nem találtam a kapaszkodókat,létezésem csak egy piciny láng volt,és semmi korlát,tiszta űr.Ennek ellenére kíváncsian várom,hogy egyszer talán megismétlődik.Üdvözlettel :felacso
U . i . : szerintem a tudatszintet tudatállapotot lehet emelni napközben is:pl :meditációval,vagy hasonló tudatmódosító gyakorlatokkal.
Az aktuálishoz képest igen, tudjuk növelni, de az ébredésihez
Az aktuálishoz képest igen, tudjuk növelni, de az ébredésihez képest nem. Ébredéskor teljes vagy, csak utána egyből ébred Veled az ego is, ami már lefelé húz. A meditáció arra van, hogy nap közben megkíséreld elérni az ébredés pillanatában „betöltődött” tudatállapotot, szóval, hogy az ego nincs, csak az éber tudat.
Melyik nem töltődött be?
Ha az egom ébredése késne a valóshoz képest, azt kipróbálnám én is. 🙂
De egyébként ezzel még nem kísérleteztem, kipróbálom Attila.
De egyébként ezzel még nem kísérleteztem, kipróbálom Attila. Márminthogy megpróbálom nyakon csípni az ébredést a reggeli ébredéskor 🙂
Nem nem nem!
Nincs szükség kába „meditatív” állapotokra.
Azt
Nem nem nem!
Nincs szükség kába „meditatív” állapotokra.
Azt szoktam mondani, hogy a samadhi is csak egy csapda.
A valóságot nem az alvás és az ébrenlét közötti félúton találod.
A valóság sokkal tudatosabb állapot az ébrenléti állapotnál.
A valóságban mindig tudatos vagy, miközben tapasztalod a másik hármat.
Nem a meditatív állapotot akarom nyakon csípni, hanem azt aki
Nem a meditatív állapotot akarom nyakon csípni, hanem azt aki előbb kel fel, mint az akinek hiszem magam. 🙂
Aki átvált egyik álomból a másikba. 🙂
Aki átvált egyik álomból a másikba. 🙂 Nem is aki előbb kel fel, hanem aki eközben nem aludt, hanem ugyanolyan éber volt.
Pontosan! Onnan fogod tudni, hogy felébredtél, hogy nem fog
Pontosan!
Onnan fogod tudni, hogy felébredtél, hogy nem fog létezni számodra tovább a tudatlan mély alvás. Sem az álom, sem az ébrenlét.
Meg fogod tapasztalni ezt a hármat, de a negyedik lesz az igazi valóság.
Mit értesz az alatt, hogy „nem fog létezni számodra tovább a
Mit értesz az alatt, hogy „nem fog létezni számodra tovább a tudatlan mély alvás”? Mit lesz mély alvás alatt? Mi volt eddig?
Nem lesz tudattalan mély alvás.
Tudatos leszel a nap 24
Nem lesz tudattalan mély alvás.
Tudatos leszel a nap 24 órájában, miközben kipihentebb leszel annál, aki akár több, mint 12 órát alszik naponta. 🙂
Mi az a tudattalan mély alvás? Én mindig tudom mikor alszom és
Mi az a tudattalan mély alvás? Én mindig tudom mikor alszom és mikor nem 🙂
Az aki tapasztalja ezt a hármat.
Olyan egyszerűnek tűnik a fene
Az aki tapasztalja ezt a hármat.
Olyan egyszerűnek tűnik a fene vigye el 🙂
Szerintem nekünk sokkal nehezebb dolgunk van, mint azoknak akik
Szerintem nekünk sokkal nehezebb dolgunk van, mint azoknak akik nem olvasgatnak ilyen dolgokról. Így hogy már maga az ego van beállva ezekre a dolgokra, így sokkal nyugodtabb, mert azt hiszi tudja ezeket. Aki ezekről nem olvas, az sokkal teljesebben tudja megélni az ilyen dolgokat. Sokkal nagyobb áhitattal, szeretettel.
Nem az olvasgatás dönti el.
Aki szeretné megtapasztalni a
Nem az olvasgatás dönti el.
Aki szeretné megtapasztalni a valóságot, az addig kutat, míg el nem éri azt. Aki nem nyitott még a valóságra, az marad a káprázatban.
A valóság bármikor feltárja magát előtted egy szempillantás alatt.
A kérdés az, hogy készen állsz-e erre és akarod-e ezt.
Persze ha azt képzeled, hogy ettől kevesebbé válsz, az gátolni fog a felébredésben. De ha elhiszed, hogy ettől leszel teljes, akkor nincs semmi, ami utadat állná.
Ha hiszel Buddhának és Jézusnak, akik ezt tanították, akkor eldobod a kételyeidet és szabaddá válsz.
Hát akkor csípd nyakon!
De ezt nem tudod megtenni ezen (vagy
Hát akkor csípd nyakon!
De ezt nem tudod megtenni ezen (vagy bármelyik másik) fórumon.
Ezt csak akkor tudod megtenni, amikor kettesben vagy önmagaddal.
Csak te és te.
Ez így igaz 🙂
Ez így igaz 🙂
Biztos ,hogy az egóm
jelenvolt ,mert csak az érezhetett félelmet,elveszettséget a kapaszkodói híján,mint amikor a kuti békát óceánban fürdetik.Ezek szerint az egó programja nem töltődött be teljesen,és már le voltam eléggé szűkülve ahhoz,hogy rettegéssel töltsön el a végtelen,hogy hiányként éljem meg a körémszilárduló csonthéj biztonságának késését.Üdvözlettel : felacso
Csodálatos lehetett a megtapasztalásod!
Igen, lehet emelni a
Csodálatos lehetett a megtapasztalásod!
Igen, lehet emelni a tudatszintet meditációval.
Én azt mondom, hogy fantasztikus dolog a meditáció és kezdetben szükséges is, de végső soron még a meditációra sincs szükség.
Megtapasztalható a végső valóság akkor is, miközben az álomban vagy.
És ez az igazi spirituális gyakorlat.
Nem elkülönülni a tapasztalattól, hanem mélyen benne lenni, miközben tudatában vagy annak, hogy ki a tapasztaló.
Ezt tanítom meg a satsangokon.
Én úgylátom, hogy nem egyéb a vége ennek a sok szócséplésnek,
Én úgylátom, hogy nem egyéb a vége ennek a sok szócséplésnek, minthogy felismerjük az értelmetlenségét. A legkülönbözőbb struktúrákban rójuk ugyanazokat a köröket, ki kell teljesednünk a meg nem értésben. Meg kell csömörleni tőle, miközben kimondjuk, kibeszéljük magunkból a problémáinkat, mintegy gyónás vagy pszichoterápia jelleggel. Akiben nagyon sok a sérelem, az többet beszél és több kört kell rónia mire felismeri és megérti a dolog hiábavalóságát.
Azt hiszem továbblépés csak a megértést követően történhet, addig pedig beszélünk beszélünk, s ha vissza fordítjuk magunkra amit másokról jelentettünk ki akkor elmélyült önismeretre tehetünk szert, amely önismeret egyben öntisztulási folyamat is. Hiszen a valódi önismeret az, amikor felismertük valódi önmagunkat, s az álcák és kibogozhatatlannak tűnő rétegek és identitások rendszerei eltűnnek.
Ez tehát a vége ezeknek a parttalan sokszor durván személyeskedő vitáknak. A személyeskedés azonban hasznos dolog, ha a személyeskedő képes azt vissza fordítani magára akivel szemben történt az pedig nem raktároz haragot magában ezek miatt.
Én azt látom, hogy ez a célja, a vége ennek az egész folyamatnak.
—————————————————-
Sajnálom azokat akik nem tudnak résztvenni ezekben a vitákban, hasznukra válna pedig :))
A megvilágosodás elnevezést hibásnak gondolom. Nem
A megvilágosodás elnevezést hibásnak gondolom. Nem világosodhatunk meg másként, ha csak előbb le nem tisztítjuk magunkról azokat a káprázat rétegeket, amelyek elfednek minket a fény elől. Egy kupac trágyát hiába világítunk meg, az trágya marad. El kell takarítani azt, és automatikusan kerülünk a fényre.
Rossz cél tehát a megvilágosodás maga, mert ezzel az elnevezéssel tárgyiasítunk valamit ami mint jelenség nem létező önmagában. Nincs tárgya a megvilágosodásnak és maga sem tárgy.
Értelmes célunk tehát az lehet, hogy megtisztítsuk magunkat a ránk rakódott feleslegtől. Megtisztulás, megszentelődés ha vallásos köntösbe bújtatjuk.
A vitákat tehát igen hasznosnak találom, mert a ránk kövesedett rétegeket fellazítják. Valóban nem kell megérteni belőle semmit, hiszen nem az értelmetlen megértése a cél, hanem a viták során felmerülő reakcióink, viszonyulásaink felismerése, és felszámolása (tisztítás).
Azt gondolom, hogy különféle technikákkal pl kitekinthetünk jelenlegi problémáink alól, sokféle meditációs technika van erre. Ki dughatjuk a tengeralattjárónk periszkópját, bele láthatunk a magasabb világokba, de attól még továbbra is a tenger alatt vagyunk.
Céltévesztettségnek gondolom, ha csak bele akarunk látni a magasabb világokba anélkül, hogy tartósan ott jelen maradhatnánk…
Eddig ezt én is így gondoltam,és a magam részéről sokáig
Eddig ezt én is így gondoltam,és a magam részéről sokáig kötöttem az ebet a karóhoz,hogy igenis ez egy folyamat,és ilyen állapotokból/amikben még vagyunk jelenleg/,nem lehet úgymond azonnali megvilágosodás.
Aztán kezdetem ennek a témának utána nézni,hogy hogy is van ez,hátha tévedek?
És végül is ami ,,ezzel a módszerrel” történik,azt ugyanúgy el lehet fogadni és belátni,hogy lehetséges,mert mi történik?
Igen ott van még a trutyi,de tulajdonképpen,hogy ráébred az ember az igazi valójára,azzal meg is szűnik az amiben eddig volt,mert egészen más tudatosságba lép.
Vagyis ,hogy ezt az egész hibás létezését,ezzel az ,,aktussal” meg is haladta,és ilyen formán tulajdonképpen mindegy,hogy melyik úton,melyik módszerrel tette ezt,ha az eredmény ugyanaz.
Ha az eredmény ugyanaz:)))
És itt ez a kérdés,de azt csak akkor tudom meg,ha megtapasztalom.
Mert addig minden csak egy lehetőség számomra,a régi tanítás is,meg az új is.
Csak hihetek benne,vagy beláthatom értelemmel. Tudni,akkor fogom,ha megtapasztalom.
Tehát elfogadtam /lehetőségként/,amit Attila mond,és még sokan mások is most a világban.
Bizonyságom ugyanis csak akkor lesz felőle,hogyha megtapasztalom.
Ha eleve kizárom,elvetem,akkor sohasem tapasztalhatom meg.
A hosszabbik úthoz pedig jó pár inkarnáció szükséges.Mivel nekem ezekről az újjászületésekről kicsit más az elképzelésem,ezért nem hagyom ezt semmiképp egy újabb inkarnációra feladatul.
Amit ma megtehetsz,ne halaszd holnapra!:)
Én elég nagy ,,ellenálló” voltam ez ügyben,ragaszkodtam a hagyományos elképzelésekhez,de nem
kellett sok idő,hogy belássam Attila igazát /lehetőségként/,és mindenki másét is aki az azonnali megvilágosodásról beszél.
Szóval a gondolkodással,belátással elengedtem az egyedülihez való ragaszkodásomat,
és ahogy feladtam az újjal szemben az ellenállásomat, úgy váltam befogadóvá arra,hogy ez is lehetséges.
Az első lépés ezek után,hogy elmegyek Attila Satsangjára,és ha ott még több megerősítést kapok arra amire egy ideje nyitottam,akkor megpróbálom megtapasztalni is ezt a fajta igazságot.
Na akkor ott találkozunk Éva 🙂
Na akkor ott találkozunk Éva 🙂
Na tessék ,még egy jó ok,hogy ott legyek:)))
Na tessék ,még egy jó ok,hogy ott legyek:)))
Én is elmegyek 😀
Én is elmegyek 😀
Már nem is kellesz:D
Spirivel mi majd jól felvilágosítjuk
Már nem is kellesz:D
Spirivel mi majd jól felvilágosítjuk egymást:)))))))
Hát azmár tuti szerintem is, hogy a megvilágosodás egy pillanat.
Hát azmár tuti szerintem is, hogy a megvilágosodás egy pillanat. Lehet, hogy van aki 20 évet meditál elötte, egészségére, az ő dolga. Akkor is egy pillanat. És azt a 20 évet tölthette volna mással is. Mindegy, hogy mekkora trutyiban vagy abban a pillanatban, annál nagyobbb trutyiból szabadulsz csak… Szerintem.
Sok sikert, még ebben az életben!
Csak magyarázzátok már meg, aki szeret élni, az miértisnem szeretne visszajönni??? Vagy nem ez a lényeg benne? Vagy csakmert jó élni, de valami még tutibbra számítasz? Vagycsak mert úgy is szeretnél élni hoyg már meg is vagy világosodva, mert úgy biztos mégjobb? Akkor érteném.
Ezek komoly kérdések, érdekel.
Hát épp ez a vicc benne 🙂 Buktató, ha szeretsz élni.
Hát épp ez a vicc benne 🙂 Buktató, ha szeretsz élni. Megvilágosodva már szeretsz élni, de ahhoz, hogy haladj a megvilágosodás felé vezető úton, sokkal inkább az kell, hogy ne szeress élni. Akkor hajt a vágy, hogy megtapasztald azt, ami felszínen túl van. Ez egy felszínes közhely, hogy szeress élni… Hogy szerethetnénk élni, ha meg se tapasztaltuk még tudatosan az életet? Azt se tudjuk mi az. Vannak róla gondolataink, elméleteink, de ennyi. Ha tényleg szeretsz élni, az pont azt jelenti, hogy már megvilágosodtál. Senki sem szeret élni, aki még nem világosodott meg. Mondhat akármit, hazugság. Amíg ego van, addig nem tudod szeretni az életet. Mert az ego nem szereti a halált. Ha a halált nem szereted, akkor az életet se szeretheted. Ha megvilágosodsz, az pont az, amikor már annyira szereted és tiszteled az életet, hogy már le tudsz róla mondani. Nem akarod kisajátítani, és irányítani. Csak ekkor szereted igazán az életet. Amiről mi itt beszélünk, hogy szeretjük az életet, az humbug.
Akkor szereted az életet, ha az egod hajlandó meghalni is.
Akkor szereted az életet, ha az egod hajlandó meghalni is.
Sőt tovább megyek, nem arra kell hajlandónak lenni, hogy
Sőt tovább megyek, nem arra kell hajlandónak lenni, hogy meghaljon, hanem hogy beismerje, hogy ő nem is él.
Ez az!
Kimondtad a legnagyobb igazságot!
Ez az!
Kimondtad a legnagyobb igazságot!
Kár, hogy kimondtam, mert így megint nem éltem át 🙂
Kár, hogy kimondtam, mert így megint nem éltem át 🙂
Hu, akkor nekem minden esélyem megvolt arra, hyog
Hu, akkor nekem minden esélyem megvolt arra, hyog megvilágosodjak (mármint teszerinted: ‘ahhoz, hogy haladj a megvilágosodás felé vezető úton, sokkal inkább az kell, hogy ne szeress élni’)… Pedig én semmi pénzért nem akarnék megvilágosodni.
Van készülék, ami ezt méri? Na jó, nyilván nincs… Meg kár is belém.
Na szóval, már nem akarom ‘kisajátítani és irányítani’ az életet, amiről azt írod, az az. Bár most se szeretek élni, tehát a te okfejtésed másik pontja szerint meg se világosodtam mégse.
Finomítani kell még az okfejtést ezek szerint, ellentmondás van… Vagy csak vannak speciális esetek 🙂
,,aki szeret élni, az miértisnem szeretne
,,aki szeret élni, az miértisnem szeretne visszajönni??”
Folytatnám a gondolatmenetet.
S aki szeret élni és meghal,miért is akar itt maradni? 😉
Azért Zsuzsa,mert ott olyan érzések járják át amit fizikai létén át még nem élt át.
Ha megtapasztalta volna életében is akkor nem vágyna ,,oda” ezért az érzésért.
Egész fizikai létünk során ezt keressük egyébként,csak az illúzió világában egyre csak délibábokat kergetünk. 😉
Üdv!Erika
Pontosan így van Erika!
Az elme folyamatosan keresi a
Pontosan így van Erika!
Az elme folyamatosan keresi a boldogságot, csak tévedésből pont az ellentétes irányban, mint ahol a boldogság forrása van. Ez egy olyan mértékű megszokássá válik, hogy a figyelme csak és kizárólag kifelé irányul.
Talál is ott morzsákat, melyekről az az elképzelése, hogy nem kell mást tenni, mint a röpke boldogságokat valahogy meghosszabbítani. Csakhogy ez lehetetlen, mert már az is az elme tévedése, hogy a röpke boldogság pillanatokat kívül találta.
Valójában a boldogság egy külső ok által kiváltott belső érzés.
A kérdés úgy szólt, csak lehet, nem volt érthető, hoyg aki
A kérdés úgy szólt, csak lehet, nem volt érthető, hoyg aki szeret élni, az miért akar majd nem újjászületni, az miért akar megvilágosodni? VAgy az másért akar megvilágosodni, nem azért, hyog ne kelljen visszajönnie?
Csak mert ha én szeretnék élni, nem lenne semmi kifogásom ellene, hoyg még párszor újjászülessek.. És akkor nem is akarnék megvilágosodni.
Mondjuk én így se akarok. Csak érdekelne, aki szeret élni, miért akar?
Mondom: senki sem szeret élni. Az ego nem él, nem lélegzik, nem
Mondom: senki sem szeret élni. Az ego nem él, nem lélegzik, nem tudja mi az élet, így azt se hogy hogyan kell az életet szeretni. Az élet valódi szeretetéhez az ego nemlétére van szükség.
Aki szeret lélegezni ,az miért akar?
Kérésem,hogy mondjatok már valami vígasztalót is az egóról,mert az enyém a kialakult egységfront hatására beásta magát a sarokba ,és ott nyüszít.Hiába : a” jó kutya ..Szeret a gazdi „hízelkedés.Kérek valami szelemi velőscsontot,hogy kicsaljam onnan!Üdvözlettel:felacso
Kedves Felacsó,én mondanék ,,vígasztalót” neked,mert én úgy
Kedves Felacsó,én mondanék ,,vígasztalót” neked,mert én úgy gondolom,hogy az egó lehet a ,,jóbarátunk’,és a szolgálatunkba tudjuk ,,őt” állítani.
Nem az egótól függ,hogy milyen vagyok,hanem a tudatomtól,a tudatosságomtól.
A tudatomban van minden -az egóm is-vagyis a tudatommal úgy ,,befolyásolom” ,,irányítom”, ahogy akarom…Ha tudatos vagyok,és ha az ösztöneimet a tudatosságommal ..felül tudom írni”.
Az egó szerintem csak akkor ugrál,hogyha tudatosság helyett az ösztöneim irányítanak.
Akkor az ösztöneim irányítják az egót/ami meg is látszik:DDD/,meg az is amikor a tudatosság irányítja az egót,mert akkor ,,szép csöndben van”,és szolgál:)
Ez teljesen privát vélemény,úgyhogy lehet nyugodtan vitázni felette,én részemről ezt így tapasztaltam:)
Én úgylátom, hogy nem egyéb a vége ennek a sok szócséplésnek,
Én úgylátom, hogy nem egyéb a vége ennek a sok szócséplésnek, minthogy felismerjük az értelmetlenségét. A legkülönbözőbb struktúrákban rójuk ugyanazokat a köröket, ki kell teljesednünk a meg nem értésben. Meg kell csömörleni tőle, miközben kimondjuk, kibeszéljük magunkból a problémáinkat, mintegy gyónás vagy pszichoterápia jelleggel. Akiben nagyon sok a sérelem, az többet beszél és több kört kell rónia mire felismeri és megérti a dolog hiábavalóságát.
Azt hiszem továbblépés csak a megértést követően történhet, addig pedig beszélünk beszélünk, s ha vissza fordítjuk magunkra amit másokról jelentettünk ki akkor elmélyült önismeretre tehetünk szert, amely önismeret egyben öntisztulási folyamat is. Hiszen a valódi önismeret az, amikor felismertük valódi önmagunkat, s az álcák és kibogozhatatlannak tűnő rétegek és identitások rendszerei eltűnnek.
Ez tehát a vége ezeknek a parttalan sokszor durván személyeskedő vitáknak. A személyeskedés azonban hasznos dolog, ha a személyeskedő képes azt vissza fordítani magára akivel szemben történt az pedig nem raktároz haragot magában ezek miatt.
Én azt látom, hogy ez a célja, a vége ennek az egész folyamatnak.
—————————————————-
Sajnálom azokat akik nem tudnak résztvenni ezekben a vitákban, hasznukra válna pedig :))
A megvilágosodás elnevezést hibásnak gondolom. Nem
A megvilágosodás elnevezést hibásnak gondolom. Nem világosodhatunk meg másként, ha csak előbb le nem tisztítjuk magunkról azokat a káprázat rétegeket, amelyek elfednek minket a fény elől. Egy kupac trágyát hiába világítunk meg, az trágya marad. El kell takarítani azt, és automatikusan kerülünk a fényre.
Rossz cél tehát a megvilágosodás maga, mert ezzel az elnevezéssel tárgyiasítunk valamit ami mint jelenség nem létező önmagában. Nincs tárgya a megvilágosodásnak és maga sem tárgy.
Értelmes célunk tehát az lehet, hogy megtisztítsuk magunkat a ránk rakódott feleslegtől. Megtisztulás, megszentelődés ha vallásos köntösbe bújtatjuk.
A vitákat tehát igen hasznosnak találom, mert a ránk kövesedett rétegeket fellazítják. Valóban nem kell megérteni belőle semmit, hiszen nem az értelmetlen megértése a cél, hanem a viták során felmerülő reakcióink, viszonyulásaink felismerése, és felszámolása (tisztítás).
Azt gondolom, hogy különféle technikákkal pl kitekinthetünk jelenlegi problémáink alól, sokféle meditációs technika van erre. Ki dughatjuk a tengeralattjárónk periszkópját, bele láthatunk a magasabb világokba, de attól még továbbra is a tenger alatt vagyunk.
Céltévesztettségnek gondolom, ha csak bele akarunk látni a magasabb világokba anélkül, hogy tartósan ott jelen maradhatnánk…
Eddig ezt én is így gondoltam,és a magam részéről sokáig
Eddig ezt én is így gondoltam,és a magam részéről sokáig kötöttem az ebet a karóhoz,hogy igenis ez egy folyamat,és ilyen állapotokból/amikben még vagyunk jelenleg/,nem lehet úgymond azonnali megvilágosodás.
Aztán kezdetem ennek a témának utána nézni,hogy hogy is van ez,hátha tévedek?
És végül is ami ,,ezzel a módszerrel” történik,azt ugyanúgy el lehet fogadni és belátni,hogy lehetséges,mert mi történik?
Igen ott van még a trutyi,de tulajdonképpen,hogy ráébred az ember az igazi valójára,azzal meg is szűnik az amiben eddig volt,mert egészen más tudatosságba lép.
Vagyis ,hogy ezt az egész hibás létezését,ezzel az ,,aktussal” meg is haladta,és ilyen formán tulajdonképpen mindegy,hogy melyik úton,melyik módszerrel tette ezt,ha az eredmény ugyanaz.
Ha az eredmény ugyanaz:)))
És itt ez a kérdés,de azt csak akkor tudom meg,ha megtapasztalom.
Mert addig minden csak egy lehetőség számomra,a régi tanítás is,meg az új is.
Csak hihetek benne,vagy beláthatom értelemmel. Tudni,akkor fogom,ha megtapasztalom.
Tehát elfogadtam /lehetőségként/,amit Attila mond,és még sokan mások is most a világban.
Bizonyságom ugyanis csak akkor lesz felőle,hogyha megtapasztalom.
Ha eleve kizárom,elvetem,akkor sohasem tapasztalhatom meg.
A hosszabbik úthoz pedig jó pár inkarnáció szükséges.Mivel nekem ezekről az újjászületésekről kicsit más az elképzelésem,ezért nem hagyom ezt semmiképp egy újabb inkarnációra feladatul.
Amit ma megtehetsz,ne halaszd holnapra!:)
Én elég nagy ,,ellenálló” voltam ez ügyben,ragaszkodtam a hagyományos elképzelésekhez,de nem
kellett sok idő,hogy belássam Attila igazát /lehetőségként/,és mindenki másét is aki az azonnali megvilágosodásról beszél.
Szóval a gondolkodással,belátással elengedtem az egyedülihez való ragaszkodásomat,
és ahogy feladtam az újjal szemben az ellenállásomat, úgy váltam befogadóvá arra,hogy ez is lehetséges.
Az első lépés ezek után,hogy elmegyek Attila Satsangjára,és ha ott még több megerősítést kapok arra amire egy ideje nyitottam,akkor megpróbálom megtapasztalni is ezt a fajta igazságot.
Na akkor ott találkozunk Éva 🙂
Na akkor ott találkozunk Éva 🙂
Na tessék ,még egy jó ok,hogy ott legyek:)))
Na tessék ,még egy jó ok,hogy ott legyek:)))
Én is elmegyek 😀
Én is elmegyek 😀
Már nem is kellesz:D
Spirivel mi majd jól felvilágosítjuk
Már nem is kellesz:D
Spirivel mi majd jól felvilágosítjuk egymást:)))))))
Hát azmár tuti szerintem is, hogy a megvilágosodás egy pillanat.
Hát azmár tuti szerintem is, hogy a megvilágosodás egy pillanat. Lehet, hogy van aki 20 évet meditál elötte, egészségére, az ő dolga. Akkor is egy pillanat. És azt a 20 évet tölthette volna mással is. Mindegy, hogy mekkora trutyiban vagy abban a pillanatban, annál nagyobbb trutyiból szabadulsz csak… Szerintem.
Sok sikert, még ebben az életben!
Csak magyarázzátok már meg, aki szeret élni, az miértisnem szeretne visszajönni??? Vagy nem ez a lényeg benne? Vagy csakmert jó élni, de valami még tutibbra számítasz? Vagycsak mert úgy is szeretnél élni hoyg már meg is vagy világosodva, mert úgy biztos mégjobb? Akkor érteném.
Ezek komoly kérdések, érdekel.
Hát épp ez a vicc benne 🙂 Buktató, ha szeretsz élni.
Hát épp ez a vicc benne 🙂 Buktató, ha szeretsz élni. Megvilágosodva már szeretsz élni, de ahhoz, hogy haladj a megvilágosodás felé vezető úton, sokkal inkább az kell, hogy ne szeress élni. Akkor hajt a vágy, hogy megtapasztald azt, ami felszínen túl van. Ez egy felszínes közhely, hogy szeress élni… Hogy szerethetnénk élni, ha meg se tapasztaltuk még tudatosan az életet? Azt se tudjuk mi az. Vannak róla gondolataink, elméleteink, de ennyi. Ha tényleg szeretsz élni, az pont azt jelenti, hogy már megvilágosodtál. Senki sem szeret élni, aki még nem világosodott meg. Mondhat akármit, hazugság. Amíg ego van, addig nem tudod szeretni az életet. Mert az ego nem szereti a halált. Ha a halált nem szereted, akkor az életet se szeretheted. Ha megvilágosodsz, az pont az, amikor már annyira szereted és tiszteled az életet, hogy már le tudsz róla mondani. Nem akarod kisajátítani, és irányítani. Csak ekkor szereted igazán az életet. Amiről mi itt beszélünk, hogy szeretjük az életet, az humbug.
Akkor szereted az életet, ha az egod hajlandó meghalni is.
Akkor szereted az életet, ha az egod hajlandó meghalni is.
Sőt tovább megyek, nem arra kell hajlandónak lenni, hogy
Sőt tovább megyek, nem arra kell hajlandónak lenni, hogy meghaljon, hanem hogy beismerje, hogy ő nem is él.
Ez az!
Kimondtad a legnagyobb igazságot!
Ez az!
Kimondtad a legnagyobb igazságot!
Kár, hogy kimondtam, mert így megint nem éltem át 🙂
Kár, hogy kimondtam, mert így megint nem éltem át 🙂
Hu, akkor nekem minden esélyem megvolt arra, hyog
Hu, akkor nekem minden esélyem megvolt arra, hyog megvilágosodjak (mármint teszerinted: ‘ahhoz, hogy haladj a megvilágosodás felé vezető úton, sokkal inkább az kell, hogy ne szeress élni’)… Pedig én semmi pénzért nem akarnék megvilágosodni.
Van készülék, ami ezt méri? Na jó, nyilván nincs… Meg kár is belém.
Na szóval, már nem akarom ‘kisajátítani és irányítani’ az életet, amiről azt írod, az az. Bár most se szeretek élni, tehát a te okfejtésed másik pontja szerint meg se világosodtam mégse.
Finomítani kell még az okfejtést ezek szerint, ellentmondás van… Vagy csak vannak speciális esetek 🙂
,,aki szeret élni, az miértisnem szeretne
,,aki szeret élni, az miértisnem szeretne visszajönni??”
Folytatnám a gondolatmenetet.
S aki szeret élni és meghal,miért is akar itt maradni? 😉
Azért Zsuzsa,mert ott olyan érzések járják át amit fizikai létén át még nem élt át.
Ha megtapasztalta volna életében is akkor nem vágyna ,,oda” ezért az érzésért.
Egész fizikai létünk során ezt keressük egyébként,csak az illúzió világában egyre csak délibábokat kergetünk. 😉
Üdv!Erika
Pontosan így van Erika!
Az elme folyamatosan keresi a
Pontosan így van Erika!
Az elme folyamatosan keresi a boldogságot, csak tévedésből pont az ellentétes irányban, mint ahol a boldogság forrása van. Ez egy olyan mértékű megszokássá válik, hogy a figyelme csak és kizárólag kifelé irányul.
Talál is ott morzsákat, melyekről az az elképzelése, hogy nem kell mást tenni, mint a röpke boldogságokat valahogy meghosszabbítani. Csakhogy ez lehetetlen, mert már az is az elme tévedése, hogy a röpke boldogság pillanatokat kívül találta.
Valójában a boldogság egy külső ok által kiváltott belső érzés.
A kérdés úgy szólt, csak lehet, nem volt érthető, hoyg aki
A kérdés úgy szólt, csak lehet, nem volt érthető, hoyg aki szeret élni, az miért akar majd nem újjászületni, az miért akar megvilágosodni? VAgy az másért akar megvilágosodni, nem azért, hyog ne kelljen visszajönnie?
Csak mert ha én szeretnék élni, nem lenne semmi kifogásom ellene, hoyg még párszor újjászülessek.. És akkor nem is akarnék megvilágosodni.
Mondjuk én így se akarok. Csak érdekelne, aki szeret élni, miért akar?
Mondom: senki sem szeret élni. Az ego nem él, nem lélegzik, nem
Mondom: senki sem szeret élni. Az ego nem él, nem lélegzik, nem tudja mi az élet, így azt se hogy hogyan kell az életet szeretni. Az élet valódi szeretetéhez az ego nemlétére van szükség.
Aki szeret lélegezni ,az miért akar?
Kérésem,hogy mondjatok már valami vígasztalót is az egóról,mert az enyém a kialakult egységfront hatására beásta magát a sarokba ,és ott nyüszít.Hiába : a” jó kutya ..Szeret a gazdi „hízelkedés.Kérek valami szelemi velőscsontot,hogy kicsaljam onnan!Üdvözlettel:felacso
Kedves Felacsó,én mondanék ,,vígasztalót” neked,mert én úgy
Kedves Felacsó,én mondanék ,,vígasztalót” neked,mert én úgy gondolom,hogy az egó lehet a ,,jóbarátunk’,és a szolgálatunkba tudjuk ,,őt” állítani.
Nem az egótól függ,hogy milyen vagyok,hanem a tudatomtól,a tudatosságomtól.
A tudatomban van minden -az egóm is-vagyis a tudatommal úgy ,,befolyásolom” ,,irányítom”, ahogy akarom…Ha tudatos vagyok,és ha az ösztöneimet a tudatosságommal ..felül tudom írni”.
Az egó szerintem csak akkor ugrál,hogyha tudatosság helyett az ösztöneim irányítanak.
Akkor az ösztöneim irányítják az egót/ami meg is látszik:DDD/,meg az is amikor a tudatosság irányítja az egót,mert akkor ,,szép csöndben van”,és szolgál:)
Ez teljesen privát vélemény,úgyhogy lehet nyugodtan vitázni felette,én részemről ezt így tapasztaltam:)
Nem teljesen ide illik,de
Nem teljesen ide illik,de …..
http://www.youtube.com/watch?v=Qoy3lOZy-qE&feature=related
Nem teljesen ide illik,de
Nem teljesen ide illik,de …..
http://www.youtube.com/watch?v=Qoy3lOZy-qE&feature=related
Hogy mit látok ennek a végén? Az Egész-et! /remélem/:) De ez
Hogy mit látok ennek a végén?
Az Egész-et! /remélem/:)
De ez majd akkor fog ,,végleg” kiderülni,ha odáig jutok,és megtapasztalom:)
Hogy mit látok ennek a végén? Az Egész-et! /remélem/:) De ez
Hogy mit látok ennek a végén?
Az Egész-et! /remélem/:)
De ez majd akkor fog ,,végleg” kiderülni,ha odáig jutok,és megtapasztalom:)
Azt amit akarok! 😉
De most komolyan…
Ha elképzelek
Azt amit akarok! 😉
De most komolyan…
Ha elképzelek valamit,azzal lekorlátozom a végtelen lehetöséget hogy olyasmit lássak az ,,út végén” amihez a jelenlegi tudatszinten ,,túl kicsi” vagyok.
Tehát inkább nem a célra(amiröl különben nem tudok semmit..)koncentrálok,hanem az ,,útra” amit most járok.
Ez a futásra emlékeztet egy kicsit.
Ha úgy indulsz neki hogy elöre eltervezed hogy mennyit fogsz futni,és elötte tartasz egy kis terepszemlét,már attól elmegy a kedved hogy mekkora nagy távolság,és ezt mind végig kell futni.
Ha ez nem is vette el a kedved attól hogy elindulj,akkor is futás közben csak arra tudsz gondolni hogy mennyi van még hátra.
De ha úgy futsz hogy futsz magáért a futásért,és nem gondolsz a célra akkor maga a futás válik céllá,és én döntöm el hogy hol lesz az út vége.
Amikor azt olvasom hogy valaki itt már elérte a megvilágosodást,sajnálom egy kicsit.
Mert aki már elérte azt a végsö állapotot ahonnan nincs tovább,akkor mi van…? 😉
Én pl.nagyon élvezek minden új felismerést,és élvezem ahogy együtt ,,bandázok” és ,,növekedek” a ,,kispajtásaimmal”.
Üdv!Erika
Dehát azért vagy úton, mert tovább akarsz menni. Ha nem akarnál,
Dehát azért vagy úton, mert tovább akarsz menni. Ha nem akarnál, nem lennél úton, hanem maradnál. Deha eléred azt az állapotot, ahonnan nem akarsz továbbmenni, mert akkor úgy döntesz, az az út vége, miért is mennél? Főleg ha majd odaérnek a ‘kispajtásaid’ is és már nekik se lesz hova növekedni…
Én is valami hasonlót akartam megfogalmazni, hogy igazából miért
Én is valami hasonlót akartam megfogalmazni, hogy igazából miért is akarunk bárminek is bármilyen véget látni. Elvenné az élvezetét az egésznek. Inkább az lenne a megoldás, ha minden egyes jelen pillanatot tudnánk úgy felfogni, hogy az a cél. Nem mindig konklúziót keresni, hanem észrevenni, hogy a jelen a konklúzió.
Viszont azzal nem értek egyet, hogy a megvilágosodás végső állapot lenne. Ezt is csak azért mondja az ego, hogy ne kelljen megszünnie. Ez az ürügy rá, hogy miért van ő még jelen. Hát mert jaj, ha megvilágosodom, akkor vége mindennek, elérem a végső állapotot, hú de uncsi lesz. A megvilágosodás nem lehet a vég, hisz a megvilágosodás maga a végtelen. Pont ezért próbálja meg elkerülni az ego, mert csak ő az, ami véges. Igen az ego számára ez a vég, de nem a végső állapot, hanem a végtelen.
Azt amit akarok! 😉
De most komolyan…
Ha elképzelek
Azt amit akarok! 😉
De most komolyan…
Ha elképzelek valamit,azzal lekorlátozom a végtelen lehetöséget hogy olyasmit lássak az ,,út végén” amihez a jelenlegi tudatszinten ,,túl kicsi” vagyok.
Tehát inkább nem a célra(amiröl különben nem tudok semmit..)koncentrálok,hanem az ,,útra” amit most járok.
Ez a futásra emlékeztet egy kicsit.
Ha úgy indulsz neki hogy elöre eltervezed hogy mennyit fogsz futni,és elötte tartasz egy kis terepszemlét,már attól elmegy a kedved hogy mekkora nagy távolság,és ezt mind végig kell futni.
Ha ez nem is vette el a kedved attól hogy elindulj,akkor is futás közben csak arra tudsz gondolni hogy mennyi van még hátra.
De ha úgy futsz hogy futsz magáért a futásért,és nem gondolsz a célra akkor maga a futás válik céllá,és én döntöm el hogy hol lesz az út vége.
Amikor azt olvasom hogy valaki itt már elérte a megvilágosodást,sajnálom egy kicsit.
Mert aki már elérte azt a végsö állapotot ahonnan nincs tovább,akkor mi van…? 😉
Én pl.nagyon élvezek minden új felismerést,és élvezem ahogy együtt ,,bandázok” és ,,növekedek” a ,,kispajtásaimmal”.
Üdv!Erika
Dehát azért vagy úton, mert tovább akarsz menni. Ha nem akarnál,
Dehát azért vagy úton, mert tovább akarsz menni. Ha nem akarnál, nem lennél úton, hanem maradnál. Deha eléred azt az állapotot, ahonnan nem akarsz továbbmenni, mert akkor úgy döntesz, az az út vége, miért is mennél? Főleg ha majd odaérnek a ‘kispajtásaid’ is és már nekik se lesz hova növekedni…
Én is valami hasonlót akartam megfogalmazni, hogy igazából miért
Én is valami hasonlót akartam megfogalmazni, hogy igazából miért is akarunk bárminek is bármilyen véget látni. Elvenné az élvezetét az egésznek. Inkább az lenne a megoldás, ha minden egyes jelen pillanatot tudnánk úgy felfogni, hogy az a cél. Nem mindig konklúziót keresni, hanem észrevenni, hogy a jelen a konklúzió.
Viszont azzal nem értek egyet, hogy a megvilágosodás végső állapot lenne. Ezt is csak azért mondja az ego, hogy ne kelljen megszünnie. Ez az ürügy rá, hogy miért van ő még jelen. Hát mert jaj, ha megvilágosodom, akkor vége mindennek, elérem a végső állapotot, hú de uncsi lesz. A megvilágosodás nem lehet a vég, hisz a megvilágosodás maga a végtelen. Pont ezért próbálja meg elkerülni az ego, mert csak ő az, ami véges. Igen az ego számára ez a vég, de nem a végső állapot, hanem a végtelen.
A szinkronicítás folyamatosan működik az oldalon:)))
Kirsikka
A szinkronicítás folyamatosan működik az oldalon:)))
Kirsikka épp most tette be ezt az idézetet egy másik blogba,amiről pont itt is szó van. /volt:)/
,,illúzió”
,,Miért ragaszkodtak az olyan emberek, mint Gautam Buddha annyira ahhoz, hogy az egész létezés – saját szemtanú önvalódat, saját tudatosságodat kivéve – csak egy szappanbuborék, melynek anyaga az álom? Ők nem azt mondják, hogy ezek a fák egyáltalán nem is léteznek. Nem azt mondják, hogy ezek az oszlopok nincsenek itt. Ne értsd félre őket az „illúzió” szó miatt… A máját illúziónak fordították, de ez nem a megfelelő szó. Az illúzió nem létezik. a valóság létezik. A májá pedig épp a kettő között van: szinte létezik. Ami a mindennapi tevékenységeket illeti, valóságnak lehet tekinteni. Csak a legvégső értelemben, csak megvilágosodott tudatod magasságából válik valótlanná és illuzórikussá.”
Kirsikka:
Osho zen tarot XX: Illúzión túl
szinkron
igen-igen… legalább 4 blogba illene, végül a buborék-hasonlat miatt tettem oda :)))
Tehát még az is illúzió, hogy ez mind illúzió 🙂
Tehát még az is illúzió, hogy ez mind illúzió 🙂
A szinkronicítás folyamatosan működik az oldalon:)))
Kirsikka
A szinkronicítás folyamatosan működik az oldalon:)))
Kirsikka épp most tette be ezt az idézetet egy másik blogba,amiről pont itt is szó van. /volt:)/
,,illúzió”
,,Miért ragaszkodtak az olyan emberek, mint Gautam Buddha annyira ahhoz, hogy az egész létezés – saját szemtanú önvalódat, saját tudatosságodat kivéve – csak egy szappanbuborék, melynek anyaga az álom? Ők nem azt mondják, hogy ezek a fák egyáltalán nem is léteznek. Nem azt mondják, hogy ezek az oszlopok nincsenek itt. Ne értsd félre őket az „illúzió” szó miatt… A máját illúziónak fordították, de ez nem a megfelelő szó. Az illúzió nem létezik. a valóság létezik. A májá pedig épp a kettő között van: szinte létezik. Ami a mindennapi tevékenységeket illeti, valóságnak lehet tekinteni. Csak a legvégső értelemben, csak megvilágosodott tudatod magasságából válik valótlanná és illuzórikussá.”
Kirsikka:
Osho zen tarot XX: Illúzión túl
szinkron
igen-igen… legalább 4 blogba illene, végül a buborék-hasonlat miatt tettem oda :)))
Tehát még az is illúzió, hogy ez mind illúzió 🙂
Tehát még az is illúzió, hogy ez mind illúzió 🙂
Érdekes
Érdekes kutatás:
http://www.origo.hu/tudomany/20110614-3ds-videot-keszitettek-az-ontudatlan-agyrol-feiter.html
Ez egy nagyon érdekes téma.
De bennem felmerül az a kérdés,hogy
Ez egy nagyon érdekes téma.
De bennem felmerül az a kérdés,hogy akkor miért emlékszik mégis az ember szavakra,ingerekre, szagokra egyebekre ilyenkor?
Vagy például,kómában,vagy akár a klinikai halál állapotában,simán konkrét történéseket mondanak el,amiről ugye ,,öntudatlan”állapotban nem tudhatnának.
,,Az új eredmények arra utalnak, hogy az öntudatlanságot az agykéregben a gátló csoportok számának növekedése okozhatja. Ezek az eredmények alátámasztják Greenfield elképzelését, miszerint az idegi együttesek alakítják az öntudatot.”
Na most szerintem ez annyiban áll,hogy a tudat ,tudatosság bizonyos fokú korlátozását,valóban indokolja ez a tény,de öntudatlanságról szó sincs,mert akkor nem lennének az ellenkező beszámolók.
Vagyis én /legalább is/ ebből arra következtetek,hogy az öntudatot semmiképpen sem az ,,idegi együttesek alkotják”,és kiváltképp nem az agyban ,,tanyázik” az öntudat. Hiszen az agyunk is a tudatunkban van,és nem fordítva.
Szerintem a tudomány ott van meglőve ezekkel a dolgokkal,hogy a tudaton kívül akarja vizsgálni /mintegy objektumként/ a tudatot. Ez pedig akárhogy is nézem, lehetetlen.
Ez olyan ,mint hogyha én valahonnan kívülről,valami objektumból akarnám figyelni Önmagamat:)
Szóval ez olyan ,hogy én nézem magamat kívülről? Ki?… Ki a megfigyelő,és kit figyel?
És a tudomány akarja vizsgálni a tudatot,a tudaton kívülről,mint tudomány? ,mikor a tudomány is a tudatban van??? Ez egy kicsit vicces nekem:)
Hát igen érdekes. Materialista megközelítéstől nem várható, hogy
Hát igen érdekes. Materialista megközelítéstől nem várható, hogy a fizikai testünket, mint tudathordozót szemléljék, és magát a tudatot eleve kívülre helyezzék a testen. Az agyban beálló változások pedig az anyagi eszköz (agy) állapotváltozásai a bevitt méreg (altatószer) hatására. Ha a rádiót elhangoljuk az nem fogja tovább a Petőfit. Nem ment tönkre, csak át lett hangolva. Az agy külső anyagokkal való áthangolása megváltoztatja a test tudathoz való viszonyát, így az nem tud normális tudathordozóként működni, így a tudat a fizikai testből a külső energiatestben aktiválódik, és valóban mintegy kívülről képes megfigyelni a fizikai testet.
Igen ,szerintem nagyon jól elmagyaráztad.
Én még azt tenném
Igen ,szerintem nagyon jól elmagyaráztad.
Én még azt tenném hozzá,hogy amikor nincs ilyen blokkolt állapot és az ember éber és tudatos,akkor sem konkrétan az agyhoz kötött a tudat,hanem szintén valamiféle ,,holografikus mezőhöz” az agy körül. /ezt nem én találtam ki,tudósok cikkeznek róla már ideje/
A tudat már csak azért sem lehet az agyban,mert ha beáll mondjuk az agyhalál attól a tudat még nem oltódik ki…Ha mégis,annak semmiképpen nem az agyhalál az oka.
A mai napi tanulság akkor, hogy az agyhalálban sem érdemes
A mai napi tanulság akkor, hogy az agyhalálban sem érdemes reménykedni ezek szerint.
Hát te napról napra,látványosan térsz vissza az életbe.
Elhitted
Hát te napról napra,látványosan térsz vissza az életbe.
Elhitted volna mondjuk egy hónappal ezelőtt,hogy te nemsokára,már viccelni is tudsz?:)))
Mi ezen az elképzelhetetlen? 🙂 Az agy alkot egy virtuális
Mi ezen az elképzelhetetlen? 🙂 Az agy alkot egy virtuális modellt a világról benne önmagával. Ezt a belső modellt az érzékszervek által összekapcsolja a külső valóság tapasztalatával és összeadja a kettőt. Ha magunkat nézzük akkor a világból indulunk ki és nyitunk a belsőnk felé. Ha a világot nézzük akkor belülről nyitunk kifelé. Ha meg kívülállóként nézzük magunkat és a világot is egyaránt, akkor magunk mint személytelen és véleménytelen „semmiként” vagyunk jelen és indulunk ki a világ felé, aminek részeként jelen van a testünk és az agyunk is. Vagyis mindig jelen van legalább két tényező az agyban: az egyik a megfigyelő, ami lehet bármilyen nézőpont, és a másik pedig a figyelem tárgya. E között a két dolog között tükröződik az információ oda-vissza, és ez a folyamat jelenik meg tudatosságként.
Mindezt a folyamatot az agyunk belül eredetien le tudja szimulálni. A lényeg, hogy minden esetben az agyad virtuális világában (az elmédben) vagy benne és abban mozogsz, akárhová is figyelsz.
Nem is itt van a bibi, hanem a kutatók nézőpontjával. Szerintük,
Nem is itt van a bibi, hanem a kutatók nézőpontjával. Szerintük, ha az agyműködés „gátolva” van, akkor az öntudatlanságot eredményez. Rossz a szemszög, nem a tudat függ az agyműködéstől, hanem az agyműködés a tudattól.
Te figyelj, ha fejbe váglak egy bunkóval akkor elájulsz nem? 🙂
Te figyelj, ha fejbe váglak egy bunkóval akkor elájulsz nem? 🙂 Én úgy látom, hogy habár tudatosan tudjuk befolyásolni az agyműködést, mégis az agynak van önállósága is, mint egy önműködő számítógépnek.
Elájulni elájulok, sőt Lányi Gergelyként nem is tudok arról a
Elájulni elájulok, sőt Lányi Gergelyként nem is tudok arról a Lányi Gergelyről, akiről a nap többi részében igen, de ettől a tudat még ott van és tud magáról. Nem Lányi Gergely a tudat. Lányi Gergely nem tud magáról, pont azért, mert ő nem a tudat. Ha a tudatot ütnéd ki a bunkóval, akkor Te is elájulnál, meg mindenki pusztán attól, hogy Ádám leütötte Gergelyt. 🙂
Jó, ez egy ezokönyvben kiváló magyarázat, de ha nem vagy
Jó, ez egy ezokönyvben kiváló magyarázat, de a valóságban ha nem vagy tudatodnál akkor mitől lenne a tudat?
A test alkalmatlanná válik a tudat számára történő
A test alkalmatlanná válik a tudat számára történő információ-közlésre, mivel megsérül az ütés kapcsán. A tudat vagy „elalszik” vagy áttevődik egy másik tudathordozó területre. Ez a testen kívüli élmények alapja. Kívülről látja és tapasztalja magát az ember. De a tudatot mindenképpen hordozza valami. Az nincs meg a hordozója nélkül. Ha a test alkalmatlan, hordozza a lélek tovább…
Attól, hogy van. :D:D Pont itt áll meg a tudomány. Hogy a tudat
Attól, hogy van. :D:D Pont itt áll meg a tudomány. Hogy a tudat az egyetlen, ami nem véges. Minden témánál a végtelennél hal meg a tudomány 🙂 Ez a tudat. Nem tudod megszüntetni azzal, hogy Lányi Gergelyt fejbe vágod, mert megszüntethetetlen. Nem Lányi Gergely, a tudat.
Eleve úgy fogod fel, hogy nekem van tudatom. Lányi Gergelynek
Eleve úgy fogod fel, hogy nekem van tudatom. Lányi Gergelynek nincs tudata. Se akkor, ha nincs leütve, se akkor ha le van. A tudatnak van tudata. Ő maga a tudat. A tudat bennem is tudat, és rajtam kívül is tudat. De semmiképp sem az én tudatom. Amit Te most tudatnak hívsz, az egy gondolat magadról. Úgy igaz. Ha leütsz, akkor nem fogok gondolni magamra. De ettől a tudat ugyanúgy átjárja a testem, különben meghalna. A tudat az, ami annak ellenére, hogy ütést mérsz a fejemre, és kizökkented Lányi Gergelyt a Lányi Gergelységből, ott marad. Ha esetleg molekuláira szakítod a fejemet, és Lányi Gergely végleg kizökken az élet kerékvágásából, akkor is ott van. Csak már Lányi Gergelyként nem nyilvánul meg. De megnyilvánul millió másként.
Hú ennyiszer se kellett még leírnom a nevemet. 😀
Hú ennyiszer se kellett még leírnom a nevemet. 😀
Te már egy virtuális világról beszélsz,de amit belinkeltél,a
Te már egy virtuális világról beszélsz,de amit belinkeltél,a tudomány konkrétan az agyba helyezte a tudatot./X-kisérletre hivatkozva/
Szerintem az általad felvázolt virtuális világ is a tudatban van,konkrétan a te tudatodban,és most már az enyémben is,hogy olvastalak./meg majd másokéban is,akik még elolvassák/
Tudsz bármi olyat is mondani,ami nem a tudatodban van? /mert én nem:)/
Bármit tapasztalunk az a tudatunkban van, akármi is legyen.
Bármit tapasztalunk az a tudatunkban van, akármi is legyen. Honnan tudhatjuk, hogy ez a tudat hol van, ha a nem tudunk kinézni belőle (hiszen a kinézés is a tudaton belül történik)?
De a kérdés az, hogy hol van a tudat maga? A testben vagy azon
De a kérdés az, hogy hol van a tudat maga? A testben vagy azon kívül? Szerintem mindig kívül. Az agy és az idegrendszer, egy feldolgozó-közvetítő rendszer. A testi érzetek és a tudat között helyezkedik az agy, mintegy áteresztő szűrő.
Pár dolgot tudatosít, vagy a felszínen tart, többségében viszont tudatalatti tartalmakat továbbít az információ tárhelyére, amelyből majd elő halászhatunk ezt azt, különböző módszerekkel, technikákkal.
Éppen hallgatok egy villámolvasás tanfolyamot. Ez sem működne másként, csak ha az információ valahol máshol van, nem az agyban. A tudat sem lehet tehát az agyban. Vagyis a tudat nem matéria, Hogyan is lehetne az agyban?
A tudat egy összetett hálózat egésze is lehet az agyban,
A tudat egy összetett hálózat egésze is lehet az agyban, idegsejtek összehangolt elektromos működése, és működésük folyamata. Információk egyesített mezeje, melyek egy világ – elme cirkulációban folyamatosan visszareflektálnak magukra. Ez is legalább annyira megmagyarázna mindent.
Nem magyarázná az emlékezést például! Mként tudatosodik egy
Nem magyarázná az emlékezést például! Mként tudatosodik egy elmúlt esemény? Hol van az információ, és hogyan kerül a tudatba?
Az idegsejtek hálózatai egyfajta tapasztalat-képleteket hoznak
Az idegsejtek hálózatai egyfajta tapasztalat-képleteket hoznak létre, amiket az agy emlék-valóságként érzékel akkor, amikor egy idegimpulzus áthalad rajta.
Oké. Akkor kilépünk a magánszférából és egy családállításba
Oké. Akkor kilépünk a magánszférából és egy családállításba csöppenünk. Bevállalok egy szerepet, és anélkül, hogy valaha találkoztam volna az emberrel akit megszemélyesítek, feltudom idézni az érzéseit, eltudom mondani a gondolatait, ismerem a többi emberrel való kapcsolatát viszonyulásait…
Hogyan tudatosodik bennem az Ő élet-jelenségeinek rendszere?
Ezt tapasztalatból mondom, tehát tényként kezelem, nem fantázia…
Az agyad összerakta az emlékeidből és azok keverékéből az
Az agyad összerakta az emlékeidből és azok keverékéből az leginkább odaillő tapasztalást.
Ez nem áll. Érzem a gyűlöletét, a szeretetét, a meneküléseit, a
Ez nem áll. Érzem a gyűlöletét, a szeretetét, a meneküléseit, a vonzódásait. Konkrét tudásom keletkezik arról, hogy megölt valakit az akit megszemélyesítek, vagy, hogy meghalt, és szembesülök a gyilkosommal akit valaki más személyesít meg. A történet hozója igazolja, hogy valóban az és úgy történt. Mondjuk második világháborús esemény, vagy 50-es évekbeli.
Az információs mező (morfikus mező) tartalmaz minden információt a világról, a mi életünk minden momentumát és másokét, minden élőlényét. Bele helyezkedünk a szerepébe és saját tudatunkat és az Ő életét tökéletesen eltudjuk választani egymástól. Tudom, ki vagyok Én, és tudom, hogy valaki másnak az életének az ismeretével is rendelkezem, kérdésekre tudok válaszolni az életével kapcsolatban.
Nem az én agyam állítja elő a válaszokat. Milyen alapon tenné? És az érzések? A katarzisok amiket átélünk a másik helyett?
Nafelőlem nevezheted morfikus mezőnek az izébigyót… Arról
Nafelőlem nevezheted morfikus mezőnek az izébigyót… Arról beszélek. És persze, múlt meg jövő ugyanúgy benne van mint a mostani mindannyian. halottak, élők, oylan halottak akik azóta ki tujda hol myilen formában nyomulnak éppen, de az akkori ‘maguk’ is benne van: Ezért tökmindegy hoyg 50 es évek vagy ma vagy tegnap…
Ezzel én tisztában vagyok. Belecsöppentél egy több órája tartó
Ezzel én tisztában vagyok. Belecsöppentél egy több órája tartó beszélgetésbe. olvasd el elejétől, mert így elviszed a témát.
Egyébként az érzés és érzelem az amit materialista módon nem
Egyébként az érzés és érzelem az amit materialista módon nem nagyon tudnék magyarázni. Mert amíg rendszerek működését és formákat kell megmagyarázni az ok, de hogy miért érez és tapasztal az anyag és nem csak simán mozog és „működik”és legfőképp hogyan képes érzeni önmaga vagyok-ságát is megélni mint tapasztalást… hát itt megáll a tudomány 😀
Akkor mehetünk is aludni. Holnap átlépünk az anyagból a
Akkor mehetünk is aludni. Holnap átlépünk az anyagból a szellembe és megpróbáljuk kideríteni a kettő közti kapcsolat misztériumát :))
Érzelmek, tudat, tudatalatti…
Az érzelmek értelmezésének agyi folyamata felfedendő titok a tudomány számára.
A munkám során tapasztalhatom meg, hogyan módosíthatja például az autizmus vagy az epilepszia az érzelmek értelmezését, ennek kapcsán a viselkedést. Azt is megfigyelhetem, hogy ezek az állapotok érdekes módon nagyon könnyen előhozzák a TUDATALATTI TARTALMAKAT, melyek az egyén rajzaiban illetve számunkra fura beszédében tetten érhetők.
Továbbá olvastam valahol, hogy az orgazmus során is felszabaduló „szeretethormon” /az oxitocin/ hatására javul az érzelmek értelmezése. Az oxitocin csökkenti az amigdala működését, melyben csökken a félelemérzet, így az agy immáron tágabb perspektívába tudja helyezni az eseményeket…
Egy holland pszichológus szerint a sok információt igénylő bonyolult döntéseknél az emberek inkább a tudatalattira hagyatkoznak, ami a legtöbb szociális helyzetben is hatékonyabb. Egy másik kutató 30 évvel ezelőtti EEG-s vizsgálataiban azt találta, hogy a kreatív gondolkodás inspirációs fázisában a tudatos agy kikapcsol, és ekkor az agyi elektromos mintázat a kreatív folyamatban hasonló az álom, a relaxáció és a meditáció során észlelthez.
Már napjainkban jutottak arra a következtetésre, hogy az igazán kreatív emberek jobban hozzáférnek tudatalattijukhoz. Egy francia kutató szintén EEG-vel kereste az agyban a tudatosság központját, és megállapította, hogy az nem egy helyhez kötődik, hanem egy speciális, szinkronizált agyi dinamikához.
Úgyhogy a tudatkutatók számára is örök kérdés, hogy miért vagyunk tudatában a dolgoknak és saját magunknak.
Milyen módon születik a szubjektív tapasztalat?
Háááát….
Ezek szerint nagyon szubjektív módon:-D
szeklice
Simán.
És az egy tökegyszerűen működő dolog.
És ugyanezt meg
Simán.
És az egy tökegyszerűen működő dolog.
És ugyanezt meg tudod csinálni meditációban is. Belemenni egy másik emberbe és érezni a gondolatait. Nyilván nem mindenki. De lehet.
Aztán meg vannak egypáran, akiknek nem kell meditálni se ehhez…
Nincs mindenre magyarázat. Azaz van: van egy nagy izébigyó, aminek mindannyian ugyanugy részei vagyunk, és akkor ugyanugy a tökmás részekkel is lehetugyanolyan kapcsolatod, mint a saját(nak hitt) részeddel…
De ha van is magyarázat, nemsokan hiszik.
Szóval tökmindegy, van-e magyarázat vagy nincs.
Kipróbáltad? Működik. Akkor működik.
Ha más nem próbálta, akkor annak számára az nem egy működő dolog.
Nem az a kérdés, hogy működik-e? A kérdés, hogy hol található a
Nem az a kérdés, hogy működik-e? A kérdés, hogy hol található a tudat, ami mindezt érzékeli, amiben tudatosodik, és hol van az információ, ami tudatosodik?
Magam leglogikusabb magyarázata, hogy a tudat minden, ami van. A
Magam leglogikusabb magyarázata, hogy a tudat minden, ami van. A tudatosság az, amikor a test és az elme által ez a tudat visszareflektál önmagára. Ez a része a tudatnak az egyéni tudat.
A „minden” esetében a tudat maga Létezés. De talán itt már nem is lenne helyes tudatnak nevezni, csak akkor ha a létezés tudatos magára (lásd fenn).
A tudat szerintem Isten igazából Én Önmagam lennék.
De mindaddig
A tudat szerintem Isten igazából Én Önmagam lennék.
De mindaddig amíg ezt nem tudom,nem élem,addig a ,,Kis Pista”vagyok,aki időnként lehet ugyan tudatos,amikor éppen képes reflektálni Önmagára.
Amikor a Kis Pista rájön arra ,hogy ,,ki” is valójában,akkor már nem csak időnként tudatos,hanem ő maga lesz a tudat.
Ez persze az én verzióm:))),és emellett a te válaszod is tetszett.
Ez így azért nem jó Miki, mert ahhoz, hogy a „hol?”-ra választ
Ez így azért nem jó Miki, mert ahhoz, hogy a „hol?”-ra választ tudj adni, a tudatnak fizikai jelenségnek kéne lennie, mivel a helymeghatározás feltétele a fizikai sík, ez egyértelmű. Szóval se azt nem tudod mondani, hogy a testen kívül van, se azt, hogy azon belül. A testen belül is a tudaton kívül van ha úgy nézzük. De ugyanakkor a tudaton belül is.
Ez Ademonnak ment,bocsi:)
Ez Ademonnak ment,bocsi:)
Ez így viszont éppen azt jelenti, hogy nem lehet az agyban, vagy
Ez így viszont éppen azt jelenti, hogy nem lehet az agyban, vagy nem lehet az agy a tudat létrehozója, vagy működtetője. Amint én is írtam korábban, nem fizikai jelenség a tudat, tehát nem lehet egy fizikai tárgyhoz (agy) kötni a létét.
A tudat, amit önmagunkban is megfigyelhetünk nem gondolnám, hogy ez Isten maga, hiszen megfigyelhetem, hogy figyelek valamit. Éppen az önvaló meditáció is itt vet fel kérdéseket.
És a bunkóval való fejbeverés is jó példa, hogy a tudat egyéb tudathordozó szférákba helyeződik át és azokban tudatos, tehát az az aktuális „élete”. Így lehet léttere az asztrál a mentál világ, vagy még tovább a kauzális világ, viszont éppen arra már nem vagyunk itt ebben a testi világban tudatosak hmm…
Az ugrott be, hogy minden tudathordozó szférának, külön emlékbázisa/tudásbázisa van, és egyik csak legfeljebb a hozzá legközelebb eső másik tudásbázisba jut át természetes úton. Tehát a fizikaiból átjutunk az álom világába, vagy átjuthatunk véletlenszerűen is az asztrálba, de már ritkán vagyunk tudatosak ott illetve ritkán kerül az asztrálban szerzett élmény a fizikai emlékvilágunkba. Tehát elfelejtjük, nem vagyunk tudatosak a szomszédos világokra.
Aztán majd mindenféle technikák (mágia) útján kifejleszthetjük azokat a képességeket amelyek alkalmassá tesznek minket arra, hogy más tudathordozóink világait egységes tudásbázisként lássuk, tehát mindenhol tudatosak legyünk, és minden szféra emlékanyagát minden más szférában elérhessük. Netán a folyamatos tudatosság állapotát is elérhetnénk… Az teljesen abszurdnak tűnik a számomra, de mint lehetőség fennáll…
A tudat tehát nem az agyban él és virul, hanem átsző minket és körülöttünk van, és mindenhol ott van minden pillanatban.
Villás Béla példája itt nagyon szemléletes: Képzeljük el, hogy van egy kád víz és benne egy szivacs. mi vagyunk a szivacs, a víz teljesen átitat és körbe is vesz minket…
A megfigyeléssel,megfigyelővel kapcsolatban azt gondolnám,hogy
A megfigyeléssel,megfigyelővel kapcsolatban azt gondolnám,hogy megfigyelni,csak valamit,valakit tudok,tehát egy egy objektumot.
Önmagamat hogyan tudnám megfigyelni,mikor az önmagam az aki megfigyel.Hogyan tudom én/ ? /,én megfigyelni azt aki ,ami megfigyel,és akkor ki az aki megfigyeli a megfigyelőt?
Nem tudom mi van az Önvaló meditációnál,mert ahhoz
gyakorolnom kéne.
Szerintem abban az esetben Önvaló meditáció,ha én reflektálok saját magamra,tehát nem megfigyelek egy külső valamit,hanem a megfigyelő önmagára reflektál.
Ezt persze én gondolom,de nekem sehogy sem jön össze másképp.
Hát visszajutottunk a ki vagyok Én kérdéshez :))
Ha én vagyok a
Hát visszajutottunk a ki vagyok Én kérdéshez :))
Ha én vagyok a megfigyelő, és a megfigyelt is, akkor ki vagyok Én?
Miért figyelek, és mit kezdek ezzel az információval?
A vagyok aki vagyok, azt mondja, hogy Ő a vagy-ásának az oka Vagy-ok. Azért vagyok, mert vagyok. Nem látom értelmét, de biztosan van :)))
Az Én elkülönülését mint egy kifröccsenő vízcseppet tudom elképzelni, hogy amíg az egésztől külön van, addig igen is egyén és elkülönült, önállónak kell lennie. Objektum és szubjektum egyben, ezen lép túl ha meglátja a származását és abba a rendszerbe visszatudja illeszteni magát amelyből kiszakadt.
De ez törvényszerű: Én vagyok a kezdet és a vég… ahogyan a kifröccsenő vízcsepp vissza hullik a tengerbe, nem önálló döntés eredménye, hanem törvényszerű…
Bejár egy egyéni utat, s önmagát megismerve ismeri fel, hogy ahonnan származik az azonos Önmagával…
Mégsem mondhatja egy csepp víz, hogy tenger, hanem csak azt, hogy rendelkezik némely tulajdonságokkal amelyek a tengerre is jellemzőek.
A ki vagyok Én kérdésre tehát nem lehet válasz az, hogy Én vagyok isten, hanem csak olyan vagyok, mint Isten, kompatibilis vagyok vele, de nem rendelkezem azzal a „tömeggel” kvalitással…
Megtudom tehát figyelni magam, mint testet, mint lelket, mint szellemet, mint ezek együttműködését, és ezekkel tudom azonosítani magam, de ezek mögött mindig ott vagyok én, az az Én, aki kompatibilis az Istennel, aki majd visszahull és az egyéi úton rárakódott rétegeket elhagyva újra egyé válik a teljességgel…
,,A ki vagyok Én kérdésre tehát nem lehet válasz az, hogy Én
,,A ki vagyok Én kérdésre tehát nem lehet válasz az, hogy Én vagyok isten, hanem csak olyan vagyok, mint Isten…”
Én nem gondolom hogy, Isten lennék a jelenlegi állapotomban?
Még csak azt sem mondanám,hogy olyan vagyok mint Isten,mert számomra ez sem igaz most.
Nem vagyok mindent tudó ,mindenható,és végtelen,sem maga a szeretet,igazság,meg minden…hanem ember vagyok,egészen más tulajdonságokkal.
Viszont ha gondolkodom ezeken a dolgokon,
hogy tulajdonképpen Isten az egyetlen valóság
a ,,Vagyok Aki Vagyok”,és azt mondjuk ugye rajta kívül nincs semmi,merthogy minden benne van,akkor amikor önmagamra gondolok,akkor
mégis tudom,hogy vagyok,tehát ha Istenen kívül nincen más,és én pedig határozottan tudom azt ,hogy létezem,vagyok,akkor most mi van,ha csak isten van,és én meg mégiscsak vagyok,akkor ez itt egy önazonosság,kár is lenne tagadnom.
De ez kevés ,hogy erre rájön az ember,mert attól még persze nem Isten. Amíg az emberi tudatállapotában van addig ember,és szerintem
ott válhat Istenné,amikor a tudatát,és az önátélését,képes áthelyezni ebbe az isteni önvalóba.
Hogy ez igazán sikerül e,tartósan,vagy csak kis villanásokra?…hát ettől függ szerintem ez a
dolog.
Azt gondolom,hogy az ember ebben a tudatállapotában semmiképpen nem Isten,de ha képes meghaladni az emberi mivoltját,és áthelyezni a tudatát egy magasabb létezésbe, valóságba,és az önazonosságát,önátélését tartósan ebben megtartani,akkor azt gondolom,hogy képes megvalósítani ezt az
isteni állapotot,létezést.Szerintem ez attól függ hogy át tudja e a tudatát és az önazonosságát, önátélését helyezni erre a magasabb létezési szintre?
Azt hiszem,hogy mindez,tudatállapot, és önazonosság kérdése.
Tulajdonképpen kicsoda Isten? Egy elképzelés, fikció,csak hiszek benne,mert tudom,hogy van, láttam? Hol van,kicsoda.
Csak a tudatomban van,ha egyáltalán ott van,mert például aki nem hisz Istenben ,annak nem is létezik.
Szóval mégis miben lehetek egyedül biztos?
Egyetlen dologban ,abban hogy én vagyok,mert azt átélem, atöbbi,minden más ,lehet akármi, álmodhatom képzelhetem. Honnan tudom,hogy valóban van?
A tudatomban van,és?…Honnan tudom,hogy mi a valóság??? Mert látok valamit,vagy tanultam?
Egyetlen egy dologban lehetek biztos,hogy én vagyok,létezem. Merthogy ezt az egy dolgot tudom átélni,ezen kívül semmi mást igazán, tehát ezen kívül semmi más nem biztos… szerintem.
A vagyok, aki vagyok egy szóbeli körülírása a „vagyok”
A vagyok, aki vagyok egy szóbeli körülírása a „vagyok” állapotának, mely egy szubjektív tapasztalat és szavakkal egzaktul nem leírható.
Igen, mindig visszajutunk a „ki vagyok én?” kérdéshez, de ha ezt szavakkal teszed fel, akkor maradsz az elme birodalmában.
Tedd fel ezt a kérdést úgy, hogy elképzeled azt, hogy nem tudsz beszélni semmilyen nyelven (mondjuk 1 hónapos kisbaba vagy a pólyában). 😀
Amikor a megfigyelő, a megfigyelés folyamata és a megfigyelt
Amikor a megfigyelő, a megfigyelés folyamata és a megfigyelt hármasban a megfigyelés tárgya a megfigyelő, akkor ez a három összeomlik egyetlen dologgá, a megfigyeléssé.
Tehát az önvaló meditáció végeredménye az, hogy csak a megfigyelés létezik alany és tárgy nélkül.
Igen, Spiritosaurus…
…mert a tudat rezgés.
Apropó! És mi a helyzet a teleportálással?
szeklice
Tulajdonképpen az álom is teleportálásnak minősül, ha úgy
Tulajdonképpen az álom is teleportálásnak minősül, ha úgy nézzük. A tudat egy másik szubjektív világodban nyilvánul meg. Bár ott nem vagy testben, szóval a szó szoros értelmében nem bomlasz itt szét, és rendeződsz ott újra, de álomban ezt általában nem veszed észre, csak a „vagyokságot” ugyanúgy mintha ébren lennél, csak ahhoz képest egy másik dimenzióban.
Az álom pont ugyanolyan valóságos, mint az ébrenlét, amíg benne
Az álom pont ugyanolyan valóságos, mint az ébrenlét, amíg benne vagy.
Ha álmodban történik valami veled, az nagyon is valóságos egészen addig, amíg fel nem ébredsz az ébrenlétbe. De gondoltad volna valaha is, hogy az ébrenlét még mindig csak álom? Gondoltad volna, hogy ebből is fel lehet ébredni?
Úgy tűnik, hogy az ébrenlétből való felébredés a végső állapot. Tehát a tudatnak csak 3+1 állapota van az emberi létezés szempontjából. (Persze az álom képes tovább tagozódni az álom az álomban tapasztalatát is lehetővé téve).
De amikor „megcsíped” a végső álmodót, akkor lehull minden illúzió a valóságról.
Na akkor ehhez mit szólsz? Egyszer álmomban sikerült a teljesség
Na akkor ehhez mit szólsz? Egyszer álmomban sikerült a teljesség tudatosságába kerülnöm, az álom is hirtelen sokkal „stabilabb” lett 🙂
Hmm.
Miért vagy biztos abban, hogy a teljesség tudatosságába
Hmm.
Miért vagy biztos abban, hogy a teljesség tudatosságába kerültél?
Nem lehet, hogy az elméd szórakozott veled?
Mert ha utána nem maradtál a teljesség tudatosságában, akkor az nem volt valós.
Nem mondtam, hogy biztos, csak olyan volt a tapasztalata.
Nem mondtam, hogy biztos, csak olyan volt a tapasztalata.
Ezen elgondolkodtam, Spiritosaurus
Azt mondod, hogy álmomban nem vagyok testben?
No de mégis, hiszen álom közben veszem a test jelzéseit, be is építem az álmomba, használom is a testet az álom valós megélésére, mert az álmomban valós érzelmeket tudok megélni, amit valóban átizzadok például.
Viszont álmomban a körülöttem lévő világ ÉSZLELÉSE változik meg!
Az álom nem egy olyan tér, nem olyan dimenzió ugyanis, ahol mindennek megvan a pontos helye.
Viszont álmunkban semmiben nincsenek korlátok és minden valós, még ha olykor bizarr is. Hogy mennyire valódi az egész (a3140a is ezt mondja Neked), azt jelzi az, hogy sokszor az álmunk által kiváltott érzelmek hozzánk tudnak ragadni, annyira erősek. Hatnak ránk a fizikai világban is.
Szóval szerintem az álom egy mágikus világ, melyben a tudatalatti hozzászoktat az éber-létünk legtágabb lehetőségeihez…Tudatos álomban már parolázunk vele:-)
A teleportálást, mint egy már létező vagy elképzelt helyre való azonnali átjutását a tudatnak azért említettem, mert – noha sokan hitetlenkednek még ezzel kapcsolatban – szerintem pl.a telepátia is ezen alapul, amit már szinte mindenki megtapasztalt.
Meg kell tanulnia a tudatunknak a más fajtájú anyagok rezgésére reagálni úgy, hogy a korlátokat – melyek a saját illúzió-burkaink – megtanuljuk semmibe venni. Felismerni azt, hogy tulajdonképpen a semmi/illúzió köti röghöz (fizikai világhoz) a tudatunkat.
Hát ezt nem semmi felismerni úgy, hogy működtetni is tudjuk, ráadásul minden eszköz itt van hozzá az orrunk előtt, csak valaki lenne, aki megmutatná……lehetőleg referencia-anyaggal prezentálva:-)))
Na most ez egy vicc, vagy az ember tragédiája?
szeklice
Szerintem a tudatnak semmit nem kell megtanulnia, a tudat
Szerintem a tudatnak semmit nem kell megtanulnia, a tudat mindent tud 🙂
Ezeket nem a tudat akarja tudni, hanem a Te személyed. 🙂 Ezáltal hatalomra tenne szert, és bebizonyosodna számára, hogy amit eddig gondolt, az úgy is van. De ez nem helyes motiváció, és amíg ez a motiváció, addig biztos, hogy mindezekre képtelenek leszünk.
Amikor az ember még kisgyermek (emlékezz vissza, szerintem biztos próbálkoztál Te is hasonlókkal:)) számtalan ilyet próbál meg. Tudni akartam mozgatni a tárgyakat. Hogy ha valami messze van, csak rágondoljak, és odalebegjen hozzám. 😀 Pedig még akkor nem is láttam semmilyen x-mant 🙂 Egyszerűen csak a tudat még nincs hozzá szokva, hogy a fizikai világ korlátai közé van szorítva. Mert az nem illúzió. Az illúzió az, hogy Te a tested vagy, vagy az elméd, nem az hogy ezek léteznek. Az hogy ezek léteznek, nem illúzió. És sajnos korlátoznak is. A másik meg mondom a hatalomvágy, ami hátráltat. Lehet, hogy megvilágosodva képes vagy ilyenekre, de az biztos, hogy nem használod soha semmire, mert akkor már megtanultad az élet rendjét, és hogy a fizikai világon belül mik a korlátok. Ha át is tudnád lépni őket, nem léped, mert tiszteletben tartod az életet. Milyen jogon mozgatnék én bárkit, vagy bármit magamhoz? 🙂 Miért téríteném le saját útjáról az enyém kedvéért? 🙂
Szóval nem kell ezeket megtanulni. Azt kell megtanulni, hogy ezekre ne vágyjunk 🙂
Pontosan Spirito…
…egyet értek, mert én is ezt próbáltam leírni: meg kell tanulni a korlátokat semmibe venni.
szeklice
Érdekes
Érdekes kutatás:
http://www.origo.hu/tudomany/20110614-3ds-videot-keszitettek-az-ontudatlan-agyrol-feiter.html
Ez egy nagyon érdekes téma.
De bennem felmerül az a kérdés,hogy
Ez egy nagyon érdekes téma.
De bennem felmerül az a kérdés,hogy akkor miért emlékszik mégis az ember szavakra,ingerekre, szagokra egyebekre ilyenkor?
Vagy például,kómában,vagy akár a klinikai halál állapotában,simán konkrét történéseket mondanak el,amiről ugye ,,öntudatlan”állapotban nem tudhatnának.
,,Az új eredmények arra utalnak, hogy az öntudatlanságot az agykéregben a gátló csoportok számának növekedése okozhatja. Ezek az eredmények alátámasztják Greenfield elképzelését, miszerint az idegi együttesek alakítják az öntudatot.”
Na most szerintem ez annyiban áll,hogy a tudat ,tudatosság bizonyos fokú korlátozását,valóban indokolja ez a tény,de öntudatlanságról szó sincs,mert akkor nem lennének az ellenkező beszámolók.
Vagyis én /legalább is/ ebből arra következtetek,hogy az öntudatot semmiképpen sem az ,,idegi együttesek alkotják”,és kiváltképp nem az agyban ,,tanyázik” az öntudat. Hiszen az agyunk is a tudatunkban van,és nem fordítva.
Szerintem a tudomány ott van meglőve ezekkel a dolgokkal,hogy a tudaton kívül akarja vizsgálni /mintegy objektumként/ a tudatot. Ez pedig akárhogy is nézem, lehetetlen.
Ez olyan ,mint hogyha én valahonnan kívülről,valami objektumból akarnám figyelni Önmagamat:)
Szóval ez olyan ,hogy én nézem magamat kívülről? Ki?… Ki a megfigyelő,és kit figyel?
És a tudomány akarja vizsgálni a tudatot,a tudaton kívülről,mint tudomány? ,mikor a tudomány is a tudatban van??? Ez egy kicsit vicces nekem:)
Hát igen érdekes. Materialista megközelítéstől nem várható, hogy
Hát igen érdekes. Materialista megközelítéstől nem várható, hogy a fizikai testünket, mint tudathordozót szemléljék, és magát a tudatot eleve kívülre helyezzék a testen. Az agyban beálló változások pedig az anyagi eszköz (agy) állapotváltozásai a bevitt méreg (altatószer) hatására. Ha a rádiót elhangoljuk az nem fogja tovább a Petőfit. Nem ment tönkre, csak át lett hangolva. Az agy külső anyagokkal való áthangolása megváltoztatja a test tudathoz való viszonyát, így az nem tud normális tudathordozóként működni, így a tudat a fizikai testből a külső energiatestben aktiválódik, és valóban mintegy kívülről képes megfigyelni a fizikai testet.
Igen ,szerintem nagyon jól elmagyaráztad.
Én még azt tenném
Igen ,szerintem nagyon jól elmagyaráztad.
Én még azt tenném hozzá,hogy amikor nincs ilyen blokkolt állapot és az ember éber és tudatos,akkor sem konkrétan az agyhoz kötött a tudat,hanem szintén valamiféle ,,holografikus mezőhöz” az agy körül. /ezt nem én találtam ki,tudósok cikkeznek róla már ideje/
A tudat már csak azért sem lehet az agyban,mert ha beáll mondjuk az agyhalál attól a tudat még nem oltódik ki…Ha mégis,annak semmiképpen nem az agyhalál az oka.
A mai napi tanulság akkor, hogy az agyhalálban sem érdemes
A mai napi tanulság akkor, hogy az agyhalálban sem érdemes reménykedni ezek szerint.
Hát te napról napra,látványosan térsz vissza az életbe.
Elhitted
Hát te napról napra,látványosan térsz vissza az életbe.
Elhitted volna mondjuk egy hónappal ezelőtt,hogy te nemsokára,már viccelni is tudsz?:)))
Mi ezen az elképzelhetetlen? 🙂 Az agy alkot egy virtuális
Mi ezen az elképzelhetetlen? 🙂 Az agy alkot egy virtuális modellt a világról benne önmagával. Ezt a belső modellt az érzékszervek által összekapcsolja a külső valóság tapasztalatával és összeadja a kettőt. Ha magunkat nézzük akkor a világból indulunk ki és nyitunk a belsőnk felé. Ha a világot nézzük akkor belülről nyitunk kifelé. Ha meg kívülállóként nézzük magunkat és a világot is egyaránt, akkor magunk mint személytelen és véleménytelen „semmiként” vagyunk jelen és indulunk ki a világ felé, aminek részeként jelen van a testünk és az agyunk is. Vagyis mindig jelen van legalább két tényező az agyban: az egyik a megfigyelő, ami lehet bármilyen nézőpont, és a másik pedig a figyelem tárgya. E között a két dolog között tükröződik az információ oda-vissza, és ez a folyamat jelenik meg tudatosságként.
Mindezt a folyamatot az agyunk belül eredetien le tudja szimulálni. A lényeg, hogy minden esetben az agyad virtuális világában (az elmédben) vagy benne és abban mozogsz, akárhová is figyelsz.
Nem is itt van a bibi, hanem a kutatók nézőpontjával. Szerintük,
Nem is itt van a bibi, hanem a kutatók nézőpontjával. Szerintük, ha az agyműködés „gátolva” van, akkor az öntudatlanságot eredményez. Rossz a szemszög, nem a tudat függ az agyműködéstől, hanem az agyműködés a tudattól.
Te figyelj, ha fejbe váglak egy bunkóval akkor elájulsz nem? 🙂
Te figyelj, ha fejbe váglak egy bunkóval akkor elájulsz nem? 🙂 Én úgy látom, hogy habár tudatosan tudjuk befolyásolni az agyműködést, mégis az agynak van önállósága is, mint egy önműködő számítógépnek.
Elájulni elájulok, sőt Lányi Gergelyként nem is tudok arról a
Elájulni elájulok, sőt Lányi Gergelyként nem is tudok arról a Lányi Gergelyről, akiről a nap többi részében igen, de ettől a tudat még ott van és tud magáról. Nem Lányi Gergely a tudat. Lányi Gergely nem tud magáról, pont azért, mert ő nem a tudat. Ha a tudatot ütnéd ki a bunkóval, akkor Te is elájulnál, meg mindenki pusztán attól, hogy Ádám leütötte Gergelyt. 🙂
Jó, ez egy ezokönyvben kiváló magyarázat, de ha nem vagy
Jó, ez egy ezokönyvben kiváló magyarázat, de a valóságban ha nem vagy tudatodnál akkor mitől lenne a tudat?
A test alkalmatlanná válik a tudat számára történő
A test alkalmatlanná válik a tudat számára történő információ-közlésre, mivel megsérül az ütés kapcsán. A tudat vagy „elalszik” vagy áttevődik egy másik tudathordozó területre. Ez a testen kívüli élmények alapja. Kívülről látja és tapasztalja magát az ember. De a tudatot mindenképpen hordozza valami. Az nincs meg a hordozója nélkül. Ha a test alkalmatlan, hordozza a lélek tovább…
Attól, hogy van. :D:D Pont itt áll meg a tudomány. Hogy a tudat
Attól, hogy van. :D:D Pont itt áll meg a tudomány. Hogy a tudat az egyetlen, ami nem véges. Minden témánál a végtelennél hal meg a tudomány 🙂 Ez a tudat. Nem tudod megszüntetni azzal, hogy Lányi Gergelyt fejbe vágod, mert megszüntethetetlen. Nem Lányi Gergely, a tudat.
Eleve úgy fogod fel, hogy nekem van tudatom. Lányi Gergelynek
Eleve úgy fogod fel, hogy nekem van tudatom. Lányi Gergelynek nincs tudata. Se akkor, ha nincs leütve, se akkor ha le van. A tudatnak van tudata. Ő maga a tudat. A tudat bennem is tudat, és rajtam kívül is tudat. De semmiképp sem az én tudatom. Amit Te most tudatnak hívsz, az egy gondolat magadról. Úgy igaz. Ha leütsz, akkor nem fogok gondolni magamra. De ettől a tudat ugyanúgy átjárja a testem, különben meghalna. A tudat az, ami annak ellenére, hogy ütést mérsz a fejemre, és kizökkented Lányi Gergelyt a Lányi Gergelységből, ott marad. Ha esetleg molekuláira szakítod a fejemet, és Lányi Gergely végleg kizökken az élet kerékvágásából, akkor is ott van. Csak már Lányi Gergelyként nem nyilvánul meg. De megnyilvánul millió másként.
Hú ennyiszer se kellett még leírnom a nevemet. 😀
Hú ennyiszer se kellett még leírnom a nevemet. 😀
Te már egy virtuális világról beszélsz,de amit belinkeltél,a
Te már egy virtuális világról beszélsz,de amit belinkeltél,a tudomány konkrétan az agyba helyezte a tudatot./X-kisérletre hivatkozva/
Szerintem az általad felvázolt virtuális világ is a tudatban van,konkrétan a te tudatodban,és most már az enyémben is,hogy olvastalak./meg majd másokéban is,akik még elolvassák/
Tudsz bármi olyat is mondani,ami nem a tudatodban van? /mert én nem:)/
Bármit tapasztalunk az a tudatunkban van, akármi is legyen.
Bármit tapasztalunk az a tudatunkban van, akármi is legyen. Honnan tudhatjuk, hogy ez a tudat hol van, ha a nem tudunk kinézni belőle (hiszen a kinézés is a tudaton belül történik)?
De a kérdés az, hogy hol van a tudat maga? A testben vagy azon
De a kérdés az, hogy hol van a tudat maga? A testben vagy azon kívül? Szerintem mindig kívül. Az agy és az idegrendszer, egy feldolgozó-közvetítő rendszer. A testi érzetek és a tudat között helyezkedik az agy, mintegy áteresztő szűrő.
Pár dolgot tudatosít, vagy a felszínen tart, többségében viszont tudatalatti tartalmakat továbbít az információ tárhelyére, amelyből majd elő halászhatunk ezt azt, különböző módszerekkel, technikákkal.
Éppen hallgatok egy villámolvasás tanfolyamot. Ez sem működne másként, csak ha az információ valahol máshol van, nem az agyban. A tudat sem lehet tehát az agyban. Vagyis a tudat nem matéria, Hogyan is lehetne az agyban?
A tudat egy összetett hálózat egésze is lehet az agyban,
A tudat egy összetett hálózat egésze is lehet az agyban, idegsejtek összehangolt elektromos működése, és működésük folyamata. Információk egyesített mezeje, melyek egy világ – elme cirkulációban folyamatosan visszareflektálnak magukra. Ez is legalább annyira megmagyarázna mindent.
Nem magyarázná az emlékezést például! Mként tudatosodik egy
Nem magyarázná az emlékezést például! Mként tudatosodik egy elmúlt esemény? Hol van az információ, és hogyan kerül a tudatba?
Az idegsejtek hálózatai egyfajta tapasztalat-képleteket hoznak
Az idegsejtek hálózatai egyfajta tapasztalat-képleteket hoznak létre, amiket az agy emlék-valóságként érzékel akkor, amikor egy idegimpulzus áthalad rajta.
Oké. Akkor kilépünk a magánszférából és egy családállításba
Oké. Akkor kilépünk a magánszférából és egy családállításba csöppenünk. Bevállalok egy szerepet, és anélkül, hogy valaha találkoztam volna az emberrel akit megszemélyesítek, feltudom idézni az érzéseit, eltudom mondani a gondolatait, ismerem a többi emberrel való kapcsolatát viszonyulásait…
Hogyan tudatosodik bennem az Ő élet-jelenségeinek rendszere?
Ezt tapasztalatból mondom, tehát tényként kezelem, nem fantázia…
Az agyad összerakta az emlékeidből és azok keverékéből az
Az agyad összerakta az emlékeidből és azok keverékéből az leginkább odaillő tapasztalást.
Ez nem áll. Érzem a gyűlöletét, a szeretetét, a meneküléseit, a
Ez nem áll. Érzem a gyűlöletét, a szeretetét, a meneküléseit, a vonzódásait. Konkrét tudásom keletkezik arról, hogy megölt valakit az akit megszemélyesítek, vagy, hogy meghalt, és szembesülök a gyilkosommal akit valaki más személyesít meg. A történet hozója igazolja, hogy valóban az és úgy történt. Mondjuk második világháborús esemény, vagy 50-es évekbeli.
Az információs mező (morfikus mező) tartalmaz minden információt a világról, a mi életünk minden momentumát és másokét, minden élőlényét. Bele helyezkedünk a szerepébe és saját tudatunkat és az Ő életét tökéletesen eltudjuk választani egymástól. Tudom, ki vagyok Én, és tudom, hogy valaki másnak az életének az ismeretével is rendelkezem, kérdésekre tudok válaszolni az életével kapcsolatban.
Nem az én agyam állítja elő a válaszokat. Milyen alapon tenné? És az érzések? A katarzisok amiket átélünk a másik helyett?
Nafelőlem nevezheted morfikus mezőnek az izébigyót… Arról
Nafelőlem nevezheted morfikus mezőnek az izébigyót… Arról beszélek. És persze, múlt meg jövő ugyanúgy benne van mint a mostani mindannyian. halottak, élők, oylan halottak akik azóta ki tujda hol myilen formában nyomulnak éppen, de az akkori ‘maguk’ is benne van: Ezért tökmindegy hoyg 50 es évek vagy ma vagy tegnap…
Ezzel én tisztában vagyok. Belecsöppentél egy több órája tartó
Ezzel én tisztában vagyok. Belecsöppentél egy több órája tartó beszélgetésbe. olvasd el elejétől, mert így elviszed a témát.
Egyébként az érzés és érzelem az amit materialista módon nem
Egyébként az érzés és érzelem az amit materialista módon nem nagyon tudnék magyarázni. Mert amíg rendszerek működését és formákat kell megmagyarázni az ok, de hogy miért érez és tapasztal az anyag és nem csak simán mozog és „működik”és legfőképp hogyan képes érzeni önmaga vagyok-ságát is megélni mint tapasztalást… hát itt megáll a tudomány 😀
Akkor mehetünk is aludni. Holnap átlépünk az anyagból a
Akkor mehetünk is aludni. Holnap átlépünk az anyagból a szellembe és megpróbáljuk kideríteni a kettő közti kapcsolat misztériumát :))
Érzelmek, tudat, tudatalatti…
Az érzelmek értelmezésének agyi folyamata felfedendő titok a tudomány számára.
A munkám során tapasztalhatom meg, hogyan módosíthatja például az autizmus vagy az epilepszia az érzelmek értelmezését, ennek kapcsán a viselkedést. Azt is megfigyelhetem, hogy ezek az állapotok érdekes módon nagyon könnyen előhozzák a TUDATALATTI TARTALMAKAT, melyek az egyén rajzaiban illetve számunkra fura beszédében tetten érhetők.
Továbbá olvastam valahol, hogy az orgazmus során is felszabaduló „szeretethormon” /az oxitocin/ hatására javul az érzelmek értelmezése. Az oxitocin csökkenti az amigdala működését, melyben csökken a félelemérzet, így az agy immáron tágabb perspektívába tudja helyezni az eseményeket…
Egy holland pszichológus szerint a sok információt igénylő bonyolult döntéseknél az emberek inkább a tudatalattira hagyatkoznak, ami a legtöbb szociális helyzetben is hatékonyabb. Egy másik kutató 30 évvel ezelőtti EEG-s vizsgálataiban azt találta, hogy a kreatív gondolkodás inspirációs fázisában a tudatos agy kikapcsol, és ekkor az agyi elektromos mintázat a kreatív folyamatban hasonló az álom, a relaxáció és a meditáció során észlelthez.
Már napjainkban jutottak arra a következtetésre, hogy az igazán kreatív emberek jobban hozzáférnek tudatalattijukhoz. Egy francia kutató szintén EEG-vel kereste az agyban a tudatosság központját, és megállapította, hogy az nem egy helyhez kötődik, hanem egy speciális, szinkronizált agyi dinamikához.
Úgyhogy a tudatkutatók számára is örök kérdés, hogy miért vagyunk tudatában a dolgoknak és saját magunknak.
Milyen módon születik a szubjektív tapasztalat?
Háááát….
Ezek szerint nagyon szubjektív módon:-D
szeklice
Simán.
És az egy tökegyszerűen működő dolog.
És ugyanezt meg
Simán.
És az egy tökegyszerűen működő dolog.
És ugyanezt meg tudod csinálni meditációban is. Belemenni egy másik emberbe és érezni a gondolatait. Nyilván nem mindenki. De lehet.
Aztán meg vannak egypáran, akiknek nem kell meditálni se ehhez…
Nincs mindenre magyarázat. Azaz van: van egy nagy izébigyó, aminek mindannyian ugyanugy részei vagyunk, és akkor ugyanugy a tökmás részekkel is lehetugyanolyan kapcsolatod, mint a saját(nak hitt) részeddel…
De ha van is magyarázat, nemsokan hiszik.
Szóval tökmindegy, van-e magyarázat vagy nincs.
Kipróbáltad? Működik. Akkor működik.
Ha más nem próbálta, akkor annak számára az nem egy működő dolog.
Nem az a kérdés, hogy működik-e? A kérdés, hogy hol található a
Nem az a kérdés, hogy működik-e? A kérdés, hogy hol található a tudat, ami mindezt érzékeli, amiben tudatosodik, és hol van az információ, ami tudatosodik?
Magam leglogikusabb magyarázata, hogy a tudat minden, ami van. A
Magam leglogikusabb magyarázata, hogy a tudat minden, ami van. A tudatosság az, amikor a test és az elme által ez a tudat visszareflektál önmagára. Ez a része a tudatnak az egyéni tudat.
A „minden” esetében a tudat maga Létezés. De talán itt már nem is lenne helyes tudatnak nevezni, csak akkor ha a létezés tudatos magára (lásd fenn).
A tudat szerintem Isten igazából Én Önmagam lennék.
De mindaddig
A tudat szerintem Isten igazából Én Önmagam lennék.
De mindaddig amíg ezt nem tudom,nem élem,addig a ,,Kis Pista”vagyok,aki időnként lehet ugyan tudatos,amikor éppen képes reflektálni Önmagára.
Amikor a Kis Pista rájön arra ,hogy ,,ki” is valójában,akkor már nem csak időnként tudatos,hanem ő maga lesz a tudat.
Ez persze az én verzióm:))),és emellett a te válaszod is tetszett.
Ez így azért nem jó Miki, mert ahhoz, hogy a „hol?”-ra választ
Ez így azért nem jó Miki, mert ahhoz, hogy a „hol?”-ra választ tudj adni, a tudatnak fizikai jelenségnek kéne lennie, mivel a helymeghatározás feltétele a fizikai sík, ez egyértelmű. Szóval se azt nem tudod mondani, hogy a testen kívül van, se azt, hogy azon belül. A testen belül is a tudaton kívül van ha úgy nézzük. De ugyanakkor a tudaton belül is.
Ez Ademonnak ment,bocsi:)
Ez Ademonnak ment,bocsi:)
Ez így viszont éppen azt jelenti, hogy nem lehet az agyban, vagy
Ez így viszont éppen azt jelenti, hogy nem lehet az agyban, vagy nem lehet az agy a tudat létrehozója, vagy működtetője. Amint én is írtam korábban, nem fizikai jelenség a tudat, tehát nem lehet egy fizikai tárgyhoz (agy) kötni a létét.
A tudat, amit önmagunkban is megfigyelhetünk nem gondolnám, hogy ez Isten maga, hiszen megfigyelhetem, hogy figyelek valamit. Éppen az önvaló meditáció is itt vet fel kérdéseket.
És a bunkóval való fejbeverés is jó példa, hogy a tudat egyéb tudathordozó szférákba helyeződik át és azokban tudatos, tehát az az aktuális „élete”. Így lehet léttere az asztrál a mentál világ, vagy még tovább a kauzális világ, viszont éppen arra már nem vagyunk itt ebben a testi világban tudatosak hmm…
Az ugrott be, hogy minden tudathordozó szférának, külön emlékbázisa/tudásbázisa van, és egyik csak legfeljebb a hozzá legközelebb eső másik tudásbázisba jut át természetes úton. Tehát a fizikaiból átjutunk az álom világába, vagy átjuthatunk véletlenszerűen is az asztrálba, de már ritkán vagyunk tudatosak ott illetve ritkán kerül az asztrálban szerzett élmény a fizikai emlékvilágunkba. Tehát elfelejtjük, nem vagyunk tudatosak a szomszédos világokra.
Aztán majd mindenféle technikák (mágia) útján kifejleszthetjük azokat a képességeket amelyek alkalmassá tesznek minket arra, hogy más tudathordozóink világait egységes tudásbázisként lássuk, tehát mindenhol tudatosak legyünk, és minden szféra emlékanyagát minden más szférában elérhessük. Netán a folyamatos tudatosság állapotát is elérhetnénk… Az teljesen abszurdnak tűnik a számomra, de mint lehetőség fennáll…
A tudat tehát nem az agyban él és virul, hanem átsző minket és körülöttünk van, és mindenhol ott van minden pillanatban.
Villás Béla példája itt nagyon szemléletes: Képzeljük el, hogy van egy kád víz és benne egy szivacs. mi vagyunk a szivacs, a víz teljesen átitat és körbe is vesz minket…
A megfigyeléssel,megfigyelővel kapcsolatban azt gondolnám,hogy
A megfigyeléssel,megfigyelővel kapcsolatban azt gondolnám,hogy megfigyelni,csak valamit,valakit tudok,tehát egy egy objektumot.
Önmagamat hogyan tudnám megfigyelni,mikor az önmagam az aki megfigyel.Hogyan tudom én/ ? /,én megfigyelni azt aki ,ami megfigyel,és akkor ki az aki megfigyeli a megfigyelőt?
Nem tudom mi van az Önvaló meditációnál,mert ahhoz
gyakorolnom kéne.
Szerintem abban az esetben Önvaló meditáció,ha én reflektálok saját magamra,tehát nem megfigyelek egy külső valamit,hanem a megfigyelő önmagára reflektál.
Ezt persze én gondolom,de nekem sehogy sem jön össze másképp.
Hát visszajutottunk a ki vagyok Én kérdéshez :))
Ha én vagyok a
Hát visszajutottunk a ki vagyok Én kérdéshez :))
Ha én vagyok a megfigyelő, és a megfigyelt is, akkor ki vagyok Én?
Miért figyelek, és mit kezdek ezzel az információval?
A vagyok aki vagyok, azt mondja, hogy Ő a vagy-ásának az oka Vagy-ok. Azért vagyok, mert vagyok. Nem látom értelmét, de biztosan van :)))
Az Én elkülönülését mint egy kifröccsenő vízcseppet tudom elképzelni, hogy amíg az egésztől külön van, addig igen is egyén és elkülönült, önállónak kell lennie. Objektum és szubjektum egyben, ezen lép túl ha meglátja a származását és abba a rendszerbe visszatudja illeszteni magát amelyből kiszakadt.
De ez törvényszerű: Én vagyok a kezdet és a vég… ahogyan a kifröccsenő vízcsepp vissza hullik a tengerbe, nem önálló döntés eredménye, hanem törvényszerű…
Bejár egy egyéni utat, s önmagát megismerve ismeri fel, hogy ahonnan származik az azonos Önmagával…
Mégsem mondhatja egy csepp víz, hogy tenger, hanem csak azt, hogy rendelkezik némely tulajdonságokkal amelyek a tengerre is jellemzőek.
A ki vagyok Én kérdésre tehát nem lehet válasz az, hogy Én vagyok isten, hanem csak olyan vagyok, mint Isten, kompatibilis vagyok vele, de nem rendelkezem azzal a „tömeggel” kvalitással…
Megtudom tehát figyelni magam, mint testet, mint lelket, mint szellemet, mint ezek együttműködését, és ezekkel tudom azonosítani magam, de ezek mögött mindig ott vagyok én, az az Én, aki kompatibilis az Istennel, aki majd visszahull és az egyéi úton rárakódott rétegeket elhagyva újra egyé válik a teljességgel…
,,A ki vagyok Én kérdésre tehát nem lehet válasz az, hogy Én
,,A ki vagyok Én kérdésre tehát nem lehet válasz az, hogy Én vagyok isten, hanem csak olyan vagyok, mint Isten…”
Én nem gondolom hogy, Isten lennék a jelenlegi állapotomban?
Még csak azt sem mondanám,hogy olyan vagyok mint Isten,mert számomra ez sem igaz most.
Nem vagyok mindent tudó ,mindenható,és végtelen,sem maga a szeretet,igazság,meg minden…hanem ember vagyok,egészen más tulajdonságokkal.
Viszont ha gondolkodom ezeken a dolgokon,
hogy tulajdonképpen Isten az egyetlen valóság
a ,,Vagyok Aki Vagyok”,és azt mondjuk ugye rajta kívül nincs semmi,merthogy minden benne van,akkor amikor önmagamra gondolok,akkor
mégis tudom,hogy vagyok,tehát ha Istenen kívül nincen más,és én pedig határozottan tudom azt ,hogy létezem,vagyok,akkor most mi van,ha csak isten van,és én meg mégiscsak vagyok,akkor ez itt egy önazonosság,kár is lenne tagadnom.
De ez kevés ,hogy erre rájön az ember,mert attól még persze nem Isten. Amíg az emberi tudatállapotában van addig ember,és szerintem
ott válhat Istenné,amikor a tudatát,és az önátélését,képes áthelyezni ebbe az isteni önvalóba.
Hogy ez igazán sikerül e,tartósan,vagy csak kis villanásokra?…hát ettől függ szerintem ez a
dolog.
Azt gondolom,hogy az ember ebben a tudatállapotában semmiképpen nem Isten,de ha képes meghaladni az emberi mivoltját,és áthelyezni a tudatát egy magasabb létezésbe, valóságba,és az önazonosságát,önátélését tartósan ebben megtartani,akkor azt gondolom,hogy képes megvalósítani ezt az
isteni állapotot,létezést.Szerintem ez attól függ hogy át tudja e a tudatát és az önazonosságát, önátélését helyezni erre a magasabb létezési szintre?
Azt hiszem,hogy mindez,tudatállapot, és önazonosság kérdése.
Tulajdonképpen kicsoda Isten? Egy elképzelés, fikció,csak hiszek benne,mert tudom,hogy van, láttam? Hol van,kicsoda.
Csak a tudatomban van,ha egyáltalán ott van,mert például aki nem hisz Istenben ,annak nem is létezik.
Szóval mégis miben lehetek egyedül biztos?
Egyetlen dologban ,abban hogy én vagyok,mert azt átélem, atöbbi,minden más ,lehet akármi, álmodhatom képzelhetem. Honnan tudom,hogy valóban van?
A tudatomban van,és?…Honnan tudom,hogy mi a valóság??? Mert látok valamit,vagy tanultam?
Egyetlen egy dologban lehetek biztos,hogy én vagyok,létezem. Merthogy ezt az egy dolgot tudom átélni,ezen kívül semmi mást igazán, tehát ezen kívül semmi más nem biztos… szerintem.
A vagyok, aki vagyok egy szóbeli körülírása a „vagyok”
A vagyok, aki vagyok egy szóbeli körülírása a „vagyok” állapotának, mely egy szubjektív tapasztalat és szavakkal egzaktul nem leírható.
Igen, mindig visszajutunk a „ki vagyok én?” kérdéshez, de ha ezt szavakkal teszed fel, akkor maradsz az elme birodalmában.
Tedd fel ezt a kérdést úgy, hogy elképzeled azt, hogy nem tudsz beszélni semmilyen nyelven (mondjuk 1 hónapos kisbaba vagy a pólyában). 😀
Amikor a megfigyelő, a megfigyelés folyamata és a megfigyelt
Amikor a megfigyelő, a megfigyelés folyamata és a megfigyelt hármasban a megfigyelés tárgya a megfigyelő, akkor ez a három összeomlik egyetlen dologgá, a megfigyeléssé.
Tehát az önvaló meditáció végeredménye az, hogy csak a megfigyelés létezik alany és tárgy nélkül.
Igen, Spiritosaurus…
…mert a tudat rezgés.
Apropó! És mi a helyzet a teleportálással?
szeklice
Tulajdonképpen az álom is teleportálásnak minősül, ha úgy
Tulajdonképpen az álom is teleportálásnak minősül, ha úgy nézzük. A tudat egy másik szubjektív világodban nyilvánul meg. Bár ott nem vagy testben, szóval a szó szoros értelmében nem bomlasz itt szét, és rendeződsz ott újra, de álomban ezt általában nem veszed észre, csak a „vagyokságot” ugyanúgy mintha ébren lennél, csak ahhoz képest egy másik dimenzióban.
Az álom pont ugyanolyan valóságos, mint az ébrenlét, amíg benne
Az álom pont ugyanolyan valóságos, mint az ébrenlét, amíg benne vagy.
Ha álmodban történik valami veled, az nagyon is valóságos egészen addig, amíg fel nem ébredsz az ébrenlétbe. De gondoltad volna valaha is, hogy az ébrenlét még mindig csak álom? Gondoltad volna, hogy ebből is fel lehet ébredni?
Úgy tűnik, hogy az ébrenlétből való felébredés a végső állapot. Tehát a tudatnak csak 3+1 állapota van az emberi létezés szempontjából. (Persze az álom képes tovább tagozódni az álom az álomban tapasztalatát is lehetővé téve).
De amikor „megcsíped” a végső álmodót, akkor lehull minden illúzió a valóságról.
Na akkor ehhez mit szólsz? Egyszer álmomban sikerült a teljesség
Na akkor ehhez mit szólsz? Egyszer álmomban sikerült a teljesség tudatosságába kerülnöm, az álom is hirtelen sokkal „stabilabb” lett 🙂
Hmm.
Miért vagy biztos abban, hogy a teljesség tudatosságába
Hmm.
Miért vagy biztos abban, hogy a teljesség tudatosságába kerültél?
Nem lehet, hogy az elméd szórakozott veled?
Mert ha utána nem maradtál a teljesség tudatosságában, akkor az nem volt valós.
Nem mondtam, hogy biztos, csak olyan volt a tapasztalata.
Nem mondtam, hogy biztos, csak olyan volt a tapasztalata.
Ezen elgondolkodtam, Spiritosaurus
Azt mondod, hogy álmomban nem vagyok testben?
No de mégis, hiszen álom közben veszem a test jelzéseit, be is építem az álmomba, használom is a testet az álom valós megélésére, mert az álmomban valós érzelmeket tudok megélni, amit valóban átizzadok például.
Viszont álmomban a körülöttem lévő világ ÉSZLELÉSE változik meg!
Az álom nem egy olyan tér, nem olyan dimenzió ugyanis, ahol mindennek megvan a pontos helye.
Viszont álmunkban semmiben nincsenek korlátok és minden valós, még ha olykor bizarr is. Hogy mennyire valódi az egész (a3140a is ezt mondja Neked), azt jelzi az, hogy sokszor az álmunk által kiváltott érzelmek hozzánk tudnak ragadni, annyira erősek. Hatnak ránk a fizikai világban is.
Szóval szerintem az álom egy mágikus világ, melyben a tudatalatti hozzászoktat az éber-létünk legtágabb lehetőségeihez…Tudatos álomban már parolázunk vele:-)
A teleportálást, mint egy már létező vagy elképzelt helyre való azonnali átjutását a tudatnak azért említettem, mert – noha sokan hitetlenkednek még ezzel kapcsolatban – szerintem pl.a telepátia is ezen alapul, amit már szinte mindenki megtapasztalt.
Meg kell tanulnia a tudatunknak a más fajtájú anyagok rezgésére reagálni úgy, hogy a korlátokat – melyek a saját illúzió-burkaink – megtanuljuk semmibe venni. Felismerni azt, hogy tulajdonképpen a semmi/illúzió köti röghöz (fizikai világhoz) a tudatunkat.
Hát ezt nem semmi felismerni úgy, hogy működtetni is tudjuk, ráadásul minden eszköz itt van hozzá az orrunk előtt, csak valaki lenne, aki megmutatná……lehetőleg referencia-anyaggal prezentálva:-)))
Na most ez egy vicc, vagy az ember tragédiája?
szeklice
Szerintem a tudatnak semmit nem kell megtanulnia, a tudat
Szerintem a tudatnak semmit nem kell megtanulnia, a tudat mindent tud 🙂
Ezeket nem a tudat akarja tudni, hanem a Te személyed. 🙂 Ezáltal hatalomra tenne szert, és bebizonyosodna számára, hogy amit eddig gondolt, az úgy is van. De ez nem helyes motiváció, és amíg ez a motiváció, addig biztos, hogy mindezekre képtelenek leszünk.
Amikor az ember még kisgyermek (emlékezz vissza, szerintem biztos próbálkoztál Te is hasonlókkal:)) számtalan ilyet próbál meg. Tudni akartam mozgatni a tárgyakat. Hogy ha valami messze van, csak rágondoljak, és odalebegjen hozzám. 😀 Pedig még akkor nem is láttam semmilyen x-mant 🙂 Egyszerűen csak a tudat még nincs hozzá szokva, hogy a fizikai világ korlátai közé van szorítva. Mert az nem illúzió. Az illúzió az, hogy Te a tested vagy, vagy az elméd, nem az hogy ezek léteznek. Az hogy ezek léteznek, nem illúzió. És sajnos korlátoznak is. A másik meg mondom a hatalomvágy, ami hátráltat. Lehet, hogy megvilágosodva képes vagy ilyenekre, de az biztos, hogy nem használod soha semmire, mert akkor már megtanultad az élet rendjét, és hogy a fizikai világon belül mik a korlátok. Ha át is tudnád lépni őket, nem léped, mert tiszteletben tartod az életet. Milyen jogon mozgatnék én bárkit, vagy bármit magamhoz? 🙂 Miért téríteném le saját útjáról az enyém kedvéért? 🙂
Szóval nem kell ezeket megtanulni. Azt kell megtanulni, hogy ezekre ne vágyjunk 🙂
Pontosan Spirito…
…egyet értek, mert én is ezt próbáltam leírni: meg kell tanulni a korlátokat semmibe venni.
szeklice
Az igazság pedig ez. Okoskodhatunk mi itt naphosszat, nem jutunk
Az igazság pedig ez. Okoskodhatunk mi itt naphosszat, nem jutunk előrébb, csak vissza oda ahol elindultunk. Az értetlenségbe:
Az Esszénus béke evangéliumból részlet. Hasonló mégis mennyire más mint a bibliai szöveg:
Amikor gyermek valék, úgy szóltam, mint a gyermek, úgy éreztem és gondolkodtam, mint a gyermek, de amint férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekes dolgokat. Miképpen most még, mint a gyermek, úgy nézünk keresztül egy homályos üvegen és homályos elveknek megfelelően is gondolkodunk. A tudásunk ma még töredékes, de amikor Isten színe elé kerülünk, már nem csak a rész igazságokat fogjuk látni, hanem az egészet ismerjük fel úgy, ahogyan Ő tanított bennünket. De most még csak erről a három bizonyosságról vagyunk meggyőződve: a hit, a remény és a szeretet; de közülük is a legnagyobb erő a Szeretet.
Ma az Élő Isten nyelvén szóltam hozzátok, Mennyei Atyámnak szent lelkén keresztül. Senki sincs közületek, aki mindazt megérthetné, amit mondok. Azok, akik a szent iratokat magyarázzák nektek, a halott emberek halott nyelvén szólnak hozzátok, beteg és halandó testükön keresztül. Őket csak azért érti meg mindenki, mert mindnyájan betegek vagytok, és mindannyiótokra a halál vár. Senki sem látja az Élet világosságát. Vakok vezetnek világtalanokat, a bűnök a betegségek és a szenvedések ösvényén, és a végén mindenki beleesik a halál sötét szakadékába.
Engem az Atya küldött hozzátok, hogy felragyogtassam előttetek az Élet fényét. A fény, amely megvilágosítja önmagát, és eloszlatja a sötétséget, de a sötétség csak önmagát ismeri és nem tud a fényről. Még nagyon sok olyat fogok mondani nektek, amit ma még ti nem értetek, és amit el nem viselhettek. Mert sötétséghez szokott a ti szemetek, és megvakítana benneteket Mennyei Atyánk világossága…
Nagyon tetszik!
És nagy igazságot hordoz.
Tényleg így van, hogy
Nagyon tetszik!
És nagy igazságot hordoz.
Tényleg így van, hogy a valóságról beszélni nehéz, de ha megtapasztalod, akkor a homlokodra csapsz: „ez mennyire egyszerű!” 😀
Ja, és ne rendezkedj be az unalomra!
Megvilágosodás után
Ja, és ne rendezkedj be az unalomra!
Megvilágosodás után pörögnek csak igazán a dolgok. 😀
Na ,addig is még gyönyörködjünk ebbe a csodálatos világba
Na ,addig is még gyönyörködjünk ebbe a csodálatos világba !
Teljes Hold fogyatkozás lesz nemsokára,úgyhogy ha szépet akartok látni,ki a számítógépek mögül
a szabadba,és élvezni,gyönyörködni,töltekezni:)
Itt a link az időpontokkal és a pontos fázisokkal,és egy korábbi ,,csodáról” videóval.
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/teljes-holdfogyatkozas-lesz
/ezt Kati Pottertől kaptam/
A holdfogyatkozás is csak egy szép jelenség a mátrixban.
De
A holdfogyatkozás is csak egy szép jelenség a mátrixban.
De nagyon szép! 🙂
Én soha nem felejtem el az 1999-es teljes napfogyatkozást.
Átélni azt, hogy eltűnik a fény, amit állandónak gondoltunk, megrázó élmény volt.
És az a hirtelen jelentkező hűvösség. Éreztétek?
Fontos, hogy illúziónak gondoljuk a világot? Alapvetően nem
Fontos, hogy illúziónak gondoljuk a világot? Alapvetően nem mindegy? 🙂
Fontos addig, amíg fel nem ismered önmagad.
Utána az lesz, ami.
Fontos addig, amíg fel nem ismered önmagad.
Utána az lesz, ami.
Nekem most is az ami. Olyan amilyen, és ezzel mindent elmondtam
Nekem most is az ami. Olyan amilyen, és ezzel mindent elmondtam 🙂
Nekem is az ami,és olyan amilyen:)))/sőt ,még úgy is van jól/
És
Nekem is az ami,és olyan amilyen:)))/sőt ,még úgy is van jól/
És ezzel az ég adta világon semmit sem akartam elmondanii:)
Éva!
Nem csak addig fogsz gyönyörködni a világban.
Pont ez az a
Éva!
Nem csak addig fogsz gyönyörködni a világban.
Pont ez az a félelem, aminek semmi alapja nincs és dobd el most azonnal sok ezer kilométer távolságba!
Ha féltek a megvilágosodástól, akkor nem fogok tudni segíteni.
Ha elfogadod, hogy meg kell halljon az, aki eddig voltál és egy sokkal jobb valami fog következni, akkor tudok segíteni.
Biztos, ami biztos, dobj be egy felest a satsang előtt! 😀
Vagy kettőt. 😀 😀
Én csak szóltam,hogy ma este valami nagyon szép lesz:)
Hogyan
Én csak szóltam,hogy ma este valami nagyon szép lesz:)
Hogyan következik ebből a félelem?:)
Már viccelni se lehet?:DDD
Igen, és már el is kezdődött.
Aki e mellé spirituális töltetet
Igen, és már el is kezdődött.
Aki e mellé spirituális töltetet rak, annak levágom a micsodáját a satsangon. 🙂
Élvezzétek a holdfogyatkozást!
Hát beírok a panaszkönyvbe:D
Ez itt nálunk olyan halovány,hogy
Hát beírok a panaszkönyvbe:D
Ez itt nálunk olyan halovány,hogy majdnem hogy távcső kell hozzá.
Összefüggő dunyha szerű felhő van az égen.
Az igazság pedig ez. Okoskodhatunk mi itt naphosszat, nem jutunk
Az igazság pedig ez. Okoskodhatunk mi itt naphosszat, nem jutunk előrébb, csak vissza oda ahol elindultunk. Az értetlenségbe:
Az Esszénus béke evangéliumból részlet. Hasonló mégis mennyire más mint a bibliai szöveg:
Amikor gyermek valék, úgy szóltam, mint a gyermek, úgy éreztem és gondolkodtam, mint a gyermek, de amint férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekes dolgokat. Miképpen most még, mint a gyermek, úgy nézünk keresztül egy homályos üvegen és homályos elveknek megfelelően is gondolkodunk. A tudásunk ma még töredékes, de amikor Isten színe elé kerülünk, már nem csak a rész igazságokat fogjuk látni, hanem az egészet ismerjük fel úgy, ahogyan Ő tanított bennünket. De most még csak erről a három bizonyosságról vagyunk meggyőződve: a hit, a remény és a szeretet; de közülük is a legnagyobb erő a Szeretet.
Ma az Élő Isten nyelvén szóltam hozzátok, Mennyei Atyámnak szent lelkén keresztül. Senki sincs közületek, aki mindazt megérthetné, amit mondok. Azok, akik a szent iratokat magyarázzák nektek, a halott emberek halott nyelvén szólnak hozzátok, beteg és halandó testükön keresztül. Őket csak azért érti meg mindenki, mert mindnyájan betegek vagytok, és mindannyiótokra a halál vár. Senki sem látja az Élet világosságát. Vakok vezetnek világtalanokat, a bűnök a betegségek és a szenvedések ösvényén, és a végén mindenki beleesik a halál sötét szakadékába.
Engem az Atya küldött hozzátok, hogy felragyogtassam előttetek az Élet fényét. A fény, amely megvilágosítja önmagát, és eloszlatja a sötétséget, de a sötétség csak önmagát ismeri és nem tud a fényről. Még nagyon sok olyat fogok mondani nektek, amit ma még ti nem értetek, és amit el nem viselhettek. Mert sötétséghez szokott a ti szemetek, és megvakítana benneteket Mennyei Atyánk világossága…
Nagyon tetszik!
És nagy igazságot hordoz.
Tényleg így van, hogy
Nagyon tetszik!
És nagy igazságot hordoz.
Tényleg így van, hogy a valóságról beszélni nehéz, de ha megtapasztalod, akkor a homlokodra csapsz: „ez mennyire egyszerű!” 😀
Ja, és ne rendezkedj be az unalomra!
Megvilágosodás után
Ja, és ne rendezkedj be az unalomra!
Megvilágosodás után pörögnek csak igazán a dolgok. 😀
Na ,addig is még gyönyörködjünk ebbe a csodálatos világba
Na ,addig is még gyönyörködjünk ebbe a csodálatos világba !
Teljes Hold fogyatkozás lesz nemsokára,úgyhogy ha szépet akartok látni,ki a számítógépek mögül
a szabadba,és élvezni,gyönyörködni,töltekezni:)
Itt a link az időpontokkal és a pontos fázisokkal,és egy korábbi ,,csodáról” videóval.
http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/teljes-holdfogyatkozas-lesz
/ezt Kati Pottertől kaptam/
A holdfogyatkozás is csak egy szép jelenség a mátrixban.
De
A holdfogyatkozás is csak egy szép jelenség a mátrixban.
De nagyon szép! 🙂
Én soha nem felejtem el az 1999-es teljes napfogyatkozást.
Átélni azt, hogy eltűnik a fény, amit állandónak gondoltunk, megrázó élmény volt.
És az a hirtelen jelentkező hűvösség. Éreztétek?
Fontos, hogy illúziónak gondoljuk a világot? Alapvetően nem
Fontos, hogy illúziónak gondoljuk a világot? Alapvetően nem mindegy? 🙂
Fontos addig, amíg fel nem ismered önmagad.
Utána az lesz, ami.
Fontos addig, amíg fel nem ismered önmagad.
Utána az lesz, ami.
Nekem most is az ami. Olyan amilyen, és ezzel mindent elmondtam
Nekem most is az ami. Olyan amilyen, és ezzel mindent elmondtam 🙂
Nekem is az ami,és olyan amilyen:)))/sőt ,még úgy is van jól/
És
Nekem is az ami,és olyan amilyen:)))/sőt ,még úgy is van jól/
És ezzel az ég adta világon semmit sem akartam elmondanii:)
Éva!
Nem csak addig fogsz gyönyörködni a világban.
Pont ez az a
Éva!
Nem csak addig fogsz gyönyörködni a világban.
Pont ez az a félelem, aminek semmi alapja nincs és dobd el most azonnal sok ezer kilométer távolságba!
Ha féltek a megvilágosodástól, akkor nem fogok tudni segíteni.
Ha elfogadod, hogy meg kell halljon az, aki eddig voltál és egy sokkal jobb valami fog következni, akkor tudok segíteni.
Biztos, ami biztos, dobj be egy felest a satsang előtt! 😀
Vagy kettőt. 😀 😀
Én csak szóltam,hogy ma este valami nagyon szép lesz:)
Hogyan
Én csak szóltam,hogy ma este valami nagyon szép lesz:)
Hogyan következik ebből a félelem?:)
Már viccelni se lehet?:DDD
Igen, és már el is kezdődött.
Aki e mellé spirituális töltetet
Igen, és már el is kezdődött.
Aki e mellé spirituális töltetet rak, annak levágom a micsodáját a satsangon. 🙂
Élvezzétek a holdfogyatkozást!
Hát beírok a panaszkönyvbe:D
Ez itt nálunk olyan halovány,hogy
Hát beírok a panaszkönyvbe:D
Ez itt nálunk olyan halovány,hogy majdnem hogy távcső kell hozzá.
Összefüggő dunyha szerű felhő van az égen.