A következőkben három élethelyzetet sorolnék fel, és kíváncsi vagyok ki hogyan oldaná meg őket. Vegyük afféle szerepjátéknak.
1. Egy tanyán élsz a családoddal. A házastársad mellett még van két lányod és egy kisfiad.. Földműveléssel és állattartással foglalkoztok, ebből látod el a családodat; azon kevés pénzből amit a piacon szereztek veszítek a szerszámokat, benzint a kocsiba… stb.
Egy napon huligánok lepik el a tanyavilág ezen részét és agresszívan, erőszakosan élik ki pusztító ösztöneiket a tanyák lakosain. Egy este azt veszitek észre, hogy lángol a szomszéd tanyája. Vad üvöltözés mellett közelednek felétek a fiatalok, kezeikben égő fáklyák, láthatóan drog hatása alatt állnak. Tudod, hogy a rendőrség az utak rossz minősége miatt csak több mint fél óra alatt érne ide. Mindenetek a tanyában van. Védelmi eszközként van néhány kemény bot, földművelő eszközök, két vadászpuska is. Ha elmenekültök nagy valószínűséggel a tanya odalesz. Mit teszel?
2. Egy party-ban összeismerkedsz néhány emberrel, akiket nagyon szimpatikusnak találsz. Néhány nap alatt jó barátság alakul ki köztetek. Kiderül, hogy az új barátaid egy vallási gyülekezet hívő tagjai. Érzed rajtuk, hogy hitükben igen elfogultak, és érvelésük féligazságokon alapszik. Egyértelműen meg vannak győződve a hitük igazáról és téged is be akarnak avatni; úgy gondolják, hogy neked ez csak jó lehet. Egyre többször kerül szóba a dolog és kezd zavaróvá válni. Próbálod elmondani nekik a dolgot, de láthatóan egyik fülükön be a másikon meg ki. Mi lesz a következő lépésed?
3. Este sétálsz az utcán és észreveszed, hogy valaki egy másik emberrel nagyon erőszakosan, durván bánik. Idővel elcsattan néhány pofon is. Látszik, hogy az agresszor erőteljes dominanciával nehezedik rá, még élvezi is, úgy tűnik személyesen nem is ismeri az áldozatot. Az áldozat nehezen viseli, félelem járja át, tehetetlennek tűnik. felméred az erőviszonyokat és úgy ítéled meg, hogy nagyjából azonos súlycsoportban vagy az agresszorral. Mit teszel?
Véletlenek pedig nincsenek! A szituáció csupán eszköz a
Véletlenek pedig nincsenek! A szituáció csupán eszköz a megvalósulásban.
Világi gondolkodással szembeszállnék a vad erőkkel. Lesz ami lesz.
Mai gondolkodásmintámmal viszont Istent hívnám segítségül, igen nagy hittel.
Tartózkodnék az erőszaktól, szükségtelen ha hited elég erős. Nekem számtalanszor bizonyítottá vált:
Isten velem van és mindíg azt kapod tőle amire legnagyobb szükséged van: TANÍTÁST!
Oly sokan büntetésnek élik meg, mi velük történik, ismerd fel benne inkább a tanítást, elemezz,
változtass gondolatmintáidon ha szükséges, kérj tanácsot olyantól aki utat mutathat neked.
Medve
„Mai gondolkodásmintámmal viszont Istent hívnám segítségül,
„Mai gondolkodásmintámmal viszont Istent hívnám segítségül, igen nagy hittel.”
Ezt fejtsétek ki bővebben (Katipotter te is)
Ademon velősen és jól szólt
Nos, én azért nem gondolom hosszasan végig a szitukat, mert meg vagyok róla győződve, hogy kivetített gondolataimmal én magam formálom önnön valóságom. Ha nincs bennem agresszió, és nem is fojtom el magamban, de nem is félek tőle, akkor nem valószínű, hogy agresszív eseményeknek leszek szenvedő áldozata, vagy szemtanúja, hacsak nincs még valami tanulnivalóm ezen a téren. Én valószínűleg már a kezdeti jeleknél imádkoznék a bűnös agresszorokért, aztán őket is, magamat is Istenre bíznám.
Szívesen, Kedves Ademon, megosztom tapasztalatom, Veled
Szívesen, Kedves Ademon, megosztom tapasztalatom, Veled is.
Előrebocsájtom, hogy csak is erős Isten hittel működik, akkor viszont „Isteni”.
Megtörtént eset: társasházban lakást vettem jóval piaci ár alatt de kicsit le volt lakva és gépészetileg is korszerüsítésre szorult. Lényeg, hogy két hét alatt puccba vágtam a kérót de pszihopata, lelki sérült közvetlen szomszédom minden áldott nap agresszíven balhézott az átszűrődő zajok, neszek miatt, még az ecset surrogása is zavarta fényes nappal. Egy kis friss levegőre kimentem a függőfolyosóra, a festékgőzt kiszellőztetni és szóba elegyedtem másik oldali tök jó fej szomszédommal, mikor összeráncolt homlokkal és artikulátlan üvöltéssel, ezerrel megindúl felém előrehajolt felsőtesttel, ökölbe szorított kézzel a ( pszihopata) és 10 méteren olyat gyorsult, mint egy MIG 21-es vadászgép. Korábbi lélekjelenlétem megtartva, teljes nyugalommal vettem az infót, hogy ez most nekem jön. Automatikusan kapcsolódtam intuitíve hitemmel és azt gondoltam: I S T E N E M S E G Í T S!!!!!!!!!!!!
Nem éreztem szükségességét, hogy elmozduljak, kitérjek a támadás elől. A pasi közben már egy lépésnyire volt, igen nagy helyzeti energiával tőlem. Bennem szikrányi neheztelés, indulat nem indukálódott.
Ekkor váratlan fordulat következett a fizika ismert törvényeit meghazuttolva: előrehajolt felsőtesttel úgy esett hanyatt, hogy koppant a tarkója a kövön, mintha egy láthatatlan falnak ütközne és egy szőnyegre futott volna, amit kirántottak alóla. A pasi hátrafelé esett el!!!!! Értitek?! Érinteni sem érintettük egymást. Megúszta egy felkartöréssel. Azóta csönd és béke honol erről az oldalról is.
Másik szomszédom látván az esetet csak percekkel eset után tudott először megszólalni a meglepetéstől.
Nos magam is meglepődtem történteken, mert azért én sem tartom hétköznaoi esetnek. Spontán, váratlanul a semmiből jött a támadás, fel sem tudtam készülni rá.
Nem ragoznám tovább, mert szükségtelen, önmagáért beszélnek e sorok.
Nem tudok erre mit mondani 🙂 Tán jómagam nem vagyok olyan erős
Nem tudok erre mit mondani 🙂 Tán jómagam nem vagyok olyan erős hit-energia-képességű, így a klasszikus megoldást választanám. Ha lehet, szeretem magam intézni a dolgokat 🙂
„…úgy esett hanyatt, hogy koppant a tarkója a kövön…”
Milyen agresszív őrangyalod van neked te?! 😀
Véletlenek pedig nincsenek! A szituáció csupán eszköz a
Véletlenek pedig nincsenek! A szituáció csupán eszköz a megvalósulásban.
Világi gondolkodással szembeszállnék a vad erőkkel. Lesz ami lesz.
Mai gondolkodásmintámmal viszont Istent hívnám segítségül, igen nagy hittel.
Tartózkodnék az erőszaktól, szükségtelen ha hited elég erős. Nekem számtalanszor bizonyítottá vált:
Isten velem van és mindíg azt kapod tőle amire legnagyobb szükséged van: TANÍTÁST!
Oly sokan büntetésnek élik meg, mi velük történik, ismerd fel benne inkább a tanítást, elemezz,
változtass gondolatmintáidon ha szükséges, kérj tanácsot olyantól aki utat mutathat neked.
Medve
„Mai gondolkodásmintámmal viszont Istent hívnám segítségül,
„Mai gondolkodásmintámmal viszont Istent hívnám segítségül, igen nagy hittel.”
Ezt fejtsétek ki bővebben (Katipotter te is)
Ademon velősen és jól szólt
Nos, én azért nem gondolom hosszasan végig a szitukat, mert meg vagyok róla győződve, hogy kivetített gondolataimmal én magam formálom önnön valóságom. Ha nincs bennem agresszió, és nem is fojtom el magamban, de nem is félek tőle, akkor nem valószínű, hogy agresszív eseményeknek leszek szenvedő áldozata, vagy szemtanúja, hacsak nincs még valami tanulnivalóm ezen a téren. Én valószínűleg már a kezdeti jeleknél imádkoznék a bűnös agresszorokért, aztán őket is, magamat is Istenre bíznám.
Szívesen, Kedves Ademon, megosztom tapasztalatom, Veled
Szívesen, Kedves Ademon, megosztom tapasztalatom, Veled is.
Előrebocsájtom, hogy csak is erős Isten hittel működik, akkor viszont „Isteni”.
Megtörtént eset: társasházban lakást vettem jóval piaci ár alatt de kicsit le volt lakva és gépészetileg is korszerüsítésre szorult. Lényeg, hogy két hét alatt puccba vágtam a kérót de pszihopata, lelki sérült közvetlen szomszédom minden áldott nap agresszíven balhézott az átszűrődő zajok, neszek miatt, még az ecset surrogása is zavarta fényes nappal. Egy kis friss levegőre kimentem a függőfolyosóra, a festékgőzt kiszellőztetni és szóba elegyedtem másik oldali tök jó fej szomszédommal, mikor összeráncolt homlokkal és artikulátlan üvöltéssel, ezerrel megindúl felém előrehajolt felsőtesttel, ökölbe szorított kézzel a ( pszihopata) és 10 méteren olyat gyorsult, mint egy MIG 21-es vadászgép. Korábbi lélekjelenlétem megtartva, teljes nyugalommal vettem az infót, hogy ez most nekem jön. Automatikusan kapcsolódtam intuitíve hitemmel és azt gondoltam: I S T E N E M S E G Í T S!!!!!!!!!!!!
Nem éreztem szükségességét, hogy elmozduljak, kitérjek a támadás elől. A pasi közben már egy lépésnyire volt, igen nagy helyzeti energiával tőlem. Bennem szikrányi neheztelés, indulat nem indukálódott.
Ekkor váratlan fordulat következett a fizika ismert törvényeit meghazuttolva: előrehajolt felsőtesttel úgy esett hanyatt, hogy koppant a tarkója a kövön, mintha egy láthatatlan falnak ütközne és egy szőnyegre futott volna, amit kirántottak alóla. A pasi hátrafelé esett el!!!!! Értitek?! Érinteni sem érintettük egymást. Megúszta egy felkartöréssel. Azóta csönd és béke honol erről az oldalról is.
Másik szomszédom látván az esetet csak percekkel eset után tudott először megszólalni a meglepetéstől.
Nos magam is meglepődtem történteken, mert azért én sem tartom hétköznaoi esetnek. Spontán, váratlanul a semmiből jött a támadás, fel sem tudtam készülni rá.
Nem ragoznám tovább, mert szükségtelen, önmagáért beszélnek e sorok.
Nem tudok erre mit mondani 🙂 Tán jómagam nem vagyok olyan erős
Nem tudok erre mit mondani 🙂 Tán jómagam nem vagyok olyan erős hit-energia-képességű, így a klasszikus megoldást választanám. Ha lehet, szeretem magam intézni a dolgokat 🙂
„…úgy esett hanyatt, hogy koppant a tarkója a kövön…”
Milyen agresszív őrangyalod van neked te?! 😀
1. Elbújtatnám a családom, a gyerekeket. Amit Medve írt, én is
1. Elbújtatnám a családom, a gyerekeket. Amit Medve írt, én is Istent hívnám segítségül, másrészt én is tenném, amit tudnék, menteni a menthetőt. De először a gyerekeket helyezném biztonságba. Aztán a többi a további történések függvénye, hogy hogyan kellene védekezni. Legjobb védekezés szélső esetben a középponton rúgás, ami nem halálos, de ártalmatlanítja a támadót. Addig kiérhet a rendőrség is. Amúgy ilyen elhárításra akár két ember is képes több ellen, ha nem veszti el a lélekjelenlétét és Istent is segítségül hívja, emellett megfelelő, de nem halálos önvédelmet is alkalmaz. Ha a veszély elhárult, segítenék a szomszédnak rendbe hozni, amit tönkretettek neki.
3. Hasonlót alkalmaznék a 3. esetben is (középponton rúgás, majd a támadó áldozatának biztonságos helyre való kísérése), ha szép szóval nem megy a támadó lenyugtatása.
2. Hasonló helyzetben már nagyon sokszor voltam, ha nem is vallási, akkor politikai vagy ilyesmi téren. Ha erőlteti, elmondom, ahogy van: én elfogadom, hogy úgy gondolja, de nekem is megvan már a sajátom, és úgy gondolom, hogy attól még lehetünk jóban. Ha így sem megy, és elkezd erőszakoskodni, akkor kikerülöm egyszerűen, odébb állok.
Ha a szomszéd tanyája már ég,akkor pillanatokon belül a tiéd is
Ha a szomszéd tanyája már ég,akkor pillanatokon belül a tiéd is égni fog. Nem jó ötlet a gyerekeket elbújtatni.
Arra a középen rúgásra,meg ilyen körülmények között nem igen lenne lehetőséged,főleg,ha előtte még
meg is erőszakolnak egy páran,úgy szórakozásból,ahogy a szomszéd tanyát is felgyújtották.
Szóval az ilyen helyzetet szerintem komolyan kell venni,mert az ember és a családja élete függhet attól hogy felismeri e a helyzetet,és időben jó döntést hoz e.
Nem mondom,hogy rögtön azt csinálnám,amit Amerikában ilyenkor mindenki csinál,de ha semmi más lehetőség nem lenne,/tényleg semmi más/,figyelmeztető lövés után lábra lőnék,azzal ártalmatlanná válnának.Persze csak egyre,remélve ,hogy a többiek nem akarják ezt bevállalni mégsem.
Hívnám a mentőket,rendőrséget,tűzoltókat,és mennék oltani a szomszéd tanyáját,hogy ne váljon teljesen földönfutóvá,ha már nekem sikerült megvédeni magamat.
Én is hiszek és bízok az isteni gondviselésben,de nem véletlen azért a mondás,főleg ilyen esetekben:
,,Segíts magadon az Isten is megsegít”
2.Voltam hasonló helyzetben.Szekta,agymosás,és erre való térítés,de eközben jó fej volt az illető és jó barátom. Először próbáltam az értelmére hatni. Háááááááát…
Aztán észre vettem,hogy mindig akkor környékezett meg a Bibliával,amikor ,,vétkezett” 😀 ,megcsalta a feleségét…Mikor ezt észrevettem,nevetve mondtam neki minden alkalommal,hogy azért sunnyogsz itt a Bibliával,mert lelkiismeret furdalásod van? Hát ne engem akarj térítgetni,nem én vétkeztem:DDD
És ezzel egy idő után le is szereltem.Azt mondta ,igazam van:)
3.Ebben az esetben biztos kitalálnék valamit,hogy ne kelljen összetűzésbe kerülnöm,de mégis tudjak segíteni.Mindig van valami lehetőség,csak az embernek meg kell őrizni a hidegvérét,akkor nem blokkol le,és pont meg fogja találni azt a lehetőséget,ami akkor éppen segítség.
1. Elbújtatnám a családom, a gyerekeket. Amit Medve írt, én is
1. Elbújtatnám a családom, a gyerekeket. Amit Medve írt, én is Istent hívnám segítségül, másrészt én is tenném, amit tudnék, menteni a menthetőt. De először a gyerekeket helyezném biztonságba. Aztán a többi a további történések függvénye, hogy hogyan kellene védekezni. Legjobb védekezés szélső esetben a középponton rúgás, ami nem halálos, de ártalmatlanítja a támadót. Addig kiérhet a rendőrség is. Amúgy ilyen elhárításra akár két ember is képes több ellen, ha nem veszti el a lélekjelenlétét és Istent is segítségül hívja, emellett megfelelő, de nem halálos önvédelmet is alkalmaz. Ha a veszély elhárult, segítenék a szomszédnak rendbe hozni, amit tönkretettek neki.
3. Hasonlót alkalmaznék a 3. esetben is (középponton rúgás, majd a támadó áldozatának biztonságos helyre való kísérése), ha szép szóval nem megy a támadó lenyugtatása.
2. Hasonló helyzetben már nagyon sokszor voltam, ha nem is vallási, akkor politikai vagy ilyesmi téren. Ha erőlteti, elmondom, ahogy van: én elfogadom, hogy úgy gondolja, de nekem is megvan már a sajátom, és úgy gondolom, hogy attól még lehetünk jóban. Ha így sem megy, és elkezd erőszakoskodni, akkor kikerülöm egyszerűen, odébb állok.
Ha a szomszéd tanyája már ég,akkor pillanatokon belül a tiéd is
Ha a szomszéd tanyája már ég,akkor pillanatokon belül a tiéd is égni fog. Nem jó ötlet a gyerekeket elbújtatni.
Arra a középen rúgásra,meg ilyen körülmények között nem igen lenne lehetőséged,főleg,ha előtte még
meg is erőszakolnak egy páran,úgy szórakozásból,ahogy a szomszéd tanyát is felgyújtották.
Szóval az ilyen helyzetet szerintem komolyan kell venni,mert az ember és a családja élete függhet attól hogy felismeri e a helyzetet,és időben jó döntést hoz e.
Nem mondom,hogy rögtön azt csinálnám,amit Amerikában ilyenkor mindenki csinál,de ha semmi más lehetőség nem lenne,/tényleg semmi más/,figyelmeztető lövés után lábra lőnék,azzal ártalmatlanná válnának.Persze csak egyre,remélve ,hogy a többiek nem akarják ezt bevállalni mégsem.
Hívnám a mentőket,rendőrséget,tűzoltókat,és mennék oltani a szomszéd tanyáját,hogy ne váljon teljesen földönfutóvá,ha már nekem sikerült megvédeni magamat.
Én is hiszek és bízok az isteni gondviselésben,de nem véletlen azért a mondás,főleg ilyen esetekben:
,,Segíts magadon az Isten is megsegít”
2.Voltam hasonló helyzetben.Szekta,agymosás,és erre való térítés,de eközben jó fej volt az illető és jó barátom. Először próbáltam az értelmére hatni. Háááááááát…
Aztán észre vettem,hogy mindig akkor környékezett meg a Bibliával,amikor ,,vétkezett” 😀 ,megcsalta a feleségét…Mikor ezt észrevettem,nevetve mondtam neki minden alkalommal,hogy azért sunnyogsz itt a Bibliával,mert lelkiismeret furdalásod van? Hát ne engem akarj térítgetni,nem én vétkeztem:DDD
És ezzel egy idő után le is szereltem.Azt mondta ,igazam van:)
3.Ebben az esetben biztos kitalálnék valamit,hogy ne kelljen összetűzésbe kerülnöm,de mégis tudjak segíteni.Mindig van valami lehetőség,csak az embernek meg kell őrizni a hidegvérét,akkor nem blokkol le,és pont meg fogja találni azt a lehetőséget,ami akkor éppen segítség.
2 es szitura reagálva:
Meghallgatnám néhány mondat erejéig Őket
2 es szitura reagálva:
Meghallgatnám néhány mondat erejéig Őket és amint lehet a beszélgetés irányát semleges zónába terelném. Kellő alázattal, tisztelettel akár el is utasíthatod további próbálkozást, ha meg sem próbálsz rajta rágódni, vacillálni, hanem határozott vagy és testbeszéded, gesztusaid is erről tanúskodnak, érezni fogják a tovvábbi hibavaló próbálkozást.
Volt több hasonló szitum az életben, határozottságod tükröződjön, ez a lényeg.
2 es szitura reagálva:
Meghallgatnám néhány mondat erejéig Őket
2 es szitura reagálva:
Meghallgatnám néhány mondat erejéig Őket és amint lehet a beszélgetés irányát semleges zónába terelném. Kellő alázattal, tisztelettel akár el is utasíthatod további próbálkozást, ha meg sem próbálsz rajta rágódni, vacillálni, hanem határozott vagy és testbeszéded, gesztusaid is erről tanúskodnak, érezni fogják a tovvábbi hibavaló próbálkozást.
Volt több hasonló szitum az életben, határozottságod tükröződjön, ez a lényeg.
Megint egy jó blog :)Először is leszögezném, hogy amit leírok,
Megint egy jó blog 🙂
Először is leszögezném, hogy amit leírok, az biztos nem úgy történne, ha tényleg megtörténne a valóságban, mégpedig azért nem, mert nem most történne. Ezek pont olyan spontán helyzetek, hogy a legrosszabb, ha eltervezed előre, mert akkor biztos, hogy nem úgy fog alakulni. Spontán helyzetre spontán megoldás kell. Nincs begyakorolt séma, mert akkor azon görcsölsz, hogy azt betartsd, és elfelejtkezel arról, hogy tudatosan jelen legyél. Mindazonáltal leírom, hogy jelen állapotomban, ha ebben a pillanatban megtörténnének, mit tennék. (Ha holnap nyitottad volna a blogot, lehet már tök másokat írnék)
1. szituáció: Kinyitnám az ajtót, és amikor kellőléppen közelértek a házamhoz, hogy kommunikálhassak velük, torkom szakadtából, minden energiámat beleadva ordítanék egyet minél agresszívebb fejjel, hogy a széthullott tudatállapotú tömeget észhez térítsem. Erre remélhetőleg meglepődnek és megtorpannak egy kicsit, amikor pedig ez megtörtént, higgadtan így folytatnám:
– Na srácok, most hogy csöndbe vagytok egy kicsit, gyertek be, van egy hordó must a cefrében, igyátok meg, de aztán szeretnék lefeküdni, ha nem haragszotok, mert hajnalban kell kelnem, hogy megfejjem a tehenet.
Ezután fogalmam sincs mi történne, mert Te vagy a mesélő, én meg a szerepjátékos 😀
2. szituáció:
– Bocs srácok, megpróbáltam közölni veletek, de sosem hallgattatok végig… szóval én muszlim vagyok. (Vagy bármi, csak nem az amiben ők hisznek :)) Azzal elköszönnék, és valószínűleg sosem keresnének többet.
3. szituáció: erre két verzió jutott eszembe
Hát ha az agresszor azonos súlycsoportban van velem, akkor szólok a másiknak, hogy rugja gyomorszájon kétszer, mert attól én is elterülnék 😀 Aztán futás!
vagy
Mivel estét írtál, valószínűleg nem tökéletesek a látási viszonyok, odamegyek, előveszem a pénztárcám, mintha hatósági jelvény lenne, és határozott fellépéssel leigazoltatom, majd elküldöm a p..csába, hogy ha mégegyszer hülyeségen kapom, beviszem 5 évre.
De most épp jó kedvemben vagyok, úgyhogy mondom máskor valószínűleg mást tennék 😀
Spiritosaurusz Tesó, jól beszélsz! Szerintem nem szerencsés a „m
Spiritosaurusz Tesó, jól beszélsz! Szerintem nem szerencsés a „mi lenne ha?” tipusú gondolatokkal foglalkoztatni elme mozinkat.
Éljünk a mostban!
Szerintem jó, hogy felvetett ilyet Ádám. Érdekes és hasznos
Szerintem jó, hogy felvetett ilyet Ádám. Érdekes és hasznos játék beleképzelni magunkat szituációkba. Ez önismereti szempontból is jó, felkészíthet dolgokra. Így találtam ki egyszer egy novella-történetet is, és nagyon sokat tanultam közben belőle. Szóval vannak emberek, akiknek kimondottan hasznos lehet egy ilyen játék. Végülis itt legfőképp elméleti fejtegetések mennek, és nem értem, miért kellene különválasztani a gyakorlattól. Akkor már nem is az életről szólnak szerintem, hanem csak sima elméletek… akkor abból nem is lehet annyit tanulni. Nem véletlen szoktak példabeszédeket, novellákat, regényeket kitalálni. Én nagyon szeretem a történetekbe ágyazott tanításokat, jobban, mint a csak úgy simán leírt elmélkedéseket. És ebben külön érdekes, hogy nekünk kell befejezni a történetet.
Persze Neked is igazad van, Kedves KatiPotter!
Szórakoztató
Persze Neked is igazad van, Kedves KatiPotter!
Szórakoztató jelleggel, megfelelő témát választva valóban kellemes és akár tanítás értékü lehet egy-egy mi lenne ha tipusu gondolat.
A jelen szituk mind az erőszak valamely megnyilvánulására kérdeztek lehetséges elméleti reakciókat.
Ez azért nem igazán fedi azt amiről fenti soraid mesélnek.
Szerintem Ádám kitalált szituációi azért hasznosak, mert
Szerintem Ádám kitalált szituációi azért hasznosak, mert ilyenek sajnos vannak a valóságban. Nem árt, ha tudjuk, hogy mit tennénk. Az általam kitalált történet is igazságtalansággal kezdődik, erőszak is van benne valamennyi, és ennek egy megoldási lehetőségéről írtam, illetve írtam volna, ha lenne tehetségem normálisan megírni. 🙂
Megint egy jó blog :)Először is leszögezném, hogy amit leírok,
Megint egy jó blog 🙂
Először is leszögezném, hogy amit leírok, az biztos nem úgy történne, ha tényleg megtörténne a valóságban, mégpedig azért nem, mert nem most történne. Ezek pont olyan spontán helyzetek, hogy a legrosszabb, ha eltervezed előre, mert akkor biztos, hogy nem úgy fog alakulni. Spontán helyzetre spontán megoldás kell. Nincs begyakorolt séma, mert akkor azon görcsölsz, hogy azt betartsd, és elfelejtkezel arról, hogy tudatosan jelen legyél. Mindazonáltal leírom, hogy jelen állapotomban, ha ebben a pillanatban megtörténnének, mit tennék. (Ha holnap nyitottad volna a blogot, lehet már tök másokat írnék)
1. szituáció: Kinyitnám az ajtót, és amikor kellőléppen közelértek a házamhoz, hogy kommunikálhassak velük, torkom szakadtából, minden energiámat beleadva ordítanék egyet minél agresszívebb fejjel, hogy a széthullott tudatállapotú tömeget észhez térítsem. Erre remélhetőleg meglepődnek és megtorpannak egy kicsit, amikor pedig ez megtörtént, higgadtan így folytatnám:
– Na srácok, most hogy csöndbe vagytok egy kicsit, gyertek be, van egy hordó must a cefrében, igyátok meg, de aztán szeretnék lefeküdni, ha nem haragszotok, mert hajnalban kell kelnem, hogy megfejjem a tehenet.
Ezután fogalmam sincs mi történne, mert Te vagy a mesélő, én meg a szerepjátékos 😀
2. szituáció:
– Bocs srácok, megpróbáltam közölni veletek, de sosem hallgattatok végig… szóval én muszlim vagyok. (Vagy bármi, csak nem az amiben ők hisznek :)) Azzal elköszönnék, és valószínűleg sosem keresnének többet.
3. szituáció: erre két verzió jutott eszembe
Hát ha az agresszor azonos súlycsoportban van velem, akkor szólok a másiknak, hogy rugja gyomorszájon kétszer, mert attól én is elterülnék 😀 Aztán futás!
vagy
Mivel estét írtál, valószínűleg nem tökéletesek a látási viszonyok, odamegyek, előveszem a pénztárcám, mintha hatósági jelvény lenne, és határozott fellépéssel leigazoltatom, majd elküldöm a p..csába, hogy ha mégegyszer hülyeségen kapom, beviszem 5 évre.
De most épp jó kedvemben vagyok, úgyhogy mondom máskor valószínűleg mást tennék 😀
Spiritosaurusz Tesó, jól beszélsz! Szerintem nem szerencsés a „m
Spiritosaurusz Tesó, jól beszélsz! Szerintem nem szerencsés a „mi lenne ha?” tipusú gondolatokkal foglalkoztatni elme mozinkat.
Éljünk a mostban!
Szerintem jó, hogy felvetett ilyet Ádám. Érdekes és hasznos
Szerintem jó, hogy felvetett ilyet Ádám. Érdekes és hasznos játék beleképzelni magunkat szituációkba. Ez önismereti szempontból is jó, felkészíthet dolgokra. Így találtam ki egyszer egy novella-történetet is, és nagyon sokat tanultam közben belőle. Szóval vannak emberek, akiknek kimondottan hasznos lehet egy ilyen játék. Végülis itt legfőképp elméleti fejtegetések mennek, és nem értem, miért kellene különválasztani a gyakorlattól. Akkor már nem is az életről szólnak szerintem, hanem csak sima elméletek… akkor abból nem is lehet annyit tanulni. Nem véletlen szoktak példabeszédeket, novellákat, regényeket kitalálni. Én nagyon szeretem a történetekbe ágyazott tanításokat, jobban, mint a csak úgy simán leírt elmélkedéseket. És ebben külön érdekes, hogy nekünk kell befejezni a történetet.
Persze Neked is igazad van, Kedves KatiPotter!
Szórakoztató
Persze Neked is igazad van, Kedves KatiPotter!
Szórakoztató jelleggel, megfelelő témát választva valóban kellemes és akár tanítás értékü lehet egy-egy mi lenne ha tipusu gondolat.
A jelen szituk mind az erőszak valamely megnyilvánulására kérdeztek lehetséges elméleti reakciókat.
Ez azért nem igazán fedi azt amiről fenti soraid mesélnek.
Szerintem Ádám kitalált szituációi azért hasznosak, mert
Szerintem Ádám kitalált szituációi azért hasznosak, mert ilyenek sajnos vannak a valóságban. Nem árt, ha tudjuk, hogy mit tennénk. Az általam kitalált történet is igazságtalansággal kezdődik, erőszak is van benne valamennyi, és ennek egy megoldási lehetőségéről írtam, illetve írtam volna, ha lenne tehetségem normálisan megírni. 🙂
ha elég élénken elképzeled, még meg is történik veled:-)
Új lakást vettem. Lett egy nagyon kellemetlen, alkoholista szomszédom, rendszeresen át akart járni hozzám, hosszú percekig nyomta a csengőt. Aztán kitaláltam, hogy megenergetizálom a lakásomat úgy, hogy ne legyen vonzója a negatív embereknek. Azóta nem jött. Nem hiszem, hogy velem az első szitu megesne, ügyelek arra, hogy agresszív erőket ne vonjak magamhoz. A második szitu megesett velem is. Végighallgattam Jehova tanúit, emberileg szimpatikusak voltak, néhányszor beengedtem őket. Aztán összegeztem magamban: hiába van sok okosság a tanításaikban, ha hitük alapvetően tévedésekre épít. Nem próbáltam őket győzködni, hagytam, hogy eltűnjenek az életemből.
Én sem gondolnám,hogy velem ilyesmi megeshetne.
Tárva nyitva van
Én sem gondolnám,hogy velem ilyesmi megeshetne.
Tárva nyitva van nálunk minden vagy 10 éve,sokszor még éjszakára is,és soha semmi nem történt még,
de még az utcában sem. /családi ház,kert/
Ehhez én is úgy állok hozzá kb. ahogy Te.
De Ádám konkrét helyzetbe állított minket,hogy ez a szitu,mit tennénk?:) /a tanyás sztorira gondolok/
ha elég élénken elképzeled, még meg is történik veled:-)
Új lakást vettem. Lett egy nagyon kellemetlen, alkoholista szomszédom, rendszeresen át akart járni hozzám, hosszú percekig nyomta a csengőt. Aztán kitaláltam, hogy megenergetizálom a lakásomat úgy, hogy ne legyen vonzója a negatív embereknek. Azóta nem jött. Nem hiszem, hogy velem az első szitu megesne, ügyelek arra, hogy agresszív erőket ne vonjak magamhoz. A második szitu megesett velem is. Végighallgattam Jehova tanúit, emberileg szimpatikusak voltak, néhányszor beengedtem őket. Aztán összegeztem magamban: hiába van sok okosság a tanításaikban, ha hitük alapvetően tévedésekre épít. Nem próbáltam őket győzködni, hagytam, hogy eltűnjenek az életemből.
Én sem gondolnám,hogy velem ilyesmi megeshetne.
Tárva nyitva van
Én sem gondolnám,hogy velem ilyesmi megeshetne.
Tárva nyitva van nálunk minden vagy 10 éve,sokszor még éjszakára is,és soha semmi nem történt még,
de még az utcában sem. /családi ház,kert/
Ehhez én is úgy állok hozzá kb. ahogy Te.
De Ádám konkrét helyzetbe állított minket,hogy ez a szitu,mit tennénk?:) /a tanyás sztorira gondolok/
Szia Ademon!
Na ez a ,,vajon mit tennék ha….!?” ostobaságok terelik el a figyelmet arról ami MOST van!
Bevallom éppen most hazajövet én is a ,,mit fogok tenni ha…?” kérdésen filóztam. 😛
Mert ahogy vártam a buszt,bementem közben egy internetezöbe hogy amíg van idöm a leveleimbe bekukkantsak,és jelentkezett egy régi haver hogy itt van Kölnben,és szeretné ha találkoznék vele.
Szóval ezen matekoztam most éppen,hogy mi lesz ha….(s ki is találtam vagy 3 verziót) 😉
Hogy kell ez nekem?
Szóval ilyenek….
A blogodat olvasva ,,megvilágosodtam” ;))) hogy ha más csinálja ezt,akkor van rá válaszom! 😉
Ime a fenti szöveg. 😉
Ugyhogy most ezeket önmagamnak írom elsösorban le,de nem csak magamban,hátha másvalaki is
részesedni akar belöle….
Szóval a ,,mi lenne ha…?” kérdéseknek az alapja a félelem.
Mert fel akarunk készülni egy egy bonyolult helyzetre.
S a félelem éppen az ami energiát ad a negatív eröknek!
S ha ,,gyúrunk” arra ami nincs,csak feltételezzük hogy lesz,azzal csak rásegítünk arra hogy az amire
,,gyúrunk” elöre az be is következzen.
De mivel én olyannyira a belsöhang párti vagyok,nekem már tudnom kéne hogy a belsö hang mindíg csak a következö lépést súgja meg.S nem ad tippeket esetleges helyzetekre.
Nem kell felkészülni elöre.
Még gondolkodni sem kell.
Csak tenni amire a belsö bölcsességünk késztet.
S ha visszatekintesz egy egy így megoldott helyzetre,akkor látod hogy Te egyedül nem tudtad volna
megoldani ilyen szépen és ilyen egyszerüen.
Mert a belsö bölcsesség nem járatja a fölösleges köröket!
Mindíg a legegyszerübb,és a legtisztább utat mutatja meg,de mindíg csak a következö lépést!
A második és harmadik lépés még ismeretlen elöttem.
S ha engem mégis inkább a távoli,meg nem történt dolog érdekel,akkor egy nem létezö dologba adok energiát,plussz félelmet. 😉
S mindennek a tetejébe amíg ,,kószálok a lehetséges élethelyzetekben”,addig is el van vonva a figyelmem a jelenröl.
Hogy mit tennék a blogban példaként említett élethelyzetekben?
Nem tudom!
S nem is kell gondolkodnom ezen,mert MOST nincs dolgom vele.
Az elméletek gyártás azért is fölösleges mert már volt arra precedens hogy a belsö hang teljesen mást súgott mint amire én elöre képesnek éreztem magamat…..:P
Hogy ha elöre kitervelem minden lépésemet akkor nem tudtam volna végigcsinálni olyan nagyszerüen!
Erika Szeretettel!
Na,jó hogy jöttél! Ez tanulságos. /nekem legalább is/
Na,jó hogy jöttél! Ez tanulságos. /nekem legalább is/
Én csak annyit fűznék ehhez, hogy korábban tizenakárhány
Én csak annyit fűznék ehhez, hogy korábban tizenakárhány Milliós tétet tettem az intuiciómra!
Nyertem! Az élet rulettjén játszottam, működik, de a hited az kell hozzá, hogy merd meglépni akkor is ha korábbi tapasztalataiddal és a józan itélőképessségeddel ellentében áll.
Ó igen!
A saját tapasztalat a hitet erösíti meg.
Most már tudom
Ó igen!
A saját tapasztalat a hitet erösíti meg.
Most már tudom biztosan hogy a belsö bölcsességem bölcsebb énnálam! 😉
Most már nem állok le vele vitatkozni,és nem harcolok ellene.
Pedig isten bizony nem adtam magam olyan könnyen! :)))
Jólvan 🙂 Jelentem, Erikának megszervezek egy valódi
Jólvan 🙂
Jelentem, Erikának megszervezek egy valódi „vérfürdőt”, hogy lássuk vajon Ő „AKKOR” mi tenne.
Lehet fogadni, leblokkol-e majd a félelemtől vagy nem? 🙂
De élőben hogy szervezed le?
Van egy kis távolság?És hogy
De élőben hogy szervezed le?
Van egy kis távolság?És hogy leszünk mi szemtanúk?:D
Mesélj,ne titkolódz !
Olyan lusta vagyok a dolgomat tenni most itthon,ez most épp,,kapóra jött:DDD
Ha valakit meg akarsz szorongatni akkor támadd a gyengepontját :
Ha valakit meg akarsz szorongatni akkor támadd a gyengepontját 🙂
Igen Ademon!
Csak akkor mi van, ha a másik fél még jobban rá tud érezni a Te gyenge pontodra?
Szerintem Ademon megoldja ezt.
Távolság ide vagy oda.
Szerintem
Szerintem Ademon megoldja ezt.
Távolság ide vagy oda.
Szerintem az a terve hogy halálra nevettet! 😉
Csak mert elképzeltem hogy Ademon bekábítózva rohangál,
üvöltve égö fákjával a kezében! :))))
Elképzeltem Erika:D Kis híja ,hogy be nem pisiltem a
Elképzeltem Erika:D Kis híja ,hogy be nem pisiltem a nevetéstől:DDD
Nagy mókamester vagy!::)))
Szia Ademon!
Na ez a ,,vajon mit tennék ha….!?” ostobaságok terelik el a figyelmet arról ami MOST van!
Bevallom éppen most hazajövet én is a ,,mit fogok tenni ha…?” kérdésen filóztam. 😛
Mert ahogy vártam a buszt,bementem közben egy internetezöbe hogy amíg van idöm a leveleimbe bekukkantsak,és jelentkezett egy régi haver hogy itt van Kölnben,és szeretné ha találkoznék vele.
Szóval ezen matekoztam most éppen,hogy mi lesz ha….(s ki is találtam vagy 3 verziót) 😉
Hogy kell ez nekem?
Szóval ilyenek….
A blogodat olvasva ,,megvilágosodtam” ;))) hogy ha más csinálja ezt,akkor van rá válaszom! 😉
Ime a fenti szöveg. 😉
Ugyhogy most ezeket önmagamnak írom elsösorban le,de nem csak magamban,hátha másvalaki is
részesedni akar belöle….
Szóval a ,,mi lenne ha…?” kérdéseknek az alapja a félelem.
Mert fel akarunk készülni egy egy bonyolult helyzetre.
S a félelem éppen az ami energiát ad a negatív eröknek!
S ha ,,gyúrunk” arra ami nincs,csak feltételezzük hogy lesz,azzal csak rásegítünk arra hogy az amire
,,gyúrunk” elöre az be is következzen.
De mivel én olyannyira a belsöhang párti vagyok,nekem már tudnom kéne hogy a belsö hang mindíg csak a következö lépést súgja meg.S nem ad tippeket esetleges helyzetekre.
Nem kell felkészülni elöre.
Még gondolkodni sem kell.
Csak tenni amire a belsö bölcsességünk késztet.
S ha visszatekintesz egy egy így megoldott helyzetre,akkor látod hogy Te egyedül nem tudtad volna
megoldani ilyen szépen és ilyen egyszerüen.
Mert a belsö bölcsesség nem járatja a fölösleges köröket!
Mindíg a legegyszerübb,és a legtisztább utat mutatja meg,de mindíg csak a következö lépést!
A második és harmadik lépés még ismeretlen elöttem.
S ha engem mégis inkább a távoli,meg nem történt dolog érdekel,akkor egy nem létezö dologba adok energiát,plussz félelmet. 😉
S mindennek a tetejébe amíg ,,kószálok a lehetséges élethelyzetekben”,addig is el van vonva a figyelmem a jelenröl.
Hogy mit tennék a blogban példaként említett élethelyzetekben?
Nem tudom!
S nem is kell gondolkodnom ezen,mert MOST nincs dolgom vele.
Az elméletek gyártás azért is fölösleges mert már volt arra precedens hogy a belsö hang teljesen mást súgott mint amire én elöre képesnek éreztem magamat…..:P
Hogy ha elöre kitervelem minden lépésemet akkor nem tudtam volna végigcsinálni olyan nagyszerüen!
Erika Szeretettel!
Na,jó hogy jöttél! Ez tanulságos. /nekem legalább is/
Na,jó hogy jöttél! Ez tanulságos. /nekem legalább is/
Én csak annyit fűznék ehhez, hogy korábban tizenakárhány
Én csak annyit fűznék ehhez, hogy korábban tizenakárhány Milliós tétet tettem az intuiciómra!
Nyertem! Az élet rulettjén játszottam, működik, de a hited az kell hozzá, hogy merd meglépni akkor is ha korábbi tapasztalataiddal és a józan itélőképessségeddel ellentében áll.
Ó igen!
A saját tapasztalat a hitet erösíti meg.
Most már tudom
Ó igen!
A saját tapasztalat a hitet erösíti meg.
Most már tudom biztosan hogy a belsö bölcsességem bölcsebb énnálam! 😉
Most már nem állok le vele vitatkozni,és nem harcolok ellene.
Pedig isten bizony nem adtam magam olyan könnyen! :)))
Jólvan 🙂 Jelentem, Erikának megszervezek egy valódi
Jólvan 🙂
Jelentem, Erikának megszervezek egy valódi „vérfürdőt”, hogy lássuk vajon Ő „AKKOR” mi tenne.
Lehet fogadni, leblokkol-e majd a félelemtől vagy nem? 🙂
De élőben hogy szervezed le?
Van egy kis távolság?És hogy
De élőben hogy szervezed le?
Van egy kis távolság?És hogy leszünk mi szemtanúk?:D
Mesélj,ne titkolódz !
Olyan lusta vagyok a dolgomat tenni most itthon,ez most épp,,kapóra jött:DDD
Ha valakit meg akarsz szorongatni akkor támadd a gyengepontját :
Ha valakit meg akarsz szorongatni akkor támadd a gyengepontját 🙂
Igen Ademon!
Csak akkor mi van, ha a másik fél még jobban rá tud érezni a Te gyenge pontodra?
Szerintem Ademon megoldja ezt.
Távolság ide vagy oda.
Szerintem
Szerintem Ademon megoldja ezt.
Távolság ide vagy oda.
Szerintem az a terve hogy halálra nevettet! 😉
Csak mert elképzeltem hogy Ademon bekábítózva rohangál,
üvöltve égö fákjával a kezében! :))))
Elképzeltem Erika:D Kis híja ,hogy be nem pisiltem a
Elképzeltem Erika:D Kis híja ,hogy be nem pisiltem a nevetéstől:DDD
Nagy mókamester vagy!::)))
Had válaszoljak a saját blogom feltevésére 🙂 Minden esetben
Had válaszoljak a saját blogom feltevésére 🙂
Minden esetben rengeteg dologtól függne, hogy épp mit tennék. De ezek összjátéka számítana igazán. Vagyis amennyire lehet felmérném az adott helyzetet (ebben az esetben jó gyorsan), és eszerint cselekednék. Ebbe beletartozik az, hogy én mit szeretnék és a támadóm mit szeretne, ezenkívül a saját képességeim és lehetőségeim, és amennyire ezt a támadómban esetében is fel tudom mérni…. stb. lehetne sorolni a tényezőket. Egy dolgot biztosan tudok: minél előbb konfliktus mentes állapotot teremteni a lehető legkevesebb veszteséggel.
És hogy az összkép függvényében mit tennék? Ebbe minden belefér mit csak le tudok képzelni, viszont vicces, de hogy a lehetőségeimből mit választanék, azt nem én dönteném el hanem az ellenfelem 🙂 Legalábbis annak a „tudatállapota”, a belőle sugárzó szándéka és mentalitása. Ha érezném, hogy élvezetből, szándékos kegyetlenségből teszi amit tesz akkor akkor nincs bocsánat. Egy ilyen ember aki tudatosan áll ki a kegyetlenség mellett nagyon veszélyes, éppen ezért nem fognám vissza magam az eszközeimben. Ha keserűségből tenné amit tesz, akkor ott még lehetne beszélni a fejével, mert megérthető a helyzete. Az adott drogos példa esetében a megbeszélés valószínű értelmetlen lenne, mert ebben a tudatállapotban ők beszámíthatatlanok. Itt kéne a legspontánabban viselkedni, mert nem lehet tudni, hogy épp mi jön. A koncentrált figyelem és jelenlét minden esetben fontos, de itt különösképpen.
Persze a menekülés is bizonyos esetekben szóba jöhet, de az a legtehetetlenebb esetben, és nyilván ha lenne idő rá a rendőrséget is hívnám mielőtt akcióba lendülnék 🙂
A fentiek minden szituációra érvényesek, csak a szituáció „intenzitása” lenne más. A második esetben végiggondolnám a helyzetet, de itt is a cél a konfliktus megelőzése, kezelése lenne.
Tehát fokozott figyelem, tudatos felmérés, és cselekvés. Éles helyzetben (1) a lehetőségekben való válogatás luxus lenne, okos ember teszi, amit tenni tud, nem szabad elvi kérdést csinálni a dologból. A többi kettőben (2, 3) lehet kicsit gondolkodni, számba venni a lehetőségeket, de ott se szabad leragadni az agyalásnál, idővel mindenképp dönteni kell.
Egy a fontos: akármilyen spirituális szent emberek is vagyunk, még véletlenül se ideologizáljuk meg a szitut, se ne kavarodjunk naiv élet-elméletekbe és filozófiákba. A valóság az valóság, akármit is rendelünk gondolatban hozzá.
Drága Ademon!
Ez mind szép és jó,de hol van ebben a folytonos jelen!?
Csak kérdezem…. 😛
Kicsit konkrétabban. Mire is akarsz kilyukadni? 🙂
Kicsit konkrétabban. Mire is akarsz kilyukadni? 🙂
Itt és Most!
Minden más agyalás fölösleges.
Erre.
Lazíts
Itt és Most!
Minden más agyalás fölösleges.
Erre.
Lazíts már!!!! Nem bántani jöttem! 🙂
Közhelyezünk drágám? 🙂 Nem fölösleges mert az „Itt is Most”
Közhelyezünk drágám? 🙂
Nem fölösleges mert az „Itt és Most” ebben a laza formában nem mindenkinél működne. Nem szoktál ezen sokat gondolkodni ugye? 🙂
Igen Kicsi Szívem mindenkinek nem is….!
Most azt súgja a belsö
Igen Kicsi Szívem mindenkinek nem is….!
Most azt súgja a belsö hang nekem hogy mondjam el. 😉
Hátha valakinek csak ennyi kell….
A kedvedért 🙂 „A koncentrált figyelem és jelenlét minden esetbe
A kedvedért 🙂
„A koncentrált figyelem és jelenlét minden esetben fontos…”
„Tehát fokozott figyelem, tudatos felmérés, és cselekvés”
Mi ez, ha nem az „Itt és a „Most”? 🙂
,,Mi ez, ha nem az „Itt és a „Most”? :)”
Hát épp nem ez! 😉
Gondold át mégegyszer.
A jelenben azon matekozol hogy mi lenne HA….!?
HA talán ESETLEG az általad felvázolt szituáció megtörténne.
Nem gyözködni akarlak,csak jelzem hogy már itt kilóg a lóláb
de nagyon…! 😉
Szép napot Neked!
egyetlen váratlan tényező is képes kizökkenteni előre tervezett
egyetlen váratlan tényező is képes kizökkenteni előre tervezett reakciónkat adott szitura, de akár több ilyen elem is lehet.
A megelőzésre érdemes koncentrálni, hogy a „feladványok” egyike sem történjen meg velünk.
Tanítóm bölcsessége: ne akarjunk mindent előre tudni mert megzavarhatja elménket, spiri fejlődésünk menetét, gondolj csak arra, amikor este sötétben haladsz autóddal az országúton, autód reflektora néhány száz métert világít csak be előtted, mégis biztosan célbaérsz többszáz Kilóméteres utadon.
Kedves Medve!
,,A megelőzésre érdemes koncentrálni, hogy a „feladványok” egyike sem történjen meg velünk.”
Tényleg?
Mond csak miért?
Szerintem meg ha koncentrálsz valamire,energiát adsz neki.
Ha megúszásra játszol,akkor konkrétan félelem energiával táplálod
azt amit konkrétan elkerülni igyekszel.
Erika Szeretettel!
Valami konstruktív javaslat? Bizonyára már minden helytelen
Valami konstruktív javaslat? Bizonyára már minden helytelen (energia oda, energia el…stb.) 🙂
Kedves Erika, én nem a „megúszásra játszok”, hanem eleve
Kedves Erika, én nem a „megúszásra játszok”, hanem eleve kirekesztem életemből a szeretetteljes gondolatok megélése által a konfliktus helyzetek potenciális lehetőségét is. Ennek dacára elvétve szembekerülhetek akár a hétköznapok konfliktusaival, ezek elől nem menekülni, hanem oldani szerencsés. A konfliktuskezelés éppen úgy tanúlható, mint az ABC.
Rajtad áll, hogy gerjeszted vagy oldod, a reakcióddal, gondolatoddal, érzelmeiddel, gesztusaiddal, testbeszédeddel, stb.
A te reakciód váltja ki környezeted reakcióját feléd.
Mivel rövid időn belül több témakörhöz kapcsolódott a bátorság, a halál szavak, így sok(k)nak tünhet említésük. Volt aki konkrétan rá is kérdezett a részletekre. Nem gondolom, hogy bárkinek is bizonygatnom kellene bármit is.
„Szerintem meg ha koncentrálsz valamire,energiát adsz neki.
Ha megúszásra játszol,akkor konkrétan félelem energiával táplálod
azt amit konkrétan elkerülni igyekszel.”-Ebben egyetértek, azonban hitem szerint ilyet nem tennék.
Szeretettel:Medve
Szerintem nem igazán ment át neked, hogy miként is kell
Szerintem nem igazán ment át neked, hogy miként is kell értelmezni a leírtakat… 🙂
Hát nem…! 😉
De hát nem is kell tudnom nekem annyi mindent!
Hát nem…! 😉
De hát nem is kell tudnom nekem annyi mindent! :))))
Meghagyom Neked ezt a tisztséget Kicsi Szívem! 😉
„De hát nem is kell tudnom nekem annyi mindent! :))))”
Erre ne
„De hát nem is kell tudnom nekem annyi mindent! :))))”
Erre ne vegyél mérget. Mindent nyilván nem is lehet, de nem árt ha van mit. Meglátjuk mit tartogat neked még az élet 🙂
,,Meglátjuk mit tartogat neked még az élet
,,Meglátjuk mit tartogat neked még az élet :)”
,,Meglátjuk”!?
Miért a Tiédet már tudod,és már csak a más jövöje az ami újdonsággal szolgálhat a Számodra Kedves? :))))
Meg aztán úgy beszélsz mint egy élete végére ért öreg ember….
Hé!Én vagyok az idösebb!Amúgy meg….
Földi idöszámítás szerint ebben az életben…. ! 😛
Na jó azért megengedem hogy tegezz! 😉
Erika néni Szeretettel!
Had válaszoljak a saját blogom feltevésére 🙂 Minden esetben
Had válaszoljak a saját blogom feltevésére 🙂
Minden esetben rengeteg dologtól függne, hogy épp mit tennék. De ezek összjátéka számítana igazán. Vagyis amennyire lehet felmérném az adott helyzetet (ebben az esetben jó gyorsan), és eszerint cselekednék. Ebbe beletartozik az, hogy én mit szeretnék és a támadóm mit szeretne, ezenkívül a saját képességeim és lehetőségeim, és amennyire ezt a támadómban esetében is fel tudom mérni…. stb. lehetne sorolni a tényezőket. Egy dolgot biztosan tudok: minél előbb konfliktus mentes állapotot teremteni a lehető legkevesebb veszteséggel.
És hogy az összkép függvényében mit tennék? Ebbe minden belefér mit csak le tudok képzelni, viszont vicces, de hogy a lehetőségeimből mit választanék, azt nem én dönteném el hanem az ellenfelem 🙂 Legalábbis annak a „tudatállapota”, a belőle sugárzó szándéka és mentalitása. Ha érezném, hogy élvezetből, szándékos kegyetlenségből teszi amit tesz akkor akkor nincs bocsánat. Egy ilyen ember aki tudatosan áll ki a kegyetlenség mellett nagyon veszélyes, éppen ezért nem fognám vissza magam az eszközeimben. Ha keserűségből tenné amit tesz, akkor ott még lehetne beszélni a fejével, mert megérthető a helyzete. Az adott drogos példa esetében a megbeszélés valószínű értelmetlen lenne, mert ebben a tudatállapotban ők beszámíthatatlanok. Itt kéne a legspontánabban viselkedni, mert nem lehet tudni, hogy épp mi jön. A koncentrált figyelem és jelenlét minden esetben fontos, de itt különösképpen.
Persze a menekülés is bizonyos esetekben szóba jöhet, de az a legtehetetlenebb esetben, és nyilván ha lenne idő rá a rendőrséget is hívnám mielőtt akcióba lendülnék 🙂
A fentiek minden szituációra érvényesek, csak a szituáció „intenzitása” lenne más. A második esetben végiggondolnám a helyzetet, de itt is a cél a konfliktus megelőzése, kezelése lenne.
Tehát fokozott figyelem, tudatos felmérés, és cselekvés. Éles helyzetben (1) a lehetőségekben való válogatás luxus lenne, okos ember teszi, amit tenni tud, nem szabad elvi kérdést csinálni a dologból. A többi kettőben (2, 3) lehet kicsit gondolkodni, számba venni a lehetőségeket, de ott se szabad leragadni az agyalásnál, idővel mindenképp dönteni kell.
Egy a fontos: akármilyen spirituális szent emberek is vagyunk, még véletlenül se ideologizáljuk meg a szitut, se ne kavarodjunk naiv élet-elméletekbe és filozófiákba. A valóság az valóság, akármit is rendelünk gondolatban hozzá.
Drága Ademon!
Ez mind szép és jó,de hol van ebben a folytonos jelen!?
Csak kérdezem…. 😛
Kicsit konkrétabban. Mire is akarsz kilyukadni? 🙂
Kicsit konkrétabban. Mire is akarsz kilyukadni? 🙂
Itt és Most!
Minden más agyalás fölösleges.
Erre.
Lazíts
Itt és Most!
Minden más agyalás fölösleges.
Erre.
Lazíts már!!!! Nem bántani jöttem! 🙂
Közhelyezünk drágám? 🙂 Nem fölösleges mert az „Itt is Most”
Közhelyezünk drágám? 🙂
Nem fölösleges mert az „Itt és Most” ebben a laza formában nem mindenkinél működne. Nem szoktál ezen sokat gondolkodni ugye? 🙂
Igen Kicsi Szívem mindenkinek nem is….!
Most azt súgja a belsö
Igen Kicsi Szívem mindenkinek nem is….!
Most azt súgja a belsö hang nekem hogy mondjam el. 😉
Hátha valakinek csak ennyi kell….
A kedvedért 🙂 „A koncentrált figyelem és jelenlét minden esetbe
A kedvedért 🙂
„A koncentrált figyelem és jelenlét minden esetben fontos…”
„Tehát fokozott figyelem, tudatos felmérés, és cselekvés”
Mi ez, ha nem az „Itt és a „Most”? 🙂
,,Mi ez, ha nem az „Itt és a „Most”? :)”
Hát épp nem ez! 😉
Gondold át mégegyszer.
A jelenben azon matekozol hogy mi lenne HA….!?
HA talán ESETLEG az általad felvázolt szituáció megtörténne.
Nem gyözködni akarlak,csak jelzem hogy már itt kilóg a lóláb
de nagyon…! 😉
Szép napot Neked!
egyetlen váratlan tényező is képes kizökkenteni előre tervezett
egyetlen váratlan tényező is képes kizökkenteni előre tervezett reakciónkat adott szitura, de akár több ilyen elem is lehet.
A megelőzésre érdemes koncentrálni, hogy a „feladványok” egyike sem történjen meg velünk.
Tanítóm bölcsessége: ne akarjunk mindent előre tudni mert megzavarhatja elménket, spiri fejlődésünk menetét, gondolj csak arra, amikor este sötétben haladsz autóddal az országúton, autód reflektora néhány száz métert világít csak be előtted, mégis biztosan célbaérsz többszáz Kilóméteres utadon.
Kedves Medve!
,,A megelőzésre érdemes koncentrálni, hogy a „feladványok” egyike sem történjen meg velünk.”
Tényleg?
Mond csak miért?
Szerintem meg ha koncentrálsz valamire,energiát adsz neki.
Ha megúszásra játszol,akkor konkrétan félelem energiával táplálod
azt amit konkrétan elkerülni igyekszel.
Erika Szeretettel!
Valami konstruktív javaslat? Bizonyára már minden helytelen
Valami konstruktív javaslat? Bizonyára már minden helytelen (energia oda, energia el…stb.) 🙂
Kedves Erika, én nem a „megúszásra játszok”, hanem eleve
Kedves Erika, én nem a „megúszásra játszok”, hanem eleve kirekesztem életemből a szeretetteljes gondolatok megélése által a konfliktus helyzetek potenciális lehetőségét is. Ennek dacára elvétve szembekerülhetek akár a hétköznapok konfliktusaival, ezek elől nem menekülni, hanem oldani szerencsés. A konfliktuskezelés éppen úgy tanúlható, mint az ABC.
Rajtad áll, hogy gerjeszted vagy oldod, a reakcióddal, gondolatoddal, érzelmeiddel, gesztusaiddal, testbeszédeddel, stb.
A te reakciód váltja ki környezeted reakcióját feléd.
Mivel rövid időn belül több témakörhöz kapcsolódott a bátorság, a halál szavak, így sok(k)nak tünhet említésük. Volt aki konkrétan rá is kérdezett a részletekre. Nem gondolom, hogy bárkinek is bizonygatnom kellene bármit is.
„Szerintem meg ha koncentrálsz valamire,energiát adsz neki.
Ha megúszásra játszol,akkor konkrétan félelem energiával táplálod
azt amit konkrétan elkerülni igyekszel.”-Ebben egyetértek, azonban hitem szerint ilyet nem tennék.
Szeretettel:Medve
Szerintem nem igazán ment át neked, hogy miként is kell
Szerintem nem igazán ment át neked, hogy miként is kell értelmezni a leírtakat… 🙂
Hát nem…! 😉
De hát nem is kell tudnom nekem annyi mindent!
Hát nem…! 😉
De hát nem is kell tudnom nekem annyi mindent! :))))
Meghagyom Neked ezt a tisztséget Kicsi Szívem! 😉
„De hát nem is kell tudnom nekem annyi mindent! :))))”
Erre ne
„De hát nem is kell tudnom nekem annyi mindent! :))))”
Erre ne vegyél mérget. Mindent nyilván nem is lehet, de nem árt ha van mit. Meglátjuk mit tartogat neked még az élet 🙂
,,Meglátjuk mit tartogat neked még az élet
,,Meglátjuk mit tartogat neked még az élet :)”
,,Meglátjuk”!?
Miért a Tiédet már tudod,és már csak a más jövöje az ami újdonsággal szolgálhat a Számodra Kedves? :))))
Meg aztán úgy beszélsz mint egy élete végére ért öreg ember….
Hé!Én vagyok az idösebb!Amúgy meg….
Földi idöszámítás szerint ebben az életben…. ! 😛
Na jó azért megengedem hogy tegezz! 😉
Erika néni Szeretettel!
A pillanatnyi helyzetmegítélésemtől függ ,
nem kötném meg előre a magam kezét a döntésben , másrészt nem szeretném bevonzani , teremteni a túl élénk vágyképpel saját valóságnak . Az eddigi önismeretemmel azért valószínűsíteni mégiscsak tudok reakciókat .
( Ha helyzetgyakorlatot akarok csinálni , én akkor inkább pozitívat képzelek el :pl . becsöppenek egy buliba , ahol az egyszerűség kedvért csak egy facér hölgy van , aki éppen álmaim nője , és erőteljesen kinyílvánítja az érdeklődését a lelki nagyszerűségem iránt . és felteszem ekkor magamnak a kérdést , hogy vajon őt választanám – e? )
1. Megvakarnám változatosságképpen hátulról a gatyámat . . Ha az ujjam megszemlélve intakt , akkor mindenki elfoglalná az előre eltervezett védekezési helyzetét a legjobban védhetőnek előre kiépített helyeken , és az előre megbeszélt módon felvennénk a küzdelmet , ha az akadályrendszeren át tudnak törni . Ha barnás illatot észlelek , akkor a menekülési úton sipirc , lehetőleg együtt , de ha nem , akkor feleség , gyerek , én sorrendben . A gyermekeim sose fognak feleséget szülni , viszont még elképzelhető . A kommunikációt a támadókkal ez esetben értelmetlennek tartom , csak a pillanatnyi isteni sugallat teheti nyerővé . A szülöfőld , lakóhely tehát életünk alapja védelmében minden megengedett , csak az egyénnek a harc szörnyűségei közben lemálló erkölcsisége szabhat határt . A józan ész a kíméletlen és furfangos csapások szükségességét sugallja , hogy minél kevesebb legyen a saját áldozat .
Rendőrt nem hívnék ,mert nem tudhatom : nem – e a kijövő volt a magyar zászlót megtaposó , a földön fekvőt megrugdosó amerikai stílusú állat Pesten a forradalomkor , mert ha újra kitör belőle az idomított reflex az árpádsávos zászló láttán , akkor dupla csapás éri a házam .
2. A nagyanyám anno simán közölte az őt téritőkkel , hogy zsidó , mire azok szó nélkül leváltak róla . Azóta is ezen nevetek , ha eszembe jut , hiszen nem is volt körülmetélve .
Én a kegyes hazugságnak is ellene vagyok , noha csak elvileg , ezért a legvalószínűbb az , hogy tapintatosan elkerülném őket . Mivel úgyis az egyedülléthez vagyok szokva , ez nagy törést nem okozna nekem . Lehet ,hogy néha próbálnék vitatkozni velük , de valószínűleg hamar rájönnék , hogy sok lúd disznót győz , és én pedig jobb szeretem magam megrágni az elém öntött moslékot , nem szükséges , hogy meg is tömjenek vele .
3. Ha cigány az illető akkor hívom a rendőrt , hogy egy gárdista pofoz egy járókelőt , de sokkal valószínűbb , hogy nem , mert pillanatokon belül ott lenne a csoportszolidaritás , késel villával a kezében , és ocsmány szavakkal a száján , gonosz indulatokkal a lelkében , és igazoltatva és megalázva kellene eltakarodnom a helyszínről .
Ha magyar akkor talán közbelépnék , de akkor is csak akkor , ha azt meggondolás nélkül tenném , tehát már benne lennék a szituációban , mikorra mérlegelni kezdenék .
Üdvözlettel : felacsó
Felacsó…
ezt köszönöm, nagyon szórakoztató volt, még most is nevetek:-)
A pillanatnyi helyzetmegítélésemtől függ ,
nem kötném meg előre a magam kezét a döntésben , másrészt nem szeretném bevonzani , teremteni a túl élénk vágyképpel saját valóságnak . Az eddigi önismeretemmel azért valószínűsíteni mégiscsak tudok reakciókat .
( Ha helyzetgyakorlatot akarok csinálni , én akkor inkább pozitívat képzelek el :pl . becsöppenek egy buliba , ahol az egyszerűség kedvért csak egy facér hölgy van , aki éppen álmaim nője , és erőteljesen kinyílvánítja az érdeklődését a lelki nagyszerűségem iránt . és felteszem ekkor magamnak a kérdést , hogy vajon őt választanám – e? )
1. Megvakarnám változatosságképpen hátulról a gatyámat . . Ha az ujjam megszemlélve intakt , akkor mindenki elfoglalná az előre eltervezett védekezési helyzetét a legjobban védhetőnek előre kiépített helyeken , és az előre megbeszélt módon felvennénk a küzdelmet , ha az akadályrendszeren át tudnak törni . Ha barnás illatot észlelek , akkor a menekülési úton sipirc , lehetőleg együtt , de ha nem , akkor feleség , gyerek , én sorrendben . A gyermekeim sose fognak feleséget szülni , viszont még elképzelhető . A kommunikációt a támadókkal ez esetben értelmetlennek tartom , csak a pillanatnyi isteni sugallat teheti nyerővé . A szülöfőld , lakóhely tehát életünk alapja védelmében minden megengedett , csak az egyénnek a harc szörnyűségei közben lemálló erkölcsisége szabhat határt . A józan ész a kíméletlen és furfangos csapások szükségességét sugallja , hogy minél kevesebb legyen a saját áldozat .
Rendőrt nem hívnék ,mert nem tudhatom : nem – e a kijövő volt a magyar zászlót megtaposó , a földön fekvőt megrugdosó amerikai stílusú állat Pesten a forradalomkor , mert ha újra kitör belőle az idomított reflex az árpádsávos zászló láttán , akkor dupla csapás éri a házam .
2. A nagyanyám anno simán közölte az őt téritőkkel , hogy zsidó , mire azok szó nélkül leváltak róla . Azóta is ezen nevetek , ha eszembe jut , hiszen nem is volt körülmetélve .
Én a kegyes hazugságnak is ellene vagyok , noha csak elvileg , ezért a legvalószínűbb az , hogy tapintatosan elkerülném őket . Mivel úgyis az egyedülléthez vagyok szokva , ez nagy törést nem okozna nekem . Lehet ,hogy néha próbálnék vitatkozni velük , de valószínűleg hamar rájönnék , hogy sok lúd disznót győz , és én pedig jobb szeretem magam megrágni az elém öntött moslékot , nem szükséges , hogy meg is tömjenek vele .
3. Ha cigány az illető akkor hívom a rendőrt , hogy egy gárdista pofoz egy járókelőt , de sokkal valószínűbb , hogy nem , mert pillanatokon belül ott lenne a csoportszolidaritás , késel villával a kezében , és ocsmány szavakkal a száján , gonosz indulatokkal a lelkében , és igazoltatva és megalázva kellene eltakarodnom a helyszínről .
Ha magyar akkor talán közbelépnék , de akkor is csak akkor , ha azt meggondolás nélkül tenném , tehát már benne lennék a szituációban , mikorra mérlegelni kezdenék .
Üdvözlettel : felacsó
Felacsó…
ezt köszönöm, nagyon szórakoztató volt, még most is nevetek:-)
1. Szólnék a rendőrségnek (feltételezésekre nem alapozunk
1. Szólnék a rendőrségnek (feltételezésekre nem alapozunk lehet h épp arra jár valaki), vagy/és gyorsan valakiknek ha vannak közelebb és segíteni hívom őket. A nőmnek odaadom az egyik vadászpuskát és a gyerekeimmel előre küldöm menekülni (a gyerekeimet nem fogom a túlerőnek kitenni, az anyjukra meg még szükségük van és kell h legyen egy felnőtt a menekülőkkel). Kiengedem az állatokat, és a zavargók felé terelem, és a vadászpuskával a kezemben én is a támadók elébe megyek. Ha van traktorom, abba ülök, ha van valami még nagyobb gépem, abba. Néhányszor a levegőbe vagy a földre lövök eléjük jelezvén, hogy ne tovább, majd közlöm, hogy egy percen belül elárasztják a rendőrök és a szomszédok ezt a helyet úgyhogy hordják el magukat de rögtön. Azt is tudatosítanám bennük, hogy a golyó előbb utoléri őket, mint ők vagy a fáklyáik engem. (Ha kell demonstrálnám is, akár azzal, hogy valamelyik lábára lövök.) Aztán várnám mi a reakció. Ha megtorpannak, és dumálni kezdenek, meg hőzöngeni, tovább húzom az időt, amíg lehet. Ha nem tudom ezzel megállítani a támadókat, felkötöm a nagyon sebes nyúlcipőm. Túlerővel nem szállunk szembe. Az élet többet ér, mint amit birtokolhatunk.
2. Nyomatékosan kommunikálom, hogy nagyon bírom őket, de a hitüktől függetlenül és az viszont egyáltalán nem érdekel. Ha nekik így jó, jó nekem is. Ha továbbra sem veszik, azt is megmondom, hogy nem szívesen barátkozom olyanokkal, akik ne veszik figyelembe a kérésem, hogy nem szeretem ha valamit rám akarnak erőltetni és ha így folytatódik a dolog, sajnálattal ugyan, de el kell köszönnöm tőlük. Megkérem őket, h adjuk át magunkat a találkozásunknak és az estének inkább ha lehetséges és váltsunk témát. Ha továbbra sem megy, elengedem a szitut, elnézést kérek, udvariasan elköszönök és más társaság után nézek.
Ez az alapállás.
Egyébként attól függően, hogy milyenek ezek az emberek egy ideig el szoktam szórakozni azzal, hogy megfigyelem, hol tartanak a zsákutcájukban, és megpróbálom olyan módon segíteni őket, hogy olyan kérdéseket és kételyeket ébresztek bennük, ami idővel ráébresztheti őket a tévedésükre. de ehhez nagyon jó megfigyelőnek kell lenni, jól kommunikálni, és csak ott nyúlni bele a dologba, ahol tényleg lehet és kell, egy kedélyes vita közepette, amiben észre sem veszik, mi is történik valójában. 🙂 Vigyázni kell, mert vannak, akiknek ha időlegesen is ott a helyük az elvakultak közt, lássuk be mind elvakultak vagyunk még azokban a dolgokban, amelyekben nem látunk tisztán … de vannak, akik becsapják önmaguk és már maguk is sejtik. Az ilyenek kibillenthetők. Ki kell tapogatni, kinél, mi a helyzet.
És mindig figyelni mindig kell, mert semmilyen találkozás nincs véletlenül. Én sokat tanultam ilyen „elvakult” emberektől. Ha mást nem, róluk. Érdemes egy kicsit beszélgetni velük, megismeri a világukat, mielőtt lelépünk. Még akár adhatunk is egymásnak valamit.
Mindenesetre az az este már nem az az este…
3. Ha van tapasztalatom küzdősportban egyedül zavarom el az illetőt, ha nincs, segítséget hívok, és úgy. Valószínűleg mindkét esetben rendőrt is hívok, és ezt tudatosítom a támadóban is a testi kényszerítés alkalmazása előtt. Nehéz írásban átadni, hogyan is kezdene az ember egy ilyenhez, itt csak az elmélet jön át, amin aztán lehet vég nélkül vitatkozni. A lényeg nem az mit mondunk, vagy teszünk, hanem az, milyen szellemi erővel, meggyőződéssel, önbizalommal, nyugalommal és tudatos szerep-játékkal tesszük. Egy agresszorral szemben ugyanolyan nagy energiával, vagy még nagyobbal kell megkezdeni a közbelépést, mint amit ő éppen keresztülvisz, mert mást meg sem hall, vagy csak még agresszívabb lesz tőle. Amikor a fiam hisztizik, ha nyugodt derűvel nemet mondok, befordul és dúl fúl, mert visszapattan az energiája rólam, még dühösebb lesz, amíg be nem látja, hiába a hiszti. Ha viszont az ő energiájával dobom vissza a labdát az infóval együtt amit fel kéne fogni (és nekem nagyon tudnom kell miért!), akkor egy pillanat alatt kioltódik a haragja, és „medibe” esik. Látszik, hogy „veszi a lapot”, aztán elkezdenek forogni megint a kerekek a kis okos agyában, hogyan bújhatna ki az valóság belátása alól… 🙂 De a töltésnek már annyi. Újra kell generálnia, ami már nem mindig éri meg. 🙂
Egyébként a Wing-chun (asszem így kell írni) szellemi sport is ezt technikát használja: az ellenfél lendületét és erejét használja fel ahelyett, hogy saját erőt kellene előállítani az ütés elhárításához. Az ellenfél gyakorlatilag a saját erejének csapdájába esik. 🙂
És persze a körültekintés is nagyon fontos. Mindenképpen alaposan meg kellene figyelni a körülményeket. Van e nála fegyver, milyen, stb. Meg persze a megtámadottat is. Sose lehet tudni. És az erőviszonyok helyes felmrése ilyen esetben döntő.
Namaszte
„Egyébként a Wing-chun (asszem így kell írni) szellemi sport is
„Egyébként a Wing-chun (asszem így kell írni) szellemi sport is ezt technikát használja: az ellenfél lendületét és erejét használja fel ahelyett, hogy saját erőt kellene előállítani az ütés elhárításához. Az ellenfél gyakorlatilag a saját erejének csapdájába esik. :)”
Kedvemre való a módszer 🙂 Azt hiszem efelé fogok mozdulni a vizsgálataimban 🙂
1. Szólnék a rendőrségnek (feltételezésekre nem alapozunk
1. Szólnék a rendőrségnek (feltételezésekre nem alapozunk lehet h épp arra jár valaki), vagy/és gyorsan valakiknek ha vannak közelebb és segíteni hívom őket. A nőmnek odaadom az egyik vadászpuskát és a gyerekeimmel előre küldöm menekülni (a gyerekeimet nem fogom a túlerőnek kitenni, az anyjukra meg még szükségük van és kell h legyen egy felnőtt a menekülőkkel). Kiengedem az állatokat, és a zavargók felé terelem, és a vadászpuskával a kezemben én is a támadók elébe megyek. Ha van traktorom, abba ülök, ha van valami még nagyobb gépem, abba. Néhányszor a levegőbe vagy a földre lövök eléjük jelezvén, hogy ne tovább, majd közlöm, hogy egy percen belül elárasztják a rendőrök és a szomszédok ezt a helyet úgyhogy hordják el magukat de rögtön. Azt is tudatosítanám bennük, hogy a golyó előbb utoléri őket, mint ők vagy a fáklyáik engem. (Ha kell demonstrálnám is, akár azzal, hogy valamelyik lábára lövök.) Aztán várnám mi a reakció. Ha megtorpannak, és dumálni kezdenek, meg hőzöngeni, tovább húzom az időt, amíg lehet. Ha nem tudom ezzel megállítani a támadókat, felkötöm a nagyon sebes nyúlcipőm. Túlerővel nem szállunk szembe. Az élet többet ér, mint amit birtokolhatunk.
2. Nyomatékosan kommunikálom, hogy nagyon bírom őket, de a hitüktől függetlenül és az viszont egyáltalán nem érdekel. Ha nekik így jó, jó nekem is. Ha továbbra sem veszik, azt is megmondom, hogy nem szívesen barátkozom olyanokkal, akik ne veszik figyelembe a kérésem, hogy nem szeretem ha valamit rám akarnak erőltetni és ha így folytatódik a dolog, sajnálattal ugyan, de el kell köszönnöm tőlük. Megkérem őket, h adjuk át magunkat a találkozásunknak és az estének inkább ha lehetséges és váltsunk témát. Ha továbbra sem megy, elengedem a szitut, elnézést kérek, udvariasan elköszönök és más társaság után nézek.
Ez az alapállás.
Egyébként attól függően, hogy milyenek ezek az emberek egy ideig el szoktam szórakozni azzal, hogy megfigyelem, hol tartanak a zsákutcájukban, és megpróbálom olyan módon segíteni őket, hogy olyan kérdéseket és kételyeket ébresztek bennük, ami idővel ráébresztheti őket a tévedésükre. de ehhez nagyon jó megfigyelőnek kell lenni, jól kommunikálni, és csak ott nyúlni bele a dologba, ahol tényleg lehet és kell, egy kedélyes vita közepette, amiben észre sem veszik, mi is történik valójában. 🙂 Vigyázni kell, mert vannak, akiknek ha időlegesen is ott a helyük az elvakultak közt, lássuk be mind elvakultak vagyunk még azokban a dolgokban, amelyekben nem látunk tisztán … de vannak, akik becsapják önmaguk és már maguk is sejtik. Az ilyenek kibillenthetők. Ki kell tapogatni, kinél, mi a helyzet.
És mindig figyelni mindig kell, mert semmilyen találkozás nincs véletlenül. Én sokat tanultam ilyen „elvakult” emberektől. Ha mást nem, róluk. Érdemes egy kicsit beszélgetni velük, megismeri a világukat, mielőtt lelépünk. Még akár adhatunk is egymásnak valamit.
Mindenesetre az az este már nem az az este…
3. Ha van tapasztalatom küzdősportban egyedül zavarom el az illetőt, ha nincs, segítséget hívok, és úgy. Valószínűleg mindkét esetben rendőrt is hívok, és ezt tudatosítom a támadóban is a testi kényszerítés alkalmazása előtt. Nehéz írásban átadni, hogyan is kezdene az ember egy ilyenhez, itt csak az elmélet jön át, amin aztán lehet vég nélkül vitatkozni. A lényeg nem az mit mondunk, vagy teszünk, hanem az, milyen szellemi erővel, meggyőződéssel, önbizalommal, nyugalommal és tudatos szerep-játékkal tesszük. Egy agresszorral szemben ugyanolyan nagy energiával, vagy még nagyobbal kell megkezdeni a közbelépést, mint amit ő éppen keresztülvisz, mert mást meg sem hall, vagy csak még agresszívabb lesz tőle. Amikor a fiam hisztizik, ha nyugodt derűvel nemet mondok, befordul és dúl fúl, mert visszapattan az energiája rólam, még dühösebb lesz, amíg be nem látja, hiába a hiszti. Ha viszont az ő energiájával dobom vissza a labdát az infóval együtt amit fel kéne fogni (és nekem nagyon tudnom kell miért!), akkor egy pillanat alatt kioltódik a haragja, és „medibe” esik. Látszik, hogy „veszi a lapot”, aztán elkezdenek forogni megint a kerekek a kis okos agyában, hogyan bújhatna ki az valóság belátása alól… 🙂 De a töltésnek már annyi. Újra kell generálnia, ami már nem mindig éri meg. 🙂
Egyébként a Wing-chun (asszem így kell írni) szellemi sport is ezt technikát használja: az ellenfél lendületét és erejét használja fel ahelyett, hogy saját erőt kellene előállítani az ütés elhárításához. Az ellenfél gyakorlatilag a saját erejének csapdájába esik. 🙂
És persze a körültekintés is nagyon fontos. Mindenképpen alaposan meg kellene figyelni a körülményeket. Van e nála fegyver, milyen, stb. Meg persze a megtámadottat is. Sose lehet tudni. És az erőviszonyok helyes felmrése ilyen esetben döntő.
Namaszte
„Egyébként a Wing-chun (asszem így kell írni) szellemi sport is
„Egyébként a Wing-chun (asszem így kell írni) szellemi sport is ezt technikát használja: az ellenfél lendületét és erejét használja fel ahelyett, hogy saját erőt kellene előállítani az ütés elhárításához. Az ellenfél gyakorlatilag a saját erejének csapdájába esik. :)”
Kedvemre való a módszer 🙂 Azt hiszem efelé fogok mozdulni a vizsgálataimban 🙂
A történeteket olvasva az jutott eszembe, hogy Ádám arra szeretn
A történeteket olvasva az jutott eszembe, hogy Ádám arra szeretne bizonyítékot, hogy bizonyos helyzetekben igenis jogos az erőszak alkalmazása.
Ha tévedek, majd ő kijavít.
Csak távoli kapcsolatban áll a sztorikkal, de pedagógusi múltamból felmerült egy emlék: Krisztit folyamatosan kergették a fiúk. Ő állandóan jött panaszkodni, segítséget kérni. Egy ideig persze a felnőtt „rendet rak”, vagyis helyes viselkedésre kéri a fiúkat, de ennek a hatása igen rövid idejű volt, Kriszti megint jött nyafogni Aztán meguntam, és megkérdeztem a kislányt, vajon Katát, aki ugyanolyan, mint ő, miért nem kergeti senki?
🙂
És mit válaszolt Kriszti? Rájött? Vagy csak elbiggyesztette a
És mit válaszolt Kriszti? Rájött? Vagy csak elbiggyesztette a száját?:)
Azt hiszem, nagy felismerésre tettem szert a viselkedése láttán:
Azt hiszem, nagy felismerésre tettem szert a viselkedése láttán: talán az utolsó szavaimat nem is hallotta, mert a szeme az őt kergető fiúkat kereste, és már szaladt is oda incselkedni velük.
Így van, ez is benne van. Meg egyébként is érdekel, hogy
Így van, ez is benne van. Meg egyébként is érdekel, hogy ezoterikához vonzódó emberek hogyan oldanának meg hasonló helyzeteket. Én pl. szeretném az életet a lehető legtöbb oldalról megélni és figyelni, emellett van bennem a háttérben egy kalandozó jellem, mely hasznos dolognak tartja bizonyos esetekben a harcot. Nem tartom túl hatásos megoldásnak a pusztán elfogadásról és „szeretetről” szóló naivan idealista szemléleteket olyan helyzetekben, amikor egyértelmű, hogy a másik félnek az ártás és a konfliktus a célja.
Minden emberben adódhatnak hibák, tévedések és ezek tettekké alakulva árthatnak másoknak is, akár nekünk is. Mivel testileg nem vagyunk mindenhatóak, így bizony jobb híján előfordul, hogy primitív megoldásokhoz kell folyamodnunk. Ha az ellenfél így képes csak kommunikálni, hát akkor ez van 🙂
„Kriszti megint jött nyafogni Aztán meguntam, és megkérdeztem a kislányt, vajon Katát, aki ugyanolyan, mint ő”
Tán lehet, hogy mégsem teljesen ugyanolyan? 🙂
Ne felejts el,hogy te egy férfi szemszögéből nézed a dolgot.
A
Ne felejts el,hogy te egy férfi szemszögéből nézed a dolgot.
A nő előbb próbálna békés eszközökhöz nyúlni,de biztos vagyok benne,ha a családja élete kerülne veszélybe,nem válogatna ő sem az eszközökben.Olyankor előrelép az életösztön,és még szerencse.
Lehet az ember akármilyen ezoterikus,békepárti,zöld,és egyebek,biztos hogy nem fogja hagyni ,
hogy esetleg a gyermekeinek a szeme láttára bántódásuk essen,mert ő esetleg Istenre bízta a dolgot,
és akkor éppen nem jött be.
Szóval szerintem az adott pillanat határozza meg az adott cselekvést.Ezt előre tesztelni hülyeség is
/bocs/,mert valódi veszélyhelyzetben ez úgysem így működik. Akkor beindul az adrenalin!
Amíg ,,emberből” vagyunk addig ez így működik szerintem.
.”…Tán lehet, hogy mégsem teljesen ugyanolyan? :)” – Hát ez az
.”…Tán lehet, hogy mégsem teljesen ugyanolyan? :)” – Hát ez az. És itt a titok nyitja, szerintem. Már az általános iskolai történelem órákon elgondolkoztam azon, hogy a középkori járványokban vajon mitől függött, hogy valaki életben maradt, vagy meghalt? Például egy együtt élő közösségben, ahol a külső körülmények nagyjából mindenkire ugyanúgy hatottak. Mi más „belül”az egyiknél, és mi más a másiknál?
Szerintem a tudattartalomtól: emlékek (tapasztalatok), célok,
Szerintem a tudattartalomtól: emlékek (tapasztalatok), célok, motivációk, jellem, attitűd… stb. minden ami „benn van”, és valamilyen módon kinyilvánul (kisugárzik).
Azért van ennek egy praktikusabb oka is Ademon. /kár hogy Alfa
Azért van ennek egy praktikusabb oka is Ademon. /kár hogy Alfa nincs itt:D/
Ezek a járványok jöttek ,mentek hosszú időn keresztül,és ezalatt volt egy
természetes kiválasztódás is.
Nyilván az erősebb immunrendszerű élte túl,és a gyengébb esett áldozatul.
És ugye utódot is az hozhatott ,aki túlélt.Szóval ez egyfajta természetes kiválasztódás.
Persze volt olyan is,akit a hite,az Isten felé való elkötelezettsége tett erőssé,
és ez mentette meg.
Manapság nincsenek már ilyen természetes kiválasztódásra lehetőségek,hát van helyette
folyamatosan háború./a helyi háborúk,ami folyamatos,ha megfigyeled/…sajnos.
Most ez a szabályzó erő,azelőtt meg a járványok voltak azok.
És miért kell ilyen brutális ,gyilkos szabályzó erő? Mert már nincs természetes.
A védőoltások,meg aki halálos betegen születik ,azt is végig erőltetik a vegetatív kínlódáson,
szóval nem véletlenül hozta az élet ezt a brutális kiválasztó erőt,
mert a természeteset nem fogadtuk el.
Persze van még más is,nem csak a háborúk,de azokat is mind mi teremtettük magunknak tudat alatt,hogy ez a szabályozás meg legyen:)/éhezés Afrikában,környezet mérgezése…stb..lehetne sorolni/
.”…Nyilván az erősebb immunrendszerű élte túl,és a gyengébb
.”…Nyilván az erősebb immunrendszerű élte túl,és a gyengébb esett áldozatul.” – Vajon mitől volt valakinek erősebb, vagy gyengébb immunrendszere?? Ez itt a nagy kérdés!!
Talán azért ,amiért most is vannak ilyen különbségek az emberek
Talán azért ,amiért most is vannak ilyen különbségek az emberek között:)
De én konkrétan arra gondoltam,hogy azért azok nehéz idők voltak,tehát működött a természetes kiválasztódás.Olyan körülmények között az erősebb,/ügyesebb,alkalmasabb /élhette túl,és ugye az is szaporodott,/ha a gyengébb nem élte túl/,tehát az utódok is öröklötten erősebbek voltak.
Ha az ember tanulmányozza azoknak a történelmi időknek a körülményeit,nem csak az egészségügyit,
hanem a társadalmit is…hááát…nagyon kemény volt.
Egyébként ilyen nagy járványoknál,ha valaki túléli,gondolom kialakul a szervezetében az antigén,és a következő pestisjárványnál már védve van valamennyire./ebben azért nem vagyok egészen biztos:D/
De miért nem mondod el a véleményedet ,amire te gondolsz.
A kérdésedből erre következtetek:)
Van feltételezésem, persze, de gyakran sokkal többet ér az, ha
Van feltételezésem, persze, de gyakran sokkal többet ér az, ha valaki bizonyos kérdések segítségével jön rá a saját válaszára. 🙂 Szerintem. 🙂
„Van feltételezésem…” Na rajta 🙂
„Van feltételezésem…”
Na rajta 🙂
Egyébként még nem válaszoltál, hogy te mit tennél a leírt szituációkban.
Azért nem írtam, hogy mit tennék, mert ezek a szituációk egy
Azért nem írtam, hogy mit tennék, mert ezek a szituációk egy folyamat részei. Hogy akkor mit tennék, ahhoz tudni kellene, hogy milyen habitusú vagyok ott, milyen a világnézetem, milyennek látom az embereket, stb.
A mostani életem folyamatában nagy valószínűséggel nem kerülhetek ilyen helyzetekbe. Mondom ebben a pillanatban, abban a biztos tudatban, hogy az élet már jó néhányszor orron pöckölt, amikor ilyen magabiztosnak gondoltam magam. 😀 Úgyhogy a tévedés benne van a pakliban.
A második történethez volt hasonló, de miután az illető nem vergődött velem zöldágra, az élet úgy intézte, hogy nem találkoztunk többet.
Fiatal koromban A Keletinél laktam, ami ugye nem a biztonságosságáról híres, és már ott kísérletezgettem azzal, hogy milyen belső tudatállapot az, ami vonzza, vagy éppen taszítja a számomra kellemetlen embereket. Érdekes egyébként ezt megfigyelni.
Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy sok körülménynek, kell egybeesnie, hogy valami megtörténjen. Ha csak egy is hiányzik,…..
A történeteket olvasva az jutott eszembe, hogy Ádám arra szeretn
A történeteket olvasva az jutott eszembe, hogy Ádám arra szeretne bizonyítékot, hogy bizonyos helyzetekben igenis jogos az erőszak alkalmazása.
Ha tévedek, majd ő kijavít.
Csak távoli kapcsolatban áll a sztorikkal, de pedagógusi múltamból felmerült egy emlék: Krisztit folyamatosan kergették a fiúk. Ő állandóan jött panaszkodni, segítséget kérni. Egy ideig persze a felnőtt „rendet rak”, vagyis helyes viselkedésre kéri a fiúkat, de ennek a hatása igen rövid idejű volt, Kriszti megint jött nyafogni Aztán meguntam, és megkérdeztem a kislányt, vajon Katát, aki ugyanolyan, mint ő, miért nem kergeti senki?
🙂
És mit válaszolt Kriszti? Rájött? Vagy csak elbiggyesztette a
És mit válaszolt Kriszti? Rájött? Vagy csak elbiggyesztette a száját?:)
Azt hiszem, nagy felismerésre tettem szert a viselkedése láttán:
Azt hiszem, nagy felismerésre tettem szert a viselkedése láttán: talán az utolsó szavaimat nem is hallotta, mert a szeme az őt kergető fiúkat kereste, és már szaladt is oda incselkedni velük.
Így van, ez is benne van. Meg egyébként is érdekel, hogy
Így van, ez is benne van. Meg egyébként is érdekel, hogy ezoterikához vonzódó emberek hogyan oldanának meg hasonló helyzeteket. Én pl. szeretném az életet a lehető legtöbb oldalról megélni és figyelni, emellett van bennem a háttérben egy kalandozó jellem, mely hasznos dolognak tartja bizonyos esetekben a harcot. Nem tartom túl hatásos megoldásnak a pusztán elfogadásról és „szeretetről” szóló naivan idealista szemléleteket olyan helyzetekben, amikor egyértelmű, hogy a másik félnek az ártás és a konfliktus a célja.
Minden emberben adódhatnak hibák, tévedések és ezek tettekké alakulva árthatnak másoknak is, akár nekünk is. Mivel testileg nem vagyunk mindenhatóak, így bizony jobb híján előfordul, hogy primitív megoldásokhoz kell folyamodnunk. Ha az ellenfél így képes csak kommunikálni, hát akkor ez van 🙂
„Kriszti megint jött nyafogni Aztán meguntam, és megkérdeztem a kislányt, vajon Katát, aki ugyanolyan, mint ő”
Tán lehet, hogy mégsem teljesen ugyanolyan? 🙂
Ne felejts el,hogy te egy férfi szemszögéből nézed a dolgot.
A
Ne felejts el,hogy te egy férfi szemszögéből nézed a dolgot.
A nő előbb próbálna békés eszközökhöz nyúlni,de biztos vagyok benne,ha a családja élete kerülne veszélybe,nem válogatna ő sem az eszközökben.Olyankor előrelép az életösztön,és még szerencse.
Lehet az ember akármilyen ezoterikus,békepárti,zöld,és egyebek,biztos hogy nem fogja hagyni ,
hogy esetleg a gyermekeinek a szeme láttára bántódásuk essen,mert ő esetleg Istenre bízta a dolgot,
és akkor éppen nem jött be.
Szóval szerintem az adott pillanat határozza meg az adott cselekvést.Ezt előre tesztelni hülyeség is
/bocs/,mert valódi veszélyhelyzetben ez úgysem így működik. Akkor beindul az adrenalin!
Amíg ,,emberből” vagyunk addig ez így működik szerintem.
.”…Tán lehet, hogy mégsem teljesen ugyanolyan? :)” – Hát ez az
.”…Tán lehet, hogy mégsem teljesen ugyanolyan? :)” – Hát ez az. És itt a titok nyitja, szerintem. Már az általános iskolai történelem órákon elgondolkoztam azon, hogy a középkori járványokban vajon mitől függött, hogy valaki életben maradt, vagy meghalt? Például egy együtt élő közösségben, ahol a külső körülmények nagyjából mindenkire ugyanúgy hatottak. Mi más „belül”az egyiknél, és mi más a másiknál?
Szerintem a tudattartalomtól: emlékek (tapasztalatok), célok,
Szerintem a tudattartalomtól: emlékek (tapasztalatok), célok, motivációk, jellem, attitűd… stb. minden ami „benn van”, és valamilyen módon kinyilvánul (kisugárzik).
Azért van ennek egy praktikusabb oka is Ademon. /kár hogy Alfa
Azért van ennek egy praktikusabb oka is Ademon. /kár hogy Alfa nincs itt:D/
Ezek a járványok jöttek ,mentek hosszú időn keresztül,és ezalatt volt egy
természetes kiválasztódás is.
Nyilván az erősebb immunrendszerű élte túl,és a gyengébb esett áldozatul.
És ugye utódot is az hozhatott ,aki túlélt.Szóval ez egyfajta természetes kiválasztódás.
Persze volt olyan is,akit a hite,az Isten felé való elkötelezettsége tett erőssé,
és ez mentette meg.
Manapság nincsenek már ilyen természetes kiválasztódásra lehetőségek,hát van helyette
folyamatosan háború./a helyi háborúk,ami folyamatos,ha megfigyeled/…sajnos.
Most ez a szabályzó erő,azelőtt meg a járványok voltak azok.
És miért kell ilyen brutális ,gyilkos szabályzó erő? Mert már nincs természetes.
A védőoltások,meg aki halálos betegen születik ,azt is végig erőltetik a vegetatív kínlódáson,
szóval nem véletlenül hozta az élet ezt a brutális kiválasztó erőt,
mert a természeteset nem fogadtuk el.
Persze van még más is,nem csak a háborúk,de azokat is mind mi teremtettük magunknak tudat alatt,hogy ez a szabályozás meg legyen:)/éhezés Afrikában,környezet mérgezése…stb..lehetne sorolni/
.”…Nyilván az erősebb immunrendszerű élte túl,és a gyengébb
.”…Nyilván az erősebb immunrendszerű élte túl,és a gyengébb esett áldozatul.” – Vajon mitől volt valakinek erősebb, vagy gyengébb immunrendszere?? Ez itt a nagy kérdés!!
Talán azért ,amiért most is vannak ilyen különbségek az emberek
Talán azért ,amiért most is vannak ilyen különbségek az emberek között:)
De én konkrétan arra gondoltam,hogy azért azok nehéz idők voltak,tehát működött a természetes kiválasztódás.Olyan körülmények között az erősebb,/ügyesebb,alkalmasabb /élhette túl,és ugye az is szaporodott,/ha a gyengébb nem élte túl/,tehát az utódok is öröklötten erősebbek voltak.
Ha az ember tanulmányozza azoknak a történelmi időknek a körülményeit,nem csak az egészségügyit,
hanem a társadalmit is…hááát…nagyon kemény volt.
Egyébként ilyen nagy járványoknál,ha valaki túléli,gondolom kialakul a szervezetében az antigén,és a következő pestisjárványnál már védve van valamennyire./ebben azért nem vagyok egészen biztos:D/
De miért nem mondod el a véleményedet ,amire te gondolsz.
A kérdésedből erre következtetek:)
Van feltételezésem, persze, de gyakran sokkal többet ér az, ha
Van feltételezésem, persze, de gyakran sokkal többet ér az, ha valaki bizonyos kérdések segítségével jön rá a saját válaszára. 🙂 Szerintem. 🙂
„Van feltételezésem…” Na rajta 🙂
„Van feltételezésem…”
Na rajta 🙂
Egyébként még nem válaszoltál, hogy te mit tennél a leírt szituációkban.
Azért nem írtam, hogy mit tennék, mert ezek a szituációk egy
Azért nem írtam, hogy mit tennék, mert ezek a szituációk egy folyamat részei. Hogy akkor mit tennék, ahhoz tudni kellene, hogy milyen habitusú vagyok ott, milyen a világnézetem, milyennek látom az embereket, stb.
A mostani életem folyamatában nagy valószínűséggel nem kerülhetek ilyen helyzetekbe. Mondom ebben a pillanatban, abban a biztos tudatban, hogy az élet már jó néhányszor orron pöckölt, amikor ilyen magabiztosnak gondoltam magam. 😀 Úgyhogy a tévedés benne van a pakliban.
A második történethez volt hasonló, de miután az illető nem vergődött velem zöldágra, az élet úgy intézte, hogy nem találkoztunk többet.
Fiatal koromban A Keletinél laktam, ami ugye nem a biztonságosságáról híres, és már ott kísérletezgettem azzal, hogy milyen belső tudatállapot az, ami vonzza, vagy éppen taszítja a számomra kellemetlen embereket. Érdekes egyébként ezt megfigyelni.
Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy sok körülménynek, kell egybeesnie, hogy valami megtörténjen. Ha csak egy is hiányzik,…..
Háááát…. az elsőnél a menekülést választanám, szégyen a
Háááát…. az elsőnél a menekülést választanám, szégyen a futás, de hasznos….
Ha arra gondolok, hogy ezek nem beszámíthatóak, akkor nagy valószínűséggel a gyermekeimet és minket bánthatnak!
Inkább éhezzünk együtt és kezdjük újra az életünket együtt, mint meghaljunk együtt!!!!! Bár szent meggyőződésem, hogy „odaát” minden nyugodt, szép, nincs fájdalom, gyűlölet, harag, stb., de az oda vezető utat nem így szeretném átélni!
A második: Szépen, lassan feltűnés nélkül elmaradok tőlük!!
A harmadik: Nem avatkozom közbe, rendőrt hívok, bár, ahhoz tényleg át kell élni, hogy ezt tudjam
De inkább nem szeretném….
Háááát…. az elsőnél a menekülést választanám, szégyen a
Háááát…. az elsőnél a menekülést választanám, szégyen a futás, de hasznos….
Ha arra gondolok, hogy ezek nem beszámíthatóak, akkor nagy valószínűséggel a gyermekeimet és minket bánthatnak!
Inkább éhezzünk együtt és kezdjük újra az életünket együtt, mint meghaljunk együtt!!!!! Bár szent meggyőződésem, hogy „odaát” minden nyugodt, szép, nincs fájdalom, gyűlölet, harag, stb., de az oda vezető utat nem így szeretném átélni!
A második: Szépen, lassan feltűnés nélkül elmaradok tőlük!!
A harmadik: Nem avatkozom közbe, rendőrt hívok, bár, ahhoz tényleg át kell élni, hogy ezt tudjam
De inkább nem szeretném….
Talán gyávaság, de szerintem óvatosság
Háááát…. az elsőnél a menekülést választanám, szégyen a futás, de hasznos….
Ha arra gondolok, hogy ezek nem beszámíthatóak, akkor nagy valószínűséggel a gyermekeimet és minket bánthatnak!
Inkább éhezzünk együtt és kezdjük újra az életünket együtt, mint meghaljunk együtt!!!!! Bár szent meggyőződésem, hogy „odaát” minden nyugodt, szép, nincs fájdalom, gyűlölet, harag, stb., de az oda vezető utat nem így szeretném átélni!
A második: Szépen, lassan feltűnés nélkül elmaradok tőlük!!
A harmadik: Nem avatkozom közbe, rendőrt hívok, bár, ahhoz tényleg át kell élni, hogy ezt tudjam
De inkább nem szeretném….
Talán gyávaság, de szerintem óvatosság
Háááát…. az elsőnél a menekülést választanám, szégyen a futás, de hasznos….
Ha arra gondolok, hogy ezek nem beszámíthatóak, akkor nagy valószínűséggel a gyermekeimet és minket bánthatnak!
Inkább éhezzünk együtt és kezdjük újra az életünket együtt, mint meghaljunk együtt!!!!! Bár szent meggyőződésem, hogy „odaát” minden nyugodt, szép, nincs fájdalom, gyűlölet, harag, stb., de az oda vezető utat nem így szeretném átélni!
A második: Szépen, lassan feltűnés nélkül elmaradok tőlük!!
A harmadik: Nem avatkozom közbe, rendőrt hívok, bár, ahhoz tényleg át kell élni, hogy ezt tudjam
De inkább nem szeretném….
feltételezett helyzetben
Nem tudom mit tennék a 3 feltételezett helyzetben, ugyanis ha bármikor hasonlóan éles szituba kerültem, akkor mindig belülről jött, hogy mit kell tennem, s utólag kiderült, hogy bármilyen vadnak tűnő dolgot tettem, az volt az egyedül helyes döntés és tett.
Az eddigi elmúlt szitukban volt: könyörgés, kérlelés, folyamatos megnyugtató beszéd, szép szó, kemény rászólás. De egyszer egy védtelen helyzetemben lekevertem egy pofont is (pedig félnem kellett volna, mert a másik fél férfi volt és sokkal erősebb), de meglepően nem adta vissza, hanem elszégyellte magát és elhúzott). Utólag lepődtem meg, és nem is értettem hogy volt bátorságom önmagam védelmében kezet emelni a másikra. Ha visszaadta volna a pofont, akkor a padlón kötök ki, tehát utólag sehogyan sem értettem, hogy honnan vettem, hogy ezt büntetlenül megtehetem. De nyilván, aki sugalmazott, az tudta, hogy miért pont ezt kell tennem. Amúgy sem pofozkodós, sem verekedős nem vagyok, ezt a védtelen, szorongatott helyzetem hozta ki belőlem.
Tehát a tapasztalataim alapján a jövőben is csak arra hagyatkoznék, ami belülről jön, semmi másra. Az egyetlen amit meg kell tennem ilyenkor, hogy lélekjelenléttel ott lenni a szituációban, s befelé figyelmi.
feltételezett helyzetben
Nem tudom mit tennék a 3 feltételezett helyzetben, ugyanis ha bármikor hasonlóan éles szituba kerültem, akkor mindig belülről jött, hogy mit kell tennem, s utólag kiderült, hogy bármilyen vadnak tűnő dolgot tettem, az volt az egyedül helyes döntés és tett.
Az eddigi elmúlt szitukban volt: könyörgés, kérlelés, folyamatos megnyugtató beszéd, szép szó, kemény rászólás. De egyszer egy védtelen helyzetemben lekevertem egy pofont is (pedig félnem kellett volna, mert a másik fél férfi volt és sokkal erősebb), de meglepően nem adta vissza, hanem elszégyellte magát és elhúzott). Utólag lepődtem meg, és nem is értettem hogy volt bátorságom önmagam védelmében kezet emelni a másikra. Ha visszaadta volna a pofont, akkor a padlón kötök ki, tehát utólag sehogyan sem értettem, hogy honnan vettem, hogy ezt büntetlenül megtehetem. De nyilván, aki sugalmazott, az tudta, hogy miért pont ezt kell tennem. Amúgy sem pofozkodós, sem verekedős nem vagyok, ezt a védtelen, szorongatott helyzetem hozta ki belőlem.
Tehát a tapasztalataim alapján a jövőben is csak arra hagyatkoznék, ami belülről jön, semmi másra. Az egyetlen amit meg kell tennem ilyenkor, hogy lélekjelenléttel ott lenni a szituációban, s befelé figyelmi.
ha férfi lennék
Ha férfi lennék, akkor a 3 szituációban valószínűleg az döntene, hogy a belső harcos, a mágus, vagy a király pszichológiai minőségét (életkorát) élem-e éppen.
Egy pszichológiai témájú könyvben olvastam, hogy egy férfi fejlődésében nagyon nagy jelentősége van annak, hogy jól élje meg és jól használja a belső harcos szerepkörét.
Ademon, ha most a belső harcost kell fejlesztened, akkor meg ne bennünket kérdezz, hogy próbáld meg megkeresni a módokat, hogy hogyan tudod kiélni ezt a szerepkört (Mi nők másképp és ritkán éljük meg és használjuk a belső harcost. Ezt leginkább kinevelik belőlünk, ezért csak nagy ritkán használjuk:)
Illetve pontosítanék: Te feltettél egy kérdést, de akkor ebben a kérdésben számodra nem a mi (nők) válaszaink lesznek az aktuális válaszok:)
Ez nagyon jó felvetés Marcsi! Köszi,hogy megosztottad:)
Ez nagyon jó felvetés Marcsi! Köszi,hogy megosztottad:)
ha férfi lennék
Ha férfi lennék, akkor a 3 szituációban valószínűleg az döntene, hogy a belső harcos, a mágus, vagy a király pszichológiai minőségét (életkorát) élem-e éppen.
Egy pszichológiai témájú könyvben olvastam, hogy egy férfi fejlődésében nagyon nagy jelentősége van annak, hogy jól élje meg és jól használja a belső harcos szerepkörét.
Ademon, ha most a belső harcost kell fejlesztened, akkor meg ne bennünket kérdezz, hogy próbáld meg megkeresni a módokat, hogy hogyan tudod kiélni ezt a szerepkört (Mi nők másképp és ritkán éljük meg és használjuk a belső harcost. Ezt leginkább kinevelik belőlünk, ezért csak nagy ritkán használjuk:)
Illetve pontosítanék: Te feltettél egy kérdést, de akkor ebben a kérdésben számodra nem a mi (nők) válaszaink lesznek az aktuális válaszok:)
Ez nagyon jó felvetés Marcsi! Köszi,hogy megosztottad:)
Ez nagyon jó felvetés Marcsi! Köszi,hogy megosztottad:)