„Ez a mondat hamis!”
Akkor most igaz-e vagy hamis?
Vagy a következő történet:
„A szultán minden egyes halálraítéltnek ad egy lehetőséget halála előtt, hogy megvallja a bűneit. Ha hazudik, akkor lassú halála lesz, mert felakasztják. Ha igazat mond, akkor gyors halállal lakol, mivel lefejezik. Egyszer az egyik rab az utolsó szó jogán azt mondja a szultánnak: „engem fel fognak akasztani”. A szultán töprengett egy ideig e kijelenésen, de okos ember lévén hamar átlátta a kijelentés igazságának eldönthetetlenségét, s hogy az általa hozott törvényt meg ne szegje, szabadon engedte a rabot, elvégre egy ilyen elmés ember megérdemli az életet.”
Szeretet paradoxon:
Ha minden a szeretet jegyében jelenik meg akkor hogy lehetséges, hogy egyes tettek nem a szeretet jegyében történnek? Ha a szeretet mindennel való egységet képezi, akkor vajon mit érez a szeretet ha lát valakit szenvedni? Ha egységet él meg vele akkor neki is kéne szenvednie azonban akkor már nem szeretet lenne, hanem szenvedés.
A Megvilágosodott viselkedés paradoxona:
Érezhet-e egy megvilágosodott haragot valaki felé, aki a szeme előtt tudatosan követ el kegyetlenséget?
Helytelennek érezné-e ezt a tettet annak fényében, hogy őbenne az elfogadás „fénye” van? És ha nem érzi helytelennek akkor vajon jelenti-e ezt azt, hogy hiányzik belőle az együttérzés az áldozat iránt? Mit érez az „elfogadás” ha szembetalálkozik „nem elfogadással”?
Vonzás Törvényének paradoxona:
Két ellentétes vonzás okozhat-e konfrontációt a Vonzás Törvényében (szeretem a háborút és szeretem a békét)? Ha a Tudat teremtő ereje mozgatja a Vonzás Törvényét, akkor a Tudat magasabb rendű annál? Lehetséges-e az, ha valaki őszintén nem hisz a Vonzás Törvényébe, akkor ezzel a „vonzásával” hatálytalanítsa azt magára nézve?
A determinizmus paradoxona:
Ha minden okkal történt visszavezethetően, akkor a determinizmusnak is kell lennie okának, tehát mi volt az oka az okság mibenlétének? Hogy alakulhatott ki a semmiből valami, ha a semmiben nincs okság, és miért pont az alakult ki?
Hogyan létezhet a világ, ha ilyen alapon nem is szabadna léteznie? 🙂
Végül:
A determinizmus hogyan reagál a fenti kijelentésre („Ez a mondat hamis!”)?
Na! Megállt a tudomány? 🙂 Alfa hol vagy? Legalább te… neked
Na! Megállt a tudomány? 🙂
Alfa hol vagy? Legalább te gyere… neked már itt kéne kommentelgetned! 🙂
Na! Megállt a tudomány? 🙂 Alfa hol vagy? Legalább te… neked
Na! Megállt a tudomány? 🙂
Alfa hol vagy? Legalább te gyere… neked már itt kéne kommentelgetned! 🙂
Megpróbálom, de csak így gyorsan, ami épp eszembe jut.
Kicsit
Megpróbálom, de csak így gyorsan, ami épp eszembe jut.
Kicsit kukacoskodó, előre elnézést kérek 🙂
Szeretet paradoxon:
„Ha minden a szeretet jegyében jelenik meg akkor hogy lehetséges, hogy egyes tettek nem a szeretet jegyében történnek?”
Ki mondta neked hogy minden a szeretet jegyében történik? Maga az alapfelvetés hibás 🙂
„Ha a szeretet mindennel való egységet képezi, akkor vajon mit érez a szeretet ha lát valakit szenvedni?”
A szeretet nem egy élőlény, az a Tudat minősége, forma nélküli, és egyszerüen csak van. Nem lát, nem hall, nem érez.
A Megvilágosodott viselkedés paradoxona:
„Érezhet-e egy megvilágosodott haragot valaki felé, aki a szeme előtt tudatosan követ el kegyetlenséget?”
„Bocsáss meg nekik, Uram, nem tudják mit tesznek” – nekem ez megválaszolja az összeset.
Vonzás Törvényének paradoxona:
Két hozzáfűzés az ún. Vonzás törvényéhez:
1. Nem te teremtesz. Isten teremt.
2. Viszont: amit az elmédben tartasz, az hajlamos a megvalósulásra – mikor a körülmények megfelelőek, a lehetséges valóságossá válhat, a szándéktól vezérelve.
A determinizmus paradoxona:
Mindennek oka van – a Newtoni lineáris világkép alapján. De nem nehéz belátni, hogy valójában mindennek végtelen számú „oka” van, mindennek minden az oka, nincs „végső ok”, ergo az ok-okozatiság csak az ember fejében létezik, nincs valós léte.
Na uff, megyek aludni 🙂
Tudatos Teremtés és a Vonzás Törvénye
Maximális megpróbálom leegyszerűsíteni és érthetően leírni a kérdést, de nem tudok kitérni mindenre, mert az több kötet 🙂 Tehát nagyon egyszerűen felvázolva a kérdést az éber tudatosságot el kell képzelni egy mag formájában. Az éber tudatosság azonos azzal, amivel ébren azonosítod magad. A személyiség korlátai képezik a sok helyen átjárható falrendszert ami egy nagyobb gömbtől elválasztja az éber tudatosságot, ez pedig a tudattalalan.
Az alsó részt nevezzük tudatalattinak, itt vannak azok a tartalmak amiket a személyiség kirekeszt, elfojt, nem akar vagy nem képes feldolgozni. A magzati kortól kezdődően gyűlik fel. A felső része a felső tudattalan, amire a Felsőbb Énünk közvetlen hatással bír.
A tudatossági szinttől függ, hogy a személyiség által behatárolt mag és a tudattalan aránya mekkora. A Teremtő Erő a tudattalanból megy át, anyagiasul a világunkban. Tehát a személyiség bármilyen teremtési gyakorlatot, bevonzás gyakorlatot csinál csakis a tudattalanban megszabott korlátok között valósulhat meg. Belenyúlhat a Felsőbb Énünk és korlátokat szabhat a tudatalattink is. Például a tudatalattiban vannak a szülői minták, önsorsrontó programok, a morfogenetikus mező is ide kapcsolódik be, innen fejti ki a hatását.
Amikor az elfojtott tudattartamokat a személyiség feldolgozza, akkor az éber tudatossága tágul, automatikusan a Felsőbb Én által meghatározott mező hatása erősödik.
Ha egy konkrét dologban az összes arra vonatkozó elfojtott tudattartam fel van dolgozva, teljes tudatosság érhető el, ami azonos a teljes tisztánlátással. Ez még kisebb részterületeke érintve is jó hosszú és munkaigényes feladat.
Megpróbálom, de csak így gyorsan, ami épp eszembe jut.
Kicsit
Megpróbálom, de csak így gyorsan, ami épp eszembe jut.
Kicsit kukacoskodó, előre elnézést kérek 🙂
Szeretet paradoxon:
„Ha minden a szeretet jegyében jelenik meg akkor hogy lehetséges, hogy egyes tettek nem a szeretet jegyében történnek?”
Ki mondta neked hogy minden a szeretet jegyében történik? Maga az alapfelvetés hibás 🙂
„Ha a szeretet mindennel való egységet képezi, akkor vajon mit érez a szeretet ha lát valakit szenvedni?”
A szeretet nem egy élőlény, az a Tudat minősége, forma nélküli, és egyszerüen csak van. Nem lát, nem hall, nem érez.
A Megvilágosodott viselkedés paradoxona:
„Érezhet-e egy megvilágosodott haragot valaki felé, aki a szeme előtt tudatosan követ el kegyetlenséget?”
„Bocsáss meg nekik, Uram, nem tudják mit tesznek” – nekem ez megválaszolja az összeset.
Vonzás Törvényének paradoxona:
Két hozzáfűzés az ún. Vonzás törvényéhez:
1. Nem te teremtesz. Isten teremt.
2. Viszont: amit az elmédben tartasz, az hajlamos a megvalósulásra – mikor a körülmények megfelelőek, a lehetséges valóságossá válhat, a szándéktól vezérelve.
A determinizmus paradoxona:
Mindennek oka van – a Newtoni lineáris világkép alapján. De nem nehéz belátni, hogy valójában mindennek végtelen számú „oka” van, mindennek minden az oka, nincs „végső ok”, ergo az ok-okozatiság csak az ember fejében létezik, nincs valós léte.
Na uff, megyek aludni 🙂
Tudatos Teremtés és a Vonzás Törvénye
Maximális megpróbálom leegyszerűsíteni és érthetően leírni a kérdést, de nem tudok kitérni mindenre, mert az több kötet 🙂 Tehát nagyon egyszerűen felvázolva a kérdést az éber tudatosságot el kell képzelni egy mag formájában. Az éber tudatosság azonos azzal, amivel ébren azonosítod magad. A személyiség korlátai képezik a sok helyen átjárható falrendszert ami egy nagyobb gömbtől elválasztja az éber tudatosságot, ez pedig a tudattalalan.
Az alsó részt nevezzük tudatalattinak, itt vannak azok a tartalmak amiket a személyiség kirekeszt, elfojt, nem akar vagy nem képes feldolgozni. A magzati kortól kezdődően gyűlik fel. A felső része a felső tudattalan, amire a Felsőbb Énünk közvetlen hatással bír.
A tudatossági szinttől függ, hogy a személyiség által behatárolt mag és a tudattalan aránya mekkora. A Teremtő Erő a tudattalanból megy át, anyagiasul a világunkban. Tehát a személyiség bármilyen teremtési gyakorlatot, bevonzás gyakorlatot csinál csakis a tudattalanban megszabott korlátok között valósulhat meg. Belenyúlhat a Felsőbb Énünk és korlátokat szabhat a tudatalattink is. Például a tudatalattiban vannak a szülői minták, önsorsrontó programok, a morfogenetikus mező is ide kapcsolódik be, innen fejti ki a hatását.
Amikor az elfojtott tudattartamokat a személyiség feldolgozza, akkor az éber tudatossága tágul, automatikusan a Felsőbb Én által meghatározott mező hatása erősödik.
Ha egy konkrét dologban az összes arra vonatkozó elfojtott tudattartam fel van dolgozva, teljes tudatosság érhető el, ami azonos a teljes tisztánlátással. Ez még kisebb részterületeke érintve is jó hosszú és munkaigényes feladat.
ahogy én gondolom
Én józan paraszti ésszel úgy értelmezem magamnak ezeket az ellentéteket, hogy szükség van rájuk, hogy bármi is megnyilvánulhasson (a megnyilvánuláshoz kellenek).
A vonzásnak a létrejöttéhez, kell a taszítás léte, a szeretet csodájához a hideg szeretetlen létezése,… s hosszan lehetne folytatni a sort, hisz minden erőnek van egy ellenereje, mert csak így létezhet.
Ma már a csillagászok is kezdik felfedezni, hogy ott ahol egy csillagot látunk valójában van egy ikercsillag, ami/aki a feszítőerőt adja a láthatáshoz.
Én úgy gondolnám, hogy ezek a látszólagos ellentétek, okozzák azt is, hogy nem könnyű a teremtőerőnket úgy használni, hogy azt teremtsünk, amit szeretnénk.
Lehet, hogy túlságosan leegyszerűsítem a dolgot, de nem akarok regényt írni sem, másrészt meg számomra valahogy így válik érthetővé.
Úgy gondolom továbbá, hogy most épp abban az időszakban élünk, amikor tanuljuk azt, hogy két erő/energia találkozásából milyen új erő/energia születhet, s én a megértésben az alapokról indulnék.
ahogy én gondolom
Én józan paraszti ésszel úgy értelmezem magamnak ezeket az ellentéteket, hogy szükség van rájuk, hogy bármi is megnyilvánulhasson (a megnyilvánuláshoz kellenek).
A vonzásnak a létrejöttéhez, kell a taszítás léte, a szeretet csodájához a hideg szeretetlen létezése,… s hosszan lehetne folytatni a sort, hisz minden erőnek van egy ellenereje, mert csak így létezhet.
Ma már a csillagászok is kezdik felfedezni, hogy ott ahol egy csillagot látunk valójában van egy ikercsillag, ami/aki a feszítőerőt adja a láthatáshoz.
Én úgy gondolnám, hogy ezek a látszólagos ellentétek, okozzák azt is, hogy nem könnyű a teremtőerőnket úgy használni, hogy azt teremtsünk, amit szeretnénk.
Lehet, hogy túlságosan leegyszerűsítem a dolgot, de nem akarok regényt írni sem, másrészt meg számomra valahogy így válik érthetővé.
Úgy gondolom továbbá, hogy most épp abban az időszakban élünk, amikor tanuljuk azt, hogy két erő/energia találkozásából milyen új erő/energia születhet, s én a megértésben az alapokról indulnék.
Vonzó
A paradoxon azt jelenti ellentmondás. (Paradoxon és ellentmondás)Megdupláztad a cimet:-)
Paradoxonhoz vezethet például, ha az állitás hamis, ha az állitás igaz ugyan, de a következtetés hamis vagyis téves stb.
„ha minden a szeretet nevében jelenik meg”…..ezt meg ki állitotta?
„ha a szeretet a mindennel való egységet képezi, akkor vajon mit érez a szeretet, ha lát valakit szenvedni”……Miért lett itt hirtelen megszemélyesitve a szeretet? A szeretet ebben az értelemben nem lát, a szeretet nem személy, aki lát ezt meg azt.
„ha egységet él meg vele, akkor neki is szenvednie kéne”…..a szeretet van, mint alap, de nem azonosul. Soha nem lesz belőle más, mint szeretet.
„érezhet-e a megvilágosodott haragot..”? …érezhet, mint az átsuhanó felhőt a napfényes égen.
„helytelennek érezné-e ezt a tettet annak fényében, hogy benne az elfogadás van? „….ha az elfogadásban van, akkor ott már nincs helytelenités, minden belefér. Mert az okokat, amelyek egy kegyetlenkedéshez vezettek ő látja, a többiek meg nem. Minden további nélkül érezhet együttérzést, sőt szerintem érez is, mind az áldozat, mind a tettes felé.
A Vonzás beteljesülését leginkább az „erősebben vonzó” határozza meg.Ha szeretem a háborút is meg a békét is, akkor az érvényesül az életben, amelyik az erősebb.Ha tudatosan békét kivánsz, de a tudattalanodban harc van és az az erősebb energia, akkor az lép érvénybe.Érdekes ez, mert a kétkedő emberek egyszerre kivánnak sokszor ellentétes dolgokat.Az is megtörténik,hogy ez is az is teljesül, de részleges vagy zavaros módon.
A Vonzás törvénye úgy tűnik akkor is működik, ha te a tudatos éneddel azt figyelmen kivül hagyod.Hiszen a tudatos éned csak egy részed, a többi(pl tudattalan) részed továbbra is „vonzó” állapotban van:-)
Vonzó
A paradoxon azt jelenti ellentmondás. (Paradoxon és ellentmondás)Megdupláztad a cimet:-)
Paradoxonhoz vezethet például, ha az állitás hamis, ha az állitás igaz ugyan, de a következtetés hamis vagyis téves stb.
„ha minden a szeretet nevében jelenik meg”…..ezt meg ki állitotta?
„ha a szeretet a mindennel való egységet képezi, akkor vajon mit érez a szeretet, ha lát valakit szenvedni”……Miért lett itt hirtelen megszemélyesitve a szeretet? A szeretet ebben az értelemben nem lát, a szeretet nem személy, aki lát ezt meg azt.
„ha egységet él meg vele, akkor neki is szenvednie kéne”…..a szeretet van, mint alap, de nem azonosul. Soha nem lesz belőle más, mint szeretet.
„érezhet-e a megvilágosodott haragot..”? …érezhet, mint az átsuhanó felhőt a napfényes égen.
„helytelennek érezné-e ezt a tettet annak fényében, hogy benne az elfogadás van? „….ha az elfogadásban van, akkor ott már nincs helytelenités, minden belefér. Mert az okokat, amelyek egy kegyetlenkedéshez vezettek ő látja, a többiek meg nem. Minden további nélkül érezhet együttérzést, sőt szerintem érez is, mind az áldozat, mind a tettes felé.
A Vonzás beteljesülését leginkább az „erősebben vonzó” határozza meg.Ha szeretem a háborút is meg a békét is, akkor az érvényesül az életben, amelyik az erősebb.Ha tudatosan békét kivánsz, de a tudattalanodban harc van és az az erősebb energia, akkor az lép érvénybe.Érdekes ez, mert a kétkedő emberek egyszerre kivánnak sokszor ellentétes dolgokat.Az is megtörténik,hogy ez is az is teljesül, de részleges vagy zavaros módon.
A Vonzás törvénye úgy tűnik akkor is működik, ha te a tudatos éneddel azt figyelmen kivül hagyod.Hiszen a tudatos éned csak egy részed, a többi(pl tudattalan) részed továbbra is „vonzó” állapotban van:-)
Egyszerű válasz 🙂
Adaemon! Gratulálok! Rajtam is túlteszel! 🙂
A válasz egyszerű: ezek a paradoxonok azért paradoxonok, mert az elmének a szüleményei, megtapasztalások az elme nyelvére lefordítva. A szeretetet azonban azon a szinten, amin van, és ami nem az elme szintje, hanem a szellemé, csak megtapasztalni lehet. A természetét nem képes felfogni az elme, ez az egész lényege. Ettől olyan vadregényes. . 🙂
Persze ebbe is bele lehet kötni és a kérdéseket a végtelenségig folytatni. A szellemről és a szellem megtapasztalásáról, az egység-élményről csak írni lehet, beszélni, meg művészeti alkotásokat gyártani a flowban, de valójában soha, egyetlen embernek sem lesz ez elégséges, és nem fog segíteni magának is az egység-élmény megtapasztalásában, egészen addig, amíg az elméjével közelíti meg.
Ez is egy paradoxon, tudom. Ilyen a világunk. 🙂
Úgy vélem azonban, és ezt saját tapasztalataimra alapozom, hogy az efféle „agyalás” egyáltalán em hiábavaló, és helytelen. vannak emberek, akik csak így tudnak eljutni az út (az elme és a lélek útjának végéiig), amikor is az elme végre feladja, és az egység-élményt megtapasztalják. Aztán még sokáig próbálják megfogalmazni ezer-egyféleképpen, mert ez is ennek a típusnak az eleme (majd előások egy két „gyöngyszemet” az enyéimből…:), mire belátjuk, hogy felesleges még az is.
Ezek lépcsők, a fejlődés lépcsői.
A jógának több útja létezik: az egyik az intellektusé. Ezt is többféleképpen lehet csinálni. Az egyik, hogy addig agyalsz, amíg besokall a lelked, az agyad, és akkor „látni fogod a fényt”.
Abszolút értem Adaemon felvetéseit, szerintem nagyon is penge elmére vallanak.
Valóban, az Univerzum alaptermészete egy fajta paradoxon az elme számára, és ehhez kell megtanulnunk alkalmazkodni. A dolog csak addig van elvétve, amíg azt hisszük, megértenünk kell.
Mégis, van egy lépcsőfok, ahol elengedjük a megértést, mert valamit „megértettünk”. :)) Újabb paradoxon. Ez nálam pontosan így történt. Arra is emlékszem, mikor és hol volt ez az élményem, amikor valahogy megvilágosodott az Univerzumnak ez a természete, átélhettem, igazán csodálatos volt. Akkor és ott megláttam, érzékelhettem ezt a jelenséget, és megértettem, mi a dolgom vele. Hogy nem kell többé kutatnom, inkább figyelnem, és alkalmazkodni tanulni.
Hogy ez az élet alapvető csodája. Azóta is annak tartom. 🙂
Íme egy részelt egy régi-régi írásomból ahol erről a jelenségről írok, akkor még Istennek neveztem, ne tévesszen meg senkit. 🙂
Puszi nektek:
„De a te kérdésed a végső kérdés: Ki isten? És ő honnan való? Erre az én válaszom a következő: Isten a kérdések után következő kérdés-nélküliség. A keresés utáni megállapodás. A gondolat-világ után a gondolat-nélküliség. Az út vége és az újrakezdés egyben. Kiből vagyunk? Isten gondolatai vagyunk. És ki gondolja Istent? Hát mi, magunk! A magyar szépen kifejezi ezt a Mag szóval. (Mi MAGunk vagyunk, önMAGunk, tehát az, aki bennünk létezik, akiből kicsíráztunk, és általunk folyamatosan teremti MAGát újra! Éppen így terem a magból fa és a fából újra mag végeérhetetlenül…) Ez a legnagyobb csoda, ez Isten, a világ legmagasabb törvénye: a Teremtés törvénye, az hogy Isten által vagyunk és általunk van Isten. Vagy: Isten bennünk van és mi őbenne. És ezért minden mindennel egy, mert a saját kis Univerzumaink a Teremtés törvényében összekapcsolódnak. A Tudat teremtő ereje. Az, hogy az vagy, amit gondolsz magadról. Az, hogy amit mással teszel, azt magaddal is teszed. Ez mind Isten, illetve a mindenütt jelen-lévő isteni törvény működése bennünk. Erről beszélnek a kvantumfizikusok, amikor elmondják, hogy rájöttek, az atomok közötti tér a fontos, nem az atomok. A SEMMI! Erről beszélnek a csillagászok, amikor a magába hajló tér és az idő-nélküliség a téma, és erről beszél minden tudomány határterülete. A megmagyarázhatón túli megmagyarázhatatlanról. Amit csak felismerni (megvilágosodás) és megélni lehet, megérteni nem. És ez a lényeg!
Ezt a jelenséget, Isten törvényét ésszel felfogni, „nyakon csípni” nem lehet. Hogyan is érthetné meg az elme, hogy valami benne van és ugyanakkor ő abban a valamiben? Ugye milyen „értelmetlennek” tűnik? Pedig így van. És éppen ettől működik a Teremtés. Ez a tökéletes dinamizmus, amely tökéletes harmónia és nyugalom is egyben. Fölül áll az elme, a dualitás világán, mert az őbelőle való, ezért csak szolgálni tudja, uralni nem. És szolgálnia annyit jelent, hogy fel adja a megértést. Mert ő csak megérteni tud. Fel kell adni a szóban való kommunikációt. Ezért van a semmiben, a csendben, a megmagyarázhatón és felfoghatón, kommunikálhatón túl. Az elme időben gondolkodik: „mi VOLT az első gondolat előtt?” Isten a VAN: általa vagyunk és fordítva. Nincs volt vagy lesz. VÉGTELEN, IDŐTLEN
Az isteni teremtő erő működésének felfoghatatlan mivoltára itt egy csodálatos mondat, ha jól emlékszem Richard Bach-tól: „Minden, és az ellentéte is igaz!” Ez a legtömörebb megfogalmazás, amivel valaha találkoztam. És a legtalálóbb. Ha ezen meditálsz, jó úton jársz! 🙂
Isten az, aki magából teremti a világ színpadát, és gyönyörködik benne, magában, a végtelen számú megnyilvánulásaiban, amelyet önmaga minden ízében átsző, és amely folyamatosan teremti önmagát újra. Hiszen olyan, mint Isten. Ő Isten, csak máshogy. Egyek.
Számomra ez Isten.”
Egy fontos dolog még neked Adaemon: mire kell lecserélni a megértést?
Megfigyelted? Mert már leírtam egyszer… 🙂
A figyelemre! A szemlélésre, az érző, de nem együtt-érző (mer az lehúz, meg felemel a középponttól), empatikus, dráma-nélküli odaadó figyelemre!!
Ebben a képességünkben (éberségnek is nevezik) éljük meg isteni önmagunk, azt a részünk, amely kapcsolódik a többihez.
Figyeld meg! Vizsgáld meg, próbáld ki! 🙂
Namaszte
Egyszerű válasz 🙂
Adaemon! Gratulálok! Rajtam is túlteszel! 🙂
A válasz egyszerű: ezek a paradoxonok azért paradoxonok, mert az elmének a szüleményei, megtapasztalások az elme nyelvére lefordítva. A szeretetet azonban azon a szinten, amin van, és ami nem az elme szintje, hanem a szellemé, csak megtapasztalni lehet. A természetét nem képes felfogni az elme, ez az egész lényege. Ettől olyan vadregényes. . 🙂
Persze ebbe is bele lehet kötni és a kérdéseket a végtelenségig folytatni. A szellemről és a szellem megtapasztalásáról, az egység-élményről csak írni lehet, beszélni, meg művészeti alkotásokat gyártani a flowban, de valójában soha, egyetlen embernek sem lesz ez elégséges, és nem fog segíteni magának is az egység-élmény megtapasztalásában, egészen addig, amíg az elméjével közelíti meg.
Ez is egy paradoxon, tudom. Ilyen a világunk. 🙂
Úgy vélem azonban, és ezt saját tapasztalataimra alapozom, hogy az efféle „agyalás” egyáltalán em hiábavaló, és helytelen. vannak emberek, akik csak így tudnak eljutni az út (az elme és a lélek útjának végéiig), amikor is az elme végre feladja, és az egység-élményt megtapasztalják. Aztán még sokáig próbálják megfogalmazni ezer-egyféleképpen, mert ez is ennek a típusnak az eleme (majd előások egy két „gyöngyszemet” az enyéimből…:), mire belátjuk, hogy felesleges még az is.
Ezek lépcsők, a fejlődés lépcsői.
A jógának több útja létezik: az egyik az intellektusé. Ezt is többféleképpen lehet csinálni. Az egyik, hogy addig agyalsz, amíg besokall a lelked, az agyad, és akkor „látni fogod a fényt”.
Abszolút értem Adaemon felvetéseit, szerintem nagyon is penge elmére vallanak.
Valóban, az Univerzum alaptermészete egy fajta paradoxon az elme számára, és ehhez kell megtanulnunk alkalmazkodni. A dolog csak addig van elvétve, amíg azt hisszük, megértenünk kell.
Mégis, van egy lépcsőfok, ahol elengedjük a megértést, mert valamit „megértettünk”. :)) Újabb paradoxon. Ez nálam pontosan így történt. Arra is emlékszem, mikor és hol volt ez az élményem, amikor valahogy megvilágosodott az Univerzumnak ez a természete, átélhettem, igazán csodálatos volt. Akkor és ott megláttam, érzékelhettem ezt a jelenséget, és megértettem, mi a dolgom vele. Hogy nem kell többé kutatnom, inkább figyelnem, és alkalmazkodni tanulni.
Hogy ez az élet alapvető csodája. Azóta is annak tartom. 🙂
Íme egy részelt egy régi-régi írásomból ahol erről a jelenségről írok, akkor még Istennek neveztem, ne tévesszen meg senkit. 🙂
Puszi nektek:
„De a te kérdésed a végső kérdés: Ki isten? És ő honnan való? Erre az én válaszom a következő: Isten a kérdések után következő kérdés-nélküliség. A keresés utáni megállapodás. A gondolat-világ után a gondolat-nélküliség. Az út vége és az újrakezdés egyben. Kiből vagyunk? Isten gondolatai vagyunk. És ki gondolja Istent? Hát mi, magunk! A magyar szépen kifejezi ezt a Mag szóval. (Mi MAGunk vagyunk, önMAGunk, tehát az, aki bennünk létezik, akiből kicsíráztunk, és általunk folyamatosan teremti MAGát újra! Éppen így terem a magból fa és a fából újra mag végeérhetetlenül…) Ez a legnagyobb csoda, ez Isten, a világ legmagasabb törvénye: a Teremtés törvénye, az hogy Isten által vagyunk és általunk van Isten. Vagy: Isten bennünk van és mi őbenne. És ezért minden mindennel egy, mert a saját kis Univerzumaink a Teremtés törvényében összekapcsolódnak. A Tudat teremtő ereje. Az, hogy az vagy, amit gondolsz magadról. Az, hogy amit mással teszel, azt magaddal is teszed. Ez mind Isten, illetve a mindenütt jelen-lévő isteni törvény működése bennünk. Erről beszélnek a kvantumfizikusok, amikor elmondják, hogy rájöttek, az atomok közötti tér a fontos, nem az atomok. A SEMMI! Erről beszélnek a csillagászok, amikor a magába hajló tér és az idő-nélküliség a téma, és erről beszél minden tudomány határterülete. A megmagyarázhatón túli megmagyarázhatatlanról. Amit csak felismerni (megvilágosodás) és megélni lehet, megérteni nem. És ez a lényeg!
Ezt a jelenséget, Isten törvényét ésszel felfogni, „nyakon csípni” nem lehet. Hogyan is érthetné meg az elme, hogy valami benne van és ugyanakkor ő abban a valamiben? Ugye milyen „értelmetlennek” tűnik? Pedig így van. És éppen ettől működik a Teremtés. Ez a tökéletes dinamizmus, amely tökéletes harmónia és nyugalom is egyben. Fölül áll az elme, a dualitás világán, mert az őbelőle való, ezért csak szolgálni tudja, uralni nem. És szolgálnia annyit jelent, hogy fel adja a megértést. Mert ő csak megérteni tud. Fel kell adni a szóban való kommunikációt. Ezért van a semmiben, a csendben, a megmagyarázhatón és felfoghatón, kommunikálhatón túl. Az elme időben gondolkodik: „mi VOLT az első gondolat előtt?” Isten a VAN: általa vagyunk és fordítva. Nincs volt vagy lesz. VÉGTELEN, IDŐTLEN
Az isteni teremtő erő működésének felfoghatatlan mivoltára itt egy csodálatos mondat, ha jól emlékszem Richard Bach-tól: „Minden, és az ellentéte is igaz!” Ez a legtömörebb megfogalmazás, amivel valaha találkoztam. És a legtalálóbb. Ha ezen meditálsz, jó úton jársz! 🙂
Isten az, aki magából teremti a világ színpadát, és gyönyörködik benne, magában, a végtelen számú megnyilvánulásaiban, amelyet önmaga minden ízében átsző, és amely folyamatosan teremti önmagát újra. Hiszen olyan, mint Isten. Ő Isten, csak máshogy. Egyek.
Számomra ez Isten.”
Egy fontos dolog még neked Adaemon: mire kell lecserélni a megértést?
Megfigyelted? Mert már leírtam egyszer… 🙂
A figyelemre! A szemlélésre, az érző, de nem együtt-érző (mer az lehúz, meg felemel a középponttól), empatikus, dráma-nélküli odaadó figyelemre!!
Ebben a képességünkben (éberségnek is nevezik) éljük meg isteni önmagunk, azt a részünk, amely kapcsolódik a többihez.
Figyeld meg! Vizsgáld meg, próbáld ki! 🙂
Namaszte
Ademon, egyre érdekesebb blogokat nyitsz 🙂 És már el se kellett
Ademon, egyre érdekesebb blogokat nyitsz 🙂 És már el se kellett olvasnom, hogy kié a blog, hogy tudjam 😀
Én ezzel úgy vagyok, hogy szerintem az egész élet egy paradoxon, ebben rejlik egyrészt a teljessége, másrészt a humorérzéke. A paradoxon azt jelenti, hogy nem tudod csak az egyik oldaláról nézve bebizonyítani, mert egész egyszerűen megcáfolja magát. Aztán ha átmész a másik oldalára, onnan is megcáfolja magát. Pontosan ez mutatja az élet teljességét szerintem, hogy egyik oldal nélkül a másik sincs, minden kerek egész. Szerintem az élet egyetlen valós törvénye maga a paradoxon. Minden más fizikai, erkölcsi, számtani, és egyéb törvényt az emberi elme hozott létre abban a formában, ahogyan mi ismerjük, de a paradoxon viszont ott kellett legyen mindig mindenhol, mert ez tartja össze az egészet. Minden, amit az emberi elme hozott létre csak féligazság lehet, hiszen felfogja az elme, viszont a paradoxont nemhogy nem hoztuk létre, de elmével fel sem tudjuk fogni, akarva akaratlanul csak néha belefutunk, és nem értjük. Pont mint az Igazság, az is folyton itt vibrál körülöttünk, hogy észrevegyük, csak nem vagyunk még rá készen, és ha belefutunk, nem értjük, és összezavarodunk, mert elmével lehetetlen. És én például tök nem gondolkozom paradoxonokon, sőt a legeslegjobb érzés, amikor egy gondolatmenet végén paradoxonba futok, olyankor tudom, hogy megértettem, és végigmentem a gondolatmeneten. A paradoxon teszi teljes egésszé, végtelenné, körforgássá a gondolatot, olyankor én önkéntelenül kinevetem magam, és szerintem a megvilágosodás is valami hasonló élmény lehet, amikor belefutsz az élet legvégső paradoxonjába, és a saját életed, és mindenki életének végtelenségét, teljességét érted meg vele. Ha eljutsz egy paradoxonhoz, szerintem ne próbáld meg tovább boncolni, örülj neki, mert szerintem olyankor jó helyen jársz. 🙂
Igazság = Valóság = Relativitás ?
Igazság = Valóság = Relativitás ?
Hogy végtelen teremtési lehetőség létezzen. Ennél ideálisabb és szabadabb terepet az életnek Isten nem is teremthetett volna 🙂
Szóval az igazság, hogy szabad élőlények vagyunk?
Szabad akarat egy Determinisztikus világban? Esetleg egy Determinisztikus világ a Szabad Akaratban? 🙂 A Szabad Akarat végül is játszva belegyezhet egy determinisztikus világba, de vajon a determináció képes-e eredményezni a Szabad Akaratot?
Ezek a kérdések azért jók, mert összezavarják az igazságokhoz ragaszkodókat (vagy feldühítik 🙂 ) Ilyenkor elkezdhetnek ténylegesen is önállóan gondolkodni 🙂
„Ezek a kérdések azért jók, mert összezavarják az igazságokhoz
„Ezek a kérdések azért jók, mert összezavarják az igazságokhoz ragaszkodókat (vagy feldühítik 🙂 )”
Vagy kacaghatok egyet, hogy egy rugóra jár az agyunk =)
Hogy még tovább vigyem a gondolatodat, szerintem arra vagyunk
Hogy még tovább vigyem a gondolatodat, szerintem arra vagyunk determinálva, hogy szabad akaratunk legyen, csak ezzel az egyik véglet szabad akaratából visszaél, a másik meg szabad akaratából fél ettől, a kereső pedig szabad akaratából ingázik a két véglet közt, míg be nem lövi a két pólus metszéspontjában az origót 🙂
Egyensúlyban a mérleg tengelyén, két kezedben tartva a két
Egyensúlyban a mérleg tengelyén ülve, két kezedben tartva a két végletet? Megszerezni mindkét rész képességeit… ez már valóban igen istenies 🙂
De cseppet sem lehetetlen szerintem 🙂
De cseppet sem lehetetlen szerintem 🙂
Erős bizonyosság van bennem, hogy erről van szó 🙂
Erős bizonyosság van bennem, hogy erről van szó 🙂
Ademon, egyre érdekesebb blogokat nyitsz 🙂 És már el se kellett
Ademon, egyre érdekesebb blogokat nyitsz 🙂 És már el se kellett olvasnom, hogy kié a blog, hogy tudjam 😀
Én ezzel úgy vagyok, hogy szerintem az egész élet egy paradoxon, ebben rejlik egyrészt a teljessége, másrészt a humorérzéke. A paradoxon azt jelenti, hogy nem tudod csak az egyik oldaláról nézve bebizonyítani, mert egész egyszerűen megcáfolja magát. Aztán ha átmész a másik oldalára, onnan is megcáfolja magát. Pontosan ez mutatja az élet teljességét szerintem, hogy egyik oldal nélkül a másik sincs, minden kerek egész. Szerintem az élet egyetlen valós törvénye maga a paradoxon. Minden más fizikai, erkölcsi, számtani, és egyéb törvényt az emberi elme hozott létre abban a formában, ahogyan mi ismerjük, de a paradoxon viszont ott kellett legyen mindig mindenhol, mert ez tartja össze az egészet. Minden, amit az emberi elme hozott létre csak féligazság lehet, hiszen felfogja az elme, viszont a paradoxont nemhogy nem hoztuk létre, de elmével fel sem tudjuk fogni, akarva akaratlanul csak néha belefutunk, és nem értjük. Pont mint az Igazság, az is folyton itt vibrál körülöttünk, hogy észrevegyük, csak nem vagyunk még rá készen, és ha belefutunk, nem értjük, és összezavarodunk, mert elmével lehetetlen. És én például tök nem gondolkozom paradoxonokon, sőt a legeslegjobb érzés, amikor egy gondolatmenet végén paradoxonba futok, olyankor tudom, hogy megértettem, és végigmentem a gondolatmeneten. A paradoxon teszi teljes egésszé, végtelenné, körforgássá a gondolatot, olyankor én önkéntelenül kinevetem magam, és szerintem a megvilágosodás is valami hasonló élmény lehet, amikor belefutsz az élet legvégső paradoxonjába, és a saját életed, és mindenki életének végtelenségét, teljességét érted meg vele. Ha eljutsz egy paradoxonhoz, szerintem ne próbáld meg tovább boncolni, örülj neki, mert szerintem olyankor jó helyen jársz. 🙂
Igazság = Valóság = Relativitás ?
Igazság = Valóság = Relativitás ?
Hogy végtelen teremtési lehetőség létezzen. Ennél ideálisabb és szabadabb terepet az életnek Isten nem is teremthetett volna 🙂
Szóval az igazság, hogy szabad élőlények vagyunk?
Szabad akarat egy Determinisztikus világban? Esetleg egy Determinisztikus világ a Szabad Akaratban? 🙂 A Szabad Akarat végül is játszva belegyezhet egy determinisztikus világba, de vajon a determináció képes-e eredményezni a Szabad Akaratot?
Ezek a kérdések azért jók, mert összezavarják az igazságokhoz ragaszkodókat (vagy feldühítik 🙂 ) Ilyenkor elkezdhetnek ténylegesen is önállóan gondolkodni 🙂
„Ezek a kérdések azért jók, mert összezavarják az igazságokhoz
„Ezek a kérdések azért jók, mert összezavarják az igazságokhoz ragaszkodókat (vagy feldühítik 🙂 )”
Vagy kacaghatok egyet, hogy egy rugóra jár az agyunk =)
Hogy még tovább vigyem a gondolatodat, szerintem arra vagyunk
Hogy még tovább vigyem a gondolatodat, szerintem arra vagyunk determinálva, hogy szabad akaratunk legyen, csak ezzel az egyik véglet szabad akaratából visszaél, a másik meg szabad akaratából fél ettől, a kereső pedig szabad akaratából ingázik a két véglet közt, míg be nem lövi a két pólus metszéspontjában az origót 🙂
Egyensúlyban a mérleg tengelyén, két kezedben tartva a két
Egyensúlyban a mérleg tengelyén ülve, két kezedben tartva a két végletet? Megszerezni mindkét rész képességeit… ez már valóban igen istenies 🙂
De cseppet sem lehetetlen szerintem 🙂
De cseppet sem lehetetlen szerintem 🙂
Erős bizonyosság van bennem, hogy erről van szó 🙂
Erős bizonyosság van bennem, hogy erről van szó 🙂
Dialógus
„- Kimondta az Igazságot? Ugyan már kérem! Ha majd a világ összes létező élőlényét megkérdezi, ha majd ők is elmondják a véleményüket, és azt szépen jól összegyúrja… na az talán már közel lesz az Igazsághoz!”
Ez a dialógus spontán jutott eszembe, netezés közben 🙂
(o.O) ez elég vadul hangzik
(o.O) ez elég vadul hangzik
Dialógus
„- Kimondta az Igazságot? Ugyan már kérem! Ha majd a világ összes létező élőlényét megkérdezi, ha majd ők is elmondják a véleményüket, és azt szépen jól összegyúrja… na az talán már közel lesz az Igazsághoz!”
Ez a dialógus spontán jutott eszembe, netezés közben 🙂
(o.O) ez elég vadul hangzik
(o.O) ez elég vadul hangzik
ademon.
szerintem nincsenek a világban ellentmondások.a világ
ademon.
szerintem nincsenek a világban ellentmondások.a világ inkább kauzális,amitől lehetetlen hogy létrejöjjön ellentmondás.ez csak a fejben létezik.
ha valaki ismeri a tudományokat és tudományosan tud gondolkodni,elemezni,akkor nem fut ellentmondásba.
de ha mégis,az azt jelzi,hogy valahol a gondolatmenete elszakadt a valósághű modellezéstől.
amiket írtál,mindnél van téves előfeltételezés
A fejem „belseje” is a világ része. Ha én tudok ilyenre gondolni
A fejem „belseje” is a világ része. Ha én tudok ilyenre gondolni akkor már létrejött 🙂
igaz,de én a külvilágra értettem.
a fejben lévő ellentmondás
igaz,de én a külvilágra értettem.
a fejben lévő ellentmondás szubjektív élmény.
a pszichológiában van egy ehhez tartozó jelenség:kognitív disszonancia
a világ hibás lemodellezése az oka az ellentmondásnak,de az egyén általában az ellentmondások megszüntetésére törekszik (jó sokat gondolkodik)
azt vettem észre,akik nem szeretik a tudományos gondolkodást,mert vallásosak,azok életük végéig ebben a végtelen agyalásban ragadnak(mert a vallás eleve nem logikus)
(csak védekező mechanizmus,fantáziavilág ahová be lehet menekülni)
Ami a fejedben van a is a külvilág
Ami a fejedben van az is a külvilág; elektronok cikáznak össze-vissza az agyadban 🙂 Szóval a lényeg, hogy egy kauzális működésű világban ellentmondásos, hogy egy benne lévő elme anti-kauzális dolgokat találjon ki.
fantázia
erről van szó? ez már nem a kog. dissz.
ez már valami
fantázia
erről van szó? ez már nem a kog. dissz.
ez már valami más
ennek a léte miért ellentmondás?
szabadon variálhatod a memóriatartalmakat ,ahogy az a valóságban nem létezik(fantáziavilág)
de amúgy a fantáziát is a vágyak irányítják,uralják.
tehát ez se igazán szabad
az agy miért külvilág?
Egy valóság van, és ennek a valóságnak a része a fantázia is.
Egy valóság van, és ennek a valóságnak a része a fantázia is. A fantázia egy virtuális valóság az agyban. De az agy meg a fizikai valóság része. Egy determinisztikus világban nincs olyan, hogy „szabadon variálhatod a memóriatartalmakat” vagy újakat hozol létre. Mégis létezik. Persze nem ellentmondás, ha nem csak determinisztikus a világ 🙂
„de amúgy a fantáziát is a vágyak irányítják,uralják. tehát ez se igazán szabad”
Erre azért ne vegyél mérget. Nem csak vágyból fantáziál valaki.
neked mit jelent a „determinált világ”?
te miért szoktál
neked mit jelent a „determinált világ”?
te miért szoktál fantáziálni?
Nálam a determináció azt jelenti, hogy valójában „programozott
Nálam a determináció azt jelenti, hogy valójában „programozott robotok” vagyunk, ugyanúgy működünk mit a fizikai anyag, nincs egyéni akaratunk se, legfeljebb annak az illúziója.
Pl. el tudok képzelni egy nem determinált világot is 🙂
van akaratunk.
és pont ebben rejlik a programozottságunk
nem mi
van akaratunk.
és pont ebben rejlik a programozottságunk
nem mi döntjük el szabadon,hogy mit cselekszünk,hanem az érzéseinknek engedelmeskedünk,pont az érzelmek miatt akarunk egyáltalán.nem akarjuk a rosszat………..
nem determinált világ:arra kíváncsi lennék
Rémunalmas világban élhetsz Te Alfa, ha nincsenek paradoxonok
Rémunalmas világban élhetsz Te Alfa, ha nincsenek paradoxonok benne. 🙂 Nem irigyellek.
Amúgy meg ha szabadjára engedem a fantáziámat miközben rajzolok, az miért lenne vágyak által irányítva? 🙂
tényleg uncsi.
miért rajzolsz?
mert akarsz.
mit?
valami
tényleg uncsi.
miért rajzolsz?
mert akarsz.
mit?
valami szépet,érdekeset?
miért?
mert olyat akarsz,mert az jó érzés.
ez maga a „vágy”
Na hát most mellélőttél… amikor azért rajzolok, amit most
Na hát most mellélőttél… amikor azért rajzolok, amit most leírtál, akkor a rajzolásom körülbelül 5 percig tart, pont azért mert az elmém vágyából nem tudok rajzolni, és abba is hagyom. De ezt én nem is hívom rajzolásnak, inkább csak afféle unaloműző firkálgatás, ami nem tart sokáig. Amikor tényleg rajzolok, akkor az elmémnek semmi köze nem volt ahhoz, hogy a rajzolás szándéka létrejöjjön, egyszer csak szó szerint azon kapom magam, hogy már előttem van egy félkész rajz. Az olyankor nem a felszínről jön. Olyankor az elmém tényleg csak a fantázia kedvéért lép be a játékba, nem irányítóként, hanem partnerként inkább. És úgy alkalmas is, de amikor észreveszem a félkész művet, általában nem is tudom már folytatni, mert kizökkent az elmém abból az állapotból és már el is kezdi elemezni, meg nézni a javítanivalót, és ha olyankor még hozzányúlok, többnyire csak elrontom, mert már ő akar irányítani. Hidd el, ismerem magam annyira, hogy ne beszéljek csak a levegőbe 🙂
Ki lett fentebb egészítve 🙂
Ki lett fentebb egészítve 🙂 (mellélőttem… hát nem vagyok jó célzó 🙂 )
Nem te lőttél mellé 😉
Nem te lőttél mellé 😉 A tied gól volt 😀
akkor is azért kezdesz rajzolni,mert
akkor is azért kezdesz rajzolni,mert akarsz
elmém,lelkem,szellemem,tudatom,agyam,testem,felső énem,egóm,………………………
vegyétek má észre,hogy ez csak szójáték
Kinek kell mit észrevennie? 😀
És csak azért is, csak azért is…:)
De vajon kinek kell mit észrevennie? 😀
Akkor kié az akaratom?
Akkor kié az akaratom?
Azért rajzol mert megteheti (!) hogy rajzoljon. Nem csak azért m
Azért rajzol mert pl. megteheti (!) hogy rajzoljon. Nem csak azért mert vágyik rá.
Alfa, az a jelenség amiről beszélsz, hogy a vágyak irányítanak minket, az emberek 99%-nál valóban jelen is van. Valószínüleg nálad is ez van, ezért is ragaszkodsz ehhez az elmélethez, mert eddig nem volt más realitásod. A megvilágosodás egyik fontos eleme az, hogy már nem a vágyak irányítanak hanem Te irányod Önmagad… érted? Vagyis tudatosan felszabadulsz ebből az irányított állapotból és teljesen önmagad ura leszel. De ehhez előbb rá kell jönni, hogy nem a magad ura vagy. Vagyis most nagyon jó felé mész, ha erre már rájöttél 🙂 A következő lépés az lenne, hogy ebből felszabadulj (feltéve, hogy eddig nem történt meg). Ehhez az kell, hogy már el tudd képzelni ezt, vagyis legalább a fantáziád szintjén tudatosan független legyél; majd ezt folyamatosan átviszed a valóságodba is.
„Azért rajzol mert megteheti (!) hogy rajzoljon”
megtehetném,hog
„Azért rajzol mert megteheti (!) hogy rajzoljon”
megtehetném,hogy felvágom az ereim……..
tény,hogy ez a tudás átértékelte bennem a dolgokat,átformálta a gondolkodásom,de attól még a személyiségem,vágyaim maradtak a régiek
tehát nem történt semmi,csak jobban értem a világot
„nem a vágyak irányítanak hanem Te irányod Önmagad… érted? ”
nekem ez csak szójáték,a kettő ugyanaz
„tehát nem történt semmi,csak jobban értem a világot” Vagyis a
„tehát nem történt semmi,csak jobban értem a világot”
Vagyis a tudás már megvan, már csak a megoldás kell. De ehhez meg kell tapasztalni a determináltság kellemetlen hátrányait is, hogy megjelenjen az igény a felszabadulásra is. Az utolsó „szakasz” utolsó lépése viszont már spontán megy végbe, nem az igény hatására (vagyis nem determinálva 🙂 ). Valahogy így 🙂
„már csak a megoldás kell”
mihez?
a determináltság hátrányait
„már csak a megoldás kell”
mihez?
a determináltság hátrányait már megtapasztaltam,mégse tudok a vágyaimtól szabadulni
amikor sikerül kielégíteni,nem is akarok
„spontán megy végbe, nem az igény hatására (vagyis nem determinálva”
lehet hogy másképp nem is történhetne,tehát ez is determináltság
Fantázia kéne 🙂
Fantázia kéne 🙂 Az is hatékony tud lenni.
a nem determinált világról még nem meséltél,pedig neked nagy a
a nem determinált világról még nem meséltél,pedig neked nagy a fantáziád
én gondolatkísérletekre használom a fantáziám
meg hogy sematikus vizualitással elemezzem a társas szitukat:a résztvevőket csak gömböknek képzelem és mindig azonosítani igyekszem az éppen jelen lévő motivációt,vagy érzelmet
ez arra jó,hogy csak a lényegre figyelhessek
Nekem is van ilyen műhelyem 🙂 Nagyon hasznosnak bizonyul
Nekem is van ilyen műhelyem 🙂 Nagyon hasznosnak bizonyul 🙂
Képzelj el egy üres teret, és teremts bele azt, amit akarsz, akárhogyan, akár a saját törvényeiddel is, vagy kaotikusan, függetlenül bármitől. Vagy kezdetnek teremts valamit létező elemekből, mondjuk a vágyaid tárgyát, vagy bármit amit szeretnél. Lehet alapanyag a fizikai világ is, ahol te vagy a mindenható istenség, lényeg, hogy teljes szabadságod legyen ebben a térben bárminemű befolyás nélkül.
na oké de mire használod ezt?mire jó ez a construct mátrix
na oké de mire használod ezt?mire jó ez a construct mátrix
Amire csak lehet 🙂
Amire csak lehet (igen, lehet vágyakat is manifesztálni vele determinánsan) 🙂
Ez a „védekező mechanizmus, fantáziavilág ahová be lehet
Ez a „védekező mechanizmus, fantáziavilág ahová be lehet menekülni” a vallás általad való meghatározása akart lenni?
Utazás a koponyám körül?:)) ( Karinthy után
Utazás a koponyám körül?:)) ( Karinthy után szabadon)
vagy
Tartalmazza-e önmagát az önmagukat nem tartalmazó halmazok halmaza?
:)))))))))
Ez a Russell-paradoxon, a megoldás:
„A Russell-paradoxon Bertrand Russell 1901-ben felfedezett matematikai logikai, ill. halmazelméleti paradoxonja, amely rávilágít, hogy a Cantor és Frege által megalkotott naiv halmazelmélet, illetve formalizált logikai elmélet ellentmondásos.
A paradoxon olyan érvelést használ, amelyhez hasonlóak tulajdonképp már több ezer éve ismertek voltak (ld. Epimenidész-paradoxon). Azt, hogy a paradoxonhoz vezető érvelés a halmazelmélet ill. logika matematikai elméletének ellentmondásosságát okozhatja, többen is felfedezték a tizenkilencedik század végén; például Ernst Zermelo matematikus és Bertrand Russell filozófus.
A paradoxon formális definíciója a következő: legyen R azon halmazok halmaza, amelyek nem tartalmazzák saját magukat:
A Cantor-féle halmazelméletben R jóldefiniált halmaznak tekinthető. A paradoxon lényegére rávilágító kérdés: eleme-e R önmagának?
Tegyük fel, hogy igen, . Ekkor R nyilvánvalóan nem olyan halmaz, ami nem tartalmazza saját magát, tehát definíció szerint nem eleme R-nek, azaz önmagának, ellentmondásra jutottunk.
Tegyük fel, hogy nem. Ekkor R nyilvánvalóan olyan halmaz, ami nem tartalmazza saját magát, tehát definíció szerint eleme R-nek, azaz önmagának, ismét ellentmondásra jutottunk.
Látható, hogy mindkét lehetséges feltételezés ellentmondásra vezet.”
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Russell-paradoxon
:))
ademon.
szerintem nincsenek a világban ellentmondások.a világ
ademon.
szerintem nincsenek a világban ellentmondások.a világ inkább kauzális,amitől lehetetlen hogy létrejöjjön ellentmondás.ez csak a fejben létezik.
ha valaki ismeri a tudományokat és tudományosan tud gondolkodni,elemezni,akkor nem fut ellentmondásba.
de ha mégis,az azt jelzi,hogy valahol a gondolatmenete elszakadt a valósághű modellezéstől.
amiket írtál,mindnél van téves előfeltételezés
A fejem „belseje” is a világ része. Ha én tudok ilyenre gondolni
A fejem „belseje” is a világ része. Ha én tudok ilyenre gondolni akkor már létrejött 🙂
igaz,de én a külvilágra értettem.
a fejben lévő ellentmondás
igaz,de én a külvilágra értettem.
a fejben lévő ellentmondás szubjektív élmény.
a pszichológiában van egy ehhez tartozó jelenség:kognitív disszonancia
a világ hibás lemodellezése az oka az ellentmondásnak,de az egyén általában az ellentmondások megszüntetésére törekszik (jó sokat gondolkodik)
azt vettem észre,akik nem szeretik a tudományos gondolkodást,mert vallásosak,azok életük végéig ebben a végtelen agyalásban ragadnak(mert a vallás eleve nem logikus)
(csak védekező mechanizmus,fantáziavilág ahová be lehet menekülni)
Ami a fejedben van a is a külvilág
Ami a fejedben van az is a külvilág; elektronok cikáznak össze-vissza az agyadban 🙂 Szóval a lényeg, hogy egy kauzális működésű világban ellentmondásos, hogy egy benne lévő elme anti-kauzális dolgokat találjon ki.
fantázia
erről van szó? ez már nem a kog. dissz.
ez már valami
fantázia
erről van szó? ez már nem a kog. dissz.
ez már valami más
ennek a léte miért ellentmondás?
szabadon variálhatod a memóriatartalmakat ,ahogy az a valóságban nem létezik(fantáziavilág)
de amúgy a fantáziát is a vágyak irányítják,uralják.
tehát ez se igazán szabad
az agy miért külvilág?
Egy valóság van, és ennek a valóságnak a része a fantázia is.
Egy valóság van, és ennek a valóságnak a része a fantázia is. A fantázia egy virtuális valóság az agyban. De az agy meg a fizikai valóság része. Egy determinisztikus világban nincs olyan, hogy „szabadon variálhatod a memóriatartalmakat” vagy újakat hozol létre. Mégis létezik. Persze nem ellentmondás, ha nem csak determinisztikus a világ 🙂
„de amúgy a fantáziát is a vágyak irányítják,uralják. tehát ez se igazán szabad”
Erre azért ne vegyél mérget. Nem csak vágyból fantáziál valaki.
neked mit jelent a „determinált világ”?
te miért szoktál
neked mit jelent a „determinált világ”?
te miért szoktál fantáziálni?
Nálam a determináció azt jelenti, hogy valójában „programozott
Nálam a determináció azt jelenti, hogy valójában „programozott robotok” vagyunk, ugyanúgy működünk mit a fizikai anyag, nincs egyéni akaratunk se, legfeljebb annak az illúziója.
Pl. el tudok képzelni egy nem determinált világot is 🙂
van akaratunk.
és pont ebben rejlik a programozottságunk
nem mi
van akaratunk.
és pont ebben rejlik a programozottságunk
nem mi döntjük el szabadon,hogy mit cselekszünk,hanem az érzéseinknek engedelmeskedünk,pont az érzelmek miatt akarunk egyáltalán.nem akarjuk a rosszat………..
nem determinált világ:arra kíváncsi lennék
Rémunalmas világban élhetsz Te Alfa, ha nincsenek paradoxonok
Rémunalmas világban élhetsz Te Alfa, ha nincsenek paradoxonok benne. 🙂 Nem irigyellek.
Amúgy meg ha szabadjára engedem a fantáziámat miközben rajzolok, az miért lenne vágyak által irányítva? 🙂
tényleg uncsi.
miért rajzolsz?
mert akarsz.
mit?
valami
tényleg uncsi.
miért rajzolsz?
mert akarsz.
mit?
valami szépet,érdekeset?
miért?
mert olyat akarsz,mert az jó érzés.
ez maga a „vágy”
Na hát most mellélőttél… amikor azért rajzolok, amit most
Na hát most mellélőttél… amikor azért rajzolok, amit most leírtál, akkor a rajzolásom körülbelül 5 percig tart, pont azért mert az elmém vágyából nem tudok rajzolni, és abba is hagyom. De ezt én nem is hívom rajzolásnak, inkább csak afféle unaloműző firkálgatás, ami nem tart sokáig. Amikor tényleg rajzolok, akkor az elmémnek semmi köze nem volt ahhoz, hogy a rajzolás szándéka létrejöjjön, egyszer csak szó szerint azon kapom magam, hogy már előttem van egy félkész rajz. Az olyankor nem a felszínről jön. Olyankor az elmém tényleg csak a fantázia kedvéért lép be a játékba, nem irányítóként, hanem partnerként inkább. És úgy alkalmas is, de amikor észreveszem a félkész művet, általában nem is tudom már folytatni, mert kizökkent az elmém abból az állapotból és már el is kezdi elemezni, meg nézni a javítanivalót, és ha olyankor még hozzányúlok, többnyire csak elrontom, mert már ő akar irányítani. Hidd el, ismerem magam annyira, hogy ne beszéljek csak a levegőbe 🙂
Ki lett fentebb egészítve 🙂
Ki lett fentebb egészítve 🙂 (mellélőttem… hát nem vagyok jó célzó 🙂 )
Nem te lőttél mellé 😉
Nem te lőttél mellé 😉 A tied gól volt 😀
akkor is azért kezdesz rajzolni,mert
akkor is azért kezdesz rajzolni,mert akarsz
elmém,lelkem,szellemem,tudatom,agyam,testem,felső énem,egóm,………………………
vegyétek má észre,hogy ez csak szójáték
Kinek kell mit észrevennie? 😀
És csak azért is, csak azért is…:)
De vajon kinek kell mit észrevennie? 😀
Akkor kié az akaratom?
Akkor kié az akaratom?
Azért rajzol mert megteheti (!) hogy rajzoljon. Nem csak azért m
Azért rajzol mert pl. megteheti (!) hogy rajzoljon. Nem csak azért mert vágyik rá.
Alfa, az a jelenség amiről beszélsz, hogy a vágyak irányítanak minket, az emberek 99%-nál valóban jelen is van. Valószínüleg nálad is ez van, ezért is ragaszkodsz ehhez az elmélethez, mert eddig nem volt más realitásod. A megvilágosodás egyik fontos eleme az, hogy már nem a vágyak irányítanak hanem Te irányod Önmagad… érted? Vagyis tudatosan felszabadulsz ebből az irányított állapotból és teljesen önmagad ura leszel. De ehhez előbb rá kell jönni, hogy nem a magad ura vagy. Vagyis most nagyon jó felé mész, ha erre már rájöttél 🙂 A következő lépés az lenne, hogy ebből felszabadulj (feltéve, hogy eddig nem történt meg). Ehhez az kell, hogy már el tudd képzelni ezt, vagyis legalább a fantáziád szintjén tudatosan független legyél; majd ezt folyamatosan átviszed a valóságodba is.
„Azért rajzol mert megteheti (!) hogy rajzoljon”
megtehetném,hog
„Azért rajzol mert megteheti (!) hogy rajzoljon”
megtehetném,hogy felvágom az ereim……..
tény,hogy ez a tudás átértékelte bennem a dolgokat,átformálta a gondolkodásom,de attól még a személyiségem,vágyaim maradtak a régiek
tehát nem történt semmi,csak jobban értem a világot
„nem a vágyak irányítanak hanem Te irányod Önmagad… érted? ”
nekem ez csak szójáték,a kettő ugyanaz
„tehát nem történt semmi,csak jobban értem a világot” Vagyis a
„tehát nem történt semmi,csak jobban értem a világot”
Vagyis a tudás már megvan, már csak a megoldás kell. De ehhez meg kell tapasztalni a determináltság kellemetlen hátrányait is, hogy megjelenjen az igény a felszabadulásra is. Az utolsó „szakasz” utolsó lépése viszont már spontán megy végbe, nem az igény hatására (vagyis nem determinálva 🙂 ). Valahogy így 🙂
„már csak a megoldás kell”
mihez?
a determináltság hátrányait
„már csak a megoldás kell”
mihez?
a determináltság hátrányait már megtapasztaltam,mégse tudok a vágyaimtól szabadulni
amikor sikerül kielégíteni,nem is akarok
„spontán megy végbe, nem az igény hatására (vagyis nem determinálva”
lehet hogy másképp nem is történhetne,tehát ez is determináltság
Fantázia kéne 🙂
Fantázia kéne 🙂 Az is hatékony tud lenni.
a nem determinált világról még nem meséltél,pedig neked nagy a
a nem determinált világról még nem meséltél,pedig neked nagy a fantáziád
én gondolatkísérletekre használom a fantáziám
meg hogy sematikus vizualitással elemezzem a társas szitukat:a résztvevőket csak gömböknek képzelem és mindig azonosítani igyekszem az éppen jelen lévő motivációt,vagy érzelmet
ez arra jó,hogy csak a lényegre figyelhessek
Nekem is van ilyen műhelyem 🙂 Nagyon hasznosnak bizonyul
Nekem is van ilyen műhelyem 🙂 Nagyon hasznosnak bizonyul 🙂
Képzelj el egy üres teret, és teremts bele azt, amit akarsz, akárhogyan, akár a saját törvényeiddel is, vagy kaotikusan, függetlenül bármitől. Vagy kezdetnek teremts valamit létező elemekből, mondjuk a vágyaid tárgyát, vagy bármit amit szeretnél. Lehet alapanyag a fizikai világ is, ahol te vagy a mindenható istenség, lényeg, hogy teljes szabadságod legyen ebben a térben bárminemű befolyás nélkül.
na oké de mire használod ezt?mire jó ez a construct mátrix
na oké de mire használod ezt?mire jó ez a construct mátrix
Amire csak lehet 🙂
Amire csak lehet (igen, lehet vágyakat is manifesztálni vele determinánsan) 🙂
Ez a „védekező mechanizmus, fantáziavilág ahová be lehet
Ez a „védekező mechanizmus, fantáziavilág ahová be lehet menekülni” a vallás általad való meghatározása akart lenni?
Utazás a koponyám körül?:)) ( Karinthy után
Utazás a koponyám körül?:)) ( Karinthy után szabadon)
vagy
Tartalmazza-e önmagát az önmagukat nem tartalmazó halmazok halmaza?
:)))))))))
Ez a Russell-paradoxon, a megoldás:
„A Russell-paradoxon Bertrand Russell 1901-ben felfedezett matematikai logikai, ill. halmazelméleti paradoxonja, amely rávilágít, hogy a Cantor és Frege által megalkotott naiv halmazelmélet, illetve formalizált logikai elmélet ellentmondásos.
A paradoxon olyan érvelést használ, amelyhez hasonlóak tulajdonképp már több ezer éve ismertek voltak (ld. Epimenidész-paradoxon). Azt, hogy a paradoxonhoz vezető érvelés a halmazelmélet ill. logika matematikai elméletének ellentmondásosságát okozhatja, többen is felfedezték a tizenkilencedik század végén; például Ernst Zermelo matematikus és Bertrand Russell filozófus.
A paradoxon formális definíciója a következő: legyen R azon halmazok halmaza, amelyek nem tartalmazzák saját magukat:
A Cantor-féle halmazelméletben R jóldefiniált halmaznak tekinthető. A paradoxon lényegére rávilágító kérdés: eleme-e R önmagának?
Tegyük fel, hogy igen, . Ekkor R nyilvánvalóan nem olyan halmaz, ami nem tartalmazza saját magát, tehát definíció szerint nem eleme R-nek, azaz önmagának, ellentmondásra jutottunk.
Tegyük fel, hogy nem. Ekkor R nyilvánvalóan olyan halmaz, ami nem tartalmazza saját magát, tehát definíció szerint eleme R-nek, azaz önmagának, ismét ellentmondásra jutottunk.
Látható, hogy mindkét lehetséges feltételezés ellentmondásra vezet.”
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Russell-paradoxon
:))
Szerintem
A paradoxonok különböző témakörökben érdekesen hatnak az általad rögzített vetületben, ám a kontrasztok ilyetén összehasonlítása nem szerencsés, illetve torz képet kaphatunk a relatív féligazságok, a környezetéből kiragadt példák szembeállításával. Az emberi elme aspektusa, hogy elemezzen, kényszeresen valamit valamihez viszonyítva megítéljen és, hogy „cimkézhessen”, ám ezzel nem juthatunk az abszolut igazsághoz, csupán mindíg részigazságok összevetéséből egy eredőt kapunk.
Aki a mostban él és túl van az élet felismeréseinek javán, reálisan és egyben globálisan látja, mi körülötte történik de nem azonosul legcsekélyebb mértékben sem érzelmileg sem fizikailag a cselekménnyel és lehetséges súlyával következményével sem. A bölcs döntéseket nem alapozzák sem érzelmi sem más manipulatív tényezőkre, hanem érzelmektől mentesen a valós helyzetet érzékelve szívükön át intuiciók segítségével reagálnak szükségszerint és mértékben, a szeretet, tolerancia és erőszaknélküliség jegyében. (Nem ártás törvénye).
később bővebben is kifejtem ha igény mutatkozik rá.
Szeretettel: medve
Szerintem
A paradoxonok különböző témakörökben érdekesen hatnak az általad rögzített vetületben, ám a kontrasztok ilyetén összehasonlítása nem szerencsés, illetve torz képet kaphatunk a relatív féligazságok, a környezetéből kiragadt példák szembeállításával. Az emberi elme aspektusa, hogy elemezzen, kényszeresen valamit valamihez viszonyítva megítéljen és, hogy „cimkézhessen”, ám ezzel nem juthatunk az abszolut igazsághoz, csupán mindíg részigazságok összevetéséből egy eredőt kapunk.
Aki a mostban él és túl van az élet felismeréseinek javán, reálisan és egyben globálisan látja, mi körülötte történik de nem azonosul legcsekélyebb mértékben sem érzelmileg sem fizikailag a cselekménnyel és lehetséges súlyával következményével sem. A bölcs döntéseket nem alapozzák sem érzelmi sem más manipulatív tényezőkre, hanem érzelmektől mentesen a valós helyzetet érzékelve szívükön át intuiciók segítségével reagálnak szükségszerint és mértékben, a szeretet, tolerancia és erőszaknélküliség jegyében. (Nem ártás törvénye).
később bővebben is kifejtem ha igény mutatkozik rá.
Szeretettel: medve
Ebben semmi ellentmondás nincs:D,de épp most olvasom,és gondolta
Ebben semmi ellentmondás nincs:D,de épp most olvasom,és gondoltam hátha még érdekel valakit.
Az Advaita védántáról van szó…,de épp a legfontosabb kérdéseinkre válaszol.
/ez egy részlet csak,forrás alul/
,, A nemkettõsség azt jelenti, hogy csak az Abszolútum létezik. Az egész kozmosz az Abszolútumban van, és nincs önmagában rejlõ léte, pusztán megnyilvánítja az Abszolútumot, amely ennek ellenére örökké változatlan és megnyilvánulatlan marad. Olyan ez, mint ahogy az ember álmában lévõ személyek és események magában az emberben élnek, és nincs rajta kívüli valóságuk. Mégsem adnak hozzá semmit azzal, hogy létrejönnek, és nem vesznek el belõle semmit a megszûnésükkel. Azt jelenti ez, hogy az Abszolútum a kozmosz és minden létezõ Önvalója. Ennélfogva azáltal, hogy az ember keresi az Önvalóját, a „Ki vagyok én?” folyamatos vizsgálódása által, lehetséges felismernie azonosságát az Egyetemes Léttel. Srí Bhagaván a legtisztább advaitát tanította. […]
Sokan visszarettenhetnek az elme elpusztításának vagy (ami ugyanaz) az elkülönült egyéniség felszámolásának eszméjétõl, pedig az megtörténik velünk mindennap az alvás során. Egyáltalán nem félünk azonban attól, hogy aludni térjünk, sõt kívánatosnak és kellemesnek találjuk az alvást, noha abban az elme pusztán tudatlan módon csendesedik el. Az elragadtatásban vagy eksztázisban viszont az elme idõlegesen merül és nyugszik el az üdvösségnek egy olyan töredékes tapasztalatában, amely a valódi természete. Maguk a kifejezések is utalnak az egyéniség meghaladására, hiszen az „elragadtatás” szó etimológiailag is azt jelenti, hogy valaki „elvitetik”, míg az eksztázis jelentése az, hogy „magán kívül” van. A „lélegzetelállító” szó valójában „gondolatelállítót” jelent, mivel a gondolat és a lélegzet forrása egy és ugyanaz, amint Srí Bhagaván elmagyarázta, amikor a légzésszabályozásról beszélt. Az igazság az, hogy az egyéniség nem vész el, hanem a Végtelenbe tágul.
Forrás: Arthur Osborne: Ramana Maharshi and the Path of Self-Knowledge. Malik Tóth István fordítása
Ezen meg lehet meditálni lefekvés előtt /hátha reggel
Ezen meg lehet meditálni lefekvés előtt /hátha reggel megvilágosodva ébredünk fel:)/
,,Szvámí Ráma Tírtha: Én Az vagyok!
A legkevésbé sem változom, nem félek a haláltól,
Sohasem születtem,
És szüleim sincsenek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem okozok szenvedést, és magam sem szenvedek,
Nincs ellenségem, és én sem vagyok ellensége senkinek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Forma nélküli vagyok, korlátlan,
Túl téren és idõn.
Benne vagyok mindenben, bennem van minden,
Én vagyok a világ boldogsága,
Ott vagyok mindenhol.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Test nélküli, testi változások nélküli vagyok.
Nem az érzékek vagyok, és nem is azok tárgyai.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem bûn vagyok, és nem is erény,
Sem templom, sem istentisztelet,
Sem zarándoklat, sem könyvek nem vagyok.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Forrás: India misztikája
+1
http://www.arunachala.hu/id25.htm
Ebben semmi ellentmondás nincs:D,de épp most olvasom,és gondolta
Ebben semmi ellentmondás nincs:D,de épp most olvasom,és gondoltam hátha még érdekel valakit.
Az Advaita védántáról van szó…,de épp a legfontosabb kérdéseinkre válaszol.
/ez egy részlet csak,forrás alul/
,, A nemkettõsség azt jelenti, hogy csak az Abszolútum létezik. Az egész kozmosz az Abszolútumban van, és nincs önmagában rejlõ léte, pusztán megnyilvánítja az Abszolútumot, amely ennek ellenére örökké változatlan és megnyilvánulatlan marad. Olyan ez, mint ahogy az ember álmában lévõ személyek és események magában az emberben élnek, és nincs rajta kívüli valóságuk. Mégsem adnak hozzá semmit azzal, hogy létrejönnek, és nem vesznek el belõle semmit a megszûnésükkel. Azt jelenti ez, hogy az Abszolútum a kozmosz és minden létezõ Önvalója. Ennélfogva azáltal, hogy az ember keresi az Önvalóját, a „Ki vagyok én?” folyamatos vizsgálódása által, lehetséges felismernie azonosságát az Egyetemes Léttel. Srí Bhagaván a legtisztább advaitát tanította. […]
Sokan visszarettenhetnek az elme elpusztításának vagy (ami ugyanaz) az elkülönült egyéniség felszámolásának eszméjétõl, pedig az megtörténik velünk mindennap az alvás során. Egyáltalán nem félünk azonban attól, hogy aludni térjünk, sõt kívánatosnak és kellemesnek találjuk az alvást, noha abban az elme pusztán tudatlan módon csendesedik el. Az elragadtatásban vagy eksztázisban viszont az elme idõlegesen merül és nyugszik el az üdvösségnek egy olyan töredékes tapasztalatában, amely a valódi természete. Maguk a kifejezések is utalnak az egyéniség meghaladására, hiszen az „elragadtatás” szó etimológiailag is azt jelenti, hogy valaki „elvitetik”, míg az eksztázis jelentése az, hogy „magán kívül” van. A „lélegzetelállító” szó valójában „gondolatelállítót” jelent, mivel a gondolat és a lélegzet forrása egy és ugyanaz, amint Srí Bhagaván elmagyarázta, amikor a légzésszabályozásról beszélt. Az igazság az, hogy az egyéniség nem vész el, hanem a Végtelenbe tágul.
Forrás: Arthur Osborne: Ramana Maharshi and the Path of Self-Knowledge. Malik Tóth István fordítása
Ezen meg lehet meditálni lefekvés előtt /hátha reggel
Ezen meg lehet meditálni lefekvés előtt /hátha reggel megvilágosodva ébredünk fel:)/
,,Szvámí Ráma Tírtha: Én Az vagyok!
A legkevésbé sem változom, nem félek a haláltól,
Sohasem születtem,
És szüleim sincsenek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem okozok szenvedést, és magam sem szenvedek,
Nincs ellenségem, és én sem vagyok ellensége senkinek.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Forma nélküli vagyok, korlátlan,
Túl téren és idõn.
Benne vagyok mindenben, bennem van minden,
Én vagyok a világ boldogsága,
Ott vagyok mindenhol.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Test nélküli, testi változások nélküli vagyok.
Nem az érzékek vagyok, és nem is azok tárgyai.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Nem bûn vagyok, és nem is erény,
Sem templom, sem istentisztelet,
Sem zarándoklat, sem könyvek nem vagyok.
Tökéletes létezés, tökéletes tudás, tökéletes boldogság vagyok,
Én Az vagyok, Az vagyok!
Forrás: India misztikája
+1
http://www.arunachala.hu/id25.htm
Évával folytatott eszmecsere alapján jutott eszembe egy érdekes
Évával folytatott eszmecsere alapján jutott eszembe egy érdekes kérdés:
Mit érez az az ember a harag állapotában, aki szereti a haragot? Mit érez a félelemben az, aki szereti a félelmet? Vajon az az ember aki elítéli a haragot mit érez, ha haragos lesz? És aki nem akar félni, mit érez ha mégis félni kezd?
Erre válaszoljanak 🙂
Teljesen friss szituációt produkált az élet,ami szerintem
Teljesen friss szituációt produkált az élet,ami szerintem tökéletes példa a paradoxonodra.
Kb. egy órával korábban szoktak a macskák reggelit kapni,és kiengedem őket,de egy kazettát hallgattam/az ágyban még/,valamit gyakoroltam vele amire ma szükségem lesz,a koncentrációt.
Az egyik macsesz nem bírta ,hogy felborult az időbeosztása,és óriási balhéval hívta erre fel a figyelmet,
rohangált,levert dolgokat…stb./.miközben én egész másra koncentráltam/,hogy valahogy felhívja a figyelmemet. Nem jött be neki sehogy sem,és akkor a fejemen kezdett el ugrálni.
Na akkor rárivalltam,és itt jön a ,,paradoxon”,mert ezzel teljesen egy időben belül mosolyogtam is,hogy teljesen igaza van,az ő kis állati módján,hiszen hozzászoktattam valamihez,amit most nem tartok be,és ezt akarja jelezni.És mivel az apró jelzéseire nem reagáltam /szándékosan/,hát ezt addig fokozta,amíg kénytelen voltam észrevenni:)
Tehát a kérdésedre ,hogy : ,,az az ember aki elítéli a haragot mit érez, ha haragos lesz? ”,az a válaszom, hogy a haraggal teljesen egy időben lépett fel a megértés és az elfogadás,a harag és a mosoly teljesen egy időben zajlott.
Annyit tennék még hozzá,hogy én nem ítélem el a haragot,egészen más véleményem van róla,de ez ott van azokban a hozzászólásaimban ,amik a kérdésedet ihlették.
És még valami az állatos példák:D…,ha nem muszáj,és tudok mással példálózni,akkor nem a családtagjaimmal teszem:),bár sok esetben ez elkerülhetetlen.
Évával folytatott eszmecsere alapján jutott eszembe egy érdekes
Évával folytatott eszmecsere alapján jutott eszembe egy érdekes kérdés:
Mit érez az az ember a harag állapotában, aki szereti a haragot? Mit érez a félelemben az, aki szereti a félelmet? Vajon az az ember aki elítéli a haragot mit érez, ha haragos lesz? És aki nem akar félni, mit érez ha mégis félni kezd?
Erre válaszoljanak 🙂
Teljesen friss szituációt produkált az élet,ami szerintem
Teljesen friss szituációt produkált az élet,ami szerintem tökéletes példa a paradoxonodra.
Kb. egy órával korábban szoktak a macskák reggelit kapni,és kiengedem őket,de egy kazettát hallgattam/az ágyban még/,valamit gyakoroltam vele amire ma szükségem lesz,a koncentrációt.
Az egyik macsesz nem bírta ,hogy felborult az időbeosztása,és óriási balhéval hívta erre fel a figyelmet,
rohangált,levert dolgokat…stb./.miközben én egész másra koncentráltam/,hogy valahogy felhívja a figyelmemet. Nem jött be neki sehogy sem,és akkor a fejemen kezdett el ugrálni.
Na akkor rárivalltam,és itt jön a ,,paradoxon”,mert ezzel teljesen egy időben belül mosolyogtam is,hogy teljesen igaza van,az ő kis állati módján,hiszen hozzászoktattam valamihez,amit most nem tartok be,és ezt akarja jelezni.És mivel az apró jelzéseire nem reagáltam /szándékosan/,hát ezt addig fokozta,amíg kénytelen voltam észrevenni:)
Tehát a kérdésedre ,hogy : ,,az az ember aki elítéli a haragot mit érez, ha haragos lesz? ”,az a válaszom, hogy a haraggal teljesen egy időben lépett fel a megértés és az elfogadás,a harag és a mosoly teljesen egy időben zajlott.
Annyit tennék még hozzá,hogy én nem ítélem el a haragot,egészen más véleményem van róla,de ez ott van azokban a hozzászólásaimban ,amik a kérdésedet ihlették.
És még valami az állatos példák:D…,ha nem muszáj,és tudok mással példálózni,akkor nem a családtagjaimmal teszem:),bár sok esetben ez elkerülhetetlen.