A keddi dunaújvárosi klubban elhangzott egy mondat, ami azóta is fogva tart: „ha tökéletesen elfogadnánk magunkat, a minket ért kritikára csak úgy reagálnánk: íme, egy elégedetlen ember ”
Rögtön hozza az élet a gyakorlati példát mihelyt ilyen és ehhez hasonló Igazságokhoz igyekszem tartani magam: és persze nem megy. Egy olyan helyzet adódott, amit ráadásul még át is látok, hogy miért kötekedik a felettesem, a lelki hátterét is értem, meg a saját korlátoltságát is. Mégis hatott. Mégis lehúzott, mégis fájt. Mert igaza volt. Mert én nem fogadom el magamban azt a minőséget, amit megkritizált. Nagyvonalakban a saját tökéletlenségemet.
Éjjel nem tudtam aludni. Hát meditáltam… Semmi eget rengető feladatot nem adtam magamnak, csak egyszerűen kinyitottam a szívem amennyire csak tudtam, hogy Isten megnyilvánuljon, és sodorjon…
Boldogan aludtam el utána, hogy nem aludtam bele 🙂 és hogy jól sikerült.
Már reggel felhúztam magam egy félreértésen, és már visszagyömöszöltem magam a „dekishülyevagy” kategóriába… amire Kedves Segítőkész Barátok által döbbentem rá… ezek után összefutottam a Nagypapámmal, aki ezt olyan vastagon és szélsőségesen tükrözte vissza, hogy ennél aktuálisabb tanítást nem tudott volna adni! Bármit mondtam „ez semmi!” és hasonló megnyilvánulások.
Te jó ég, hát én EZT játszom magammal! Ezt játssza velem az egóm, hogy kicsi maradhasson! Magammal nem vagyok soha (elég) elégedett!
Papa még a beszélgetés végén kvázi bocsánatot kért. Akkor nagyon elszomorodtam, hogy semmibe veszi a tehetségemet, meg hogy egyáltalán bennem is megvan ez a semmisejó-gén, de neki hála oldódott bennem valami. Valami könnyed érzés érkezett… és míg elégedetlenkedett csak mormoltam magamban hogy „örülj hogy él”, most viszont VALÓBAN hálás vagyok.
Figyeljünk oda egy kicsit… vagy nagyon 🙂 ahogy tetszik.
Akkora vagy
amekkora a szíved… Sikka, nagy voltál, hogy megszervezted helyettem a telekocsit 😀
A kedvenc mondatomat küldöm neked ( én a fecsegő tökéletlen 🙂
” Isten mosolygott, amikor megszülettél „
🙂
köszönöm Kati
…én-Isten meg sírt ;))) bele lett gyömöszölve egy icipici testbe :)))
És ez hozzájárult
példának okáért Napoleon esetében, hogy megmutassa az igazi nagyságát. Saját tapasztalatom az, hogy az elfogadás akkor működik, ha tudod, mekkora fejlődést érünk el azáltal, hogy az elégedetlenségi faktorunk meghaladja az átlagost. Olyan ez, mint egy Audi TT és egy kamion versenye, nem kérdés Sikka, Te melyik vagy 😀
Ahogy a Sanyi mondta a klubban, attól, hogy reálisan tudom, hogy hol tartok a megvalósítandó célhoz képest, még érezhetem jól is magam, vagy rosszul, még az is én vagyok…
Az Én-Isten által tervezett leszületésben kitűzött célokhoz, az életút megvalósításához pont ekkora testre és ilyen
kemény harcot igénylő életben maradásra volt szükség. Így van ez akkor is, ha még a jelen pillanatban nincs is rálátásunk.
Hát persze! 😉
,,Az Én-Isten által tervezett leszületésben kitűzött célokhoz, az életút megvalósításához pont ekkora testre és ilyen
kemény harcot igénylő életben maradásra volt szükség. Így van ez akkor is, ha még a jelen pillanatban nincs is rálátásunk.”
Szia Kati!
A mondat elsö része rendben.
Csak.
Akkor éled meg ,,kemény harcot igénylö életbenmaradás”-nak az életed ha kapálózol.
Erika Szeretettel!
Kedves Erika!
Már nem emlékszem pontosan, Sikka mit mondott hány grammal született és ha jól emlékszem több hónapot töltött inkubátorban, hát harcolt az életben maradásért, még szerencse, hogy a kórháziak is ezt tették…És nem kapálózásnak élték meg… Tehát nem az én megélésemről van szó, ne vetíts bele, mert mellé lősz.
Ha megnéznél, legyen könnyebb a gyakszi, mondjuk egy majdnem életképtelen kutyakölyköt, aki a leggyengébb az alomból, ahogy harcol az életben maradásért, talán megérted, miről beszélek. A dán barátnőm, akinek ezen a téren jóval nagyobb tapasztalata van, mint nekem, szokta mondani, ebben a kölyökben bízok, mert ő egy fighter.
Meg van az oka annak, hogy túlcivilizált világunkban ilyen gyökércsakrás problémákkal is szembe kell néznünk.
Szia Kati!
Elbeszélünk egymás mellett.
Így semmi értelme.
További Szép Napot Neked!
Erika
Már a facebookon
ugyan ajánlom ezt a videót, de most megkérnélek benneteket, nézzétek meg, nekem is adott újat és rendszerezte a kósza elképzeléseimet
http://manhertz.com/egyensuly/aftertraining/retorika_121_rombolo-kritika.php
Romboló kritika az, ahol kritika van, viszont építő megoldás hiánycikk:-))
Építő kritika pedig az, ahol konkrét megoldási lehetőséget is tudunk kínálni.
Kati szeretettel
De tényleg.
Egyetértek Katival. Érdemes megnézni/meghallgatni.
A Manhertz
Egyetértek Katival. Érdemes megnézni/meghallgatni.
A Manhertz Józsi mindig érdekes és hasznos dolgokat mond.
Épp ma kaptam meg hírlevélben én is ezt az anyagot
Épp ma kaptam meg hírlevélben én is ezt az anyagot Manhertztől,bár nem jutott volna eszembe
Sanyi oldalára feltenni.
Milyen érdekes egybeesések ezek.
Mindig tanul az ember:)
Nem hiszem
hogy a Sanyit zavarná itt a Manhertz, mert Manhertz sokkal kopaszabb 😀
Viccet félretéve, sehol nem ütközik azzal, amit a Sanyit tanít, legfeljebb a megoldások mások. Viszont vannak megoldási lehetőségek, és ez nagyon fontos.
Én sem gondolnám ezt,nem is ez volt amit levontam a
Én sem gondolnám ezt,nem is ez volt amit levontam a dologból.
Azért nem érdekes,mert az az én meglátásom,és így teljesen szubjektív.
Tudom ,hogy Sanyi legkevésbé sem foglalkozik ilyesmivel.
A kopaszságról jut eszembe.Láttad Sanyinak hol van ,,kilökődve” a haja?:)
A megoldások tényleg mások: játszmázások.Viszont
A megoldások tényleg mások: játszmázások.
Viszont elgondolkodtam azon, hogy csak az kap negatív kritikát, akinek vannak céljai és ezzel különbözik a nagy átlagtól…. Ezekszerint nekem nincsenek! 🙁 Erikaaa! Légyszi szólj be nekem is!!! Had érezzem már, hogy én is különbözök a nagy átlagtól! Most megtanultam ettől az embertől, hogy csak szépen meg kell köszönnöm, vagy megkérdezni, „hogy érted?” „Te mit tennél az én helyemben?” :-DDDD
🙂
Na ez jó!
Én vagyok az ügyeletes mumus? :)))
Gáz hogy ráadásul élvezem is?;)
Csaesz Drága!
Türelem.
Hátha Te is sorra kerüsz egy szép napon! :)))
Most nem jut eszembe semmi.
Sajnálom…
De azért a reményt soha ne add fel! 😉
Üdv!Erika
Valóban vannak benne játszmázások is.
Én még ott tartok, hogy
Valóban vannak benne játszmázások is.
Én még ott tartok, hogy felfele építkezem. Még szükségem van a játszmázásokra, azok megélésére ahhoz, hogy egyáltalán fel tudjam ismerni, hogy mi az, amit le kell építenem, el kell engednem. És úgy látom, hogy nem Én vagyok az egyetlen, aki még csak itt tart.
Ha komoly és őszinte önvizsgálatot
tartunk, könnyen ki lehet deríteni, melyik életterületen hol állunk. Normális alatti az, amikor nem tudod magad azon az életterületen megélni, még annyira sem, mint egy normális, átlagember, nem hogy spirituális magasságokról beszélnénk. Például normális alatti szint, amikor valaki nyomorog és szenved is ettől, de nem képes eltartani magát. Normális szint amikor eltartod magad, gyűröd a melót egy átlagos jólétben. Spirituális szint, amikor tudatos teremtéssel megteremtesz mindent amire szükséged van, a hivatásodban kiteljesedve.
Ugyanígy meg lehet vizsgálni ezt, a többi életterületre, mint társas kapcsolatok, család, párkapcsolat, barátok, munka, tanulmányok, anyagi helyzet, önmegvalósítás, spirituális képességek stb.
Azokon a területeken, ahol a normális, egészséges szint alatt működünk a személyiséget építeni kell, ahogy Z tökéletesen látja, ahhoz hogy aztán később legyen mit lebontani. Meghaladni csak azt lehet, ami már létezik 😀
Nem lehet kihagyni a párkapcsolat kérdését – ez az én véleményem. Ha valakinek soha nem volt normális párkapcsolata és ezt a lépcsőt kihagyva spirituállis magasságokba száll el, nagyon sok tanulnivalót hárít, amit majd a későbbiekben, lehet következő életben mint feladatot visszakap.
autó
Ha jól értem… szeretnék inkább az a krumpliforma Honda Civic lenni 🙂
Akkora vagy
amekkora a szíved… Sikka, nagy voltál, hogy megszervezted helyettem a telekocsit 😀
A kedvenc mondatomat küldöm neked ( én a fecsegő tökéletlen 🙂
” Isten mosolygott, amikor megszülettél „
🙂
köszönöm Kati
…én-Isten meg sírt ;))) bele lett gyömöszölve egy icipici testbe :)))
És ez hozzájárult
példának okáért Napoleon esetében, hogy megmutassa az igazi nagyságát. Saját tapasztalatom az, hogy az elfogadás akkor működik, ha tudod, mekkora fejlődést érünk el azáltal, hogy az elégedetlenségi faktorunk meghaladja az átlagost. Olyan ez, mint egy Audi TT és egy kamion versenye, nem kérdés Sikka, Te melyik vagy 😀
Ahogy a Sanyi mondta a klubban, attól, hogy reálisan tudom, hogy hol tartok a megvalósítandó célhoz képest, még érezhetem jól is magam, vagy rosszul, még az is én vagyok…
Az Én-Isten által tervezett leszületésben kitűzött célokhoz, az életút megvalósításához pont ekkora testre és ilyen
kemény harcot igénylő életben maradásra volt szükség. Így van ez akkor is, ha még a jelen pillanatban nincs is rálátásunk.
Hát persze! 😉
,,Az Én-Isten által tervezett leszületésben kitűzött célokhoz, az életút megvalósításához pont ekkora testre és ilyen
kemény harcot igénylő életben maradásra volt szükség. Így van ez akkor is, ha még a jelen pillanatban nincs is rálátásunk.”
Szia Kati!
A mondat elsö része rendben.
Csak.
Akkor éled meg ,,kemény harcot igénylö életbenmaradás”-nak az életed ha kapálózol.
Erika Szeretettel!
Kedves Erika!
Már nem emlékszem pontosan, Sikka mit mondott hány grammal született és ha jól emlékszem több hónapot töltött inkubátorban, hát harcolt az életben maradásért, még szerencse, hogy a kórháziak is ezt tették…És nem kapálózásnak élték meg… Tehát nem az én megélésemről van szó, ne vetíts bele, mert mellé lősz.
Ha megnéznél, legyen könnyebb a gyakszi, mondjuk egy majdnem életképtelen kutyakölyköt, aki a leggyengébb az alomból, ahogy harcol az életben maradásért, talán megérted, miről beszélek. A dán barátnőm, akinek ezen a téren jóval nagyobb tapasztalata van, mint nekem, szokta mondani, ebben a kölyökben bízok, mert ő egy fighter.
Meg van az oka annak, hogy túlcivilizált világunkban ilyen gyökércsakrás problémákkal is szembe kell néznünk.
Szia Kati!
Elbeszélünk egymás mellett.
Így semmi értelme.
További Szép Napot Neked!
Erika
Már a facebookon
ugyan ajánlom ezt a videót, de most megkérnélek benneteket, nézzétek meg, nekem is adott újat és rendszerezte a kósza elképzeléseimet
http://manhertz.com/egyensuly/aftertraining/retorika_121_rombolo-kritika.php
Romboló kritika az, ahol kritika van, viszont építő megoldás hiánycikk:-))
Építő kritika pedig az, ahol konkrét megoldási lehetőséget is tudunk kínálni.
Kati szeretettel
De tényleg.
Egyetértek Katival. Érdemes megnézni/meghallgatni.
A Manhertz
Egyetértek Katival. Érdemes megnézni/meghallgatni.
A Manhertz Józsi mindig érdekes és hasznos dolgokat mond.
Épp ma kaptam meg hírlevélben én is ezt az anyagot
Épp ma kaptam meg hírlevélben én is ezt az anyagot Manhertztől,bár nem jutott volna eszembe
Sanyi oldalára feltenni.
Milyen érdekes egybeesések ezek.
Mindig tanul az ember:)
Nem hiszem
hogy a Sanyit zavarná itt a Manhertz, mert Manhertz sokkal kopaszabb 😀
Viccet félretéve, sehol nem ütközik azzal, amit a Sanyit tanít, legfeljebb a megoldások mások. Viszont vannak megoldási lehetőségek, és ez nagyon fontos.
Én sem gondolnám ezt,nem is ez volt amit levontam a
Én sem gondolnám ezt,nem is ez volt amit levontam a dologból.
Azért nem érdekes,mert az az én meglátásom,és így teljesen szubjektív.
Tudom ,hogy Sanyi legkevésbé sem foglalkozik ilyesmivel.
A kopaszságról jut eszembe.Láttad Sanyinak hol van ,,kilökődve” a haja?:)
A megoldások tényleg mások: játszmázások.Viszont
A megoldások tényleg mások: játszmázások.
Viszont elgondolkodtam azon, hogy csak az kap negatív kritikát, akinek vannak céljai és ezzel különbözik a nagy átlagtól…. Ezekszerint nekem nincsenek! 🙁 Erikaaa! Légyszi szólj be nekem is!!! Had érezzem már, hogy én is különbözök a nagy átlagtól! Most megtanultam ettől az embertől, hogy csak szépen meg kell köszönnöm, vagy megkérdezni, „hogy érted?” „Te mit tennél az én helyemben?” :-DDDD
🙂
Na ez jó!
Én vagyok az ügyeletes mumus? :)))
Gáz hogy ráadásul élvezem is?;)
Csaesz Drága!
Türelem.
Hátha Te is sorra kerüsz egy szép napon! :)))
Most nem jut eszembe semmi.
Sajnálom…
De azért a reményt soha ne add fel! 😉
Üdv!Erika
Valóban vannak benne játszmázások is.
Én még ott tartok, hogy
Valóban vannak benne játszmázások is.
Én még ott tartok, hogy felfele építkezem. Még szükségem van a játszmázásokra, azok megélésére ahhoz, hogy egyáltalán fel tudjam ismerni, hogy mi az, amit le kell építenem, el kell engednem. És úgy látom, hogy nem Én vagyok az egyetlen, aki még csak itt tart.
Ha komoly és őszinte önvizsgálatot
tartunk, könnyen ki lehet deríteni, melyik életterületen hol állunk. Normális alatti az, amikor nem tudod magad azon az életterületen megélni, még annyira sem, mint egy normális, átlagember, nem hogy spirituális magasságokról beszélnénk. Például normális alatti szint, amikor valaki nyomorog és szenved is ettől, de nem képes eltartani magát. Normális szint amikor eltartod magad, gyűröd a melót egy átlagos jólétben. Spirituális szint, amikor tudatos teremtéssel megteremtesz mindent amire szükséged van, a hivatásodban kiteljesedve.
Ugyanígy meg lehet vizsgálni ezt, a többi életterületre, mint társas kapcsolatok, család, párkapcsolat, barátok, munka, tanulmányok, anyagi helyzet, önmegvalósítás, spirituális képességek stb.
Azokon a területeken, ahol a normális, egészséges szint alatt működünk a személyiséget építeni kell, ahogy Z tökéletesen látja, ahhoz hogy aztán később legyen mit lebontani. Meghaladni csak azt lehet, ami már létezik 😀
Nem lehet kihagyni a párkapcsolat kérdését – ez az én véleményem. Ha valakinek soha nem volt normális párkapcsolata és ezt a lépcsőt kihagyva spirituállis magasságokba száll el, nagyon sok tanulnivalót hárít, amit majd a későbbiekben, lehet következő életben mint feladatot visszakap.
autó
Ha jól értem… szeretnék inkább az a krumpliforma Honda Civic lenni 🙂
elégedetlenség
Ez az elégedetlenség önmagunkkal nagyon ismerős:)
Ezt sajnos én is játszom magammal (még mindig)
Az elégedetlenségről már én is sokat elgondolkodtam,… hogy ezt egy rossz – belémrögződött – minta játszatja velem, vagy a vágy, hogy tudattalanul visszakívánkozom egy régi helyzetbe (gyerekkoromba), amikor könnyebb volt a sértettség, megnemértettség álarca mögé bújva, kiszolgáltatottan eltűrni a helyzetet a szeretett személytől, akitől ezer szálon függtem.
Végül is mindegy talán, hogy mi miatt kerülök ilyen helyzetbe, a végeredmény ugyanaz, amikor ezt élem meg, akkor nem az itt és mostban tartózkodom, hanem a múltban, aminek semmi köze az itt és most történő eseményekhez.
Igen a figyelem és az éberség valóban nagyon jó ebben igazad van.
Viszonylag hatékonyan ki lehet még szállni az ilyen behatások alól (elégedetlenség, tehetetlenség-érzet) ha 20 másodpercig behunyt szemmel csendben maradok és tudatosítom, hogy én vagyok az életem szervezője és az jelenik meg benne, amit én engedek (teremtek, „varázsolok” bele) Ezzel kicsit lenyugszom és más szemmel látom a jelent, sokkal elfogadóbban, több megértéssel, több szeretettel.
Nekem ez is tud segíteni.
elégedetlenség
Ez az elégedetlenség önmagunkkal nagyon ismerős:)
Ezt sajnos én is játszom magammal (még mindig)
Az elégedetlenségről már én is sokat elgondolkodtam,… hogy ezt egy rossz – belémrögződött – minta játszatja velem, vagy a vágy, hogy tudattalanul visszakívánkozom egy régi helyzetbe (gyerekkoromba), amikor könnyebb volt a sértettség, megnemértettség álarca mögé bújva, kiszolgáltatottan eltűrni a helyzetet a szeretett személytől, akitől ezer szálon függtem.
Végül is mindegy talán, hogy mi miatt kerülök ilyen helyzetbe, a végeredmény ugyanaz, amikor ezt élem meg, akkor nem az itt és mostban tartózkodom, hanem a múltban, aminek semmi köze az itt és most történő eseményekhez.
Igen a figyelem és az éberség valóban nagyon jó ebben igazad van.
Viszonylag hatékonyan ki lehet még szállni az ilyen behatások alól (elégedetlenség, tehetetlenség-érzet) ha 20 másodpercig behunyt szemmel csendben maradok és tudatosítom, hogy én vagyok az életem szervezője és az jelenik meg benne, amit én engedek (teremtek, „varázsolok” bele) Ezzel kicsit lenyugszom és más szemmel látom a jelent, sokkal elfogadóbban, több megértéssel, több szeretettel.
Nekem ez is tud segíteni.
Önelfogadás avagy ELÉG-e(?)detlenség.
Senki sem tökéletes!-még én se:) – emberi szinten nem is lehetséges- de ezzel a „hibámmal” is együtt tudok élni….
Aki már ezt így el tudja fogadni: úgy tökéletes, ahogyan van! 🙂
Megadom magamnak is, másoknak is a tévedéshez való jogát is- a hülyeséghez való jogot még ennél is nagyobb tiszteletben tartom:))
Szóval úgy vagyok jó, ahogyan MOST vagyok. Tévedéseimből igyekszem tanulni, mert azok által is fejlődöm,
mert ezzel együtt is törekszem a fejlődésre, de nem akarok minden áron változtatni, elfogadom ami VAN.
Az önbizalomnak és önértékelésnek is így 50 éves fejjel már átértékelődött a jelentése 1csöppet, már leginkább azt jelenti, hogy nem másoknak akarok megfelelni, hanem elsősorban önmagamnak.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs egészséges önkritikám is – de ezt is inkább a tapasztalatgyűjtésem aktuális tükrének tekintem..
MOST itt tartok, ennyire fussa, de ez pont ELÉG! – az elégedettséghez mindenképp:))
Íme egy elégedett ember 🙂
köszi!
látszik is rajtad h stabil
Íme egy elégedett ember 🙂
köszi!
látszik is rajtad h stabil vagy, ez példaértékű…
Önelfogadás avagy ELÉG-e(?)detlenség.
Senki sem tökéletes!-még én se:) – emberi szinten nem is lehetséges- de ezzel a „hibámmal” is együtt tudok élni….
Aki már ezt így el tudja fogadni: úgy tökéletes, ahogyan van! 🙂
Megadom magamnak is, másoknak is a tévedéshez való jogát is- a hülyeséghez való jogot még ennél is nagyobb tiszteletben tartom:))
Szóval úgy vagyok jó, ahogyan MOST vagyok. Tévedéseimből igyekszem tanulni, mert azok által is fejlődöm,
mert ezzel együtt is törekszem a fejlődésre, de nem akarok minden áron változtatni, elfogadom ami VAN.
Az önbizalomnak és önértékelésnek is így 50 éves fejjel már átértékelődött a jelentése 1csöppet, már leginkább azt jelenti, hogy nem másoknak akarok megfelelni, hanem elsősorban önmagamnak.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs egészséges önkritikám is – de ezt is inkább a tapasztalatgyűjtésem aktuális tükrének tekintem..
MOST itt tartok, ennyire fussa, de ez pont ELÉG! – az elégedettséghez mindenképp:))
Íme egy elégedett ember 🙂
köszi!
látszik is rajtad h stabil
Íme egy elégedett ember 🙂
köszi!
látszik is rajtad h stabil vagy, ez példaértékű…
Kiderült,
hogy miért akar az egód kicsi maradni? milyen előnye származik belőle?
szeretetért
most ott tartok -bár ez még nem a mélye, többszörös nekifutásra van szükség- hogy valahol mélyen úgy vagyok programozva, hogy a nagy, az nem szerethető, mert azt max irigylik (ideális esetben csodálják, de ha ez lenne mélyen tudatosulva bennem, akkor nem lenne gond a nagyság megélésével) tehát, valahol mélyen az a menü, hogy akkor vagyok szerethető ha kicsi vagyok… ezt kell átírni.
Milyen mérce szerint nagy vagy kicsi?
Milyen mérce szerint nagy vagy kicsi?
jó kérdés
önértékelés szerint.
nem tudom jobban körülírni, körülhatárolni…
😀
Akkor lesz dógod a sikerrel is… Üdv a klubban! 🙂
Kiderült,
hogy miért akar az egód kicsi maradni? milyen előnye származik belőle?
szeretetért
most ott tartok -bár ez még nem a mélye, többszörös nekifutásra van szükség- hogy valahol mélyen úgy vagyok programozva, hogy a nagy, az nem szerethető, mert azt max irigylik (ideális esetben csodálják, de ha ez lenne mélyen tudatosulva bennem, akkor nem lenne gond a nagyság megélésével) tehát, valahol mélyen az a menü, hogy akkor vagyok szerethető ha kicsi vagyok… ezt kell átírni.
Milyen mérce szerint nagy vagy kicsi?
Milyen mérce szerint nagy vagy kicsi?
jó kérdés
önértékelés szerint.
nem tudom jobban körülírni, körülhatárolni…
😀
Akkor lesz dógod a sikerrel is… Üdv a klubban! 🙂
Kiderül,
hogy miért ment el ez a hozzászólásom kétszer? 🙂
klikk
mert ha nem reagál rögtön, 2x klikkelünk a beküldés gombra, aztán meg csodálkozunk :)))
Csak türelem!
Csak türelem! Egyet nyomsz, aztán vársz…!
Kiderül,
hogy miért ment el ez a hozzászólásom kétszer? 🙂
klikk
mert ha nem reagál rögtön, 2x klikkelünk a beküldés gombra, aztán meg csodálkozunk :)))
Csak türelem!
Csak türelem! Egyet nyomsz, aztán vársz…!
Szerintem nincs gond az elégedetlenséggel. Miért kéne mindennel
Szerintem nincs gond az elégedetlenséggel. Miért kéne mindennel megelégedni? Számomra tipikus közhely ha azt mondják, hogy mindent fogadjunk el. Pláne ha tudnék rajta változtatni, akkor miért kéne elfogadni?
Az elégedetlenség önmagában csak akkor okoz lelki problémákat ha mélyen megéljük, erős érzelmekkel. Lehet valaki úgy is elégedetlen, hogy nem szenved tőle, pusztán nem látja helyénvalónak a dolgok állását, de ideiglenesen mégis elfogadhatja őket. Azonban ha tudna változtatni rajta, esetleg jobb irányba, akkor miért fogja vissza magát?
Szerintem nincs gond az elégedetlenséggel. Miért kéne mindennel
Szerintem nincs gond az elégedetlenséggel. Miért kéne mindennel megelégedni? Számomra tipikus közhely ha azt mondják, hogy mindent fogadjunk el. Pláne ha tudnék rajta változtatni, akkor miért kéne elfogadni?
Az elégedetlenség önmagában csak akkor okoz lelki problémákat ha mélyen megéljük, erős érzelmekkel. Lehet valaki úgy is elégedetlen, hogy nem szenved tőle, pusztán nem látja helyénvalónak a dolgok állását, de ideiglenesen mégis elfogadhatja őket. Azonban ha tudna változtatni rajta, esetleg jobb irányba, akkor miért fogja vissza magát?
Claryssza is hasonlót pedzeget, de délelőtt mikor olvastam a
Claryssza is hasonlót pedzeget, de délelőtt mikor olvastam a hozzászólást, az jutott eszembe, hogy első lépésként annyit tehetünk az önmagunkkal való elégedetlenséggel – amivel nekem is van dolgom bőven -, hogy elfogadjuk, hogy nem tudjuk elfogadni magunkat teljes egészében. Lehet, innen már meg tudjuk tenni a következő lépést önmagunk teljes elfogadása felé.
Kriszti
Claryssza is hasonlót pedzeget, de délelőtt mikor olvastam a
Claryssza is hasonlót pedzeget, de délelőtt mikor olvastam a hozzászólást, az jutott eszembe, hogy első lépésként annyit tehetünk az önmagunkkal való elégedetlenséggel – amivel nekem is van dolgom bőven -, hogy elfogadjuk, hogy nem tudjuk elfogadni magunkat teljes egészében. Lehet, innen már meg tudjuk tenni a következő lépést önmagunk teljes elfogadása felé.
Kriszti
önelfogadás
Eddig csak Claryssza írta azt, hogy elégedett önmagával. Aminek nagyon örülünk, s igyekszünk ezt eltanulni Tőle, s egy idő múlva eljutni az önbizalomnak és önértékelésnek erre a fokára.
Olyan jó lenne ha valaki más is hozzászólna, aki még így látja önmagát.
Jó azt látni, ha mások már jók valamiben, ami felé mi törekszünk.
Mischaelita, válaszod itt most mindjárt jó példa is..
A másik blogban keresgetted a negatívitás gyökerét..az ott feltett kérdésedre válaszolva felsorólodott ugyan, de ide mindjárt vonatkoztathatjuk is példának, hogy ez is itt negatív gondolat(tudom, hogy szívből pozítivnak szántad, mégis észrevétlenül is az) : a fel- és leértékelés gondolatai; ezek elvárások…
Itt most így Magad felé íronyítod (azzal, hogy viszonyítasz és mindjárt le is értékeled Magad, engem meg érdemtelenűl fel.. )..Nem kéne:)..el kellene fogadni Magadat is, a másikat is annak, ami, és úgy SZERETNI!
(a kicsi-nagy páros is ide hajaz:)
Remélem érted, hogy ÉRTED írtam ezt is:)
köszi Claryssza
Tündér vagy, hogy segítesz rálátni a saját dolgaimra!
(Nos nem először van gondom a viszonyítással, de hogy itt is azt tettem, az fel sem tűnt… mert már annyira megszoktam:)
önelfogadás
Eddig csak Claryssza írta azt, hogy elégedett önmagával. Aminek nagyon örülünk, s igyekszünk ezt eltanulni Tőle, s egy idő múlva eljutni az önbizalomnak és önértékelésnek erre a fokára.
Olyan jó lenne ha valaki más is hozzászólna, aki még így látja önmagát.
Jó azt látni, ha mások már jók valamiben, ami felé mi törekszünk.
Mischaelita, válaszod itt most mindjárt jó példa is..
A másik blogban keresgetted a negatívitás gyökerét..az ott feltett kérdésedre válaszolva felsorólodott ugyan, de ide mindjárt vonatkoztathatjuk is példának, hogy ez is itt negatív gondolat(tudom, hogy szívből pozítivnak szántad, mégis észrevétlenül is az) : a fel- és leértékelés gondolatai; ezek elvárások…
Itt most így Magad felé íronyítod (azzal, hogy viszonyítasz és mindjárt le is értékeled Magad, engem meg érdemtelenűl fel.. )..Nem kéne:)..el kellene fogadni Magadat is, a másikat is annak, ami, és úgy SZERETNI!
(a kicsi-nagy páros is ide hajaz:)
Remélem érted, hogy ÉRTED írtam ezt is:)
köszi Claryssza
Tündér vagy, hogy segítesz rálátni a saját dolgaimra!
(Nos nem először van gondom a viszonyítással, de hogy itt is azt tettem, az fel sem tűnt… mert már annyira megszoktam:)
Tényleg szükséges, hogy mindig maradéktalanul elfogadjuk
Tényleg szükséges, hogy mindig maradéktalanul elfogadjuk magunkat? Ha mindig elfogadnánk magunkat, eszünkbe nem jutna gondolkodni azon, hogy mit javíthatnánk még magunkon. Azt hiszem ezek a lépések: először észrevesszük, hogy valami nem tetszik magunkon, aztán el el kell fogadni, hogy most itt tartunk és ezek után tudunk lépéseket tenni a még jobb felé.
Kriszti
Azt kell
maradéktalanul elfogadni, hogy hol tartunk. A múltbeli önmagunkhoz képest, a célhoz képest és a többi emberhez képest. Tudom, hogy hol tartok és mindent megteszek, hogy elérjem a célomat, görcsölés nélkül.
A szeretet és az elfogadás azon a jogon jár neked, hogy létezel. Üdvözlettel Isten 😀
Kriszti valamit félreértelmezel -szerintem- itt az
Kriszti valamit félreértelmezel -szerintem- itt az elfogadással.
,,Ha mindig elfogadnánk magunkat, eszünkbe nem jutna gondolkodni azon, hogy mit javíthatnánk még magunkon. ”
Attól,hogy elfogadom magamat,attól még láthatom a hibáimat.Pont akkor láthatom tisztán magamat,mert
akkor nem tusakodok magammal,és nem az veszi el a tisztánlátásomat,hogy nem azzal foglalkozom,amivel kéne.
Szerintem a reális önértékelésnek az alapja ,hogy teljesen tisztában legyek magammal,ehhez pedig alapvető követelmény,hogy el tudjam magamat fogadni,olyannak amilyen vagyok.
Hiszen ezzel ismertem fel azokat a dolgaimat is,amiken esetleg változtatnom kéne,meg az erősségeimet is
amiből aztán az erőt meríthetem a változtatáshoz.
Persze ez sem helyes kifejezés.Istenigazából sohasem változtatom meg magamat,nem erről van szó.
Szóval az ,hogy elfogadom magamat,semmiesetre sem zárja ki ,hogy beláthassak dolgokat,hiszen pont ezekkel fogadtam el magamat,tehát észrevettem.A következő lépés pedig,hogy mit kell lépnem az ügyben ,amit felismertem…
Nem akarok rágódni a témán tovább,biztos érted mire szerettem volna kilyukadni:)
Köszönöm Éva a meglátáaaidat, hát, lehetséges, hogy igazad
Köszönöm Éva a meglátáaaidat, hát, lehetséges, hogy igazad van. Talán nekem még kell valami elégedetlenség önmagamban ahhoz, hogy változtatni tudjak adott dolgokon, ami így elolvasva a hozzászólásod, talán nem szerencsés. Én sem akarok rágódni ezen, sok szempontból is meg lehet ezt a témát közelíteni, de szerintem ahhoz, hogy valamin változtassunk, kell valami pici kis elégedetlenség, akár egy röpke pillanatra is, hogy meglegyen a késztetésünk a változtatásra. Ha nem is rögtön. De lehetséges, hogy nincs igazam. Azt hiszem arra akartam kilyukadni, hogy szerintem az is rendben van, ha nincs minden pillanatban elfogadás és elégedettség bennünk. Lent nélkül nincs fent és fordítva. 🙂
Kriszti
Az ,hogy elfogadom magamat,nem egyenlő azzal,hogy a hibáimat is
Az ,hogy elfogadom magamat,nem egyenlő azzal,hogy a hibáimat is elfogadom /végérvényesen/
Szerintem Te ezzel bajlódsz,hogy e között a két dolog között nem teszel különbséget.
Önmagamat minden körülmények között el kell fogadnom,hogyan is lehetne másképp?
Ez nem azt jelenti ,hogy ülök a babéraimon,és minden úgy jó,ahogy van.
Azt szeretném csak mondani,hogy ez két külön dolog,erre kéne rájönni,hogy nem zárja ki egyik a másikat.
Attól ,hogy elfogadod magadat,még lehetsz elégedetlen bizonyos dolgaiddal.
elfogadás vs. belenyugvás
Az elfogadás abszolútuma az, hogy eggyé válok azzal a minőséggel, amit elfogadok: befogadom a szívembe, hogy ez is a részem.
Amitől tartanak az a belenyugvás, az egészen más.
Ha valamit teljesen elfogadtam, az automatikusan hozza magával a változást, a fejlődést. Onnantól kezdve az a dolog nem fog kibillenteni. Ez már önmagában egy nagy lépés a fejlődésben, de igen, tudom viszonyítás 🙂 Drusza… 🙂
Tényleg szükséges, hogy mindig maradéktalanul elfogadjuk
Tényleg szükséges, hogy mindig maradéktalanul elfogadjuk magunkat? Ha mindig elfogadnánk magunkat, eszünkbe nem jutna gondolkodni azon, hogy mit javíthatnánk még magunkon. Azt hiszem ezek a lépések: először észrevesszük, hogy valami nem tetszik magunkon, aztán el el kell fogadni, hogy most itt tartunk és ezek után tudunk lépéseket tenni a még jobb felé.
Kriszti
Azt kell
maradéktalanul elfogadni, hogy hol tartunk. A múltbeli önmagunkhoz képest, a célhoz képest és a többi emberhez képest. Tudom, hogy hol tartok és mindent megteszek, hogy elérjem a célomat, görcsölés nélkül.
A szeretet és az elfogadás azon a jogon jár neked, hogy létezel. Üdvözlettel Isten 😀
Kriszti valamit félreértelmezel -szerintem- itt az
Kriszti valamit félreértelmezel -szerintem- itt az elfogadással.
,,Ha mindig elfogadnánk magunkat, eszünkbe nem jutna gondolkodni azon, hogy mit javíthatnánk még magunkon. ”
Attól,hogy elfogadom magamat,attól még láthatom a hibáimat.Pont akkor láthatom tisztán magamat,mert
akkor nem tusakodok magammal,és nem az veszi el a tisztánlátásomat,hogy nem azzal foglalkozom,amivel kéne.
Szerintem a reális önértékelésnek az alapja ,hogy teljesen tisztában legyek magammal,ehhez pedig alapvető követelmény,hogy el tudjam magamat fogadni,olyannak amilyen vagyok.
Hiszen ezzel ismertem fel azokat a dolgaimat is,amiken esetleg változtatnom kéne,meg az erősségeimet is
amiből aztán az erőt meríthetem a változtatáshoz.
Persze ez sem helyes kifejezés.Istenigazából sohasem változtatom meg magamat,nem erről van szó.
Szóval az ,hogy elfogadom magamat,semmiesetre sem zárja ki ,hogy beláthassak dolgokat,hiszen pont ezekkel fogadtam el magamat,tehát észrevettem.A következő lépés pedig,hogy mit kell lépnem az ügyben ,amit felismertem…
Nem akarok rágódni a témán tovább,biztos érted mire szerettem volna kilyukadni:)
Köszönöm Éva a meglátáaaidat, hát, lehetséges, hogy igazad
Köszönöm Éva a meglátáaaidat, hát, lehetséges, hogy igazad van. Talán nekem még kell valami elégedetlenség önmagamban ahhoz, hogy változtatni tudjak adott dolgokon, ami így elolvasva a hozzászólásod, talán nem szerencsés. Én sem akarok rágódni ezen, sok szempontból is meg lehet ezt a témát közelíteni, de szerintem ahhoz, hogy valamin változtassunk, kell valami pici kis elégedetlenség, akár egy röpke pillanatra is, hogy meglegyen a késztetésünk a változtatásra. Ha nem is rögtön. De lehetséges, hogy nincs igazam. Azt hiszem arra akartam kilyukadni, hogy szerintem az is rendben van, ha nincs minden pillanatban elfogadás és elégedettség bennünk. Lent nélkül nincs fent és fordítva. 🙂
Kriszti
Az ,hogy elfogadom magamat,nem egyenlő azzal,hogy a hibáimat is
Az ,hogy elfogadom magamat,nem egyenlő azzal,hogy a hibáimat is elfogadom /végérvényesen/
Szerintem Te ezzel bajlódsz,hogy e között a két dolog között nem teszel különbséget.
Önmagamat minden körülmények között el kell fogadnom,hogyan is lehetne másképp?
Ez nem azt jelenti ,hogy ülök a babéraimon,és minden úgy jó,ahogy van.
Azt szeretném csak mondani,hogy ez két külön dolog,erre kéne rájönni,hogy nem zárja ki egyik a másikat.
Attól ,hogy elfogadod magadat,még lehetsz elégedetlen bizonyos dolgaiddal.
elfogadás vs. belenyugvás
Az elfogadás abszolútuma az, hogy eggyé válok azzal a minőséggel, amit elfogadok: befogadom a szívembe, hogy ez is a részem.
Amitől tartanak az a belenyugvás, az egészen más.
Ha valamit teljesen elfogadtam, az automatikusan hozza magával a változást, a fejlődést. Onnantól kezdve az a dolog nem fog kibillenteni. Ez már önmagában egy nagy lépés a fejlődésben, de igen, tudom viszonyítás 🙂 Drusza… 🙂