Nem is lépek
Csak a lábam visz tovább,
Felverem az esős járda
Szürke porát
Szemembe húzom kalapom,
Gallért igazítok.
Gyufáért kutatva hetykén
Reágyújtok.
Sercintek.
Pocsolyába
Olajkép
Vászonjára.
Mély szippantás…
Dióízű, füstös, szürke.
Megyek s nézek
Csak előre.
Már biztos.
Hallom,
Érzem,
Látom.
Azt hittem
Kitalálom
Már ott ül az ősz.
Az ablakpárkányon
Jaj,de jó!
Az egész,de ez
Jaj,de jó!
Az egész,de ez meg úgy szíven ütött. .Köszi…
,,Már ott ül az ősz.
Az ablakpárkányon ”
Ez most lélektől lélekig ért,valamiért teljesen a hatása alatt vagyok,és nem múlik.
Te tudsz valamit:)
Jaj,de jó!
Az egész,de ez
Jaj,de jó!
Az egész,de ez meg úgy szíven ütött. .Köszi…
,,Már ott ül az ősz.
Az ablakpárkányon ”
Ez most lélektől lélekig ért,valamiért teljesen a hatása alatt vagyok,és nem múlik.
Te tudsz valamit:)
nem vagyok nagy prózás, de
nem vagyok nagy prózás, de ez megfogott… az utóbbi időkben találkoztam pár jó verssel, ami megtetszett… szóval, tetszik. 🙂
nem vagyok nagy prózás, de
nem vagyok nagy prózás, de ez megfogott… az utóbbi időkben találkoztam pár jó verssel, ami megtetszett… szóval, tetszik. 🙂