Elsőre talán meglepő, de vannak, akinek nehezünkre esik a jót elfogadni, befogadni! Hiába vágyunk a jóra, azért dolgozunk, küzdünk, hogy minél több jót megvalósíthassunk az életünkben, mégis amikor lehetőségünk nyílna, hogy megkapjuk, akkor csak szűken tudjuk a jót befogadni, vagy egyáltalán nem.
Vannak, akik azt érzik, hogy nem érdemlik meg. Másokban az egyensúly borul fel, vagy egyszerűen képtelenek több jó (és akár több rossz) befogadására. Vannak, akik attól félnek, hogy a jó után majd ugyanannyi rossz jön, vagy a sok jótól csak elszállnak, kiröpülnek.
Sokféle félelem, gátlás oka lehet a jó elutasításának, ki így-ki úgy védekezik ellene, miközben ezerrel küzdünk, hogy megszerezzük, és megteremtsük a jót az életünkben, széles e világban.
Pedig ha tudatosan megnyílnánk felé, képesek lennénk többet befogadni belőle, akkor észrevennénk, hogy pont annyi jó van, mint amennyire szükség van!
Te hogy állsz a jó befogadásával?
Rosszul…
Miért nem tudom magamnak megengedni, hogy befogadjam? Mitől félek annyira? Több mint húsz év pánikolás után mindenem megvan, ami csak jó lehet az életben, és mégis…A félelem létformává vált, de le fogom gyűrni, jó úton haladok. Már vannak egészen jó napjaim, és olyan jó ezekre a jó napokra visszagondolni! De már nem küzdeni akarok érte, csak hagyni, hogy jöjjön, befogadni/elfogadni, engedni neki, hogy természetes legyen…Egyre többször jönne már, érzem, hogy nyílnék kifelé irányába aztán valahol stop táblába ütközik…:(
Az a fal…
Az a fal lehet, hogy egy mély görcs, félelem a veszteségtől. De minek az elvesztésétől? Kapcsolatok? Szerelem? Szeretet?
Ez jó kérdés…
Egyiktől sem a felsoroltak közül. Talán a bizonytalanság, a saját egzisztencia hiánya. Ha biztosan tudnám, hogy bármi történik is, van munkám és kenyérre valóm, eltűnne ez az egész frász. Így is van minden, csak nem én teremtem. De én szeretném. Az a baj, hogy még mindig nem tudom: mi leszek, ha nagy leszek? 🙂
Kis bodza!
Kis bodza! Sokan keresték már az útjukat nem csak érzelmi téren, hanem a megélhetés, munka terén is, keresésüket siker koronázta. Neked is biztosan sikerül nagy bodzává nőnöd, ha ilyen lelkesen kutakodsz magadban. Sok sikert kívánunk és segítünk, ahogyan csak tudunk!
Ó, már így is nagyon sok segítséget kaptam és kapok itt!:)
Ó, már így is nagyon sok segítséget kaptam és kapok itt!:) Tudod, olvasgattam az oldalon az anyagiakról is sokat. Amióta nem görcsölök rajta, mindig csurran-cseppen innen-onnan, sőt mondhatnám, egyre több felől!:) Ez nagyon jól működik – amióta hagyom, hogy sodorjon, egyre több minden jön be! Nem csak anyagiak terén.
Köszönöm, Sanyi!
ISMERJÜK MEG EGYMÁST MÉG JOBBAN
Sziasztok! Nagyon érdekes és hasznos témát vetett fel Sanyi barátunk amire reagálnék is.
Nem igazán szoktam fórum hozzászólásokban részt venni az idő rövidsége miatt, de úgy érzem sok dolog lenne amihez szívesen hozzászólnék, mint ahogyan azt teszem most is a téma kiválóságából adódóan.
Relatíve fiatal korom (27) ellenére viszonylag elég sok kapcsolatom volt baráti üzleti de most elsősorban párkapcsolatra értendő amit mondani fogok. Úgy néz ki épp most a napokban borult fel az egyensúly abban a lányban, akivel már intenzíven közel 2 hónapja vagyok voltam, illetve előtte 1-2 hónapig csak ritkán találkoztunk. Röviden lesarkítva én mindig is megpróbáltam a lányoknak csak is saját magamat adni vagyis udvarias, kedves figyelmes, önzetlen minden tekintetben beleértve a szexuális együttléteket amikor mindig odafigyeltem arra, hogy neki legyen jó és aztán majd biztos nekem is jó lesz, megértő és még sorolhatnám. Érdekes mód a párkapcsolataim többségénél volt egy kis munkám arra vonatkozólag, hogy újra nőként érezze magát a lány, vagy éppenséggel ne féljen pl. a popó szextől. Ez azt jelentette, hogy az egyik volt páromnál mielőtt megismertem volna sok megaláztatáson szenvedésen, lelki sérelmeken ment keresztül és igaz nem sok de mégis kis időbe telt mire ráébresztettem arra, hogy én Más vagyok mint az előttem lévő pasijai amibe beleértendő akire éppen gondolok a volt férje is.
Egy másik esetnél pedig rosszul közelítette meg az anális együttlétet jelentő régiót a srác és emiatt szorongásai rossz érzése iszonya volt az anál szextől de szintén nem kis fáradtságos munkával türelem megértés stb. sikerült segítenem, hogy leküzdje ezeket a félelmeit és túl tegyen rajtuk.
A két példában a hasonlóság pedig az, hogy ez a két eset előfordult most egyszerre annál a lánynál akiről elkezdtem írni a hozzászólás elején, ugyanis nála mindkét jelenséget észrevettem, sőt orvosoltam és ennek hatásaként őszinte vallomásaiban elmondta és le is írta, hogy már nagyon rég még a házassága ideje alatt sem vagy szinte soha nem érezte azt a nyugalmat törődést odafigyelést és nem utolsó sorban kellemes együttléteket beleértve a szexualitást, amit velem illetve irántam érzett még az elején, mert előtte olyan férje és pasijai voltak akikre a fenti negatív jellemzők ráillenek. Az anális szexet és fokozatosan de jól megszoktattam vele újra, mert volt aki elvette a kedvét ettől az érzettől, érzéstől.
És most, hogy már egyre jobban összemelegedtünk és megvallotta, hogy érthetetlen módon én sokszor belelátok a gondolataiba, mert valahányszor bizonytalanságot éreztem rajta mindig rákérdezve de én adtam meg a választ helyette, hogy vajon miért is lehet, kezdtem azt érezni, hogy nem őszinte velem vagy éppen csak valakit vagy valamit titkol előlem.
Kiderült számomra, hogy még egy kis töredékében karmikusan kötődik az előző kapcsolatához persze csak elméleti síkon mert fizikálisan már nem de ez már csak a megszokás hatalma és a másik nagyon fontos, hogy NEM TUDTA feldolgozni, megemészteni mindazt a jó érzést, ami vele megesett ezekben a hetekben hónapokban az általam kibocsájtott pozitív töltetű dolgokat lásd fent felsoroltak és MEGIJEDT attól, hogy neki tényleg lehet még jó a párkapcsolat bármely területén. Ekkor szintén rájöttem, hogy MENEKÜL, mert a „majd ha lesz időnk találkozunk” és egyebek után világossá vált számomra a szitu magyarán szólva NEM tudja befogadni, hogy van aki tényleg rendesen közelít hozzá igazi, őszinte érzéseket táplálva iránta. Erről mindig egy idézet jut eszembe: „Egy dologtól kell félnünk igazán az életben és az nem más, mint maga a félelem”. Ilyenkor van az, hogy az egyik fél bizonytalan és ha a másik fél biztosan tudja, hogy mindketten ugyanazt akarják vagy egymást azt, hogy most egy életre szólóan vagy nem meghatározott időre ez most lényegtelen, de akkor HARCOLNI kell azért, hogy a másik elbizonytalanodott fél LEKÜZDHESSE félelmeit a JÓ fogalmával szemben. Az oldódásra egyik legjobb módszer már csak szakmai ártalomból mondom a masszázs mivel masszőr vagyok és akkor hihetetlenül sok energia szabadul fel ugyanúgy mint az én esetemben az úszással. Ajánlom figyelmetekbe. Örülök, hogyha ezzel segíthettem másiknak is én is könnyítettem magamon és bárki forduljon hozzám bizalommal!
rosenfeldkotel@freemail.hu
Kedves Dániel!
"…én is könnyítettem magamon és bárki forduljon hozzám bizalommal!" …aki popó szexre vágyik?! : )
Nem is tudom, mire véljem a bejegyzésed?!
Tényleg a JÓ felé kialakult félelmek feloldásáról írtál, vagy ez egy burkolt masszázs reklám azoknak, akik popó szexre vágynak?
Hmmm. Nem tudom eldönteni, mert nekem van egy ellenállásom az anális szex felé, és lehet, hogy ez zavar be a képbe.
Asszem, érdemes lenne nyitni egy topikot az anális szexnek, lenne miről beszélgetni!
egyetértek, amúgyis
egyetértek, amúgyis elférne egy homoszexualitás-témakör is. hihetetlen, de egyre inkább azt látom a környezetemben, ismerőseimen, hogy ez egyfajta népbetegség lehet, de csak azoknak tűnnek fel ezek a jelek, akik olvasnak, látnak, hallanak a sorok között. vagy miért veszem észre annyira másokon ezt az utóbbi időben? van dolgom a témával?:) remélem azért nincs, vagy vmi előzőéletbeli feldolgozatlan „tudást” őrizhetek?:D
vagy ez egy normális dolog hogy egyre inkább észreveszel másokon ilyet (is), amit gyakorlatilag mindenki észrevehetne, csak valahogy becsukják a fülüket bizonyos apró jelekre?
energiázás hatásai
befogadóbbá vállsz, (női aspektus). Erősödik a befogadó képességed, nyílik a lelked, amiről már beszéltünk, mi az akadálya, hogy a szexben nem éljük meg az eggyévállást lelki szinten. Miért? Mert nem nyílunk ki. (na ettől ne ijjedj meg, csak a Teljesség része)
Te most barátom az útra léptél, nyiladozol, ezért "jönnek a szemed elé" a homoszexuális emberek (nekik is erősebb a női énjük, már ha féfriakra vetítem ezt le.
De ki hetero, és ki homo?
Én úgy látom, mind homoszexuálisak vagyunk, hiszen mindegy milyen nemű a testünk, lelkünk alapvetőleg androgün (női, ffi aspektussal egyszerre rendelkezik).
Attól függ, fizikális szinten a szexuális identitásod milyen lesz, hogy melyik feled az erősebb, a női, vagy a ffi.
Bár, lehet, valaki nőként élt sok életet, és még csak az emlékei vannak, milyen szép volt ffival együtt lenni, ezért jön a ffi teste ellenére be neki a ffi test, még nem tanulta meg a ffi energiákat kezelni, hatást, erőt kifejteni, kiáradást megtapasztalni.
Sok minden lehet.. de ne paráz rajta, 😉
nem parázok, mert bár
nem parázok, mert bár lassan kezdem megszokni, hogy időnként vonzónak találnak a homo emberek, ez nem kölcsönös, mármint szexuális téren. amúgy szimpatikusak.
„Attól függ, fizikális szinten a szexuális identitásod milyen lesz, hogy melyik feled az erősebb, a női, vagy a ffi.” – viszont ezzel nem értek egyet, ez nem ezen múlik szerintem.
„Attól függ, fizikális szinten a szexuális identitásod milyen
„Attól függ, fizikális szinten a szexuális identitásod milyen lesz, hogy melyik feled az erősebb, a női, vagy a ffi.”
Szerinted akkor minden meleg férfi inkább nőies? És hasonlóképpen minden leszbikus nő férfias? Szerintem ez azért koránt sincs így.
ha már kiragadtok részt, akkor jól ragadjátok ki: a „lehet” szó
ha már kiragadtok részt, akkor jól ragadjátok ki: a „lehet” szó nektek mit jelent?
😀
nekem egy nyitott pillanatomban az tört fel erősen az anális
nekem egy nyitott pillanatomban az tört fel erősen az anális dolgokkal kapcsolatosan: „Az nem erre való!”
nekem az első gondolatom az volt
nekem az első gondolatom az volt amúgy, hogy vajon minden férfimasszőr homokos?:)
amúgy tényleg, aki vonzódást érez az ilyen dolgok iránt, az mitől van? és mitől van az, hogy én ezt még nem próbáltam? holott annyi mindent már.
Bodza
Tedd fel magadnak a kérdést: mi történne, ha a félelem megszűnne? Meditációban
Csak tippelek, hogy a személyiséged részévé vált már, írod, létforma. Ezek szerint önelvesztés lenne, már nem is TE lennél, ha nem félnél?
Szeretlek Nagy Bodzám 🙂
http://www.prananadi.hu
http://www.prananadi.hu
Rosszul…
Miért nem tudom magamnak megengedni, hogy befogadjam? Mitől félek annyira? Több mint húsz év pánikolás után mindenem megvan, ami csak jó lehet az életben, és mégis…A félelem létformává vált, de le fogom gyűrni, jó úton haladok. Már vannak egészen jó napjaim, és olyan jó ezekre a jó napokra visszagondolni! De már nem küzdeni akarok érte, csak hagyni, hogy jöjjön, befogadni/elfogadni, engedni neki, hogy természetes legyen…Egyre többször jönne már, érzem, hogy nyílnék kifelé irányába aztán valahol stop táblába ütközik…:(
Az a fal…
Az a fal lehet, hogy egy mély görcs, félelem a veszteségtől. De minek az elvesztésétől? Kapcsolatok? Szerelem? Szeretet?
Ez jó kérdés…
Egyiktől sem a felsoroltak közül. Talán a bizonytalanság, a saját egzisztencia hiánya. Ha biztosan tudnám, hogy bármi történik is, van munkám és kenyérre valóm, eltűnne ez az egész frász. Így is van minden, csak nem én teremtem. De én szeretném. Az a baj, hogy még mindig nem tudom: mi leszek, ha nagy leszek? 🙂
Kis bodza!
Kis bodza! Sokan keresték már az útjukat nem csak érzelmi téren, hanem a megélhetés, munka terén is, keresésüket siker koronázta. Neked is biztosan sikerül nagy bodzává nőnöd, ha ilyen lelkesen kutakodsz magadban. Sok sikert kívánunk és segítünk, ahogyan csak tudunk!
Ó, már így is nagyon sok segítséget kaptam és kapok itt!:)
Ó, már így is nagyon sok segítséget kaptam és kapok itt!:) Tudod, olvasgattam az oldalon az anyagiakról is sokat. Amióta nem görcsölök rajta, mindig csurran-cseppen innen-onnan, sőt mondhatnám, egyre több felől!:) Ez nagyon jól működik – amióta hagyom, hogy sodorjon, egyre több minden jön be! Nem csak anyagiak terén.
Köszönöm, Sanyi!
ISMERJÜK MEG EGYMÁST MÉG JOBBAN
Sziasztok! Nagyon érdekes és hasznos témát vetett fel Sanyi barátunk amire reagálnék is.
Nem igazán szoktam fórum hozzászólásokban részt venni az idő rövidsége miatt, de úgy érzem sok dolog lenne amihez szívesen hozzászólnék, mint ahogyan azt teszem most is a téma kiválóságából adódóan.
Relatíve fiatal korom (27) ellenére viszonylag elég sok kapcsolatom volt baráti üzleti de most elsősorban párkapcsolatra értendő amit mondani fogok. Úgy néz ki épp most a napokban borult fel az egyensúly abban a lányban, akivel már intenzíven közel 2 hónapja vagyok voltam, illetve előtte 1-2 hónapig csak ritkán találkoztunk. Röviden lesarkítva én mindig is megpróbáltam a lányoknak csak is saját magamat adni vagyis udvarias, kedves figyelmes, önzetlen minden tekintetben beleértve a szexuális együttléteket amikor mindig odafigyeltem arra, hogy neki legyen jó és aztán majd biztos nekem is jó lesz, megértő és még sorolhatnám. Érdekes mód a párkapcsolataim többségénél volt egy kis munkám arra vonatkozólag, hogy újra nőként érezze magát a lány, vagy éppenséggel ne féljen pl. a popó szextől. Ez azt jelentette, hogy az egyik volt páromnál mielőtt megismertem volna sok megaláztatáson szenvedésen, lelki sérelmeken ment keresztül és igaz nem sok de mégis kis időbe telt mire ráébresztettem arra, hogy én Más vagyok mint az előttem lévő pasijai amibe beleértendő akire éppen gondolok a volt férje is.
Egy másik esetnél pedig rosszul közelítette meg az anális együttlétet jelentő régiót a srác és emiatt szorongásai rossz érzése iszonya volt az anál szextől de szintén nem kis fáradtságos munkával türelem megértés stb. sikerült segítenem, hogy leküzdje ezeket a félelmeit és túl tegyen rajtuk.
A két példában a hasonlóság pedig az, hogy ez a két eset előfordult most egyszerre annál a lánynál akiről elkezdtem írni a hozzászólás elején, ugyanis nála mindkét jelenséget észrevettem, sőt orvosoltam és ennek hatásaként őszinte vallomásaiban elmondta és le is írta, hogy már nagyon rég még a házassága ideje alatt sem vagy szinte soha nem érezte azt a nyugalmat törődést odafigyelést és nem utolsó sorban kellemes együttléteket beleértve a szexualitást, amit velem illetve irántam érzett még az elején, mert előtte olyan férje és pasijai voltak akikre a fenti negatív jellemzők ráillenek. Az anális szexet és fokozatosan de jól megszoktattam vele újra, mert volt aki elvette a kedvét ettől az érzettől, érzéstől.
És most, hogy már egyre jobban összemelegedtünk és megvallotta, hogy érthetetlen módon én sokszor belelátok a gondolataiba, mert valahányszor bizonytalanságot éreztem rajta mindig rákérdezve de én adtam meg a választ helyette, hogy vajon miért is lehet, kezdtem azt érezni, hogy nem őszinte velem vagy éppen csak valakit vagy valamit titkol előlem.
Kiderült számomra, hogy még egy kis töredékében karmikusan kötődik az előző kapcsolatához persze csak elméleti síkon mert fizikálisan már nem de ez már csak a megszokás hatalma és a másik nagyon fontos, hogy NEM TUDTA feldolgozni, megemészteni mindazt a jó érzést, ami vele megesett ezekben a hetekben hónapokban az általam kibocsájtott pozitív töltetű dolgokat lásd fent felsoroltak és MEGIJEDT attól, hogy neki tényleg lehet még jó a párkapcsolat bármely területén. Ekkor szintén rájöttem, hogy MENEKÜL, mert a „majd ha lesz időnk találkozunk” és egyebek után világossá vált számomra a szitu magyarán szólva NEM tudja befogadni, hogy van aki tényleg rendesen közelít hozzá igazi, őszinte érzéseket táplálva iránta. Erről mindig egy idézet jut eszembe: „Egy dologtól kell félnünk igazán az életben és az nem más, mint maga a félelem”. Ilyenkor van az, hogy az egyik fél bizonytalan és ha a másik fél biztosan tudja, hogy mindketten ugyanazt akarják vagy egymást azt, hogy most egy életre szólóan vagy nem meghatározott időre ez most lényegtelen, de akkor HARCOLNI kell azért, hogy a másik elbizonytalanodott fél LEKÜZDHESSE félelmeit a JÓ fogalmával szemben. Az oldódásra egyik legjobb módszer már csak szakmai ártalomból mondom a masszázs mivel masszőr vagyok és akkor hihetetlenül sok energia szabadul fel ugyanúgy mint az én esetemben az úszással. Ajánlom figyelmetekbe. Örülök, hogyha ezzel segíthettem másiknak is én is könnyítettem magamon és bárki forduljon hozzám bizalommal!
rosenfeldkotel@freemail.hu
Kedves Dániel!
"…én is könnyítettem magamon és bárki forduljon hozzám bizalommal!" …aki popó szexre vágyik?! : )
Nem is tudom, mire véljem a bejegyzésed?!
Tényleg a JÓ felé kialakult félelmek feloldásáról írtál, vagy ez egy burkolt masszázs reklám azoknak, akik popó szexre vágynak?
Hmmm. Nem tudom eldönteni, mert nekem van egy ellenállásom az anális szex felé, és lehet, hogy ez zavar be a képbe.
Asszem, érdemes lenne nyitni egy topikot az anális szexnek, lenne miről beszélgetni!
egyetértek, amúgyis
egyetértek, amúgyis elférne egy homoszexualitás-témakör is. hihetetlen, de egyre inkább azt látom a környezetemben, ismerőseimen, hogy ez egyfajta népbetegség lehet, de csak azoknak tűnnek fel ezek a jelek, akik olvasnak, látnak, hallanak a sorok között. vagy miért veszem észre annyira másokon ezt az utóbbi időben? van dolgom a témával?:) remélem azért nincs, vagy vmi előzőéletbeli feldolgozatlan „tudást” őrizhetek?:D
vagy ez egy normális dolog hogy egyre inkább észreveszel másokon ilyet (is), amit gyakorlatilag mindenki észrevehetne, csak valahogy becsukják a fülüket bizonyos apró jelekre?
energiázás hatásai
befogadóbbá vállsz, (női aspektus). Erősödik a befogadó képességed, nyílik a lelked, amiről már beszéltünk, mi az akadálya, hogy a szexben nem éljük meg az eggyévállást lelki szinten. Miért? Mert nem nyílunk ki. (na ettől ne ijjedj meg, csak a Teljesség része)
Te most barátom az útra léptél, nyiladozol, ezért "jönnek a szemed elé" a homoszexuális emberek (nekik is erősebb a női énjük, már ha féfriakra vetítem ezt le.
De ki hetero, és ki homo?
Én úgy látom, mind homoszexuálisak vagyunk, hiszen mindegy milyen nemű a testünk, lelkünk alapvetőleg androgün (női, ffi aspektussal egyszerre rendelkezik).
Attól függ, fizikális szinten a szexuális identitásod milyen lesz, hogy melyik feled az erősebb, a női, vagy a ffi.
Bár, lehet, valaki nőként élt sok életet, és még csak az emlékei vannak, milyen szép volt ffival együtt lenni, ezért jön a ffi teste ellenére be neki a ffi test, még nem tanulta meg a ffi energiákat kezelni, hatást, erőt kifejteni, kiáradást megtapasztalni.
Sok minden lehet.. de ne paráz rajta, 😉
nem parázok, mert bár
nem parázok, mert bár lassan kezdem megszokni, hogy időnként vonzónak találnak a homo emberek, ez nem kölcsönös, mármint szexuális téren. amúgy szimpatikusak.
„Attól függ, fizikális szinten a szexuális identitásod milyen lesz, hogy melyik feled az erősebb, a női, vagy a ffi.” – viszont ezzel nem értek egyet, ez nem ezen múlik szerintem.
„Attól függ, fizikális szinten a szexuális identitásod milyen
„Attól függ, fizikális szinten a szexuális identitásod milyen lesz, hogy melyik feled az erősebb, a női, vagy a ffi.”
Szerinted akkor minden meleg férfi inkább nőies? És hasonlóképpen minden leszbikus nő férfias? Szerintem ez azért koránt sincs így.
ha már kiragadtok részt, akkor jól ragadjátok ki: a „lehet” szó
ha már kiragadtok részt, akkor jól ragadjátok ki: a „lehet” szó nektek mit jelent?
😀
nekem egy nyitott pillanatomban az tört fel erősen az anális
nekem egy nyitott pillanatomban az tört fel erősen az anális dolgokkal kapcsolatosan: „Az nem erre való!”
nekem az első gondolatom az volt
nekem az első gondolatom az volt amúgy, hogy vajon minden férfimasszőr homokos?:)
amúgy tényleg, aki vonzódást érez az ilyen dolgok iránt, az mitől van? és mitől van az, hogy én ezt még nem próbáltam? holott annyi mindent már.
Bodza
Tedd fel magadnak a kérdést: mi történne, ha a félelem megszűnne? Meditációban
Csak tippelek, hogy a személyiséged részévé vált már, írod, létforma. Ezek szerint önelvesztés lenne, már nem is TE lennél, ha nem félnél?
Szeretlek Nagy Bodzám 🙂
http://www.prananadi.hu
http://www.prananadi.hu
önbecsülés
Igen, tapasztalom hogy ha önbecsülésed van, akkor az alacsony rezgésű emberek, akik nem tudják a jót befogadni, elfogadni megbírálnak. Hogy nagyképű vagy, stb.
Kedves Éva.
Lehet, hogy megbírálnak olyankor, viszont az lepereg rólad, ha ideális a rezgésszinted.
Amúgy úgy gondolom, hogy minél ideálisabb az energia szintünk, annál ideálisabbak lesznek a külső viszonyok…minél magabiztosabbak vagyunk, annál kevesebb olyan tükör tárul elénk, ami lekicsinylő…
Legyen szép napod,
izi
Miközben arra vágyunk, hogy jobbak, többek legyünk…
Igen, ez egy jellemző reakció, de nem csak a többiek felől, hanem sokszor önmagunk felől is. Miközben arra vágyunk, hogy jobbak, többek legyünk és esetleg el is érjük azt, félünk felvállalni vágyainkat, eredményeinket, mert mit szólnak hozzá a tehetetlen szerencsétlenek, hogyan fognak leszólni, kiközösíteni.
Így aztán sokan az ilyen tudatlan tömegeknek megfelelve, nem mernek tovább menni az útjukon, ugyanis úgy nem lehet igazán haladni, ha önmagunkat csak részben vállaljuk. Az is az út része, hogy kinyilvánítjuk azt, hol tartunk belül.
A javaslatom az, hogy válogassuk meg, kinek adunk a véleményére. Egy tudatlan ember véleménye a tudatlanságával egyenértékű, míg egy bölcs emberé, bölcsességet fog sugározni.
Persze ezzel a hozzáállással lehet, hogy elveszítünk pár tudatlant, vagy elérjük, hogy kiközösítenek, de ugyan mekkora veszteség ez? Elengedhető.
Félelem….
Kedves Sanyi!
Napok óta olvasom a hírleveleid, nagyon érdekesnek találom, s most még is nagy a dilemám,
nem tudom, hogy a félelmeim feltárására egy személyes talákozás vagy egy táborban való részvét segítene-e jobban.
Neked mi a tapasztalatod, melyik lenne jobb először.
Ezotériával már régóta foglalkozom, nem teljesen újak számomra a dolgok, csak a hogyanok nem akarnak összeállni az életemben, amin nem is igazán csodálkozom egy halak jeggyel és egy vízöntő aszcendenssel.
Tegnap hallgattam egy előadásod, azt iszem nállam komoly probléma a dolgokkal való szembenézés, ezért próbálok egy álomvilágba menekülni, s gyakran hiába kapom meg a helyes választ, azt a gondolataimmal felülírom, így nem is csoda, hogy elakad az információ fogadás.
Kíváncsian várom a válaszod.
Üdvözlettel: Erzsó
önbecsülés
Igen, tapasztalom hogy ha önbecsülésed van, akkor az alacsony rezgésű emberek, akik nem tudják a jót befogadni, elfogadni megbírálnak. Hogy nagyképű vagy, stb.
Kedves Éva.
Lehet, hogy megbírálnak olyankor, viszont az lepereg rólad, ha ideális a rezgésszinted.
Amúgy úgy gondolom, hogy minél ideálisabb az energia szintünk, annál ideálisabbak lesznek a külső viszonyok…minél magabiztosabbak vagyunk, annál kevesebb olyan tükör tárul elénk, ami lekicsinylő…
Legyen szép napod,
izi
Miközben arra vágyunk, hogy jobbak, többek legyünk…
Igen, ez egy jellemző reakció, de nem csak a többiek felől, hanem sokszor önmagunk felől is. Miközben arra vágyunk, hogy jobbak, többek legyünk és esetleg el is érjük azt, félünk felvállalni vágyainkat, eredményeinket, mert mit szólnak hozzá a tehetetlen szerencsétlenek, hogyan fognak leszólni, kiközösíteni.
Így aztán sokan az ilyen tudatlan tömegeknek megfelelve, nem mernek tovább menni az útjukon, ugyanis úgy nem lehet igazán haladni, ha önmagunkat csak részben vállaljuk. Az is az út része, hogy kinyilvánítjuk azt, hol tartunk belül.
A javaslatom az, hogy válogassuk meg, kinek adunk a véleményére. Egy tudatlan ember véleménye a tudatlanságával egyenértékű, míg egy bölcs emberé, bölcsességet fog sugározni.
Persze ezzel a hozzáállással lehet, hogy elveszítünk pár tudatlant, vagy elérjük, hogy kiközösítenek, de ugyan mekkora veszteség ez? Elengedhető.
Félelem….
Kedves Sanyi!
Napok óta olvasom a hírleveleid, nagyon érdekesnek találom, s most még is nagy a dilemám,
nem tudom, hogy a félelmeim feltárására egy személyes talákozás vagy egy táborban való részvét segítene-e jobban.
Neked mi a tapasztalatod, melyik lenne jobb először.
Ezotériával már régóta foglalkozom, nem teljesen újak számomra a dolgok, csak a hogyanok nem akarnak összeállni az életemben, amin nem is igazán csodálkozom egy halak jeggyel és egy vízöntő aszcendenssel.
Tegnap hallgattam egy előadásod, azt iszem nállam komoly probléma a dolgokkal való szembenézés, ezért próbálok egy álomvilágba menekülni, s gyakran hiába kapom meg a helyes választ, azt a gondolataimmal felülírom, így nem is csoda, hogy elakad az információ fogadás.
Kíváncsian várom a válaszod.
Üdvözlettel: Erzsó
Több idő…
Mi jó?
A jó nem csak nézőpont kérdése, egy másik személyiség feltétele?
Én azt szeretném tudni, hogy mi az, ami felé nyitottabbnak kellene lenni.
Pl. jó az nekem, ha jobb anyagi feltételek között élek? Több időm lesz attól az önmegvalósításra?
Pl., ha jobb kocsim van, több időm lesz attól az önmegvalósításra?
Vagy legyek nyitott az önmegvalósítás felé „még jobban” és az nekem „jó”?
Ez nagyon jó kérdés! Egyszerű és mennyire bonyolult!
Tényleg:
Ez nagyon jó kérdés! Egyszerű és mennyire bonyolult!
Tényleg: mi a jó? Kinek mi a jó?
Én annyit tudok mondani saját életemből: ha csak egy égre nyíló kis nyári konyhám lenne, de mindörökre eltűnnének a szorongásaim, a félelmeim, nekem akkor nagyon jóóó lenne! 🙂
H: Mi a jó…
Nagyon egyszerű és egyetemes a megfogalmazás és minden tudatszintre igaz:
Jó az, ami segíti az életformák és bennük a tudatosság fejlődését, és rossz, ami ezt gátolja, késlelteti, vagy ellehetetleníti. Jó, ami az Élet és fejlődés mellett van, rossz ami ellene.
Ebben benne van az is, ha valakinek az anyagi vágyait és testi örömeit kell kielégítenie, telítenie, mert minél előbb kielégíti, annál hamarabb fordul szellemibb dolgok felé, és válik Isten Akaratának segítőjévé a Földön. Neki ez az irány az előre. Benne van az autó, a ház és a pénz is, ha az nem cél, de a fejlődést, mint eszköz segíti. Sőt, még a pusztítás is benne van, ha valami meghaladottá és ezzel akadállyá válik a fejlődésben.
HERMESS
Imádom a válaszaid.
Én is egyetértek.
Jó az, ami
HERMESS
Imádom a válaszaid.
Én is egyetértek.
Jó az, ami boldoggá tesz és ellenkezője rossz.
De az is igaz, hogy néha fájdalmat okoz az, ami aztán javunkat szolgálja.
dícséretek
én az elismerések befogadásával állok hadilábon főként, úgy érzem. Az itteni írásokban is gondot okoz sokszor…utána meg lelkiismeretfurdalásom van, amiért nem reagálok az elismerő, köszönő szavakra. Na, most legalább ezt is meggyóntam! 🙂
Egyrészt félek attól, hogy ha hiszek nekik, akkor elszállok egóilag, és megrekedek a lélekfejlődésben.
Másrészt meg gyerekkoromban pont hogy minden voltam, csak szép, okos meg ügyes nem. Így szokatlan, nem tudok vele mit kezdeni.
Az élet egyéb ajándékait talán egyre nagyobb kedvvel tudom elfogadni, de azért még nem érzem tökéletesnek azt sem! De ez a képességem egyértelműen a bűntudatok oldásával növekszik.
Pl: nagyon vágytam egy olyan párkapcsolatra, ahol teljesen elfogadnak, és nyitott szívvel szeretnek engem. Aztán amikor megkapni véltem, hirtelen megijedtem tőle. A volt férjemmel kapcsolatban kellett oldanom egy nagy, terhelő bűntudat érzést, ami miatt tudatosan hiába vágytam rá oly nagyon, tudat alatt mégis úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg. Érdekes felfedezés volt….
csatlakozok… én is így állok ebben a kérdésben. 🙂 Én még
csatlakozok… én is így állok ebben a kérdésben. 🙂 Én még nem jutottam ebben a dologban semerre, annyi, hogy eljutottam oda, hogy felismertem, hogy ez van. Pl a beírt „novellámmal” kapcsolatosan is eléggé szűken nyilatkoztam, mivel nehezen vagy alig tudtam „befogadni” a dicséreteket vagy egy nő kedvességét(zavarba jöttem és megijedtem és akkor meg tapló voltam)… az van, amit Te is írsz. 🙂
H: Akkor én most mit mondjak?
Köszönöm, Beatrixalyssa! Továbbküldöm fölfelé…
Van egy jó módszerem, kicsit pasis. Tudjátok, a villanyvonatok motorjai, amikor hegynek mennek, vagy csak vontatnak – felveszik az áramot a hálózatból. De amikor hegyről lefelé tart (a dícséret, vagy siker esetében) a villanymotor átmegy generátorba, a mozgásenergiát átalakítja energiává és visszatáplálja a hálózatba.
Valami ilyesmit szoktam csinálni, amikor továbbküldöm fölfelé az elismerést. Az egómnak is marad persze belőle, és jól érzi magát tőle… :DD
Ne a dicséret elől menekülj, hanem értékeld magad!
De ez ugye még mindig nem befogadás?!
Ha tovább küldöd a dicséret energiáját, azzal csak átléped a problémát. Az égnek nincs szüksége a dicséretre, neked viszont igen, hiszen krónikus önbizalomhiányban szenvedsz.
A külső dicséret arra jelzés, hogy Te is értékeld többre magad!
Viszont ha ezt tovább passzolod, akkor tényleg hiába dicsérnek, az nem hat rád, és nem indít el az önértékelés útján.
De szerintem Te is, csaesz-hez hasonlóan, azért hárítod a jóvá értékelést, mert félsz az elszállástól, büszkeségtől!
Mi lenne, ha nem hárítással védekeznél az elszállás ellen, hanem a saját magadból fakadó stabil önértékeléssel?!
Ha Te értékeled magadat és ezért mindig pontosan tudod, hogy mennyit érsz, akkor akárki dicsér meg, vagy marasztal el, az nem fog Téged megingatni, mert Te még mindig tudod, hogy pontosan mennyit is érsz!
A belülről fakadó önértékelést nem ingatja meg egy külső ítélet.
H: Azért tán csak alakultunk valamelyest…
:))
hiányzó láncszem
"Mi lenne, ha nem hárítással védekeznél az elszállás ellen, hanem a saját magadból fakadó stabil önértékeléssel?! "
Ez volt a hiányzó láncszem. Érdekes, pedig mindvégig itt volt az orrom előtt. Valamiért nem akartam észrevenni, de ez a mondat hiányzott eddig, hogy feldolgozzam ezt a félelmemet. Most már muszáájjj lesz…
H: Köszi, Sanyi!
Egy álló napig piszkált a megjegyzésed, ami azt jelenti, hogy ült a dolog. Elhatároztam, hogy még alaposabban előveszem Jonathan hanganyagait a kérdésben.
Négy láb jó, két láb rossz!
Négy láb jó, két láb rossz!
Sziasztok!
A kulcs szerintem a hit, abban, hogy mindent megkaps
Sziasztok!
A kulcs szerintem a hit, abban, hogy mindent megkapsz életed során, amire szükséged van, és ezt alázattal fogadd és adj hálát érte a Teremtőnek.
Te is azt add a másiknak, ami javát szolgálja. Nem tennék különbséget jó és rossz között, hiszen adott eset dönti el annak minőségét. A Fő, hogy ne árts és a javát szolgálja. Lehet adott pillanatban rossznak érzed, ítéled, de MINDEN a javunkra van és a lehetőségeket is jelentheti.
Merd ezért elfogadni a Neked szánt dolgokat és az ártásokhoz is megkapod azt. amivel védve vagy, hiszen a szeretet mindenkire hat, rajtad múlik elfogadod-e vagy nem.
Szeretettel írva gondolataimat
az ego sokkal szűkebb látókörű
Még azt hozzátenném, hogy az ego sokkal szűkebb látókörű, ritkán lát olyan távlatokba, mint a "tudatosság fejlődése".
Az ego számára jó az, amitől jól érzi magát és rossz az, amitől rosszul érzi magát. Ez igazán egyszerű gondolkodás, nincs bele keverve nézőpont váltás, a különböző szintek, időtávlatok, változás, stb.
Vagyis, ha a másik szenved, de én jól vagyok, akkor ez jónak számít az ego szemszögéből, ezért is hívjuk ezt egoizmusnak.
Több idő…
Mi jó?
A jó nem csak nézőpont kérdése, egy másik személyiség feltétele?
Én azt szeretném tudni, hogy mi az, ami felé nyitottabbnak kellene lenni.
Pl. jó az nekem, ha jobb anyagi feltételek között élek? Több időm lesz attól az önmegvalósításra?
Pl., ha jobb kocsim van, több időm lesz attól az önmegvalósításra?
Vagy legyek nyitott az önmegvalósítás felé „még jobban” és az nekem „jó”?
Ez nagyon jó kérdés! Egyszerű és mennyire bonyolult!
Tényleg:
Ez nagyon jó kérdés! Egyszerű és mennyire bonyolult!
Tényleg: mi a jó? Kinek mi a jó?
Én annyit tudok mondani saját életemből: ha csak egy égre nyíló kis nyári konyhám lenne, de mindörökre eltűnnének a szorongásaim, a félelmeim, nekem akkor nagyon jóóó lenne! 🙂
H: Mi a jó…
Nagyon egyszerű és egyetemes a megfogalmazás és minden tudatszintre igaz:
Jó az, ami segíti az életformák és bennük a tudatosság fejlődését, és rossz, ami ezt gátolja, késlelteti, vagy ellehetetleníti. Jó, ami az Élet és fejlődés mellett van, rossz ami ellene.
Ebben benne van az is, ha valakinek az anyagi vágyait és testi örömeit kell kielégítenie, telítenie, mert minél előbb kielégíti, annál hamarabb fordul szellemibb dolgok felé, és válik Isten Akaratának segítőjévé a Földön. Neki ez az irány az előre. Benne van az autó, a ház és a pénz is, ha az nem cél, de a fejlődést, mint eszköz segíti. Sőt, még a pusztítás is benne van, ha valami meghaladottá és ezzel akadállyá válik a fejlődésben.
HERMESS
Imádom a válaszaid.
Én is egyetértek.
Jó az, ami
HERMESS
Imádom a válaszaid.
Én is egyetértek.
Jó az, ami boldoggá tesz és ellenkezője rossz.
De az is igaz, hogy néha fájdalmat okoz az, ami aztán javunkat szolgálja.
dícséretek
én az elismerések befogadásával állok hadilábon főként, úgy érzem. Az itteni írásokban is gondot okoz sokszor…utána meg lelkiismeretfurdalásom van, amiért nem reagálok az elismerő, köszönő szavakra. Na, most legalább ezt is meggyóntam! 🙂
Egyrészt félek attól, hogy ha hiszek nekik, akkor elszállok egóilag, és megrekedek a lélekfejlődésben.
Másrészt meg gyerekkoromban pont hogy minden voltam, csak szép, okos meg ügyes nem. Így szokatlan, nem tudok vele mit kezdeni.
Az élet egyéb ajándékait talán egyre nagyobb kedvvel tudom elfogadni, de azért még nem érzem tökéletesnek azt sem! De ez a képességem egyértelműen a bűntudatok oldásával növekszik.
Pl: nagyon vágytam egy olyan párkapcsolatra, ahol teljesen elfogadnak, és nyitott szívvel szeretnek engem. Aztán amikor megkapni véltem, hirtelen megijedtem tőle. A volt férjemmel kapcsolatban kellett oldanom egy nagy, terhelő bűntudat érzést, ami miatt tudatosan hiába vágytam rá oly nagyon, tudat alatt mégis úgy éreztem, hogy nem érdemlem meg. Érdekes felfedezés volt….
csatlakozok… én is így állok ebben a kérdésben. 🙂 Én még
csatlakozok… én is így állok ebben a kérdésben. 🙂 Én még nem jutottam ebben a dologban semerre, annyi, hogy eljutottam oda, hogy felismertem, hogy ez van. Pl a beírt „novellámmal” kapcsolatosan is eléggé szűken nyilatkoztam, mivel nehezen vagy alig tudtam „befogadni” a dicséreteket vagy egy nő kedvességét(zavarba jöttem és megijedtem és akkor meg tapló voltam)… az van, amit Te is írsz. 🙂
H: Akkor én most mit mondjak?
Köszönöm, Beatrixalyssa! Továbbküldöm fölfelé…
Van egy jó módszerem, kicsit pasis. Tudjátok, a villanyvonatok motorjai, amikor hegynek mennek, vagy csak vontatnak – felveszik az áramot a hálózatból. De amikor hegyről lefelé tart (a dícséret, vagy siker esetében) a villanymotor átmegy generátorba, a mozgásenergiát átalakítja energiává és visszatáplálja a hálózatba.
Valami ilyesmit szoktam csinálni, amikor továbbküldöm fölfelé az elismerést. Az egómnak is marad persze belőle, és jól érzi magát tőle… :DD
Ne a dicséret elől menekülj, hanem értékeld magad!
De ez ugye még mindig nem befogadás?!
Ha tovább küldöd a dicséret energiáját, azzal csak átléped a problémát. Az égnek nincs szüksége a dicséretre, neked viszont igen, hiszen krónikus önbizalomhiányban szenvedsz.
A külső dicséret arra jelzés, hogy Te is értékeld többre magad!
Viszont ha ezt tovább passzolod, akkor tényleg hiába dicsérnek, az nem hat rád, és nem indít el az önértékelés útján.
De szerintem Te is, csaesz-hez hasonlóan, azért hárítod a jóvá értékelést, mert félsz az elszállástól, büszkeségtől!
Mi lenne, ha nem hárítással védekeznél az elszállás ellen, hanem a saját magadból fakadó stabil önértékeléssel?!
Ha Te értékeled magadat és ezért mindig pontosan tudod, hogy mennyit érsz, akkor akárki dicsér meg, vagy marasztal el, az nem fog Téged megingatni, mert Te még mindig tudod, hogy pontosan mennyit is érsz!
A belülről fakadó önértékelést nem ingatja meg egy külső ítélet.
H: Azért tán csak alakultunk valamelyest…
:))
hiányzó láncszem
"Mi lenne, ha nem hárítással védekeznél az elszállás ellen, hanem a saját magadból fakadó stabil önértékeléssel?! "
Ez volt a hiányzó láncszem. Érdekes, pedig mindvégig itt volt az orrom előtt. Valamiért nem akartam észrevenni, de ez a mondat hiányzott eddig, hogy feldolgozzam ezt a félelmemet. Most már muszáájjj lesz…
H: Köszi, Sanyi!
Egy álló napig piszkált a megjegyzésed, ami azt jelenti, hogy ült a dolog. Elhatároztam, hogy még alaposabban előveszem Jonathan hanganyagait a kérdésben.
Négy láb jó, két láb rossz!
Négy láb jó, két láb rossz!
Sziasztok!
A kulcs szerintem a hit, abban, hogy mindent megkaps
Sziasztok!
A kulcs szerintem a hit, abban, hogy mindent megkapsz életed során, amire szükséged van, és ezt alázattal fogadd és adj hálát érte a Teremtőnek.
Te is azt add a másiknak, ami javát szolgálja. Nem tennék különbséget jó és rossz között, hiszen adott eset dönti el annak minőségét. A Fő, hogy ne árts és a javát szolgálja. Lehet adott pillanatban rossznak érzed, ítéled, de MINDEN a javunkra van és a lehetőségeket is jelentheti.
Merd ezért elfogadni a Neked szánt dolgokat és az ártásokhoz is megkapod azt. amivel védve vagy, hiszen a szeretet mindenkire hat, rajtad múlik elfogadod-e vagy nem.
Szeretettel írva gondolataimat
az ego sokkal szűkebb látókörű
Még azt hozzátenném, hogy az ego sokkal szűkebb látókörű, ritkán lát olyan távlatokba, mint a "tudatosság fejlődése".
Az ego számára jó az, amitől jól érzi magát és rossz az, amitől rosszul érzi magát. Ez igazán egyszerű gondolkodás, nincs bele keverve nézőpont váltás, a különböző szintek, időtávlatok, változás, stb.
Vagyis, ha a másik szenved, de én jól vagyok, akkor ez jónak számít az ego szemszögéből, ezért is hívjuk ezt egoizmusnak.
én azt nem értem,
én azt nem értem, hogy ok hogy nem tudjuk befogadni a sok jót és többnyire azért, mert nem érezzük méltónak rá magunkat egy bizonyos szint után.. de akkor meg mi a helyzet az olyanokkal, akiknek az önértékelésük nincs a helyén mondjuk. tehát többre értékelik magukat, mint amik valójában. ők ettől függetlenül mégse kapnak több jót az élettől. vagy de?
talán..
mert az önértékelés személyiség szintjén történik, a jó befogadásáról meg a lélek dönt? Csak találgatok. De jó a kérdés.
H: Még erősebbé válik az egó
Szerintem ha a jó bekebelezése a személyiség szintjén történik, attól még erősebb lesz az ego, növekszik a személyes hatalma, amit aztán még eredményesebben használ arra, hogy elvegye másoktól azt, amiről úgy véli, hogy még jobb lesz neki általa.
Vagyis elvben nem kap többet, de mégis több lesz neki. Amikor beüt a spirituális értékrend váltás, és rádöbben az ember fia, hogy ez így nem túl ildomos, na akkor jönnek a nagy válságok és helykeresések a világban, ami az előbbi „hagyományos” módon működik. Vegyük el, ami jár.
Szia Jaguár!
Tudod, az utóbbi évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem az emberi viselkedésről, jellemről.
„de akkor meg mi a helyzet az olyanokkal, akiknek az önértékelésük nincs a helyén mondjuk. tehát többre értékelik magukat, mint amik valójában. ők ettől függetlenül mégse kapnak több jót az élettől. vagy de?”
Nem egy olyan embert ismerek, aki keresztülgázol bármin és bárkin, a végtelenségig egoista, erkölcsi skrupulusok nélkül átviszi a terveit, és a válasz igen: megkapja a jót, ami neki jó! Szerintem az ő önértékelésük a helyén van. Ha nem lenne, nem érnék el a céljaikat. Az már más kérdés, hogy mi hogyan látjuk őket. Ahogy én megfigyeltem, belülről üresek. Mindezek dacára jól érzik magukat a bőrükben.
én nem így értettem,
sziasztok,
én nem így értettem, hanem mondjuk csak szimplán beképzelt arcokról van szó, akik többnek hiszik magukat. azért az nem feltétlen jár együtt másokon keresztülgázolásokkal.
a jó megkapása terén én meg olyan apró véletlenekre gondolok, amiket az élet dob elénk.
most megint vissza kell nyúlnom drogos élményeimhez, ahol ez sokkal intenzívebben kijön. ugyanis megfigyeltem, hogy egy-egy tegyük fel egésznapos „utazás” alkalmával annyi minden, annyi jó dolog történik az emberrel, mint máskor egy egész hét, vagy két hét alatt sem. hihetetlen dolgok. de mi a különbség, nyitottabb az ember, pozitívabb.. befogadóbb? rugalmasabb?
hát ez a különbség
"nyitottabb az ember, pozitívabb.. befogadóbb?
rugalmasabb?"
természetesen kérdőjelek nélkül 🙂
természetesen
természetesen. de hogy éred el ezeket természetesen?:)
Szia Bodza!
Szerintem ha valaki csak úgy átgázol másokon, mert
Szia Bodza!
Szerintem ha valaki csak úgy átgázol másokon, mert úgy gondolja, ő több és neki több is jár, az valójában nem boldog, csak azt hiszi. Az igazi boldogság szerintem összefügg azzal, hogy (most lehet furán fogok fogalmazni), hogy érezzük a fényt, az igazi szeretet, ami ellentmond az önzésnek. Szerintem az ilyen ember még nem ébredt rá az igazi boldogságra, önmagára.
Én sem gondoltam másképp…:) Meg is írtam: ha kicsit is
Én sem gondoltam másképp…:) Meg is írtam: ha kicsit is megfigyeljük őket: belül nagyon üresek. Vagy felébrednek, vagy nem.
látszólagos igazság
Szia Kedves Bodza!
Ez egy látszólagos igazság, hogy aki keresztülgázol bármin és bárkin, az mindig megkapja a jót… az életet és a sors működését mélységeiben és hosszú távon kellene látnunk.. mert ironikusan egyenlít (egy életen belül vagy egy másik életben).
Abban igazad van, hogy a belső ürességüket valóban nem szeretnénk felvállalni!, még olyan áron sem, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben!
Az ő „jó”-juk a világ minden kincséért nem kellene nekem! Ahogy
Az ő „jó”-juk a világ minden kincséért nem kellene nekem! Ahogy a világ minden kincse sem kellene.:) Úgy megyünk, ahogy jöttünk, akkor miért halmozni? Annyi legyen, amennyi elég. Nekem így ideális.
Közöttük voltam évekig, és ahogy írod is: jön majd az egyenlítés. Na most végre őszintén le tudom írni: örülök, hogy vége ennek a munkámnak!:) Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy most itt vagyok!:)
Aki többet hisz magáról, az ettől még nem kap több jót!
Az alapfelvetés arról szól, hogy van valamennyi jó az életben, ami rád vár, de azt sem tudod befogadni valami oknál fogva.
Na most, aki többet hisz magáról, mint amennyi, az ettől a téves hitétől még nem kap több jót az élettől, és a (jót) befogadó képessége sem biztos hogy nagyobb lesz, csak mert Ő nagynak érzi magát! Ez két dolog. Az egyik egy téves énkép, a másik pedig egy képesség.
Persze lehet, hogy az esetek nagyobbik részében összefügg a kettő, a pozitív énkép (még ha hazugság is) serkenti azt a hitet, hogy megérdemlem a jót az élettől.
De ha valakinek problémája van a jó befogadásával, nehogy önmaga felnagyításával akarja ezt orvosolni! : )
Egyszerűen meg kell tanulni elfogadni a jót és ami ennek útjába van, azokat a gátakat egyesével fel kell számolni!
aki többet hisz magáról
Ahogy én látom, érzem:
A megszokásokat nehéz elhagyni és lecserélni is csak fokozatosan lehetséges, mert valamiféle már megismert biztonságérzet szerűséget ad. Míg az új befogadásával sok minden megváltozik bennem és körülöttem, s ezzel az ismeretlenbe lépek.
Ha a jót elfogadom, befogadom, szükségszerű, hogy nyissak a világ felé, ergó védtelenebb, sebezhetőbb leszek. Ha gyarapítani is szeretném, akkor tovább is szeretném adni, ehhez lelkierő, bátorság, önzetlenség szükségeltetik… hogy képes vagyok-e rá, azt előtte még nem tudom, de egyfajta gát, ijedtség munkáll bennem (még akkor is, ha vannak már valamelyest jó tapasztalataim is).
Az meg, hogy a környezetem hogyan fog minderre reagálni, ahova ezer szállal kötődöm ez akár tudatosan, akár tudattalanul szintén ott munkál a mélyben.
Lehet, hogy csak én vagyok így vele, hogy a „jóba” is mintha csak fokozatosan – lépésről lépésre – tudnék beleszokni?
Úgy érzem a hitnél megint jófelé tapogatózunk, hiszen ha nem tudom elhinni (márpedig ritkán tudom az összes szinten elhinni – ebben a kétpólusú világban, – hogy a jó itt van körülöttem és csak arra vár hogy befogadjam, elfogadjam), akkor nem tudom megengedni magamnak, hogy elfogadjam, még akkor sem, ha ott van közvetlenül előttem.
A hitnél én úgy látom, érzem, hogy a transzcendesbe vetett hitem erősítéséért is tennem kell még, hinni abban, hogy ebben a hihetetlenül nagy és szépséges univerzumban van valahol egy hely, ahol fontos az, hogy velem, velünk mi van, mi lesz, és igenis erős és pótolhatatlan láncszeme vagyok a nagy egésznek (még ha a legkisebb kis csavarka vagyok is a láncszemben). Hinni abban (még ha elsőre agyalágyult ötletnek tűnik is), hogy valamilyen szállal valahova kötődöm ebben a nagy egészben. Hinni abban, hogy az egész mögött van egy tervszerűség, amely minden látszat ellenére is az életet és az építést szolgálja.
Pozitív énkép… hmmm! Ha már itt tartunk – nem tudom, ki hogy van vele, de én a belém rögzült negatív énkép átformálásán dolgozom egy ideje, ez viszont a jó befogadására is egy szűkebb keresztmetszetet tesz lehetővé…
Még jó, hogy szeretem a kihívásokat és persze folyamatosan próbálom megismerni, megszeretni és alakítani az „én kis világomat”:)
Michaelita!
Ezt nagyon szépen levezetted. Vannak dolgok, amelyekben óriásiakat tudok előre lépni, vannak dolgok, amikben lépésről -lépésben totyogok…:) Egy a lényeg: elindulni…
köszönöm, kedves vagy!
Tündér vagy! Jól esik amit írsz! (mindegy milyen szinten érint meg, szükségem van rá:)
… aszittem csak magamról írok:)
🙂
A legutolsó mondatodat találom a legcélravezetőbbnek a jó befogadására tett harcban. Ahogyan megismered magad, megszereted, habár a sorrend, (szerintem) bármikor felcserélhető, úgy rájöhetsz arra, hogy nem kell befogadnod a jót. Mert már minden jó, ami létezik, benned van. A világ, ahogyan látjuk, nem létezik. Csak TE létezel. A szépség és jóság létezik, a tervszerűség, amint említetted. Egy csodálatos, minden mindennel összefüggő REND. És az egész TE vagy.
„Még jó, hogy szeretem a kihívásokat és persze folyamatosan próbálom megismerni, megszeretni és alakítani az „én kis világomat”:) ”
Alakíts, ismerd meg és szeresd a te kis világodat, mert az a nagy VILÁG.
Szerettel
simonka
Ezt lájlokom
I like it 😀
🙂
🙂 – nem tudom másnál ez a mosoly mit takar, Nálam a szeretet jele.
Ez a válaszom: 🙂
én is lájkolom
Szia Simonka!
Nekem is nagyon tetszik ahogy látod, ahogy leírod, és valóban nagyon „ül”, nagyon igaz, amit írsz.
Szeretettel: M.
nem tudom jól értem-e, de
„nem tudom, ki hogy van vele, de én a belém rögzült negatív énkép átformálásán dolgozom egy ideje, ez viszont a jó befogadására is egy szűkebb keresztmetszetet tesz lehetővé…”
nem tudom jól értem-e, de én is ebben látok egy fontos tényezőt. leegyszerűsítve, hogy csúnyának vagy szépnek látjuk-e magunkat például.. mert ez kihat a környezetünk hozzánk való viszonyulásához is. és ha emberek szintjén működik, hogy szívesebben fordulnak hozzánk szólnak hozzánk emberek akkor, amikor mi szépnek látjuk magunkat – márpedig meggyőződésem, hogy ez így van – akkor viszont minden más területen is talán működnie kell ennek a dolognak nem? ez azért még nem túlértékelés, ez még nem káros, nemde? mert hát mindannyian gyönyörűek vagyunk.:)
jól látod
jól látod
A jing és jang = a jó és a rossz
Ahogyan a jing és jang egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő (komplementer) erőket jelentenek úgy a jó és a rossz is egymást kiegészitő kozmikus vagy földi erőket jelent, amelyek megtalálhatóak a világegyetem összes objektumában (börtön ~ tengerparti nyaraló) vagy folyamatában (5 találat a lottón~munkanélküli).
Tapasztalatom szerint nincs olyan hogy jó vagy rossz (az én szótáramban). A megközelítés relativ, mint az is hogy mit illetven mennyit gondolok magamról. Kihez viszonyitom magam? a szomszédhoz? a kollégákhoz? tesó? barátok? sztárok? … mik a közös paraméterek? milyen eredményt szeretnék elérni? (első ránézésre hasonlit egy statisztikai felméréshez/eredményre, nem? )
kitünni a tömegből vagy beleolvadni akarok? előléptetést vagy lúzer besorolásban maradni? megismerni önmagam? kegyetlenül öszintelenni önmagamhoz? és másokhoz is? mit nyerek a jó vagy rossz befogadásával? stb.
Az elmúlt évek történései tulajdonképpen az én fejlődésemet szolgálta/szolgálja és megérte az a sok sírás. Eleinte ROSSZ volt sírni, csak sírni, sírni …nevetés nélkül minden nap…, s néhány hónap elteltével már örültem a sírásnak, JÓ volt sírni, szenvedni, kapni a pofonofonokat és a rossz idővel átváltozott jóvá. Csodálatos érzés volt és most is változatlanul fantasztikus dolognak tartom a rosszat és a jót is, szerintem mindkettő egy és ugyanaz (természetesen a minőségi változáshoz társ volt mellettem a Sirály tanítások valamelyike 🙂
Emlékeztek?! van egy amerikai western film Clint Eastwoodal ” A jó, a rossz és a csúf”.
A „rossz” agyonlő három banditát, nevezzük külső környezetnek
A „csúf” gyanús mexikói bandita, legyen az ego
A „jó” egy fejvadász, legyen a lélek
aki bűntársait egy sikeres, fejpénzzel kapcsolatos csalás után megkötözve a sivatagban hagyta. Mindhárman megpróbálják egymást kölcsönösen rászedni, hogy egy elásott katonai kincset megszerezzenek.
Szerintem hasonlóképpen zajlott/zajlik bennem a jó, a rossz és csúf elfogadása és befogadása és a film zenéje/forgó szél a sivatagban pedig a szivem dobbanását vagy reakcióimat jelenti.
A legfontossabb, hogy a saját filmem végét én irom meg, nem Sergio Leone.
Érdekes, nem tudnám mondani hogyan jutott eszem ez a hasonlat…
A dualitás csak a mexikói banditáé, a fejvadász csak van…
„Tapasztalatom szerint nincs olyan hogy jó vagy rossz (az én szótáramban). ”
Én is pont így érzek. Nincs jó vagy rossz, csak a VAN – VAN. De az nagyon JÓ. a Van.
És ahogy a filmet a belsőddé tetted! -csodálatos.
🙂
ennél jobb western?
nemrég agyaltam azon, hogy soha nem fog készülni már ennél jobb western.. akkor minden együtt állt ahhoz hogy ez létrejöjjön.. gondolkodtatok már azon, hogy ez a film az akkori „hidegháború” westernbe oltott megszemélyesítése? meg egyáltalán. mestermű.
http://www.youtube.com/watch?v=sXldafIl5DQ
én azt nem értem,
én azt nem értem, hogy ok hogy nem tudjuk befogadni a sok jót és többnyire azért, mert nem érezzük méltónak rá magunkat egy bizonyos szint után.. de akkor meg mi a helyzet az olyanokkal, akiknek az önértékelésük nincs a helyén mondjuk. tehát többre értékelik magukat, mint amik valójában. ők ettől függetlenül mégse kapnak több jót az élettől. vagy de?
talán..
mert az önértékelés személyiség szintjén történik, a jó befogadásáról meg a lélek dönt? Csak találgatok. De jó a kérdés.
H: Még erősebbé válik az egó
Szerintem ha a jó bekebelezése a személyiség szintjén történik, attól még erősebb lesz az ego, növekszik a személyes hatalma, amit aztán még eredményesebben használ arra, hogy elvegye másoktól azt, amiről úgy véli, hogy még jobb lesz neki általa.
Vagyis elvben nem kap többet, de mégis több lesz neki. Amikor beüt a spirituális értékrend váltás, és rádöbben az ember fia, hogy ez így nem túl ildomos, na akkor jönnek a nagy válságok és helykeresések a világban, ami az előbbi „hagyományos” módon működik. Vegyük el, ami jár.
Szia Jaguár!
Tudod, az utóbbi évek során rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem az emberi viselkedésről, jellemről.
„de akkor meg mi a helyzet az olyanokkal, akiknek az önértékelésük nincs a helyén mondjuk. tehát többre értékelik magukat, mint amik valójában. ők ettől függetlenül mégse kapnak több jót az élettől. vagy de?”
Nem egy olyan embert ismerek, aki keresztülgázol bármin és bárkin, a végtelenségig egoista, erkölcsi skrupulusok nélkül átviszi a terveit, és a válasz igen: megkapja a jót, ami neki jó! Szerintem az ő önértékelésük a helyén van. Ha nem lenne, nem érnék el a céljaikat. Az már más kérdés, hogy mi hogyan látjuk őket. Ahogy én megfigyeltem, belülről üresek. Mindezek dacára jól érzik magukat a bőrükben.
én nem így értettem,
sziasztok,
én nem így értettem, hanem mondjuk csak szimplán beképzelt arcokról van szó, akik többnek hiszik magukat. azért az nem feltétlen jár együtt másokon keresztülgázolásokkal.
a jó megkapása terén én meg olyan apró véletlenekre gondolok, amiket az élet dob elénk.
most megint vissza kell nyúlnom drogos élményeimhez, ahol ez sokkal intenzívebben kijön. ugyanis megfigyeltem, hogy egy-egy tegyük fel egésznapos „utazás” alkalmával annyi minden, annyi jó dolog történik az emberrel, mint máskor egy egész hét, vagy két hét alatt sem. hihetetlen dolgok. de mi a különbség, nyitottabb az ember, pozitívabb.. befogadóbb? rugalmasabb?
hát ez a különbség
"nyitottabb az ember, pozitívabb.. befogadóbb?
rugalmasabb?"
természetesen kérdőjelek nélkül 🙂
természetesen
természetesen. de hogy éred el ezeket természetesen?:)
Szia Bodza!
Szerintem ha valaki csak úgy átgázol másokon, mert
Szia Bodza!
Szerintem ha valaki csak úgy átgázol másokon, mert úgy gondolja, ő több és neki több is jár, az valójában nem boldog, csak azt hiszi. Az igazi boldogság szerintem összefügg azzal, hogy (most lehet furán fogok fogalmazni), hogy érezzük a fényt, az igazi szeretet, ami ellentmond az önzésnek. Szerintem az ilyen ember még nem ébredt rá az igazi boldogságra, önmagára.
Én sem gondoltam másképp…:) Meg is írtam: ha kicsit is
Én sem gondoltam másképp…:) Meg is írtam: ha kicsit is megfigyeljük őket: belül nagyon üresek. Vagy felébrednek, vagy nem.
látszólagos igazság
Szia Kedves Bodza!
Ez egy látszólagos igazság, hogy aki keresztülgázol bármin és bárkin, az mindig megkapja a jót… az életet és a sors működését mélységeiben és hosszú távon kellene látnunk.. mert ironikusan egyenlít (egy életen belül vagy egy másik életben).
Abban igazad van, hogy a belső ürességüket valóban nem szeretnénk felvállalni!, még olyan áron sem, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben!
Az ő „jó”-juk a világ minden kincséért nem kellene nekem! Ahogy
Az ő „jó”-juk a világ minden kincséért nem kellene nekem! Ahogy a világ minden kincse sem kellene.:) Úgy megyünk, ahogy jöttünk, akkor miért halmozni? Annyi legyen, amennyi elég. Nekem így ideális.
Közöttük voltam évekig, és ahogy írod is: jön majd az egyenlítés. Na most végre őszintén le tudom írni: örülök, hogy vége ennek a munkámnak!:) Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy most itt vagyok!:)
Aki többet hisz magáról, az ettől még nem kap több jót!
Az alapfelvetés arról szól, hogy van valamennyi jó az életben, ami rád vár, de azt sem tudod befogadni valami oknál fogva.
Na most, aki többet hisz magáról, mint amennyi, az ettől a téves hitétől még nem kap több jót az élettől, és a (jót) befogadó képessége sem biztos hogy nagyobb lesz, csak mert Ő nagynak érzi magát! Ez két dolog. Az egyik egy téves énkép, a másik pedig egy képesség.
Persze lehet, hogy az esetek nagyobbik részében összefügg a kettő, a pozitív énkép (még ha hazugság is) serkenti azt a hitet, hogy megérdemlem a jót az élettől.
De ha valakinek problémája van a jó befogadásával, nehogy önmaga felnagyításával akarja ezt orvosolni! : )
Egyszerűen meg kell tanulni elfogadni a jót és ami ennek útjába van, azokat a gátakat egyesével fel kell számolni!
aki többet hisz magáról
Ahogy én látom, érzem:
A megszokásokat nehéz elhagyni és lecserélni is csak fokozatosan lehetséges, mert valamiféle már megismert biztonságérzet szerűséget ad. Míg az új befogadásával sok minden megváltozik bennem és körülöttem, s ezzel az ismeretlenbe lépek.
Ha a jót elfogadom, befogadom, szükségszerű, hogy nyissak a világ felé, ergó védtelenebb, sebezhetőbb leszek. Ha gyarapítani is szeretném, akkor tovább is szeretném adni, ehhez lelkierő, bátorság, önzetlenség szükségeltetik… hogy képes vagyok-e rá, azt előtte még nem tudom, de egyfajta gát, ijedtség munkáll bennem (még akkor is, ha vannak már valamelyest jó tapasztalataim is).
Az meg, hogy a környezetem hogyan fog minderre reagálni, ahova ezer szállal kötődöm ez akár tudatosan, akár tudattalanul szintén ott munkál a mélyben.
Lehet, hogy csak én vagyok így vele, hogy a „jóba” is mintha csak fokozatosan – lépésről lépésre – tudnék beleszokni?
Úgy érzem a hitnél megint jófelé tapogatózunk, hiszen ha nem tudom elhinni (márpedig ritkán tudom az összes szinten elhinni – ebben a kétpólusú világban, – hogy a jó itt van körülöttem és csak arra vár hogy befogadjam, elfogadjam), akkor nem tudom megengedni magamnak, hogy elfogadjam, még akkor sem, ha ott van közvetlenül előttem.
A hitnél én úgy látom, érzem, hogy a transzcendesbe vetett hitem erősítéséért is tennem kell még, hinni abban, hogy ebben a hihetetlenül nagy és szépséges univerzumban van valahol egy hely, ahol fontos az, hogy velem, velünk mi van, mi lesz, és igenis erős és pótolhatatlan láncszeme vagyok a nagy egésznek (még ha a legkisebb kis csavarka vagyok is a láncszemben). Hinni abban (még ha elsőre agyalágyult ötletnek tűnik is), hogy valamilyen szállal valahova kötődöm ebben a nagy egészben. Hinni abban, hogy az egész mögött van egy tervszerűség, amely minden látszat ellenére is az életet és az építést szolgálja.
Pozitív énkép… hmmm! Ha már itt tartunk – nem tudom, ki hogy van vele, de én a belém rögzült negatív énkép átformálásán dolgozom egy ideje, ez viszont a jó befogadására is egy szűkebb keresztmetszetet tesz lehetővé…
Még jó, hogy szeretem a kihívásokat és persze folyamatosan próbálom megismerni, megszeretni és alakítani az „én kis világomat”:)
Michaelita!
Ezt nagyon szépen levezetted. Vannak dolgok, amelyekben óriásiakat tudok előre lépni, vannak dolgok, amikben lépésről -lépésben totyogok…:) Egy a lényeg: elindulni…
köszönöm, kedves vagy!
Tündér vagy! Jól esik amit írsz! (mindegy milyen szinten érint meg, szükségem van rá:)
… aszittem csak magamról írok:)
🙂
A legutolsó mondatodat találom a legcélravezetőbbnek a jó befogadására tett harcban. Ahogyan megismered magad, megszereted, habár a sorrend, (szerintem) bármikor felcserélhető, úgy rájöhetsz arra, hogy nem kell befogadnod a jót. Mert már minden jó, ami létezik, benned van. A világ, ahogyan látjuk, nem létezik. Csak TE létezel. A szépség és jóság létezik, a tervszerűség, amint említetted. Egy csodálatos, minden mindennel összefüggő REND. És az egész TE vagy.
„Még jó, hogy szeretem a kihívásokat és persze folyamatosan próbálom megismerni, megszeretni és alakítani az „én kis világomat”:) ”
Alakíts, ismerd meg és szeresd a te kis világodat, mert az a nagy VILÁG.
Szerettel
simonka
Ezt lájlokom
I like it 😀
🙂
🙂 – nem tudom másnál ez a mosoly mit takar, Nálam a szeretet jele.
Ez a válaszom: 🙂
én is lájkolom
Szia Simonka!
Nekem is nagyon tetszik ahogy látod, ahogy leírod, és valóban nagyon „ül”, nagyon igaz, amit írsz.
Szeretettel: M.
nem tudom jól értem-e, de
„nem tudom, ki hogy van vele, de én a belém rögzült negatív énkép átformálásán dolgozom egy ideje, ez viszont a jó befogadására is egy szűkebb keresztmetszetet tesz lehetővé…”
nem tudom jól értem-e, de én is ebben látok egy fontos tényezőt. leegyszerűsítve, hogy csúnyának vagy szépnek látjuk-e magunkat például.. mert ez kihat a környezetünk hozzánk való viszonyulásához is. és ha emberek szintjén működik, hogy szívesebben fordulnak hozzánk szólnak hozzánk emberek akkor, amikor mi szépnek látjuk magunkat – márpedig meggyőződésem, hogy ez így van – akkor viszont minden más területen is talán működnie kell ennek a dolognak nem? ez azért még nem túlértékelés, ez még nem káros, nemde? mert hát mindannyian gyönyörűek vagyunk.:)
jól látod
jól látod
A jing és jang = a jó és a rossz
Ahogyan a jing és jang egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő (komplementer) erőket jelentenek úgy a jó és a rossz is egymást kiegészitő kozmikus vagy földi erőket jelent, amelyek megtalálhatóak a világegyetem összes objektumában (börtön ~ tengerparti nyaraló) vagy folyamatában (5 találat a lottón~munkanélküli).
Tapasztalatom szerint nincs olyan hogy jó vagy rossz (az én szótáramban). A megközelítés relativ, mint az is hogy mit illetven mennyit gondolok magamról. Kihez viszonyitom magam? a szomszédhoz? a kollégákhoz? tesó? barátok? sztárok? … mik a közös paraméterek? milyen eredményt szeretnék elérni? (első ránézésre hasonlit egy statisztikai felméréshez/eredményre, nem? )
kitünni a tömegből vagy beleolvadni akarok? előléptetést vagy lúzer besorolásban maradni? megismerni önmagam? kegyetlenül öszintelenni önmagamhoz? és másokhoz is? mit nyerek a jó vagy rossz befogadásával? stb.
Az elmúlt évek történései tulajdonképpen az én fejlődésemet szolgálta/szolgálja és megérte az a sok sírás. Eleinte ROSSZ volt sírni, csak sírni, sírni …nevetés nélkül minden nap…, s néhány hónap elteltével már örültem a sírásnak, JÓ volt sírni, szenvedni, kapni a pofonofonokat és a rossz idővel átváltozott jóvá. Csodálatos érzés volt és most is változatlanul fantasztikus dolognak tartom a rosszat és a jót is, szerintem mindkettő egy és ugyanaz (természetesen a minőségi változáshoz társ volt mellettem a Sirály tanítások valamelyike 🙂
Emlékeztek?! van egy amerikai western film Clint Eastwoodal ” A jó, a rossz és a csúf”.
A „rossz” agyonlő három banditát, nevezzük külső környezetnek
A „csúf” gyanús mexikói bandita, legyen az ego
A „jó” egy fejvadász, legyen a lélek
aki bűntársait egy sikeres, fejpénzzel kapcsolatos csalás után megkötözve a sivatagban hagyta. Mindhárman megpróbálják egymást kölcsönösen rászedni, hogy egy elásott katonai kincset megszerezzenek.
Szerintem hasonlóképpen zajlott/zajlik bennem a jó, a rossz és csúf elfogadása és befogadása és a film zenéje/forgó szél a sivatagban pedig a szivem dobbanását vagy reakcióimat jelenti.
A legfontossabb, hogy a saját filmem végét én irom meg, nem Sergio Leone.
Érdekes, nem tudnám mondani hogyan jutott eszem ez a hasonlat…
A dualitás csak a mexikói banditáé, a fejvadász csak van…
„Tapasztalatom szerint nincs olyan hogy jó vagy rossz (az én szótáramban). ”
Én is pont így érzek. Nincs jó vagy rossz, csak a VAN – VAN. De az nagyon JÓ. a Van.
És ahogy a filmet a belsőddé tetted! -csodálatos.
🙂
ennél jobb western?
nemrég agyaltam azon, hogy soha nem fog készülni már ennél jobb western.. akkor minden együtt állt ahhoz hogy ez létrejöjjön.. gondolkodtatok már azon, hogy ez a film az akkori „hidegháború” westernbe oltott megszemélyesítése? meg egyáltalán. mestermű.
http://www.youtube.com/watch?v=sXldafIl5DQ
Annak idején kb.három éve papírra vetettem terveim,álmaim és
Annak idején kb.három éve papírra vetettem terveim,álmaim és úgy terveztem,hogy tíz év alatt váltom valóra.Nagyon sok munka és kitartás árán,pontról,pontra hál istenek sikerült amiről akkor még csak álmodtam.
De az út ami ide vezetett annyira rögös és nehéz volt,hogy elfelejtettem,hogyan kell élvezni az életet.
Vissza nyerhettem valaha még az erőm?
Na ná!
Az ERŐ veled van!:)
Jó Neked, hogy mindezt végigvitted? Vesd össze a pozitív és negatív hozadékait, ott lesz a válasz a szemed előtt!
Annak idején kb.három éve papírra vetettem terveim,álmaim és
Annak idején kb.három éve papírra vetettem terveim,álmaim és úgy terveztem,hogy tíz év alatt váltom valóra.Nagyon sok munka és kitartás árán,pontról,pontra hál istenek sikerült amiről akkor még csak álmodtam.
De az út ami ide vezetett annyira rögös és nehéz volt,hogy elfelejtettem,hogyan kell élvezni az életet.
Vissza nyerhettem valaha még az erőm?
Na ná!
Az ERŐ veled van!:)
Jó Neked, hogy mindezt végigvitted? Vesd össze a pozitív és negatív hozadékait, ott lesz a válasz a szemed előtt!
Szerbusztok !
ugy vélem minden problémánál az ego mükődése
Szerbusztok !
ugy vélem minden problémánál az ego mükődése világlik ki.
Mindenkinek szeretettel ajálom: Eckhard Tolle Az Uj Világ c. rövid kis müvé amiben rávilágít az ego müködésére,.
A kryon hu le lehet tölteni
Egyetértek
Eckhart Tolle „szerelmese” vagyok én is. Olvasd az Új földet, vagy letöltheted hangoskönyv formájában is, ha nem ismered. Ha meg ismered? -Üdvözöllek Névtelen
Szeretettel
…és ha köszönünk, akkor az SZERVUSZ, nem pedig szerbusz!
…és ha köszönünk, akkor az SZERVUSZ, nem pedig szerbusz!
Nekem a szerbusz is tetszik! 🙂 Majdnem olyan, mint a szerb bus
Nekem a szerbusz is tetszik! 🙂 Majdnem olyan, mint a szerb busz.
MAGYARBUSZ:)
Mind a kettő helyes. Eredetileg servus humillimus = alázatos szolgája kifejezésből származik.
A szerbusz változat a nyelv alakulásának következménye, az értelmező szótárban is szerepel a szerbusz alak. (további példa a v hang b-re változására Szerbia neve, ami eredetileg Servia – szolganép – volt)
Szervuszal írjuk.
De általában Szerbusznak értjük/mondjuk, ezért sokan Szerbusznak hiszik.
🙂
szerbusz
én mindigis a szerbuszt használom ha használom, direkt, remélem azért nem jár érte kitiltás hosszútávon.;)
Szerbusztok !
ugy vélem minden problémánál az ego mükődése
Szerbusztok !
ugy vélem minden problémánál az ego mükődése világlik ki.
Mindenkinek szeretettel ajálom: Eckhard Tolle Az Uj Világ c. rövid kis müvé amiben rávilágít az ego müködésére,.
A kryon hu le lehet tölteni
Egyetértek
Eckhart Tolle „szerelmese” vagyok én is. Olvasd az Új földet, vagy letöltheted hangoskönyv formájában is, ha nem ismered. Ha meg ismered? -Üdvözöllek Névtelen
Szeretettel
…és ha köszönünk, akkor az SZERVUSZ, nem pedig szerbusz!
…és ha köszönünk, akkor az SZERVUSZ, nem pedig szerbusz!
Nekem a szerbusz is tetszik! 🙂 Majdnem olyan, mint a szerb bus
Nekem a szerbusz is tetszik! 🙂 Majdnem olyan, mint a szerb busz.
MAGYARBUSZ:)
Mind a kettő helyes. Eredetileg servus humillimus = alázatos szolgája kifejezésből származik.
A szerbusz változat a nyelv alakulásának következménye, az értelmező szótárban is szerepel a szerbusz alak. (további példa a v hang b-re változására Szerbia neve, ami eredetileg Servia – szolganép – volt)
Szervuszal írjuk.
De általában Szerbusznak értjük/mondjuk, ezért sokan Szerbusznak hiszik.
🙂
szerbusz
én mindigis a szerbuszt használom ha használom, direkt, remélem azért nem jár érte kitiltás hosszútávon.;)
…igen
Es ezek utan csodalkozunk hogy annyira „divatos” lett a cukorbetegseg…..Miert irom? mert akirol le porrog a szerettet, nem tudja feldolgozni a cukrot…
ez jó!
wow, ez jó! de hogy kell feldolgozni akkor a cukrot/szeretetet pontosan, hogy ne pörögjön le?
…igen
Es ezek utan csodalkozunk hogy annyira „divatos” lett a cukorbetegseg…..Miert irom? mert akirol le porrog a szerettet, nem tudja feldolgozni a cukrot…
ez jó!
wow, ez jó! de hogy kell feldolgozni akkor a cukrot/szeretetet pontosan, hogy ne pörögjön le?
önmagam elfogadása
Az első lépés szerintem az hogy elfogadjam magam úgy ahogy, amilyen vagyok, úgy szeressem önnön magam mint a másikat.
Igen addig mennyi felesleges erőfeszítés, mert a félelem az „engram” tart rabságban ő a parancsnok, de csak addig mig a buksimban nem tudatósitom azt hogy ez miért fordul elő velem, és akkor eltünik aztán én vagyok attól fogva a kapítány a fedélzetemen. De addig mennyi keserű perc megtapasztalás a szenvedés is ezért van, és a jó elött is kaput zárunk.
Néha megmagyarázhatatlan az is ahogy reagálunk a dolgokra.
Pedig jók az emberek ha azt hozzuk ki belőlük.
Ezért a múltamat először tisztába kell tennem, aztán fokozatosan tisztúlok, és betudom fogadni a jót, a rossz szinte lepereg rólam.
Én ezt a folyamatot tapasztalom magamon.
Kicsi szívem szeretetével ölellek mindenkit : Ilike.
Kedves Ilike
Nem osztom az észt, csak azt a kérdést teszem fel Neked, amelyiket magamnak is: Honnan jön a félelem?
Ha a gyökeréig hatolsz, és megérted eredetét, akkor talán…….. eltűnik. Paradoxonnak hangzik, és mégis leírom: Ne azonosulj a félelemmel, tudd, hogy Te nem az vagy, ám éld meg. Akkor nem viselkedik mostohaként, hanem energiája Téged tölt fel. Fogadd el önmagaddal együtt félelmeidet is, de ne azonosulj vele. A félelem a magyarázat az emberek reakcióira. Amiképpen az én reakcióimra is.
„Pedig jók az emberek ha azt hozzuk ki belőlük.”
Az emberek CSAK JÓK. Szerintem.
Szeretettel
önmagam elfogadása
Az első lépés szerintem az hogy elfogadjam magam úgy ahogy, amilyen vagyok, úgy szeressem önnön magam mint a másikat.
Igen addig mennyi felesleges erőfeszítés, mert a félelem az „engram” tart rabságban ő a parancsnok, de csak addig mig a buksimban nem tudatósitom azt hogy ez miért fordul elő velem, és akkor eltünik aztán én vagyok attól fogva a kapítány a fedélzetemen. De addig mennyi keserű perc megtapasztalás a szenvedés is ezért van, és a jó elött is kaput zárunk.
Néha megmagyarázhatatlan az is ahogy reagálunk a dolgokra.
Pedig jók az emberek ha azt hozzuk ki belőlük.
Ezért a múltamat először tisztába kell tennem, aztán fokozatosan tisztúlok, és betudom fogadni a jót, a rossz szinte lepereg rólam.
Én ezt a folyamatot tapasztalom magamon.
Kicsi szívem szeretetével ölellek mindenkit : Ilike.
Kedves Ilike
Nem osztom az észt, csak azt a kérdést teszem fel Neked, amelyiket magamnak is: Honnan jön a félelem?
Ha a gyökeréig hatolsz, és megérted eredetét, akkor talán…….. eltűnik. Paradoxonnak hangzik, és mégis leírom: Ne azonosulj a félelemmel, tudd, hogy Te nem az vagy, ám éld meg. Akkor nem viselkedik mostohaként, hanem energiája Téged tölt fel. Fogadd el önmagaddal együtt félelmeidet is, de ne azonosulj vele. A félelem a magyarázat az emberek reakcióira. Amiképpen az én reakcióimra is.
„Pedig jók az emberek ha azt hozzuk ki belőlük.”
Az emberek CSAK JÓK. Szerintem.
Szeretettel
Hmm…pont jókor jött ez a téma-felvetés.
Ugyanis jelenleg pont
Hmm…pont jókor jött ez a téma-felvetés.
Ugyanis jelenleg pont erre kell törekednem. Én nem úgy értelmezem a jó befogadását, hogy el tudom e fogadni ha az életembe betoppan valami jó dolog (hogy ne tudnám, nagyon tudok örülni az apróságoknak is) vagy be tudom e fogadni a bókokat, dícséreteket. (Be tudom, sőt szeretem is, hiú vagyok.:P).
Hanem számomra arról van szó a jó befogadása címén, hogy az életem örömteljes eseményeire koncentrálok e, és pozitív gondolkodással be tudom e vonzani(befogadni) a jót. Sajnos nálam eddig ez csak ideig óráig működik (jó eredménnyel) meg kell valljam, nehéz munka ez a pozitív gondolkodás. El is feledkeztem róla, mostanában állandóan a „hiány” jegyében gondolkozom, mivel most teremtem meg a jövőmet, felköltöztem Pestre, még nincs normális munkám, de albit fizetni kell, és közelében sem vagyok annak hogy megvehessek olyan dolgokat, amik örömet szereznek (a ruhától vagy bizonyos élelmiszerektől kezdve a valamilyen tánctanfolyamig…).
Talán ideje hálát adnom azért amim van, és megtanulnom a kevesebbnek is örülni, aztán majd jönni fog a pénz is. Ha meg nem, az elfogadás miatt úgysem leszek boldogtalan.
Hmm…pont jókor jött ez a téma-felvetés.
Ugyanis jelenleg pont
Hmm…pont jókor jött ez a téma-felvetés.
Ugyanis jelenleg pont erre kell törekednem. Én nem úgy értelmezem a jó befogadását, hogy el tudom e fogadni ha az életembe betoppan valami jó dolog (hogy ne tudnám, nagyon tudok örülni az apróságoknak is) vagy be tudom e fogadni a bókokat, dícséreteket. (Be tudom, sőt szeretem is, hiú vagyok.:P).
Hanem számomra arról van szó a jó befogadása címén, hogy az életem örömteljes eseményeire koncentrálok e, és pozitív gondolkodással be tudom e vonzani(befogadni) a jót. Sajnos nálam eddig ez csak ideig óráig működik (jó eredménnyel) meg kell valljam, nehéz munka ez a pozitív gondolkodás. El is feledkeztem róla, mostanában állandóan a „hiány” jegyében gondolkozom, mivel most teremtem meg a jövőmet, felköltöztem Pestre, még nincs normális munkám, de albit fizetni kell, és közelében sem vagyok annak hogy megvehessek olyan dolgokat, amik örömet szereznek (a ruhától vagy bizonyos élelmiszerektől kezdve a valamilyen tánctanfolyamig…).
Talán ideje hálát adnom azért amim van, és megtanulnom a kevesebbnek is örülni, aztán majd jönni fog a pénz is. Ha meg nem, az elfogadás miatt úgysem leszek boldogtalan.
Nehéz a jót elfogadni
A téma tetszik, jól el lehet rajta gondolkodni.Meg is tettem. Azt hiszem, engem túl sok jóval nem kényeztetett el az élet. Így utólag már nem bánom. Visszanézve látom, hogy minden rossz helyzetnek megvolt a maga értelme, tanító szerepe. Előrébb vittek az utamon, megértést, belátást hagyva maguk után. Persze ezeket csak utólag lehet látni, mikor benne vagyunk, akkor nem. Miért is kerestem volna bármit, ami több, ha minden szép és jó? Leragadtam volna a hétköznapok langyos boldogságában. A fájdalmas események indítottak el a keresésben. Persze azért voltak jó dolgok is. Azok csak szép emlékek. Azért már remélem, hogy a nehezén túl vagyok, és ezen túl csupa jó dolgokkal tanít majd az élet. 52 évesen még mindig kíváncsian várom, mit hoz a holnap. Ha jót, boldogan elfogadom. Ha rosszat, akkor nem olyan boldogan, de azt is elfogadom.
Nehéz a jót elfogadni
A téma tetszik, jól el lehet rajta gondolkodni.Meg is tettem. Azt hiszem, engem túl sok jóval nem kényeztetett el az élet. Így utólag már nem bánom. Visszanézve látom, hogy minden rossz helyzetnek megvolt a maga értelme, tanító szerepe. Előrébb vittek az utamon, megértést, belátást hagyva maguk után. Persze ezeket csak utólag lehet látni, mikor benne vagyunk, akkor nem. Miért is kerestem volna bármit, ami több, ha minden szép és jó? Leragadtam volna a hétköznapok langyos boldogságában. A fájdalmas események indítottak el a keresésben. Persze azért voltak jó dolgok is. Azok csak szép emlékek. Azért már remélem, hogy a nehezén túl vagyok, és ezen túl csupa jó dolgokkal tanít majd az élet. 52 évesen még mindig kíváncsian várom, mit hoz a holnap. Ha jót, boldogan elfogadom. Ha rosszat, akkor nem olyan boldogan, de azt is elfogadom.
A jót befogadni
Szerintem, a jót csak úgy lehet örömmel megélni, ha bízunk önmagunkban.
Elsősorban ez a legfontosabb. Tudni kell, hogy értékes vagyok.
Nekem ez a mottóm. ” Az ember csodálatos, és bármit elérhet.
Ha végre túl meri lépni, kishitű korlátait.”
Nincs olyan, hogy ha valami jót kapok, akkor utána biztos jön rossz is. ez butaság.
Minden tettünkért felelősek vagyunk. Ahogy viselkedünk, a tetteink határoznak meg.
Fel kell fedezni az érzéseinket. Visszatérni, a megérzéseinkhez.
Az érzelem a lélek nyelve. És a lelkünk, az igazságunk.
Ha a szeretet vezérli a cselekedeteinket, akkor természetesen fogunk cselekedni.
Az élet a teremtés örök folyamata !
A lélek teremt, az elme reagál. A lélek megérti azt, amit az elme képtelen felfogni
Az én mottóm is
Igen, minden szavadat érzem. És mind igaznak. Amit a teremtésről írtál, az életről, azok a lényegek. Ha figyeljük önmagunkat, és megfigyelővé tudunk válni, (kissé az elme mögé bújva) akkor feltehetjük kérdéseinket. Mit érzek ezzel kapcsolatban. És nem várunk szavakat, csak érzést. Hogyan viselkedik testem, ha erre gondolok, hát ha az ellenkezőjére? És minden válasz bennünk van. De nem szavakban, hanem valami mélyebb Tudásban.(nem találtam egyelőre más szót erre, mert ez az (érzés, valami,) bizonyosság a szavakon túli. És az is igaz, (szerintem), hogy nem jön a jó után rossz, mert nincs egy nagyobb összefüggésben, a REND-ben jó vagy rossz. Csak megtapasztalhatsz valamit kondicionáltságod következtében jónak vagy rossznak, de a jelzőt Te-Én-MI aggatod-aggatom-aggatjuk rá.
Szeretettel
mottó
Szia simonka.
Most jutottam csak ide megint.
Olvastam az elöző hozzászólásodat is.
Tényleg, egyformán gondolkodunk erről a témáról.
Az tény, hogy nem mindig könnyű az embernek ezekhez a felismerésekhez eljutni, megérteni.
Így élni.
Nekem, például a túlzott aggódást legyőzni magamban. /talán ez volt a legnehezebb/
motto 2
Ez is igaz, amit írtál. Nem könnyű eljutni ezekhez a felismerésekhez. Ami viszont nekem, spéci, nehezemre esik, fenntartani. Mert vannak pillanatok, órák, amikor érzem az igazat, de sajna, nem állandó jelleggel. Minden nap meg kell vívnom az egóm harcát, és legyőznöm a félelmet, az aggódást. Főleg, hogy anya vagyok, és egy mélyebb primitívebb szinten? , talán, kondicionálva vagyok, hogy féltsem gyermekem. Ekkor kell leginkább legyőzzem a túlzott aggódást. Ám a félelmeim nem csak a gyerekkel kapcsolatosak. Van elég belőlük. Ám, szerencsémre, megtanultam nem azonosulni, és ez egy csodaszer, egy varázsformula. Egy hatalmas mondat segít, hogy levessem az azonosulást. Eckhart T. írta, és kipattant belőlem valami, amikor meghallottam. Ha nem én vagyok a hang illetve a gondolataim a fejemben, akik produkálják a feszültséget, akkor én ki vagyok. És a válasz: Hát aki hallja a hangot, aki megfigyeli a gondolatot. És ez a formula, már ki is léptet a túlzott, és néha jogos félelmeim karmai közül. És ekkor ismét tudom, hogy nincs lehetelen, hogy mindenre képes vagyok, csak a figyelmem kell arra fordítsam, amit szeretnék.
Szerintem kellene egy topikot nyissunk a félelmeinknek is, és mellékeljük, hogy hogyan győzzük le őket. Ki mitől fél, és hogyan győzi le, címmel. Abból sokan tanulhatnánk. A félelem és a kishitűség, az a korlát, amely nem engedi megnyilvánulni a bennünk rejlőt, aki a teremtés játékát játsza. És ki tudja, ha teljesen lebomlanak félelemkorlátaink, felragyoghat igazi énünk.
Szeretettel: S.
válasz „motto”
Nagyon is értem, amit mondasz.
Hasonló cipőben jártunk. amíg kicsik voltak a srácaim /3 felnőtt fiam van/ addig bennem is több volt a feszültség, az aggodás.
Ez nem azt jelenti, hogy most már kevésbé szeretem őket, csak tudom kezelni az érzéseimet.
Nem cipelem magammal az aggódást. Nem örlődöm ma már, ha megbántanak idgenek.
/szerencsére ez ritkán fordul eő./
De ha elő is fordul, átgondolom a történéseket és elengedem az érzést.
Nem „agyalok ” tovább rajta.
Az élet minden pillanatát élvezni kell. Hisz csodálatos.
A jót befogadni
Szerintem, a jót csak úgy lehet örömmel megélni, ha bízunk önmagunkban.
Elsősorban ez a legfontosabb. Tudni kell, hogy értékes vagyok.
Nekem ez a mottóm. ” Az ember csodálatos, és bármit elérhet.
Ha végre túl meri lépni, kishitű korlátait.”
Nincs olyan, hogy ha valami jót kapok, akkor utána biztos jön rossz is. ez butaság.
Minden tettünkért felelősek vagyunk. Ahogy viselkedünk, a tetteink határoznak meg.
Fel kell fedezni az érzéseinket. Visszatérni, a megérzéseinkhez.
Az érzelem a lélek nyelve. És a lelkünk, az igazságunk.
Ha a szeretet vezérli a cselekedeteinket, akkor természetesen fogunk cselekedni.
Az élet a teremtés örök folyamata !
A lélek teremt, az elme reagál. A lélek megérti azt, amit az elme képtelen felfogni
Az én mottóm is
Igen, minden szavadat érzem. És mind igaznak. Amit a teremtésről írtál, az életről, azok a lényegek. Ha figyeljük önmagunkat, és megfigyelővé tudunk válni, (kissé az elme mögé bújva) akkor feltehetjük kérdéseinket. Mit érzek ezzel kapcsolatban. És nem várunk szavakat, csak érzést. Hogyan viselkedik testem, ha erre gondolok, hát ha az ellenkezőjére? És minden válasz bennünk van. De nem szavakban, hanem valami mélyebb Tudásban.(nem találtam egyelőre más szót erre, mert ez az (érzés, valami,) bizonyosság a szavakon túli. És az is igaz, (szerintem), hogy nem jön a jó után rossz, mert nincs egy nagyobb összefüggésben, a REND-ben jó vagy rossz. Csak megtapasztalhatsz valamit kondicionáltságod következtében jónak vagy rossznak, de a jelzőt Te-Én-MI aggatod-aggatom-aggatjuk rá.
Szeretettel
mottó
Szia simonka.
Most jutottam csak ide megint.
Olvastam az elöző hozzászólásodat is.
Tényleg, egyformán gondolkodunk erről a témáról.
Az tény, hogy nem mindig könnyű az embernek ezekhez a felismerésekhez eljutni, megérteni.
Így élni.
Nekem, például a túlzott aggódást legyőzni magamban. /talán ez volt a legnehezebb/
motto 2
Ez is igaz, amit írtál. Nem könnyű eljutni ezekhez a felismerésekhez. Ami viszont nekem, spéci, nehezemre esik, fenntartani. Mert vannak pillanatok, órák, amikor érzem az igazat, de sajna, nem állandó jelleggel. Minden nap meg kell vívnom az egóm harcát, és legyőznöm a félelmet, az aggódást. Főleg, hogy anya vagyok, és egy mélyebb primitívebb szinten? , talán, kondicionálva vagyok, hogy féltsem gyermekem. Ekkor kell leginkább legyőzzem a túlzott aggódást. Ám a félelmeim nem csak a gyerekkel kapcsolatosak. Van elég belőlük. Ám, szerencsémre, megtanultam nem azonosulni, és ez egy csodaszer, egy varázsformula. Egy hatalmas mondat segít, hogy levessem az azonosulást. Eckhart T. írta, és kipattant belőlem valami, amikor meghallottam. Ha nem én vagyok a hang illetve a gondolataim a fejemben, akik produkálják a feszültséget, akkor én ki vagyok. És a válasz: Hát aki hallja a hangot, aki megfigyeli a gondolatot. És ez a formula, már ki is léptet a túlzott, és néha jogos félelmeim karmai közül. És ekkor ismét tudom, hogy nincs lehetelen, hogy mindenre képes vagyok, csak a figyelmem kell arra fordítsam, amit szeretnék.
Szerintem kellene egy topikot nyissunk a félelmeinknek is, és mellékeljük, hogy hogyan győzzük le őket. Ki mitől fél, és hogyan győzi le, címmel. Abból sokan tanulhatnánk. A félelem és a kishitűség, az a korlát, amely nem engedi megnyilvánulni a bennünk rejlőt, aki a teremtés játékát játsza. És ki tudja, ha teljesen lebomlanak félelemkorlátaink, felragyoghat igazi énünk.
Szeretettel: S.
válasz „motto”
Nagyon is értem, amit mondasz.
Hasonló cipőben jártunk. amíg kicsik voltak a srácaim /3 felnőtt fiam van/ addig bennem is több volt a feszültség, az aggodás.
Ez nem azt jelenti, hogy most már kevésbé szeretem őket, csak tudom kezelni az érzéseimet.
Nem cipelem magammal az aggódást. Nem örlődöm ma már, ha megbántanak idgenek.
/szerencsére ez ritkán fordul eő./
De ha elő is fordul, átgondolom a történéseket és elengedem az érzést.
Nem „agyalok ” tovább rajta.
Az élet minden pillanatát élvezni kell. Hisz csodálatos.
Nehéz volt
Nehéz volt, még mindig nem könnyű befogadni a jót nekem.
Mert most, hogy a jóban élek, mindig kételkedem, meddig tart?
Persze az is előfordul, hogy hárítom.
Félek, hogy vége szakad ennek a jónak.
Mondom csípjél meg! Mert nem hiszem
hogy ez létezik.
Lassan megtanulom befogadni a jót.
De ezen még sokat gondolkodom, megérdemlem?
De megérdemlem:)!
Szerintem
Szerintem nem Te kételkedsz, hanem az elméd. Mentális rabok vagyunk, és azonosultunk gondolataink tömkelegével. TE, a nagybetűs TE roppant élvezed az egész játékot, a teremtés állandó folyamatát. Az egó, az fenntartja a félelmet, mert nagyon közel állsz ahhoz, hogy mögéje láss. Ismerd fel őt (gondolataid halmazát, akivel azonosultál) és szeresd, hisz ő is te vagy. Belőled, általad született. (Csak nem ő az igazi ÉNED) Úgy tudnám egy eléggé stupid példával megjeleníteni, hogy mire is gondoltam, hogy a gyönyörű estélyi ruha- az igazi Én, míg a kellék, a kiegészítő, mondjuk az öv-az ego. Az öv azt hiszi, hogy ő maga az estélyi ruha, pedig csak egy kellék, hogy a ruha teljes nagyságában pompázhasson a leszületésnek nevezett estélyen.
Szeretettel
Nehéz volt
Nehéz volt, még mindig nem könnyű befogadni a jót nekem.
Mert most, hogy a jóban élek, mindig kételkedem, meddig tart?
Persze az is előfordul, hogy hárítom.
Félek, hogy vége szakad ennek a jónak.
Mondom csípjél meg! Mert nem hiszem
hogy ez létezik.
Lassan megtanulom befogadni a jót.
De ezen még sokat gondolkodom, megérdemlem?
De megérdemlem:)!
Szerintem
Szerintem nem Te kételkedsz, hanem az elméd. Mentális rabok vagyunk, és azonosultunk gondolataink tömkelegével. TE, a nagybetűs TE roppant élvezed az egész játékot, a teremtés állandó folyamatát. Az egó, az fenntartja a félelmet, mert nagyon közel állsz ahhoz, hogy mögéje láss. Ismerd fel őt (gondolataid halmazát, akivel azonosultál) és szeresd, hisz ő is te vagy. Belőled, általad született. (Csak nem ő az igazi ÉNED) Úgy tudnám egy eléggé stupid példával megjeleníteni, hogy mire is gondoltam, hogy a gyönyörű estélyi ruha- az igazi Én, míg a kellék, a kiegészítő, mondjuk az öv-az ego. Az öv azt hiszi, hogy ő maga az estélyi ruha, pedig csak egy kellék, hogy a ruha teljes nagyságában pompázhasson a leszületésnek nevezett estélyen.
Szeretettel
A jó nem mindig jó?
Sziasztok!
Ez a cikk amire szeretnék reagálni előhozott bennem egy nem is olyan régi élményt. Karácsony környékén megint válságba kerültünk a férjemmel és ez később egyre rosszabb lett. Január környékén a könyvtárból a sors jóindulatából kezembe akadt egy könyv amit mindenkinek ajánlok aki válságban van. A címe „A párkapcsolat művészete”. Aki olvasta tudja miről szól, aki nem annak csak annyit mondok, hogy a szeretetről és az önmagunk elfogadásáról szól és arról hogyha eddig nem így éltünk, soha nem késő változtatni, akár holnap is…Elgondolkodtam a könyvön és úgy éreztem itt a lehetőség, még nincs minden veszve….És elkezdtem gyakorolni a szeretetet abban a formában ahogy a könyvben olvastam…a férjemmel, gyerekemmel. Ez nálam óriási változás volt mert alapvetően eléggé idegbeteg természet vagyok, és mindig elégedetlen stb….a férjem mindig a szememre hányta, hogy ha mindig csak kritizálom, lehet hogy nem ő a megfelelő számomra…szóval volt mit dolgozni saját magamot…És elkezdtem úgy élni ahogy a könyv tanított…a gyerekem sokkal fogékonyabb volt a jóra, boldog volt, hogy az édesanyja ilyen irányban megváltozott. A férjem is észrevette a változást….önkéntelenül is viszonozta a kedvességemet….szeretetemet…az ölelésemet stb…kb 1 hónapig…utána egyszer csak bezárult a bazár….Kérdeztem mi a baj? És kiderült, hogy érezte, hogy valami történt velem de nem tudja, hogy mi és nem akarta elhinni, hogy ez a változás hosszútávú és egyáltalán…szóval nem tudta mire vélni, gyakorlatilag az történt ami a cikkben volt…Amikor közöltem vele, hogy mi történik azt mondta, hogy nagyon boldog….látszólag mert mihelyt megtudta, mitől vagyok más, elkezdett figyelni…és tesztelni, amit én nem vettem jó néven és persze előjött belőlem a régi énem. Akkor már nagyon mélyen voltunk a gödörben….a válást fontolgattuk….azt mondta, hogy azért határolja el magát érzelmileg tőlem mert nem akarja, hogy bármi befolyásolja a döntésében és ehhez hasonló szöveget nyomott le nekem. Valójában tudtam, hogy túl nagy sokk volt neki ez a jó….nem tudta feldolgozni, nem tudta befogadni. Végül sok beszélgetés, tányércsapkodás után eldöntöttük, hogy az új kialakult helyzetben megpróbálunk újra egymás felé nyitni, és a változások tükrében még egyszer, utoljára javítani a házasságunkon. Azóta eltelt több hónap. Igaz, hogy voltak vitáink de többé a válás szóba sem került….sőt….más az ő hozzáállása is a kapcsolatunkhoz….és elkezdte értékelni a jót, befogadni, viszonozni. Szóval itt tartunk, de mindig van veszély….de nem adjuk fel 🙂 Azt olvastam valahol, hogy amíg van érzelem, bármifajta érzelem egy kapcsolatban, a kapcsolat megmenthető. Ezt csak megerősíteni tudom, és kívánom, hogy mindenki akinek problémája van gondolja át újra, ha kell változtasson de nem adja fel! A jót előbb utóbb meghálálják:-)
Üdv mindenkinek és további szép napot.
Böbe
Böbe
Ad oda a férjednek is a könyvet!
Kérlek 😉
A jó nem mindig jó?
Sziasztok!
Ez a cikk amire szeretnék reagálni előhozott bennem egy nem is olyan régi élményt. Karácsony környékén megint válságba kerültünk a férjemmel és ez később egyre rosszabb lett. Január környékén a könyvtárból a sors jóindulatából kezembe akadt egy könyv amit mindenkinek ajánlok aki válságban van. A címe „A párkapcsolat művészete”. Aki olvasta tudja miről szól, aki nem annak csak annyit mondok, hogy a szeretetről és az önmagunk elfogadásáról szól és arról hogyha eddig nem így éltünk, soha nem késő változtatni, akár holnap is…Elgondolkodtam a könyvön és úgy éreztem itt a lehetőség, még nincs minden veszve….És elkezdtem gyakorolni a szeretetet abban a formában ahogy a könyvben olvastam…a férjemmel, gyerekemmel. Ez nálam óriási változás volt mert alapvetően eléggé idegbeteg természet vagyok, és mindig elégedetlen stb….a férjem mindig a szememre hányta, hogy ha mindig csak kritizálom, lehet hogy nem ő a megfelelő számomra…szóval volt mit dolgozni saját magamot…És elkezdtem úgy élni ahogy a könyv tanított…a gyerekem sokkal fogékonyabb volt a jóra, boldog volt, hogy az édesanyja ilyen irányban megváltozott. A férjem is észrevette a változást….önkéntelenül is viszonozta a kedvességemet….szeretetemet…az ölelésemet stb…kb 1 hónapig…utána egyszer csak bezárult a bazár….Kérdeztem mi a baj? És kiderült, hogy érezte, hogy valami történt velem de nem tudja, hogy mi és nem akarta elhinni, hogy ez a változás hosszútávú és egyáltalán…szóval nem tudta mire vélni, gyakorlatilag az történt ami a cikkben volt…Amikor közöltem vele, hogy mi történik azt mondta, hogy nagyon boldog….látszólag mert mihelyt megtudta, mitől vagyok más, elkezdett figyelni…és tesztelni, amit én nem vettem jó néven és persze előjött belőlem a régi énem. Akkor már nagyon mélyen voltunk a gödörben….a válást fontolgattuk….azt mondta, hogy azért határolja el magát érzelmileg tőlem mert nem akarja, hogy bármi befolyásolja a döntésében és ehhez hasonló szöveget nyomott le nekem. Valójában tudtam, hogy túl nagy sokk volt neki ez a jó….nem tudta feldolgozni, nem tudta befogadni. Végül sok beszélgetés, tányércsapkodás után eldöntöttük, hogy az új kialakult helyzetben megpróbálunk újra egymás felé nyitni, és a változások tükrében még egyszer, utoljára javítani a házasságunkon. Azóta eltelt több hónap. Igaz, hogy voltak vitáink de többé a válás szóba sem került….sőt….más az ő hozzáállása is a kapcsolatunkhoz….és elkezdte értékelni a jót, befogadni, viszonozni. Szóval itt tartunk, de mindig van veszély….de nem adjuk fel 🙂 Azt olvastam valahol, hogy amíg van érzelem, bármifajta érzelem egy kapcsolatban, a kapcsolat megmenthető. Ezt csak megerősíteni tudom, és kívánom, hogy mindenki akinek problémája van gondolja át újra, ha kell változtasson de nem adja fel! A jót előbb utóbb meghálálják:-)
Üdv mindenkinek és további szép napot.
Böbe
Böbe
Ad oda a férjednek is a könyvet!
Kérlek 😉
Nem szeretnék senkit sem traktálni az élettörténetemmel.Viszont
Nem szeretnék senkit sem traktálni az élettörténetemmel.Viszont ez eg ynagyon jó téma.
Szerintem amikor az ember csak éli a mindennapjait a maga kis megszokásaiban,felkel,munka,hazamegy,lefekszik és másnap kezdődik előröl minden.Én akkor nem láttam h ez jó lenne,harcoltam magamban , nem ezt szeretném ,nem éreztem jól magam,de megelégedtem h ezt kapom.Aztán ,ahogy lenni szokott derült égből felfordult az életem.Olyan váratlanul és olyan fájdalmasan ,h azt hittem nem bírom ki.Minden amit elképzeltem h h fogok élni (közben született egy kisbabám is) semmivé foszlott.A miértekre,lassan nagyon lassan megérkezik a válasz.
Köszönöm.
Nem szeretnék senkit sem traktálni az élettörténetemmel.Viszont
Nem szeretnék senkit sem traktálni az élettörténetemmel.Viszont ez eg ynagyon jó téma.
Szerintem amikor az ember csak éli a mindennapjait a maga kis megszokásaiban,felkel,munka,hazamegy,lefekszik és másnap kezdődik előröl minden.Én akkor nem láttam h ez jó lenne,harcoltam magamban , nem ezt szeretném ,nem éreztem jól magam,de megelégedtem h ezt kapom.Aztán ,ahogy lenni szokott derült égből felfordult az életem.Olyan váratlanul és olyan fájdalmasan ,h azt hittem nem bírom ki.Minden amit elképzeltem h h fogok élni (közben született egy kisbabám is) semmivé foszlott.A miértekre,lassan nagyon lassan megérkezik a válasz.
Köszönöm.
Azért nem képesek az emberek befogadni a jót, mert nem hisznek a
Azért nem képesek az emberek befogadni a jót, mert nem hisznek az Önzetlen Szeretetben. Ez a fajta szeretet/szerelem megeggyezik a korlátlan bizalommal is.
Az emberek nem biznak abban, hogy egy másik ember pusztán a jócselekedett miatt tesz jót velünk, folyamatosan figyelmeztett az elme, hogy valami érdeket keressünk, hogy mire ez a hála, mert az nem lehet, hogy csak úgy létezik a szeretet.
A másik ok, az az, hogy nem hisszük, hogy egy másik ember tehet velünk jót. Mert a befogadás az hála is egyben. Ha én elfogadom a jót tőled, akkor be kell ismernem, hogy Te adtál nekem valami fontosat és ezért hálát érzek. De az elme, nem akar hálás lenni, mert a kiváltság, hogy mindent Ő egyedül old meg az életben, az Ővé kell hogy legyen.
Egyébként nem olyan rossz, ha nem kapunk sok dicséretet. Sőt, kevés olyan ember van mindenkinek az életében, akinek a dicsérete nem a személynek szól, hanem a szellemnek. Tehát kevés az olyan szó, vagy tett amely igazán hasznos a fejlődés szempontjából.
Ha a személynek szól, az igazán nem nekünk szól, csak a testnek, vagy annak a valakinek aki nem létezik, a szellemnek szóló ad igazi erőt .
Azért nem képesek az emberek befogadni a jót, mert nem hisznek a
Azért nem képesek az emberek befogadni a jót, mert nem hisznek az Önzetlen Szeretetben. Ez a fajta szeretet/szerelem megeggyezik a korlátlan bizalommal is.
Az emberek nem biznak abban, hogy egy másik ember pusztán a jócselekedett miatt tesz jót velünk, folyamatosan figyelmeztett az elme, hogy valami érdeket keressünk, hogy mire ez a hála, mert az nem lehet, hogy csak úgy létezik a szeretet.
A másik ok, az az, hogy nem hisszük, hogy egy másik ember tehet velünk jót. Mert a befogadás az hála is egyben. Ha én elfogadom a jót tőled, akkor be kell ismernem, hogy Te adtál nekem valami fontosat és ezért hálát érzek. De az elme, nem akar hálás lenni, mert a kiváltság, hogy mindent Ő egyedül old meg az életben, az Ővé kell hogy legyen.
Egyébként nem olyan rossz, ha nem kapunk sok dicséretet. Sőt, kevés olyan ember van mindenkinek az életében, akinek a dicsérete nem a személynek szól, hanem a szellemnek. Tehát kevés az olyan szó, vagy tett amely igazán hasznos a fejlődés szempontjából.
Ha a személynek szól, az igazán nem nekünk szól, csak a testnek, vagy annak a valakinek aki nem létezik, a szellemnek szóló ad igazi erőt .
kac, kac
Na ez édes! Már mint ez a téma, és pont Sanyi indításával!
Annak idején, amikor már a fenekén ültem a Sanyi által dicsőített „addig engedd magadra a negatív dolgokat amíg már nem bírod tovább” módszernek, egy klubnapon felvetettem, hogy lehetne dolgozni a pozitív dolgok elfogadásán, azok megélhetésén. Az eredmény lehurrogás lett, amin már egyáltalán nem csodálkoztam. Erre most látom, hogy nocsak, mégis van ebben valami! Jelentem akkor Sanyi engem lefokozott és közölte, hogy nem vagyok azon a lelki szinten, stb. stb. Hát, lehet, hogy mégse, vagy mégis, vagy már akkor is ??? Nocsak!
Sok sikert mindenkinek ehhez a munkához, megéri!!! És esetleg hasznosabb mint a bugyikeresés……
Kedves Hédi
A bugyikat nem kerestem, csak az okát annak, hogy miért pont azokat lopták el. Számomra hasznosnak bizonyult ez, hiszen egynémelyik válasz alapján célirányosabban el tudtam indulni befelé, és megtaláltam az okot.
Amúgy, ha elárulod, mivel másztam bele a lelkivilágodba – amire a sokadik engem illető gúnyos megjegyzésedből következtetek- szívesen veszem.
lehet hogy azzal hogy
lehet hogy azzal hogy lopkodják a bugyijaidat.:)
amúgy Hédi, Sanyiban mestert kerestél és „csak” tanítót találtál, annyi hogy ő talán nem szólt erről idejében, de ennyi a problémád vele vagy nem?
kac, kac
Na ez édes! Már mint ez a téma, és pont Sanyi indításával!
Annak idején, amikor már a fenekén ültem a Sanyi által dicsőített „addig engedd magadra a negatív dolgokat amíg már nem bírod tovább” módszernek, egy klubnapon felvetettem, hogy lehetne dolgozni a pozitív dolgok elfogadásán, azok megélhetésén. Az eredmény lehurrogás lett, amin már egyáltalán nem csodálkoztam. Erre most látom, hogy nocsak, mégis van ebben valami! Jelentem akkor Sanyi engem lefokozott és közölte, hogy nem vagyok azon a lelki szinten, stb. stb. Hát, lehet, hogy mégse, vagy mégis, vagy már akkor is ??? Nocsak!
Sok sikert mindenkinek ehhez a munkához, megéri!!! És esetleg hasznosabb mint a bugyikeresés……
Kedves Hédi
A bugyikat nem kerestem, csak az okát annak, hogy miért pont azokat lopták el. Számomra hasznosnak bizonyult ez, hiszen egynémelyik válasz alapján célirányosabban el tudtam indulni befelé, és megtaláltam az okot.
Amúgy, ha elárulod, mivel másztam bele a lelkivilágodba – amire a sokadik engem illető gúnyos megjegyzésedből következtetek- szívesen veszem.
lehet hogy azzal hogy
lehet hogy azzal hogy lopkodják a bugyijaidat.:)
amúgy Hédi, Sanyiban mestert kerestél és „csak” tanítót találtál, annyi hogy ő talán nem szólt erről idejében, de ennyi a problémád vele vagy nem?
ki gondolta volna?
Én is hadilábon állok a jó dolgok befogadásával.
A napokban kaptam meg a Cd-idet, egész héten gyakoroltam, nekem ez vállt be:
először neki vágtam a szívnyitásnak, aztán az elfogadásnak, mégis ezek csak elme szinten jöttek létre, nem tudtam bele lazulni, így előkutattam a félelmek oldását, na ott nem semmi folyamat indult el. Egész nap dolgozott a szívem valamin.
Mikor ennek vége lett, jött újra a szívnyitás, most már tisztán éreztem végig. Kis gyakorlások jövet-menet munkába utazgatva a buszon, és nagyon fogták az emberek.
Elfogadáshoz érve meg úgy beindultak az események, gondoltam most azért már lassítok, sunnyogok rá egyet, hát nem jött össze, de erről írtam is egy blogot.
Most már inkább marad a szívnyitás, melyet a programozással párosítok, na meg elkészítek egy meditációs kazettát az eggyévállásra, jó hosszú legyen. :D.
Programozáskor az önértékelésemre gyúrok, mellé nyitom magam szívvel, torok csakrával, egyszóval, teljes felújítás alatt állok. 😀
Apropó, Sanyi: a félelmek oldása CD végéről le maradt a Sakti gyakszi :(. Elkezded gyönyörűen, de a csúcs előtt befejezed :(.
E-mailben el tudod küldeni a szövegét?
Köszi, a CD-kért meg a hálám üldözni fog, míg élsz 😉
ki gondolta volna?
Én is hadilábon állok a jó dolgok befogadásával.
A napokban kaptam meg a Cd-idet, egész héten gyakoroltam, nekem ez vállt be:
először neki vágtam a szívnyitásnak, aztán az elfogadásnak, mégis ezek csak elme szinten jöttek létre, nem tudtam bele lazulni, így előkutattam a félelmek oldását, na ott nem semmi folyamat indult el. Egész nap dolgozott a szívem valamin.
Mikor ennek vége lett, jött újra a szívnyitás, most már tisztán éreztem végig. Kis gyakorlások jövet-menet munkába utazgatva a buszon, és nagyon fogták az emberek.
Elfogadáshoz érve meg úgy beindultak az események, gondoltam most azért már lassítok, sunnyogok rá egyet, hát nem jött össze, de erről írtam is egy blogot.
Most már inkább marad a szívnyitás, melyet a programozással párosítok, na meg elkészítek egy meditációs kazettát az eggyévállásra, jó hosszú legyen. :D.
Programozáskor az önértékelésemre gyúrok, mellé nyitom magam szívvel, torok csakrával, egyszóval, teljes felújítás alatt állok. 😀
Apropó, Sanyi: a félelmek oldása CD végéről le maradt a Sakti gyakszi :(. Elkezded gyönyörűen, de a csúcs előtt befejezed :(.
E-mailben el tudod küldeni a szövegét?
Köszi, a CD-kért meg a hálám üldözni fog, míg élsz 😉
nehéz a jót befogadni
Kedves Sanyi!
Kedves Olvasók!
Szeretettel köszöntenék mindenkit. Hálásan köszönöm, a felvetést.
Szerény véleményem csupán annyi, hogy csak tőlünk függ mi történik velünk. Bővebben, a mi szemléletünktől, tudatosságunktól, érzelmeink rezgésétől függ, épen mit minek érzékelünk, mit minek címkézünk. Pl: Szüleinkkel megélt afférok- mindezt, kizárólag most a jelenben, a fizikai megnyilvánulásokban van lehetőségünk megtapasztalni. Mit csinál egy szellem????? tehát, ha anyukánk, v apukánk zavaróan viselkedik, ami avval egyenlő, hogy ahogy épen tud viselkedni, és nem az aktuális elvárásainknak megfelelően … akkor akár hálásak is lehetünk, hogy alkalmunk nyílt általuk ezt is megtapasztalni, s levonni, a magunk kis következtetéseit. mondjuk, hogy mivel a hasonló viselkedés zavaróan hat a másikra, szükségtelen nekem is így viselkednem. sőt! ezen alkalmakkor, remek lehetőségünk adódik arra is, hogy felmérjük, mennyire is állunk megértéssel, tudatosan a másik félhez, magunkhoz, a szituációhoz, … csodálatos!
ugyanígy példázhatunk a szerelemmel is
Tehát mennyire tudjuk a jót befogadni?
🙂
lét
Köszöntök Szeretettel Minden Olvasót!
Beleolvasván a legutóbbi bejegyzésekbe. …
Mi történik a tudattal, a lélekkel, az elmével, ha már mindent, de valóban mindent tud már????
Nem követ el hibákat? nincs fájdalma, haragja, amiből tovább fejlődhet. MI történik, ha már semerre sem lehet tovább fejlődni???
Mindenki boldog szeretne lenni. Minden létező. csak talán nem tudja hogyan? s ha nem tudjuk hogyan csináljuk jól? akkor úgy csináljuk, ahogy tudjuk? S ez rossz????? vagy csak olyan, amilyet a pillanatnyi tudásunkból ismereteinkből cselekedni vagyunk képesek?
A fájdalom generáló életmódról annyi a véleményem, hogy rettentő sokat ad az életünkbe, hogy mit hozunk otthonról.
Aki gyermekként, a kiabálásban, a veszekedésben, verekedésben nő fel, az mit ismer? ismeri a kompromisszumot? ismeri azt: „szeretlek annyira, hogy könnyedén, sérelmek nélkül fejet tudok hajtani az akaratod előtt.”
Aki a gyenge egymásba maró szülők között vergődik, az honnan is ismerné, az erőt? „Vagyok olyan erős, Hogy a nehéz, zavaró viselkedésed egyáltalán nem engedem be a saját szép, szent életembe.”
Addig jó, míg érnek sérelmek, amíg van mi által, valamiből tanulni.
Köszönöm, hogy vannak feladataim. Köszönöm, hogy sok vágyamon meg kell tanulnom, felülkerekedni.
Köszönöm, hogy megoszthattam a gondolataim Veletek (is)
🙂
Sági Judit Viktória
nehéz a jót befogadni
Kedves Sanyi!
Kedves Olvasók!
Szeretettel köszöntenék mindenkit. Hálásan köszönöm, a felvetést.
Szerény véleményem csupán annyi, hogy csak tőlünk függ mi történik velünk. Bővebben, a mi szemléletünktől, tudatosságunktól, érzelmeink rezgésétől függ, épen mit minek érzékelünk, mit minek címkézünk. Pl: Szüleinkkel megélt afférok- mindezt, kizárólag most a jelenben, a fizikai megnyilvánulásokban van lehetőségünk megtapasztalni. Mit csinál egy szellem????? tehát, ha anyukánk, v apukánk zavaróan viselkedik, ami avval egyenlő, hogy ahogy épen tud viselkedni, és nem az aktuális elvárásainknak megfelelően … akkor akár hálásak is lehetünk, hogy alkalmunk nyílt általuk ezt is megtapasztalni, s levonni, a magunk kis következtetéseit. mondjuk, hogy mivel a hasonló viselkedés zavaróan hat a másikra, szükségtelen nekem is így viselkednem. sőt! ezen alkalmakkor, remek lehetőségünk adódik arra is, hogy felmérjük, mennyire is állunk megértéssel, tudatosan a másik félhez, magunkhoz, a szituációhoz, … csodálatos!
ugyanígy példázhatunk a szerelemmel is
Tehát mennyire tudjuk a jót befogadni?
🙂
lét
Köszöntök Szeretettel Minden Olvasót!
Beleolvasván a legutóbbi bejegyzésekbe. …
Mi történik a tudattal, a lélekkel, az elmével, ha már mindent, de valóban mindent tud már????
Nem követ el hibákat? nincs fájdalma, haragja, amiből tovább fejlődhet. MI történik, ha már semerre sem lehet tovább fejlődni???
Mindenki boldog szeretne lenni. Minden létező. csak talán nem tudja hogyan? s ha nem tudjuk hogyan csináljuk jól? akkor úgy csináljuk, ahogy tudjuk? S ez rossz????? vagy csak olyan, amilyet a pillanatnyi tudásunkból ismereteinkből cselekedni vagyunk képesek?
A fájdalom generáló életmódról annyi a véleményem, hogy rettentő sokat ad az életünkbe, hogy mit hozunk otthonról.
Aki gyermekként, a kiabálásban, a veszekedésben, verekedésben nő fel, az mit ismer? ismeri a kompromisszumot? ismeri azt: „szeretlek annyira, hogy könnyedén, sérelmek nélkül fejet tudok hajtani az akaratod előtt.”
Aki a gyenge egymásba maró szülők között vergődik, az honnan is ismerné, az erőt? „Vagyok olyan erős, Hogy a nehéz, zavaró viselkedésed egyáltalán nem engedem be a saját szép, szent életembe.”
Addig jó, míg érnek sérelmek, amíg van mi által, valamiből tanulni.
Köszönöm, hogy vannak feladataim. Köszönöm, hogy sok vágyamon meg kell tanulnom, felülkerekedni.
Köszönöm, hogy megoszthattam a gondolataim Veletek (is)
🙂
Sági Judit Viktória
A lét síkján minden létező jó. Létezünk, ami azt jelenti,
A lét síkján minden létező jó. Létezünk, ami azt jelenti, elfogadtuk a jót, tehát befogadóvá, elfogadóvá váltunk a jó felé. Tehát döntöttünk, létezni akarunk, mert még mindig jobb létezni mint nem létezni, még a pokol is jobb mint a nem létezés, mert ez is a létezés egy formája. Ez volt az első lépcső a jó elfogadása felé.
A felvetett kérdés, hogy vajon miért nem vagyunk képesek elfogadni a jót, vajon jogos e feltételezni ezt bárkiről is. NEM. Hisz az elfogadott jó az mely irányt ad a tovább gondolásban, a merre menjek, mit és hogy csináljak, a jó megélése, meglátása segít minden felmerülő kétségek áthidalásában. Ha nem így lenne már nem is léteznénk. Vajon elfogadjuk a jót? Igen.
Tudni kell, hogy a jó egy olyan önmagában való érték, ami nem mérhető máshoz, csak önmagához. Az a jó ami önmagáért jó, mert van, mert használ.
Mások magatartásában kell meglátni a jót, vagy a nem jót. Azt mondom, hogy igenis mindenki elfogadja a jót még akkor is ha ezt önmagának nem vallja be, bár azt gondolom, ez igazából nem is tudatosul a személyben, és úgy élheti meg, hogy ő képtelen elfogadni a jót.
Nem hiszek abban, hogy azért dolgozunk csak, hogy még több jót megvalósítsunk az életünkben, inkább azt mondanám létre akarunk hozni, hozzáakarunk járulni egy közösség jobb életviteléhez. Az, hogy ennek eredménye számunkra is megadhatja a jót ez csupán a munkánk következtében létrejött eredmény mely értéket képvisel ami önmagában jó és mert használ, ez önmagunknak is elhozhatja a jót, amit elfogadunk, tehát ez is egy elfogadás.
Mások magatartásában is megláthatjuk a jót vagy nem jót, hisz értékítéletünk cselekedeteik által tudjuk meglátni a jót, vagy nem jót. Azt lehet mondani igenis mindenki elfogadja a jót, ki tudatosan ki tudatlanul, ki szerényen, ki harsányan, ki szégyenkezve, stb. de mivel a lét síkján minden jó ezért e nélkül nem lehet élni.
Még annyi: Ahhoz, hogy felismerjük a jót és a rosszat, tudnunk kellene mit is jelentenek. Sokan nem tudják, mit is értsenek az alatt, hogy jó és rossz, még akkor is ha sokan úgy gondolják nagyon könnyű és, hogy alapból tudni kellene eldönteni, hisz a jó cselekedet az a jó, a rossz cselekedet az a rossz cselekedet. Vajon ilyen egyszerű lenne? Mert ami az egyiknek jó, az a másiknak nem biztos, hogy az, és fordítva is igaz. Ezért nagyon vigyázni kell, sőt nem szabad ítélkezni senki felett, ez nem a mi dolgunk. Azt viszont tudni kell minden rossz egy elrontott jó. Az igazság ez: Jónak lenni jó, de nehéz, és rossznak lenni rossz, bár könnyű. Döntenünk mindenképpen nekünk kell, hogy melyiket választjuk! A jót mely halálunk óráján, amely biztosan eljön, vigasztal, vagy a rosszat amely halálunk óráján biztosan eljön, és elmarasztal!
„Ajkadra adom szavaim.”
A lét síkján minden létező jó. Létezünk, ami azt jelenti,
A lét síkján minden létező jó. Létezünk, ami azt jelenti, elfogadtuk a jót, tehát befogadóvá, elfogadóvá váltunk a jó felé. Tehát döntöttünk, létezni akarunk, mert még mindig jobb létezni mint nem létezni, még a pokol is jobb mint a nem létezés, mert ez is a létezés egy formája. Ez volt az első lépcső a jó elfogadása felé.
A felvetett kérdés, hogy vajon miért nem vagyunk képesek elfogadni a jót, vajon jogos e feltételezni ezt bárkiről is. NEM. Hisz az elfogadott jó az mely irányt ad a tovább gondolásban, a merre menjek, mit és hogy csináljak, a jó megélése, meglátása segít minden felmerülő kétségek áthidalásában. Ha nem így lenne már nem is léteznénk. Vajon elfogadjuk a jót? Igen.
Tudni kell, hogy a jó egy olyan önmagában való érték, ami nem mérhető máshoz, csak önmagához. Az a jó ami önmagáért jó, mert van, mert használ.
Mások magatartásában kell meglátni a jót, vagy a nem jót. Azt mondom, hogy igenis mindenki elfogadja a jót még akkor is ha ezt önmagának nem vallja be, bár azt gondolom, ez igazából nem is tudatosul a személyben, és úgy élheti meg, hogy ő képtelen elfogadni a jót.
Nem hiszek abban, hogy azért dolgozunk csak, hogy még több jót megvalósítsunk az életünkben, inkább azt mondanám létre akarunk hozni, hozzáakarunk járulni egy közösség jobb életviteléhez. Az, hogy ennek eredménye számunkra is megadhatja a jót ez csupán a munkánk következtében létrejött eredmény mely értéket képvisel ami önmagában jó és mert használ, ez önmagunknak is elhozhatja a jót, amit elfogadunk, tehát ez is egy elfogadás.
Mások magatartásában is megláthatjuk a jót vagy nem jót, hisz értékítéletünk cselekedeteik által tudjuk meglátni a jót, vagy nem jót. Azt lehet mondani igenis mindenki elfogadja a jót, ki tudatosan ki tudatlanul, ki szerényen, ki harsányan, ki szégyenkezve, stb. de mivel a lét síkján minden jó ezért e nélkül nem lehet élni.
Még annyi: Ahhoz, hogy felismerjük a jót és a rosszat, tudnunk kellene mit is jelentenek. Sokan nem tudják, mit is értsenek az alatt, hogy jó és rossz, még akkor is ha sokan úgy gondolják nagyon könnyű és, hogy alapból tudni kellene eldönteni, hisz a jó cselekedet az a jó, a rossz cselekedet az a rossz cselekedet. Vajon ilyen egyszerű lenne? Mert ami az egyiknek jó, az a másiknak nem biztos, hogy az, és fordítva is igaz. Ezért nagyon vigyázni kell, sőt nem szabad ítélkezni senki felett, ez nem a mi dolgunk. Azt viszont tudni kell minden rossz egy elrontott jó. Az igazság ez: Jónak lenni jó, de nehéz, és rossznak lenni rossz, bár könnyű. Döntenünk mindenképpen nekünk kell, hogy melyiket választjuk! A jót mely halálunk óráján, amely biztosan eljön, vigasztal, vagy a rosszat amely halálunk óráján biztosan eljön, és elmarasztal!
„Ajkadra adom szavaim.”
Tűzbiztos
Olvasgattam a félelmekről szóló bejegyzéseket és eszembe jutott egy film,ami nagy hatással volt rám a hetekben.
Tűzbiztos a címe és egy tűzoltó tönkrement házasságáról szól a történet,amit már a válás fenyegetett,de apja tanácsára elhalasztott 40 nappal.Erre a 40 napra kapott egy könyvet az apától,amiben minden napra egy apró kis kedvesség megtétele volt a feladat.A könyv is megjelent:Merj szeretni címmel.
Nagyon jól tükrözi a történet az emberi félelmet és az arra adott reakciókat,amit egy csöppnyi tiszta szeretettel fel lehet oldani:)
Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom!
Angel
Tűzbiztos
Olvasgattam a félelmekről szóló bejegyzéseket és eszembe jutott egy film,ami nagy hatással volt rám a hetekben.
Tűzbiztos a címe és egy tűzoltó tönkrement házasságáról szól a történet,amit már a válás fenyegetett,de apja tanácsára elhalasztott 40 nappal.Erre a 40 napra kapott egy könyvet az apától,amiben minden napra egy apró kis kedvesség megtétele volt a feladat.A könyv is megjelent:Merj szeretni címmel.
Nagyon jól tükrözi a történet az emberi félelmet és az arra adott reakciókat,amit egy csöppnyi tiszta szeretettel fel lehet oldani:)
Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom!
Angel
hozzászólás
Sziasztok!!!
Egy kis gyakorlati eszmefuttatás!
Több mint tíz éve foglalkozom gyógyítással,és megosztanék veletek a tapasztalataim közül néhányat.
Elsősorban lelki problémákkal foglalkozom (depi.pánik,és különböző fóbiák,gátak oldásával) ,de ezeken túl
szervi betegségek rendbehozatala sem okoz gondot.
Tapasztalatom szerint,azok a személyek,(főként Hölgyek) akik hosszútávon különféle lelki megpróbáltatásokat,lelki fájdalmakat élnek át úgy hozzászoknak a fájdalomhoz (lelki maszturbációkhoz) mint a drogos a narkóhoz.Szükségük van újabb dózisra akár (generálják) szándékosan teremtenek olyan „helyzeteket”,hogy a mindennapi lelki „betevő” fájdalmuk meglegyen.Én ezeket nevezem önsorsrontónak,(ha van az ismeretségi körötökben olyan aki folyamatosan panaszkodik,hogy a párom : balhézik,ittas veszekedős,esetleg agresszív………..) szerintetek miért nem lép ki a „ROSSZBÓL?” Tapasztalatom azt mutatja,hogy az esetek 90-95% azért NEM zárkóznak el az ilyen élethelyzetektől,mert megszűnik a lelki fájdalom forrása.
Át lehet Őket „vezetni” az élet napos oldalára,meg lehet velük ismertetni a BOLDOGSÁGOT .
Ennek az-az alapja,hogy érzelmileg,el tudja engedni a múlt fájdalmait,és teljesen érzelmektől mentesen tudjon visszagondolni az életében bekövetkezett csalódásokra,lelki problémákra.
Ezek után már képes lesz a jóóóóóó! elfogadására,befogadására!!!!
Éssss ha még nem untatlak.
FIZIKAI BETEGSÉGEK!
Csak akkor lép fel ha a Lélek rezgésszintje (energiája) lecsökken bármilyen megpróbáltatásból,amit az egyén nem tudott feldolgozni.
Mindenkinek a betegséghajlamai a születési dátumába van kódolva.
Amennyiben a lélek energia szintje rendbe jön a szervi betegségek is elmúlnak.Megtörténik a CSODA!!!!
Valakit ha érdekel mélyebben:
elérhetőségem:
http://www.lamech.hu
BOLDOG ÉLETET MINDENKINEK!!!!
hozzászólás
Sziasztok!!!
Egy kis gyakorlati eszmefuttatás!
Több mint tíz éve foglalkozom gyógyítással,és megosztanék veletek a tapasztalataim közül néhányat.
Elsősorban lelki problémákkal foglalkozom (depi.pánik,és különböző fóbiák,gátak oldásával) ,de ezeken túl
szervi betegségek rendbehozatala sem okoz gondot.
Tapasztalatom szerint,azok a személyek,(főként Hölgyek) akik hosszútávon különféle lelki megpróbáltatásokat,lelki fájdalmakat élnek át úgy hozzászoknak a fájdalomhoz (lelki maszturbációkhoz) mint a drogos a narkóhoz.Szükségük van újabb dózisra akár (generálják) szándékosan teremtenek olyan „helyzeteket”,hogy a mindennapi lelki „betevő” fájdalmuk meglegyen.Én ezeket nevezem önsorsrontónak,(ha van az ismeretségi körötökben olyan aki folyamatosan panaszkodik,hogy a párom : balhézik,ittas veszekedős,esetleg agresszív………..) szerintetek miért nem lép ki a „ROSSZBÓL?” Tapasztalatom azt mutatja,hogy az esetek 90-95% azért NEM zárkóznak el az ilyen élethelyzetektől,mert megszűnik a lelki fájdalom forrása.
Át lehet Őket „vezetni” az élet napos oldalára,meg lehet velük ismertetni a BOLDOGSÁGOT .
Ennek az-az alapja,hogy érzelmileg,el tudja engedni a múlt fájdalmait,és teljesen érzelmektől mentesen tudjon visszagondolni az életében bekövetkezett csalódásokra,lelki problémákra.
Ezek után már képes lesz a jóóóóóó! elfogadására,befogadására!!!!
Éssss ha még nem untatlak.
FIZIKAI BETEGSÉGEK!
Csak akkor lép fel ha a Lélek rezgésszintje (energiája) lecsökken bármilyen megpróbáltatásból,amit az egyén nem tudott feldolgozni.
Mindenkinek a betegséghajlamai a születési dátumába van kódolva.
Amennyiben a lélek energia szintje rendbe jön a szervi betegségek is elmúlnak.Megtörténik a CSODA!!!!
Valakit ha érdekel mélyebben:
elérhetőségem:
http://www.lamech.hu
BOLDOG ÉLETET MINDENKINEK!!!!
Befogadás
A jó és rossz mint olyan nem létezik, emberi fikció az egész.
A befogadásról meg annyit, minden a gondolkodásmódtól függ, ez határoz meg mindent.
A gondolkodásmód szintekre osztható, ez jelenik meg minden embernél. Az emberek nem látják a szintbeli különbségeket ezért tévesen ítélik meg egymást.
Mindent tanul az ember még a gondolkodást is, csak nem mindenki képes vele élni.
Befogadás
A jó és rossz mint olyan nem létezik, emberi fikció az egész.
A befogadásról meg annyit, minden a gondolkodásmódtól függ, ez határoz meg mindent.
A gondolkodásmód szintekre osztható, ez jelenik meg minden embernél. Az emberek nem látják a szintbeli különbségeket ezért tévesen ítélik meg egymást.
Mindent tanul az ember még a gondolkodást is, csak nem mindenki képes vele élni.
A jó nekem jelenleg a még jobbat , a szerelmes párkapcsolatban
A jó nekem jelenleg a még jobbat , a szerelmes párkapcsolatban élést jelenti . A Ji Csing ugyanakkor következetesen és egyáltalán nem homályos megfogalmazásokkal rendszeresen azt jelzi , hogy nem vagyok érett még rá , nem időszerű , majd , ne siessem el .És valóban : 1 . sivatagbakút szerelmembe lelkileg kést döftem , 2. az eszményi testű álomtündér leválását csak egy enyhe torokszorítás kísérte (könnyű maradt a szívem , noha régebben ilyenkor őrjöngtem , sírtam , kiabáltam , amint egyedül maradtam ) , és 3. amikor múlt hétvégén véletlenül felvettem egy hölgyet , aki dicsérő , érdeklődő szavakkal szinte körüludvarolt , végig annyira tartózkodó és hűvös voltam , hogy magam is csodálkoztam magamon , bár megfordult a fejemben , hogy talán még messze nem lenne a helyzettel való visszaélés , ha legalább feléfordulva egy kedves mosollyal viszonoznám a felémfordulását , bár az utolsó pillanatban a szemébe nézve feloldódtam és megláttam az Ő szépségét , így hát kapott a szája sarkára egy puszit , és hajnalban később aludtam el a szokásosnál ,mert nem akart az eset kimenni a fejemből . Viszont : amikor pár nap múlva megcsörrent a telefonom , és azt hittem Ő hív , mert véletlenül pont az Ő nevénél maradt a képernyő , akkor megijedtem , amin azóta is csodálkozom , de levonva a következtetést most már beépítem az énképembe , hogy ezek szerint félek a kapcsolattól . Valószínűleg elértem a skizofrénia végső , érzelmi tompasággal járó szakaszát .
Üdvözlettel : felacso
A jó nekem jelenleg a még jobbat , a szerelmes párkapcsolatban
A jó nekem jelenleg a még jobbat , a szerelmes párkapcsolatban élést jelenti . A Ji Csing ugyanakkor következetesen és egyáltalán nem homályos megfogalmazásokkal rendszeresen azt jelzi , hogy nem vagyok érett még rá , nem időszerű , majd , ne siessem el .És valóban : 1 . sivatagbakút szerelmembe lelkileg kést döftem , 2. az eszményi testű álomtündér leválását csak egy enyhe torokszorítás kísérte (könnyű maradt a szívem , noha régebben ilyenkor őrjöngtem , sírtam , kiabáltam , amint egyedül maradtam ) , és 3. amikor múlt hétvégén véletlenül felvettem egy hölgyet , aki dicsérő , érdeklődő szavakkal szinte körüludvarolt , végig annyira tartózkodó és hűvös voltam , hogy magam is csodálkoztam magamon , bár megfordult a fejemben , hogy talán még messze nem lenne a helyzettel való visszaélés , ha legalább feléfordulva egy kedves mosollyal viszonoznám a felémfordulását , bár az utolsó pillanatban a szemébe nézve feloldódtam és megláttam az Ő szépségét , így hát kapott a szája sarkára egy puszit , és hajnalban később aludtam el a szokásosnál ,mert nem akart az eset kimenni a fejemből . Viszont : amikor pár nap múlva megcsörrent a telefonom , és azt hittem Ő hív , mert véletlenül pont az Ő nevénél maradt a képernyő , akkor megijedtem , amin azóta is csodálkozom , de levonva a következtetést most már beépítem az énképembe , hogy ezek szerint félek a kapcsolattól . Valószínűleg elértem a skizofrénia végső , érzelmi tompasággal járó szakaszát .
Üdvözlettel : felacso
Nehéz a jót befogadni…
A jó elfogadása, befogadása tényleg sok embernek nehézséget okoz. Nagyon sokan rendelkezünk olyan blokkokkal, vagy programokkal, melyek az elfogadásra vonatkoznak. Én évek óta foglalkozom Spirituális válasz Terápiával (STV), és sok tapasztalatom van ebben a kérdésben.
Szinte mindenki arra vágyik, hogy kivánsága teljesüljön. Megfogalmazzák kérésüket, elképzelik annak teljesülését, mégis képtelenek befogadni a pozitív változásokat. Küzdenek az árral, ahelyett, hogy vele együtt hajóznának az élet tengerén.
Nekem is fel kellett ismernem határaimat, hogy el tudjam fogadni az életembe áramló pozitív enegiákat. Az én megoldásom az volt, hogy tudatosan tettem magamért, a változásért. Utamon igénybe vettem azokat a lehetőségeket, melyekkel megismerkedtem. Meditációkon, személyiségfejlesztő tréningeken, tanfolyamokon, kineziológiai kezeléseken, családállításon vettem, részt illetve blokkjaimat folyamatosan tiszttítottam SVT-vel is. Tudom, hogy az elmúlt években sokat fejlődtem, és azt is, hogy földi életem végéig még sokat kell foglalkoznom azzal, hogy lelkemben harmóniát, békét, boldogságot… teremtsek.
Ennek egyik állomása, hogy azt a sok jót, amit kapok felismerjem, elfogadjam, és ami velem történik, azt tényleg pozitívan értékeljem. Minden ami velünk törtéik fejlődésünket jelenti, az a kérdés, csak, hogy milyennek éljük meg. Azt pedig, hogy milyennek éljük meg, tapasztalataink határozzák meg. Pozitív tapasztalatok testi, lelki, szellemi egyensúlyt teremtenek. Pozitív gondolatokkal pedig teremteni tudunk. Meg tudjuk teremteni akár az elfogadást, befogadást is, és továbbléphetünk a jó megvalósításának következő lépcsőire.
SVT?
Írnál valamit a Spirituális Válasz Terápia lényegéről?, hogy mit is jelent ez pontosan?
Nehéz a jót befogadni…
A jó elfogadása, befogadása tényleg sok embernek nehézséget okoz. Nagyon sokan rendelkezünk olyan blokkokkal, vagy programokkal, melyek az elfogadásra vonatkoznak. Én évek óta foglalkozom Spirituális válasz Terápiával (STV), és sok tapasztalatom van ebben a kérdésben.
Szinte mindenki arra vágyik, hogy kivánsága teljesüljön. Megfogalmazzák kérésüket, elképzelik annak teljesülését, mégis képtelenek befogadni a pozitív változásokat. Küzdenek az árral, ahelyett, hogy vele együtt hajóznának az élet tengerén.
Nekem is fel kellett ismernem határaimat, hogy el tudjam fogadni az életembe áramló pozitív enegiákat. Az én megoldásom az volt, hogy tudatosan tettem magamért, a változásért. Utamon igénybe vettem azokat a lehetőségeket, melyekkel megismerkedtem. Meditációkon, személyiségfejlesztő tréningeken, tanfolyamokon, kineziológiai kezeléseken, családállításon vettem, részt illetve blokkjaimat folyamatosan tiszttítottam SVT-vel is. Tudom, hogy az elmúlt években sokat fejlődtem, és azt is, hogy földi életem végéig még sokat kell foglalkoznom azzal, hogy lelkemben harmóniát, békét, boldogságot… teremtsek.
Ennek egyik állomása, hogy azt a sok jót, amit kapok felismerjem, elfogadjam, és ami velem történik, azt tényleg pozitívan értékeljem. Minden ami velünk törtéik fejlődésünket jelenti, az a kérdés, csak, hogy milyennek éljük meg. Azt pedig, hogy milyennek éljük meg, tapasztalataink határozzák meg. Pozitív tapasztalatok testi, lelki, szellemi egyensúlyt teremtenek. Pozitív gondolatokkal pedig teremteni tudunk. Meg tudjuk teremteni akár az elfogadást, befogadást is, és továbbléphetünk a jó megvalósításának következő lépcsőire.
SVT?
Írnál valamit a Spirituális Válasz Terápia lényegéről?, hogy mit is jelent ez pontosan?
Kedves Sanyi
Látom, eltűnt a blogbejegyzés-Kavicsnak-
, ne
Kedves Sanyi
Látom, eltűnt a blogbejegyzés-Kavicsnak-
, ne haragudj.
Örülök, hogy ilyen jól sikerült a tábor.
Jó éjt Nektek.
Kedves Sanyi
Látom, eltűnt a blogbejegyzés-Kavicsnak-
, ne
Kedves Sanyi
Látom, eltűnt a blogbejegyzés-Kavicsnak-
, ne haragudj.
Örülök, hogy ilyen jól sikerült a tábor.
Jó éjt Nektek.
Nehéz a jót befogadni.
Nagyon nehéz, de megér egy próbát…
Nehéz a jót befogadni.
Nagyon nehéz, de megér egy próbát…
Nehéz a jót befogadni.
Nagyon nehéz, de megér egy próbát…
Nehéz a jót befogadni.
Nagyon nehéz, de megér egy próbát…
Jót adni kapni
Jót adni nagyon jó és kapni is óriási dolog.
De vajon honnan is tudjuk, hogy amit a másiknak adunk az neki jó ? Ez fordítva is igaz , hogy amit a másik ad nekünk azt Ő honnan tudja , hogy betalál vele nálunk? Ez egy örök problémám , hogy mennyit is adhatunk például egy szeretett párnak , a feleségünknek , hogy ne érezze , hogy sokak vagyunk? Nekem -igy ahogy e sorokon végig futottam- az a legnagyobb bajom , hogy imádok adni.Nem csak tárgyakról , hanem bármiről is legyen szó. Akár otthoni segítségnyújtás , akár a másik ember tehermentesítése , szinte bármit tudok adni amiről azt gondolom , hogy a másik örül neki. Lehet itt követem el a legnagyobb hibát. Egy idő elteltével szinte agyon nyomom a másikat a rengeteg adással és nem tud viszonozni , amitől egyre rosszabbul érzi magát . Ami a legnagyobb csapda ebben az az , ,hogy utána azt hiszem , hogy ezt a másik is tudja és szinte elvárom tőle , hogy adjon . Ami persze nem sikerül és ebből konfliktus generálódik .Ez nem tesz jót semmilyen emberi kapcsolatnak sem! De mi lehet a megoldás?
Valószinű az , hogy kell hagyni a másikat érvényesülni , nem mindent helyette megoldani és nem állandóan az élete része lenni. Fájó ezt leírni nekem , ez lehet az igazság vagy valami ilyesmi!
Sokszpr emiatt nem is veszem észre azt , amit Ő próbál adni , nem ismerem fel és emiatt nem is nagyon tudom befogadni , annyira el vagyok foglalva a saját adakozásommal.
Talán nekem is hagynom kellene , hogy megérezhessem és megéljem a jó megkapásának élményét.
Jót adni kapni
Jót adni nagyon jó és kapni is óriási dolog.
De vajon honnan is tudjuk, hogy amit a másiknak adunk az neki jó ? Ez fordítva is igaz , hogy amit a másik ad nekünk azt Ő honnan tudja , hogy betalál vele nálunk? Ez egy örök problémám , hogy mennyit is adhatunk például egy szeretett párnak , a feleségünknek , hogy ne érezze , hogy sokak vagyunk? Nekem -igy ahogy e sorokon végig futottam- az a legnagyobb bajom , hogy imádok adni.Nem csak tárgyakról , hanem bármiről is legyen szó. Akár otthoni segítségnyújtás , akár a másik ember tehermentesítése , szinte bármit tudok adni amiről azt gondolom , hogy a másik örül neki. Lehet itt követem el a legnagyobb hibát. Egy idő elteltével szinte agyon nyomom a másikat a rengeteg adással és nem tud viszonozni , amitől egyre rosszabbul érzi magát . Ami a legnagyobb csapda ebben az az , ,hogy utána azt hiszem , hogy ezt a másik is tudja és szinte elvárom tőle , hogy adjon . Ami persze nem sikerül és ebből konfliktus generálódik .Ez nem tesz jót semmilyen emberi kapcsolatnak sem! De mi lehet a megoldás?
Valószinű az , hogy kell hagyni a másikat érvényesülni , nem mindent helyette megoldani és nem állandóan az élete része lenni. Fájó ezt leírni nekem , ez lehet az igazság vagy valami ilyesmi!
Sokszpr emiatt nem is veszem észre azt , amit Ő próbál adni , nem ismerem fel és emiatt nem is nagyon tudom befogadni , annyira el vagyok foglalva a saját adakozásommal.
Talán nekem is hagynom kellene , hogy megérezhessem és megéljem a jó megkapásának élményét.
Az emberi természet nem teszi ezt lehetővé
Sziasztok,
Én úgy állok vele, hogy az életkörülményeim és a belső munkám során eljutottam odáig, hogy már nincs miért küzdenem, nincs megoldandó feladatom, és most egyszerűen csak unatkozom. 🙁 Nagyon rossz érzés. Évekig azt vártam, hogy már csak jó legyen. Annyi sok mindent ki kellett takarítanom magamból, aztán amikor megértettem, hogy minden úgy jó, ahogy van, és nincs más dolgom, csak várni és figyelni, kiüresedtem és azóta rosszul érzem magam. 🙁
Kedves barátaim örülnek ennek az állapotnak. Azt mondják ez is egy önismereti fázis. Hogy nincs új célom (céljai csak az egonak vannak), hanem csak létezem és figyelek. Ez még egyelőre nem örömteli. Nem is tudom az lesz-e valaha.
Ti mit gondoltok? Tapasztaltatok már ilyet?
Pohár
Kiüresedtem, akár egy pohár…
Nincs dolgom…..
Nézem ezt a poharat: üres.
Üres? – Annak látszik…
Látszik?
Láthatatlan.
Láthatatlan….mert űr… akkor mással érzékelem tán.
Üzemmódom átkapcsolom.
Bocsi, csak játszottam kicsit:-))
szeklice
Pohár
Szeklice!
Köszönöm! 🙂 Igen találó volt. Remélem én is át tudok majd hangolódni az új látásmódra. 🙂
Levezető.
Hasonlót…
…tapasztaltam magam is, kb. úgy egy éve. Úgy éreztem, hogy megéltem, megtapasztaltam már minden fontosat az életben, értékeset és értéktelent egyaránt.
Kiégésnek gondoltam inkább, mint kiüresedésnek…
Aztán valami idehajtott, elkezdtem olvasgatni, gondolkodni a saját magam és mások dolgain, és ma már se üresnek se kiégettnek nem érzem magam. Visszatért belém az élet.
Újra nevetek, mint valamikor nagyon régen, új barátokat, szinte „családtagokat” találtam, empatikusabb, megértőbb lettem, s tudom, ha bármi gondom adódik, bátram kipakolhatom, mert itthon vagyok…
Remélem…
… én is hasonlóképp fogok járni. 🙂
Köszi a választ!
Levezető.
Ha maradsz…
…akkor biztosan.:)
Kedves Levezetés!
Szokatlan, amít írsz és egyben talán irígylésre méltó is (ahogy a barátaid is mondják).
Azt gondolom, ez egy lépcsőfok, ahol megálltál vagy megakadtál.
Ha nem érzed jól magad, – egyrészt jó, mert ez egy pontos és fontos érzés, amiből kiindulhatsz. Másrészt ez most a talppontod, van honnan elindulni. Ha önismerettel dolgoztál, akkor már ismersz stációkat. Akkor tudod, hogy időnként lelassul a folyamat, találkozhatsz ilyen időszakkal.
Igen, olykor várni kell, érlelni és tenni a dolgunkat közben is. Hagyni kell érni a dolgokat, hogy a megfelelő időben felbukkanhassanak, kicsírázhassanak, szárbaszökhessenek.
Viszont, ha ez már hosszabb ideje tart, akkor nem biztos hogy annyira jó a helyzet…
Tapasztalatom szerint van dolgunk, feladatunk bőven. Szavaid alapján inkább kiégettnek tűnik a helyzet vagy valami hasonló állapotban lehetsz.
Nehéz élethelyzetekben/után szokott ez inkább előfordulni. (Nagy munkák/projektek után; nagy stressz helyzetek után pl munkahely elvesztése, társ halála, válás, stb.) Talán nem azt a feladatot végzed, ami igazán a tiéd. Vagy talán nem azt a feladatot végzed, ami igazán a tiéd.
A kifejezés: a kiüresedtem, számomra azt jelenti, – ha csak nem a meditációs kiüresedésre utalsz, – arra utal, hogy annyira kiüresedtél, hogy újra kellene építkezned, építened magadat.
Van tehát feladatunk, amiért itt vagyunk. És a legjellemzőbb arra, hogy ha ezt megtalálod, abban boldog vagy benne, bele tudsz merülni, tudsz lelkesedni, szinte megszűnik a világ és az idő is, amikor benne vagy. Ezt nevezik a flow, az áramlat állapotának. Szavaidból nem ezt olvasom ki, hogy ezt élnéd meg.
Az én tapasztalatom szerint, aki rátalál erre, önmagát is megtalálja és a lelki békéjét is. És a célok elkezdenek előbújni, értelme lesz a dolgoknak, tetteinknek, fontosnak érezzük magunkat…. Helyére kerül minden.
Kívánom, hogy megtaláld, rátalálj te is!
Ha ebben segíthetlek, külön öröm számomra. :-)))
Valami ilyesmi állapotra és ilyen fázisban lévő embereknek hoztam létre, alkottam meg az ERŐmerítőt. Talán számodra is. Örülök, ha ellátogatsz a honlapomra. Ha te is úgy érzed, segíthet, lehet, hogy itt a helyed! :-)))
Sütő Mária
http://www.eromerito.hu
Hát szerintem ez azt jelenti, hogy van még dolgod, csak épp nem
Hát szerintem ez azt jelenti, hogy van még dolgod, csak épp nem tudod, hogy merre tovább. Szerintem ha célba értél volna nem unatkoznál 🙂 Mondhatjuk azt, hogy most az a dolgod hogy NE unatkozzál.
Az emberi természet nem teszi ezt lehetővé
Sziasztok,
Én úgy állok vele, hogy az életkörülményeim és a belső munkám során eljutottam odáig, hogy már nincs miért küzdenem, nincs megoldandó feladatom, és most egyszerűen csak unatkozom. 🙁 Nagyon rossz érzés. Évekig azt vártam, hogy már csak jó legyen. Annyi sok mindent ki kellett takarítanom magamból, aztán amikor megértettem, hogy minden úgy jó, ahogy van, és nincs más dolgom, csak várni és figyelni, kiüresedtem és azóta rosszul érzem magam. 🙁
Kedves barátaim örülnek ennek az állapotnak. Azt mondják ez is egy önismereti fázis. Hogy nincs új célom (céljai csak az egonak vannak), hanem csak létezem és figyelek. Ez még egyelőre nem örömteli. Nem is tudom az lesz-e valaha.
Ti mit gondoltok? Tapasztaltatok már ilyet?
Pohár
Kiüresedtem, akár egy pohár…
Nincs dolgom…..
Nézem ezt a poharat: üres.
Üres? – Annak látszik…
Látszik?
Láthatatlan.
Láthatatlan….mert űr… akkor mással érzékelem tán.
Üzemmódom átkapcsolom.
Bocsi, csak játszottam kicsit:-))
szeklice
Pohár
Szeklice!
Köszönöm! 🙂 Igen találó volt. Remélem én is át tudok majd hangolódni az új látásmódra. 🙂
Levezető.
Hasonlót…
…tapasztaltam magam is, kb. úgy egy éve. Úgy éreztem, hogy megéltem, megtapasztaltam már minden fontosat az életben, értékeset és értéktelent egyaránt.
Kiégésnek gondoltam inkább, mint kiüresedésnek…
Aztán valami idehajtott, elkezdtem olvasgatni, gondolkodni a saját magam és mások dolgain, és ma már se üresnek se kiégettnek nem érzem magam. Visszatért belém az élet.
Újra nevetek, mint valamikor nagyon régen, új barátokat, szinte „családtagokat” találtam, empatikusabb, megértőbb lettem, s tudom, ha bármi gondom adódik, bátram kipakolhatom, mert itthon vagyok…
Remélem…
… én is hasonlóképp fogok járni. 🙂
Köszi a választ!
Levezető.
Ha maradsz…
…akkor biztosan.:)
Kedves Levezetés!
Szokatlan, amít írsz és egyben talán irígylésre méltó is (ahogy a barátaid is mondják).
Azt gondolom, ez egy lépcsőfok, ahol megálltál vagy megakadtál.
Ha nem érzed jól magad, – egyrészt jó, mert ez egy pontos és fontos érzés, amiből kiindulhatsz. Másrészt ez most a talppontod, van honnan elindulni. Ha önismerettel dolgoztál, akkor már ismersz stációkat. Akkor tudod, hogy időnként lelassul a folyamat, találkozhatsz ilyen időszakkal.
Igen, olykor várni kell, érlelni és tenni a dolgunkat közben is. Hagyni kell érni a dolgokat, hogy a megfelelő időben felbukkanhassanak, kicsírázhassanak, szárbaszökhessenek.
Viszont, ha ez már hosszabb ideje tart, akkor nem biztos hogy annyira jó a helyzet…
Tapasztalatom szerint van dolgunk, feladatunk bőven. Szavaid alapján inkább kiégettnek tűnik a helyzet vagy valami hasonló állapotban lehetsz.
Nehéz élethelyzetekben/után szokott ez inkább előfordulni. (Nagy munkák/projektek után; nagy stressz helyzetek után pl munkahely elvesztése, társ halála, válás, stb.) Talán nem azt a feladatot végzed, ami igazán a tiéd. Vagy talán nem azt a feladatot végzed, ami igazán a tiéd.
A kifejezés: a kiüresedtem, számomra azt jelenti, – ha csak nem a meditációs kiüresedésre utalsz, – arra utal, hogy annyira kiüresedtél, hogy újra kellene építkezned, építened magadat.
Van tehát feladatunk, amiért itt vagyunk. És a legjellemzőbb arra, hogy ha ezt megtalálod, abban boldog vagy benne, bele tudsz merülni, tudsz lelkesedni, szinte megszűnik a világ és az idő is, amikor benne vagy. Ezt nevezik a flow, az áramlat állapotának. Szavaidból nem ezt olvasom ki, hogy ezt élnéd meg.
Az én tapasztalatom szerint, aki rátalál erre, önmagát is megtalálja és a lelki békéjét is. És a célok elkezdenek előbújni, értelme lesz a dolgoknak, tetteinknek, fontosnak érezzük magunkat…. Helyére kerül minden.
Kívánom, hogy megtaláld, rátalálj te is!
Ha ebben segíthetlek, külön öröm számomra. :-)))
Valami ilyesmi állapotra és ilyen fázisban lévő embereknek hoztam létre, alkottam meg az ERŐmerítőt. Talán számodra is. Örülök, ha ellátogatsz a honlapomra. Ha te is úgy érzed, segíthet, lehet, hogy itt a helyed! :-)))
Sütő Mária
http://www.eromerito.hu
Hát szerintem ez azt jelenti, hogy van még dolgod, csak épp nem
Hát szerintem ez azt jelenti, hogy van még dolgod, csak épp nem tudod, hogy merre tovább. Szerintem ha célba értél volna nem unatkoznál 🙂 Mondhatjuk azt, hogy most az a dolgod hogy NE unatkozzál.
Túl jó?
Eddigi életem vélhetően legjobb „dolga” közeledik felém viharos sebességgel, most mégis félek kicsit a befogadásától.
Vagy talán inkább magamtól? Lehet, hogy nem vagyok még kész rá? Hogy méltatlan vagyok? Szeretem magam és úgy érzem, megérdemlek minden jót, és mégis…
kedves Szeges!
Minden jót megérdemlünk és mindenre méltók vagyunk, csak mernünk kell elhinni, hogy megkaphatjuk és a mienk lehet most, mert már itt az ideje:)
A tudatalattink tele van gátlásokkal, félelmekkel, régi mintákkal, amik megakadályoznak bennünket a jó befogadásában. Tudatalatti tiszítására Gyurkó Zsolt ingyenesen letölthető meditációját használom (biztos van más módszer is, én ezt ismerem). Bejelentkezés után ingyenesen letölthető a gépedre.
Remélem hasznodra válik és segít Neked is. (Majd írj később a fejleményekről, amikor már utána vagy)
http://spirit.hu/gyurko-zsolt-veszpremi-klubjanak-2010.-junius-16-i-eladasanak-hanganyaga.html
Szép napot kívánva Neked és Mindenkinek!
Szia Michaelita! Reggel
Szia Michaelita!
Reggel veled ébredtem:))),hogy milyen rég óta nem láttalak,mi lehet veled./aztán megnyugtattam magamat,hogy biztos nyaralsz/
Erre most egyszerre írjuk Szegesnek ugyanazt.:)))))
/ezt már Spiridínó nagymamájánál is eljátszottuk egyszer,csak akkor én fejtettem ki a Te gondolatodat,most meg Te az enyémet,úgy hogy egyszerre írtuk/
Érdekes lesz ez a nap is,és remélem szép is ,ahogy kívántad…
Üdvözlettel: Éva
Évának, Szegesnek
Szia Éva!
Köszönöm kedves soraidat és azt is, hogy szeretettel gondoltál rám. Igen, pihenni voltam vidéken a családomnál, Gyulán a nagynénémnél és Csongrád megyében, a szülővárosom környékén, az Anyukámnál, Bátyáméknál, Bátyámék gyerekeinél.
Nagyon szeretem Pestet, szeretek itt élni és itthon vagyok benne, de jó hazamenni a szülőhelyem környékére is, az mindig feltölt és regenerál (s jó látni, hogy ott most is milyen szépek és csinosak a lányok, asszonyok:)
Érdekes ez a gondolat egyezés, a morfogenetikus mező meglétét, s anyagának rugalmasságát bizonyítja számomra.
Szeges!
Készen vagy rá, hogy elfogadd a jót, csak merd elhinni, hogy megkaphatod. Fogadd el, hogy érted, miattad van itt és engedd be az életedbe, mert megérdemled.
Legyen szép napunk mindannyiónknak és kívánom tiszta szívemből, hogy minden lelki erőnk meglegyen a széppé alakításához, és a szépségének, jóságának elfogadásához, befogadásához!
Itt az idő Szeges,azért a
Itt az idő Szeges,azért a viharos sebesség.
Ne félj megélni. A szeretetet már birtokolod,talán még a BIZALOM hiányzik.
Hidd el már előre,hogy minden úgy jó,ahogy éppen történik,mert érted van ,és ez utólag úgyis mindig kiderül. Akkor aztán szégyellhetjük magunkat,hogy nem hittünk,bíztunk benne eléggé.:)))
Bizalom…
Köszönöm a bíztatást…
…mindkettőtöknek, és köszi a tippet Michaelita, de főleg azt, hogy „megszakítottad” miattam a pihenést…:)
Túl jó?
Eddigi életem vélhetően legjobb „dolga” közeledik felém viharos sebességgel, most mégis félek kicsit a befogadásától.
Vagy talán inkább magamtól? Lehet, hogy nem vagyok még kész rá? Hogy méltatlan vagyok? Szeretem magam és úgy érzem, megérdemlek minden jót, és mégis…
kedves Szeges!
Minden jót megérdemlünk és mindenre méltók vagyunk, csak mernünk kell elhinni, hogy megkaphatjuk és a mienk lehet most, mert már itt az ideje:)
A tudatalattink tele van gátlásokkal, félelmekkel, régi mintákkal, amik megakadályoznak bennünket a jó befogadásában. Tudatalatti tiszítására Gyurkó Zsolt ingyenesen letölthető meditációját használom (biztos van más módszer is, én ezt ismerem). Bejelentkezés után ingyenesen letölthető a gépedre.
Remélem hasznodra válik és segít Neked is. (Majd írj később a fejleményekről, amikor már utána vagy)
http://spirit.hu/gyurko-zsolt-veszpremi-klubjanak-2010.-junius-16-i-eladasanak-hanganyaga.html
Szép napot kívánva Neked és Mindenkinek!
Szia Michaelita! Reggel
Szia Michaelita!
Reggel veled ébredtem:))),hogy milyen rég óta nem láttalak,mi lehet veled./aztán megnyugtattam magamat,hogy biztos nyaralsz/
Erre most egyszerre írjuk Szegesnek ugyanazt.:)))))
/ezt már Spiridínó nagymamájánál is eljátszottuk egyszer,csak akkor én fejtettem ki a Te gondolatodat,most meg Te az enyémet,úgy hogy egyszerre írtuk/
Érdekes lesz ez a nap is,és remélem szép is ,ahogy kívántad…
Üdvözlettel: Éva
Évának, Szegesnek
Szia Éva!
Köszönöm kedves soraidat és azt is, hogy szeretettel gondoltál rám. Igen, pihenni voltam vidéken a családomnál, Gyulán a nagynénémnél és Csongrád megyében, a szülővárosom környékén, az Anyukámnál, Bátyáméknál, Bátyámék gyerekeinél.
Nagyon szeretem Pestet, szeretek itt élni és itthon vagyok benne, de jó hazamenni a szülőhelyem környékére is, az mindig feltölt és regenerál (s jó látni, hogy ott most is milyen szépek és csinosak a lányok, asszonyok:)
Érdekes ez a gondolat egyezés, a morfogenetikus mező meglétét, s anyagának rugalmasságát bizonyítja számomra.
Szeges!
Készen vagy rá, hogy elfogadd a jót, csak merd elhinni, hogy megkaphatod. Fogadd el, hogy érted, miattad van itt és engedd be az életedbe, mert megérdemled.
Legyen szép napunk mindannyiónknak és kívánom tiszta szívemből, hogy minden lelki erőnk meglegyen a széppé alakításához, és a szépségének, jóságának elfogadásához, befogadásához!
Itt az idő Szeges,azért a
Itt az idő Szeges,azért a viharos sebesség.
Ne félj megélni. A szeretetet már birtokolod,talán még a BIZALOM hiányzik.
Hidd el már előre,hogy minden úgy jó,ahogy éppen történik,mert érted van ,és ez utólag úgyis mindig kiderül. Akkor aztán szégyellhetjük magunkat,hogy nem hittünk,bíztunk benne eléggé.:)))
Bizalom…
Köszönöm a bíztatást…
…mindkettőtöknek, és köszi a tippet Michaelita, de főleg azt, hogy „megszakítottad” miattam a pihenést…:)
2-éve 34-napja
Hogy regisztráltam és most írok először./Nehéz a jót befogadni
Eleinte azt gondoltam kicsit bolond vagyok
Később azt gondoltam már nem bírom tovább
Végül azt gondoltam nem bírom tovább mert bolond vagyok
Aztán ezt az egészet már” Hittem” is nem csak gondoltam
Végül eszembe jutott amit gyerekkoromban tanultam
AMIT HISZÜNK AZ LESZ VALÓSÁGUNK
És akkor megint gondolkoztam és akkor már ÉRTETTEM- ÉREZTEM
Félek
Félek a jótól és félek a rossztól talán a jótól még jobban.
Valahogy szokásommá vált félni,de ez egy rossz szokás.
Most ott tartok hogy Tanultam
Gondolkoztam
Tapasztaltam
Hittem
Éreztem
MOST-Felejteni tanulok mindent amit Tanultam Gondoltam Tapasztaltam Hittem Éreztem
mert nem akarok FÉLNI és
Mert EMLÉKSZEM volt olyan idő hogy nem féltem
Jó úton járok mert érzem borzasztó nehéz saját falainkat lerombolni melyeket Hittel építettünk
Jó úton járok mert meg meg látom nehézségeim hogy visznek előre
Jó úton járok a lerombolt falaim törmelékein
Jó úton járok bár a romok néha még felsértik lelkemet
Ujjá építem magam.
2-éve 34-napja
Hogy regisztráltam és most írok először./Nehéz a jót befogadni
Eleinte azt gondoltam kicsit bolond vagyok
Később azt gondoltam már nem bírom tovább
Végül azt gondoltam nem bírom tovább mert bolond vagyok
Aztán ezt az egészet már” Hittem” is nem csak gondoltam
Végül eszembe jutott amit gyerekkoromban tanultam
AMIT HISZÜNK AZ LESZ VALÓSÁGUNK
És akkor megint gondolkoztam és akkor már ÉRTETTEM- ÉREZTEM
Félek
Félek a jótól és félek a rossztól talán a jótól még jobban.
Valahogy szokásommá vált félni,de ez egy rossz szokás.
Most ott tartok hogy Tanultam
Gondolkoztam
Tapasztaltam
Hittem
Éreztem
MOST-Felejteni tanulok mindent amit Tanultam Gondoltam Tapasztaltam Hittem Éreztem
mert nem akarok FÉLNI és
Mert EMLÉKSZEM volt olyan idő hogy nem féltem
Jó úton járok mert érzem borzasztó nehéz saját falainkat lerombolni melyeket Hittel építettünk
Jó úton járok mert meg meg látom nehézségeim hogy visznek előre
Jó úton járok a lerombolt falaim törmelékein
Jó úton járok bár a romok néha még felsértik lelkemet
Ujjá építem magam.