A napokban újra elkezdtem foglalkozni a szüleim felé meglévő – megmaradt érzések feldolgozásával. Régen éveken keresztül ezt gyakoroltam, hiszen a legtöbb problémám valahonnan innen gyökeredzik és itt is tudtam azokat feloldani. Aztán eljutottam egy viszonylag oldottabb állapotba, nem kellett annyit foglalkoznom a szüleimmel, nem voltak konfliktusaink.
De most azt éreztem, hogy a lelki tovább fejlődésem érdekében elő kell azokat az apró feldolgozatlanságokat is szednem, amelyek ugyan nem keltenek problémát, de még ott vannak és útjában állnak a teljesség élményének. Ezért elindítottam egy tisztító gyakorlatot, amelyikkel úgy tömegesen tudtam oldani a szüleim felé bennem maradt érzéseket, gondolatokat, mindenféle tudattartalmat.
Pár napi végeztem ezt a gyakorlatot, aztán egyszer csak felmerült bennem a gondolatmenet, hogy ha ezt így folytatom tovább, akkor egy olyan mértékű tisztaság keletkezik, amelyikben a végső lépés az egyesülés gyakorlata lehet csak. Hogy nem jutott ez eddig így eszembe?!
El is kezdtem az egyesülés elérését és minden útjában álló tartalom feldolgozását Anyukám felé. Ez tegnap sikerült is, majd folytatódott Nagymamám felé ugyanez a gyakorlat. Ebben még benne vagyok, ha végzek, akkor gondolom majd Apám lesz az egyik következő rokon és így szépen sorba a gyerekek, a párom Kriszti, stb.
Viszont még az jutott eszembe, hogy talán ezt az egyesülésig oldást nem pont magammal, a saját egómmal kellett volna kezdenem és befejeznem?! Hogy nem pont az eddig elkülönülő énemet kellene leginkább úgy elfogadni, hogy egységben legyek magammal? Talán ez lenne az egó teljes feloldása?
Nem tudom. Majd elmesélem, ha megcsináltam.
Minden elfogadás után oldottabb, energia-dúsabb vagyok
Azóta annyi alakult, hogy észrevettem, nem csak a rokonaimat kellene elfogadnom teljes mértékben, hanem mindenki mást is, akikkel eddig elég volt egy nagyjából elfogadás, vagy nem okozott nagy galibát, ha elutasításban éltem.
Ilyen széles spektrumú, "fogadjak el mindenkit" gyakorlatot eddig csak egyszer végeztem, még vagy 12 évvel ezelőtt. Azóta sokkal jobb lett az elfogadás képességem, így most biztosan tovább jutok vele!
Az eredmények egyelőre biztatóak, minden elfogadás után oldottabb, energia-dúsabb vagyok, vagyis az irány jó, csak végig kell menjek az egész emberiségen! ; ))
Minden elfogadás után oldottabb, energia-dúsabb vagyok
Azóta annyi alakult, hogy észrevettem, nem csak a rokonaimat kellene elfogadnom teljes mértékben, hanem mindenki mást is, akikkel eddig elég volt egy nagyjából elfogadás, vagy nem okozott nagy galibát, ha elutasításban éltem.
Ilyen széles spektrumú, "fogadjak el mindenkit" gyakorlatot eddig csak egyszer végeztem, még vagy 12 évvel ezelőtt. Azóta sokkal jobb lett az elfogadás képességem, így most biztosan tovább jutok vele!
Az eredmények egyelőre biztatóak, minden elfogadás után oldottabb, energia-dúsabb vagyok, vagyis az irány jó, csak végig kell menjek az egész emberiségen! ; ))
valóban meg akarsz világosodni?
Akkor miért generálsz új köröket?
Becsületes alkalmazott
Van bennem egy késztetés, hogy majd csak akkor akarok megvilágosodni, ha itt mindent rendbe tettem. Ez azon az elképzelésen alapul, hogy ki lehet lépni a "Mátrixból" még a teljes tisztulás előtt is, de végig is lehet csinálni a tudatosítást és majd akkor megvilágosodni. Remélem érthetően fogalmaztam.
Azt láttam, hogy akik eddig megvilágosodtak, azoknál mind maradt még valami tisztázatlan dolog az életükben-személyiségükben, és az kicsit beszennyezett a felemelkedett létükbe is.
Ezért született bennem az a késztetés, hogy én majd csak akkor fogok megvilágosodni, ha végig mentem a teljes tisztuláson és tényleg nem maradt már semmi rendezni valóm sem ebben a kettős létben.
Olyan vagyok, mint egy nagyon következetes, becsületes alkalmazott, akinek ugyan lejárt a munkaideje, de addig nem megy haza pihenni, amíg van befejezetlen munkája és azt meg nem csinálta.
Persze lehet, hogy ez az egész csak egy illúzió és nem kellene vele foglalkoznom, de egyelőre így érzem, és mellé ilyen késztetés, "belső program" társul.
Mit gondolsz?
Írd meg feltétlen, mit találtál mögötte!!!!
Írd meg feltétlen, mit találtál mögötte!!!!
Fogadalmak, tervek, célkitűzések tartanak itt
Elkezdtem belemenni, éppen hogy csak elmerültem benne, mire fel is oldódott és eltűnt. Most nincs félelem egy szál se! Úgy látszik csak valami korábbi félelemből maradt hátra, még igazán mély gyökere sem volt.
Viszont hogy legyen mit elújságolnom, tegnap ugye beszéltünk arról, hogy erős félelmeim vannak a megvilágosodáson túli felébredéssel kapcsolatban.
Erre az imént rápillantottam egy kicsit és azt éreztem, hogy több mindenből tevődik össze, nagy része viszont korábbi fogadalmak, tervek tömkelege, amelyek itt tartanak és ha kilépnék, akkor ezek sérülnének.
Jó sok melóm lesz majd ezekkel, ha elkezdem mindet feloldani!
Örülök, hogy megvan
Kellett nekem ennyit kérdezni?
Gondoltam másnál ha már annyira látom, hogy mindenki magából indul ki, én is utána járok, miért kérdeztem.
Nos bennem van ám félelem: megint jött az őrültségtől való félelmem, sőt, ami még meglepő volt: szexualitás tudatos megélése. Fura mód, inkább életenergiaként jött elő bennem a szexualitás, amit idáig elfojtottam, és kúszna elő, amit hagynom kell, meg kell élnem. Valamint ismét a Jelenlét gyakorlása, ne az elmémben tekeregjek, hanem huzzam vissza a Mostba magam.
Fel is buzdultam (mit nekem rosszullét), oldom a félelmeket a Sirállyal, és nini, nincs meg!!! Miért nincs meg, Sanyi ?? (és az nem válasz, hogy nem rendeltem még meg és ez az én hibám lenne 🙂 ) Úgyhogy nagy bánatomban ábrándokba menekültem (naná, hogy pasikról ábrándoztam) és elaludtam. Na ennyit a mai napi melómról a megvilágosodás felé.:D
Ma még megkeresem azt a személyiségem darabkáját, aki még materalistaként ébred reggel (érdekes, ma nem jelent meg). És amíg nem érkezik meg a Sirály, addig gyakorlom a szex-mediket. Téged olvasva nekem azért jobb feladatom van, bár majd nem fogok én vigyorogni, ha a félelmeket tárogatom a szex helyett. :D.
Ja, és kérném szépen a Buddha -medit, amiről meséltél 🙂
Ja, és kérném szépen a Buddha -medit, amiről meséltél 🙂
valóban meg akarsz világosodni?
Akkor miért generálsz új köröket?
Becsületes alkalmazott
Van bennem egy késztetés, hogy majd csak akkor akarok megvilágosodni, ha itt mindent rendbe tettem. Ez azon az elképzelésen alapul, hogy ki lehet lépni a "Mátrixból" még a teljes tisztulás előtt is, de végig is lehet csinálni a tudatosítást és majd akkor megvilágosodni. Remélem érthetően fogalmaztam.
Azt láttam, hogy akik eddig megvilágosodtak, azoknál mind maradt még valami tisztázatlan dolog az életükben-személyiségükben, és az kicsit beszennyezett a felemelkedett létükbe is.
Ezért született bennem az a késztetés, hogy én majd csak akkor fogok megvilágosodni, ha végig mentem a teljes tisztuláson és tényleg nem maradt már semmi rendezni valóm sem ebben a kettős létben.
Olyan vagyok, mint egy nagyon következetes, becsületes alkalmazott, akinek ugyan lejárt a munkaideje, de addig nem megy haza pihenni, amíg van befejezetlen munkája és azt meg nem csinálta.
Persze lehet, hogy ez az egész csak egy illúzió és nem kellene vele foglalkoznom, de egyelőre így érzem, és mellé ilyen késztetés, "belső program" társul.
Mit gondolsz?
Írd meg feltétlen, mit találtál mögötte!!!!
Írd meg feltétlen, mit találtál mögötte!!!!
Fogadalmak, tervek, célkitűzések tartanak itt
Elkezdtem belemenni, éppen hogy csak elmerültem benne, mire fel is oldódott és eltűnt. Most nincs félelem egy szál se! Úgy látszik csak valami korábbi félelemből maradt hátra, még igazán mély gyökere sem volt.
Viszont hogy legyen mit elújságolnom, tegnap ugye beszéltünk arról, hogy erős félelmeim vannak a megvilágosodáson túli felébredéssel kapcsolatban.
Erre az imént rápillantottam egy kicsit és azt éreztem, hogy több mindenből tevődik össze, nagy része viszont korábbi fogadalmak, tervek tömkelege, amelyek itt tartanak és ha kilépnék, akkor ezek sérülnének.
Jó sok melóm lesz majd ezekkel, ha elkezdem mindet feloldani!
Örülök, hogy megvan
Kellett nekem ennyit kérdezni?
Gondoltam másnál ha már annyira látom, hogy mindenki magából indul ki, én is utána járok, miért kérdeztem.
Nos bennem van ám félelem: megint jött az őrültségtől való félelmem, sőt, ami még meglepő volt: szexualitás tudatos megélése. Fura mód, inkább életenergiaként jött elő bennem a szexualitás, amit idáig elfojtottam, és kúszna elő, amit hagynom kell, meg kell élnem. Valamint ismét a Jelenlét gyakorlása, ne az elmémben tekeregjek, hanem huzzam vissza a Mostba magam.
Fel is buzdultam (mit nekem rosszullét), oldom a félelmeket a Sirállyal, és nini, nincs meg!!! Miért nincs meg, Sanyi ?? (és az nem válasz, hogy nem rendeltem még meg és ez az én hibám lenne 🙂 ) Úgyhogy nagy bánatomban ábrándokba menekültem (naná, hogy pasikról ábrándoztam) és elaludtam. Na ennyit a mai napi melómról a megvilágosodás felé.:D
Ma még megkeresem azt a személyiségem darabkáját, aki még materalistaként ébred reggel (érdekes, ma nem jelent meg). És amíg nem érkezik meg a Sirály, addig gyakorlom a szex-mediket. Téged olvasva nekem azért jobb feladatom van, bár majd nem fogok én vigyorogni, ha a félelmeket tárogatom a szex helyett. :D.
Ja, és kérném szépen a Buddha -medit, amiről meséltél 🙂
Ja, és kérném szépen a Buddha -medit, amiről meséltél 🙂