Egyre jobban elegem van az agyalásomból. Egyre több emberrel elfogadás gyakorlatot végeztem, gondoltam hú de jó fej vagyok, haladok az utamon. Csak azt vettem észre, hogy amikor egy emberrel megteszem, helyébe kettő lépett be. Na mondom, gyorsítsuk a folyamatot (türelem, mi?). Akár életeken át is elszórakozhatom így, na nem ezt akarom.
Sőt a vége az lett, egy ember már újabb dolgot mutatott, hiába csináltam ez elfogadást? Vagy kifogytak az Égiek az "ember-raktárakból"?
Szóval arra jutottam: maradok a legkézenfekvőbbnél: magamnál. Kérdezgettem, kiben mit veszek észre? Hol él ez bennem? Jöttek ilyenek: kettős élete van: na nekem is: itt nyitott vagyok, de vállalom-e önmagam akár a gyárban is: – naná, hogy nem. Most ilyeneken dolgozom.
Ja, türelem lecke: egyes blogok nagyon jók voltak erre: távolabbról nézve ez jött le: első hozzászólás, erre jön sok érzelmi reakció. Lépek kettőt hátra, várok, nézek. A vége csak az lesz, megmarad, visszatér az eredeti téma. Nem lenne jobb a körök lefutása nélkül már eleve így kezdeni? Hát dehogynem. Na ezt ki is próbálom. Hát nem hiába: a jó pap, holtig tanul.. 🙂
Minden esetre a legégetőbb kérdésemre a válasz megérkezett: máglyát rakok, elégetem az utolsó morzsáit is előítéleteimnek: mások "hülyék, csak én vagyok normális".
Mindezt csak így tehetem meg: nyitok, figyelek. Nem érzelemmel reagálok, csak megnézem, mi ez? Ha jön az érzelem, magamban utána járok, de addig, hátra kötöm mindkét kezem, na meg a nyelvem, meg az orrom, hogy véletlenül se érjek a billentyűzethez.
Valamint: segíteni kényszerem.
Fogadjam már el: valakin nem lehet. Mi bajom nekem ezzel???? Mi a francért foglalkozom ilyeneken? Ha valaki kér, akkor oké. Addig meg tegyen azt, amit akar. Na ezt még a falamra is kiplakátolom. Ráadásul, majd beérik magától a dolog. Én meg itt agyalok semmiségeken. Napokon keresztül.
Szia Anita!
Ne hidd, hogy a semmiségeken agyalsz! Én is ezt
Szia Anita!
Ne hidd, hogy a semmiségeken agyalsz! Én is ezt gondoltam, egészen addig, amíg a jelentéktelen „gondolatmorzsák” össze nem álltak egy nagyobb személyes puzzle darabjaiként! Már látom a képet, de még vannak hiányzó modulok!
A lényeg, hogy ne akarj szándékosan megváltoztatni senkit sem! Akinek szüksége van arra, hogy „megtaláljon”, az magától fogja keresni a társaságodat!
Kissé más aspektusból szemlélem a történéseket ( személyes környezetemből merítkezve ), de az érzés ugyanaz!
Agyalok tehát?! Lehet, de inkább úgy vélem a változás természetes velejárója a több szálon futó gondolatiság!
Üdv: Jani (Twin)
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
„A lényeg, hogy ne akarj szándékosan megváltoztatni senkit
„A lényeg, hogy ne akarj szándékosan megváltoztatni senkit sem!”
+1
Jani
A lényeg, hogy ne akarj….
köszönöm, ezzel mindent elmondtál, miközben felemeltél, köszönöm mégegyszer.
Szia Anita!
Ne hidd, hogy a semmiségeken agyalsz! Én is ezt
Szia Anita!
Ne hidd, hogy a semmiségeken agyalsz! Én is ezt gondoltam, egészen addig, amíg a jelentéktelen „gondolatmorzsák” össze nem álltak egy nagyobb személyes puzzle darabjaiként! Már látom a képet, de még vannak hiányzó modulok!
A lényeg, hogy ne akarj szándékosan megváltoztatni senkit sem! Akinek szüksége van arra, hogy „megtaláljon”, az magától fogja keresni a társaságodat!
Kissé más aspektusból szemlélem a történéseket ( személyes környezetemből merítkezve ), de az érzés ugyanaz!
Agyalok tehát?! Lehet, de inkább úgy vélem a változás természetes velejárója a több szálon futó gondolatiság!
Üdv: Jani (Twin)
“Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre.” (Thomas Alva Edison)
„A lényeg, hogy ne akarj szándékosan megváltoztatni senkit
„A lényeg, hogy ne akarj szándékosan megváltoztatni senkit sem!”
+1
Jani
A lényeg, hogy ne akarj….
köszönöm, ezzel mindent elmondtál, miközben felemeltél, köszönöm mégegyszer.
„Minden esetre a legégetőbb kérdésemre a válasz megérkezett:
„Minden esetre a legégetőbb kérdésemre a válasz megérkezett: máglyát rakok, elégetem az utolsó morzsáit is előitéleteimnek: mások ‘hülyék, csak én vagyok normális’.”
Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter! 😀
„Ha valaki kér, akkor oké. Addig meg tegyen azt, amit akar. ”
Ez nálam a megfelelni akarásnál jött elő. Ha azzal kapcsolatos, akkor eljutottál félútig. 🙂
Legyél egy kicsit türelmesebb magadhoz, nem kell feltétlen megfelelned annak a képnek, amilyen lenni akarsz, amit elvársz magadtól.
inf3rno
félút …
talált, süllyed,
milyen igaz (most a homlokomra csapok, miközben kiáltom: ÁÁÁÁÁ)
„Minden esetre a legégetőbb kérdésemre a válasz megérkezett:
„Minden esetre a legégetőbb kérdésemre a válasz megérkezett: máglyát rakok, elégetem az utolsó morzsáit is előitéleteimnek: mások ‘hülyék, csak én vagyok normális’.”
Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter! 😀
„Ha valaki kér, akkor oké. Addig meg tegyen azt, amit akar. ”
Ez nálam a megfelelni akarásnál jött elő. Ha azzal kapcsolatos, akkor eljutottál félútig. 🙂
Legyél egy kicsit türelmesebb magadhoz, nem kell feltétlen megfelelned annak a képnek, amilyen lenni akarsz, amit elvársz magadtól.
inf3rno
félút …
talált, süllyed,
milyen igaz (most a homlokomra csapok, miközben kiáltom: ÁÁÁÁÁ)
„Nem lenne jobb a körök lefutása nélkül már eleve igy
„Nem lenne jobb a körök lefutása nélkül már eleve igy kezdeni?”
Nem lehet így kezdeni. A körökön át való témába való belemélyedés mutat rá éppen azokra az aspektusokra, amelyeket elsőre egyáltalán nem vesz észre az ember.
A körök jók és szükségesek
Mondok azért egyet, tudod, hogy nem bántásképpen, ne is úgy vedd!
Mindaddig amíg AKAROD megjavítani a világot, amíg AKAROD megjavítani magadat, mindvégig a görcsös AKARÁS egyre inkább eltávolít a célodtól, és attól a szellemiségtől, amely felé haladni szeretnél.
Az AKARÁS az, ami elválaszt a szellemtől. A szellem nélkül azonban csak a test síkján tudsz mozdulni, de haladási irányod egyre lefelé vezet, bele mélyen az anyagba, mert az egód AKARJA, hogy AKARÁSA legyen, és nem bízza magát arra a szellemi útmutatóra, akivel kapcsolatba lévén, AKARÁSOD feláldozódna, az irányítás átadódna, és nem görcsös mindenáron erőszakba torkollna.
Nem fényezni akarom magam, se az írásaimat, de olvasd el az áldozat cikkemet, a hozzászólásaimat legalább is az utolsó oldalt, hallgasd meg az mp3-at, és hagy a dolgokat maguktól alakulni egy kicsit.
Szerintem.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
miért akarod hogy elolvassa a cikkedet?
miért akarod hogy elolvassa a cikkedet?
Mer annyira tökéletes akar lenni, hogy közben elveszti a
Mer annyira tökéletes akar lenni, hogy közben elveszti a dinamizmusát. Vagyis a rugalmasságát, és görcsösen ragaszkodik mások megjavításához.
Ez volt az inkvizíció alapja is. Egy kicsit fel kell áldozódni, egy kicsit hagyni kell, hogy történjenek dolgok, akkor is a saját erkölcsi mércénk elvárásainak nem felel meg a környezetünk, mert bizony, ha annyira nem felel meg a környezet nekünk, akkor lehet, hogy nem is a környezettel van a probléma, tehát nem kívül keresendő amit meg kell javítani.
Ez az állandó gyakorlatozás, meg önmarcangolás áááá… nem jó. Nem fog sikerülni. Materialista felfogással nem lehet a szellemet helyreállítani, de a test állapota a szellemtől függ.
Magasabbra kell emelkedni, és hagyni a problémákat úgy ahogy vannak. Mert a problémák teremtik meg magát a létezésünket.
Ha minden probléma helyreállna hirtelen, megszűnne az élet.
Ez főleg a hozzászólások között a vége felé, amikor már sikerült a csaholóknak leállni.
Egészen komoly szellemi magaslatokra jutott a beszélgetés. Ott szépen minden le van írva, ami most hiányzik az ő lelkéből.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
„Magasabbra kell emelkedni, és hagyni a problémákat úgy ahogy
„Magasabbra kell emelkedni, és hagyni a problémákat úgy ahogy vannak. Mert a problémák teremtik meg magát a létezésünket.”
Nem, a problémákat mi magunk állítjuk elő…
Persze, mert teremtőkké lettünk alkotva. De nézzük meg a
Persze, mert teremtőkké lettünk alkotva. De nézzük meg a mindenség távlatából.
A probléma az az ok, amiért meg kell nyilvánulni, hogy a problémát helyreállítsuk, majd egy újabb nagyobb problémának feláldozódva, újra jövünk, hogy újra megoldjuk.
Ez a létezés fenntartásának alapja. De a javítást, nem végezhetjük önkényesen, mert tovább növeljük csa a problémákat. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy ezeket a döntéseket átadjuk, egy globálisabb irányítónak. Vagyis az akarásunk iránya, tehát a szabad akarat iránya az Isten kell,hogy legyen, ahogyan a mi atyánkban szépen meg is fogalmazódik: Legyen meg a te akaratod. Tehát a vezérlést átadni Istennek, mert az ember magát nem tudja megjavítani
mert————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<---- Lehet hinni, hogy majd ilyen olyan gyakorlatokkal helyreállítjuk magunkat, de ez nyilván nem fog menni, mert a gyakorlatainkban ugyan az az akaratlagosság jelenik meg, mint amivel a problémát előállítottuk.
Elég sok embert láttam, aki ilyen-olyan módszerrel, de
Elég sok embert láttam, aki ilyen-olyan módszerrel, de „megjavította” önmagát, és most kiválóan viszi a dolgait, jól érzi magát ebben a világban. Ez az, ami fontos…
Bodza
Aki nem hiszi, járjon utána :DDDDDD
Nyilván, akinek elegendő, hogy fizikai síkon jól érezze magát,
Nyilván, akinek elegendő, hogy fizikai síkon jól érezze magát, annak elegendő az önmenedzselés felső fokon című könyv is, egy jó ötlet, meg egy kis alaptőke és már is teljesül a vágya.
Helyreállította önmagát.
Legalább is fizikai egzisztenciális síkon.
De tudjuk jól, hogy vannak magasabb egzisztenciák, amik jól-létén múlik a test jól-léte.
Valódi jól-léte, és nem utolsósorban a jövője. Nem fizikai jövője, hanem létjövője.
De ahogy olvasom a cikket Anitának lelki vívódásai vannak, azokat pedig nem lehet a matéria módszereivel helyreállítani. Az akarás a matéria módszere… nem fog javulást eredményezni.
Akarati úton lehet irányítani egy vállalkozást, vagy fel lehet építeni egy politikai karriert pl. de ezek a fizikai lét fenntartását szolgálják. A lelki jólléthez lelki módszerek kellenének, de egyetlen módszer az, hogy átadja az ember magát „okos élő áldozatul az Istennek” és a lelki problémákat egy magasabb szemszögből megfigyelve lehet majd megoldani. Innen a mi helyzetünkből nem hiszem.
Az én „módszerem”, hogy próbálom megérteni a világ dolgait, rendszert alkotni mindenből, átláthatóvá lekövethetővé tenni a dolgokat. Anita ahogy látom, inkább cselekedni akar valamit, és ezért görcsösen akar, és akar, és akar, pedig kicsit türelmesebben, és kicsit az akarás feláldozásával, csak a világ megfigyelésével, és nem minden áron való hatásgyakorlási szándékkal, sikerülne neki megnyugodni.
El kell engedni a világot, és belátni, hogy nem vagyok ura annak. És csak magamnak ártok, ha mégis uralni akarom. AKAROM.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Miki
Lelki vivódás?
Nem :DDD
Szembesülés. A kettő nem egy.
Amit Te tapasztaltál: temperamentum. Még nem léptem át. Komolyan benne vagyok. Tüzes vagyok. Na nem mindenben, de nekem is megvannak a mozgató-rugóim. A cselekedetekben nyilvánul meg, a lelki szinten való munkához más jelleg kell. Amit alkalmazok: meditáció.
Tulajdonképpen itt vagyunk egymás tükrei: te sem pörörgsz mindig, hiszen rendszereket állitasz fel, ugyanakkor odacsapsz (Unlucky blog), akaratoskodsz: bevehetetlen bástya vagyok, stb.
Ha magad ismered, tudod, nem mindenben ég ez a tűz. Rólam miért hiszed ezt?
„Csak azt vettem észre, egy emberrel megteszem, helyébe kettő
„Csak azt vettem észre, egy emberrel megteszem, helyébe kettő lépett be. Na mondom, gyorsitsuk a folyamatot (türelem, mi?). Akár életeken át is elszórakozhatom igy, na nem ezt akarom. Sőt a vége az lett, egy ember már újabb dolgot mutatott, hiába csináltam ez elfogadást? Vagy kifogytak az Égiek z „ember-raktárakból”?”
Ezt te írtad nem én. Mi ez ha nem vívódás?
Olvasd el a cikkedet szerintem még egyszer, és tudatosítsd magadban akkor , hogy mit írtál.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
halló, valaki
van itt egy tolmács???
:DDDD
Miki, rájöttem, Te függő vagy: veszekedjünk, mert akkor érzem, hogy élek függő
Miki
Ha szabályt állitasz, magad se légy kivétel.
Ezt (is) megfigyeltem nálad. Élesen kihangsúlyozod, kikéred magadnak az elmezést, meg a többi dolgot. Most beleestél a saját csapdádba. :DDDD
Ugyanakkor szemrebbenés nélkül a fejeket kaszabolod az oldalon, miközben azt akarod, fogadjon el mindenki, de kijelented, nem akarsz magadon dolgozni.
Beszélgetéseink alatt is előjött: igen, nem, igen, nem, emlékszel? Aztán még aznap délután, amiket sarkallatosan háritottál, saját érvedként irtál. Jót nevettem :DDD. Mégiscsak ragad rád is valami 😉
A poén az: még mindig inkviziciót emlegetsz. Te élted meg igy, ez a te igazságod. Itt véleményt, sőt tanácsot akartál adni. Most vissza kellene támadnom: inkvizició, meg tükröz, meg még miket is szoktál mondani?
Nem teszem. Több okból:
1. tudom, hogy nem az
2. bosszú, az úgy hülyeség, ahogy van
3. tisztelet ( te részedről, hogy irtál, részemről, hogy irtál)
Négy (baffuf egyre kevesebb billentyűm működik) sokmindent másképp látunk:
"ha minden probléma helyre állna, megszűnne az élet"
ezt az egó mondja. Szerinted nincs élet problémák nélkül?? Nane. Csak azért érzed a késztetést a zűrzavarásra, hogy érez, hogy élsz, mivel, ha nem történne valami, kénytelen lennél végre magaddal lenni, foglalkozni, TAPASZTALNI agyalás helyett, amit már sokszor mondtál, nem akarsz megtenni.
Önmarcangolás: ezt is megbeszéltük. Most komolyan? Szerinted aki önmagán dolgozik, az önmarcangol? Szenved?
Itt a gond: csaholók.
Nincsennek. Sem csaholók, sem hülyék, sem jófejek. TE VAGY. Magad látod bennük. Csak azt a fényt, jót látod meg másban, amit önmagadban is megláttál.
Problémák nem a létezésünket teremtik meg, hanem a tanulandó leckéket.
Nem tudom mennyire olvastál figyelmesen, de nem irtam állandó önvizsgálatot sosem, sőt periódikus a folyamat. Azt hiszem Yamagonak irtam a mi a bűn blogban, ahova szintén irtál nekem.
"Magasabbra kell emelkedni…."
Hm.. fejlődsz Miki ;). Még az előző blogban ezt fejtegettem neked, ott a békaperspektivát kultiváltad :DDD.
Ellentmondások? Mind-mind benned vannak, kavarognak. Sok tartalmat szerintem neked kell tisztáznod. Nagyon jó tanácsokat irtál le nekem cimezve, de szerintem a tudatalattid üzent számodra. Olvasd el (gyorsaság, stb). Fogad meg, nagyon jók. Sok minden rád szakadt, olyan vagy most mint egy kiszáratt szivacs, mely tócsára talált. Nem baj, majd tisztul.
5. egyenlőre (itt a lényeg) más úton járunk, de a cél egybefutt egyszer…
6. még mindig nem érted a harc részt.. majd..
Uff, én szóltam
Jézusanita 😉
Nem. Sajnos nem tudom ezeket elfogadni :)))
Ha azt mondod, hogy
Nem. Sajnos nem tudom ezeket elfogadni :)))
Ha azt mondod, hogy valamit mondtál, én tiltakoztam és aztán sajátomként fogalmaztam meg a gondolatot. Szigorúan ide kell idézni, konkrétan a mondatokat, hol melyik hozzászólás volt, mert így most minimum plágiummal vádoltál meg, egyébként pedig csak lehülyéztél…
Továbbá:
Te adtad ezt a címet a blogodnak: Mit is tegyek?
Ez egy konkrét kérdés, felszólítva az olvasót, hogy mondja el a véleményét, adjon tanácsot. Ha nem ez lenne a címe a blogodnak, nem foglalkoznék szeméyliségelemzéseddel egyáltalán. Nem szokásom.
Nem estem a csapdámba ezáltal. Mivel ez a csapda részemről, nem létezik.
Az akaratlagosságod inkvizícióhoz vezet, a cikked alapján elsősorban önmagadat próbálod „megerőszakolni” A cikk szövege, vívódásaidról, és azok akaratlagos „önmarcangolás” megoldásáról.
Én nem érzelgek, ezért hibásak a meglátásaid, mert te érzelmi úton közelíted azt amit írtam, én viszont egyáltalán nem.
Hermess itt már mondaná, hogy míg én gondolat orientált vagyok addig te kapcsolat orientáltba ágyazódott cselekvés orientált vagy. Nem is tudunk így közös nevezőre jutni.
Én logikusan végig gondolom, és eléd tárom az eredményt amire jutottam. Nincs tükör meg érzelgősség. Nem úgy érzem, hogy neked mi lehet a vívódásod, hanem úgy gondolom.
De játszmázhatunk tovább, megpróbálhatsz, versenyezni velem, fölém kerülni, (ezt csak bizonyos esetekben engedném meg ugyan:DD) de időtöltésnek jó :)))))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Miki :DDD
ááá mindegy.
Beszélgessünk-e még?
Annyira más sikon vagyunk, ebben egyet értek.
Véleményt irtam, ahogy te is, csak végelláthatatlan magyarázkodnom kell. Pont azért, mert másképp látunk.
Mindegy, hogy érzed, vagy gondolod, nincs alá/fölérendeltség.
De én mától feladom. Komolyan. Szerettem volna, ha szót értünk, ahhoz ki kellene mozdulnunk a saját világunkból, elsétálni a "határunkig", ott a másiknak kaput nyitni.
Belátom, hiába nyitom az ajtót, ha nem áll ott senki.
Próbáljuk meg máskor, ha Te is úgy gondolod, majd egyszer. Csak csengess, nyitom a kaput. Addig is, olvassuk egymást, szemlélődjünk. Ismerkedjünk igy egy kicsit. Hátha tisztább lesz a kép. Mindig változunk.
Szeges, Hermess szót ért veled. Majd tanulok a Mesterektől :D. Rám fér, vagy nem :DDDD
Minden esetre jó dolog, ha az ember megtanul mindenkivel kommunikálni, én most ebben kudarcot vallottam. :DDD
Miki, ja
Vádollak? Mit olvasol már megint, ejnye, ejnye.
Plágiummal vádolsz. Ezt írtam pontosan
Kéretik a pontosság
Plágiummal vádolsz. Ezt írtam pontosan
Kéretik a pontosság kedvéért a szó előfordulásának környezetét is idézni.
Ha valakinek azt mondják, hogy az én gondolataimat írtad le, az egy konkrét vád. Nem tükör, meg a többi agyrém hülyeség, hanem vád. Mégpedig leegyszerűsítve lopás vádja.
Ha nagyon ki akarom hegyezni, azzal vádolsz, hogy elloptam a gondolataidat.
Én bizony a te írásodat olvasom. Ejnye bejnye….
A lopás vádja az egy súlyos vád. Ha nem bizonyítod, akkor hamis tehát koholt vád. Ezt a valóságban jogi kategória. Ki lehetne fejteni egészen részletesen, de nem ez a célom.
Csak vizsgáld meg a szavaidat, mielőtt a beküldés gombra kattintasz.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
„én most ebben kudarcot vallottam. :DDD”
Látod? Megint
„én most ebben kudarcot vallottam. :DDD”
Látod? Megint önmarcangolsz.
Lehet, hogy nem szereted ezt a szót. Hibáztatod magad. hibákat keresel, és aki keres talál is.
De kommunikáljunk persze. Csak én nem tudok mit kezdeni a túlzott és mindent érzelmi alapra helyezéssel.
Nyilván vannak érzelmeim, de nem meghatározó.
A szavakra úgy látszik nem figyel annyira aki nem tulajdonít akkora jelentőséget, de egészen más hatásokat vél felfedezni, aki azokban él.
Igen. Nagyon komoly dolog ez a személyiség háromszög, amit Hermess tanít. Tudatosítanom kell magamban jobban, hogy ha nem a gondolatok emberével kommunikálok, akkor ne legyenek elvárásaim ilyen téren.
A lehülyézést nem azért írom, mert ez engem érzelmileg befolyásol, hanem mert, hitelrontásként hat. Ugyan is nagyon sokan olvassák ezt a blogot, és bizony, fontos, hogy hogyan vélekednek az emberről. Mennyire hitelesek a szavai amit leír.
Nem érzelgősség. Tudom, hogy nem hülyéztél le. Semmi gond ezzel. Inkább csak felhívom ezzel a figyelmedet, hogy a szavaid összehatása, ezt a következtetést eredményezik. Leírva legalább is. Nyilván egy személyes kontaktus egészen másképpen zajlana, de ennek a netes kommunikációnak is megvannak a maga szabályai, és hatásai.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Befejezhetnétek!
Befejezhetnétek!
Be is fogjuk fejezni, amint pont kerül az i-re.
Félbe maradt
Be is fogjuk fejezni, amint pont kerül az i-re.
Félbe maradt folyamat csak feszültséget halmoz fel az emberben, te ezt még nálunk is jobban tudod.
Ki kell futnia a dolognak, el kell dőlnie, eredményre kell jutni.
Persze mondhatod, hogy jó de privibe, csakhogy nyilvános vitát nyilvánosan kell lezárni is.
Hiszen a közönség, akit ha nem is látunk, de részese a vitának. Nekik is látni kell, az eredményt.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Sanyi
Két kos a hidon, ez történt, bocsi
Mi hajt..?
Aranyosak vagytok, és azon gondolkodom éppen, mi is a motorja a folyamatos vitakényszernek?
A Lélek, vagy…?
Szeges
na mi szegül a hidon egymás ellen?
MEGZAKKANTATOK???
Gyönyörű tervekkel ébredtem.
Tovább álmodtam
MEGZAKKANTATOK???
Gyönyörű tervekkel ébredtem.
Tovább álmodtam a tegnap esti témát,és utána is néztem.
Rohanok,hogy megosztom,írok valami szépet és hasznosat.
Én hülye ,beleolvasok az új hozzászólásokba,és egyből meddővé is váltam.
Magatokkal szúrtatok ki,nemcsak azért amit itt magatokkal/ is / csináltok,hanem azért
mert elestetek valami széptől és nagytól,amit most itt kasztráltatok,mert már nincs kedvem megírni.
Évi
Őszintén?
Én teljesen. Átmentem tiszta teljes Egóba. 😀
Anita drága
nekem az egóval semmi bajom!
az indulatok ,ösztönök
Anita drága
nekem az egóval semmi bajom!
az indulatok ,ösztönök hömpölygése,ami zavar
nem is zavar,csak rosszul esik,nem értem…
egyébként semmi más
Ha az ember felvesz egy kesztyűt,
csak olyanét vegye,akit ismer,
különben értelmetlen vagdalkozás,egymás melletti elbeszélés
és mindig csak a szerencsétlen egóig láttok el
mintha az egy tőlünk külön álló dolog lenne,és rá lehetne fogni mindent.
itt akármikor vita kerekedett,azonnal jött a hatalmas felismerés:
Egó,egó…
pedig oldalakat lehetett volna írni,hogy mi is zajlott,mert mindig egy tanulmány volt,sok résztvevővel
és egy ilyen elemzésből nagyon sokat lehetett volna tanulni
Önismeretet
de rögtön rövidre lett zárva a zseniális felismeréssel,ego,ego,
és minden alkalommal el lettünk vágva a tanulás lehetőségétől.
Hát ennyit az egózásról.
Ilyen az, ha valaki bekattanik az ezo témától, mindketten
Ilyen az, ha valaki bekattanik az ezo témától, mindketten toljátok egymásra a válogatott ezos átkokat. Ugye mindig a másikban van a hiba, és ti vagytok a tökéletesek, akiknek tanítani kell az olyan alacsonyabb rendű élőlényeket, mint a másik. 😀 😀
Vicces így kívülről látni. Lassan össze is házasodhatnátok, ott lehet folytatni az ilyet egy életen át. 😀
Azért még is írd meg inkább, legalább értelmes dologról
Azért még is írd meg inkább, legalább értelmes dologról folytatódik a diskurzus.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Hát most nem tudom.
Utána néztem annak a tegnapi dolognak,és
Hát most nem tudom.
Utána néztem annak a tegnapi dolognak,és Hamvasnál,meg jacobB BÖhménél csodálatos magyarázatokat találtam.
Tényleg magasrendűt.
És abban az emelkedett állapotban voltam,és jövök boldogan,hogy megosztom,és
BUUUUMMMMM-…
először is:
lezuhantam, lehúztatok!-ez van
másodszor meg innentől ez a dolog nem ide való
majd ,ha újra eléri a fórumozás azt a magaslatot,akkor ott lesz a helye…
Évi
na, az én hülyeségem ne ragadjon át rááád is
Én egy dolgot nem értek /ez most nem teljesen személy szerint
Én egy dolgot nem értek /ez most nem teljesen személy szerint csak neked szól/
szóval végig kéne olvasni az oldalt,mert értékes gondolatok sora, de elvész!
mert ülök a gép előtt,és meg kell kapaszkodnom a székbe,mert valami passzát szél és tornádó jön az oldalról ,és lefúj a székről ,olyan ereje van…
az indulatok,ösztönök
és elvész a gondolat!
Két o-koska…? :)))
Két o-koska…? :)))
két o-koska egócska felmászott a fára..
lálállááá
két o-koska egócska felmászott a fára..
lálállááá
Na én elvonulok,
Egy vegetariánus szalonnázásra, addig
Na én elvonulok,
Egy vegetariánus szalonnázásra, addig találjatok ki valami okosat.
És tudjuk, hogy semmi nincs ok nélkül, és cél nélkül.
Lám egy jó kis játszma, újabb jó kérdést generált, amin már tovább lehet lépni értelmes diskurzussal.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ez jó kérdés. Szólj ha megvan a válasz!
Az élet élésének a
Ez jó kérdés. Szólj ha megvan a válasz!
Az élet élésének a fontossága. Fenntartani önmagadat.
Ide kerültünk, ebbe a testbe, feladattal. Meg kell védeni a testet, az egót is bizony, illetve az egó védi a testet. Az egó földhözragadtsága, biztosítja, hogy azt a pályát betudja futni az ember azt a pályát amiért ide került.
Nem kell azt az egót annyira elnyomni, mert nélküle egy rakás zombi lennénk, teljesen értelmetlen létezés mellett. Nem is létezhetnénk.
Nem az a baj az egóval, hogy működni akar, dehogy. Baj akkor van, ha teljesen átakarja venni az uralmat.
De a szándék, hogy azt teljesen elnyomjuk, ostobaság szerintem. Majd felszívódik, ha elhúzunk ebből a létsíkból, addig az a szerepe, hogy megvédjen minket. Megvédjen egymástól.
Ismered a mondást ugye, hogy azt a lovat ütik, amelyik húz!
Így van ez, amelyik törekszik az együttműködésre, amelyik megadja magát, meghajol állandóan, abba fognak legnagyobbat rúgni. Egyszerűen azért, mert hagyja magát. Annyira sárba tiporják az emberek egymást, hogyha van valaki aki önmagát akaratlagosan áldozattá teszi, meg is ölik a végén.
Szellemi fejlődése az embernek, ebben a testben lehetséges, nem teheted meg, hogy nem törődsz vele.
Ezek a játszmák erről szólnak.
Ha együttműködési szándékot látok, semmi gond, de ha azt látom, hogy valaki hatalmat akar gyakorolni felettem, azt minden erőmmel megakadályozni fogom.
A játszmák tehát hatalomgyakorlásért mennek.
A hatalomgyakorlás, normális esetben, nem egyéb, mint preventív önvédelem. Tehát, ha tudom, hogy én vagyok az erősebb, megtehetem, hogy nyugodt vagyok, de ehhez a másiknak is tudnia kell, hogy belássa, és ne próbálkozzon. Ha próbálkozik újabb játszmában kell legyőznöm.
Egyes szám első személyben írok, de ez mindenkire vonatkozik.
Tárjuk fel Huszti Sanyi játszmáját, itt most élő példának, aki beleavatkozik egy vitába / Befejezhetnétek már / tekintélygyakorlással, és aztán nyit egy blogot a témának. Mi történt? Átvette a hatalmat.
Mi fejet hajtunk, mert tiszteljük, és ez az ő oldala. De attól ez még nála is játszma volt.
Mutass valakit aki nem játszmázik az élők közül!
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Mert mi a baj az érzelmi megközelítéssel? Egy próbát megérne
Mert mi a baj az érzelmi megközelítéssel? Egy próbát megérne Neked is!:)
Nekem sikerült egy hosszú, fájdalmas történetet helyre raknom mind magamban, mind az édesapámban. Miért is tartott ez ilyen sokáig? Mert a legkézenfekvőbb dolgot hagytam ki belőle, ami mindannyiunkban ott van, kifogyhatatlanul és ez a valami: A SZERETET. Mert én is mindent „agyból” akartam megoldani. Csakhogy az nem működik…
Bodza
Semmi baja nincs vele, csak alacsonyabbrendűnek érzi a gondolatai magasztosságától. Hierarchia állt össze erről az elméjében. Ennyi
„Nem lenne jobb a körök lefutása nélkül már eleve igy
„Nem lenne jobb a körök lefutása nélkül már eleve igy kezdeni?”
Nem lehet így kezdeni. A körökön át való témába való belemélyedés mutat rá éppen azokra az aspektusokra, amelyeket elsőre egyáltalán nem vesz észre az ember.
A körök jók és szükségesek
Mondok azért egyet, tudod, hogy nem bántásképpen, ne is úgy vedd!
Mindaddig amíg AKAROD megjavítani a világot, amíg AKAROD megjavítani magadat, mindvégig a görcsös AKARÁS egyre inkább eltávolít a célodtól, és attól a szellemiségtől, amely felé haladni szeretnél.
Az AKARÁS az, ami elválaszt a szellemtől. A szellem nélkül azonban csak a test síkján tudsz mozdulni, de haladási irányod egyre lefelé vezet, bele mélyen az anyagba, mert az egód AKARJA, hogy AKARÁSA legyen, és nem bízza magát arra a szellemi útmutatóra, akivel kapcsolatba lévén, AKARÁSOD feláldozódna, az irányítás átadódna, és nem görcsös mindenáron erőszakba torkollna.
Nem fényezni akarom magam, se az írásaimat, de olvasd el az áldozat cikkemet, a hozzászólásaimat legalább is az utolsó oldalt, hallgasd meg az mp3-at, és hagy a dolgokat maguktól alakulni egy kicsit.
Szerintem.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
miért akarod hogy elolvassa a cikkedet?
miért akarod hogy elolvassa a cikkedet?
Mer annyira tökéletes akar lenni, hogy közben elveszti a
Mer annyira tökéletes akar lenni, hogy közben elveszti a dinamizmusát. Vagyis a rugalmasságát, és görcsösen ragaszkodik mások megjavításához.
Ez volt az inkvizíció alapja is. Egy kicsit fel kell áldozódni, egy kicsit hagyni kell, hogy történjenek dolgok, akkor is a saját erkölcsi mércénk elvárásainak nem felel meg a környezetünk, mert bizony, ha annyira nem felel meg a környezet nekünk, akkor lehet, hogy nem is a környezettel van a probléma, tehát nem kívül keresendő amit meg kell javítani.
Ez az állandó gyakorlatozás, meg önmarcangolás áááá… nem jó. Nem fog sikerülni. Materialista felfogással nem lehet a szellemet helyreállítani, de a test állapota a szellemtől függ.
Magasabbra kell emelkedni, és hagyni a problémákat úgy ahogy vannak. Mert a problémák teremtik meg magát a létezésünket.
Ha minden probléma helyreállna hirtelen, megszűnne az élet.
Ez főleg a hozzászólások között a vége felé, amikor már sikerült a csaholóknak leállni.
Egészen komoly szellemi magaslatokra jutott a beszélgetés. Ott szépen minden le van írva, ami most hiányzik az ő lelkéből.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
„Magasabbra kell emelkedni, és hagyni a problémákat úgy ahogy
„Magasabbra kell emelkedni, és hagyni a problémákat úgy ahogy vannak. Mert a problémák teremtik meg magát a létezésünket.”
Nem, a problémákat mi magunk állítjuk elő…
Persze, mert teremtőkké lettünk alkotva. De nézzük meg a
Persze, mert teremtőkké lettünk alkotva. De nézzük meg a mindenség távlatából.
A probléma az az ok, amiért meg kell nyilvánulni, hogy a problémát helyreállítsuk, majd egy újabb nagyobb problémának feláldozódva, újra jövünk, hogy újra megoldjuk.
Ez a létezés fenntartásának alapja. De a javítást, nem végezhetjük önkényesen, mert tovább növeljük csa a problémákat. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy ezeket a döntéseket átadjuk, egy globálisabb irányítónak. Vagyis az akarásunk iránya, tehát a szabad akarat iránya az Isten kell,hogy legyen, ahogyan a mi atyánkban szépen meg is fogalmazódik: Legyen meg a te akaratod. Tehát a vezérlést átadni Istennek, mert az ember magát nem tudja megjavítani
mert————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<---- Lehet hinni, hogy majd ilyen olyan gyakorlatokkal helyreállítjuk magunkat, de ez nyilván nem fog menni, mert a gyakorlatainkban ugyan az az akaratlagosság jelenik meg, mint amivel a problémát előállítottuk.
Elég sok embert láttam, aki ilyen-olyan módszerrel, de
Elég sok embert láttam, aki ilyen-olyan módszerrel, de „megjavította” önmagát, és most kiválóan viszi a dolgait, jól érzi magát ebben a világban. Ez az, ami fontos…
Bodza
Aki nem hiszi, járjon utána :DDDDDD
Nyilván, akinek elegendő, hogy fizikai síkon jól érezze magát,
Nyilván, akinek elegendő, hogy fizikai síkon jól érezze magát, annak elegendő az önmenedzselés felső fokon című könyv is, egy jó ötlet, meg egy kis alaptőke és már is teljesül a vágya.
Helyreállította önmagát.
Legalább is fizikai egzisztenciális síkon.
De tudjuk jól, hogy vannak magasabb egzisztenciák, amik jól-létén múlik a test jól-léte.
Valódi jól-léte, és nem utolsósorban a jövője. Nem fizikai jövője, hanem létjövője.
De ahogy olvasom a cikket Anitának lelki vívódásai vannak, azokat pedig nem lehet a matéria módszereivel helyreállítani. Az akarás a matéria módszere… nem fog javulást eredményezni.
Akarati úton lehet irányítani egy vállalkozást, vagy fel lehet építeni egy politikai karriert pl. de ezek a fizikai lét fenntartását szolgálják. A lelki jólléthez lelki módszerek kellenének, de egyetlen módszer az, hogy átadja az ember magát „okos élő áldozatul az Istennek” és a lelki problémákat egy magasabb szemszögből megfigyelve lehet majd megoldani. Innen a mi helyzetünkből nem hiszem.
Az én „módszerem”, hogy próbálom megérteni a világ dolgait, rendszert alkotni mindenből, átláthatóvá lekövethetővé tenni a dolgokat. Anita ahogy látom, inkább cselekedni akar valamit, és ezért görcsösen akar, és akar, és akar, pedig kicsit türelmesebben, és kicsit az akarás feláldozásával, csak a világ megfigyelésével, és nem minden áron való hatásgyakorlási szándékkal, sikerülne neki megnyugodni.
El kell engedni a világot, és belátni, hogy nem vagyok ura annak. És csak magamnak ártok, ha mégis uralni akarom. AKAROM.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Miki
Lelki vivódás?
Nem :DDD
Szembesülés. A kettő nem egy.
Amit Te tapasztaltál: temperamentum. Még nem léptem át. Komolyan benne vagyok. Tüzes vagyok. Na nem mindenben, de nekem is megvannak a mozgató-rugóim. A cselekedetekben nyilvánul meg, a lelki szinten való munkához más jelleg kell. Amit alkalmazok: meditáció.
Tulajdonképpen itt vagyunk egymás tükrei: te sem pörörgsz mindig, hiszen rendszereket állitasz fel, ugyanakkor odacsapsz (Unlucky blog), akaratoskodsz: bevehetetlen bástya vagyok, stb.
Ha magad ismered, tudod, nem mindenben ég ez a tűz. Rólam miért hiszed ezt?
„Csak azt vettem észre, egy emberrel megteszem, helyébe kettő
„Csak azt vettem észre, egy emberrel megteszem, helyébe kettő lépett be. Na mondom, gyorsitsuk a folyamatot (türelem, mi?). Akár életeken át is elszórakozhatom igy, na nem ezt akarom. Sőt a vége az lett, egy ember már újabb dolgot mutatott, hiába csináltam ez elfogadást? Vagy kifogytak az Égiek z „ember-raktárakból”?”
Ezt te írtad nem én. Mi ez ha nem vívódás?
Olvasd el a cikkedet szerintem még egyszer, és tudatosítsd magadban akkor , hogy mit írtál.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
halló, valaki
van itt egy tolmács???
:DDDD
Miki, rájöttem, Te függő vagy: veszekedjünk, mert akkor érzem, hogy élek függő
Miki
Ha szabályt állitasz, magad se légy kivétel.
Ezt (is) megfigyeltem nálad. Élesen kihangsúlyozod, kikéred magadnak az elmezést, meg a többi dolgot. Most beleestél a saját csapdádba. :DDDD
Ugyanakkor szemrebbenés nélkül a fejeket kaszabolod az oldalon, miközben azt akarod, fogadjon el mindenki, de kijelented, nem akarsz magadon dolgozni.
Beszélgetéseink alatt is előjött: igen, nem, igen, nem, emlékszel? Aztán még aznap délután, amiket sarkallatosan háritottál, saját érvedként irtál. Jót nevettem :DDD. Mégiscsak ragad rád is valami 😉
A poén az: még mindig inkviziciót emlegetsz. Te élted meg igy, ez a te igazságod. Itt véleményt, sőt tanácsot akartál adni. Most vissza kellene támadnom: inkvizició, meg tükröz, meg még miket is szoktál mondani?
Nem teszem. Több okból:
1. tudom, hogy nem az
2. bosszú, az úgy hülyeség, ahogy van
3. tisztelet ( te részedről, hogy irtál, részemről, hogy irtál)
Négy (baffuf egyre kevesebb billentyűm működik) sokmindent másképp látunk:
"ha minden probléma helyre állna, megszűnne az élet"
ezt az egó mondja. Szerinted nincs élet problémák nélkül?? Nane. Csak azért érzed a késztetést a zűrzavarásra, hogy érez, hogy élsz, mivel, ha nem történne valami, kénytelen lennél végre magaddal lenni, foglalkozni, TAPASZTALNI agyalás helyett, amit már sokszor mondtál, nem akarsz megtenni.
Önmarcangolás: ezt is megbeszéltük. Most komolyan? Szerinted aki önmagán dolgozik, az önmarcangol? Szenved?
Itt a gond: csaholók.
Nincsennek. Sem csaholók, sem hülyék, sem jófejek. TE VAGY. Magad látod bennük. Csak azt a fényt, jót látod meg másban, amit önmagadban is megláttál.
Problémák nem a létezésünket teremtik meg, hanem a tanulandó leckéket.
Nem tudom mennyire olvastál figyelmesen, de nem irtam állandó önvizsgálatot sosem, sőt periódikus a folyamat. Azt hiszem Yamagonak irtam a mi a bűn blogban, ahova szintén irtál nekem.
"Magasabbra kell emelkedni…."
Hm.. fejlődsz Miki ;). Még az előző blogban ezt fejtegettem neked, ott a békaperspektivát kultiváltad :DDD.
Ellentmondások? Mind-mind benned vannak, kavarognak. Sok tartalmat szerintem neked kell tisztáznod. Nagyon jó tanácsokat irtál le nekem cimezve, de szerintem a tudatalattid üzent számodra. Olvasd el (gyorsaság, stb). Fogad meg, nagyon jók. Sok minden rád szakadt, olyan vagy most mint egy kiszáratt szivacs, mely tócsára talált. Nem baj, majd tisztul.
5. egyenlőre (itt a lényeg) más úton járunk, de a cél egybefutt egyszer…
6. még mindig nem érted a harc részt.. majd..
Uff, én szóltam
Jézusanita 😉
Nem. Sajnos nem tudom ezeket elfogadni :)))
Ha azt mondod, hogy
Nem. Sajnos nem tudom ezeket elfogadni :)))
Ha azt mondod, hogy valamit mondtál, én tiltakoztam és aztán sajátomként fogalmaztam meg a gondolatot. Szigorúan ide kell idézni, konkrétan a mondatokat, hol melyik hozzászólás volt, mert így most minimum plágiummal vádoltál meg, egyébként pedig csak lehülyéztél…
Továbbá:
Te adtad ezt a címet a blogodnak: Mit is tegyek?
Ez egy konkrét kérdés, felszólítva az olvasót, hogy mondja el a véleményét, adjon tanácsot. Ha nem ez lenne a címe a blogodnak, nem foglalkoznék szeméyliségelemzéseddel egyáltalán. Nem szokásom.
Nem estem a csapdámba ezáltal. Mivel ez a csapda részemről, nem létezik.
Az akaratlagosságod inkvizícióhoz vezet, a cikked alapján elsősorban önmagadat próbálod „megerőszakolni” A cikk szövege, vívódásaidról, és azok akaratlagos „önmarcangolás” megoldásáról.
Én nem érzelgek, ezért hibásak a meglátásaid, mert te érzelmi úton közelíted azt amit írtam, én viszont egyáltalán nem.
Hermess itt már mondaná, hogy míg én gondolat orientált vagyok addig te kapcsolat orientáltba ágyazódott cselekvés orientált vagy. Nem is tudunk így közös nevezőre jutni.
Én logikusan végig gondolom, és eléd tárom az eredményt amire jutottam. Nincs tükör meg érzelgősség. Nem úgy érzem, hogy neked mi lehet a vívódásod, hanem úgy gondolom.
De játszmázhatunk tovább, megpróbálhatsz, versenyezni velem, fölém kerülni, (ezt csak bizonyos esetekben engedném meg ugyan:DD) de időtöltésnek jó :)))))
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Miki :DDD
ááá mindegy.
Beszélgessünk-e még?
Annyira más sikon vagyunk, ebben egyet értek.
Véleményt irtam, ahogy te is, csak végelláthatatlan magyarázkodnom kell. Pont azért, mert másképp látunk.
Mindegy, hogy érzed, vagy gondolod, nincs alá/fölérendeltség.
De én mától feladom. Komolyan. Szerettem volna, ha szót értünk, ahhoz ki kellene mozdulnunk a saját világunkból, elsétálni a "határunkig", ott a másiknak kaput nyitni.
Belátom, hiába nyitom az ajtót, ha nem áll ott senki.
Próbáljuk meg máskor, ha Te is úgy gondolod, majd egyszer. Csak csengess, nyitom a kaput. Addig is, olvassuk egymást, szemlélődjünk. Ismerkedjünk igy egy kicsit. Hátha tisztább lesz a kép. Mindig változunk.
Szeges, Hermess szót ért veled. Majd tanulok a Mesterektől :D. Rám fér, vagy nem :DDDD
Minden esetre jó dolog, ha az ember megtanul mindenkivel kommunikálni, én most ebben kudarcot vallottam. :DDD
Miki, ja
Vádollak? Mit olvasol már megint, ejnye, ejnye.
Plágiummal vádolsz. Ezt írtam pontosan
Kéretik a pontosság
Plágiummal vádolsz. Ezt írtam pontosan
Kéretik a pontosság kedvéért a szó előfordulásának környezetét is idézni.
Ha valakinek azt mondják, hogy az én gondolataimat írtad le, az egy konkrét vád. Nem tükör, meg a többi agyrém hülyeség, hanem vád. Mégpedig leegyszerűsítve lopás vádja.
Ha nagyon ki akarom hegyezni, azzal vádolsz, hogy elloptam a gondolataidat.
Én bizony a te írásodat olvasom. Ejnye bejnye….
A lopás vádja az egy súlyos vád. Ha nem bizonyítod, akkor hamis tehát koholt vád. Ezt a valóságban jogi kategória. Ki lehetne fejteni egészen részletesen, de nem ez a célom.
Csak vizsgáld meg a szavaidat, mielőtt a beküldés gombra kattintasz.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
„én most ebben kudarcot vallottam. :DDD”
Látod? Megint
„én most ebben kudarcot vallottam. :DDD”
Látod? Megint önmarcangolsz.
Lehet, hogy nem szereted ezt a szót. Hibáztatod magad. hibákat keresel, és aki keres talál is.
De kommunikáljunk persze. Csak én nem tudok mit kezdeni a túlzott és mindent érzelmi alapra helyezéssel.
Nyilván vannak érzelmeim, de nem meghatározó.
A szavakra úgy látszik nem figyel annyira aki nem tulajdonít akkora jelentőséget, de egészen más hatásokat vél felfedezni, aki azokban él.
Igen. Nagyon komoly dolog ez a személyiség háromszög, amit Hermess tanít. Tudatosítanom kell magamban jobban, hogy ha nem a gondolatok emberével kommunikálok, akkor ne legyenek elvárásaim ilyen téren.
A lehülyézést nem azért írom, mert ez engem érzelmileg befolyásol, hanem mert, hitelrontásként hat. Ugyan is nagyon sokan olvassák ezt a blogot, és bizony, fontos, hogy hogyan vélekednek az emberről. Mennyire hitelesek a szavai amit leír.
Nem érzelgősség. Tudom, hogy nem hülyéztél le. Semmi gond ezzel. Inkább csak felhívom ezzel a figyelmedet, hogy a szavaid összehatása, ezt a következtetést eredményezik. Leírva legalább is. Nyilván egy személyes kontaktus egészen másképpen zajlana, de ennek a netes kommunikációnak is megvannak a maga szabályai, és hatásai.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Befejezhetnétek!
Befejezhetnétek!
Be is fogjuk fejezni, amint pont kerül az i-re.
Félbe maradt
Be is fogjuk fejezni, amint pont kerül az i-re.
Félbe maradt folyamat csak feszültséget halmoz fel az emberben, te ezt még nálunk is jobban tudod.
Ki kell futnia a dolognak, el kell dőlnie, eredményre kell jutni.
Persze mondhatod, hogy jó de privibe, csakhogy nyilvános vitát nyilvánosan kell lezárni is.
Hiszen a közönség, akit ha nem is látunk, de részese a vitának. Nekik is látni kell, az eredményt.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Sanyi
Két kos a hidon, ez történt, bocsi
Mi hajt..?
Aranyosak vagytok, és azon gondolkodom éppen, mi is a motorja a folyamatos vitakényszernek?
A Lélek, vagy…?
Szeges
na mi szegül a hidon egymás ellen?
MEGZAKKANTATOK???
Gyönyörű tervekkel ébredtem.
Tovább álmodtam
MEGZAKKANTATOK???
Gyönyörű tervekkel ébredtem.
Tovább álmodtam a tegnap esti témát,és utána is néztem.
Rohanok,hogy megosztom,írok valami szépet és hasznosat.
Én hülye ,beleolvasok az új hozzászólásokba,és egyből meddővé is váltam.
Magatokkal szúrtatok ki,nemcsak azért amit itt magatokkal/ is / csináltok,hanem azért
mert elestetek valami széptől és nagytól,amit most itt kasztráltatok,mert már nincs kedvem megírni.
Évi
Őszintén?
Én teljesen. Átmentem tiszta teljes Egóba. 😀
Anita drága
nekem az egóval semmi bajom!
az indulatok ,ösztönök
Anita drága
nekem az egóval semmi bajom!
az indulatok ,ösztönök hömpölygése,ami zavar
nem is zavar,csak rosszul esik,nem értem…
egyébként semmi más
Ha az ember felvesz egy kesztyűt,
csak olyanét vegye,akit ismer,
különben értelmetlen vagdalkozás,egymás melletti elbeszélés
és mindig csak a szerencsétlen egóig láttok el
mintha az egy tőlünk külön álló dolog lenne,és rá lehetne fogni mindent.
itt akármikor vita kerekedett,azonnal jött a hatalmas felismerés:
Egó,egó…
pedig oldalakat lehetett volna írni,hogy mi is zajlott,mert mindig egy tanulmány volt,sok résztvevővel
és egy ilyen elemzésből nagyon sokat lehetett volna tanulni
Önismeretet
de rögtön rövidre lett zárva a zseniális felismeréssel,ego,ego,
és minden alkalommal el lettünk vágva a tanulás lehetőségétől.
Hát ennyit az egózásról.
Ilyen az, ha valaki bekattanik az ezo témától, mindketten
Ilyen az, ha valaki bekattanik az ezo témától, mindketten toljátok egymásra a válogatott ezos átkokat. Ugye mindig a másikban van a hiba, és ti vagytok a tökéletesek, akiknek tanítani kell az olyan alacsonyabb rendű élőlényeket, mint a másik. 😀 😀
Vicces így kívülről látni. Lassan össze is házasodhatnátok, ott lehet folytatni az ilyet egy életen át. 😀
Azért még is írd meg inkább, legalább értelmes dologról
Azért még is írd meg inkább, legalább értelmes dologról folytatódik a diskurzus.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Hát most nem tudom.
Utána néztem annak a tegnapi dolognak,és
Hát most nem tudom.
Utána néztem annak a tegnapi dolognak,és Hamvasnál,meg jacobB BÖhménél csodálatos magyarázatokat találtam.
Tényleg magasrendűt.
És abban az emelkedett állapotban voltam,és jövök boldogan,hogy megosztom,és
BUUUUMMMMM-…
először is:
lezuhantam, lehúztatok!-ez van
másodszor meg innentől ez a dolog nem ide való
majd ,ha újra eléri a fórumozás azt a magaslatot,akkor ott lesz a helye…
Évi
na, az én hülyeségem ne ragadjon át rááád is
Én egy dolgot nem értek /ez most nem teljesen személy szerint
Én egy dolgot nem értek /ez most nem teljesen személy szerint csak neked szól/
szóval végig kéne olvasni az oldalt,mert értékes gondolatok sora, de elvész!
mert ülök a gép előtt,és meg kell kapaszkodnom a székbe,mert valami passzát szél és tornádó jön az oldalról ,és lefúj a székről ,olyan ereje van…
az indulatok,ösztönök
és elvész a gondolat!
Két o-koska…? :)))
Két o-koska…? :)))
két o-koska egócska felmászott a fára..
lálállááá
két o-koska egócska felmászott a fára..
lálállááá
Na én elvonulok,
Egy vegetariánus szalonnázásra, addig
Na én elvonulok,
Egy vegetariánus szalonnázásra, addig találjatok ki valami okosat.
És tudjuk, hogy semmi nincs ok nélkül, és cél nélkül.
Lám egy jó kis játszma, újabb jó kérdést generált, amin már tovább lehet lépni értelmes diskurzussal.
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ez jó kérdés. Szólj ha megvan a válasz!
Az élet élésének a
Ez jó kérdés. Szólj ha megvan a válasz!
Az élet élésének a fontossága. Fenntartani önmagadat.
Ide kerültünk, ebbe a testbe, feladattal. Meg kell védeni a testet, az egót is bizony, illetve az egó védi a testet. Az egó földhözragadtsága, biztosítja, hogy azt a pályát betudja futni az ember azt a pályát amiért ide került.
Nem kell azt az egót annyira elnyomni, mert nélküle egy rakás zombi lennénk, teljesen értelmetlen létezés mellett. Nem is létezhetnénk.
Nem az a baj az egóval, hogy működni akar, dehogy. Baj akkor van, ha teljesen átakarja venni az uralmat.
De a szándék, hogy azt teljesen elnyomjuk, ostobaság szerintem. Majd felszívódik, ha elhúzunk ebből a létsíkból, addig az a szerepe, hogy megvédjen minket. Megvédjen egymástól.
Ismered a mondást ugye, hogy azt a lovat ütik, amelyik húz!
Így van ez, amelyik törekszik az együttműködésre, amelyik megadja magát, meghajol állandóan, abba fognak legnagyobbat rúgni. Egyszerűen azért, mert hagyja magát. Annyira sárba tiporják az emberek egymást, hogyha van valaki aki önmagát akaratlagosan áldozattá teszi, meg is ölik a végén.
Szellemi fejlődése az embernek, ebben a testben lehetséges, nem teheted meg, hogy nem törődsz vele.
Ezek a játszmák erről szólnak.
Ha együttműködési szándékot látok, semmi gond, de ha azt látom, hogy valaki hatalmat akar gyakorolni felettem, azt minden erőmmel megakadályozni fogom.
A játszmák tehát hatalomgyakorlásért mennek.
A hatalomgyakorlás, normális esetben, nem egyéb, mint preventív önvédelem. Tehát, ha tudom, hogy én vagyok az erősebb, megtehetem, hogy nyugodt vagyok, de ehhez a másiknak is tudnia kell, hogy belássa, és ne próbálkozzon. Ha próbálkozik újabb játszmában kell legyőznöm.
Egyes szám első személyben írok, de ez mindenkire vonatkozik.
Tárjuk fel Huszti Sanyi játszmáját, itt most élő példának, aki beleavatkozik egy vitába / Befejezhetnétek már / tekintélygyakorlással, és aztán nyit egy blogot a témának. Mi történt? Átvette a hatalmat.
Mi fejet hajtunk, mert tiszteljük, és ez az ő oldala. De attól ez még nála is játszma volt.
Mutass valakit aki nem játszmázik az élők közül!
————————————————————————————————————–
—->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Mert mi a baj az érzelmi megközelítéssel? Egy próbát megérne
Mert mi a baj az érzelmi megközelítéssel? Egy próbát megérne Neked is!:)
Nekem sikerült egy hosszú, fájdalmas történetet helyre raknom mind magamban, mind az édesapámban. Miért is tartott ez ilyen sokáig? Mert a legkézenfekvőbb dolgot hagytam ki belőle, ami mindannyiunkban ott van, kifogyhatatlanul és ez a valami: A SZERETET. Mert én is mindent „agyból” akartam megoldani. Csakhogy az nem működik…
Bodza
Semmi baja nincs vele, csak alacsonyabbrendűnek érzi a gondolatai magasztosságától. Hierarchia állt össze erről az elméjében. Ennyi
Anitának
Szia Anita!
Elfogadás – nagyon sokat írtál róla, több aspektusból megközelítve. Fogalmam nem volt róla, hogyan működik, egészen a mostani Pünkösdig. Próbálgattam én már mindenhogy, de eddig nem ment.
Tudod, leírtam, hogy édesapám szocotthonba került, de sokszor kihozzuk. Most is így volt. Kb. 30 éve nem kaptam tőle semmit. Most, amikor Pünkösdre kihozta a párom, belépett az ajtón, osztotta a puszikat a gyerekeknek, aztán odajött hozzám : „Kislányom, ezt neked hoztam.” Egy Biblia volt. Megöleltem, megölelt. Jó szorosan. Olyan mély szeretet érzetem irányából és olyan mély szeretet éreztem iránta, amit utoljára talán 6 évesen, amikor az ölébe ültetett és mesélt a világról…Szerettem volna sírni közben, de a gyerekek miatt nem tettem. Ott akkor, abban a pillanatban elfogadtam mindent. Leírhatatlanul jó érzés volt és a mai napig az. Szeret-szeretem-minden rendben!:)
Pár nap múlva fogtam a telefonomat, lementem sétálni, és közben felhívtam anyámat. Elmeséltem neki, most nem gúnyolódott, határozottan örült az egésznek. Megkértem, szánjon rám egy napot, jöjjön el hozzám, beszéljük meg a dolgainkat őszintén. Nem keresett kifogásokat, a jövő héten jön. Az nem ilyen „hirtelen csak megtörtént” esemény lesz – de mindketten nagyon várjuk.
Egy hatalmas KÖSZÖNÖMÖT küldök Neked a bejegyzéseidért, a csendes, rávezető módszerért – nagyon sokat tanultam belőle! 🙂
Bodza
Semmit ne köszönj, én csak kőműveskedem magamon :D.
Tudod mit? Inkább még, még még még………….még ilyen történeteket (is) irj erre az oldalra :DDDDD
puszi, ölellek nagyon 😀
Szerettem volna sírni közben, de a gyerekek miatt nem tettem
Megfogott ez a mondatod: "Szerettem volna sírni közben, de a gyerekek miatt nem tettem."
Nem voltam ott, így nem tudhatom miért döntöttél így, de nem lenne jobb hagyni látni, hogy olykor sírunk is az életben?
Gondolom, ha nevetsz, azt kimutatod a gyermekeidnek?!
Igazad van Sanyi, akkor kellett volna sírnom, és ha megijednek é
Igazad van Sanyi, akkor kellett volna sírnom, és ha megijednek és megkérdezik, „miért sírsz, anya?” válaszolhattam volna : „mert boldog vagyok”. Ez is egy lecke, nem csak akkor sírhatunk, ha valami bánt, ha valami fáj…De ez a vonat már elment…
Anitának
Szia Anita!
Elfogadás – nagyon sokat írtál róla, több aspektusból megközelítve. Fogalmam nem volt róla, hogyan működik, egészen a mostani Pünkösdig. Próbálgattam én már mindenhogy, de eddig nem ment.
Tudod, leírtam, hogy édesapám szocotthonba került, de sokszor kihozzuk. Most is így volt. Kb. 30 éve nem kaptam tőle semmit. Most, amikor Pünkösdre kihozta a párom, belépett az ajtón, osztotta a puszikat a gyerekeknek, aztán odajött hozzám : „Kislányom, ezt neked hoztam.” Egy Biblia volt. Megöleltem, megölelt. Jó szorosan. Olyan mély szeretet érzetem irányából és olyan mély szeretet éreztem iránta, amit utoljára talán 6 évesen, amikor az ölébe ültetett és mesélt a világról…Szerettem volna sírni közben, de a gyerekek miatt nem tettem. Ott akkor, abban a pillanatban elfogadtam mindent. Leírhatatlanul jó érzés volt és a mai napig az. Szeret-szeretem-minden rendben!:)
Pár nap múlva fogtam a telefonomat, lementem sétálni, és közben felhívtam anyámat. Elmeséltem neki, most nem gúnyolódott, határozottan örült az egésznek. Megkértem, szánjon rám egy napot, jöjjön el hozzám, beszéljük meg a dolgainkat őszintén. Nem keresett kifogásokat, a jövő héten jön. Az nem ilyen „hirtelen csak megtörtént” esemény lesz – de mindketten nagyon várjuk.
Egy hatalmas KÖSZÖNÖMÖT küldök Neked a bejegyzéseidért, a csendes, rávezető módszerért – nagyon sokat tanultam belőle! 🙂
Bodza
Semmit ne köszönj, én csak kőműveskedem magamon :D.
Tudod mit? Inkább még, még még még………….még ilyen történeteket (is) irj erre az oldalra :DDDDD
puszi, ölellek nagyon 😀
Szerettem volna sírni közben, de a gyerekek miatt nem tettem
Megfogott ez a mondatod: "Szerettem volna sírni közben, de a gyerekek miatt nem tettem."
Nem voltam ott, így nem tudhatom miért döntöttél így, de nem lenne jobb hagyni látni, hogy olykor sírunk is az életben?
Gondolom, ha nevetsz, azt kimutatod a gyermekeidnek?!
Igazad van Sanyi, akkor kellett volna sírnom, és ha megijednek é
Igazad van Sanyi, akkor kellett volna sírnom, és ha megijednek és megkérdezik, „miért sírsz, anya?” válaszolhattam volna : „mert boldog vagyok”. Ez is egy lecke, nem csak akkor sírhatunk, ha valami bánt, ha valami fáj…De ez a vonat már elment…
Szerintem jó úton jársz
Kedves Anita!
Blog írásodból megítélve, szerintem jó úton jársz. Igyekszel elfogadni másokat, magadat, figyelsz a jelekre, azokat beazonosítod és azt is feldolgozod.
Pontosan így kell /érdemes csinálni, így nem értem, hogy miért vagy türelmetlen, mit nem értesz, vagy miért indítottad ezt a blogot?
A lelki munkának idő és mélység kell. Mivel minden nap gyakorolsz, így rászánod az időt. A mélységet pedig az fogja megadni, ahogy a rengeteg elfogadástól, tudatosítástól sorra lehántod a hagymahéjakat magadról, és így haladsz egyre mélyebbre Önmagadban.
Talán csak egy tanáccsal tudnék élni a gyakorlásod felé, mégpedig ha bevennéd ezt a kérdéstípust is: Mi az, amit nem merek/ félek észrevenni?
Szerintem jó úton jársz
Kedves Anita!
Blog írásodból megítélve, szerintem jó úton jársz. Igyekszel elfogadni másokat, magadat, figyelsz a jelekre, azokat beazonosítod és azt is feldolgozod.
Pontosan így kell /érdemes csinálni, így nem értem, hogy miért vagy türelmetlen, mit nem értesz, vagy miért indítottad ezt a blogot?
A lelki munkának idő és mélység kell. Mivel minden nap gyakorolsz, így rászánod az időt. A mélységet pedig az fogja megadni, ahogy a rengeteg elfogadástól, tudatosítástól sorra lehántod a hagymahéjakat magadról, és így haladsz egyre mélyebbre Önmagadban.
Talán csak egy tanáccsal tudnék élni a gyakorlásod felé, mégpedig ha bevennéd ezt a kérdéstípust is: Mi az, amit nem merek/ félek észrevenni?
Szeges
Meglááttam a titkod 😉
Amire én itt még csak rájöttem, Te ezt gyakorlod (éled).
eeezaaaz
kösziii
Szeretlek…
😉
Szeges
Meglááttam a titkod 😉
Amire én itt még csak rájöttem, Te ezt gyakorlod (éled).
eeezaaaz
kösziii
Szeretlek…
😉