Ugrás a tartalomhoz

Tudom én?

Annyira rám ragadt most és megült engem ez a keserédes hangulat, hogy fel elevenítette bennem az érzést, amikor….

Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég
A könny csordul,
s eléd borul.
Felhőre száll
de mégsem áll.
Mikor égbe ér,
már mondaná,
de senki nincs
ki hallaná.
Így könnye most
a földre hull
mennydörgő záporul.
A szó, a tett
hiába már.
Zápor verte kismadár.
A szél ahogy zúg,
mintha fülembe súg:
Tudom még fáj,
de múlik már.
Ahogy voltunk még
boldogok rég….
mondd leszünk e még?

10 hozzászólás a(z) “Tudom én?” bejegyzéshez

  1. már épp írni akartam, hogy kérek még verset 🙂
    már épp írni akartam, hogy kérek még verset 🙂

    (ebből az érzésből nekem is van egy füzetnyi… csak meg kéne találni hova rejtettem…)

  2. már épp írni akartam, hogy kérek még verset 🙂
    már épp írni akartam, hogy kérek még verset 🙂

    (ebből az érzésből nekem is van egy füzetnyi… csak meg kéne találni hova rejtettem…)