A nincstelenségi lecke kiváltható-e a hála kifejlesztésével, vagy a hála kifejlesztése a következő lépés a nincstelenségi lecke után?
Magamat figyeltem meg: mikor a hála kifejlesztésén gyakorlatoztam, automatikusan helyrejöttek a dolgok.
Aztán belevágtam a nincstelenség megélésébe, gondoltam, behozom a lemaradásom. Mi lett az eredmény? Hihetetlen kiadási számlák, jóval lecsappant fizetéssel.
Két dolog lehet a háttérben: még nem oldottam meg, vagy újra bevonzottam a régi mintát, új kört futok megint.
A lényeg, már ott elrontottam, ahogy a sorrend felállt bennem, először kellett volna magával a nincstelenséggel foglalkoznom, majd, ha annak teljesen a végét bejártam, belevágni a hála kifejlesztésébe.
Vagy lehet, hogy csak elég lett volna magával a hálával foglalkoznom?
Hogy látjátok ezt?
Kedves Buddhanita!
Megragadta a figyelmemet a következő mondatod
Kedves Buddhanita!
Megragadta a figyelmemet a következő mondatod: „A nincstelenségi lecke kiváltható-e a hála kifejlesztésével…” Jól értem, hogy azért voltál hálás, hogy elkerüld a nincstelenséget? Nem azért, mert…?
Ildikó
Nem.
Hálás, csak a dolgok létezéséért voltam, annak, hogy
Nem.
Hálás, csak a dolgok létezéséért voltam, annak, hogy vagyok, hogy vannak dolgok az életemben. A nincstelenség akkor még eszembe sem jutott.
Csak a Hála leckét abbahagytam, tesómnak lettek hirtelen anyagi zűrjei, amit nekem kell helyretennem, és ebből következett az aggódás, hogy hogy lesz, mint lesz, és szerintem mivel a tudatom erre fókuszált, így az életembe is felmerült maga a nincstelenség.
Itt a kérdés az bennem, hogyha az aggódás (érzelem) nélkül segítettem volna az ügyet rendezni, akkor is szembenéztem volna-e a nincstelenséggel, vagy ha a hála gyakorlatot sem hagyom abba, hanem ezzel oldottam volna meg az ügyet, akkor fellépett volna-e egyáltalán ez a probléma (nincstelnségi lecke).
Nem tudom most ezt egyszerűbben levezetni. Bocsi
Kedves Buddhanita!
Megragadta a figyelmemet a következő mondatod
Kedves Buddhanita!
Megragadta a figyelmemet a következő mondatod: „A nincstelenségi lecke kiváltható-e a hála kifejlesztésével…” Jól értem, hogy azért voltál hálás, hogy elkerüld a nincstelenséget? Nem azért, mert…?
Ildikó
Nem.
Hálás, csak a dolgok létezéséért voltam, annak, hogy
Nem.
Hálás, csak a dolgok létezéséért voltam, annak, hogy vagyok, hogy vannak dolgok az életemben. A nincstelenség akkor még eszembe sem jutott.
Csak a Hála leckét abbahagytam, tesómnak lettek hirtelen anyagi zűrjei, amit nekem kell helyretennem, és ebből következett az aggódás, hogy hogy lesz, mint lesz, és szerintem mivel a tudatom erre fókuszált, így az életembe is felmerült maga a nincstelenség.
Itt a kérdés az bennem, hogyha az aggódás (érzelem) nélkül segítettem volna az ügyet rendezni, akkor is szembenéztem volna-e a nincstelenséggel, vagy ha a hála gyakorlatot sem hagyom abba, hanem ezzel oldottam volna meg az ügyet, akkor fellépett volna-e egyáltalán ez a probléma (nincstelnségi lecke).
Nem tudom most ezt egyszerűbben levezetni. Bocsi
azt nem próbáltad, hogy mi van akkor, ha nem a nincstelenséggel,
azt nem próbáltad, hogy mi van akkor, ha nem a nincstelenséggel, hanem a bőség megélésével foglalkozol? akkor vajon ellenkező a hatás is? vagy mindenáron a nincstelenséghez ragaszkodsz?
Ahogy én tapasztaltam a bőség bevonzása csak akkor műkszik, ha
Ahogy én tapasztaltam a bőség bevonzása csak akkor műkszik, ha nincs meg a félelem bennünk, hogy jaj mi lesz velünk, ha ez nem megy. Így utólag ezen már nem tudok kísérletezni, de jó gondolat, lehet, hogy itt rontottam el, látnom kellett volna a pozitív kimenetelét a dolognak?
Bár olyan személy vette ki az albérletet, aki rendkívül manipulatív, hazudott végig (több, mint 6 hónapja), így már nem tudtam pozitívan hozzáállni. Bár a poén, tesóm nagyot tanulhatott volna a vonzás törvényéről, de még ma sem látja, miért ő jött hozzá lakni.
Arra jó volt, hogy a játszmázásról itt tanultakat tudtam alkalmazni gyakorlatban is, nem mentem bele, ki tudtam magam vonni ebből a részből.
Így utólag azt bánnom, nem dobtam fel blogtémának hamarabb a dolgot, és nem okoskottunk ki itt, közösen a lehető legjobb megoldást.
Nem tudom, nem szoktam vonzogatni. Én inkább a félelemcsírákat
Nem tudom, nem szoktam vonzogatni. Én inkább a félelemcsírákat gyomlálgatom. Hogy érzelmek nélkül tudjak ránézni egy csekkre, hiába fogalmam sincs miből lesz kifizetve (úgyis alakul majd valahogy). Vagy hogy úgy adjak, tudván, hogy ugyanaz, vagy a többszöröse úgyis vissza száll hozzám amikor éppen kell.
Hogyan gyomlálgatsz?
Hogyan gyomlálgatsz? Nagyon érdekelne! Félelemcsírák – ez nagyon jól hangzik, mert ez még nem félelem…Miről lehet őket felismerni?
Köszönöm, ha válaszolsz!
Nincs konkrét módszerem rá, csak gondolatban, ahogy fent írtam.
Nincs konkrét módszerem rá, csak gondolatban, ahogy fent írtam. Hogy miről lehet felismerni? Figyelj befelé, vagy ha legközelebb pl. kinyitod a postaládád és találsz benne egy számlalevelet, figyeld meg (szívcsakra környékén) mi játszódik le benned.
Vagy, – de ahogy látom végülis ezt már Te is felfedezted – ha bárhol egy döntési helyzet elé kerülsz és mondjuk két választásod van, figyeld meg melyik az az út, amelyiktől egy picit tartasz. És válaszd azt! 🙂
azt nem próbáltad, hogy mi van akkor, ha nem a nincstelenséggel,
azt nem próbáltad, hogy mi van akkor, ha nem a nincstelenséggel, hanem a bőség megélésével foglalkozol? akkor vajon ellenkező a hatás is? vagy mindenáron a nincstelenséghez ragaszkodsz?
Ahogy én tapasztaltam a bőség bevonzása csak akkor műkszik, ha
Ahogy én tapasztaltam a bőség bevonzása csak akkor műkszik, ha nincs meg a félelem bennünk, hogy jaj mi lesz velünk, ha ez nem megy. Így utólag ezen már nem tudok kísérletezni, de jó gondolat, lehet, hogy itt rontottam el, látnom kellett volna a pozitív kimenetelét a dolognak?
Bár olyan személy vette ki az albérletet, aki rendkívül manipulatív, hazudott végig (több, mint 6 hónapja), így már nem tudtam pozitívan hozzáállni. Bár a poén, tesóm nagyot tanulhatott volna a vonzás törvényéről, de még ma sem látja, miért ő jött hozzá lakni.
Arra jó volt, hogy a játszmázásról itt tanultakat tudtam alkalmazni gyakorlatban is, nem mentem bele, ki tudtam magam vonni ebből a részből.
Így utólag azt bánnom, nem dobtam fel blogtémának hamarabb a dolgot, és nem okoskottunk ki itt, közösen a lehető legjobb megoldást.
Nem tudom, nem szoktam vonzogatni. Én inkább a félelemcsírákat
Nem tudom, nem szoktam vonzogatni. Én inkább a félelemcsírákat gyomlálgatom. Hogy érzelmek nélkül tudjak ránézni egy csekkre, hiába fogalmam sincs miből lesz kifizetve (úgyis alakul majd valahogy). Vagy hogy úgy adjak, tudván, hogy ugyanaz, vagy a többszöröse úgyis vissza száll hozzám amikor éppen kell.
Hogyan gyomlálgatsz?
Hogyan gyomlálgatsz? Nagyon érdekelne! Félelemcsírák – ez nagyon jól hangzik, mert ez még nem félelem…Miről lehet őket felismerni?
Köszönöm, ha válaszolsz!
Nincs konkrét módszerem rá, csak gondolatban, ahogy fent írtam.
Nincs konkrét módszerem rá, csak gondolatban, ahogy fent írtam. Hogy miről lehet felismerni? Figyelj befelé, vagy ha legközelebb pl. kinyitod a postaládád és találsz benne egy számlalevelet, figyeld meg (szívcsakra környékén) mi játszódik le benned.
Vagy, – de ahogy látom végülis ezt már Te is felfedezted – ha bárhol egy döntési helyzet elé kerülsz és mondjuk két választásod van, figyeld meg melyik az az út, amelyiktől egy picit tartasz. És válaszd azt! 🙂
Szia Anita!Már megint én…;)
Ezen már én is gondolkoztam,és a következökre jutottam:
Szóval amikor megszületünk nincs semmink.Aztán kapunk ezt azt amit a magunkénak tudhatunk
Èn konkrétan emlékszem mennyire ragaszkodtam a babámhoz.:)
Most más javak tünnek fontosnak….
De!Itt a földön csak szerepet játszunk,és amik körülvesznek bennünket nem más mint csupán kellékek!
Rájöttem hogy mindíg megkapom a szükséges ,,kellékeket” a fizikai világban,és nem biztos hogy éppen azokat amiket én magam elterveztem.Még az is lehet hogy olyasmit is megkapok amiröl álmodni sem mertem!
De ha nem megyek a tömeg után,és elengedem azt a tévképzetet hogy mennyi idösen mit kellene elérnem,akkor mindíg elégedett lehetek.
Puszi!Erika
u.i:De van egy hasonló blog,a címe: semmi.
ez idáig világos, nem ez foglalkoztat most, hanem maga a tanulás
ez idáig világos, nem ez foglalkoztat most, hanem maga a tanulási folyamat 🙂
ami még eszembe jutott most a medis élményemre visszagondolva,
ami még eszembe jutott most a medis élményemre visszagondolva, mikor láttam, nekem kell megoldanom a helyzetet, mert nekem „adták a kezembe” a megoldást: figyelem fókusza a nyugalomba, és középpontomat megtalálva cselekedni.
Szóval: tesóm vonzotta be őket is, meg a helyzetet is, mégis, ki tudja hanyadjára a család oldja meg helyette.
Tehát kimarad belőle a tesóm tanuló feladata, vagy ez valami családi karma?
Vagy meddig tudja az ember, mikor kell neki belenyúlni a másik dolgába úgy, hogy azzal ne „vegye át” mások karmáját, és így bár segíteni akart, de nehezebb feladatba löki a másik felet a tettével?
hahahaha, most esik le: már megint agyalok, hideg intelligenciáv
hahahaha, most esik le: már megint agyalok, hideg intelligenciával akarok megoldani dolgokat, kinyomozni, ahelyett, hogy a középpontomban fókuszálnék a figyelmemmel!!!!!
Hát ez nem igaz 😀
Szia Anita!
Sokáig voltam így a tesómmal…Aztán elengedtem a kezét. Megtanulta a leckét, kezdi magát összeszedni! Tudom, hogy keményen hangzik, de az az ő élete, problémája, magának teremtette, és bizony ezekhez a dolgokhoz is fel kell nőni egyszer! Ő most épp ezt teszi. Mi lesz vele, ha egyszercsak nem lesz már segítő kéz? Eleinte még bántott a dolog, de látom, hogy jól tettem, mert azóta nem kér…Megoldja, munkával, becsületesen.
Én pedig sokáig azt tartottam, ha nincs semmim, nincs mit elveszítenem. Egy ideig működött, de aztán hirtelen nagycsaládos lettem. A többit ismered egy másik blogból. Már nem parázok, pedig még számolgattam is, és nem félek az első – valószínűleg – mínuszos évtől. Jövőre, mire minden beáll, már jó lesz! És ezért hálás vagyok. Nagyon hálás! Végre van munkám, olyan munkám, amire mindig is vágytam! Ráadásul a főnököm is én vagyok – minden rajtam múlik. Nem tettem magasra a mércét, nem akarok sokat. Én csak annyit akarok, amennyi elég. Egy fillérrel sem többet!
Szia Anita!Már megint én…;)
Ezen már én is gondolkoztam,és a következökre jutottam:
Szóval amikor megszületünk nincs semmink.Aztán kapunk ezt azt amit a magunkénak tudhatunk
Èn konkrétan emlékszem mennyire ragaszkodtam a babámhoz.:)
Most más javak tünnek fontosnak….
De!Itt a földön csak szerepet játszunk,és amik körülvesznek bennünket nem más mint csupán kellékek!
Rájöttem hogy mindíg megkapom a szükséges ,,kellékeket” a fizikai világban,és nem biztos hogy éppen azokat amiket én magam elterveztem.Még az is lehet hogy olyasmit is megkapok amiröl álmodni sem mertem!
De ha nem megyek a tömeg után,és elengedem azt a tévképzetet hogy mennyi idösen mit kellene elérnem,akkor mindíg elégedett lehetek.
Puszi!Erika
u.i:De van egy hasonló blog,a címe: semmi.
ez idáig világos, nem ez foglalkoztat most, hanem maga a tanulás
ez idáig világos, nem ez foglalkoztat most, hanem maga a tanulási folyamat 🙂
ami még eszembe jutott most a medis élményemre visszagondolva,
ami még eszembe jutott most a medis élményemre visszagondolva, mikor láttam, nekem kell megoldanom a helyzetet, mert nekem „adták a kezembe” a megoldást: figyelem fókusza a nyugalomba, és középpontomat megtalálva cselekedni.
Szóval: tesóm vonzotta be őket is, meg a helyzetet is, mégis, ki tudja hanyadjára a család oldja meg helyette.
Tehát kimarad belőle a tesóm tanuló feladata, vagy ez valami családi karma?
Vagy meddig tudja az ember, mikor kell neki belenyúlni a másik dolgába úgy, hogy azzal ne „vegye át” mások karmáját, és így bár segíteni akart, de nehezebb feladatba löki a másik felet a tettével?
hahahaha, most esik le: már megint agyalok, hideg intelligenciáv
hahahaha, most esik le: már megint agyalok, hideg intelligenciával akarok megoldani dolgokat, kinyomozni, ahelyett, hogy a középpontomban fókuszálnék a figyelmemmel!!!!!
Hát ez nem igaz 😀
Szia Anita!
Sokáig voltam így a tesómmal…Aztán elengedtem a kezét. Megtanulta a leckét, kezdi magát összeszedni! Tudom, hogy keményen hangzik, de az az ő élete, problémája, magának teremtette, és bizony ezekhez a dolgokhoz is fel kell nőni egyszer! Ő most épp ezt teszi. Mi lesz vele, ha egyszercsak nem lesz már segítő kéz? Eleinte még bántott a dolog, de látom, hogy jól tettem, mert azóta nem kér…Megoldja, munkával, becsületesen.
Én pedig sokáig azt tartottam, ha nincs semmim, nincs mit elveszítenem. Egy ideig működött, de aztán hirtelen nagycsaládos lettem. A többit ismered egy másik blogból. Már nem parázok, pedig még számolgattam is, és nem félek az első – valószínűleg – mínuszos évtől. Jövőre, mire minden beáll, már jó lesz! És ezért hálás vagyok. Nagyon hálás! Végre van munkám, olyan munkám, amire mindig is vágytam! Ráadásul a főnököm is én vagyok – minden rajtam múlik. Nem tettem magasra a mércét, nem akarok sokat. Én csak annyit akarok, amennyi elég. Egy fillérrel sem többet!
Hálás vagyok Istenem, hogy VAGY nekem
Rájöttem erre a mizériára. Most már világos minden, összeállt.
Mai napom: kesergek, hogy megyek haza, nincs pénzem, hogy lesz ez, meg az, nincs pénzem. Fejem lehajtom, nézem a földet, jön a jól ismert szorongás.
Jön egy emlék, Mama sokat verselte:
"Nem szánt vet az égi madár
mégis eltartja a határ,
én sem szántok, se nem vetek
mégis megélek köztetetk"
Mosoly jött az arcomra. Éreztem, Mama itt van velem, szeret.
Jött az ötlet, az autóm indexe nem jó, de egy próbát megér: láss csodát, működik. Van benne benzin, el tudok menni Anyuékhoz.
Aztán jöttek új emlékek: mikor bajban voltam, mindig jött valami segtség, mindig jól alakult. Autóbaleset, házvásárlás, stb.
Maga az életem a tan. Minek aggódom? Minek szorongok? Minek imdákozom: bőségben, gazdagságban tarts engem, kérve kérlek Istenem.
Nem láttam meg a csodát: mindig gondomat viselte egy életen (életeken) át. Mindig vigyázot, bőségben tartott engem. ENGEM. Meg mindenkit.
Mitől függ, szegény vagy gazdag vagyok-e? Viszonyitás kérdése: tudom-e értékelni a már meglévőt? Észreveszem-e sok vágyam, csak újabb csapda az anyagba? Sok kacat felhalmozása? Mikor mondom, ELÉG?
Hát most mondom: ELÉG. Köszönöm, hogy mindent megadsz, hogy bőségben tartasz. Köszönöm, hogy vigyázol rám. Hogy SZERETSZ. Megnylok feléd, és bőséged felé. Minden itt van a szemem előtt, csak LÁT-nom kell.
Bőség, gazdagság, boldogság, szeretet, már eleve adott.
Meghajolok a tantás előtt, meghajolok előtted Istenem.
Köszönöm, és hálával tölt el, hogy VAGY (nekem).
ami elválasztot a bőségtől:
önértékelésem: nem érdemlem
ami elválasztot a bőségtől:
önértékelésem: nem érdemlem meg a bőséget. Önostorozásom: önmarcangolás a pénz bűnös (anyai minta), keserves előteremteni, de jó lenne ez meg az, de hát nincsen- önsajnálatom, jaj, én szegény elesett.
Valamint hiába volt már meg valamim, nem tudtam értékelni: mennyit küzdöttem érte, mennyi minden kellene?
Nem volt meg a pillanat: öröm, hogy végre megkaptam, amim van. Kergettem tovább új-újabb dolgok felé.
Aki a kicsit nem becsüli…
Istenem, milyen egyszerű az egész.
Gyerekbölcsesség
“A szegénység és a gazdagság közt nagy különbség van. A szegényeknek nincs semmijük, a gazdagok pedig azt hiszik, hogy nincsen semmijük.”
Ingrid, 9 éves
Hálás vagyok Istenem, hogy VAGY nekem
Rájöttem erre a mizériára. Most már világos minden, összeállt.
Mai napom: kesergek, hogy megyek haza, nincs pénzem, hogy lesz ez, meg az, nincs pénzem. Fejem lehajtom, nézem a földet, jön a jól ismert szorongás.
Jön egy emlék, Mama sokat verselte:
"Nem szánt vet az égi madár
mégis eltartja a határ,
én sem szántok, se nem vetek
mégis megélek köztetetk"
Mosoly jött az arcomra. Éreztem, Mama itt van velem, szeret.
Jött az ötlet, az autóm indexe nem jó, de egy próbát megér: láss csodát, működik. Van benne benzin, el tudok menni Anyuékhoz.
Aztán jöttek új emlékek: mikor bajban voltam, mindig jött valami segtség, mindig jól alakult. Autóbaleset, házvásárlás, stb.
Maga az életem a tan. Minek aggódom? Minek szorongok? Minek imdákozom: bőségben, gazdagságban tarts engem, kérve kérlek Istenem.
Nem láttam meg a csodát: mindig gondomat viselte egy életen (életeken) át. Mindig vigyázot, bőségben tartott engem. ENGEM. Meg mindenkit.
Mitől függ, szegény vagy gazdag vagyok-e? Viszonyitás kérdése: tudom-e értékelni a már meglévőt? Észreveszem-e sok vágyam, csak újabb csapda az anyagba? Sok kacat felhalmozása? Mikor mondom, ELÉG?
Hát most mondom: ELÉG. Köszönöm, hogy mindent megadsz, hogy bőségben tartasz. Köszönöm, hogy vigyázol rám. Hogy SZERETSZ. Megnylok feléd, és bőséged felé. Minden itt van a szemem előtt, csak LÁT-nom kell.
Bőség, gazdagság, boldogság, szeretet, már eleve adott.
Meghajolok a tantás előtt, meghajolok előtted Istenem.
Köszönöm, és hálával tölt el, hogy VAGY (nekem).
ami elválasztot a bőségtől:
önértékelésem: nem érdemlem
ami elválasztot a bőségtől:
önértékelésem: nem érdemlem meg a bőséget. Önostorozásom: önmarcangolás a pénz bűnös (anyai minta), keserves előteremteni, de jó lenne ez meg az, de hát nincsen- önsajnálatom, jaj, én szegény elesett.
Valamint hiába volt már meg valamim, nem tudtam értékelni: mennyit küzdöttem érte, mennyi minden kellene?
Nem volt meg a pillanat: öröm, hogy végre megkaptam, amim van. Kergettem tovább új-újabb dolgok felé.
Aki a kicsit nem becsüli…
Istenem, milyen egyszerű az egész.
Gyerekbölcsesség
“A szegénység és a gazdagság közt nagy különbség van. A szegényeknek nincs semmijük, a gazdagok pedig azt hiszik, hogy nincsen semmijük.”
Ingrid, 9 éves
türelem..
hova a rohanás?
türelem..
hova a rohanás?
nincstelenség lecke: bármim lehet, bármim elveszthetem: a lelkem
nincstelenség lecke: bármim lehet, bármim elveszthetem: a lelkem, ÖRÖK, HALHATATLAN. Bármi is történik: VAGYOK.
türelem..
hova a rohanás?
türelem..
hova a rohanás?
nincstelenség lecke: bármim lehet, bármim elveszthetem: a lelkem
nincstelenség lecke: bármim lehet, bármim elveszthetem: a lelkem, ÖRÖK, HALHATATLAN. Bármi is történik: VAGYOK.
Bőség, jólét
Ma -egymástól független forrásból- olvastam két gondolatot, ami ebben talán hasznos lehet.
1./ „Csórónak lenni, átmeneti állapot.
Szegénynek lenni állandósult elmeállapot.
A pénzhez való viszonyod olyan,mint bármilyen kapcsolatod.
Vagy vonzod, vagy taszítod.
A jólét titka a belső jólét…”
2./ Kovács-Magyar András csontkovács szavai: „Hiszem, a tehetséges ember tehetőssé, a gaz pedig gazdaggá válhat. Ha valaki egészséges vágyakozással szemlél, az magát is inspirálja.”
Legyen ma is szép napotok:-)
Bőség, jólét
Ma -egymástól független forrásból- olvastam két gondolatot, ami ebben talán hasznos lehet.
1./ „Csórónak lenni, átmeneti állapot.
Szegénynek lenni állandósult elmeállapot.
A pénzhez való viszonyod olyan,mint bármilyen kapcsolatod.
Vagy vonzod, vagy taszítod.
A jólét titka a belső jólét…”
2./ Kovács-Magyar András csontkovács szavai: „Hiszem, a tehetséges ember tehetőssé, a gaz pedig gazdaggá válhat. Ha valaki egészséges vágyakozással szemlél, az magát is inspirálja.”
Legyen ma is szép napotok:-)