Gabi7 teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

Gabi7 teljes hozzászólásai

Hozzászólás	Edit link	Comment Widget
Sírva olvastam a soraidat. Elképesztő, hogy mennyire az én 2011. aug. 05. péntek 12:00 /Betegségek lelki oka/ Sírva olvastam a soraidat. Elképesztő, hogy mennyire az én életemről szólnak. Tudom, hogy össze kell szednem magam és úgymond a sarkamra állnom, mert különben soha nem szabadulok az állandó megfelelni akarástól, a "jókislány" szereptől. Tizenéves korom óta "lázadtam", de visszanézve mindig keretek között, hogy mégis a megfelelési kényszer irányított, tehát soha nem léptem át bizonyos határokat. Egy külső szemlélő mondta nekem egyszer, hogy nem csak rám, de testvéreimre is jellemző az efajta tudat alatti jógyerekvagyok magatartás. A diplomám megszerzése után dolgoztam olyan munkahelyen, ami csak úgy befutott. Maga a munka érzése jó volt, hiszen végre nem otthon ültem. Ennek ellenére a visszás érzés is megvolt, hogy nem ide való vagyok. Pedig őszintén úgy gondolom, hogy ha valaki becsülettel dolgozik mindegy, hogy mit az tisztelendő dolog. Már régebb óta érzem, hogy csak úgy szabadulhatok, ha elköltözök itthonról és a saját lábamra állok, csak persze nehéz ezt meg is valósítani. Most vált teljesen egyértelművé számomra az elengedési problémám, mert nagyon tudok ragaszkodni emberekhez, kapcsolatokhoz, helyzetekhez, érzésekhez, de még tárgyakhoz is. Köszönöm segítő válaszodat, azt hiszem párszor még el fogom olvasni, hogy erőt és kiutat nyerjek ahhoz, hogy a már régóta elnyomott érzéseimre feloldást találjak.
Érdekel 2011. aug. 03. szerda 17:14 /Betegségek lelki oka/ Sziasztok! 24 éves vagyok. Régen azt hittem, a lelki problémáknak azért több idő kell ahhoz, hogy bármilyen fizikai tünetet produkáljanak. A főiskola elvégzéséig semmilyen komolyabb problémám nem volt sem lelkileg, sem testileg. Bár édesanyámmal kamasz korom óta sokat vívódtunk, ez addig nem volt olyan fontos az életemben. A dipoma után jött a sokk. Nem tudtam, és azóta sem tudok elhelyezkedni. Nekem, aki mindig is jó tanuló voltam, és minden kitűzött célt sikerült elérnem ez hatalmas pofon volt, vagyis az is a mai napig. Emellett édesapámat időközben rákkal diagnosztizálták, pár év tünetmentesség után áttétet találtak nála kb fél éve. A párommal távkapcsolatban élünk, ritkán találkozhatunk, sokszor nehéz egyeztetni. A belső és a család általi külső nyomást (főleg anyám részéről)a munkakeresésben egyre nehezebben viselem. Tavaly végbél vérzéssel kerestem fel egy sebészt, aki megállapította, hogy végbél sebem van. Nagyon kedves volt, sokat kérdezett és mondta, hogy ennek gyakori okozója lelki probléma. Akkor kezeltük, el is múlt. Idén tavasszal ismét előjött a vérzés és az egyre erősebb fájdalom. Másik orvos, másik kezelés. A lényeg, hogy azóta is egy-két hetes szünetekkel újra előjön és már nagyon zavaró, hiszen sokszor az ülés is problémás. Sok helyen olvastam, hogy ennek a végső megoldása a műtét, de én megpróbálnám azt elkerülni, hátha a lelki probléma megoldásával a testi bajra is gyógyírt találhatnék. HÁtha, valaki tudna nekem segíteni benne... Üdv:Gabi