Sziasztok!

Nem állom meg, hogy ne szóljak hozzá a témához.

Én egészségügyi okokból kénytelen voltam császárral szülni, fel sem merült, hogy esetleg otthon szüljek. De nem valószínű, hogy komolyan elgondolkoznék a dolgon a következők miatt.

Az otthon szüléssel egyrészt a komplikációk miatt gondok vannak addig, amíg megszületik a baba, másrészt, és amiről senki nem beszél, az otthon született babák nagyon nagy számban kötnek ki a születésüket követően pár nappal a különböző csecsemőosztályokon, nagyrészt a Bethesdában különböző fertőzések miatt és ha a szülést követően nem is, de emiatt mindenképpen kórházban töltenek pár napot a fertőzés súlyosságától és jellegétől függően. Hogy ennek mi az oka? Nagyrészt az, hogy az otthon szülések többsége a fürdőkádban az apuka gombás lába között és egyéb nem igazán higiénikusnak mondott környezetben zajlik le, aminek hamarosan jelentkező fertőzések lesznek a következményei.

A megszületésig pedig nemcsak az élve/halva születés vetődik fel, hanem inkább a gyors beavatkozás híján az oxigénhiányos állapot elhúzódása a csecsemőnél, ami pedig nagyon súlyos fogyatékosságot eredményez ráadásul úgy, hogy többnyire csak későn veszik azt észre a gyereknél, pl. mikor még egy évesen nem forog, ül stb., és akkor más nem sokat tudnak hozni rajta (Dévény Anna Alapítvány és egyéb módszerek még segíthetnek).

Ma már nagyon sok körházban adott a lehetőség arra, hogy akár dúla, akár bármelyik családtag és akár bármilyen "otthonos" környezet vegye körül a szülő nőt.

Amiben maradéktalanul egyetértek, hogy aki mégis szeretne otthon szülni, az megtehesse a lehető legkisebb kockázatvállalással, és ehhez az államnak meg kellene teremtenie a feltételeket. De egyelőre az a legnagyobb probléma, hogy sok településnél befogadó kórház 50 km-es körzetben sem található, nemhogy szabad mentő.