Egy komoly 5 éves kapcsolatot rúgott fel egy másik lányért. Ennek már több mint egy éve. És az egy év alatt is rendszeresen keresett. Volt, mikor talán 1 hónapra eltűnt, hogy abban a kapcsolatban legalább mindent megtegyen, de mindig visszatalált, hogy hiányzok neki.
Most véget vetett a régi kapcsolatának és gondolkozik,h mit is akar. Én megmondtam neki,h döntse el mit érez irántam. Ennek a csiki-csukinak nincs értelme. Én biztos szeretem őt, de félek visszamenni, mert mi van ha pont az volna a lecke, hogy megtanuljak neki nemet mondani, lezárni és továbblépni.Már egyszer felálltam a szakitásból. Nehéz volt és még nem tettem rajta túl magam, amint ez látszik. Még egy szakitást nem akarok.

Kedves Peti,

értem én, hogy hogyan kellene elfelejteni a másikat és továbblépni. Fejben tudni ezt nagyon egyszerű, de ha a szived még mindig Őt akarja és minden arra emlékeztet még több mint egy év távlatából is milyen volt vele, akkor ezt nagyon nehéz. És még nehezebbé teszi a helyzetet,h nem enged el, mert azóta is rendszeresen keres,h hiányzol neki, de komoly lépést nem tesz,h visszakapjon, és Te mindig válaszolsz a hivására, hisz Te még mindig Őt szereted.

Én valahogy mindig azt érzem hogy az a munka, amit csinálok, arra nem vagyok elég jó. 28 évesen a 4. munkahelyemen vagyok, ebből kettőt én hagytam ott önszántambol, egy helyről pedig engem küldtek el létszámleépités miatt plussz mert állitolag nem vagyok preciz. Érzem,hogy ez a munka amit csinálok, valahol nem az én hivatásom, de még nem tudom mi lenne az, és keresem az utam.
A jelenlegi munkahelyemen is előjön az, hogy nem mindig tudok tökéletes munkát kiadni a kezemből, de hát emberek vagyunk, hibázunk, nem? És ekkora nyomás alatt ki tud 100%osan dolgozni?
Napi 10- 12 órát dolgozunk, szinte az egész napunk a munkából áll. A komoly balesetem óta egyre jobban vallom, hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk hogy éljünk.
Nap mint nap felmerül bennem, vajon azért kerülök mindig olyan helyzetbe, mert még nem tanultam meg a leckét (hibátlanul és alázattal dolgozni) vagy pedig mert nem akarom észrevenni, hogy nekem az ilyen teljesitményorientált munka nem való.