arikan teljes hozzászólásai | Önmegvalósítás.hu

arikan teljes hozzászólásai

Hozzászólás Edit link Comment Widget
A tökéletes nem szerethető. (ki akarna az lenni? inkább
2009. nov. 20. péntek 13:55
/Törekszel a tökéletességre?/

A tökéletes nem szerethető.

(ki akarna az lenni? inkább szeressenek hibáimmal együtt)

sziasztok pont mostanában foglalkoztat engem is a kérdés. eddig
2009. nov. 20. péntek 09:38
/Hogyan találjuk meg igazi hivatásunkat?/

sziasztok

pont mostanában foglalkoztat engem is a kérdés.
eddig kb 10 munkahelyem volt már, volt amikor én vállalkoztam, vagy alkalmaztak, mindig kerestem az IGAZIT. Amit szívvel-lélekkel tudok csinálni. Aztán szépen lassan rájöttem. Legalábbis ezt hittem. Elkezdtem masszírozni. Kijártam házhoz, nagyrészt idős emberekhez, imádtam csinálni, és ők is szerettek, tündérek voltak. Aztán jött a gond, begyulladt a bal csuklóm, kb két hónapig nem bírtam hajlítani. Így megint más megélhetés után néztem. Amint jobb lett a kezem, a masszírozás mindig megmaradt mellékesként, most már évek óta. De egy meló sem olyan jó, mint az. Van értelme, tényleg tudok segíteni. Aranyos emberekkel találkozom, nincs főnököm és még sorolhatnám. A gond csak a kezem. Időnként belobban. Nincs összefüggésben a terheléstől. Van amikor pont akkor gyullad be mikor nem csinálok semmit, van mikor pont fordítva. Kiszámíthatatlan.
Mégsem ez az út. Az én utam, hivatásom. Más az, amit meg kell találnom. Csak hogy ne legyen olyan egyszerű :-)))))
Nektek egyszerűbb?

Sziasztok Nagyon jó a téma, és én is szeretném megfogalmazni
2009. nov. 20. péntek 09:28
/Mit sajnálnál, ha most halnál meg?/

Sziasztok

Nagyon jó a téma, és én is szeretném megfogalmazni amit érzek...nem egyszerű.
Tényleg úgy gondolom, hogy évről-évre egyre jobban belemerülünk ebe az élet nevű játékba. Ahogy telnek az évek, egyre jobban érzem itt magam. Nem hiszem, hogy ragaszkodás lenne az élethez, egyszerűen csak élvezet. -(Azt hiszem ezt az érti, aki gyerekként valami büntetésnek élte meg az életet, mert én olyasminek...hogy mit keresek én itt? és mi ez az egész?)

Azt hiszem, hogy ha ma lenne az utolsó nap, bele tudnék nyugodni, mindent el tudnék engedni. Volt már ilyen álmom, amiben meghaltam. Annyira valóságos volt, hogy évek múltán is tisztán emlékszem a részletekre. Ott sem paráztam, hanem elfogadtam.
Ennek ellenére, még érzem, hogy van még feladatom, hogy anya lehessek. Ez a legfontosabb. De ha nem adatik meg, akkor úgy is jó.
De pontosan ez a kérdés szól a hitről.
Ha valaki igazán hisz, akkor el tud engedni mindent. Szerintem. Szerintetek?

(a képem amit feltöltöttem nem jelenik meg... :-( valamit elrontottam?)