Köszöntök Szeretettel Minden Olvasót!

Beleolvasván a legutóbbi bejegyzésekbe. ...

Mi történik a tudattal, a lélekkel, az elmével, ha már mindent, de valóban mindent tud már????
Nem követ el hibákat? nincs fájdalma, haragja, amiből tovább fejlődhet. MI történik, ha már semerre sem lehet tovább fejlődni???

Mindenki boldog szeretne lenni. Minden létező. csak talán nem tudja hogyan? s ha nem tudjuk hogyan csináljuk jól? akkor úgy csináljuk, ahogy tudjuk? S ez rossz????? vagy csak olyan, amilyet a pillanatnyi tudásunkból ismereteinkből cselekedni vagyunk képesek?

A fájdalom generáló életmódról annyi a véleményem, hogy rettentő sokat ad az életünkbe, hogy mit hozunk otthonról.
Aki gyermekként, a kiabálásban, a veszekedésben, verekedésben nő fel, az mit ismer? ismeri a kompromisszumot? ismeri azt: "szeretlek annyira, hogy könnyedén, sérelmek nélkül fejet tudok hajtani az akaratod előtt."
Aki a gyenge egymásba maró szülők között vergődik, az honnan is ismerné, az erőt? "Vagyok olyan erős, Hogy a nehéz, zavaró viselkedésed egyáltalán nem engedem be a saját szép, szent életembe."

Addig jó, míg érnek sérelmek, amíg van mi által, valamiből tanulni.
Köszönöm, hogy vannak feladataim. Köszönöm, hogy sok vágyamon meg kell tanulnom, felülkerekedni.
Köszönöm, hogy megoszthattam a gondolataim Veletek (is)
:-)
Sági Judit Viktória