Az élettársi kapcsolatom után éveken át nem találtam párra. Szép csendben elkezdtem magamat sajnálni, s folyton arra gondoltam, hogy milyen szörnyű az élet, itt állok fiatalaon és teli szenvedéllyel, miközben mindent magamba kell folyatnom, nem tudom átadni senkinek. Aztán visszatért a régi optimizmusom, s elkezdtem a mantrázást alkalmazni a szerelemre is. Nem állítom, hogy hipp-hopp összejött, de sikerült: fél éve boldog párkapcsolatban vagyok, szeretnek és szerethetek. És még egy adalék érdekességképpen: olyan férfivel léptem párkapcsolatba, akit előtte már egy éve ismertem. Őt vonzottam végül be. Igenis hinni kell gondolataink teremtő erejében. Hihetetlennek tűnik, de nekem így tűnt el a csomó a mellemből, így jött össze az új és nagyon klassz állásom, lakásom, s most a párkapcsolatom is.