Önértékelési problémája van, (mint nekem:)) tényleg inkább nem tesz semmit, nehogy rosszul csinálja.

Ahhoz képest, hogy nem vagy szakértő, nagyon rátapintasz a lényegre:) Sokszor bátorítom őt és komoly eredményeket értem el nála, sokal lazább és sokkal nyitottabb mint volt. Nagyon tiszta tükör nekem ő:) Az elején a kapcsolatunknak többször mondtam neki, hogy "engedj kérlek közelebb, olyan mintha egy fal állna közöttünk". Félt nagyon nyitni, sérülni (talán mint én:)), de ez sokat változott, már nem fél tőlem.

Tudatossági szintben is van különbség köztünk, de ami érdekes, hogy ő ösztönből éli azokat a dolgokat amiket nekem tanulnom kellett. Ő érez és nem keres rá magyarázatot, nincsenek miértek, az van ami van. Néha ha kérdezek tőle, valamit, vagy felolvasok valamit Osho-tól, azt nem érti, nem gondolkozik dolgokon.
Még nem fogom tudni elengedni, úgy érzem még van dolgunk egymással. Valahol szeretem őt, csak fejlődnünk kéne, változtatnunk dolgokon és semmi baj nem lenne.

Kedves Kriszti, nekem meg úgy mondták, hogy "nem szép ez a lány, de érdekes":):):)

Gyerek voltam még, de nem felejtettem el. Én is 21 évesen mentem férjhez a "szerelmemhez", akit mint utóbb kiderült talán testvéri szeretettel ha tudtam szeretni. Amikor elköltöztem tőle én is megkaptam, hogy életképtelen vagyok nélküle és úgyis vissza megyek és úgysem fogok megállni a lábamon. Tényleg tükröt tartott elém, ennyire tartottam magam. Sok a hasonlóság az életünkben!:)

A srác akivel vagyok, egy rák/skorpió, nem hiszem, hogy van ember aki mélyebben és intenzívebben tudna szeretni, de én mégis kételkedem. Talán azért szeretném, hogy többet adjon a kapcsolatba, hátha akkor elhiszem hogy szeret, hogy lehet engem szeretni. Nem csak a szeretet adásával van itt baj, hanem a befogadásával is. Talán azért nem ad, mert nem fogadnám el. Nem tudom...

Jajj Buddhanita, "hát igen, anyagiakat adsz, gondoskodsz, kárpótlás mert a szívedet nem tudod adni."

Ez talált! Fájt, de valahol igaz! Szerintem nem nem merek szeretni, hanem nem tudom hogy kell:( Nagyon szeretnék és igen, néha érzem a pillanat csodáját, amikor minden együtt van, érzem az egységet, de néha semmit. Hogyan kell szeretni, hogyan lehet felolvasztani a jeget a szívem körül? Mit csináljak?

Minden szó segítség lehet és érdekes, hogy én is mérleg vagyok (első házas bezárt kos jeggyel:))

Szóval a harc soha nem volt az erős oldalam, és igen, az hogy szeressenek, elfogadjanak sokszor megalkuvásra késztetett. A béke szeretete, a harmónia utáni vágy nagyon erősen van kódolva bennem.

Mégis úgy érzem nem itt a baj, nem a harc, az akarat ami a "problémát" okozza. Valami van itt, amit nem látok, mert nem merem meglátni. Abból gondolom, hogy miközben a válaszotokat olvasom, összeszorul a gyomrom és félek, félek, hogy kimondjátok azt amit nem szeretnék meghallani. Nem tudom, hogy mi az, valami nagyon mélyen van eltemetve, de látni szeretném, akkor is ha fájni fog, akkor is, ha kicsit bele halok!

Kérlek írjatok, segítsetek!