Mindenki cipeli a maga keresztjét...amíg le nem teszi! | Önmegvalósítás.hu

Mindenki cipeli a maga keresztjét...amíg le nem teszi!

2008. április 10. csütörtök, 10:20 | husztisanyi

jezus_cipeli_keresztjet.jpg

Mindenki cipeli a maga keresztjét...amíg le nem teszi!
Minden embernek vannak olyan életterületek, amelyeken a problémái, tanulni valói csoportosulnak.  Ezekkel többet foglalkozik, próbálja tudatosan megoldani azokat.

Lássuk, hány félék vagyunk, még a problémáinkban is különbözünk! Írd meg, hogy Neked mely életterületek kezelése okoz nehézséget, hol jelentkeznek leggyakrabban a problémáid!

kereszt
2008. április 11. péntek, 8:09 | Schmidt Zsuzsa (útkereső)

Szia Sanyi!

Én azért mentem el az önismereti tanfolyamra, mert segítséget szerettem volna kapni, és meg is kaptam. Pontosan ez volt az egyik problémám, hogy mi az én keresztem. Vasárnap este még nagy káosz volt a fejemben, de mára már rendeződött sok minden. Azt hiszem az én keresztem az, hogy soha nem álltam ki magamért, hagytam hogy irányítsák az életemet. Így már könnyebb lesz letenni, bár biztos vagyok benne, hogy hozni fog a megoldás sok konfliktust, mert nem fogja érteni a környezetem, hogy mi ez a változás, de azt hiszem megéri. Van viszont egy kérdésem, amit ha majd sikerül érthetően megfogalmazni elküldöm Neked, biztos vagyok benne, hogy fogsz tudni válaszolni nekem.

Köszönöm a segítséget.

Szia, Zsuzsi

Fekete massza és szerelmes ölelés
2008. augusztus 12. kedd, 21:51 | Névtelen (útkereső)

Lassan 23 éves leszek. Általában jókedélyű, kedves, segítőkész embernek ismernek, és nem is vagyok csúnya. Mégis teljesen magamba vagyok fordulva, nincsenek barátaim, és még csak az első csókon sem vagyok túl. Úgy érzem nem vagyok erre az életre való. Nekem nem felel meg az, amit ez a világ adni képes. Nem nézek TV-t, nem hallgatok rádiót. Számomra az élet teljesen üres, és minden boldogságom az, hogy egyedül lehetek és elmerülhetek a belső világomban. Még olvasni is utálok. Belefáradtam, hogy ennek a világnak soha nem vagyok elég jó. Még egy évem van az egyetemből, de azt is utálom, és nem tudom magam vegyészmérnökként elképzelni. Utálom, ha siettetnek, gyűlölöm a teljesítmény-központúságot nem vagyok hajlandó törtetni. Próbálkoztam pszichiáterrel (egy évig), természetgyógyásszal, pozitív gondolatokkal, de eredménytelenül. Olyan az élet, mintha sűrű fekete masszában gázolnék és fogalmam sincs, hogy hova jutok. Már nem motivál semmi, csak a "csak azért is" dühe ad erőt. Egyre üresebb vagyok. Nem vagyok hajlandó beilleszkedni ebbe a hazug, képmutató világba. A saját képmutatásaimat is igyekszem levadászni. Elhatároztam, hogy tökéletetsen elpusztítom eddigi életemet. Arra vágyom, hogy elérjem a tökéletes megsemmisülés állapotát, és csak az igazi énem szülessen újra. Nem érzem magam gonosznak, de sokszor megnyugtat, ha elképzelem, hogy felszabadítom a bennem lakó Sátánt, és átélem, hogy karmaim meg fogaim nőnek és hatalmas erőt érzek magamban. Egy pont után azt érzem, hogy még ezt az erőt sem akarom igazán. Egyszerűen csak feltétel nélküli szeretetre vágyom meg arra, hogy mindenki hagyjon békén a kötelességekkel, az elvárásokkal. Nem akarok senkin uralkodni, nem kell a pénz, még maga az élet sem. Bele akarok halni egy szerelmes ölelésbe.

naphold képe
Higítsd fel a masszát, hogy átláss rajta
2008. augusztus 13. szerda, 17:15 | naphold   Előzmény

A vegyészmérnökség valóban nem fog kielégíteni, de ha mellette végre megtalálod önmagad, akkor mint pénzkereseti forrás - még jól jöhet.
Meg kéne keresned magadban egy "síró kisgyermeket", aki valamikor ott maradt egy probléma "fekete masszájában" és csak a sírása hallatszik - bár inkább hüppögés, hisz a könnyeivel fel tudná higítani a sűrű masszát, hogy kitaláljon belőle. Mivel ez nem történik meg, így neked kéne "bemenned" érte, hogy végre igazi könnyekkel kisírhassa magát a válladon, és a könnyeivel elmossa a masszát - így végül mindketten kijuthatnátok a NAP-ra.

Eta

Pesszimizmus
2008. augusztus 13. szerda, 22:47 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Kedves Eta!
Köszönöm, hogy válaszoltál az előző irományomra. El fogok gondolkodni alaposabban is a tanácsodon.
Azt hiszem, hogy már megtaláltam ezt a kisgyereket, és sokszor ki is sírta magát. Az a gond, hogy egész életemet egy másfajta tudatállapotban élem. Nálam az éber állapot sem az, ami a többieknél. A világnak egészen más oldalát látom. Nem többet, csak másképp látok. Olyan vagyok, mint egy elhangolt rádió. Nem vagyok egy hullámhosszon az emberekkel, és a gyakorlati életben teljesen ügyetlen, bamba, lusta, nagyon fáradékony, tájékozatlan vagyok. Valahogy nem él bennem a vágy, hogy áthangoljam magam, sőt ellazult állapotban még inkább megerősödik bennem a vágy, hogy így éljek és valami hatalmas dolgot vigyek végbe ezáltal, de nem tudom, hogy mit. Rettenetesen félek attól, hogy nem tudok megállni a saját lábamon, nem tudnék eltartani egy családot stb. A józan ész azt mondja, hogy változtassak, egy másik pedig azt, hogy ne hagyjam magam, mert ez csak az Istenben való bizalmam próbája. Arra ösztönöz, hogy rezzenéstelenül nézzek szembe a félelmeimmel és fogadjam el őket, és hagyjam, hogy a dolgok a saját útjukon haladjanak, még akkor is, ha fáj. Ezek után a félelmeim már egyre kevésbé ösztönöznek a tanulásra, ugyanakkor úgy érzem, hogy minden egyes perc, amit tanulásra fordítok pusztán a drága idő pocsékolása. Valamiért abban bízok, hogy egyszer majd rálelek magamban valami hatalmas tudásra, és közvetlenül az Istent fogom szolgálni. Úgy érzem, hogy ha nem járok sikerrel nem veszíthetek semmit, legfeljebb egy hétköznapi, unalmas, szorongó, jelentéktelen életet, amely pusztán szánalmasan eltorzított utánzata mindannak, amire vágyom. Nem több, mint az életben maradásért folytatott küzdelem, halálfélelem, taposás, erőszak. Ha a világot nézem, azt látom, hogy annyi ember él a világon amennyi még soha ezelőtt, jóval több, mint amennyit ez a bolygó el tud látni. Én nem hiszek abban, amiben a New Age-esek reménykednek, én csak halált és pusztulást látok. Ha nem történik valami isteni csoda az emberiség nagy része el fog pusztulni. És miért történne? Ez része a világnak, csak az ego nem képes elfogadni. Nekem az a célom, hogy ezt is elfogadjam, be akarom látni, hogy ez is úgy úgy jó, ahogy van. Ráadásul én most egy kényelmes szobában ülök, az önmegvalósításomon töröm a fejem, miközben rengetegen éppen most élik át a kínok kínját, pedig még most "jó világ" van. Lehet, hogy holnap én leszek az.
Mint látod, elég mélyen gyökerezik bennem a pesszimizmus, és senkinek a lelkét nem akarom ezzel megmérgezni, mert, ha egyszer befészkeli magát az emberbe, már nem lehet elhessegetni többé. Ezért általában inkább befogom a számat, és gyönyörködöm mások lelkesedésében, nem húzom le őket magamhoz. Valamiért az a sorsom, hogy ezzel szembenézzek.

Névtelen

Kedves Névtelen Útkereső!
2008. augusztus 14. csütörtök, 12:27 | tamone (útkereső)   Előzmény

Próbáld ki a Bach virágterápiát segiteni fog mindenben!

Köszönöm
2008. augusztus 14. csütörtök, 20:43 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Köszönöm szépen mindenkinek a jótanácsokat!
Azért nem olyan rossz a helyzetem, csak néha szeretem túldramatizálni a dolgokat. Amúgy nem vagyok nagy hatással az emberekre a szavaimmal, mert élő beszédben egyszerre akarok túl sokat elmondani és csak habogok, ha komoly dolgokról van szó. Másrészt egyre inkább azt érzem, hogy nem tudok semmit, ezért nincs is mondanivalóm. Az egóm viszont nagyon mohó ezért bennem van a hajlam az okoskodásra, de ezt le fogom építeni.
Jó érzés, hogy leírhattam a gondolataimat, és, hogy válaszoltatok rá. Úgy érzem, hogy jó úton haladok, csak időnként kétségbe esek, de egyre inkább tudom kezelni ezt az állapotot.
Mégegyszer köszönöm a rám fordított figyelmet.

Névtelen

naphold képe
Szépen fogalmazol!
2008. augusztus 14. csütörtök, 15:04 | naphold   Előzmény

Nagyon szépen fogalmazol - gondolom, ha megszólalsz és használod tested hangszálait, a tüdődet, hogy a hangszálakat megszólaltasd, az orrodat vagy szádat, hogy a levegő bejusson a tüdődbe, bizonyára igen nagy hatással vagy a környezetedre - legalábbis azokra, akik képesek meghallanai, megérteni, mit is akarsz velük közölni. Úgy gondolom, nem a megfelelő környezetben vagy, nincs, aki figyeljen a szavaid súlyára, hangsúlyára, hangszínére, vagyis az egész orgánumra.
El kéne indulnod, hogy a szavaid, gonmdolataid meghallgatásra kerüljenek, vagyis találnod kellene olyan embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint te - sokan vannak, csak kicsi a hangjuk, inkább a tetteik beszélnek. A "világmegváltás" apró lépésekből áll, amely lépéseket nem tudjuk átugorni - bármennyire is szeretnénk. Valamiért felvállaltad azt, hogy megszületsz - vajon miért? Gondolkozz el ezen, és, ha valami elkezd derengeni, akkor írj a naphold@invitel.hu címre.
Eta

Valós ez a pesszimizmus? :)
2008. augusztus 18. hétfő, 20:33 | bani   Előzmény

Olvasva a leveledet találtam olyan gondolatokat, ami akár az enyém is lehetne, de szerintem sokan vagyunk így ezzel. Sokunkban meg van ez a lázadás ez ellen a kifordult, időnként degradált világ ellen.
De nekem úgy tűnik, Neked inkább egyszerűen csak szeretetre, szerelemre, na és szexre van szükséged.
Magam is a keresés útján vagyok és szívesen lelkesednék valamiért, ha megtudnám, ki tudnám mondani, de hiába jár az agyam nem találom. Egyszerűen csak érzek valamit, amit nem tudok kimondani. Hülyén hangzik, nem? Mivel őszinte embernek tartom magam, ha nincs mit mondanom vagy nem vagyok hiteles nem vagyok hajlandó megszólalni. Tehát, beletartozom a barátságtalan kategóriába. De azért nem húzom le magam a wc-én. Ha nem is a többség, de azért vannak hasonló gondolkozású emberek, keresni kell őket. Még az is lehet ,hogy valaki kimondja helyetted amit Te nem tudsz.
bani

gyöngyház képe
Villanás
2009. február 02. hétfő, 21:37 | gyöngyház   Előzmény

Bevillant egy gondolat. Az egyszerű, tiszta élet, a teremtő erő öröme, a hasonlók társasága talán megtalálható lenne Számodra egy öko- vagy MAG-faluban. Nézz utána! Biztos befogadnak néhány hétre, hónapra.
Légy kicsit hippi, és merész. Ha valami megmozdult most benned, adj magadnak egy esélyt, hogy megnyugodj, nekik meg, hogy legyen egy új barátjuk.

Bánat
2008. augusztus 19. kedd, 11:53 | napsugár

Már egy év is eltelt, mióta leírta ezt a történetet, elgondolkodott mi változott benne ez alatt az idő alatt.
Újra elolvasta, amit arról írt, amit akkor érzett.

Már régóta figyelte őket, azt is tudta, hogy harminchat éves házasok.
Sok fiatal pár megirigyelhette őket. A kapcsolatuk nagyon is élt, volt benne szenvedély, kedvesség, humor, szavak nélkül is értették egymást, tehát mindaz, ami egy jó kapcsolatban. Valahogy több volt, mint az átlag, ahogy évődtek egymással, mintha fiatal házasok lennének.
Szóval figyelte őket és egyszerűen nem tudta visszatartani a könnyeit, úgy tett mintha a nap sütött volna a szemébe, és attól könnyezne.
Irigyelte őket ezt kénytelen volt bevallani, mert neki egyszerűen nem ment a párkapcsolat.
Olyan befeléfigyelő típus volt, sokat gondolkodott ezen, már tudta az okát, de nagyon nehezen ment a változtatás. Egyszerűen a férfiakat vetélytársnak tekintette és borzasztó kritikus volt. A pasik ezt nem szerették, nem is értette, ő csak egyszerűen őszinte volt, úgy ahogy gondolta megmondta a véleményét. Egyszerűen ilyen volt és kész, nem tudott olyan cicásan kedveskedni, ahogy mások, körbeudvarolták a pasit és közben eljátszottak egy szerepet. Ez neki nem ment.
Először zavarta, hogy mindenkivel kudarcot vall, de egy idő után úgy gondolta, aki őt szereti, az úgy szereti, ahogy van, mit tegyen, nem bújhat ki a bőréből és tudta, hogy ő tudat alatt nem is akar senkit, nem bírja a korlátokat. Arra is rájött közben ez nem az ő kudarca, inkább azoké, akik nem bírják a mércét. De ahogy a házaspárt figyelte visszagondolt házasságára, persze már azt is analizálta miért és miért történt az, ami húszonhat év után elváltak. Így alakult, ekkor kapta meg tálcán a szabadságot és élt vele. Annyi keserűség lakott a szívében, amit csak nagyon lassan tudott oldani, ki nem sírt könnyeitől nehezen vált meg, de lassacskán ez is sikerült. Még mindig őket figyelte, valami ürügyet keresett és bement a házba. Bement a mosdóba és rátört a zokogás. Még soha eddig nem fordult elő, hogy irigykedett volna más boldogságára, de most olyan erővel tört fel benne a fájdalom, hogy egyszerűen meglepődött saját magán. Pedig azt is látta, hogy a nő miként ügyeskedik, kedveskedik, csakhogy megtartsa férjét. Ez nem tetszett neki. De azt gondolta nem az ő dolga, ha a nőnek így jó, tegye. A férfi sem volt az a mintaférj, de ez sem rá tartozott.

Hát igen, örült mert úgy érezte sokat változott ez alatt az egy év alatt, de van még mit tennie.
Sokkal nyitottabb lett, ez a nyár felszabadította, már nem zavarta, ha nem fogadják el, igyekezte jól érezni magát.
Már annak is örült, mikor az üzletekben járva, nem nézték ellenőrnek. Mert bizony valami sugárzott
belőle, valami szigor, kemény határozottság, remélte ez már a múlté.
Az érzelmek elengedése, befogadása, kimutatása, finomság, lágy nőiesség, ezek leckék voltak még számára, de komolyan dolgozott rajt.
Persze volt még mást tanulnivalója is a pénzzel való bánás, na ez is mielőbbi változtatást kívánt tőle.
Tudta csak rajta múlik ez a feladat.

Kártya
2008. augusztus 19. kedd, 12:50 | napsugár

Fogalma sem volt mit tegyen, a lánya szavait ismételgette magában.
- Miért nem gondolod meg jobban mihez kezdesz, kapkodsz összevissza!
Többször visszacsengett a fülében és elgondolkodtatta, tényleg így van?
Mert tényleg össze kellett kapni a már magát, élete főbb területein csődöt vallott évek óta. Mit mond a kártya?

Elengedés?
2008. augusztus 19. kedd, 15:30 | joli_joli (útkereső)

Egy Barárnőm számára kérnék tanácsot.

A történet a következő!

A barátnőm 42 éves,még nem elvált,de külön él a férjétől.Kb. 2 éve összeköltözött egy albérletbe (lakótársként) egy 36 éves férfival.Már az első perctől barátság volt közöttük,és néhány hónap alatt szinte elválaszthatatlanná váltak.A barátnőm szerelmes lett ebbe a férfiba,de nem mutatta ki neki az érzéseit.Részben azért,mert félt attól,hogy elveszíti a férfi barátságát,ami nagyon fontos volt neki,másrészről azért,mert a férfinak volt barátnője,akivel komoly volt a kapcsolata.A barátnőm pedig nem akart belerondítani senkinek az életébe.
A mostani állás szerint annyi a változás,hogy a barátnőm egy ideje túl van ezen a plátói szerelmén,de valamilyen okból még mindíg nagyon ragaszkodik a férfihoz.Elszeretne költözni egy önálló albérletbe,de nem tud,mert nagyon sajnálná,ha a férfi nem lenne közvetlenül az életének a része.Úgy érzi,mintha egy szükséges,fontos dolgot kellene elhagynia az életéből.
Nem tudja mit tegyen,mi lenne a jó.
Ha valakinek van ötlete,tanácsa,kérem segítsen.
Köszönöm
joli

éretlen
2009. március 13. péntek, 19:32 | gyorgyi65

Mi a baj velem?Egy hete váltam munkanélkülivé.Mindig pontosan végeztem a dolgom, nem linkeskedtem a munkaidőmben.Az igaz hogy ha bolondságnak tartottam valamit azt megmondtam, akár a főnökömnek is, de mindíg tisztes hangnemben.Gyomorfekélkyem lett és közel két hónapot betegácsiban voltam.Mire meggyógyultam már várt a kitessékelés.A barátnőm azt mondta az a baj velem, hogy nem tudok disztingválni.Most ez mit is jelent?Hallgassam el a véleményem,még akkor is ha pár nap múlva kiderülne igazam volt?Mondjam azt a főnököm előnytelen szabású öltönyére mily fickós, akkor is ha röhelyes benne?Tegyek úgy a munkaidőm végén mint "lótifuti", csak ne tünjön fel egésznapos léhaságom?Bűnöm az őszinteségem, a jól beosztott időm?Sokat sétálok, próbálom a magyrázatokat megtalálni.Tudom hogy velem van baj.Hagyom magam kihasználni.Később ha kiállok magamért mert megunom a leosztott lapot,már követelőzésnek tünhet.Nem tudok hízelegni.Be kellene iratkoznom egy disztingválási tanfolyamra!Egyébként pontosan mit is jelent e szó?Györgyusz

Életút
2009. május 27. szerda, 12:00 | Lilike4 (útkereső)

Sziasztok!

Gyermekkoromban sebésznek készültem,noha senki nem volt a környezetemben orvos.A fizikai számítások nem volt az erősségem,így a felvételi nem sikerült.Ekkor elvégeztem egy ápolónői képzést,mondván,ez csak jól jöhet.Arra jó volt,hogy rájöjjek,a család és a sebészi karrier nem fér össze.A suli végén felajánlottak egy műtősnői állást.Ebbe belefért a család is és kihívás is volt,mert a műtősnőnek egy gondolattal mindig az orvos előtt kell járnia.

Anyukám azt mondta,feladtam az álmaimat,de én soha nem éreztem így,sőt.Számomra visszataszító az orvosok sznob világa.Tisztelet persze a kivételeknek.

Aztán kisfiam születésekor egészségi problémáim adódtak,melyeket a nyugati orvoslás nem tudott kezelni.(Mit tudtam én még akkor,a betegségek lelki okairól?!)
Egy japán egészségvédő program segített.Környezetem,látva javulásomat,elkezdett érdeklődni a program termékei iránt.Így kerültem kapcsolatba az MLM-mel.A lényeg,hogy közben rájöttem,mi hiányzott az életemből.A kommunikáció,az elismerés.
A beteg „kómásan „jön be és megy ki.A program hatására pedig nem győztem esténként felkapkodni a hálás telefonokat.Ekkor döntöttem el,hogy ezzel nekem foglalkoznom kell,még ha a rendszert magát nem is kedvelem,de az embereknek nyújtott segítség kárpótol mindenért.Azóta persze,tudom,ezek a termékek bár nagyon jók,mégsem képesek csodára.Arra azonban alkalmasak,hogy általuk kapcsolatba kerüljek emberekkel.A célom az,hogy segítsek kinek-kinek a saját életmódjának megtalálásában,kitalálásában ,mellyel megteremtheti a harmóniát és az egyensúlyt az életében és igyekszem a pozitív életszemlélet tovább adásában.
.Mindenkitől tanulok valamit,minden sorsból új kérdések merülnek fel.
Imádom ezt csinálni ,sőt csak ezzel szeretnék foglalkozni!Ezért aztán,hogy még többet tudjak segíteni a hozzám fordulóknak,beleástam magam a betegségek lelki okaiba és tanultam hagyományos thai gyógymasszázst,mozgás és masszázsterápiát.Néhány hónapig masszőrködtem is egy szépségszalonban(ezt tudtam megfizetni)mellékállásban.Mindez túl sok időmet vett el a családomtól,mert akkor is ott kellett lennem,ha nem volt vendég.Másrészről,a már kamasz fiam akkor élte az „engem nem érdekel semmi” korszakát.Természetesen ez igaz volt a tanulásra is,ezértfelhagytam a mellékállással és felügyeltem kicsit a tanulását.
Aztán,mivel a vágyam nem hagyott nyugodni ,kitaláltam,hogy a neten kellenedolgoznom ,amikor a fiam már alszik.
Ekkor jött az ötlet,hogy weboldalt készítek,webáruházzal.
Ez azért is volt jó,mert az MLM-ben azt utáltam,hogy keresni kell az érdeklődőket.Itt ,most ők keresnek engem.Ráadásul,éjjel-nappal.Ez az ami kell nekem!Rájöttem,mire vágyom leginkább:SZABADSÁG-ra .Beleértve,hogy több időm legyen a családomra és az anyagi biztonságot is.Rengeteget fejlődöm,sokat is tanulok az online dolgokról.( hónapja még azt sem tudtam,mia az,hogy enterezni,most pedig 4000 ember látogatja naponta a honlapom.Lehet,hogy ez nem nagy szám,de nekem az!Jelenleg még sajnos,nem tehetem meg,hogy felmondjak a főállásomban,mert nagyon sok a hitelünk.Van egy szép otthonunk.Ez volt az álmunk.Alig várjuk,hogy otthon lehessünk.Imádjuk minden zegét- zugát a háznak és a kertnek is.Igyekszem is,hogy a rohanó,stresszes napokban az otthonunk legyen a nyugalom szigete mindnyájunknak.Most éppen a hírlevélrendszeren dolgozom,mert még ilyenem sem volt.Sajnos,még sok technikai dolgot nem tudok,így ki vagyok szolgáltatva a rendszergazda idejének.
A munkahelyem egyértelműen energiát szív el tőlem.Mindenki csak panaszkodik,de nem mozdulna meg,hogy javítson a helyzetén.A napokban persze,ott is felfordult minden.Kiderült,hogy a kötelező és az önként túlmunkán túl is dolgoztattak minket teljesen legálisan,ráadásul,nem fizették ki az általuk magadott díjazást sem érte.Kérelmet írtunk és bár sérelmünket jogosnak ítélték,pézhiány miatt elutasítottak.Mire megbeszéltük,hogy közösen összefogunk arra készülnek,hogy a saját hasznukra fordítva a dolgokat,módosítják a munkaszerződésünket egyoldalúan.Hogy ez mennyire jogszerű,ebben a jogászok sem értenek egyet.Fenyegetőznek,hogy ha nem vállaljuk a kötelező túlmunkán az önként vállaltat is,kirúgnak,áthelyeznek minket.
Most itt tartunk.Tudom,egy munkahelyen mindenki azért van,mert éppen ott kell lennie.Már 18 éve dolgozom ott.Az utóbbi 10 és legfőbbképp az utolsó 2 évben sokat változtam.Vajon mit akar tanítani ez a munkahely nekem ?És a közti kitérők a masszázs,az egészségprogram?Más kérdés:Meddig kell vajon ezen a munkahelyemen lennem?Honnan tudhatom,hogy most már mennem kell?Legszívesebben máris váltanék,de hogy fizetem ki a hiteleimet,ha kiesik100 E Ft?Így is épp hogy kitelik.
Egyszer,amikor 3 lépcsős elbocsátások voltak már akkor is majdnem eljöttem.Akkor is nyomultak a lelki terrorral.Mire két hét után eldöntöttem,hogy kilépek,a férjem azzal jött haza,hogy őket is megszüntetik.Az már túl sok változás lett volna,így maradtam.

Szerinted mi jön ezután és hogyan tovább?Mindig keresem és törekszem a harmóniára,bár tudom,ez olyan mint a királyfi fehér lovon.Lehet,hogy az életfeladatomat sem értelmeztem jól?
Mindig az-az érzésem van,hogy példaképnek kell lennem,a fiam és más családok számára.
Ugy érzem,ez a küldetésem,hogy megmutassam,így is lehet élni,ahogy én és a családom,ebben a rohanó és gyorsan változó világban.Persze,ez nagyon jó érzéssel és büszkeséggel tölt el.De ,vajon valóban jó irányba haladok?

Örülnék,ha tudnátok adni némi útmutatást egy útkeresőnek!
További szép napot kívánok Nektek!

Szeretethiány
2009. augusztus 18. kedd, 10:04 | Névtelen (útkereső)

Sziasztok!

Kisgyermek koromban kezdődött minden, amikor szüleim elváltak.Anyuhoz kerültünk a válás után mindkét tesómmal,viszont az apu teljesen el lett tiltva tőlünk.(akit időközben -23 év után- megtaláltam és nagyon megszerettem)Szóval anyukám és nagymamám neveltek fel minket,persze gondoskodtak rólunk tőlük telhetően,de a szülői szeretet elmaradt.Érzelmileg úgy nőttünk fel mint a magukra hagyott kisállatok.Soha egy ölelés,egy puszi,semmi lelki törődés.

Sokáig nem tudtam mi a bajom,miért vagyok annyira érzékeny,miért érzem úgy hogy engem mindenki csak bánt és senki sem szeret.A mai napig nem találom a helyem az életben,pedig már saját családom van,gyermekem és párom.Szeretem őket,de mégsem vagyok boldog.Valamiféle szomorúság,belső magány uralkodik rajtam.

Nemrégiben elkeztem az önismerettel foglalkozni.Minden féle technikával foglalkozom, sőt pszichológushoz is jártam.Ahogy haladok az önmagam megismerésének útján, úgy tudatosodik bennem a szeretet hiányának az érzése.A gondom az,hogy nem tudom mit kezdjek vele,nem tudom hogyan is kellene feloldanom ezt az érzést.Csak azt tudom,hogy egyre inkább elmerülök benne.Teljes lelki káoszban vagyok és nem találom a megoldást.
Tudnátok segíteni,hogy mit tegyek?Mi lehet a megoldás?
Köszönöm!
Ildikó

Aditi képe
A boldogság kereséséhez...
2009. augusztus 19. szerda, 16:45 | Aditi   Előzmény

Szia Ildikó!

Én nem vagyok elég "tudományos" (ezt meg is kaptam itt egy párszor :), de ezen az oldalon lesznek bőven, akik a konkrét problémák feltárási módszereivel, oldások technikáival, a tudatosítás módszereivel megismertetnek téged. Ne add fel!

Engem arra ihlettél, hogy megosszam veled azt, ami mindezeken átsegít engem.

Miközben én is elkezdtem feltárni a tudatom mélyén rejtőző okokat, amelyek boldogtalanná, elégedetlenné, beteggé tettek (pszichológia, hipno-terápia, szellem-tudományok, meditáció, ...stb) egy tudás, egy ősi (Sámán-tradícióból származó) tudás a világ működéséről volt az, ami "tartotta bennem a lelket".

Boldogságunk útjának kulcsa mi magunk vagyunk, valójában ez egy kemény munka, megismerni magunkat, felismerni és eloszlatni a félelmeinket, megszabadulni az ítéleteinktől, amelyek elválasztanak másoktól, és önmagunktól, attól, hogy megadjuk magunknak is azt, amire szükségünk van, örömet okoz, úgy, hogy az harmonizáljon a környezetünkkel, hogy tudjuk, egyáltalán mire áhítozunk, hogy megtanuljuk kinyitni a szívünket ott is, ahol eddig féltünk, és lehet hogy nem is tudtunk róla... Valóban ez így van, a földön élünk, testben és mégis hatalmunk van saját magunk felett..

De ahhoz, hogy ezt végigjárhassuk, akkor, amikor azt sem tudjuk, valójában mi ez a mérhetetlen, elsöprő erejű hiány, kellenek kapaszkodók...

Tudnunk kell, hogy a világ szeretetből van, csak nem látjuk, és megtanultunk olyan módon tapasztalni a világot, amely csak egy igen kicsi része annak, ezért belső tudatosságunk folyton jelez: ez nem a valóság, ez nem a teljesség, ez nem a boldogság. Nem éled magad, a szabad szellemed, csak azt, akit tanítottak, hogy te vagy! A szerepeiddel, a ruháiddal azonosulsz, a nemiségeddel, azzal a képpel, ami a "jó anya", a "jó szerető, a "tisztességes ember..." stb, amik valójában csak programok, társadalmi sablonok, elvárások, ítéletek konvenciók alapján léteznek az elmédben....

Csak akkor lehetsz boldog, ha felfedezed szabadságodat, korlátlanságodat, korlátlan hatalmad, a benned létező szeretet mágiáját, ha rájössz, hogy mindez BENNED VAN, és a kulcsok is, hogy megtaláld. És felfedezed ugyanakkor a választás hatalmának erejét, azt, hogy korlátlan szabadságodat a szeretet szolgálatába állítva önmagaddá válhatsz.

Ne keresd boldogságod, vagy boldogtalanságod okát magadon kívül. Ha elfogadod, és elkezded megfigyelni, hogy mindent magad teszel magaddal, tudatosan, vagy öntudatlanul, még a látszólag "kívülről" érő hatások sem véletlenek, magad vonzottad be őket a tanulásodért, egy olyan úton indulsz el, ami önmagad teljességének megéléséhez, a boldogsághoz vezet.

Ez a belső út, a bölcsek útja, a Tarot, a Sámánok útja, a valódi önmegismerés útja, amely azonban nem csak a lelki szinteken tisztít meg, és ad tisztán-látást, hanem szellemi szinten is, mert a világ teljességét ismeri, az összes világot, és tudatszintet, amely bennünk egységben létezik. Ami elvezet a szeretni-tudásig.

Ehhez nagy alázat kell, és rögös út, de alapos, és hihetetlenül hatékony.

Alapvető tétel: (szellemi törvény): Ha szeretetre vágysz, tanulj meg szeretni! Mert a szeretet működésének ez a lényege. Amit adsz, azt kapod vissza az egész Univerzumból a végtelen időkön át, amit kiadtál magadból, annak hullámai érnek most el...

Tudatosságoddal változtathatsz minden "rosszon". Ha megtalálod önmagadban a szeretet, összekapcsolódik a kinti világoddal, és mint egy mágia átvarázsolja az életedet. Szeress, és az egész világ szeretni fog. Fogadj el, és elfogadnak. Kérj, és adatik. Adj örömmel, és adnak neked is. Kutasd a szeretet titkát, tudd, mit jelent és éld meg!

Ne vádolj semmit és senkit, és MAGADAT sem. Csak vedd tudomásul, itt tartasz, és indulj el. Hátra se nézz, arra, aki voltál.

Ne legyen benned bűntudat és félelem, mert ott ahol azok vannak, nem tudod megélni a szeretetet. Ez a legnagyobb tanulásunk. Türelemmel légy.

Tudd, te is mint mindenki SZERETET/ISTEN vagy, egy csoda, aki érzi, hogy mi a boldogság, ezért képes is megtalálni azt! Tanuld meg megtalálni és éld meg!!

Ezt kívánom neked!

Van aki közel érzi magához a misztikus utakat, van, aki a logikus, tudományosabb megközelítés nyelvén ért. Nekem mindkettőt kell tanulni, használni, ami rendkívűl érdekes és sokoldalú dolog, és nagyon nagy tudatosságot ad. Ha szeretnéd valamelyik misztikus utat járni, ajánlom neked a Tarot használatát (amely tévedések elkerülése végett nem valami jóskártya), hogy ne kelljen küzdeni az ezoterika, és az úgynevezett szellemi mesterek útvesztőivel.

A Tarot világos, és nagyon is logikus annak a számára, aki hasonló gondolkodású. Ez egy típus. Ha ilyen vagy, szívesen segítek elindulni. Ha nem, számos más lehetőség áll előtted, válassz egyet, és kezdj neki! Kérdezz, hogy rátalálj a megfelelőre, és próbáld ki!

(meditáció, a figyelem művészete, a tudat működésének megfigyelése, pszichológia, család-állítás, dráma-terápia, asztrológia...stb.) Ezek mind felhasználhatók az önismeretre.

Sok sikert Neked!

Szeretettel!

Namaszte

Namaszte-nak!
2009. augusztus 19. szerda, 22:51 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Szia Namaszte!

Mindenekelőtt köszönöm,hogy válaszoltál.

Őszintén mondhatom,nekem nagyon sokat segített és segít amit írtál!
Sok dologra rávilágítottál ömagammal és a külvilághoz való viszonyommal kapcsolatban.
Elgondoltam az eddigi életemen, és tény: valóban nem tudok igazán szeretni(még önmagamat sem) és nem is hagyom magam igazán szeretni.Bár ezt valahol mélyen már tudtam,csak én úgy véltem,hogy ez a gyerekkoromra vezethető vissza.
Igaz az is,hogy a külvilágot (szüleimet,rokonaimat,barátaimat,ismerőseimet...)hibáztatom minden miatt,pedig valójában én vagyok az aki előidézem mindezt...(?)...érdekes dolog ez.
Tudom,hogy hosszú az út addig amíg megismerem a valódi önmagamat,de már elindultam....

Jelenleg a meditáció az amit a leginkább használok,önmagam megismerésére és problémáim megoldására.
De nyitott vagyok minden irányban.
Kb. 10 év már elkeztem a Tarot-ot megismerni közelebbről,sok könyvet elolvastam vele kapcsolatban,nagyon érdekelt!A baj csak az volt,hogy nem találtam sehol sem kártyát ahhoz,hogy használni is tudjam azt amit a könyvekből úgymond megtanultam.Aztán elköltöztem egy kisvárosba, ahol viszont még csak hallani sem hallottak róla,így végül annyiban maradt...
Elfogadom a segítségedet és meg is köszönöm!Régen is nagyon érdekelt a Tarot, és ez most is így van...csakhát valószínű 10 év alatt sokat elfelejtettem már belőle.

Köszönettel: Ildikó

Téves út vagy feladat amiből tanulni kell
2009. december 01. kedd, 21:25 | epotoc

Én valahogy mindig azt érzem hogy az a munka, amit csinálok, arra nem vagyok elég jó. 28 évesen a 4. munkahelyemen vagyok, ebből kettőt én hagytam ott önszántambol, egy helyről pedig engem küldtek el létszámleépités miatt plussz mert állitolag nem vagyok preciz. Érzem,hogy ez a munka amit csinálok, valahol nem az én hivatásom, de még nem tudom mi lenne az, és keresem az utam.
A jelenlegi munkahelyemen is előjön az, hogy nem mindig tudok tökéletes munkát kiadni a kezemből, de hát emberek vagyunk, hibázunk, nem? És ekkora nyomás alatt ki tud 100%osan dolgozni?
Napi 10- 12 órát dolgozunk, szinte az egész napunk a munkából áll. A komoly balesetem óta egyre jobban vallom, hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk hogy éljünk.
Nap mint nap felmerül bennem, vajon azért kerülök mindig olyan helyzetbe, mert még nem tanultam meg a leckét (hibátlanul és alázattal dolgozni) vagy pedig mert nem akarom észrevenni, hogy nekem az ilyen teljesitményorientált munka nem való.

Valami emberekkel kapcsolatos meló(terület)? Ahol kontaktban vag
2009. december 01. kedd, 21:41 | Szabó_Péter   Előzmény

Valami emberekkel kapcsolatos meló(terület)? Ahol kontaktban vagy az emberekkel. Nem tudom mit dolgozol, picit több részlet? :)

Nem feladat Epotoc
2009. december 02. szerda, 12:03 | Ramina   Előzmény

Szia Epotoc!

Szinte az első mondatodtól elkezdve kiabált bennem az az érzés, hogy "ne dolgozz ennyit!"
Aki ennyit dolgozik, az tényleg nem él.
Jól látod, nem azért élünk, hogy dolgozzunk!

Azért élünk, hogy egyensúlyba hozzuk magunkat. A munka csak az egyik területe az életünknek, ezért ott baj van, ha az egész életünk csak munkából áll - ugye ezt nem nehéz belátni?
Hát persze, hogy nem az a feladatod, hogy még ennél is többet fektess a munkádba...." megtanulj hibátlanul és alázattal" dolgozni.
Hibátlanul nem lehet.......
alázattal?.......úgy kell?

Én nem hiszem, hogy igy van.
Alázatot sok más életterületen is lehet tanulni. De ez mindegy is.
Jól érzed, nem neked való - szerintem senkinek sem való - a teljesitményorientált munka.

Nem vagy elég jó a munkára, amit épp aktuálisan végzel? - ezt irod.
Lehetséges, hogy olyan magadfelé állitott elvárásoknak akarsz megfelelni, amelyek nem reálisak?
Lehetséges, hogy ezek nem is a te elvárásaid valójában, hanem a szüleidtől vagy másoktól jött?
Lehetséges, hogy nagyon megakarsz felelni másoknak?

Úgy tapasztalom, a maximalizmus valamiben mindig egyfajta kompenzáció, amikor magunkat azért hajtjuk,hogy ezáltal végre elismerjük, becsülni tudjuk magunkat vagy mások elimerését kivivjuk.
Mert enélkül nem érezzük magunkat elég értékesnek, elfogadhatónak, szerethetőnek.

Csizike képe
TUDATOSSÁG ÉS JELENLÉT..AZ AMI MOST VAN: LEHETŐSÉG A GYAKORLÁSRA
2009. december 02. szerda, 12:30 | Csizike   Előzmény

"Ha nincs öröm, nyugalom és könnyűség abban, amit teszel, az még nem feltétlenül jelenti, hogy mást kéne tenned. Elegendő lehet csak máshogyan tenni. A "hogyan" mindig fontosabb, mint a mit. Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a tevékenységnek, mint az eredménynek." Eckhart Tolle www.uj-fold.hu

Szóval:

1. lehet, hogy tényleg nem azt csinálod, ami Neked való, amire elhivatott vagy.
Vizsgáld meg ezt.
Szereted azt, amit csinálsz?
És ha nem: Mihez lenne igazán kedved?
Mi érdekel igazán?
Mi okoz örömet Számodra?
Mire érzel belső késztetést?
Mi lehet Számodra az Élet-Hivatásod?
Mi lehet Számodra az Önmegvalósítás a munka tekintetében?
Mire születtél?
Mire vagy hivatott?
Mit kell adnod az Emberiségnek, ennek a Világnak Most?

Te még Fiatal vagy!
Változtass az Életeden!
és indulj el abba az irányba, ami a Te Életed, és csináld azt, amit Szeretnél, ami örömmel tölt el, ami Szórakoztat, ami Kikapcsol, ami Belőled Jön...
Merj Nagyot álmodni, és Valósítsd meg az Álmaidat!!!

2. Valóban nem azért élünk, hogy dolgozunk...
Te már ezt Fiatalon beláttad.
Próbálj meg úgy keresni Számodra elegendő pénzt, hogy közben nem gürizel, nem szakadsz bele a munkába, és van elég Időd és Energiád ÉLNI az Életedet.
Ez lehet valamilyen Üzlet, Tőzsde, MLM, Passzív Jövedelem Forrás, vagy bármi... amit Te megtalálsz Magadnak... és szakadj ki a Lélektelen Robort Mókuskerekéből...
Szabadítsd fel magad! És Légy Szabad!

3. És MOST jön a Lényeg:
Az Amit MOST Csinálsz...
Abban is Találd meg az ÖRÖM-öt.
Hidd el, ez a munkahely is egy Tanulási Lépcső a Számodra.
Nem véletlenül kerültél ide, és nem véletlenül vagy itt.
Itt is Hatások érnek Téged.
Ami feszültséget kelt Benned, akár a Kollegális Kapcsolataidban, akár a munkával kapcsolatban, bizonyos dolgokkal kapcsolatban...EZEK MOST A MEGOLDANI VALÓ FELADATAID SZÁMODRA AZ ÉLETBEN.

Akárhova is mennél tovább... az Élet Mindenhol Utolér... és Újra-és Újra Tálcán kínálja fel előtted a Számodra a megoldatlan Feladataidat...

Éppen ezért én azt mondom Neked... hogy NE MENEKÜLJ EL... mert csak Önmagad (és a megoldásra Váró Feladataid elől futnál el... de azok elöl nem lehet, mert Árnyékként követnek... a Saját Magad Árnyékaként... Ezért is van az, hogy az Árnyékodnak hívja a Pszichológia is... mert az Árnyék-Oldaladban vannak benne... a nem-Tudatos részben... a Tudatalattidban... amiket Tagadsz, Elnyomsz, Eltitkolsz, amiket magadnak Sem Vallasz be... vagy, és most jön a Lényeg: AMIKET NEM VÁLLALSZ FEL...
Lehet, hogy már réges-régen TUDOD, hogy Mit Kellene Másképpen Tenned a Munkahelyeden... de eddig LUSTA voltál, és nem tetted meg ezeket a SZÜKSÉGES VÁLTOZTATÁSOKAT...

Hát MOST Légy TUDATOSABB, és TEDD MEG EZEKET!!!
ÖNMAGADÉRT.
Ez a Játék, ez a Kaland, ez a Kihívás, ez a Lényeg az egészben...

Ha innen elmennél... nem oldottál meg semmit... viszed magaddal az összes "szart"... és azok a következő helyen, meg az azutáni kétszázon is újra és újra előjönnének... aztán mindig menekülhetnél... hogy ez egy szar munkahely... ez nem nekem való...

Oldd meg Itt és Most, és Utána ha tovább mész... már MásEmberként mész tovább... És Új Feladatok Várnak, Új Kihívások és Új Szituációk...

Azt mondják, egy Szerelmi Kapcsolatból és egy Munkahelyről is SZERETETTEL érdemes elmenni és távozni... mert ha haraggal, dühvel, meg nem oldott konfliktusokkal megy el valaki, mert elMENEKÜL, akkor azok a helyzetek ÚJRA ÉS ÚJRA MEGISMÉTLŐDNEK, MEGISMÉTLŐDNEK, MEGISMÉTLŐDNEK...

Maradj Ott, Ahol Vagy... és Légy TUDATOS.
Vidd bele a TUDATOSSÁGODAT az Egészbe.
Légy Jelen.
És Figyelj.
Figyeld az Embereket, a helyzeteket, és vedd fel az információ-morzsákat, hogy mit ÜZENNEK, MONDANAK és SUGALLNAK Neked.

Ami Problémát okoz, amit nem fogadsz el Másokban... az Benned van...
Az Benned egy Megoldatlan, Feldolgozatlan és Elfogadatlan Konfliktusra emlékeztet, és hívja fel a Figyelmedet...

Használd a JELENLEGI MUNKAHELYEDET SEGÍTSÉGKÉNT... HOGY MEGSZABADULHASS EGY CSOMÓ TRUTYITÓL, AMI A LELKED MÉLYÉT NYOMJA... AKÁR A GYEREKKORODBÓL, PL. A SZÜLEIDNEK VALÓ MEG NEM BOCSÁJTÁSOKBÓL FAKADÓLAG...

HASZNÁLD A JELENLEGI MUNKAHELYEDET A TUDATOSSÁG ÉS A JELENLÉT-GYAKORLAT GYAKROLÁSÁNAK HEYLSZINEKÉNT, ÉS LEHETŐSÉGEKÉNT.

A TUDATOS FIGYELMED ÁTALAKÍTJA AZ EGÉSZ ÉLETEDET, A HOZZÁÁLLÁSODAT, A KÖRÜLMÉNYEIDET, A LEHETŐSÉGEDET...

TANULJ SZERETNI ÉS TANULJ ELFOGADNI, OTT AHOL VAGY.

ÉS HA EZ MÁR PROFI MÓDON MEGY...
HIDD EL...
JÓL FOGOD ÉREZNI MAGADAT OTT IS...
DE HA AZ ÉLET TOVÁBB HÍV...
ÉS MENNI VAN KEDVED...
MIÉRT IS MARADNÁL TOVÁBB???
HISZEN ELVÉGEZTED A DOLGOD, ELVÉGEZTED A FELADATODAT OTT...
ÉS MÁSHOL ESETLEG MÉG ÚJAK ÉS SZEBBEK VÁRNAK RÁD...

;-)

Csizike ;-)

Csizike képe
AZ ÉLETED TŐLED LESZ SZÉP!!!
2009. december 02. szerda, 12:36 | Csizike   Előzmény

Nem azért élünk, hogy Pénzt gyűjtsünk... hanem azért, hogy a Belső lelki Konfliktusainkat Feloldjuk...

És néha ezek a Pénztelenségben ,egy Rossz Munkahelyen jönnek csak igazán elő... kerülnek a felszínre... és így TUDATOSODHATNAK BENNÜNK... hogy SZEMBEFORDULHASSUNK VELE... HOGY AKARJUK MEGOLDANI ŐKET...

Addig egy Betegségből sem tudod/és akarod meggyógyítani magadat, amíg nem tudod, hogy Beteg vagy...

Első a Szembesülés, a Felismerés... aztán ha már eléggé unod és szenvedsz tőle, akkor jöhet a VÁGY ÉS A TUDATOS FELELŐSSÉGTELJES DÖNTÉS A MEGOLDÁSRA, A MEGSZABADULÁSRA...
És akkor A TETTEK ÉS A MEGVALÓSÍTÁSOK MEZEJÉRE LÉPHETSZ.
AZ AKTUÁLIS MEGVALÓSÍTÁSOD AZ AKTUÁLIS ÖNMEGVALÓSÍTÁSOD...
AZ EZER MÉRFÖLDES ÚT IS EGYETLEN EGY LÉPÉSSEL KEZDŐDIK...
ÉLETED ÉS AZ ÖNMEGVALÓSÍTÁSOD CSÚCSÁRA IS LÉPÉSENKÉNT JUTHATSZ FEL...
DOLGOZNI KELL AZ ÉLETEDEN, ÖNMAGADON, A JELENLÉTEDEN A MOSTBAN NAPRÓL-NAPRA, ÓRÁRÓL-ÓRÁRA, PERCRŐL-PERCRE, ÉS PILLANATRÓL-PILLANATRA...

AZ ÉLETED CSAK BELÜLRŐL VÁLTOZHAT MEG.

AZ ÉLETED TŐLED LESZ SZÉP!!!

BELÜLRŐL.

;-)

Csizike ;-)

Csíííz!
2009. december 02. szerda, 13:13 | Bochecha   Előzmény

Hála az írásodért. Tökéletes időzítés. Tegnap kirúgtak, és csak pislogok, hogy mi merre stb.

Az írásod elolvasása után sokkal könnyebbnek tűnik az egész. Köszi a 'felrázást' :)

szeretettel:Bochecha

Csizike
2009. december 02. szerda, 18:02 | Buddhanita (útkereső)   Előzmény

De örülök, hogy olvaslak újra!!!!!!!!!!!

Zsani-baby!!!!!!!!!! Fel a fejjel, csak kinőtted az állásodat :)

Pusz, mindenkinek!!

Anita!
2009. december 02. szerda, 18:09 | Bochecha   Előzmény

:))))

Köszi!

Most már csak neki kellene ülnöm a medidnek... :)

puszi!

Zsani

u.erika képe
Ez nagyon jó szöveg Anita!:))) Volt már párszor hogy én is azt
2009. december 02. szerda, 23:51 | u.erika   Előzmény

Ez nagyon jó szöveg Anita!:)))

Volt már párszor hogy én is azt hittem hogy ,,kinöttem az állásomat"de az enyém úgy tünik rugalmas anyagból lehet mert még mindíg jó rám.....Vagy most nöttem csak bele......?

Na jó ezen el kell gondolkoznom egy pillanatra.....:))

Szabo Gabi képe
Ez így van
2009. december 02. szerda, 13:00 | Szabo Gabi   Előzmény

Bizony szóról szóra, ahogy írtad.
Persze az elmélet az sokkal egyszerűbb mint a gyakorlat.
Olyan ez mikor előre tudod a sorsodat, elfogadod, teszed a dolgod egyszer csak már éled azt amit tudtál előre.
Benne lenni mindíg más, az nagyon nehéz, de tudatosan ránézve könnyebb, de úgy sem könnyű.
De legalább érted.
Hát bizony így van :....)

Köszönöm!
2009. december 04. péntek, 20:21 | epotoc

Pár napra elvesztem a sok munka miatt, és nagyon jól eső érzés volt, hogy ennyien írtak a hozzászólásomra.
Köszönöm Mindenkinek! Igyekszem elmélyedni a gondolokatokban. Igyekszem "élni" is, és a szeretteimmel foglalkozni és Önmagamra is időt szánni, hogy új dolgokat tanulhassak és kikapcsolódhassak.

Kavics22 képe
Mások keresztje
2009. december 28. hétfő, 17:40 | Kavics22

Kavics22

Na igen, cipelem a magam keresztjét hol könnyebben, hol nehezebben. De arra csak most jöttem rá, hogy eddig a másokét is én cipeltem, vagy legalábbis nagy részét a tehernek átvettem, méghozzá önként és dalolva. Nem csoda, ha összerogytam alatta. Ebből elég volt, jöhet a következő feladat, a saját keresztjeim - mert nem csak egy van - lerakása, olykor csak percekre, majd egyre hosszabb időre. Adok egy kis biztatást magamnak: menni fog ez ! :)

gyöngyház képe
Villanás
2009. február 02. hétfő, 21:37 | gyöngyház

Bevillant egy gondolat. Az egyszerű, tiszta élet, a teremtő erő öröme, a hasonlók társasága talán megtalálható lenne Számodra egy öko- vagy MAG-faluban. Nézz utána! Biztos befogadnak néhány hétre, hónapra.
Légy kicsit hippi, és merész. Ha valami megmozdult most benned, adj magadnak egy esélyt, hogy megnyugodj, nekik meg, hogy legyen egy új barátjuk.

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.

Hírlevél feliratkozások

Jelöld ki és iratkozz fel: