|
Pénztudatosság tanfolyam tanfolyam |
Huszti Sándor | Budapest |
jún. 02. 10:00 vasárnap |
|
Önmegvalósítás tábor - a Tiszán innen tábor |
Huszti Sándor | Szarvas |
jún. 15. 10:00 szombat |
|
Nyári Önmegvalósítás tábor - 2013 tábor |
Huszti Sándor | Nagyvázsony |
aug. 07. 10:00 szerda |
Megbocsájtható-e a megcsalás, a hazugság?
Megcsalás, féltékenység, hazugság, kényes és fájó téma, ha már volt róla tapasztalatod. Persze attól függ, hogy melyik pozícióban voltál a szerelmi háromszögben?!
Te képes lennél megbocsájtani a párodnak, ha kiderül, hogy megcsalt?
Hol van számodra a határ, milyen esetben tudnál megbocsájtani? Hogyan kellene közölnie, mit kellene tennie? Voltál már ilyen helyzetben? Sikerült megoldanod a problémát?
Ingyenes tanfolyamok és Hírlevél
Jelöld ki és iratkozz fel:
A válasz: IGEN.
De mindenek előtt saját magunknak kell megbocsájtani mert a kiváltó Ok az csakis tőlünk ered.
A megcsalás csak egy következmény. A következményeket meg lehet bocsájtani!
A válasz : NEM.
Szerintem a kiváltó ok nem feltétlenül tőlünk eredhet, mivel vannak emberek, akik nem monogám beállítottságúak, és ők akármilyen párkapcsolatban éljenek is, szükségük van más ölelésére is.
Ekkor azt hiszem nem az a hibás, akit megcsalnak, hanem az, aki megcsal.
A megcsalás szerintem akció, és a reakció rá a szakítás.Mert nem hiszem hogy meg lehet bocsátani, vagy elfelejteni, hogy nem vagyunk elég jók a párunknak.
Lehet hogy szigorú vagyok, de azt hiszem hogy egy kapcsolat építőköve a bizalom (melyet semmibe vesz a megcsaló).Ha én nem csalom meg a páromat, akkor joggal elvárhatom hogy ő se csaljon meg.
Kedves Veronika!
Azért címzem hozzád a válaszomat, mert fájdalmat és dühöt éreztem a leveledből (lehet, hogy rosszul)
Ugy ahogy írtad, hogy a megcsalás oka nem tőled ered, így maga a tett sem rólad szól, téged minősít! Én voltam már megcsaló és megcsalt is, ismerem mind a két oldalt. Amikor én csaltam, akkor az nem a páromról szólt, hogy ő kevesebb, vagy csúnyább, vagy rosszabb a szeretőnél, hanem akkor ott adódott egy alkalom, amikor elsodort a szenvedély. Ennyi és semmi több. Ez rólam szólt és nem a páromról, akit szerettem továbbra is ugyan úgy! Nem vagyok büszke a tettemre, de nem is szégyenlem.
Voltam már "megcsalt" is. Megismerkedtem egy olyan nem monogám emberrel akiről te is írtál. Ez kiderűl már az elején a kapcsolatnak, sőt már látni az első találkozáskor:) Én elfogadtam ezt a tulajdonságát épp úgy ahogy a többit. Nem éreztem, hogy én kevesebb, vagy több lennék azért mert neki másra is szüksége van. Élveztem amikor velem volt, nem akartam megváltoztatni és boldogan emlékszem minden pillanatára a kapcsolatunknak. Egy mély szeretet él bennem ha rá gondolok, a legtöbbet tőle tanultam mgamról az életről, a világról.
Kedves Veronika, nem akarok én itt okos lenni, de annyian esnek ebbe a "hibába", hogy személyesnek veszik a "megcsalást" és elkeserednek. Hidd el, hogy ez nem rólad szól, hogy ahogy te fogalmaztál "nem vagy elég jó a párodnak"! Szó sincs ilyesmiről, ez az érzés benned van és te érzed így és nem a párod talál kevesebbnek! Vannak nem monogám emberek és van aki leél 40 évet a párjával és nem kíván meg mást. Nem vagyunk egyformák. Ha pedig egy monogám kapcsolatba bejön egy harmadik aki nem csak egy kaland, hanem egy szerelem, akkor ott már nem megcsalásról beszélhetünk, hanem a kapcsolat elvesztette az egységét. Ilyen is van, de erről sem te vagy a másik tehet, vagyis ez sem személyes. Lejárt az időtök, tovább kell lépni, új utakat járni, új leckéket tanulni. Attól te még tökéletes maradsz!
Évi
Jól szóltál Kedves kereső!
Egyetértek veled!
Kedves Éva!
Mert könnyűvérú nőnek lenni könnyű,az nem azt jelenti, hogy az a narmális. S bár párom kivel 5 éve együtt vagyunk-voltunk kétszer megcsalt és folyton hazudozik (tagad, nem meséli el az igazat) az nem azt jelenti hogy tényleg szerelmes még belém, bár állítja. Szerintem csak kell neki egy biztos pont ahova mindíg visszatérhet!
Bár tudom énis hibás vagyok, mert az első rajtakapásos alkalomnál dobnom kellett volna.
De ha szeretem! Csak mégis belegondolva nem olyan mint előtte a kapcsolatunk.
Állandó "odafigyelgetés" és a többi.
S bár nem tudja, de ha kérdezek, az első pillanatban tudom igazat mon e.
Tudom én vagyok a f.sz, de amíg ő nem mondja, hogy nem akar már többet én még hiszek benne, mégha selytem is, hogy mai napig ott a 3. személy.
szerintem is igazad van én már csak tudom . tapasztalat
Szerintem nem lehet megbocsátani. Ha arra a döntésre jutunk, hogy mégis ez felé megyünk, bennünk marad egy tüske, ami miatt a kapcsolat, már nem lesz olyan mint előtte. Nem bízol meg párodban többet, és tudod, hogy ha egyszer megtette, akár mikor megteheti.
Tiszta szívemből irigylem Önt. Vagy nem is tiszta a szívem, mert irigység van benne? Az is lehet. Azért szólok Önhöz, mert véleményem szerint minden élethelyzet más, s mert érintettnek érzem magam. Miért a szenvedő fél a kiváltó ok?
Házasságunk második évében lettem először megcsalva. Hatalmas szerelem voltunk köztünk. Mégis. Mi pedig beszélgettünk is. Megkérdeztem mire van szüksége, mit szeretne? Nem az a fajta vagyok, akinek a gondolatát ki kell találni, mert különben megsértődik. Csinos maradtam, nem hanyagoltam el magam, s az otthonunkat. Az én elvem, s eszerint élek is, hogy azt tedd mással, amit szeretnél, ha veled tennének. Olyanról még nem hallott Kedves irigylésre méltó uram, hogy valakinek álhatatlan a természete? Aki nem azért csal meg mert Ő vagy én rosszak vagyunk. Amit most írok le, egyeseknek mosolyogni való lesz. Azt elismerjük sokan, hogy az asztrológia több ezer éves tudomány. A mai újságos horoszkópokban már nem hiszünk, csak elolvassuk őket. Érthető. Nem, nem vagyok asztrológus. Egyszer régebben kezembe került egy komolyabbnak tűnő tanulmány, mely a különböző jegyek szülötteinek viselkedés mintáit írta le. Ez alapján a Mi kapcsolatunk halálra volt ítélve. A férjem Ikrek, én pedig Halak vagyok. Aki ismeri a jellemzőket, tudja miről beszélek. Húsz éve élünk együtt. Ezalatt 16 alkalommal csalt meg a férjem. Megbocsátottam? Igen. S miközben megbocsátottam, Ő nem hagyott el senkiért. Pedig ezt kellett volna tennie. Valakivel végleg elmenni. Mert a lelkem közben tiszta seb lett. Ezt nem lehet feldolgozni. Elveszítettem a magam önbecsülését, mert nem értettük, hogy miért történik velünk mindez? Mondja el valaki, hogyan működik az Igazi megbocsátás? A Bibliait olvastam. Ismerem. Úgy akartam cselekedni én is ezért nem hagytam én el. Nem bosszultam meg, nem csaltam vissza. Hányszor bocsássak meg Uram? 7-szer? Nem. 77-szer? Nem 7-szer 77-szer.
Elmondom hangosan, hogy megbocsátok Neked, s többet nem beszélek róla, nem hánytorgatom fel. Igen, de belül ég, fáj. Ahányszor ránézek a férjemre, látom mással. Akkor én most mit csináltam? Megbocsátottam? Szóban igen, szívemben nem? Mártírt csináltam magamból? Akit sajnálni, vagy kinevetni kell? Nem tudom a választ, még ennyi idő után sem. Bocsánat, amiért csaponganak a gondolataim -.
Bár számomra ez már másodlagos lett. Olyan falat húztam védekezésül a szívem köré, hogy már a férjem sem tudja áttörni. Most készülök elhagyni Őt, s nem harmadik személyért. Pedig már megjavult, két éve nem csalt meg...:)) Már nem gondolkodom, hogy mi lett volna ha... Karmikus találkozás volt a miénk? Most már letehetem, hiszen tanultam sokat. Remélem, hogy így volt, s nem belemagyarázás részemről...
Azt tudom, hogy az az írás, amire én ezzel az írással válaszoltam, az én olvasatomban minimum lelketlen. Minden élethelyzetben más az ok. Persze, ha elmondja nekem, hogy én itt miért lehettem a kiváltó ok? Mikor még a férjem magának se tudja megmagyarázni, miért tette ezt velünk? Azért mert Halak jegyű vagyok és a víz kioltja a tüzet? Vagy mert a férjem művész, okos, művelt, izgalmas, ráadásul nagyon jó külsejű férfi, akiért rajongtak a nők, s nem tudott nekik ellenállni? Ezer a kérdés, válasz pedig nincs.
Megértő lelket kívánok Önnek.
Kedves névtelen egyetértek veled, csak azt nem tudom, miért türtél annyit ? Bár én is halak vagyok ( nem hiszek a horoszkópban a felelősséget magamért vállalom, de még a környezetemért is ) , azt gondolom, hogy téged a párod nem vett komolyan. Játékszernek tekintett, akinek az érzéseivel nem törődve, lehet játszani, hiszen mindent eltűr. Adtál is rá a 16 megcsalást megbocsájtva éppen elég okot. Neked is részed van benne. Egy érett felnőtt nő ezt nem engedte volna meg. Megtörténhet egyszer, talán kétszer, a bizalom ujbóli felépitése ekkor is sok időbe telik. De háromszor már nem történhet meg, mert akkor ott a személyiséggel van a baj. Azzal aki megcsal, azzal is aki annyit megbocsájt. Már amennyiben valóban házasságban akarnak élni, és nem egy nyitott kapcsolatban, amelyben a feleség kimondatlanul is engedi hogy a házassága átjáróház legyen. Ehhez a halak-ikrek jegynek nem sok köze van, mihelyt vállalod magadért a felelősséget, és tudod hogy mit akarsz, hogy szeretnél élni. Őszintén remélem hogy tisztába jösz magaddal és renbe tudod teni az életedet, nem leszel kiszolgáltatottja senki kénye kedvének. Az igaz szerelem nem tudna fájdalmat okozni szerelmének. Te nem ezt kaptad. Nagyobb önbizalmat. Egy kedves idézetet küldök neked : " Szeretnek, és te vagy a szeretet. Igen, Téged ! Igen Te!
Fenti válaszom Hm...nek szól nem Névtelennek bocsi
Hát ez nem igaz!Ha valaki szeretne nyitott kapcsolatban élni akkor szóljon előre a másiknak!De ha már egyszer megcsalta a másikat akkor megteszi következőkor is!Ez nem megbocsátható!!!!!!!
Téged csaltak már meg?
Hazudtak neked nap mint nap?
Belenéztél már a párod szemébe miközben tudtad hogy hazudik?
És miközben végig halgattad a "meséjét" épp azon gondolokoztál mikor s mekkora hibát követtél el?
A válasz nem ilyen egyszerű : IGEN vagy NEM....
Az ok valóban eredhet több helyről is, DE a hazug, kétszínű, alattomos életet nem a megcsalt választja hanem aki FÉLRELÉP...
Ő tereli hamis pályára a közös életet...
Persze megértem aki félrelép annak is szüksége van "TÁMASZRA" amivel saját magát is "megnyugtathatja" persze én semmiről sem tehetek a "tettem" pusztán következmény és az a balfék aki otthon maradt az tehet mindenről szóval nekem meg jöhet bárki....
A fájdalmas mártír szerepe ugyanis hamis. Amikor a másik félrelép azt keresi, ami hiányzik. A párkapcsolat arról szól, keressük azt, aki legjobban illik hozzánk, akivel mind a négy szinten képesek vagyunk a harmóniát megélni.
A párkapcsolatnak négy lába van, mint az asztalnak. A sorrend nem fontossági, mind a négy fontos.
Tehát az első a szex, a második a szeretet, a harmadik az életstílus, a negyedik az anyagiak. Bármelyik téren van érdekellentét, egyensúlytalanság a kapcsolat billegéséhez, majd a borulásához vezet.
Megérteni és megbocsátani akkor vagyunk képesek, ha bevállaljuk a fájdalom feldolgozását. Bevállajuk, hogy a saját szerepünk az, hogy nem tudjuk azt megadni a másik embernek amire vágyik, viszont nem képes lemondani egyikünk sem arról, ami a kapcsolatban pozitív, ami összetart. Ezért a félrelépő hazudik, a megcsalt pedig az önértékelésben megélt veszteségét a mártír szerepbe menekülésbe hárítja. Így nem kell szembenéznie azzal, hogy a félrelépő olyan élményt kapott, amit ő nem képes megadni.
A hűség és az őszinteség olyan kapcsolatban van, ahol a kísértés legyőzése tudatos, a kapcsolat annyira értékes, hogy nem éri meg a pillanatnyi öröm azt, hogy kockára legyen téve a kapcsolat. Ehhez szükség van én-erőre, természetesen.
Helyes hozzáállás az, ha a kiindulási pontunkat rögzítjük: minden esetben kettőn áll a vásár. Aki otthon maradt, nézzen szembe azzal, hogy amit adni szeretne arra a másik vevő-e. És miért nem tudja azt adni, amit a másik kívül keres? Aki pedig hazudik és kívül keres előbb utóbb választás elé állítható.
Nem vagyunk elég tudatosak a kapcsolatainkban. Olyan elvárásaink vannak, amik nem reálisak. Ha ismernénk magunkat és képesek lennénk megismerni a másikat, akkor hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ki milyen, milyen képességei, igényei vannak, milyen sebei, és mennyire és melyiken tud és akar egyáltalán változtatni.
Egyre inkább úgy látom, hogy nincs dolgunk a másikkal, abban az értelemben, hogy bármit is el kellene várnunk azzal kapcsolatban, hogy ő ki tudja elégíteni az igényeinket. Sőt, azt gondolom, hogy ilyen nincs is, hogy bárki ezt meg tudná tenni. Csakis azzal van dolgunk, hogy magunk milyenek vagyunk és mivé kell hogy változzunk. Ha képes vagy a hűségre, jó. A másik nem, fel kell tenned a kérdést magadban: jó nekem olyan emberrel élni, aki ezt teszi velem, FÜGGETLENÜL attól, hogy miért teszi?
Ez nagyon fontos. Az ember csak a saját lépéseiért felel. Jó, ha dühöngök, ha elkeseredek, ha rossznak érzem magam? Jó nekem ez? Vagy ki tudom mondani a nemet, és ezzel azt is elengedni, ami jó volt nekem ebben a kapcsolatban. Ehhez persze bizalom kell, hogy az élet visszaterel mindig oda, ahol dolgod van, hogy esetleg erre a másik jól reagál (tanul), és még lehet, h a kapcsolat is jobbá lehet, esetleg, hogy még jobbat hoz az élet, és azt tartogatja számunkra.
Hiszen fejlődtünk azáltal is, hogy elengedtünk, hogy beláttunk, hogy nem a dühöt, a kényszert és a tehetetlen vergődést választottunk, hanem tudtuk magunkat annyira szeretni, szabadon szeretni, hogy hittünk a szabadság prioritásának, a szív erejének, és azt választottuk ahelyett, ami kevés (vagy akár sok) jót kaphattunk egy másik embertől.
A kapcsolatok nem azért vannak alapvetően, hogy biztonságban legyünk, hogy szeretve kegyünk. Aki ezt nem tudja, az még sokat tévedhet és sok bánatot okozhat magának. Elsősorban tanítanak a kapcsolatok, lehet, épp egy másik olyan által, aki még nem tudja azt, amit te, hogy a hűség jó dolog, amit nem azért választ az ember, mert elvárás, vagy mert e nélkül nem megy valami, hanem mert ez esik jól. neki. De ha mégis olyannal futsz össze, aki ezt nem tudja, vagy nem lát más megoldást, mint te, akkor jobb, ha elengeded.
Persze, ha ez nehéz neked, akkor ott van dolgod. A bizalommal, a bölcsességgel, a szeretem magamat-tal. Az élet sok mindenre megtanít- és lehet, hogy amit ezáltal az eset által tanulsz, segít téged majd a következő kapcsolatodban, sőt ez biztos. Az, hogy most nem ezt látod, nem baj, de attól még igaz. Gondold végig.
Szabadon élni azt jelenti: merem látni a valóságot,,el tudom választani mi az én dolgom és mi másoké, szeretem magam, tudok elengedni, mert bizalommal vagyok önmagam és az élet felé. Szeretem az életet a maga változatosságában, és tudom, hogy mindenki ennek a játéknak csak tudatlan, vagy tudatos részese. Ezért nem kötöm magam emberhez, dolgokhoz. Csak az élet erejéhez, amiben élek. Ez mindig továbbsegít, és új, egyre jobb és egyre izgalmasabb dolgokat tanít és ad. Sok dolgot, amire VALÓJÁBAN vágyok!
És szabadon élni jó!!
Sok szerencsét! :)
Namaszte
Megbocsátható, de atöbbi -mármint, hogy a kiváltó ok attól ered, akit becsaptak- az baromság. Ilyen alapon minden házasságba mindenki megcsalna mindenkit, mert arra mindig van ok, hol kisebb, hol nagyobb. Az igazság az, hogy a hűtlenek nem képesek fegyelmezni magukat, az meg eszükbe se jusson, hogy a kapcsolatukra ők is odafigyeljenek, ne csak ők várják el, hogy mindent megkapjanak.
az adott élethelyzetben részt vevők azt tapasztalják, amit maguknak teremtettek.
Akit megcsalnak, annak meg kell élnie, milyen érzés ez, mennyire fáj, mennyire megalázó, mennyire becsapott és még sorolhatnám. Azért kell megélnie, ha ő lesz megkísértve pontosan tudja, tisztában legyen vele, mit fog okozni a másiknak ha ezt megteszi. Ha tudja mit okoz, akkor is csak a saját lelki érettségének megfelelően fog dönteni, véleményem szerint nem csak fegyelmezetlenségi, vagy önkontroll probléma a megcsalás. Van amikor a megcsaló tudja, neki ez így tökéletesen megéri, tedd fel a kérdést, neked is?
Saját tapasztalatom az, hogy ha félelemből van valaki egy kapcsolatban, a 3. megmentőként érkezhet, mert a megcsalás az életképtelen kapcsolatnak megadja a kegyelem döfést.
Másrészt pedig ott vannak az okok a gyerekkorban, amiért így bánnak a megcsalt emberrel. Persze sokkal kényelmesebb baromságnak minősíteni, mint szembenézni a saját belső világunk sebeivel. Amíg a külvilágra kivetítjük a belső diszharmóniánk okait, tehetetlen bábként fog rángatni az élet.
Van néhány univerzális törvény, ami ha valakinek még nem fér bele a világnézetébe, a baromságok kategóriába van sorolva az egója által.
- minden amire figyelsz, azzal dolgod van
- ami zavar, az benned belül nincsen rendben
- a külső világod a belső által van meghatározva
- ha valami benned a helyén van, arra nem kapsz kritikát
- ha az elvárásaidat erősíted, akkor függővé válsz körülményektől és emberektől.
Felelősség vállalás témakörben:
http://onmegvalositas.hu/siraly/5 ingyenes meghallgatható, letölthető.
Amikor először találkoztam a Sanyi tanításaival, az volt a véleményem, olyan jókat mond, de van közte azért elég sok baromság... :-) Szerencsére ahogy fejlődik az ember lánya/fia, úgy lesz egyre érettebb, egyre befogadóbb az addig baromságnak tartott abszolút igazságokra is.
Voltam már megcsaló és megcsalt is.Természetesen, megcsaltnak lenni sokkal fájdalmasabb, hiszen a büszkeségünket tépázza!Az ex-férjemnek az első nyilvánosságra került esete után, úgy gondoltam, jár neki még egy esély, amitől egy ügyvéd barátom óvva intett, mondván:"összeköthetsz erővel egy szálat, de a csomó örökre ottmarad".Természetesen két éven belül megismétlődött az eset, de ezt követően már elváltunk.Csúnya, botrányos válás volt, jócskán volt mit feldolgoznom, de rövid idő elteltével rájöttem, csak hálával tartozom nekik, hogy kirobbantottak egy nem működő házasságból, mert önszántamból nem tettem volna meg.
Mire tanított meg?Arra, hogy attól a perctől kezdve, hogy a pár egyik tagja "eljátszik a gondolattal", hogy máshol-másnál keressen boldogságot, akkor azzal a párkapcsolattal baj van és itt még "tettlegességről" nincs is szó!Ha pedig már meg is tette/tették, ott sok tennivaló nincs-persze van kivétel, ha a "csalót" megtanítja arra, hogy mi a baj a párkapcsolattal és képes rajta javítani-nem működik, nem jól működik a párkapcsolat, vagy esetleg nem is PÁR-ok!No és az biztos nem a "harmadik fél hibája, Ő esetleg katalizátor csupán!
Örök igazság, hogy:"nem azzal kell házasságot (párkapcsolatot)kötni, akivel együtt tudnál élni, hanem aki nélkül nem tudnál élni!"
Összegezve, le kell vonjuk a tanulságot, mit tettem be és mit kaptam a kapcsolattól és miért is történt midez velem?De sem megbántódni, sem megbocsájtani nem kell, mert nincs is mit!
"Összegezve, le kell vonjuk a tanulságot, mit tettem be és mit kaptam a kapcsolattól" - nos igen. Nem árt rajta elgondolkodni. Vajon amit adtál, arra volt szüksége a párodnak? Vajon amit kaptál, arra volt szükséged? Megkérdezted-e gyakran, hogy mire van szüksége? Elmondtad-e, hogy mire van szükséged?
A párkapcsolatok sokszor mennek tönkre azért, mert ki akarjuk találni, hogy mire van szüksége a párunknak - pedig, ha tudnánk, hogy ami ilyenkor kipattan fejünkből, arra igazán nekünk volna szükségünk, akkor inkább megkérdeznénk. Sokszor a partnerek - akár fogvicsorgatva is - olyasmikkel bombázzák egymást, amire a másiknak nincs szüksége, de nem meri elmondani, hisz szereti a párját.
A másik dolog, amin megbuknak a kapcsolatok az, hogy azt hisszük, hogy ha már megtörtént az összeköltözés, esetleg a házasságkötés, akkor nem kell "csábítónak" lennünk, nem kell szerelmes szavakkal becéznünk, vagy épp dícsérnünk a partnerünket - hisz már úgyis a "miénk". Ilyenkor szokott belépni a "harmadik", aki nem csinál mást, mint azt, amit mi, amikor még csak ismerkedtünk a párunkkal.
Nem árt ezen elgondolkodni - már csak azért is, hogy a következő kapcsolatban figyelhess ezekre a dolgokra.
Kivánok sok szerelmes élményt és több figyelmet a következő kapcsolatodban!
Eta
Kedves Mindenki!
Ide kapcsolódik, de kicsit mégis más...
Új vagyok itt, és ugy érzem, a világban is új vagyok, 35 éves nő létemre. Eddig nem mertem a titkomat senkivel megosztani, most reménykedem, hogy Ti tudtok segiteni... A történetem röviden: Működésképtelen házasságom alatt ismertem meg Valakit, aki mindenkinél különlegesebb. Ö kereste az ö Igaziját, mégis nekem belsö kényszerem volt hogy közeledjek Hozzá. Mindegy hogy hogyan, csak Vele. Jóbarátja akartam lenni, de több lettem. Eddig soha nem szerettem és nem értékeltem ennyire senkit! Ám Ő, az igazit meg nem találván, néhány csalódás után, ugy döntött hogy igazit többé nem keres, és egyszerre több barátnöt is szeretne, ugy hogy mindegyiknek jó legyen - most nem fizikai dolgokról beszélek. Én kaptam a "sok közül az elsö" szerepet, de mindvégig reménykedtem hogy ezt csak ugy mondja, hogy talán egyszer elég leszek neki csak én. Ö sokszor elöhozza, hogy szeretné ha nekem nem esne rosszul, ha neki más is lenne, attól még ugyanugy szeretne mint eddig. Hangsulyozza, hogy ö nem szerelmes belém, és igy ahogy engem szeret, többet is tudna szeretni. Elismeri, hogy valószinüleg nem lesz más, aki ennyire szereti mint én. Ekkor én mindig sirok, és neki rossz hogy sirok, és eddig azért nem lett neki más is, mert nem akart nekem rosszat okozni. Én most már könyörgök neki, hogy ne hagyja lezülleni az életét a multbeli sérelmei miatti buta elhatározásból! Miért nem elég neki az amit én tudok adni?! Itt most nem arról van szó, hogy csak titokban találkozhattunk, mert azok a találkozások megérték a sok hátrányt ami abból származott, és Ő nem is akart ilyen téren többet. Én most válófélben vagyok. Talán fél, hogy ha "szabad" leszek, valahogy mégis összekötnénk az életünket? Én nem félek, én titkon vágyom erre... És nem tudok szakitani vele, már többször megpróbáltam, mindig emiatt, de hogyan szakitsak ha ennyire szeretem?!!
Miért ilyen Ő velem? Ha azt mondja hogy nagyra értékel engem, akkor miért nem vagyok elég neki én?
Ti mit gondoltok erről hogy többet szeretni egyszerre? Szerintetek találna olyan nőket, akik azzal együtt hogy méltóak az Ő szeretetére - tehát nem utcalányok - beleegyeznek abba, hogy mindketten csak egy lesznek a másiknak a sok közül? Én ezt nem tudom elhinni, hogy vannak ilyen emberek!
Kérlek szépen, ha tudtok vigasztaló szót, vagy konkrét lehetöséget hogy mit tegyek, SEGITSETEK!!!
Előre is köszönöm!
Gwenhwyfar
Kedves hölgy!
Ezek a ragaszkodások, nehéz elválások a karmáról szólnak. Egyrészt neked: meg kell értened, kapcsolatotok csak rövid időre szólt. Találd meg benne, mit tanított meg ez a kapcsolat! Ezt a tudást egy másik kapcsolatban kell hasznosítanod. Engedd el ezt a férfit, mert egy nehezebb karmát , (adósságot) veszel magadra. Mindenkinek van igazi, ami biztos nem maga a mennyország, mert abban is van feladatunk de a férfi szeretni fog, nem akar elhagyni, megcsalni, segít az élet minden területén. Jóban, rosszban!
Ha mégis összejönnétek, ez a férfi soha nem lesz hűséges, mert nem te vagy az igazi. Ő még keresi!
A fájdalmat meg kell élni, mert az tanít, bölcsebbé tesz.
Én is megéltem, nehezen engedtem el, de az élet bebizonyította jól tettem! Minden jót, kitartás!
tamasmagdolna@freemail.hu
Bár régi a beírás, de a tartalma nagyon is aktuális és sokat mondó. Megjegyzem, voltam már megcsaló és megcsalt is.
A volt kapcsolatból a tanítások a legértékesebbek, ezeket kell átmenteni, tudatosítani és a következőben hasznosítani. Tapasztalatom szerint a megcsalásnál a bizalom törik apró darabokra, amely aztán megmérgezi a légkört és kevés kivételtől eltekintve menthetetlenül a kapcsolat halálához vezet. Már azt sem hiszed el a másiknak, amit kérdez. Mindketten belefáradtok az állandó bizonygatásokba, bizalom-próbákba.
A bizalom hiánya ezer formában nyilvánul meg és mindenen rajta hagyja a bélyegét egyre intenzívebben és intenzívebben, amíg nincs más út, mint a kilépés.
Ha már megtörtént, akkor pedig nem szabad elmondani, mert ezzel a felelősséget a kapcsolat folytatásáért átteszed a másik vállára. Te feldolgozod önmagadban, a másikban pedig egyre növekszik a mérgezett tüske és az elviselhetetlen fájdalom.
Az pedig eleve intő jel, ha a kapcsolat legelején, elviekben a legforróbb, legszerelmesebb szakaszában történt a megcsalás.
Persze itt is kettőn múlik a vásár. :)
Én egyszer megpróbáltam megbocsátani és nem sikerült. Nem tudtam elfeledni, hogy volt egy másik lény, akire ő jobban vágyott mint rám. A jövőben is, ha megcsalnak majd engem nem fogom megpróbálni megjavítani a kapcsolatot. Azt addig kellett volna, amíg nem csaltak meg.
Szerintem nincs jogunk elvárni mástól, hogy változzon meg. Csak magunkat változtathatjuk. Vagy elfogadod, hogy ő másokkal is akar lenni (korrekten elmondta) és igy maradsz vele boldogan, vagy menj el tőle és hagyd őt boldognak lenni másokkal.
Szerintem Te nem azért haragszol rá, mert erkölcstelennek gondolod, hogy ő több nőbe is tud szerelmes lenni, hanem az, hogy azt nem tudod elfogadni, hogy nem csak beléd akar szerelmes lenni. Szerintem felesleges reménykedned, ha mégis be adná a derekát, később kimutatná neked, hogy haragszik, mert kioltottad belőle a tűzet, és egy megkeseredett emberrel nem akarhatsz te sem együtt élni.
Ki szóljon hozzá ? Aki voltam , aki szeretnék lenni , vagy aki a kettő közt zuhan , és félszemmel ide , félszemmel oda kacsint ? Aki voltam , az egyértelműen egy visszafordíthatatlan dolognak tekintette ,egy begyógyíthatatlan végzetes sebnek a kapcsolatban , aminek , -hosszas töprengés után - , azt ismerte a lényegének fel , hogy a lelkünk összetartozásának az egyetlen kifejezője testi szinten az , hogy az érintéssel járó kellemes cselekedeteket kizárólag egymással kívánjuk végezni , mert ez így jó , és helyes . Úgy gondolta , hogy hűtlenségkor jobb távolabb lépni az elszakadó társtól , teret engedve neki , hátha csak a fojtó , fülledt bensőségességből menekül , hadd tapasztalja meg a távolságból eredő vonzást is . De tudta azt is ,hogy ezt nem ússza meg szenvedés nélkül , mert érzelmileg kötődik . Nem akarta elfogadni a lehetőségét , hogy ő is egyszer majd megcsalt lehet . A fájdalmat társitotta hozzá ( közhelyes ) . Inkább megkötött egy egyoldalú alkut a világgal , hogy ha nem csal ,akkor ő sem csalatik meg . Nem tudta , hogy jutalmat , viszonzást várni megront és bűnbe visz . ( A bűn következménye a szenvedés , ami mindig visszautal rá . )Ugyanakkor mégis ő volt az , aki amikor őszintén kitöltött egy lélektani tesztet , akkor az eredményen hitetlenkedve elcsodálkozott , mert különösebb értékelés sem kellett annak megértéséhez , hogy valami benne arról ábrándozik ,hogy kipróbálja más nővel is , ami Vele a legjobb . Bukni akarok - fogalmazta meg magának . És ki volt akivel ezt először megbeszélte (sok egyéb más megtárgyalnivaló között ) ? Persze , hogy a társával , feleségével ! Vissza is kapta később az öszinteséget . Akkor összeomlottam , ma már megéltem azt a számomra meglepő szeretetérzést is , amivel egy általam testileg is kívánt személy (sajna , nem irántam való ) fellángolásában gyönyörködtem , amint az éppen fellobbanóban levő érzelmeit osztotta meg velem . Tulajdonképpen féltékeny lehetett volna a kapcsolatunkra a barátja , csak szerencsére a szellemi - , és a lelki bensőségességet nem tartjuk egyenértékűnek az ugyanolyanmértékű testivel , hanem jó materialistaként csak másodlagosnak , kevésbé veszélyesnek .
Aki zuhan , már nem vígasztalan . Pillanatnyilag elhitt enyhítő gyógyírja , elringató , vígasztaló esti meséje hasonló helyzetekre az , hogy bármit kiragad a semmiből , az a kettősség világában rögtön szétszakad ,és hiába hajítja el magától jó messze az egyik felét , pályája során kikerülhetlenül belebukik , mert a dédelgetve örökké megélni kívánt félrészt vonzza a kiegészítője , és mivel el nem engedem , magamhoz szorítom , így engem is repít oda ,ahol majd megélem azt is . Másként fogalmazva , mivel az idő azt is jelenti ,hogy nem egyszerre látok mindent , a tér pedig azt is , hogy mindent nem láthatok egyszerre , ezért egyszerűen nem láthatom mind a két oldalát ugyanannak ,sőt még ha egy idő múlva meg is látom a másik oldalát , nem biztos hogy felismerem azt ,hogy ugyanahhoz az eseményhez tartozik . A második képből nem világlik ki olyan egyértelműen az , hogy a kiteljesedéshez meg kell tapasztalni a dolgok minden oldalát . Abban meg csak reménykedem , hogy a test számára szenvedéssel járó megtapasztalásokat már magasabb szinten lévő tudattal fogom kuksizni .
Ez egy gondolatmenet. Hol a hibája , hol a bakugrás , a téves kiindulópont benne ?
Megcsalt : voltam , de alaposan hozzájárultam a megtörténtéhez .
Nyíltsisakkal , kegyetlenül visszacsaltam , mert nem tudtam megbocsátani , és kíváncsi is voltam .
Hibáztam , hogy nem hagytam ott rögtön ,megteremtve ezzel az újrakezdés alapját .
Ma már amennyire képes vagyok , annyira nyílt szívvel megyek bele minden kapcsolatomba , legyen az bármilyen szinteket érintő ,és igyekszem a kettőnk korlátain belül a lehetőségeket teljességgel kiélni . Ha más kell , vagy ez a vágy meg is valósul , az egy figyelmeztetés arra ,hogy felmerült a kérdés : Megújítás vagy búcsú ? A következő pótolhatatlan lény megismerésének reményében ilyenkor én inkább a búcsúra szavazok , és megköszönöm Istennek , hogy kiüvölthetem magamból az elválásunk fájdalmát , és ezzel semlegesíthetem a megismerkedésünk csodálatos és felizzó gyönyörét . felacso
Sziasztok!
Van egy kedvenc írásom a témával kapcsolatban a hűségről/hűtlenségről...
Ma már egy szabad világ van... ahol mindenkinek mindent szabad...
És sokan így is élnek...
De...
Azt álltalában nem vizsgálja senki sem -egy pszichológus sem-, hogy hogyan működik a (sokszor ajánlott és javasolt) hűtlenség és félrelépés energetikai szinten egy kapcsolatban...
Vagyis, hogy milyen kárt okozunk ezzel a kapcsolatban a másiknak és magunknak...
van egy kedves barátom, akinek a hűstlenséggel kapcsolatban van egy "Nagy Mondása":
Mindenki csak magát tudja megcsalni.
Mindenki csak magához tud hűséges lenni.
Mert mindenki visszakapja azt, amit a másiknak ad, és amit a másikkal tesz.
És ezen érdemes mindig egy kicsit elgondolkodni, mielőtt az ember "a tilosban" kezdene el horgászni...
hogy nekem hogy esne (nekem hogy fog majd esni) ez?
És akkor MOST ez a bizonyos kedvenc irásom a témához kapcsolódva Ching Hai Mester követőinek magyar honlapjáról, a www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu -ról:
Fogadd és olvasd sok Szeretettel:
Csizike ;-)
csizike1@gmail.com
;-)
Gondolatok Ching Hai Mestertől: (részlet)
Az öt szabály
4. Tartózkodj a szexuális félrelépéstől
Kérdés: A nyomtatványodban láttam, hogy van öt előírás. Ha az ember egyszer beavatott, akkor eszerint az öt előírás szerint kell élnie?
Mester: Igen, igen, igen. Ezek a világegyetem törvényei.
K: Nem értem a "szexuális félrelépést".
M: Ez azt jelenti, hogyha már van egy férjed, ne gondolkozz a másodikon. [Nevetés] Nagyon egyszerű. Élj egyszerűbb életet, mindenféle bonyodalmak és érzelmi viharok nélkül. Igen. Mert ez másoknak fáj. Nem bántunk másokat, még ézelmileg sem. Erről van szó. Megpróbáljuk elkerülni a konfliktusokat, megpróbáljuk elkerülni a szenvedést érzelmileg, fizikailag, mentálisan, mindenkivel, különösen a szeretteinkkel kapcsolatban. Ez minden.
Ha már van valakid, ne mondd meg a férjednek. Jobban fáj, ha elmondod. Csak oldd meg lassan és csendesen, és ne valld be neki. Mert néha az emberek azt gondolják, hogy ha viszonyuk van valakivel, akkor hazamennek, bevallják a férjüknek vagy a feleségüknek, és ez egy nagyon bölcs és becsületes dolog. Ez értelmetlen. Semmi haszna. Már úgyis hibáztál. Miért hozod haza a szemetet és hagyod, hogy mások élvezzék? Ha ő nem tud róla, nem érzi magát olyan rosszul. Maga a tény, hogy tud róla, az fájdalmas. Ezért megpróbáljuk a problémát megoldani és máskor nem elkövetni, és ez minden. Jobb, ha nem beszélsz a partnerednek erről, mert az fáj nekik, fáj a partnereidnek.
Részlet a "A túlvilág rejtélye" c. előadásból
Az azonnali megvilágosodás kulcsa - Bemutató kiskönyv 40-41. old.
Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
ENSZ, New York - 1992. június 26
(eredetileg angolul)
K: Azt mondtad, hogy elítéled az erkölcstelenséget. Mit értesz szexuális félrelépés alatt? Az rossz?
M: Én nem ítélek el semmit. Csak a helyes életmódot hirdetem. És szabad vagy, hogy azt kövesd. Rendben? Én nem ítélek el semmit. Ha úgy érzed, hogy ez megbélyegzés, akkor ez nem igaz. Csak az a helyzet, hogy rossz irányba mész. Most vissza kellene térned a jó irányba, ha meg akarsz érkezni a célodhoz, ami Isten Országa.
A túl sok szexuális túlkapás és élvezet kifárasztja a testedet, és kimeríti a tudati erődet, amit meg kellene őrizned a legnagyobb megvilágosodáshoz, hogy segíts önmagadon és az emberiségen. Ez így nemesebb. Ez minden, igen. A szexuális félrelépés azt jelenti, hogy túl sok barátnőd, és túl sok barátod van. Túl sok férjed és feleséged. Ez kimeríti az energiaraktáradat. Rendben?!
"Becsüld meg az életet, kezdd a megvilágosodással"
37. magazin, A Mester mondja
Ching Hai Legfelsőbb Mester szavai
Denver, Colorado, USA - 1993. április 10.
(eredetileg angolul)
Amikor elvonulásra vagy csoportos meditációra jöttök, jobb, ha nem nézelődtök túl sokat. Tudom, azt mondtam, hogyha nem. ha nem nézel rá egy nőre, akkor nem vagy normális (nevetés). De ez csak annak a srácnak szólt, csak hogy tudassam vele, hogy ő normális. Ő egyedülálló, agglegény. Amikor lát egy szép nőt, persze hogy megnézi. De minél kevesebbet néztek, annál jobb nektek. Főleg, ha már házasok vagytok, vagy van egy barátnőtök, van egy férjetek, van egy barátotok. Minél kevesebb a zűrzavar, annál jobban tudtok koncentrálni a kapcsolatotokra, és akkor sokkal több előnyötök és boldogságotok fog származni abból a kapcsolatból. Ez erősíteni fogja az önbizalmatokat és a lelkesedéseteket, hogy mindennel haladjatok az életben, beleértve a spirituális meditáció gyakorlását is. Csak ne merüljetek el túlzottan mindezekben a fizikai örömökben, mert aztán fáradtak lesztek, hogy leüljetek meditálni, túl kevés időtök lesz, hogy spirituális gyakorlásra szánjátok rá magatokat. Ezért mérséklettel minden jó.
Ha szükségetek van egy barátnőre vagy egy barátra, ha magányosnak érzitek magatokat; ha akartok valakihez beszélni, ha azt akarjátok, hogy valaki mindenhová veletek menjen, akkor az rendben van. De ne nézelődjetek tovább. Ha találtok egyet, ragaszkodjatok hozzá és dolgozzatok érte, mert így lesztek boldogok! Minél több partneretek van, annál kevésbé vagytok boldogok. Higgyetek nekem! Ezért tanácsolja az összes Mester azt, hogy csak egy házastársatok legyen. Nem azért, mert irigyek rátok, vagy bármi mást mondanak. Még nem is igazán az erkölcsről van szó! A saját érdeketekben van, hogy csak házasok legyetek, vagy egy partneretek legyen. Amellett, hogy persze erkölcstelen is, ha túl sokat repkedtek, és másoknak érzelmi sérülést, fájdalmat és sebet okoztok, és mindenkit szíven találtok. Boldogtalansággal jár, ha ezt teszitek. Nagyon, nagyon boldogtalannak, üresnek fogjátok magatokat érezni.
Van egy különbség a szeretkezés és a szex között. Sajnálom, hogy nyíltan meg kell mondanom nektek. Nincs ebben semmi rossz, ugye? Szeretkezéskor együtt vesztek részt benne érzelmileg, lelkileg, testileg, értelmileg azért, hogy egyek legyetek, hogy egyesüljetek a partneretekkel, megosztva mindezt a szeretetet és ragaszkodást, ami bennetek van. Az egész lényetek részt vesz benne.
A szexuális kapcsolat csak ennek az átmeneti testi vágynak a kielégítése egy időre, ami után nagyon üresnek fogjátok érezni magatokat. Néha nagy bűntudatotok lesz, és ettől megbetegedtek, borzasztó betegséget is kaptok. Mivel ezt szokásként teszitek, ezért bármilyen partner meg fog felelni. És elfeledkeztek óvatosnak lenni. Nincs ott a testi ellenálló képességetek sem, hogy megküzdjön a betegséggel, ha az netán ott lenne. Mert alacsony szinten vagytok erkölcsileg, érzelmi beteljesülésben, és alacsony szinten vagytok a lelki védelemben, alacsony szinten az értelmi felkészülésben. Minden alacsony szintű, amikor csak alkalmi szexuális kapcsolatotok van. A testetek gyenge, a tudatotok gyenge, a lelketek gyenge. Így amikor elkaptok egy betegséget, végetek van.
Ha szeretkeztek a partneretekkel, az más. Boldognak érzitek magatokat. Szeretve érzitek magatokat. Gyengédnek érzitek magatokat, érzitek az együttlétet. Bizalmat éreztek. Minden magas szinten van. Az érzelmetek magas szinten van. A tudatotok magas szinten van. A lelketek magas szinten van. A szenvedélyetek magas szinten van. A szerelmetek teljes. Ezért egy más szinten lévő lények vagytok. Semmi sem érinthet meg titeket! Minden ellenállással fel vagytok vértezve. Bármilyen kis betegség kerülne elétek, a testetek azt ki fogja javítani. Az még nem is kerül elétek, mert az egész lény felkészült erre a két ember közötti legfelsőbb szerelmi aktusra, felajánlásra és egyesülésre. Olyanok lesztek, mintha egyek lennétek. Így minden rendben van; minden tiszta. Nem érzitek utána magatokat mocskosnak, nem érzitek magatokat bűnösnek, nem érzitek magatokat üresnek, nem érzitek magatokat kimerültnek. Esetleg kissé fáradtak vagytok, de csak a boldogságtól. Ez nem olyan, mint a kimerültség, az üresség, a kiszívottság érzése, hogy csak a saját fizikai kielégülésetek miatt éltek vissza a nemiség aktusával. Ez teljesen más. Ezért kell hűségesnek lennünk, dolgoznunk a kapcsolatunkért, mert ez fog nekünk boldogságot hozni. Nekünk, elsősorban. Minden egyéb másodsorban jön.
Bármilyen szabály, amit a régi korok Mesterei ránk hagytak, az a bölcsesség óceánja. Az nem korlátozás. Az nem az ellenőrzés egy módszere. Az nem egy parancsoló jellegű kijelentés. Az értünk és a boldogságunkért van. És azt követni egy nagyon, nagyon bölcs dolog. Tehát ha semmi gondot nem akarsz, akkor hagyd abba a túl hosszú bámészkodást. Lehetsz udvarias és barátságos, de ne keresd szándékosan a bajt, főleg másét ne. Ha ezt tudod, akkor ne nézelődj. Persze néha nem tudod és nézelődsz, aztán gondban vagy. Az valami más. Ha már tudod, akkor ne kezdd el. Épp elég rossz, ha nem tudod, elkezded, aztán később törődnöd kell vele. De ha már tudod, hogy ők valaki máshoz tartoznak, akkor jobb, ha soha-soha el sem kezded. Rendben? Mert súlyos gondba kerülsz.
Ha már van más valakid, akkor az előzőn csak túl kellene tenned magad. Nem használ neked. Normális esetben amikor a múltra tekintünk, az mindig jobb. Elfelejtjük a rossz részeket. Csak a jókra emlékszünk. De a jelen a legjobb. Amikor a jelenlegi helyzeteddel törődsz, a jelen kapcsolatoddal, az mindig azonnali hasznot hoz. Ha mindig a múltra vagy a jövőre tekintesz, az semmit nem hoz neked, csak aggódást, sajnálatot, megbánást és illúziót. Tehát mindig a jelenre tekints, akár üzletről, spirituális gyakorlásról, elvonulásról, vagy személyes kapcsolatról van szó. Mert az az egyetlen dolog, ami itt most hasznot hajt neked. A múlt semmit nem tehet. Mindig olyan illúziónk van a múltról, hogy az jó. Az nem jó.
Részlet "A gyakorlásunk javításának módszere" c. cikkből
101. magazin, A Mester mondja.
Ching Hai Legfelsőbb Mester beszéde
4-napos menzetközi elvonulás, Washington D.C., USA - 1997. decemben 26
(eredetileg angolul)
Web www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu
Én képes voltam megbocsájtani, bár érteni, soha nem értettem meg. Amikor nekem
lehetőségem adódott, már a puszta érintésére is lelkiismeret furdalásom támadt. Miért is esett
rosszul, hogy pár percig nem túl közel kerültem egy másik nőhöz? Arra gondoltam, mit érezne,
ha látna minket. És ha egy picit is szeretne még, akkor fájna neki. Aki megcsalja a másikat
miközben tudja, hogy ezzel elviselhetetlen fájdalmat okoz, azt én szimplán pszichopatának gondolom.
Miért is? Mert ez nem jelent mást, mint a beleérzőképesség teljes elvesztését vagy hiányát.
Tehát ha egy nő megcsal, és azt közli, akkor szakítási kísérletről lehet szó. Egy másikkal tehát azért van
, hogy elszakadjon tőled. Ebben pedig a másik félnek, nincs szerepe, mert ebben az esetben a megcsalás,
egy pszichopata egoizmusával zajlik le. Ebben benne van az, hogy csak én ne sérüljek meg és valahogy kimásszak ebből, leszokjak róla, elfelejtsem. Nem szimplán arról van szó, hogy kevésnek érez, arról van
szó, hogy megsemmisít, és nem érdekli ha te következő napodon leugrasz egy szikláról. Itt a nem szeret, szeret dualizmusának nincs semmiféle jelentősége, hiszen azzal ellenséges aki őt egykor vagy egészen odáig a legszebbnek látott, vagy akivel boldog volt az ágyban. És ezzel a valakivel szemben neki nem így kellene viselkednie, elgondolkodtató hogy a kutyáját, gyerekét molylepkéjét kabátját táskáját nem teszi ki ember ekkora szenvedésnek, érdekes mód azt akivel hosszabb-rövidebb ideig együtt volt, vagy a legközelebb került hozzá, a következő pillanatban már a taigetosznak indítja. Tehát ha valóban szeret, akkor rosszul érzi magát tőle, idegennek érzi és kérni fog, hogy megbocsáss neki, mert tudja, hogy neked mekkora fájdalmat okozott. Ettől még nem lesz hosszúéletű a kapcsolat, egy ilyen trauma szerintem, lappang ás dinamitként robban az első veszekedéskor. Én nem csaltam meg soha senkit sem, szerencsére nem jutottam odáig, de mégis azt sejtem, hogy aki megcsalja a másikat, abban nincs semmiféle empátia, az nem gondol a másikra, hogy vele mi lesz. A véleményem pedig az, hogy aki csal az képtelen a szeretetre, nem csak azzal, akit megcsal és nem csak azzal akivel csal, hiszen általában mindkettőt csalja. Érzéketlen pszichopata aki a következő kapcsolatában sem fog másként viselkedni. Ugyanez a véleményem azokról is akik játszmáikhoz felhasználnak egy szerencsétlen lúzert, hogy féltékennyé tegyék vagy visszaszerezzék vélt szerelmüket. Ez ilyenek sajnos soha nem szerettek, beteg emberek, ha szerettek volna még a megcsalás gondolata is fájt volna nekik.
Szeretni pedig annyi, hogy empátiát gyakorlok, annyi hogy felülemelkedek az egoizmuson, hogy felismerem: felelős vagyok a másikért (nem viszek neki ajándékba nemi betegséget, fájdalmat) És ha már így teszek, a háta mögött nem folytatom. Akit becsapnak, az úgy is megérzi, féltékeny lesz. Én emlékszem egy szakításra, tudtam, hogy nem lehet folytatni, bár még el sem kezdtük, a lány sírt és én is sírtam vele, nem azért mert megjátszottam, hanem mert fájt, mert emberileg is éreztem iránta, sajnáltam. Ebből pedig az következik, hogy aki megcsal és nem sír utána és tükörbe mer nézni az pszichopata. Általában nincs arról szó, hogy meglátott valakit a buszon és hirtelen szerelmes lett. Arról van szó, hogy egy régi le nem zárt visszajáró zombival van. Kiásta és vele volt.
üdv!
Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor az azt jelentené, hogy csak fekete és fehér szín van.
De mint tudjuk több szín létezik még a színskálán.
Talán a Te beleérző képességedet is fejleszteni kellene.
talán nem kellene szépíteni azt ami bűn. Rabolni a másik idejét hazugságokkal a legrosszabb dolog amit mással megtehetsz....
Nem mondom, hogy a megcsaló pszichopata. De az biztos, hogy a megcsalás az empátia hiányát mutatja.
Sosem értettem azokat, akik megpróbálják megmagyarázni, hogy miért csalták meg a másikat, erre nincs mentség. Ez gyenge jellem. Nem kell szerelmesnek lenni a partnerünkben egy egész életen keresztül, de ha mással kezd az ember akkor zárja le az előző kapcsolatát.
Megbocsájtható, de sosem szabad visszamenni ahhoz aki ezt tette. Nem a másik miatt kell megbocsájtani hanem saját magunkért, hogy eltudjunk engedni egy olyan embert aki nem méltó ránk.
Amikor észrevettem , hogy megcsalnak (bennem olyan mélyre süllyedt az üresség hogy leírni nem tudom).
Férjemet 14 éves koromban ismertem meg. Most vagyok 36 éves. Rajongásom , szerelmem 5 év alatt be is teljesedett, feleségül vett.Melletem szerzett 2 diplomát , odaadásommal, kiszolgálásommal , támogatásommal megértésemmel azt reméltem örökké tart szerelmünk és hogy remegő kézzel is egymás mellet maradunk, és soha nem múlik el egymás iránt ez a csoda .
A házasságunk és ismeretségünk alatt sem csaltam meg a férjemet mert Istenként tekintettem rá.
Közös vállalkozást nyitottunk , de bennem csak a hibát vette észre.
Úgy parancsolgatott, mintha csak egy szimpla alkalmazott lennék, megalázva az összes alkalmazott előtt. Vállalkozásunk nagyon sikeres volt mindenki elismerően beszélt rólunk.
Mindez kevés volt neki, egyáltalán nem becsült meg.
A céget eladtuk, 1o év működés után, de nem találta a helyét , ezért újra beíratkozott az egyetemre és ismét új dolgot akart csinálni mindenben támogattam ekkor is .
De az egyetemen megismerkedett valakivel jelenleg 1,5 éve tart a nagy szerelem köztük, akivel közös vállalkozást is nyitott .
Nagyon szenvedek , válni nem akarok reménykedem benne egyszer meg jön az esze és visszatér hozzám ,úgy hogy szeretni is fog.
Van 2 gyermekünk , és mindenről tudnak a gyerekek .
Megcsalva lenni talán egyenlő egy nagyon közeli családtag elvesztésével.Nem tudom hogy feldolgozható e épp elmével?
Nem akarom megcsalni, rá sem bírok nézni férfiakra, és nem akarom megalázni a saját gyermekeimet azzal hogy az anyjuk helytelenül döntsön. Szeretik az apukájukat és ennek ellenére azt hiszem meg tudnék bocsájtani , ha kérne .
tanácstalan vagyok, a sarokba dobott elhasznált , levetett harisnyára hasonlítok, érzelmileg teljesen kiégtem
Gratulálok Önnek hogy így látja a világot megbecsülendő lett volna a társától .
Üdvözlettel
Á.L.
Kedves Á.L.!
Te kapcsolatfüggő vagy. Nem megbántani akarlak, csak azt látom, hogy nagyon sokmindenben egyezik a történetünk. Teljes mértékben meg tudlak érteni, át tudom érezni a helyzetedet.
Én már rájöttem, hogy azért vártam eddig reménykedve a csodát, hogy majd minden szebb és jobb lesz, majd megbecsül és másképpen bánik velem, mert nem bírtam elszakadni tőle, mert kapcsolatfüggő lettem.
Ez nehéz, de Én már tudom, és azt is, hogy nincs értelme tovább várni!!! Elhiheted, Én már 25 éve ismerem a férjem, és 22 éve várom, hogy valami jobb legyen, de már tudom, hogy nem lessz!!!
Nézz utána a neten, elég sok infó van a témáról, eldöntheted saját magad is, hogy igaz-e?! És ha elég bátor vagy hozzá, megléped a szükséges lépéseket az önállóság és önmagad szeretete, megbecsülése felé, különben ez az egész felemészt, nemcsak téged, de a gyerekeket is, mignem azon kapod magad, hogy már élni sem akarsz, már semmi sem érdekel...
Felelevenedik az életem, ahogy olvasom életetek eme részének édes-savanyú tapasztalatait. Engem sokat csaltak egy időben, aztán kevesebbet. A tapasztalatom az, hogy ahol el kezd felszaladni a harisnya, ott egy idő után egyre többször fordul elő és a vége az, hogy végleg elfeslik eme ruhadarab és meg kell tőle válni. Valószínű magammal sem voltam egyenesben és nem is csoda, hogy olyan partner mellett töltötem el hosszú éveket, ahol mindig meg kellett bocsátani. Sok mindenben változtathat az ember - és meg is teszi, hiszem az ilyen kapcsolatoknak ez a lényege - de a többvegyértékű partnereket csak az élet vagy a pichoterapeuta tudja monogamizálni, hiszen keresik a mamájukat/papájukat, akit így nem fognak soha megtalálni. Vagy történik velük egy olyan esemény amitől színt váltanak, vagy felismerik, hogy ezzel szakembernek kell foglalkozni, vagy életük végéig ilyenek maradnak. Az én első komoly kapcsolatom, ahol 7 évig tanultam, ma is ezen az úton jár. Én pedig megtanultam nem-et mondani, és hogy ne akarjak mindenáron megfelelni egy olyan elvárásnak ami nem én vagyok. Azt hiszem sokunk azért tűr és nem megy tovább, mert valahol van benne egy régi élmény, hogy ő nem elég jó és ezért csalják. És meg akar tanulni jónak lenni, megfelelni. Csak hogy itt nem erről van szó, nem másnak kell megfelelned, hanem magadnak kell lenned. És lőn csoda elmaradoznak a szoknyapecérek/csalárd nőszemélyek, mert te sem lóbálod már a szabad vegyértékedet. Megbocsátani egyébként meg lehet, mert a megcsalók nem tesznek mást mint a saját programjukat futtatják, ezért nem kell rájuk haragudni. Csak tovább kell menni, akkor amikor az ember úgy érzi, hogy itt ebben a kapcsolatban már nem tud továbbtanulni. Azt hiszem ez a határ, aminek pontos koordinátái nincsenek. Nálam az ilyen határkövek mindig ösztönösen álltak be, egy darabig nem tettem semmit, akár szellemileg, akár fizikailag csaltak meg, aztán egyszer csak kiléptem és igazán fel sem fogtam mit teszek, csak mentem.....
Ma már nem hiszem, hogy csalnak, ha mégis, tudom, hogy ezt a sulit már kijártam és a következő osztályba léphetek.
Szólj hozzá!