Megbocsájtható-e a megcsalás, a hazugság?
Megcsalás, féltékenység, hazugság, kényes és fájó téma, ha már volt róla tapasztalatod. Persze attól függ, hogy melyik pozícióban voltál a szerelmi háromszögben?!
Te képes lennél megbocsájtani a párodnak, ha kiderül, hogy megcsalt?
Hol van számodra a határ, milyen esetben tudnál megbocsájtani? Hogyan kellene közölnie, mit kellene tennie? Voltál már ilyen helyzetben? Sikerült megoldanod a problémát?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
A válasz: IGEN.
De mindenek előtt saját magunknak kell megbocsájtani mert a kiváltó Ok az csakis tőlünk ered.
A megcsalás csak egy következmény. A következményeket meg lehet bocsájtani!
A válasz : NEM.
Szerintem a kiváltó ok nem feltétlenül tőlünk eredhet, mivel vannak emberek, akik nem monogám beállítottságúak, és ők akármilyen párkapcsolatban éljenek is, szükségük van más ölelésére is.
Ekkor azt hiszem nem az a hibás, akit megcsalnak, hanem az, aki megcsal.
A megcsalás szerintem akció, és a reakció rá a szakítás.Mert nem hiszem hogy meg lehet bocsátani, vagy elfelejteni, hogy nem vagyunk elég jók a párunknak.
Lehet hogy szigorú vagyok, de azt hiszem hogy egy kapcsolat építőköve a bizalom (melyet semmibe vesz a megcsaló).Ha én nem csalom meg a páromat, akkor joggal elvárhatom hogy ő se csaljon meg.
Kedves Veronika!
Azért címzem hozzád a válaszomat, mert fájdalmat és dühöt éreztem a leveledből (lehet, hogy rosszul)
Ugy ahogy írtad, hogy a megcsalás oka nem tőled ered, így maga a tett sem rólad szól, téged minősít! Én voltam már megcsaló és megcsalt is, ismerem mind a két oldalt. Amikor én csaltam, akkor az nem a páromról szólt, hogy ő kevesebb, vagy csúnyább, vagy rosszabb a szeretőnél, hanem akkor ott adódott egy alkalom, amikor elsodort a szenvedély. Ennyi és semmi több. Ez rólam szólt és nem a páromról, akit szerettem továbbra is ugyan úgy! Nem vagyok büszke a tettemre, de nem is szégyenlem.
Voltam már "megcsalt" is. Megismerkedtem egy olyan nem monogám emberrel akiről te is írtál. Ez kiderűl már az elején a kapcsolatnak, sőt már látni az első találkozáskor:) Én elfogadtam ezt a tulajdonságát épp úgy ahogy a többit. Nem éreztem, hogy én kevesebb, vagy több lennék azért mert neki másra is szüksége van. Élveztem amikor velem volt, nem akartam megváltoztatni és boldogan emlékszem minden pillanatára a kapcsolatunknak. Egy mély szeretet él bennem ha rá gondolok, a legtöbbet tőle tanultam mgamról az életről, a világról.
Kedves Veronika, nem akarok én itt okos lenni, de annyian esnek ebbe a "hibába", hogy személyesnek veszik a "megcsalást" és elkeserednek. Hidd el, hogy ez nem rólad szól, hogy ahogy te fogalmaztál "nem vagy elég jó a párodnak"! Szó sincs ilyesmiről, ez az érzés benned van és te érzed így és nem a párod talál kevesebbnek! Vannak nem monogám emberek és van aki leél 40 évet a párjával és nem kíván meg mást. Nem vagyunk egyformák. Ha pedig egy monogám kapcsolatba bejön egy harmadik aki nem csak egy kaland, hanem egy szerelem, akkor ott már nem megcsalásról beszélhetünk, hanem a kapcsolat elvesztette az egységét. Ilyen is van, de erről sem te vagy a másik tehet, vagyis ez sem személyes. Lejárt az időtök, tovább kell lépni, új utakat járni, új leckéket tanulni. Attól te még tökéletes maradsz!
Évi
Jól szóltál Kedves kereső!
Egyetértek veled!
Kedves Éva!
Mert könnyűvérú nőnek lenni könnyű,az nem azt jelenti, hogy az a narmális. S bár párom kivel 5 éve együtt vagyunk-voltunk kétszer megcsalt és folyton hazudozik (tagad, nem meséli el az igazat) az nem azt jelenti hogy tényleg szerelmes még belém, bár állítja. Szerintem csak kell neki egy biztos pont ahova mindíg visszatérhet!
Bár tudom énis hibás vagyok, mert az első rajtakapásos alkalomnál dobnom kellett volna.
De ha szeretem! Csak mégis belegondolva nem olyan mint előtte a kapcsolatunk.
Állandó "odafigyelgetés" és a többi.
S bár nem tudja, de ha kérdezek, az első pillanatban tudom igazat mon e.
Tudom én vagyok a f.sz, de amíg ő nem mondja, hogy nem akar már többet én még hiszek benne, mégha selytem is, hogy mai napig ott a 3. személy.
szerintem is igazad van én már csak tudom . tapasztalat
Szerintem nem lehet megbocsátani. Ha arra a döntésre jutunk, hogy mégis ez felé megyünk, bennünk marad egy tüske, ami miatt a kapcsolat, már nem lesz olyan mint előtte. Nem bízol meg párodban többet, és tudod, hogy ha egyszer megtette, akár mikor megteheti.
én is így érzem.ha nem volt komoly,akkor miért kockáztatott 20 év házasságot,ha pedig komoly volt akko csak azért marad velem mert a másik többet nem akar.minden képp elgondolkodtat,na meg fáj.a legjobban az hogy nem ezt érdemlem.legszivesebben én is megtenném,de a bosszú nem fájna ennyire.szerintem.megbocsájtani nehéz,de felejteni nem lehet.
Elvárható????? Amennyiben már elvárásokon alapul egy kapcsolat és nem zsigerből jön a hűség az már nem épp jól alakul. De ez az elvárás miből is eredhet? Legtöbbször a birtoklási vágy és a büszkeség mi csorbát szenved és itt már rögtön jelen is van az önző hozzáállás. Elsőre tisztázzuk magunkban, hogy a büszkeségünk tört le vagy csalódás ért. Könnyű megítélni, hisz első esetben a harag dominál, másodikban a levertség. De minden esetben kommunikáció, kommunikáció!!! Legtöbb esetben egy őszinte beszélgetés megoldja a gondokat, de a tüske már örök. Mindenkinek igaza van, de a lényeg, hogy olyanok akadjanak egymásra kik között ilyen kérdés fel sem merül. Hiszen bármely félben megérlelődik a kétség már mérgez is. A hűség egy eleve betanult és rögzült társadalmi elváráson alapul: "Ő a párom és hűségesnek kell lennem" Ezért sok esetben fogjuk a szívünket, érzéseinket és jó mélyen elássuk odabenn. Amennyiben igazán szerelmes valaki eszébe sem jut a megcsalás. Mások vagyunk, s nem egyformán érzünk!
Tiszta szívemből irigylem Önt. Vagy nem is tiszta a szívem, mert irigység van benne? Az is lehet. Azért szólok Önhöz, mert véleményem szerint minden élethelyzet más, s mert érintettnek érzem magam. Miért a szenvedő fél a kiváltó ok?
Házasságunk második évében lettem először megcsalva. Hatalmas szerelem voltunk köztünk. Mégis. Mi pedig beszélgettünk is. Megkérdeztem mire van szüksége, mit szeretne? Nem az a fajta vagyok, akinek a gondolatát ki kell találni, mert különben megsértődik. Csinos maradtam, nem hanyagoltam el magam, s az otthonunkat. Az én elvem, s eszerint élek is, hogy azt tedd mással, amit szeretnél, ha veled tennének. Olyanról még nem hallott Kedves irigylésre méltó uram, hogy valakinek álhatatlan a természete? Aki nem azért csal meg mert Ő vagy én rosszak vagyunk. Amit most írok le, egyeseknek mosolyogni való lesz. Azt elismerjük sokan, hogy az asztrológia több ezer éves tudomány. A mai újságos horoszkópokban már nem hiszünk, csak elolvassuk őket. Érthető. Nem, nem vagyok asztrológus. Egyszer régebben kezembe került egy komolyabbnak tűnő tanulmány, mely a különböző jegyek szülötteinek viselkedés mintáit írta le. Ez alapján a Mi kapcsolatunk halálra volt ítélve. A férjem Ikrek, én pedig Halak vagyok. Aki ismeri a jellemzőket, tudja miről beszélek. Húsz éve élünk együtt. Ezalatt 16 alkalommal csalt meg a férjem. Megbocsátottam? Igen. S miközben megbocsátottam, Ő nem hagyott el senkiért. Pedig ezt kellett volna tennie. Valakivel végleg elmenni. Mert a lelkem közben tiszta seb lett. Ezt nem lehet feldolgozni. Elveszítettem a magam önbecsülését, mert nem értettük, hogy miért történik velünk mindez? Mondja el valaki, hogyan működik az Igazi megbocsátás? A Bibliait olvastam. Ismerem. Úgy akartam cselekedni én is ezért nem hagytam én el. Nem bosszultam meg, nem csaltam vissza. Hányszor bocsássak meg Uram? 7-szer? Nem. 77-szer? Nem 7-szer 77-szer.
Elmondom hangosan, hogy megbocsátok Neked, s többet nem beszélek róla, nem hánytorgatom fel. Igen, de belül ég, fáj. Ahányszor ránézek a férjemre, látom mással. Akkor én most mit csináltam? Megbocsátottam? Szóban igen, szívemben nem? Mártírt csináltam magamból? Akit sajnálni, vagy kinevetni kell? Nem tudom a választ, még ennyi idő után sem. Bocsánat, amiért csaponganak a gondolataim -.
Bár számomra ez már másodlagos lett. Olyan falat húztam védekezésül a szívem köré, hogy már a férjem sem tudja áttörni. Most készülök elhagyni Őt, s nem harmadik személyért. Pedig már megjavult, két éve nem csalt meg...:)) Már nem gondolkodom, hogy mi lett volna ha... Karmikus találkozás volt a miénk? Most már letehetem, hiszen tanultam sokat. Remélem, hogy így volt, s nem belemagyarázás részemről...
Azt tudom, hogy az az írás, amire én ezzel az írással válaszoltam, az én olvasatomban minimum lelketlen. Minden élethelyzetben más az ok. Persze, ha elmondja nekem, hogy én itt miért lehettem a kiváltó ok? Mikor még a férjem magának se tudja megmagyarázni, miért tette ezt velünk? Azért mert Halak jegyű vagyok és a víz kioltja a tüzet? Vagy mert a férjem művész, okos, művelt, izgalmas, ráadásul nagyon jó külsejű férfi, akiért rajongtak a nők, s nem tudott nekik ellenállni? Ezer a kérdés, válasz pedig nincs.
Megértő lelket kívánok Önnek.
Kedves névtelen egyetértek veled, csak azt nem tudom, miért türtél annyit ? Bár én is halak vagyok ( nem hiszek a horoszkópban a felelősséget magamért vállalom, de még a környezetemért is ) , azt gondolom, hogy téged a párod nem vett komolyan. Játékszernek tekintett, akinek az érzéseivel nem törődve, lehet játszani, hiszen mindent eltűr. Adtál is rá a 16 megcsalást megbocsájtva éppen elég okot. Neked is részed van benne. Egy érett felnőtt nő ezt nem engedte volna meg. Megtörténhet egyszer, talán kétszer, a bizalom ujbóli felépitése ekkor is sok időbe telik. De háromszor már nem történhet meg, mert akkor ott a személyiséggel van a baj. Azzal aki megcsal, azzal is aki annyit megbocsájt. Már amennyiben valóban házasságban akarnak élni, és nem egy nyitott kapcsolatban, amelyben a feleség kimondatlanul is engedi hogy a házassága átjáróház legyen. Ehhez a halak-ikrek jegynek nem sok köze van, mihelyt vállalod magadért a felelősséget, és tudod hogy mit akarsz, hogy szeretnél élni. Őszintén remélem hogy tisztába jösz magaddal és renbe tudod teni az életedet, nem leszel kiszolgáltatottja senki kénye kedvének. Az igaz szerelem nem tudna fájdalmat okozni szerelmének. Te nem ezt kaptad. Nagyobb önbizalmat. Egy kedves idézetet küldök neked : " Szeretnek, és te vagy a szeretet. Igen, Téged ! Igen Te!
Fenti válaszom Hm...nek szól nem Névtelennek bocsi
Természetesen el kellett volna küldenie már az elsö vagy második megcsalásnál. Viszont én is voltam ebben a helyzetben, és állítom még akkor is nehéz ha tudja az ember azt hogy mit kéne tenni. Ha mindenki azt tenné ami nyilvánvaló akkor senki nem tanulna semmit. Nem lenne karma, sem földi élet. Fénylényként röpködnénk mint a pillangók, és eszünkbe sem jutnának ilyen kérdések mint a megcsalás utáni megbocsátás.
Most élem àt ezt az ambivalens érzést és meg akarom tartani a férjem 25 év elteltével is. Irigylem azokat akik elküldik a fenébe az ilyen félrelépökek.
40 feletti férfi vagyok.....másfél éve ismerkedtem meg (ezt most komolyan Írom) életem szerelmével.
A lényeg, ezalatt az idő alatt minden nap irta vagy mondta NEKEM, hogy szeret, de 3 pasiról tudok akivel randizott kettesben.
Az elsővel elvileg már nincs kapcsolata. Benyeltem.
A másodikkal 5 éve "kezelteti" magát rendszeresen. Az ő állítása szerint már vége. Túltettem magam.
A harmadik tette be a kaput nálam.
Megszakítottam a kapcsolatot, de belerokkantam.
Minden barátomnak már az én történetem harmadánál azt tanácsoltam, hagyja a fenébe az ilyen férfit vagy nőt....nincs értelme!! a kapcsolatnak.
Csakhogy az előttem szóló tökéletesen megfogalmazta.....
"az elv olyan mint a f..g. Tartod míg bírod!"
Szeretem és nem tudok Neki rosszat tenni, kivánni és ha bármi baja lenne, elsőként rohannék segíteni!
Egyet tehetek....távol tartom magam tőle.....de konkrétan belehalok.
Mondhat bárki bármi okosat....a szeretetet nem tudod irányítani és míg élsz, remélsz.
Egy igazi fehérmájú nővel hozott össze a sors, pedig mindig kerültem őket.....de attól, hogy ő beteg.....SZERETEM.
Remélem sosem fogom többet látni, mert tudom megbocsájtanék és tovább szivatna életem végéig.
Ettől még nem vagy(ok) kevesebb....csak h...e.
bár a téma régóta fut itt az oldalon én csak most találtam rá erre a honlapra. Pár évvel ezelőtt biztos másképp nyíilatkozom a fenti helyzetről de ma, 2017.februárjában egész másképp látom. Nagyon nehéz a "megcsalt" szituáició. Én először a "megcsaló" új partnere voltam aztán később-27 év műlva!!!!-én ugyan arra a sorsra jutottam, engem is megcsalt. Olvastam a korábbi hozzászólásokat de senkinél nem találkoztam a KARMA vagy a párhuzamos univerzum gondolatával. Azt hiszem , hogy ez egy olyan téma amit napokig lehetne feszegetni. Én 2013-ban lettem "megcsalt". Majd belepusztultam. Szenvedtem...de itt vagyok. A férfi nem a tulajdonom, neki is meg kell élnie dolgokat,meg kell tapasztalnia dolgokat. Nagyon nehéz de túl kell lépnünk a dolgon. SAJÁT MAGUNKért!!! Nekünk kell irányítani életünket, ne haddjuk, hogy a körülmények irányítsanak minket. Az én tarot lapom a REMETE. Akár tetszik, akár nem EL KELL ENGEDNEM. Meg kell tisztítani lelkünket és a saját utunkat kell járni. Mellesleg a helyzetünk hasonló: ha én akkor nem költöztetem el valószínüleg ma is a kényelmesebb utat választja. Legyen egy biztos pons de legyen mellette még valaki... ja, a helyzetet pedig bonyolítja egy közös kiskorú gyermek.
27 év házasság, 3 gyönyörű gyerek....! A szörnyű az, hogy nagyon jól éltünk... élnénk ma is!
Az év elején derült ki először, majd hosszas vívódás, válaszok keresése, összeborulás, kibékülés... és most pár napja derült ki újra, hogy még mindíg tartják a kapcsolatot! Nem kívánom ezt senkinek.... iszonyú érzés. Az elmúlt 9 hónapban a reménykedés, az újrakezdés öröme, hogy sokkal jobban figyeltünk egymásra, sokkal többet szerelmeskedtünk, kirándultunk , beszélgettünk...... Akkor miért???? Itt sikít a fülembe a kérdés... megőrülök!!
Persze nem akart megbántani, nagyon szeret, csak engem és a családját akarja.... -ígéretek!
Elküldtem, de időt adtam neki, hogy átgondolja miért volt szüksége egy másik nőre is!!!
Ha megtalálja a választ... és én is megpróbálnám feldolgozni...talán van még esélyünk!!!!
Bár én sem tudom mit akarok, egyedül maradni, várni arra, hogy talán rám talál még a szerelem?
Soha nem voltam másba igazán szerelmes!
Annyira magunkra ismerek a hozzászólásodban!
23 év, 3 gyerek köt össze bennünket és mi voltunk a mintaházasság mindenki szemében....Aztán hosszú gyeses évek után elkezdtem főiskolára járni és sikereim voltak az élet több területén és valami megváltozott....Feltörte a közösségi leveleimet az e-mailjeimet (nem volt nehéz,én sosem gondoltam volna,hogy ezt megteszi),és kb 2 éve valami eltörött.Mindig nagyon szerettem,de nyár elején már olyan dolgokat megengedett magának,amikor úgy gondoltam betelt a pohár és elküldtem,bár belehaltam lelkileg.Ő elköltözött tőlünk,de együtt volt velünk nyaralni,engem hívott magával bulizni,de mindig azt mondta,hogy keress mást magadnak.Aztán én is feltörtem a levelezését és kiderült,hogy ki vagy inkább mi van a háttérben. A legjobb barátnőm beosztottjával szűrte össze a levet,és nem is tagadott.Nála hagytam a gyerekeimet, és döntéshelyzetbe hoztam:vagy a nő,vagy én,vagy válunk.Ő még aznap felhívott,hogy szakítottak és menjek haza,engem akar...A nő elment a munkahelyükről,a mi szerelmünk kivirágzott:sokkal többet van és tartalmasabban a gyerekekkel,velem és nagyon szeretem jobban,mint valaha.Az ördög azért bennem van,a bizalmam már visszanyerte,de bennem belül rohad valami.Vannak pillanatok,amikor nem tudok semmi másra gondolni,csak a múltra.Én tudom,hogy ez nem jó,túl kell lépnem rajta,de nem megy,pszichiaterhez járok,gyógyszert szedek és most karácsonykor is,miközben sétáltunk, a vállán sírtam ki a bánatom.Neki már nem okoz ez gondot és hálás azért mert megbocsátottam,de én beleroppanok.Azt mondják,az idő mindent begyógyít,de én nem ezt érzem...Őrült szerelmet és nagyon mély fájdalmat,ami az istennek sem akar mégcsak összeforrni sem.....
Kedves "sokk"
Félelmetesen hasonló a helyzetünk. A kapcsolatunk 27 év után ment tönkre, de csak 3 év volt egy fedél alatt.
1 gyermekünk van. Minden ugyan úgy zajlott, mint írta. Interneten jött egy másik nő..."csak flört!! Titeket szeretlek, nem kell más"...és ezt hányszor kellett hallgatni??????? Ez volt 2013-ban. Ma van 2017. Azóta nem beszéltem vele, lányommal nagyon jól érzem magam és már 13éves, köszöni jól van. A földi életünk folyamatos tanulás, tapasztalás. De nézzünk mindig előre. Éljünk a jelenben és ne a múltban. Na ezt gyakorlom én is....
En is most elem at,ujra.Nemreg,kb.3 eve,megcsalt a ferjem,es az iden (3 ev utan)bevalta,paddig en tudtam a dologrol.Nagyon faj,de szeretem a ferjem,mert egyut vagyunk 30 eve.(fiatalok voltunk amikort egybekeltunk,most 51 en es a parom 53),ugy erzem szakad meg a szivem...mit tegyek??Faj de a bosszu nem megoldas!
Hát ez nem igaz!Ha valaki szeretne nyitott kapcsolatban élni akkor szóljon előre a másiknak!De ha már egyszer megcsalta a másikat akkor megteszi következőkor is!Ez nem megbocsátható!!!!!!!
Téged csaltak már meg?
Hazudtak neked nap mint nap?
Belenéztél már a párod szemébe miközben tudtad hogy hazudik?
És miközben végig halgattad a "meséjét" épp azon gondolokoztál mikor s mekkora hibát követtél el?
A válasz nem ilyen egyszerű : IGEN vagy NEM....
Az ok valóban eredhet több helyről is, DE a hazug, kétszínű, alattomos életet nem a megcsalt választja hanem aki FÉLRELÉP...
Ő tereli hamis pályára a közös életet...
Persze megértem aki félrelép annak is szüksége van "TÁMASZRA" amivel saját magát is "megnyugtathatja" persze én semmiről sem tehetek a "tettem" pusztán következmény és az a balfék aki otthon maradt az tehet mindenről szóval nekem meg jöhet bárki....
A fájdalmas mártír szerepe ugyanis hamis. Amikor a másik félrelép azt keresi, ami hiányzik. A párkapcsolat arról szól, keressük azt, aki legjobban illik hozzánk, akivel mind a négy szinten képesek vagyunk a harmóniát megélni.
A párkapcsolatnak négy lába van, mint az asztalnak. A sorrend nem fontossági, mind a négy fontos.
Tehát az első a szex, a második a szeretet, a harmadik az életstílus, a negyedik az anyagiak. Bármelyik téren van érdekellentét, egyensúlytalanság a kapcsolat billegéséhez, majd a borulásához vezet.
Megérteni és megbocsátani akkor vagyunk képesek, ha bevállaljuk a fájdalom feldolgozását. Bevállajuk, hogy a saját szerepünk az, hogy nem tudjuk azt megadni a másik embernek amire vágyik, viszont nem képes lemondani egyikünk sem arról, ami a kapcsolatban pozitív, ami összetart. Ezért a félrelépő hazudik, a megcsalt pedig az önértékelésben megélt veszteségét a mártír szerepbe menekülésbe hárítja. Így nem kell szembenéznie azzal, hogy a félrelépő olyan élményt kapott, amit ő nem képes megadni.
A hűség és az őszinteség olyan kapcsolatban van, ahol a kísértés legyőzése tudatos, a kapcsolat annyira értékes, hogy nem éri meg a pillanatnyi öröm azt, hogy kockára legyen téve a kapcsolat. Ehhez szükség van én-erőre, természetesen.
Helyes hozzáállás az, ha a kiindulási pontunkat rögzítjük: minden esetben kettőn áll a vásár. Aki otthon maradt, nézzen szembe azzal, hogy amit adni szeretne arra a másik vevő-e. És miért nem tudja azt adni, amit a másik kívül keres? Aki pedig hazudik és kívül keres előbb utóbb választás elé állítható.
Szia, csak azért irok, mert a megcsalásról megosztott gondolatod segitett azt hiszem túllendülni egy fél éve tartó martirkodáson, és továbbvitt számos más területre...és észre sem vettem mi zajlik közben körülöttem...olyan fura az élet, mintha alapból ugy születnénk hogy egy medencében vagyunk viz alatt, és ahogy telnek az évek, és tapasztalunk, fel fel bukkanunk a vizből, de még mindig nem hallunk, nyomás van a fejünkben, és csak nagyon távolról, homályosan, látunk, és hallunk meg dolgokat, majd többszöri probálkozás után, egyszer csak kitisztul a hallásunk és látásunk, de ez csak egy témakörben, aztán megint alámerülünk, és ez igy megy évről évre...mi lesz ennek a vége vajon..talán életünk végén már egy oceánba zuhanunk, ahol majd uszni is tudunk ...köszönöm h egy éve leirtad amit gondoltál
Két éve írtam ezt, az elmúlt évek tapasztalatai alapján annyit mindenképpen hozzá kell tennem, hogy a megértéshez, belátáshoz és elfogadáshoz, a párkapcsolati minta teljes kioldásához meg kell ismerni a saját karmikus hozadékunkat is. Ezek jönnek előző életekből is, ahol a másik oldalunkat tapasztaltuk, éltük meg, mi nők anno férfiként is és nőként is és a mostani férfiak nőként és férfiként is. A tudatalattinkban jóval több hamis bűntudat, kötelék van, mint sejtenénk. Érdemes mögé nézni, kioldani hogy úszni tudjunk szabadon.
Nem vagyunk elég tudatosak a kapcsolatainkban. Olyan elvárásaink vannak, amik nem reálisak. Ha ismernénk magunkat és képesek lennénk megismerni a másikat, akkor hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ki milyen, milyen képességei, igényei vannak, milyen sebei, és mennyire és melyiken tud és akar egyáltalán változtatni.
Egyre inkább úgy látom, hogy nincs dolgunk a másikkal, abban az értelemben, hogy bármit is el kellene várnunk azzal kapcsolatban, hogy ő ki tudja elégíteni az igényeinket. Sőt, azt gondolom, hogy ilyen nincs is, hogy bárki ezt meg tudná tenni. Csakis azzal van dolgunk, hogy magunk milyenek vagyunk és mivé kell hogy változzunk. Ha képes vagy a hűségre, jó. A másik nem, fel kell tenned a kérdést magadban: jó nekem olyan emberrel élni, aki ezt teszi velem, FÜGGETLENÜL attól, hogy miért teszi?
Ez nagyon fontos. Az ember csak a saját lépéseiért felel. Jó, ha dühöngök, ha elkeseredek, ha rossznak érzem magam? Jó nekem ez? Vagy ki tudom mondani a nemet, és ezzel azt is elengedni, ami jó volt nekem ebben a kapcsolatban. Ehhez persze bizalom kell, hogy az élet visszaterel mindig oda, ahol dolgod van, hogy esetleg erre a másik jól reagál (tanul), és még lehet, h a kapcsolat is jobbá lehet, esetleg, hogy még jobbat hoz az élet, és azt tartogatja számunkra.
Hiszen fejlődtünk azáltal is, hogy elengedtünk, hogy beláttunk, hogy nem a dühöt, a kényszert és a tehetetlen vergődést választottunk, hanem tudtuk magunkat annyira szeretni, szabadon szeretni, hogy hittünk a szabadság prioritásának, a szív erejének, és azt választottuk ahelyett, ami kevés (vagy akár sok) jót kaphattunk egy másik embertől.
A kapcsolatok nem azért vannak alapvetően, hogy biztonságban legyünk, hogy szeretve kegyünk. Aki ezt nem tudja, az még sokat tévedhet és sok bánatot okozhat magának. Elsősorban tanítanak a kapcsolatok, lehet, épp egy másik olyan által, aki még nem tudja azt, amit te, hogy a hűség jó dolog, amit nem azért választ az ember, mert elvárás, vagy mert e nélkül nem megy valami, hanem mert ez esik jól. neki. De ha mégis olyannal futsz össze, aki ezt nem tudja, vagy nem lát más megoldást, mint te, akkor jobb, ha elengeded.
Persze, ha ez nehéz neked, akkor ott van dolgod. A bizalommal, a bölcsességgel, a szeretem magamat-tal. Az élet sok mindenre megtanít- és lehet, hogy amit ezáltal az eset által tanulsz, segít téged majd a következő kapcsolatodban, sőt ez biztos. Az, hogy most nem ezt látod, nem baj, de attól még igaz. Gondold végig.
Szabadon élni azt jelenti: merem látni a valóságot,,el tudom választani mi az én dolgom és mi másoké, szeretem magam, tudok elengedni, mert bizalommal vagyok önmagam és az élet felé. Szeretem az életet a maga változatosságában, és tudom, hogy mindenki ennek a játéknak csak tudatlan, vagy tudatos részese. Ezért nem kötöm magam emberhez, dolgokhoz. Csak az élet erejéhez, amiben élek. Ez mindig továbbsegít, és új, egyre jobb és egyre izgalmasabb dolgokat tanít és ad. Sok dolgot, amire VALÓJÁBAN vágyok!
És szabadon élni jó!!
Sok szerencsét! :)
Namaszte
Megbocsátható, de atöbbi -mármint, hogy a kiváltó ok attól ered, akit becsaptak- az baromság. Ilyen alapon minden házasságba mindenki megcsalna mindenkit, mert arra mindig van ok, hol kisebb, hol nagyobb. Az igazság az, hogy a hűtlenek nem képesek fegyelmezni magukat, az meg eszükbe se jusson, hogy a kapcsolatukra ők is odafigyeljenek, ne csak ők várják el, hogy mindent megkapjanak.
az adott élethelyzetben részt vevők azt tapasztalják, amit maguknak teremtettek.
Akit megcsalnak, annak meg kell élnie, milyen érzés ez, mennyire fáj, mennyire megalázó, mennyire becsapott és még sorolhatnám. Azért kell megélnie, ha ő lesz megkísértve pontosan tudja, tisztában legyen vele, mit fog okozni a másiknak ha ezt megteszi. Ha tudja mit okoz, akkor is csak a saját lelki érettségének megfelelően fog dönteni, véleményem szerint nem csak fegyelmezetlenségi, vagy önkontroll probléma a megcsalás. Van amikor a megcsaló tudja, neki ez így tökéletesen megéri, tedd fel a kérdést, neked is?
Saját tapasztalatom az, hogy ha félelemből van valaki egy kapcsolatban, a 3. megmentőként érkezhet, mert a megcsalás az életképtelen kapcsolatnak megadja a kegyelem döfést.
Másrészt pedig ott vannak az okok a gyerekkorban, amiért így bánnak a megcsalt emberrel. Persze sokkal kényelmesebb baromságnak minősíteni, mint szembenézni a saját belső világunk sebeivel. Amíg a külvilágra kivetítjük a belső diszharmóniánk okait, tehetetlen bábként fog rángatni az élet.
Van néhány univerzális törvény, ami ha valakinek még nem fér bele a világnézetébe, a baromságok kategóriába van sorolva az egója által.
- minden amire figyelsz, azzal dolgod van
- ami zavar, az benned belül nincsen rendben
- a külső világod a belső által van meghatározva
- ha valami benned a helyén van, arra nem kapsz kritikát
- ha az elvárásaidat erősíted, akkor függővé válsz körülményektől és emberektől.
Felelősség vállalás témakörben:
http://onmegvalositas.hu/siraly/5 ingyenes meghallgatható, letölthető.
Amikor először találkoztam a Sanyi tanításaival, az volt a véleményem, olyan jókat mond, de van közte azért elég sok baromság... :-) Szerencsére ahogy fejlődik az ember lánya/fia, úgy lesz egyre érettebb, egyre befogadóbb az addig baromságnak tartott abszolút igazságokra is.
Sziasztok!
A párommal 2,5 éve vagyunk együtt.Minden ok köztünk minden téren.De egy nap az email fiókját nyitva hagyta amit elolvastam(régebben soha nem tettem)és kiderült az ottani levelekből hogy megcsalt idősebb nőkkel akiknek gyerekeik is vannak.Én 36 éves vagyok.Mikor megkérdeztem hogy miért tette hiszen minden rendben köztünk, akkor azt a választ kaptam nem tudom és nem érzett lelkiismeret furdalást mikor megtette.Azt mesélte hogy amint megtörtént el is felejtette.Semmit nem vettem észre a viselkedéséből mert ugyan úgy folytatodot a kapcsolatunk mint eddig. Szerintettek ez megbocsájtaható és tovább lehet lépni??
Na és a fontos kérdés hogy szerintetek miért tette??
Szerintem minden megbocsájtható. Kérdés az, hogy érdemes-e továbbra is vállalni a megaláztatást. Nekem úgy tűnik, ezt a fentebb szólók elég bőségesen kifejtették.
A továbblépés pedig elkerülhetetlen. Vagy így, vagy úgy.
Sok erőt kívánok hozzá.