Friss tartalom | Önmegvalósítás.hu

Friss tartalom

Lehet-e egy felnőtt olyan szabad mint egy gyermek?
Gyermekkoromban nem volt más dolgom mint játszani, mert a szülők biztosították mindazokat a feltételeket, amelyek ezt lehetővé tették.
Felnőttként már magamnak kell biztosítanom azokat a feltételeket, amiket akkor a szülök biztosítottak a számomra. De azáltal, hogy felnőttként már magamnak kell biztosítanom, már meg is szűnik az a szabadság ami gyermekként körülvett.

Sziasztok!
Akit esetleg érdekel, fogadja szeretettel a 2015-ös asztrológiai előrejelzésemet, az alábbi linken olvasható :
http://asztrodimenziok.weebly.com/blog/asztrodimenziok-eves-elozetes-201...
Ági

Sziasztok!

Kb. fél éve lettem rendszeres meditáló. Ez alatt a fél év alatt 3x fordult elő az, hogy teljesen éles és élethű képeket láttam, mintha az a valami/valaki előttem lenne és "élőben" szemlélném. Azelőtt nem gondoltam, hogy ilyen lehetséges, néhány napig azt hittem, hogy megkattantam.

A meditáció puritán módon zajlott, a sötétben feküdtem az ágyon, teljesen gondolatok nélküli állapotban. Aztán megjelentek a képek. Kb. 1-2 másodpercig láttam őket csak, amikor eluralkodott rajtam a meglepődöttség, akkor egyből el is tűntek.

Sziasztok! Két hónapja száraz a szám belső nyálkahártyája. Van, hogy az egész, van, hogy egy-egy kisebb rész, de a nyelvem általában mindig. Nagyon rossz elviselni. A-vitamint írt fel az orvos, talán kicsit enyhültek a tünetek. Kíváncsi lennék a lelki hátterére, illetve a hatásos kezelésére. Kérem, segítsetek. Üdvözlettel: Szilvi

Az ember alaptermészetének szerves része a félelem.

De miért van szükség a félelemre?

Miből születik a félelem?

Miért legyőzhetetlen a félelem?

Nos, a félelem egy belső feszültség következménye, amikor a saját elménkben biztosan tudunk valamit, erről maximálisan meg vagyunk győződve, és ez a tudás biztonsággal tölt el minket: ismerem a világot, és a helyén tudom kezelni annak jelenségeit.

Interneten folytatott hosszas keresgélés után úgy találtam, hogy alig áll rendelkezésre olyan közösségi felület, ahol OCD-s személyek oszthatnák meg a bennük felmerülő kérdéseket, problémákat sorstársaikkal.
Fontos, hogy ne higgyük azt, hogy egyedül vagyunk a világban problémáinkkal, s legyen kivel megosztani feszültségeinket, kérdéseinket, tapasztalatainkat.

Erre hoztam létre ezt a közösségi csoportot, hátha néhányunknak haszna származik belőle.

Segítségeteket szeretném kérni, hogy lehet a bal agyféltekét munkára bírni, esetleg kinyitni???

Látszólag jó sorsom van, van mit ennem, innom, hol laknom, de mindig is azt éreztem, hogy tévedésből vagyok ebben a világban és kényszerből kerültem ide, amiből szabadulnom kell.
Ahogy idősödöm egyre jobban vágyom már arra, hogy meghaljak, de öngyilkos nem tudok lenni, valami belső blokk ezt nem engedi.

Aludni szeretek és gyűlölöm amikor felébredek, esténként pedig imádkozom, könyörgöm, hogy legyen már vége, ne éljek tovább, mert számomra ez csak szenvedés.

Sziasztok,

Egy problémámról szeretnék írni nektek, mert nincs senki akivel megbeszélhetném.
A probléma abból fakad, hogy másként gondolkodom, másként vélekedem, más szemszögből látok dolgokat, mint a nagy átlag. Ezenfelül rengeteg szabály, illem van belém nevelve, ami sok esetben túlmutat az átlag emberekbe nevelteken.

Mindennek következménye, hogy soha nincs egy csoport, társaság, közösség, amibe beleillenék, mindig én vagyok az, aki valahogy nem kompatibilis, még akkor sem ha az érdeklődési kőr hasonló, mert még azt is más szemszögből látom, élem meg, mint a közösség többi tagja.

Szerintetek megengedhetö, hogy valaki, aki stabil kapcsolatban él, folyamatosan kommunikáljon az exével, levelezés, telefonálás formájában?

Már egy hete, hogy nyomasztó álmok gyötörnek, elmosva a valóság és realitás közt leledző vékony határmesgyét. Mint egy képtelen szürreális sorozat. Mindig ugyanazokkal a szereplőket, de mindig más és más, kuszábbnál kuszább helyzetben és környezetben látom magamat. Koncentrálok, összpontosítok, megpróbálom irányítani, megérteni, mit is akarnak tőlem, de sehogy sem kerülök közelebb az igazságomhoz. Keresem az értelmet, a logikát, a jelentést, a kódot, az emlékfoszlányokat kutatom, de reggelre szertefoszlik minden. Illetve majdnem minden. Az érzés, a kötelék, a jelenléted az velem marad.

Kedves fórumozok, előszór is Boldog 2015 esztendőt kívánok,.
A soraim egy komplex problémáról szólnak és az érdekelne, hogy a problémámra megoldására fel állítható-e, egy működőképes menetrend.
Szeretem önmagam megoldani a problémáimat, ennek okán igyekszem alaposan informálódni, így egy alapos önismereti munka után bukkantam a „ csökkentértékűség – szégyen” elnevezésű sémára. Ez a séma tökéletesen leír „engemet”.

Sziasztok,
Valahogy soha nem tudtam érvényesülni és igazán beilleszkedni a közösségekbe, a társadalomba, a világba és lassan börtönnek kezdtem érezni az életemet, ami lassan meggyőződéssé formálódót.
Így aztán életem felénél járva, elmagányosodva, túl pár keserű és vidám dolgon arra jöttem rá, hogy már félek.

Félek attól, hogy állástalan leszek (voltam már az), igaz, jelenleg ennek semmi jele. Ezért félek attól, hogy nem tudok megélni a jövőben.

Hihetetlen de már elég fiatal koromban kialakult egy lánynak a "mindene". Ez azt jelentette nekem,hogy megtalálom, és ő lesz a feleségem. Teltek múltak az évek és sok tényező által meg is találtam és ugyan úgy nézett ki mint azt ahogy megálmodtam. Ráadásul nem is volt messze tőlem egy faluban éltünk.

Fiatalkori párkapcsolataim tapasztalatai alapján fejben felépítettem egy ideált arról, hogy milyen társra is van szükségem.
A sors úgy hozta, hogy harmincéves koromra véletlenül össze találkoztam azzal a nővel, aki maximálisan megfelelt ennek az ideálnak.
Nyolc éven keresztül éltünk boldogan, amikor is egy váratlan eseménysorozat olyan változásokat hozott az életünkbe, aminek köszönhetően az ideál megváltozott és végül véget ért a párkapcsolatunk.

A szerelem és magány kapcsolata egy paradoxon, vagy legalábbis nagyon fura egy dolog . Számtalanszor látom magam körül, ahogyan ragaszkodunk, ahogyan kapaszkodunk egy másik ember szeretetébe. Csak azért, hogy ne kelljen a végén egyedül maradnunk. Feladva magunkat. Csak, hogy elmondhassam: szeretnek és szeretek, oly nagyon szeretek. Szükségem van rád. Mert általad, a te szerelmed által tudom, hogy nem vagyok magányos. Nekem is szeretnem kell ahhoz, hogy ne legyek egyedül. S ezért cserébe én megalkuszom veled. Így már én is, most már akkor én is tartozhatok valakihez valahová.

A női orgazmus képességről, annak fajtáiról, a frigiditásról nagyon sok megközelítésben olvashattok.
Tapasztalataim alapján, azok a nők akik a spiritualitás felé nyitottak, már eljutottak a pszichoszexuális fejlődésben arra a szintre, hogy képessé válhatnak a tantrikus szexuális élmények befogadására. Erről bővebben a Huszti Sanyitól olvashattok, itt:

http://onmegvalositas.hu/blog/husztisanyi/mire_jo_tantra_paroknak_es_szi...