Miért indul útnak az ember? | Önmegvalósítás.hu

Miért indul útnak az ember?

Mindenki másért és máshova…

Feldmár András szavai nagyon jól kifejezik mindezt:

„Vajon milyen okok húzódnak meg a már szikla szilárd elhatározás mögött? Kaland, kihívás, fizikai erőpróba, kultúrszomj, vallás, menekülés, önismeret, változás utáni vágy, útkeresés? Kinek mi… Ha a szinte végtelen számú indok közül akárcsak egy is befészkeli magát titkos gondolataid közé, menthetetlen vagy. Többé nincs megállás… menned kell!”

Annak idején az első komolyabb utam Pápáról egyenesen Amerikába (Florida, New Jersey) vezetett, ahol egy évet éltem. Már ott rádöbbentem egy kis idő elteltével, hogy egy menekülő útvonalnak használtam ezt a nagy lépést 26 évesen. Menekültem a szürke hétköznapokból, abból a világból, ahol nem éreztem jól magam, jelzett a lelkem, hogy nem vagyok a helyemen és mennem kell.

Aztán, ahogy lenni szokott, a problémák hűségesen követtek, muszáj volt kicsomagolnom őket a bőröndömből, naponta szembenézni a szennyesemmel, bárhová is mentem. Az az egy év sokat változtatott rajtam. Már akkor is a jógához nyúltam nehéz pillanataimban, és rengeteget segített, formált… de ahogy visszatértem kis városomba, egyre gyorsabban levetkőztem mindazt az erőt, önbizalmat, egységet önmagammal, amit kint megszereztem… nem voltam eléggé fix, rendíthetetlen…

Egy másik meghatározó élményem 2011 márciusában egy spirituális buddhista zarándoklat volt Indiában és Nepálban.

Az ÚT a "személyiségfejlesztő kurzus" mellett sok új élményt hozott az Életembe, melynek átadásához a szavak ereje kevésnek bizonyulna. Megtapasztaltam a MOST és a JELEN pillanatának fontosságát.

Ez már nem menekülés volt és nem is a boldogságot kerestem, de valami hajtott belülről.

Közben rendületlenül jógáztam, és szép lassan megtaláltam, felfedeztem önmagam békéjét, hisz a jóga számomra egy csodálatos és izgalmas belső önismereti utazás is egyben, ahogy pl. a szabadtüdős búvárkodás is.

Innentől kezdve a kimozdulásaim otthonról már nem a szubjektív személyes elvárások kergetései, mert azokban általában csalódik az ember, hanem lehetőségek önmagam és a Világ, amiben élünk, még intenzívebb, mélyebb megismerésére… Lehetőség arra is, hogy impulzusokat kapjak, mozgásban legyek. És most éppen itt vagyok Thaiföldön! Hálás vagyok és igyekszem minden pillanatát megélni…
Ha az ember a helyén van azáltal, hogy hallgat arra a belülről feltörő hangra, ami először csak suttog, aztán egyre hangosabban kiabál, ha nem vesszük észre… ha felszínre engedjük és meghallgatjuk a saját lelkünket, merjük átadni magunkat az életnek elvárások nélkül, nyitott lélekkel és szívvel ráfekszünk a hullámokra… akkor az Univerzum olyan energiákat, szituációkat fog küldeni, hogy egyik csodából a másikba ámulunk, és először el se akarjuk hinni, hogy mindez velünk történik.

“Hagyd magad csendesen belevonódni annak vonzásába, amit igazán szeretsz.”
-Rúmi

Mindenkinek megvan a saját útja, lehet, hogy ehhez fizikailag is helyet kell változtatni, vagy ki sem kell lépni a szobából, leülünk pl meditálni, ez attól is függ, mikor milyen életszakaszban vagyunk, és mire esik a nagyobb fókusz. De a legtöbb estben meg kell tenni az első lépést… kilépni a biztosnak tűnő, megszokott falak mögül, amikor is rájövünk a komfortzónánk tágulásával, hogy pont a változás állandó.
Az emberiség is folyamatos metamorfózis állapotban van. Ami biztos, ha el sem indulunk, mindegy, hogy fizikai vagy lelki úton, nem is érkezünk meg sehová, és útközbeni tapasztalatokat sem szerzünk…

Minden út elvezet valahová, de leginkább MAGunkhoz, lehetőséget kapunk, hogy belépjünk belső templomunkba, leboruljunk isteni mivoltunk előtt és megérezzük a saját és az ÉLet erejét, teljességét.

Bon voyage!

Viki
Thaiföld
http://utazohm.blog.hu/

„Változóban a világ és vele együtt te is. Nap, nap után. Amit tegnap még természetesnek vettél, holnap már lehet a semmibe vész. Semmi sem örök. Elmúlás és újjászületés kéz a kézben. Embereket, helyeket hagyva magad után mész előre utadon, olykor erőtől duzzadva, máskor éppen csak bicegve. Megtapasztalni, megízlelni, átérezni, a végén pedig, ha itt az idő elengedni. Ragaszkodni, de csak annyira, amennyire kell, amennyire szükséges. Egy pillanattal sem tovább, hisz nem is lehet. Minden mi körülvesz, mi igazán számít illékony és törékeny, megragadni nem igazán lehet. Csak az érzések, az emlékek, mik hozzád nőnek. Ez minden, amit utad során magaddal vihetsz.”
-Golden Down

Beküldte: | 2016. márc. 25. péntek - 11:47

Hozzászólások

0 hozzászólás

Szólj hozzá!

  • Figyelj az írásjelek használatára: előttük nem kell szóköz, viszont utánuk mindenképpen hagyjál egy szóközt! Így.
  • Megengedett HTML tagok, ha a szövegszerkesztő nincs bekapcsolva: <h1> <h2> <h3> <h4> <h5> <h6> <center> <img> <font> <div> <span> <br> <u> <i> <b> <p> <a> <hr> <align> <border> <table> <tbody> <tr> <td> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <blockquote> <dl> <dt> <dd> <object> <param> <embed> <iframe> <strike> <!--break-->
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
  • A linkek követhetőségét kiszűri a rendszer.

  • A web és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • A hozzászólás a Fórumszabályzat elvei alapján kerül moderálásra.

Az űrlap kitöltésével elfogadod a Mollom adatvédelmi irányelvét.

Hírlevél feliratkozások

Jelöld ki és iratkozz fel: