reakció
Szeretnék egy "beszélgetést" elindítani a következő témában.
Mit gondoltok a következő kijelentésről: Istennek és magunknak kell megfelelni.
Honnan tudjuk mi Isten akarata velünk, mikor cselekszünk/ reagálunk helyesen?
Nyílván ezáltal "mindenkinek" nem is tudunk megfeleni.
Előre is köszönöm véleményeiteket, gondolataitokat!
Szép napot!
Megfelelni önmagunknak kell és a bennünk élő Istennek. Mindenkinek megfelelni lehetetlen, és nem is kell.
A helyes cselekvés/reagálás adja magát - azt érzed belülről. Már ha magadnak akarsz megfelelni.
Ha nekem elkezd feszülni a gyomrom akkor, amikor valamit kivitelezni akarok, elgondolkodom, hogy mi nem stimm - általában nagyon hamar érkezik a válasz.
Ha szorul a szívcsakra, vagy a gyomorszáj körül - az a Lelkiismeret, vagy intuíció üzenete.
Minél inkább ráhagyatkozunk, annál megbízhatóbban működik. De ehhez megint csak meg kell tanulni befelé figyelni, és automatikusan észlelni a belső tudatállapot változásokat. Amit nem figyelünk meg, azt irányítani sem lehet.
Köszi, Hermess!
Nekem így mindig bejön...Ezért merek most már szembenézni a félelmekkel és nem elmenekülni előlük!:) Figyelek rengeteget befelé, ezért repül sok minden kifelé...:) Aminek meg nincs neve, azt nagyon csúnyán le szoktam szidni, és egyszerűen elmegy. Nem engedek neki. Érzem, hogy nem felfelé hanem befelé jönne. Tudom, hogy így hülyén hangzik, de nem tudom másképp megfogalmazni.
Kedves Bodza!
Ez jó :) amit írtál! Gyakorolni kell...
De ebből az is következik, hogyha érzed hogy az a szükségszerű, akkor vállalod a konfliktust is a másik emberrel? És ha igen, milyen a "korrekt" konfliktusban való részvétel?/ez alatt értem,hogy nyílván nem leüvültöm a másik fejét magamat védve./
Igen, felvállalom a konfliktusokat. Volt idő, amikor leüvöltöttem a fejét - nem szégyellem bevallani. Mára ez megváltozott. Észérvekkel jövök. Ha nem fogadja el rögtön, hagyok időt. Csak néhány nap várakozás kell, és jön azzal, amit én mondtam neki, természetesen úgy tálalva, hogy mindez a sajátja. Nem bánt a dolog, örülök neki, nem szólok, hagyom, hízlalja.:)
Kedves Bodza!
"Észérvek"... igen. Higgadtan, de határozottan elmondani az érveinket... amik Belül nyugalmat okoznak.
Olvsatam más bejegyzéseidet is. Ahogy láttam, Te az utóbbi időben egyre közelebb kerültél "Önmagadhoz". Ha nem buta a kérdés: hogy csinálod? :)
Beszélgetek itt veletek, olvasom az oldalt, leülök, töprengek kicsit, hagyom, hogy sodorjon, csitulok, tisztulok, kimondom a gondolataimat hangosan de nem haragosan, már őszintén megmondom egy telefonbeszélgetés végén a családtagjaimnak: szeretlek, kövek zuhannak le rólam, tudok erőt meríteni egy négyzetméternyi földdarabból, amiben dübörög az élet...Nincs különösebb titka, valami elindult bennem, és érzem, hogy jó irányba visz.:)
... elindul a szívem, a vonat majdnem megszakad..." :DD
Mert ahogy írod, mindenki fel akar szállni... ez a jóóó!