Ne ítélj, hogy ne ítéltess…. mondják a bölcsek

Hogy is néz ez ki az Erőszakmentes Kommunikáció tükrében?

Na de hogyan?????

Már megint egy ezoterikus maszlag? Már megint rosszul csinálok valamit?
Na, de hogyan ne ítéljek, amikor végig fut rajtam a düh, gyűlölet a fájdalom? Mit tegyek, ha legszívesebben a pokolba kívánnám? Hideg zuhany? Kényszerzubbony? És ha a legközelebbi kocsmáig sem bírom ki?
Remélem, lesz pár kuka útközben, aztán legalább majd azt szétrúgom…
Néhol elég, ha ezeket a gondolatokat belsőleg megéljük, néha a sitten eltöltött idő is kevés lenne az enyhülésre a hirtelen felindulásból elkövetett tetteinkre.
És mi a megoldás?

Törd fel a kódot!
Törd fel a saját ítéletedbe zárt üzenetek kódját.
Na és ha kiszabadul a palackba zárt szellem?
Erre a legjobb megoldás, ha Te engeded ki.
A palack Te vagy, a düh, méreg, gyűlölet, sértettség a szellem különböző megnyilvánulásai. Ahogy gyűlik, egyre csak feszít és feszít…
A szádon engedd ki a szellemet, ne hagyd hogy szétrobbantsa az üveget!

Ha ítéletet mondasz másról, az többet árul el rólad, mint akit megítélsz.

Amikor ítéleteket mondunk mások felett, automatikusan mini ötletbörzét hoz össze az idegrendszerünk arra, hogyan is bűnhődjön vagy fizessen meg a másik. Aztán ezt vagy véghezvisszük a valóságban vagy nem. Sokszor komoly elégtételt ad, ha látjuk lelki szemeink előtt, hogy a másikat egy kanna benzinnel lelocsoljuk, meggyújtjuk és hagyjuk porig égni. Nem is lenne ezzel nagy gond, ha hamarosan nem lenne lelkiismeret-furdalásunk, ahol most meg már magunkat bántjuk. Ennek oka, hogy idegrendszerünk az elképzelt és álomban megélt dolgainkra is meghozza az érzelmi és testi reakciókat. Ilyen szempontból neki mindegy, hogy a valóságban vagy csak a fejünkben történt meg.…”azért ezt csak nem kellett volna!...” – jön az első ítélet egy belső hang formájában saját magunkkal szemben. Na, de akkor mi a megoldás? Ne pusztuljon a másik?

Érdemes az ítéletünk mögé nézni, tudatosítani, hogy 1: mi történt, 2: mit is érzek ebben a helyzetben, 3: mit szeretnék helyette és 4: milyen értékrendi fontosságom nem elégült ki, ami nagyon fontos nekem. - Gyakorlatilag ez az Erőszakmentes Kommunikáció 4 alaplépése.
Szeretném egy példán bemutatni.
Az egyik tréningemen elmeséltem, hogy van egy válófélben lévő ismerősöm, aki a felesége beleegyezése nélkül odaköltöztette a barátnőjét a közös lakásukba. Többen ítélték meg az esetet aljas disznóságnak.

Majd a fenti szemlélet szerint, melyre az Erőszakmentes Kommunikáció is biztat bennünket, a következő párbeszéd alakult ki közöttünk.
- Megdöbbentett amit hallottál tőlem?
- Igen, megdöbbentem, szomorú és dühös is vagyok…..
- Nem szeretnél hasonló helyzetbe kerülni?
- Egyáltalán nem. E helyett boldogságban szeretnék élni a férjemmel, mert nekem rettentően fontos a nyugalom, a megértés és a szeretet.
(ez egy példája az empátiának, a tudatos meghallgatásnak)
A fenti rövidke párbeszéd után a következőkre kértem a hölgyet:
- Vizsgáld meg magadban, mi a különbség a között, amikor azt mondod, hogy „ez aljas disznóság” és a között, hogy „ megdöbbentem, dühös lettem és elszomorodtam, amikor hallottam a történetet, mert nem akarok hasonló helyzetbe kerülni. Szeretnék a férjemmel boldogságban élni, mert nekem nagyon fontos a párkapcsolatom a nyugalom, megértés és a szeretet.”

A hölgy válasza:

- Húúúúúúúú, ez nagyon érdekes… hm erre nem is gondoltam. Amikor csak bíráltam a történetet, akkor olyan, mintha csak sodródnék és semmit sem tehetek. Rettentő nagy a tehetetlenség érzetem és gyenge vagyok. Míg ahogy elmondtam az érzelmeimet és hogy mit szeretnék másként, valamint hogy mi a fontos nekem, akkor egyrészt megkönnyebbültem, másrészt tudatosult bennem, hogy az én kezemben van a döntés lehetősége. Most itt beszéd közben jöttem rá, hogy inkább foglalkozzak a saját dolgommal. Szinte hálát érzek az ismerősöd fele, mert rádöbbentem a párkapcsolatom hiányosságaira. Már tudom is, hogy mit kell tennem, hogy ez egy tartalmas, örömteli kapcsolat legyen. Van egy mondat, amiért eddig ölni tudtam volna: Ha ítéletet mondasz másról, az többet árul el rólad, mint akit megítélsz. Most értettem meg a lényegét – mondta a hölgy mosolyogva.
Ezzel a tudatos gondolkodással egy belső békét hozunk létre magunkban, mely békét ezután szinte mágnesként vonzunk a külvilágban.

Ahogy bent, úgy kint!

És végre újra értelmet nyer a fenti oly sokat hangoztatott ezoterikus mondat.

Bővebben a témával kapcsolatban: www.sziakademia.hu