Legszebb öröm a káröröm!
Az Irigység bejegyzésbeli történet még azzal folytatódott, hogy visszakérdeztem a gyerekeimnek: Ti mit választanátok, ha a főnökötök azt ajánlaná, hogy megemeli a fizetéseteket 150 ezerre, de ezt csak abból tudja finanszírozni, ha a többi munkatársad fizetését leviszi 80 ezerre a százról?
Konkrétan nem válaszoltak, de láttam a szemükben a huncut mosolygást, bizony tetszene nekik, ha így tolhatnának ki másokkal.
Gyermeki tudatlanság - gondoltam, és remélem kinövik ezt is.
Azonban vannak felnőtt emberek, akik nem csak poénból mondják, hogy "Legszebb öröm a káröröm!", hanem tényleg így is éreznek, így is élnek. Egyetlen és legfőbb örömforrásuk a káröröm, az ha másokkal kitolhatnak.
Mit gondolsz erről?
Mi hajtja ezt az alantas viselkedést?
Egyáltalán alantas ez, vagy csak az emberi természetünk része, amely jól van így, ahogy van?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
2 hozzászólásHa amiatt örülnék, hogy én többet kapok, akár mások kárára is, akkor ez ÖNZÉS.
De ha az lenne az örömöm motivációja, h ezenkivül még jól kitoltam a többiekkel is, az már gonoszság.Az együttérzés teljes hiánya. A másoknakvaló rossz akarása.
Ez a "megdöglött a tehenem, dögöljön meg hát a szomszéd tehene is!"-nél is rosszabb, mert az utóbbiban "csak" az elkeseredés motiválja az embert, azt hiszem.Ez a "ha nekem rossz, ne legyetek már ti se olyan vidámak, legyen nektek is rossz" érzése. Gyászoljon velem együtt a világ....
Azt hiszem ezek mind megvannak az emberben............és idővel túlhaladja őket.
Ahogy fejlődik, úgy üresednek ki ezek az "örömök" és utána már nem talál bennük semmi olyat, amiért képes lenne ilyeneket előidézni.
Szerintem minden emberben benne van! Ahogy a jó tulajdonságok úgy a rosszak is. Hiszen ha visszanézünk gyermeki korunkra ki ne irigyelte volna el a másik játékát vagy ki ne örült volna hogy a játék ami nem az enyém végül elromlott. S ahogy növekszik, ahogy fejlődik, ahogy tapasztal az ember úgy változik a mérleg, persze a környezet is fontos amelyben él a család ami még befolyásolja, na meg a szomszéd hisz az ő kertje mindig zöldebb:). Bennünk van a káröröm is hiszen ha figyelmezteted a munkatársad, hogy ezt ne csinálja mert ez így nem lesz jó és ő mégis azt teszi, egy kicsit örülsz vagy nem?Hisz ő nem a barátod és időnként még keresztbe is tesz neked, akkor meg pláne, hogy örülsz, hogy neki nem lett jó. Bár az érzés nem tart oly sokáig nálam, mert nem jó másik kárának örülni és nem is tett oly sokáig boldoggá, mert már sajnálom is, hogy így járt. Nem tartom magam rossz embernek, de néha azért szerintem mindenkinél előfordul, hogy kicsit gonosz vagy csak örül?