Vasárnap kirándulni mentünk. Igazi tavaszi időjárás van, nagyon változékony. Egyszer esik, aztán kicsit kisüt a nap, néha egyszerre esik és süt a nap. Ennek ellenére útra keltünk. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk.

Elindultunk, esni kezdett. Mikor megérkeztünk a kiválasztott városba, addigra elállt az eső. Megnéztük a helyi templomot, aztán irány az egyik helyi farm, ahol meg lehet nézni a bocikat, és a híres sajtgyártást. Megnéztük a bocikat. Furcsa érzés volt. Egymás mellett sorban a bocik, arra várva, hogy könnyítsenek rajtuk, azaz megfejjék őket. Gépi fejés van, rácsatolják a bocira és kész. Hol vannak már a fejkendőben, széken ülő asszonyok, akik kézzel fejik a bocikat. Furcsán éreztem magamat, olyan gépies volt az egész.
Készítettem fényképeket is. Az állatoknál készült fényképek tele vannak angyalgömbbel. Igazából nem tudom mik ezek a gömbök a fényképen, az angyalgömb elnevezés tetszik nekem. Először próbáltam megtisztítani a fényképezőgép lencséjét, semmi. Mostanában nagyon sok fényképet készítek. Eddig csak itt az állatoknál készült képen láthatóak ezek az angyalgömbök. Lehet, hogy a bocik miatt volt? Velük vannak……Vajon mitől függ, hogy ezek az angyalgömbök láthatóak-e a fényképen vagy sem? Hm? Jó kérdés......

Sajtgyártás előtt úgy döntöttünk elmegyünk az egyik közeli tóhoz. Körbesétáljuk. Természetesen az úton újra esett az eső. Mire odaértünk elállt. Elindultunk a tó körül. Körbeséta elmaradt, mert újra esni kezdett. Visszafordultunk, dúdolgatni kezdtem, hogy legalább még egy kicsit várjon. Alábbhagyott. Aztán visszaindultunk, hogy megnézzük a sajtgyártást. Az úton ismét esett. A változékony időjárás ellenére esernyő nélkül, szárazon maradtunk. Köszönet az időjárás kegyes Urának…