Fiatalok lelki társkeresése
Megpróbáltunk közösen rájönni, hogy "Milyenek a mai 30-as 40-es pasik?" Többen hozzászóltunk és kiderült, hogy bizony nem csak a mai fiatal férfiak, hanem a nők egy része is fél kicsit az elköteleződéstől.
Van aki úgy látja, hogy több minden kell ahhoz hogy a kapcsolat túlélje a kezdeni szép időszakot, van olyan aki szerint ha a nő helyén van a kapcsolatban, akkor a férfi is helyt tud állni. Van olyan, aki úgy látja, hogy a nők spirituális fejlődésben előrébb tartanak, ezért nem könnyű a férfiaknak. Van aki úgy látja, hogy mindkét fél tudatosodik a tapasztalatszerzésben. Van aki úgy ítéli meg, hogyha a saját lelki sérüléseit gyógyítja, akkor esélyesebb, hogy a megfelelő férfit bevonzza az életébe.
Ezen vélemények alapján bennem az fogalmazódott meg, hogy próbáljuk meg közösen a nyomába eredni, hogy hogyan lehet ismerkedni, hogyan lehet a lelki társunkat bevonzani és megtartani.
Mitől félünk, mit szeretünk, mit tartunk fontosnak, értékesnek, elengedhetetlennek?
Sokan, sokféle tapasztalatot szereztünk, ha átadjuk egymásnak talán segíthetünk önmagunk és egymás jobb megértésében.
- Michaelita blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
3 hozzászólásA hétvégi melegben lementünk a szépséges Tatai tóhoz. A Spar előtt megálltunk, én bementem vásárolni, a többiek kint vártak a kocsiban.
Bent kedvesen és mosolyogva megszólított (udvarias köszönés után) a jóképű biztonsági őr:
- Tessék mondani hol vette ezt a szép papucsot?
- Én döbbentem a lábamra néztem, s mondtam, hogy ajándékba kaptam, de szerintem külföldről hozták.
Mire ő elmondta, hogy van egy cipész ismerőse és ezt a papucsot érdemes lenne leutánozni neki, ezért szívesen megvenné tőlem, ha már nem használom. Erre én meglepődve mondtam, hogy ez nem lenne egyszerű mert nem itt lakom.
Újabb kérdés és válasz, de én már mentem volna, mert kinn vártak a többiek.
Ő viszont még szóval tartott, hogy el szeretné kérni a telefonszámomat, hogy megvehesse a papucsot, amint már nem használom.
Amikor tudatosodott, hogy milyen ügyes ismerkedési megoldást választott az úr jót mosolyogtam. Kint a többiek osztották a véleményemet.
Úgy döntöttem megosztom Veletek is, ki tudja kinek jöhet jól még ez a megoldás.
Annó, amikor még társkereső irodám volt, bejött egy 50-es férfi és azzal indított, hogy ő úgy látja, már meg is találta, akit keres, nekem van-e társam? Nevettem, és mondtam, hogy igen. Erre ő: "Gondoltam is, hogy nem lesz ekkora szerencsém..."
Később találtam neki párt, akivel azóta is együtt vannak (kb. egy éve).
És miért nincs már társkereső irodád? Nem kerítesz már?