Érzelmeink arra hivatottak, hogy megéljük, és nem arra, hogy elrejtsük őket! Minden érzelem, amelyet nem éltünk meg teljes mélységében, valahol elraktározódik a tudatalattinkban és arra vár, hogy egyszer újra elővegyük és teret adjunk neki. Viszont ha sokáig tároljuk a lelki raktárunkban, akkor ez az elnyomás különféle lelki és testi problémákhoz vezethet, pszichoszomatikus betegségek előidézője lehet!
Pszichoszomatikus betegségek lelki oka
Egy súlyos érzelmi megrázkódtatás, komoly betegséget vált ki (a GNM szerint). Ahhoz, hogy ez tényleg NAGYON KOMOLY legyen, több feltételnek kell egyszerre együtt lennie. Ezek a következők:
1. Érzelmi elszigetelésben éljük meg. Az eseményt vagy elmeséljük, vagy nem, de az eseménykor keletkezett ÉRZELMEINKET nem.
2. Hirtelen, nem számítunk az eseményre, mondhatjuk: derült égből villámcsapásként hat ránk.
3. Kilátástalannak ítéljük meg, nem tudjuk a megoldást.
* Amikor történik velünk valami, ami nem kedvünkre való, akkor fájdalmat érzünk.
Mi lehet nem kedvemre való? Például ha a 3 napos konferenciáról egy nappal hamarabb hazamegyek a házassági évfordulónkra meglepetésként és azt veszem észre a hálószobába lépve, hogy nem én fekszem a kedvesem mellett.
Ilyenkor hagyományos esetben fájdalmam lesz – a csalódottság, DÜH, döbbenet, elkeseredés, szomorúság érzései fognak eluralkodni rajtam. Na de miért? – Mert valamely fontosságom csorbát szenvedett. Mik ezek, ebben az esetben? – HŰSÉG, ŐSZINTESÉG, TISZTA KOMMUNIKÁCIÓ, NYUGALOM, SZERETET, STB.
Bárkivel előfordulhat hasonló eset…
Hammer szerint, ha érzelmileg elszeparáljuk magunkat, akkor annak nagyon komoly következményei lehetnek, főleg, ha a többi feltételek is egyszerre jelen vannak.
* Ha felhívod a barátodat és elpanaszolod, hogy „az a SZEMÉT" mit tett, azzal még nem vagy igazán előre, ill csak keveset segít. (megjegyzés: segíthet, ha sokszor elmondod, mind addig, amíg nem tudsz nevetni a dolgon)
Viszont, ha az érzelmeket is hozzáteszed a történet elmesélésekor vagy csak az érzelmekről beszélsz, akkor az érzelmi blokk azonnal tud oldódni. Gyakorlatilag ezzel életet mentesz. Először a sajátodat (hisz a több feltételből egyet azonnal kiszedtél, így már nincs meg a rák kialakulásának egyik feltétele), másodszor a szerelmed vagy annak partnerének az életét is meg mentheted, hisz „a hirtelen felindulásból elkövetett emberölés" mint egyik eshetőség felmerül a fájdalmunk enyhítésére. E helyett a tudatosságra hívnálak meg téged.
Na de, egy ilyen helyzetben hogyan legyek tudatos, amikor nagy a fájdalmam és csak ordítani tudnék?
– Én azt mondom, hogy csak ordíts, ha ezt jónak látod, mert ezzel is csökken a fájdalmad ill energia blokkod és már nem lesz fontos az erőszak durvább formájához nyúlnod. Viszont, amikor barátodnak elmeséled az eseményt, akkor ne felejtsd ki az érzelmeket. Itt használhatsz nyugodtan nem csak tiszta, hanem másodlagos érzelmeket is a fájdalmad enyhítésére, hogy túl éld, az egészet.
Tehát valahogy így hangozhat:
„Képzel, ahogy benyitottam a hálószobába és az a SZEMÉT ott hempergett azzal a másikkal…. Ne tudd meg mit éreztem… Elképzelheted, hogy meg voltam döbbenve, kegyetlenül dühös voltam, (ilyenkor általában már nagyokat sóhajtunk beszéd közben, ez is jelzi, hogy oldódik a blokk). Olyan tehetetlenséget éreztem, amit talán még soha… Elöntött a méreg, meggyalázva, elárulva éreztem magam. (ha még azt is hozzá tudod tenni, hogy mely fontosságod nem volt kielégülve, nagyobb lesz a felszabadulásod, ill megszabadulásod az energia blokktól. Ennek egyik jele az lesz, hogy már nem kívánod a másik vesztét.
Hogy is néz ez ki? – Elmeséled, hogy ezek miért is fájnak. Pl: tudod, nekem nagyon fontos a hűség, az őszinteség, a becsület, tiszta kommunikáció, stb…..
Sokan szégyellik az érzelmeiket kimondani. Ha te is közéjük tartozol, akkor még mindig elmondhatod ezeket SAJÁT magadnak.
Egyik leghatásosabb módszer, ha leírod. Ezt nevezik ÖN-EMPÁTIÁNAK. Az Erőszakmentes Kommunikáció GYÓGYÍTÓ EMPÁTIÁNAK nevezi ezt a módszert. Nem véletlen, hisz az érzelmi elszigeteltségből azonnal ki tudsz jönni általa. Ilyenkor az lenne még jobb, ha a barátod ismerné a módszert, hogyan is kell EMPÁTIÁT adni és segítő KÉRDÉSEKKEL lenne feléd. (ez nem azt jelenti, hogy ő majd osztja neked az eszet. Épp ellenkezőleg. Kérdez és közben jelen van neked. Ezt a módszert a SZI Akadémia is tanítja a SZI Kommunikáción belül. Egy tudatos párbeszéd, mely életet ment valamint önismeretet fejleszt.)
- Amikor kimondjuk az érzelmeinek, – még akkor is, ha nem mondjuk meg az okot, hogy miért érezzük magunkat rosszul – azonnal oldódik az érzelmi blokkunk.
- A második dologgal nem tudunk semmit sem kezdeni: derült égből villámcsapás. Erre csak a nagyon ügyesek tudnak felkészülni, hogy előre enyhítsék ezt a dolgot, mégpedig. ( előre veszteség kezelés, de ez csak a HALADÓ SZEMINÁRIUMON tanuljuk)
- A harmadikra is ajánl módszert a SZI Kommunikáció, kidolgozott gyakorlatai által, mellyel magasabb rezgésbe, érzelmi szintre jutunk, tisztábban látjuk a helyzetet és meglátjuk a megoldásokat.
Tehát láthatod, hogy az érzelmeink felvállalása valóban életet menthet és meg fogsz lepődni, mennyi érzelem van bennünk, mennyit kellene megélnünk nap mint nap!
Te vajon mennyit használsz közülük?
Milyen melléknevekkel fejezhetjük ki érzéseinket, ha nem kapjuk meg azt, amire vágyunk?
Aggódó, álmos, apatikus, bágyadt, bánatos, bánattól sújtott, bánkódó, barátságtalan, bátortalan, begyulladt, beijedt, beleunt, bénult, bizalmatlan, bizonytalan, bódult, boldogtalan, borúlátó, borús, bosszankodó, bosszús, bősz, búbánatos, bús, búskomor, búval bélelt, csalódott, csüggedt, csüggeteg, dermedt, döbbent, dühöngő, dühös, egyhangú, egykedvű, elbátortalanodott, elborzadt, elcsigázott, elcsüggedt, elégedetlen, élettelen, elhidegült, elidegenedett, elkedvetlenedett, elképedt, elkeseredett, elmélázó, elmélyült, eltompult, érdektelen, erőtlen, érzékeny, érzéketlen, fakó, fájdalmas, fájdalom, fáradt, fásult, féktelen, felajzott, felbőszült, feldúlt, félelemmel teli, félénk, felindult, fénytelen, feszélyezett, feszengő, feszült, forrongó, frusztrált, gondterhelt, gyanakvó, gyászos, gyászos hangulatú, gyötrődő, háborgó, habozó, haragos, határozatlan, heves, hideg, hidegvérét vesztett, hűvös, ideges, ijedt, indulatos, ingadozó, ingatag, ingerlékeny, ingerült, irtózó, izgatott, kábult, kedveszegett, kedvét vesztett, kedvetlen, kelletlen, keserű, kételkedő, kétségbeesett, kiábrándult, kiégett, kifáradt, kimerült, kínlódó, kizökkent, komor, közömbös, közönyös, lagymatag, lankadt, lebénult, ledermedt, lehangolt, lelkevesztett, lendületét vesztett, letargikus, letört, magába roskadt, magányos, megbotránkozott, megcsömörlött, megdöbbent, meggyötört, meghökkent, megijedt, megkeseredett, meglepődött, megrázott, megrémült, megrendült, megrettent, megriadt, megrökönyödött, megvetést érző, mélabús, méregbe gurult, mérges, mogorva, morcos, morózus, nehéz, nyomorult, nyomorúságos, nyomott hangulatú, nyugtalan, őrjöngő, összetört szívű, összezavarodott, pánikba esett, passzív, reménytelen, reményvesztett, rémült, riadt, rideg, rosszkedvű, sajnálkozó, savanyú, sivár, sokkolt, sóvárgó, súlyos, szégyenkező, szégyenlős, szenvedő, szenvtelen, szomorkodó, szomorú, szorongó, tanácstalan, tehetetlen, tépelődő, tétovázó, tomboló, tompa, töprengő, türelmetlen, tüzes, unatkozó, undorodó, unott, utálkozó, üres, vágyakozó, vigasztalan, visszafogott, visszavonuló, vonakodó, zaklatott, zárkózott, zavarodott, zavaros, zsibbadt…
Milyen érzésünk lehet, ha megkapjuk azt, amire vágyunk?
Álmélkodó, ámuló, bámuló, békés, beteljesedett, bizakodó, bízó, biztos, bódult, boldog, boldogságban úszó, buzgó, büszke, csodálatos, csodálkozó, derült, derűs, éber, eksztatikus, elámult, elégedett, elengedett, élénk, életteli, életvidám, eleven, elképedt, ellágyult, ellazult, elmélyedt, elmerült, elragadtatott, eltökélt, elvarázsolt, emelkedett, energikus, érdeklődő, erős, felbátorodott, feldobott, felhangolt, felpaprikázott, felpörgött, felvidult, felvillanyozott, fogékony, fölengedett, fölébredt, fölélénkült, fölfrissült, fölpezsdült, gondtalan, gyengéd, gyönyörködő, hálás, higgadt, huncut, ihletett, inspirált, izgatott, izzó, jókedvű, kalandszomjas, kedélyes, kedves, kellemes, kellemesen izgatott, kiegyensúlyozott, kielégült, kipihent, kíváncsi, könnyed, lágy, lángoló, lázas izgalomban lévő, lebegő, lecsendesült, lelkes, lendületes, lenyugodott, lenyűgözött, letisztult, mámoros, megbabonázott, megbékélt, megbűvölt, megérintett, meghatódott, meghökkent, megigézett, megindult, megittasult, megkönnyebbült, meglepett, meglepődött, megnyugodott, megrészegült, nyitott, nyugodt, odaadó, optimista, örömmámorban úszó, örömteli, örvendező, összeszedett, pompás, ragyogó, rajongó, remek, reménykedő, reményteli, sugárzó, szabad, szenvedélyes, szeretetteljes, szerető, szétáradó, teljes, túláradó, túlcsorduló, tündöklő, türelmes, tüzes, új erőre kapott, ujjongó, üdvözült, várakozó, végtelenül boldog, vidám, víg…
A következő alkalommal bemutatom, hogy mi az az 5 feltétel (a GNM szerint), melynek egybeesése esetén tud csak kialakulni egy nagyon komoly betegség.
Ebből az egyiket úgy tudjuk semlegesíteni, ha a konfliktus megélése után kifejezzük a jól beazonosított érzéseinket. Így aztán már nem tud kialakulni az a komoly betegség, hisz egy fontos feltétele hiányzik.
Ha még többet szeretnél olvasni a témáról: www.sziakademia.hu
Bemutató előadások: http://www.sziakademia.eoldal.hu/oldal/kommunikacio-bemutato-eloadasok
Nagyon köszönöm a cikket – főleg az érzelmek felsorolását…
Nagyon köszönöm a cikket – főleg az érzelmek felsorolását… Nemhogy néven nevezni, de beazonosítani sem mindig könnyű az érzéseinket. Én pl. évekig azt hittem , hogy szomorúságomban sírok olyan sokat a házasságomban – mostanra sikerült kiderítenem, hogy csalódott, csüggedt, dühös, mérges és kétségbeesett voltam :):)
És már valóban jobban vagyok lelkileg- ez a kapcsolatot nem mentette meg, de engem remélem igen!
Kérdezhetek?
Szia!
Annyira jó volt olvasni!!! Érdekelne a véleményed, ha van. Elég visszahúzódó csendes voltam mindíg,érzékeny. Most 41 éves nő vagyok. 9 évvel ezelőtt öcsém 30-dik szülinapját ünnepeltük,másnap kaptuk a hírt hogy olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy egyik lábát nem tudták megmenteni, 2 hétig kómába volt, már lemondtak róla az orvosok. El nem tudom mondani hogy megviselt. Orvosok és mindenki azt mondta, nem szabad előtte sírni , sajnálni, mert azzal ártok neki. Minden erőm összeszéve próbáltam megcsinálni.:((((de már most is bőgök) . Azt vettem észre, mikor mentünk hozzá, vittem neki valamit, egész testemben remegtem, nem tudtam átadni neki, mindíg a lányomra sóztam, senki nem tudott erről. Gondoltam elmúlik majd. Azóta javult, de ha izgulok, vagy mások előtt kell valamit csinálnom, vagy félek, előjön, sokszor érzek belső remegést. Most nemrég jöttem rá, hogy ez pánikbetegség. A munkám veszíthetem el emiatt ha nem tudom kezelni.
Igazából magam próbálom, nem akarok gyógyszert szedni,nem akarok rászokni, mindíg is nagyon ellene voltam. De gyengének érzem magam ahoz hogy sikerüljön.
Nagyon elkeseredek, mikor pl. : munkahelyemen a nevemnapjára viszek be sütit, kínálom a munkatársaimat akikkel minden nap dolgozok,és úgy remeg a kezem, hogy alig birom fogni a poharat hogy koccintsunk, pl. szilveszterkor is. Szívem majd kiugrik,alig kapok levegőt. Nagyon gáz:(((
Hogy fogjak hozzá ezt leküzdeni?? Minél előbb szeretnék meggyógylni.
Az is beleszól gondolom ebbe a folyamatba, hogy előtte évben anyuék elváltak, akor szívelégtelenséget állapítottak meg nálam, majdnem meghaltam. Ráadásul marékszámra szedtem a gyógyszereket, egy néni tanácsára mentem át egy másik kórházba,és ott le is állították, mondván hogy ez a válás miatt volt, nem kell életem végéig szedni. Viszont idegilek még gyengébb,érzékenyebb lettem mint voltam.
Elméletben tudom, hogy hinnem kellene abban, hogy meg tudom magam gyógyítani, de önbizalom terén is elég gyengén állok.
Azt írtad el kell mondanunk fájdalmainkat, de nincs kinek. Nekem nagyon sokan elpanaszolják bajaikat,de rám senki nem kíváncsi,sosem kérdeznek vissza, hogy hogy vagyok! Szomorú:(((
Remélem nemsoká írsz. Várom. Szia! És köszönöm előre is.
Szia!
Bár a kérdést nem nekem tetted fel, én tudom, min mégy most keresztül és ismerem a testi tüneteket is…Csak magadon tudsz segíteni.
http://onmegvalositas.hu/blog/buddhanita/szorongas_lelkem_rablanca#comment-14925
Itt a Peti egyik hozzászólásában találsz egy linket, katt rá, ott nagyon sok minden van a pánikról. Én már kilábaló státuszban vagyok…:)
Az nagyon rossz, ha nem tudsz senkivel beszélni róla! Tényleg nincs egy barátod, barátnőd, családtagod, aki meghallgatna? Nagyon fontos lenne! Én rengeteget olvastam és beszéltem erről a betegségről, megértő partnereim voltak ezeknél a beszélgetéseknél.
Ha tényleg nincs, gyere ide közénk, itt is sok segítőt találhatsz! Én azért szeretem őket, mert kíméletlenül őszinték, odatartják a tükröt elénk rendesen, és abba bizony muszáj belenézni!:)
A linkben vannak gyakorlatok is leírva, amelyik szimpatikus, kezdd el! Nagyon jól oldanak! Te annyival jobb helyzetben vagy mint én, hogy legalább tudod a kiváltó okot!!! Bár a nagy rohamaim nekem is 22 évesen, a szüleim válása után kezdődtek. Megszűnt a BIZTONSÁGÉRZETEM. Próbáld meg visszavezetni oda, ahol elkezdődött, utána jöhet a gyomlálás! A többiek ettől sokkal többet és okosabbakat fognak Neked írni, én még kezdőke vagyok itt.:)
Ne feledd: ami nem öl meg, az erősít! A pánik nem fog megölni! Szépen le fogod győzni. Itt vannak ezek a gyönyörű napsütéses napok nekünk végre, minden apró csodának örülni kell! Reggel mosolyogj önmagadra, amikor a tükörbe nézel, és erősíts rá: ” ma lesz egy csodás napom”! Ezzel megteszed az első lépést a gyógyulás útján!
Sok-sok örömöt és kitartást Neked Önmagad felé!!!:)
Ja és még valami, ami nem fog tetszeni, de enélkül nem megy: az önsajnálatnak és önsajnáltatásnak ezennel vége!!! Ha ezen túljutsz, már sokkal könyebb lesz minden! Saját tapasztalat!!!
Bodza nagyon köszönöm! Nagyon sokat segítettél.
Azon
Bodza nagyon köszönöm! Nagyon sokat segítettél.
Azon gondolkodom, mondják, hogy az ember mikor temetésen sír, az valójában önsajnálat, magamat sajnálom…..
Mikor a testvérem kómában feküdt és az ágya mellett álltam, az is az lehetett??? és azért alakult bennem ez ki????
Nem tudom elképzelni, mert nagyon szeretem a testvéremet, és folyton csak azt mondtam bárcsak velem történt volna, az életem adtam volna gondolkodás nélkül érte, ha lehetett volna. És ezt őszintén így éreztem akkor, mert még mondták is h hülyeséget ne mondjak!!
Nem tudom elképzelni, hogy önsajnálatból ered a betegségem. Inkább talán nem tudom elfogadni még a mai napig sem, hogy vele ez történt. Nem tudok a helyzettel mit kezdeni, de szerintem ő sem. Rá gondolok, folyton a sírás folytogat, annyira jó lenne boldognak látni:((((
Honnan tudom, hogy már nem sajnálom magam????
Szia!
Gondolkodj csak el rajta…Légy ŐSZINTE magadhoz, magadat nem szabad becsapnod, mert akkor nem tudsz továbblépni! Ez elhatározás kérdése – legalábbis nálam az volt. Egy napon azt mondtam magamnak jó hangosan: ” rendben, nem sajnálom és nem sajnáltatom tovább magam, ebből elég volt”! Tudni fogod, hidd el…
Nézd, szörnyű, ami a testvéreddel történt, de él, itt van, és neki is meg kell találnia a maga útját!
Ha tudnám, hol találom, belinkelnék Neked ide egy filmet, amelyben egy kéz és láb nélküli ember tanítja BOLDOGAN élni a gyerekeket és felnőtt embertársait. A saját utunkat nekünk kell megjárnunk!
Sétálj el a kukáig és dobd ki az önsajnálatot! Bátran! Akár papírra is leírhatod, de csak úgy, szóban is megteheted!
A hirtelen Rád zúdult terhek alatt rogytál meg, de talpra tudsz állni, csak bízz magadban! Én ma mentem édesapámhoz a szociális otthonba – mindig rosszul vagyok ettől az úttól. Végig jegyzeteltem, hogy mit érzek. Furcsa volt visszaolvasni, de rádöbbentett arra, hogy nem hibáztam, amikor kértem, hogy ott helyezzék el! És vidáman, frissen borotválva, kipendülve fogadott. Azért mentem, hogy egy nívósabb helyre rakjuk át, de mereven elzárkózott tőle, sőt sírt is. Már kedveli azt az osztályt, sok haverja van, egyszerűen nem tudtam rávenni – és öt perc után már nem is akartam! Szerettem volna, ha itt marad velünk, de ő nem akarta. Ezt választotta, és én tiszteletben tartom a döntését. Van egy határ, ameddig bírod/juk a terhelést – aztán jön valami JEL, ami figyelmeztet, hogy eddig és ne tovább! Te is megkaptad ezt az intést, most csak magaddal kell foglalkoznod! Ha jól értelmeztem, van gyermeked. Vigyázz, mert a pánik minta útján is elsajátítható! Az én nagylányom 18 évesen kezdte, és még nem jött ki belőle 100 %-osan. 5 éves volt, mikor nálam kezdődött – és szinte csak ő volt mellettem. A vége pedig ez lett.
Tehát a gyermeke(i)dért is meg kell tenned, hogy most csak saját magaddal foglalkozol, és kilábalsz. Ha már idáig eljutottál, hogy le merted írni nyilvánosan, akkor elkezdődött egy folyamat Benned, amit nem lenne szabad megrekeszteni. Légy bátor és nézz szembe vele! Buddhanita és Erika, Peti és még sokan mások olyan szépen és érthetően leírnak mindent. És Noa is! Én már nagyon sokat tanultam Tőlük, és hogy ma már sokkal könyebben vettem az akadályt, az annak köszönhető, hogy az itt töltött órák nem felesleges fecsegések – hanem tanulásom mérföldkövei!:)
Olvasgass itt sokat, és rájössz, milyen egyszerű és kézenfekvő összefüggések vannak a dolgok között. Minden mindennel összefügg, bármelyik blogot vagy fórumot nyitod meg, mindig azt fogod találni, amire éppen szükséged van a fejlődésedhez!
Íratkozz fel a minitanfolyamokra, azokból is rengeteget tanulhatsz! Ha pedig valamit nem értesz, kérdezz bátran, bárkit. Az őszinte, szívből jövő, esetleg kemény és ostorozó válaszokon pedig nem szabad megsértődni, hanem fontolóra kell őket venni!:)
Na, hogy érzed ma magad???:)
Szia!
Írtál magadról, nem gondolom azt, hogy csak nekem van bajo
Szia!
Írtál magadról, nem gondolom azt, hogy csak nekem van bajom, Senkinek sem könnyű.
Alapjában véve mindíg jókedvű vagyok, sosem látnak magamalatt, minig igyekszem másokat feldobni, mosolygok és az is elég néha. Boltban dolgozok, van, hogy hajnal 4-től este 8-ig, de igyekszem mindenkit jókedvűen elengedni. Ez belülről jön,nem megerőltető feladat, szeretem a munkám.
Viszont ezt megszokták az emberek, olyan mintha azt gondolnák nekem semmi bajom,azért nem panaszkodom. De attól nem volna jobb semmi,ha folyton panaszkodnék így viszont nem a bajommal foglalkozom, hanem másokkal és vidáman telik a nap.
De azért néha jó lenne nekem is ha meghallgatna valaki. Mert néha én is összeomlok , mikor senki sem lát.
Azt mondják hasonlóakat vonzunk magunk köré. Hát nem tudom. Hozzám folyton depis emberek tévednek,folyton lelkileg próbálom őket feltölteni. Pl. egyik kolléganőm is, képes egész műszakban újra és újra beszélni ugyanazt, de már nem tudok neki mit mondani,mert falra hányt borsó. Gyógyszerekbe menekül……. Egy-egy ilyen műszak után kész vagyok.
Szóval mióta rátaláltam erre az oldalra, sokat olvasom, hátha lök rajtam s összeszedem erőmet,meggyógyulok.
3 gyermekem van, a középső most kezd el járni pszichológushoz,mert a suliban egyre nehezebben boldogul. Nehezen oldódik fel, nehezen tanul-felel. Megbeszéltük h segítséget kérünk,de nem gondoltam volna hogy miattam van ez, mert mindíg próbáltam feldobni, sokat beszéltünk, próbáltam segíteni neki. De én is ilyen voltam. Lehet pont ezért nem tudok neki segíteni.
nehéz napom volt amúgy,sokat vívódtam, küszködök magammal és még pánikrohamom is volt, ebből tudom, hogy még sok dolgom van.
Aranyos vagy amúgy, hogy kérdezted:))) Jó éjt!
Itt nagyon jó dolgokat találsz!
http://onmegvalositas.hu/blog/szildiko1/temak_mas_szemszogbol_parkapcsolat#comment-14911
Kineziológussal többet érhet a gyereked… ott történik oldás
Kineziológussal többet érhet a gyereked… ott történik oldás is és effektívebb szerintem, mint egy pszichológus… Pár éve tépelődtem, hogy pszichóhoz menjek vagy kineziológushoz és az utóbbi mellett döntöttem, nem bántam meg… 🙂 Neten lehet keresni a környékeden valót, vagy a városodban is lehet már…
http://kineziologia.lap.hu/
🙂
Erről semmit nem tudok. Utánanézek.
Nagyon köszönöm, hogy
Erről semmit nem tudok. Utánanézek.
Nagyon köszönöm, hogy segítetek!!:))
átfutottam, késő van már,de nem találtam, hol tudom keresni a
átfutottam, késő van már,de nem találtam, hol tudom keresni a hozzám legközelebb szakembert??? Rengeteg név van.
Köszi!
tipp: 🙂
tipp: google.hu és beírod, hogy: kineziológus miskolc pl vagy ahol laksz, vagy közeli nagyváros… stb 🙂
első lépésként Manyy
Kedves Manyy! (előzőleg azt hiszem, névtelen)
Több traumán is átmentél.Először a szüleid válásán.Ebben majd megszakadt – szó szerint- a szived, aztán az öcséd balesete.
Sok olyan dolgot irtál le, amelyek arra mutatnak, hogy nem fejezted ki a NEGATIV érzelmeidet ezekkel a traumákkal kapcsolatban…..sem akkor és ott, aktuálisan és azóta sem.
E blog cime: a legegyszerűbb érzelmi blokk oldás, ha kifejezzük az érzelmeinket ( természetesen csak a negativ, fájó érzelmek okoznak blokkokat, azokat kell sürgősen kifejezésre juttatni)
Nyugodtan sirhatsz a hozzátartozód mellett vagy mikor már kinnt vagy a folyosón, engedd meg magadnak ezt. Nem ártasz neki! Nem kell ezeket az érzéseket leküzdeni – nem szabad – soha.
Épp ellenkezőleg, hagyni kell, hogy jöhessenek, Minden válás, betegség egy veszteség érzés is. A veszteséget szabályosan meg kell gyászolni. Kisirni, összeomlani, engedni az összes érzést, ami jön ilyenkor: a haragot, a kétségbeesést, a fájdalmakat, a csalódást, a hiányt, a depressziót, az ürességet, a tehetetlenséget, az önsajnálatot, a bánatot…stb.
Hát hogyne lehetne sirni a temetésen. Ott kell csak sirni igazán, ha jön és engeded…
Semmi baj nincs azzal, hogyha magadat is sajnálod közben. Azt is engedd meg magadnak, mert természetes érzés az elején!
Mivel ezeket a negativ, fájó érzéseket elfojtottad magadban és nem fejezted ki alaposan, igy egy csomó fizikai és leki bajod is kialakult( remegsz,szivbetegség,pánik betegség, szomorúság stb)
Irtad, megtalálnak a depisek, neked panaszkodnak.
A vidámkás külsőd mögött, jól érzékelhetően ott a valódi érzésvilágod – ami feltehetően a fájdalom, a szomorúság…………..hidd el, még mindig.
Ezt tudattalanul megérzik az emberek.
Irod, rád nem kiváncsi senki, nincs, akinek elmond az érzéseidet.
Ne fojts el semmilyen érzést…..legalább a munkahelyeden kivül ne.Ne hallgasd meg senki baját,mig TE rendbe nem jössz! Ne mutasd magad más lelkiállapotban, mint amilyenben valójában vagy!
Ha nincs kinek panaszkodni, nincs kivel megbeszélni ezeket az érzéseket, akkor ird le.
Irj naplót. Ez sokat segit. Oda legalább minden érzésedet őszintén beleirhatod.
Igen, kineziológus, vagy más szakember is jó lenne.
Nem hinned kéne önmagadban, hanem megkéne értened, hogy milyen ártalmas, hogy megbetegszünk attól, ha nem mutatjuk meg, ha nem merjük megélni a saját negativ, fájó érzéseinket!
Őszintén sajnálom, ami veled történt és kivánom, hogy jobb legyen.
Szia Bodza és Manyy!
Jó érzés a felsorolásodban látni a nevem! :))
Ezidáig azt gondoltam hogy ehhez a témához nem is tudok hozzászólni,és csak most jutott eszembe hogy az én bátyámnak hiányzik a jobb keze….
Furcsa,mert soha nem ugy gondolok rá hogy:Jaj,a szegény nyomorék!Hanem egyszerüen:a bátyám…
Ok.régen történt.Egy üzemi balesetben veszítette el az ujjait pontosan,csak a kis ujja maradt meg,és ennek is már legalább 25 éve.
Ráadásul eléggé kicsi voltam amikor ez történt,talán azért is nem értem meg tragédiaként…?
Csak az a meglátásom,hogy azok az emberek akikkel hasonló dolog történik az életben,hamarabb tudnak továbblépni ha a környezetük nem a nyomorékot,a fogyatékost,stb. látja,henem a Kis Jóskát,Nagy Pistit…szóval az embert!
Egy idö után a környezetének már föl sem tünik hogy ,,más”…s szerintem ez a legjobb mindenkinek!
Szóval nem azt akarom sugallni Manyy hogy pontosan tudom mit érzel,mert mind említettem az én helyzetem más volt.
De!Mikor gyenge vagyok és akkor valaki elkezd engem vígasztalni akkor ahelyett hogy fentröl nézném az eseményeket és tanulnék belöle,inkább belemerülök az önsajnálatba,és az önsajnálat egy ,,labirintusba”vezet. (ez is csak az én személyes tapasztalásom)
Persze emberek vagyunk,és óhatatlan vágyat érzünk olykor hogy vígasztalást nyujtsunk az embertársainknak.
Erika Szeretettel!
Éber jelenlét!
Szia!
Én is nagyon sokszor voltam ilyen érzelmi állapotban de mióta gyakorlom az ÉBER JELENLÉTET azóta ritkán.
Echart Tolle-nak a Most hatalmát hallgattam meg feltettem MP3-ra és gyakoroltam.
Az a lényege hogy MI IRÁNYÍTJUK A FOLYAMATOT ÉS NEM Ő MINKET!!
Nem mindig sikerül de próbálkozom
Remélem segítettem neked
Szép napot!
Lizi
Minden úgy van ahogy írtad. De nekem akkor azt mondták. Nem
Minden úgy van ahogy írtad. De nekem akkor azt mondták. Nem voltunk felkészülve .
Azt érzem, hogy a sok rossz jött sorba,,én meg próbáltam magam tartani,hisz ott volt már 3 gyerek mellettem, anyukám…. Szép lassan jöttek elő a bajok,eddig nem tudtam mitől, nem olvastam ilyesmit.
Szívelégtelenség, pánik, egyszer lumbágó, ciszták a mellemben amikre nagyon figyelni kell azóta, izületi gyulladás. Nem csodálkozom rajta egyébként, nem kéne sok hogy összeomoljak, mert gyenge vagyok.
Én egy mesén is képes vagyok bőgni,szinte minden filmen, ha valaki szomorú megérzem és együtt sírunk….
Mostmár tudom vagy sejtem mi a megoldás,de annyira nehéz.:(((
De hogy most mért bőgök???
Köszönöm nektek.
Csak sírj! Anno én is nagyon sokat sírtam – rengeteg stressz
Csak sírj! Anno én is nagyon sokat sírtam – rengeteg stressz lemegy rólad a sírás által! Elkezdted a gyógyulást!:)
Szeretettel: Bodza
Úgy tűnik régen voltam már itt,pedig nem. Pénteken megyek
Úgy tűnik régen voltam már itt,pedig nem. Pénteken megyek kineziológushoz,nagyon várom.
Amit észrevettem, sokkal könnyebben sírok mint eddig,pedig eddig is az volt a baj, hogy mindenen….
Ha sikerül helyrerázódnom óriási változást tervezek az életemben.
Nem fogom elfelejteni, hogy ezt nektek köszönhetem!!!!!! Megmutattátok az irányt, hová forduljak, mit ne tegyek…….
Még annyit, a testvérem nem nyomoréknak tekintem, csak nagyon rossz, hogy nem látom boldognak. Sokat szenved, fájdalmai vannak… Mindíg úgy képzeltem el, hogy boldog családos ember lesz, és a legrosszabb a tehetetlenség, mert ha próbálkozok is valamivel, hogy segítsek neki, lehet rontok a helyzeten. Nem szereti ha vele foglalkozunk.
Nem hagyom magára sosem!!!Ez biztos.
Köszönök mindent!!:)
Szia Marcsyy! „Nem hagyom magára sosem!!!Ez biztos.” ——>
Szia Marcsyy!
„Nem hagyom magára sosem!!!Ez biztos.” ——> óvatosan az ígéretekkel… Pár ilyen kijelentés és akár egész komoly kötelékeket ki lehet vele alakítani, ami folytatódik/folytatódhat egy másik életben például egy párkapcsolatban is akár…
Jó dolog, hogy kineziológushoz fogsz menni, asszem írtam, hogy én is ott kezdtem, de nem bántam meg!
„Ha sikerül helyrerázódnom óriási változást tervezek az életemben.” —-> Sikerül! 🙂 Ha benned van a erő, a tettre készség, akkor nincs ami visszafogjon! Én anno ott néztem be a kineziológiás alkalmakat, hogy egy-egy oldás után elindult a változás, ott volt a felszabadult erő, DE a hétköznapokban gyakorlatilag semmit nem változtattam és x idő múlva mentem vissza, hogy hát izé őőő nem jó az oldás… valami bibi van! 🙂 Igen, volt is… a nem-tevés! Egyébként, működik!
„Nem fogom elfelejteni, hogy ezt nektek köszönhetem!” —>Szokták vót’ mondani, hogy kettőn áll a vásár… Azon lehet segíteni, aki akarja, hogy segítsenek rajta! 🙂 😛 Egy időben voltam itt is ott is… Ahhoz fel kellett ismernem, hogy ezzel csak a magam szívatom, ha túl merev vagyok…
Egyébként, elfelejtheted nyugodtan… különben nem férnek be az új élmények! 😛 Tapasztalatom szerint, az életünk különböző állomásain/lépcsőfokain más-más „katalizátor-emberek” jelennek meg… 🙂 Jönnek-mennek! 🙂
Mivel még én nem élem a következőt, amit javaslok, Nekem is javasolták, hogy ha jön a változás, akkor engedd be… vagy legalább is Ne állj neki ellen!(annyira érzem, hogy ezt magamnak mondom… 🙂 )
„Még annyit, a testvérem nem nyomoréknak tekintem, csak nagyon rossz, hogy nem látom boldognak.” —-> Neked vagy neki rossz? 🙂 Ha lesz alkalmad, szerintem kineziológus hölggyel/úrral többek között beszélgethettek erről is…
Na voltam. Annyira elfáradtam ma.
Számomra érdekes volt. Azon
Na voltam. Annyira elfáradtam ma.
Számomra érdekes volt. Azon gondolkodtam, honnan tudom én azt, hogy igaz amit mond?
De biztos mert olyan hatással volt rám, hogy csak igaz lehet.
Olyan dolgokat tudtam meg,hogy soha nem fogalmazódott volna meg bennem.
Viszont sok mindenre már rájöttem amikben megerősített, hogy jól gondolom.
Most jön a neheze. …….
Szia Marcsyyy!
🙂 Kitartás!
Szia Marcsyyy!
🙂 Kitartás!
Szia!
Köszönöm,aranyos vagy:)))
Szia!
Köszönöm,aranyos vagy:)))
„Nem szereti ha vele foglalkozunk.”
„Nem szereti ha vele foglalkozunk.”
Nem emlékszem a pontos részletekre, de asszem olvastam a sztorid én is, és szerintem a fenti dolgot orvosolván képzeljétek el lelki szemeitekkel hogy ép, két lába van és jár. Tehát mint a régi énje.. És ez alapján bánjatok vele. Ne az lebegjen a szemetek előtt hogy ő tolószékben van, segítségre szorul. Ugyanúgy bánjatok vele mint bárki mással, érezze ezt!
Igaza van jaguárnak! Vannak, akik nem bírják, hogy sajnálják
Igaza van jaguárnak! Vannak, akik nem bírják, hogy sajnálják őket. Nem sajnálni kell, hanem szeretni és elfogadni. Olyannak, aki és ami. Ezzel tesztek a legjobbat neki! Ha ő is ilyen nehezen bírja és tényleg segíteni akarsz neki, vidd el őt is a kineziológushoz. Adj a kezébe könyveket, amelyekből erőt meríthet!
Nálunk volt egy agyvérzés után teljesen lebénult ember. Csináltatott magának egy állványt, arról olvasott. Minden orvos lemondott róla. Saját magát gyógyította meg. Először a kezei, aztán a lábai kezdtek mozogni. Aztán felült. Utána járni kezdett. Lépcsőzött. Utána már autóval közlekedett, előadásokat tartott. Csodának tartotta mindenki, 3 évnyi fekvés után. Könyvekből tanulta meg önmagát. Azóta már nagyon sok emberen segített!
Segíteni sokféleképpen lehet. OKOSAN kell segíteni! 🙂
Sziasztok! Tudom, úgy van ahogy írjátok. Igazából nem azt nem
Sziasztok! Tudom, úgy van ahogy írjátok. Igazából nem azt nem tudom elfogadni, hogy ilyen lett, ne értsetek félre. Hanem, hogy ez történt vele. Most tudtam meg én is azt,amire sosem gondoltam volna, hogy én mint idősebb és lány testvér, azért viselt meg ennyire, mert én úgy éltem meg, hogy azért történt ez mert nem vigyáztam rá eléggé, magamat okoltam érte. Rossz úton járok. Ezt kell helyreraknom. Hát mikor ezt kimondták, olyan sírógörcs fogott el,és azóta is …….
Segíteni szeretnék neki, ezért azon vagyok, hogy beköttetem neki a netet, megmutatom ezeket az oldalakat, és el is fogom vinni egy kineziológushoz, mert most úgymond vegetál,nem találja a feladatát amiért mégiscsak életben maradt. Sikerülnie kell, mi 4-en vagyunk testvérek és velem szokott legtöbbet beszélgetni, nevetni, megértjük egymást. Sosem veszekedtünk:(((((((
Csak szép lassan lehet. De segíteni talán csak az tud aki maga is egészséges, akkor viszont még nekem is van mit….
Nem?
Az oldás biztosan nagyon sokat fog segíteni Neked! A tesódnak
Az oldás biztosan nagyon sokat fog segíteni Neked! A tesódnak szerintem jót tenne/tehetne ha sorstársakkal tudna kapcsolatba lépni. Ők egymást nagyon tudják támogatni!
Szia Marcsyyy!
Szia Marcsyyy!
Azt írod: „De segíteni talán csak az tud aki maga is egészséges, …” Nos ez lehet igaz, ám, ha olyan ember segít aki hasonló helyzetben van az több célt tud mutatni. Érdemes megnézni az alábbi filmet: http://www.tiedlehetavilag.hu/filmek#film_2 egy fiatalemberről szól, akinek se keze se lába, és az élet szépségét hirdeti. hihetetlennek tűnik, mégis igaz. Szívszorító, csodás film.
Az nagyon jó, ha segíteni próbálsz a testvérednek. Nekem is van öcsém, és mindent megtennék érte.
Ám fontos, hogy előbb magadon segíts. Ez nem önzőség. Ha utaztál már repülőn, ott is mindig elmondják, hogy ha gond van, az oxigénmaszkot előbb a felnőtt vegye fel, csak azután adja a gyereknek. Ez itt is érvényes. Csak akkor tudunk segíteni másokon, ha magunk stabilak vagyunk. Ha nem, és csak a másikkal foglalkozunk, akkor két hibát is elkövethetünk: a saját feladatunkat feladjuk (valahogy elmenekülünk előle, a „Neki nagyobb szüksége van segítségre” kijelentéssel, a másik, hogy helyette akarjuk megoldani a problémát, megfosztva attól a lehetőségtől, hogy ezt Ő tehesse meg, és megtapasztalja azt amit a sors neki rendelt. Tudom ezt nem könnyű elfogadni. Én is napi szinten tapasztalom ezt, és mindíg figyelmeztetni kell magamat, hogy ne akarjam mindenki gondját felvállalni.
Ha segíteni szeretnél neki, segítsd megkeresni vele a célját. Tűzzetek ki együtt valamit, és csak támogasd benne, de ne tedd meg helyette. Talán ez olyan mint amikor a kisbaba járni tanul. Ha a szüleink helyettünk akarnak járni, akkor soha nem fogjuk megtanulni!!!
Az oldás nagyon jó! Fontos! A kineziológus egy nagyon jó választás, mert sok olyan elfojtott dolgot előhoz amire egyedül nem lennénk képesek. (Lám ő is csak segít, de nem helyettünk oldja meg!) Én is jártam pszichológushoz, aztán otthagytam egy kineziológusért ;).
Az oldás része lehet a meditáció is! Furcsa volt számomra, hogy a csendmeditáció (http://www.tiedlehetavilag.hu/tematika/oldas ) milyen jó és működő. Mindig mindent logikai úton akartam megoldani. Ehelyett egy olyat tapasztaltam a fenti képzésen, amely alapból változtatta meg az ezirányú elképzeléseimet. Magyarán szólva, elég a napi 2×20 perc meditáció ahhoz, hogy sok problémám „magától” megoldódjon.
S végezetül fontos, nagyon fontos a gyász! Mint feljebb már írták mások, hogy azt igen meg kell élni. Minden veszteséget gyászként élünk meg. Legyen az bármekkora. Érdemes, sőtt, fontos meghatározni az idejét. Meddig akarom gyászolni. Ez legyen egy dátum. Utána viszont, már újra az aktuális feladatokkal kell foglalkozni.
Hiszem, hogy ez Neked is menni fog!!!! 🙂
Tlav!
Köszi : ezt a linket nem találtam sehol, fentebb említettem, mennyire csodálatos: boldogságra tanítja/buzdítja az embereket! Amikor először láttam, rengeteg erőt kaptam tőle, pedig nem értettem, mit mond az előadás közben!:)
Csak most látom, hogy ez feliratozott, én eddig ezt nem láttam. Így még jobb! Tényleg csodálatos és erőt adó!
Kedves Tlav! Nagyon köszönöm a linkeket, tényleg nagyon sokat
Kedves Tlav! Nagyon köszönöm a linkeket, tényleg nagyon sokat segítettek, és soraidban is sok jót találtam.
Nem mehet így tovább, mint írtad a gyász nem tarthat örökké. Már 9 év eltelt, de most már megértettem mi zajlott le bennem. Így senkinek sem jó. :(((( Erőt gyűjtök,veszek egy nagy levegőt és……………………
Köszönöm nektek, bocsánat, hogy elfoglaltam az oldalt,csak az én bajaimmal foglalkozott mindenki. Aranyosak vagytok!!! :))))
Sziasztok!
Kérdezhetek?
Szia!
Annyira jó volt olvasni!!! Érdekelne a véleményed, ha van. Elég visszahúzódó csendes voltam mindíg,érzékeny. Most 41 éves nő vagyok. 9 évvel ezelőtt öcsém 30-dik szülinapját ünnepeltük,másnap kaptuk a hírt hogy olyan súlyos balesetet szenvedett, hogy egyik lábát nem tudták megmenteni, 2 hétig kómába volt, már lemondtak róla az orvosok. El nem tudom mondani hogy megviselt. Orvosok és mindenki azt mondta, nem szabad előtte sírni , sajnálni, mert azzal ártok neki. Minden erőm összeszéve próbáltam megcsinálni.:((((de már most is bőgök) . Azt vettem észre, mikor mentünk hozzá, vittem neki valamit, egész testemben remegtem, nem tudtam átadni neki, mindíg a lányomra sóztam, senki nem tudott erről. Gondoltam elmúlik majd. Azóta javult, de ha izgulok, vagy mások előtt kell valamit csinálnom, vagy félek, előjön, sokszor érzek belső remegést. Most nemrég jöttem rá, hogy ez pánikbetegség. A munkám veszíthetem el emiatt ha nem tudom kezelni.
Igazából magam próbálom, nem akarok gyógyszert szedni,nem akarok rászokni, mindíg is nagyon ellene voltam. De gyengének érzem magam ahoz hogy sikerüljön.
Nagyon elkeseredek, mikor pl. : munkahelyemen a nevemnapjára viszek be sütit, kínálom a munkatársaimat akikkel minden nap dolgozok,és úgy remeg a kezem, hogy alig birom fogni a poharat hogy koccintsunk, pl. szilveszterkor is. Szívem majd kiugrik,alig kapok levegőt. Nagyon gáz:(((
Hogy fogjak hozzá ezt leküzdeni?? Minél előbb szeretnék meggyógylni.
Az is beleszól gondolom ebbe a folyamatba, hogy előtte évben anyuék elváltak, akor szívelégtelenséget állapítottak meg nálam, majdnem meghaltam. Ráadásul marékszámra szedtem a gyógyszereket, egy néni tanácsára mentem át egy másik kórházba,és ott le is állították, mondván hogy ez a válás miatt volt, nem kell életem végéig szedni. Viszont idegilek még gyengébb,érzékenyebb lettem mint voltam.
Elméletben tudom, hogy hinnem kellene abban, hogy meg tudom magam gyógyítani, de önbizalom terén is elég gyengén állok.
Azt írtad el kell mondanunk fájdalmainkat, de nincs kinek. Nekem nagyon sokan elpanaszolják bajaikat,de rám senki nem kíváncsi,sosem kérdeznek vissza, hogy hogy vagyok! Szomorú:(((
Remélem nemsoká írsz. Várom. Szia! És köszönöm előre is.
Szia!
Bár a kérdést nem nekem tetted fel, én tudom, min mégy most keresztül és ismerem a testi tüneteket is…Csak magadon tudsz segíteni.
http://onmegvalositas.hu/blog/buddhanita/szorongas_lelkem_rablanca#comment-14925
Itt a Peti egyik hozzászólásában találsz egy linket, katt rá, ott nagyon sok minden van a pánikról. Én már kilábaló státuszban vagyok…:)
Az nagyon rossz, ha nem tudsz senkivel beszélni róla! Tényleg nincs egy barátod, barátnőd, családtagod, aki meghallgatna? Nagyon fontos lenne! Én rengeteget olvastam és beszéltem erről a betegségről, megértő partnereim voltak ezeknél a beszélgetéseknél.
Ha tényleg nincs, gyere ide közénk, itt is sok segítőt találhatsz! Én azért szeretem őket, mert kíméletlenül őszinték, odatartják a tükröt elénk rendesen, és abba bizony muszáj belenézni!:)
A linkben vannak gyakorlatok is leírva, amelyik szimpatikus, kezdd el! Nagyon jól oldanak! Te annyival jobb helyzetben vagy mint én, hogy legalább tudod a kiváltó okot!!! Bár a nagy rohamaim nekem is 22 évesen, a szüleim válása után kezdődtek. Megszűnt a BIZTONSÁGÉRZETEM. Próbáld meg visszavezetni oda, ahol elkezdődött, utána jöhet a gyomlálás! A többiek ettől sokkal többet és okosabbakat fognak Neked írni, én még kezdőke vagyok itt.:)
Ne feledd: ami nem öl meg, az erősít! A pánik nem fog megölni! Szépen le fogod győzni. Itt vannak ezek a gyönyörű napsütéses napok nekünk végre, minden apró csodának örülni kell! Reggel mosolyogj önmagadra, amikor a tükörbe nézel, és erősíts rá: ” ma lesz egy csodás napom”! Ezzel megteszed az első lépést a gyógyulás útján!
Sok-sok örömöt és kitartást Neked Önmagad felé!!!:)
Ja és még valami, ami nem fog tetszeni, de enélkül nem megy: az önsajnálatnak és önsajnáltatásnak ezennel vége!!! Ha ezen túljutsz, már sokkal könyebb lesz minden! Saját tapasztalat!!!
Bodza nagyon köszönöm! Nagyon sokat segítettél.
Azon
Bodza nagyon köszönöm! Nagyon sokat segítettél.
Azon gondolkodom, mondják, hogy az ember mikor temetésen sír, az valójában önsajnálat, magamat sajnálom…..
Mikor a testvérem kómában feküdt és az ágya mellett álltam, az is az lehetett??? és azért alakult bennem ez ki????
Nem tudom elképzelni, mert nagyon szeretem a testvéremet, és folyton csak azt mondtam bárcsak velem történt volna, az életem adtam volna gondolkodás nélkül érte, ha lehetett volna. És ezt őszintén így éreztem akkor, mert még mondták is h hülyeséget ne mondjak!!
Nem tudom elképzelni, hogy önsajnálatból ered a betegségem. Inkább talán nem tudom elfogadni még a mai napig sem, hogy vele ez történt. Nem tudok a helyzettel mit kezdeni, de szerintem ő sem. Rá gondolok, folyton a sírás folytogat, annyira jó lenne boldognak látni:((((
Honnan tudom, hogy már nem sajnálom magam????
Szia!
Gondolkodj csak el rajta…Légy ŐSZINTE magadhoz, magadat nem szabad becsapnod, mert akkor nem tudsz továbblépni! Ez elhatározás kérdése – legalábbis nálam az volt. Egy napon azt mondtam magamnak jó hangosan: ” rendben, nem sajnálom és nem sajnáltatom tovább magam, ebből elég volt”! Tudni fogod, hidd el…
Nézd, szörnyű, ami a testvéreddel történt, de él, itt van, és neki is meg kell találnia a maga útját!
Ha tudnám, hol találom, belinkelnék Neked ide egy filmet, amelyben egy kéz és láb nélküli ember tanítja BOLDOGAN élni a gyerekeket és felnőtt embertársait. A saját utunkat nekünk kell megjárnunk!
Sétálj el a kukáig és dobd ki az önsajnálatot! Bátran! Akár papírra is leírhatod, de csak úgy, szóban is megteheted!
A hirtelen Rád zúdult terhek alatt rogytál meg, de talpra tudsz állni, csak bízz magadban! Én ma mentem édesapámhoz a szociális otthonba – mindig rosszul vagyok ettől az úttól. Végig jegyzeteltem, hogy mit érzek. Furcsa volt visszaolvasni, de rádöbbentett arra, hogy nem hibáztam, amikor kértem, hogy ott helyezzék el! És vidáman, frissen borotválva, kipendülve fogadott. Azért mentem, hogy egy nívósabb helyre rakjuk át, de mereven elzárkózott tőle, sőt sírt is. Már kedveli azt az osztályt, sok haverja van, egyszerűen nem tudtam rávenni – és öt perc után már nem is akartam! Szerettem volna, ha itt marad velünk, de ő nem akarta. Ezt választotta, és én tiszteletben tartom a döntését. Van egy határ, ameddig bírod/juk a terhelést – aztán jön valami JEL, ami figyelmeztet, hogy eddig és ne tovább! Te is megkaptad ezt az intést, most csak magaddal kell foglalkoznod! Ha jól értelmeztem, van gyermeked. Vigyázz, mert a pánik minta útján is elsajátítható! Az én nagylányom 18 évesen kezdte, és még nem jött ki belőle 100 %-osan. 5 éves volt, mikor nálam kezdődött – és szinte csak ő volt mellettem. A vége pedig ez lett.
Tehát a gyermeke(i)dért is meg kell tenned, hogy most csak saját magaddal foglalkozol, és kilábalsz. Ha már idáig eljutottál, hogy le merted írni nyilvánosan, akkor elkezdődött egy folyamat Benned, amit nem lenne szabad megrekeszteni. Légy bátor és nézz szembe vele! Buddhanita és Erika, Peti és még sokan mások olyan szépen és érthetően leírnak mindent. És Noa is! Én már nagyon sokat tanultam Tőlük, és hogy ma már sokkal könyebben vettem az akadályt, az annak köszönhető, hogy az itt töltött órák nem felesleges fecsegések – hanem tanulásom mérföldkövei!:)
Olvasgass itt sokat, és rájössz, milyen egyszerű és kézenfekvő összefüggések vannak a dolgok között. Minden mindennel összefügg, bármelyik blogot vagy fórumot nyitod meg, mindig azt fogod találni, amire éppen szükséged van a fejlődésedhez!
Íratkozz fel a minitanfolyamokra, azokból is rengeteget tanulhatsz! Ha pedig valamit nem értesz, kérdezz bátran, bárkit. Az őszinte, szívből jövő, esetleg kemény és ostorozó válaszokon pedig nem szabad megsértődni, hanem fontolóra kell őket venni!:)
Na, hogy érzed ma magad???:)
Szia!
Írtál magadról, nem gondolom azt, hogy csak nekem van bajo
Szia!
Írtál magadról, nem gondolom azt, hogy csak nekem van bajom, Senkinek sem könnyű.
Alapjában véve mindíg jókedvű vagyok, sosem látnak magamalatt, minig igyekszem másokat feldobni, mosolygok és az is elég néha. Boltban dolgozok, van, hogy hajnal 4-től este 8-ig, de igyekszem mindenkit jókedvűen elengedni. Ez belülről jön,nem megerőltető feladat, szeretem a munkám.
Viszont ezt megszokták az emberek, olyan mintha azt gondolnák nekem semmi bajom,azért nem panaszkodom. De attól nem volna jobb semmi,ha folyton panaszkodnék így viszont nem a bajommal foglalkozom, hanem másokkal és vidáman telik a nap.
De azért néha jó lenne nekem is ha meghallgatna valaki. Mert néha én is összeomlok , mikor senki sem lát.
Azt mondják hasonlóakat vonzunk magunk köré. Hát nem tudom. Hozzám folyton depis emberek tévednek,folyton lelkileg próbálom őket feltölteni. Pl. egyik kolléganőm is, képes egész műszakban újra és újra beszélni ugyanazt, de már nem tudok neki mit mondani,mert falra hányt borsó. Gyógyszerekbe menekül……. Egy-egy ilyen műszak után kész vagyok.
Szóval mióta rátaláltam erre az oldalra, sokat olvasom, hátha lök rajtam s összeszedem erőmet,meggyógyulok.
3 gyermekem van, a középső most kezd el járni pszichológushoz,mert a suliban egyre nehezebben boldogul. Nehezen oldódik fel, nehezen tanul-felel. Megbeszéltük h segítséget kérünk,de nem gondoltam volna hogy miattam van ez, mert mindíg próbáltam feldobni, sokat beszéltünk, próbáltam segíteni neki. De én is ilyen voltam. Lehet pont ezért nem tudok neki segíteni.
nehéz napom volt amúgy,sokat vívódtam, küszködök magammal és még pánikrohamom is volt, ebből tudom, hogy még sok dolgom van.
Aranyos vagy amúgy, hogy kérdezted:))) Jó éjt!
Itt nagyon jó dolgokat találsz!
http://onmegvalositas.hu/blog/szildiko1/temak_mas_szemszogbol_parkapcsolat#comment-14911
Kineziológussal többet érhet a gyereked… ott történik oldás
Kineziológussal többet érhet a gyereked… ott történik oldás is és effektívebb szerintem, mint egy pszichológus… Pár éve tépelődtem, hogy pszichóhoz menjek vagy kineziológushoz és az utóbbi mellett döntöttem, nem bántam meg… 🙂 Neten lehet keresni a környékeden valót, vagy a városodban is lehet már…
http://kineziologia.lap.hu/
🙂
Erről semmit nem tudok. Utánanézek.
Nagyon köszönöm, hogy
Erről semmit nem tudok. Utánanézek.
Nagyon köszönöm, hogy segítetek!!:))
átfutottam, késő van már,de nem találtam, hol tudom keresni a
átfutottam, késő van már,de nem találtam, hol tudom keresni a hozzám legközelebb szakembert??? Rengeteg név van.
Köszi!
tipp: 🙂
tipp: google.hu és beírod, hogy: kineziológus miskolc pl vagy ahol laksz, vagy közeli nagyváros… stb 🙂
első lépésként Manyy
Kedves Manyy! (előzőleg azt hiszem, névtelen)
Több traumán is átmentél.Először a szüleid válásán.Ebben majd megszakadt – szó szerint- a szived, aztán az öcséd balesete.
Sok olyan dolgot irtál le, amelyek arra mutatnak, hogy nem fejezted ki a NEGATIV érzelmeidet ezekkel a traumákkal kapcsolatban…..sem akkor és ott, aktuálisan és azóta sem.
E blog cime: a legegyszerűbb érzelmi blokk oldás, ha kifejezzük az érzelmeinket ( természetesen csak a negativ, fájó érzelmek okoznak blokkokat, azokat kell sürgősen kifejezésre juttatni)
Nyugodtan sirhatsz a hozzátartozód mellett vagy mikor már kinnt vagy a folyosón, engedd meg magadnak ezt. Nem ártasz neki! Nem kell ezeket az érzéseket leküzdeni – nem szabad – soha.
Épp ellenkezőleg, hagyni kell, hogy jöhessenek, Minden válás, betegség egy veszteség érzés is. A veszteséget szabályosan meg kell gyászolni. Kisirni, összeomlani, engedni az összes érzést, ami jön ilyenkor: a haragot, a kétségbeesést, a fájdalmakat, a csalódást, a hiányt, a depressziót, az ürességet, a tehetetlenséget, az önsajnálatot, a bánatot…stb.
Hát hogyne lehetne sirni a temetésen. Ott kell csak sirni igazán, ha jön és engeded…
Semmi baj nincs azzal, hogyha magadat is sajnálod közben. Azt is engedd meg magadnak, mert természetes érzés az elején!
Mivel ezeket a negativ, fájó érzéseket elfojtottad magadban és nem fejezted ki alaposan, igy egy csomó fizikai és leki bajod is kialakult( remegsz,szivbetegség,pánik betegség, szomorúság stb)
Irtad, megtalálnak a depisek, neked panaszkodnak.
A vidámkás külsőd mögött, jól érzékelhetően ott a valódi érzésvilágod – ami feltehetően a fájdalom, a szomorúság…………..hidd el, még mindig.
Ezt tudattalanul megérzik az emberek.
Irod, rád nem kiváncsi senki, nincs, akinek elmond az érzéseidet.
Ne fojts el semmilyen érzést…..legalább a munkahelyeden kivül ne.Ne hallgasd meg senki baját,mig TE rendbe nem jössz! Ne mutasd magad más lelkiállapotban, mint amilyenben valójában vagy!
Ha nincs kinek panaszkodni, nincs kivel megbeszélni ezeket az érzéseket, akkor ird le.
Irj naplót. Ez sokat segit. Oda legalább minden érzésedet őszintén beleirhatod.
Igen, kineziológus, vagy más szakember is jó lenne.
Nem hinned kéne önmagadban, hanem megkéne értened, hogy milyen ártalmas, hogy megbetegszünk attól, ha nem mutatjuk meg, ha nem merjük megélni a saját negativ, fájó érzéseinket!
Őszintén sajnálom, ami veled történt és kivánom, hogy jobb legyen.
Szia Bodza és Manyy!
Jó érzés a felsorolásodban látni a nevem! :))
Ezidáig azt gondoltam hogy ehhez a témához nem is tudok hozzászólni,és csak most jutott eszembe hogy az én bátyámnak hiányzik a jobb keze….
Furcsa,mert soha nem ugy gondolok rá hogy:Jaj,a szegény nyomorék!Hanem egyszerüen:a bátyám…
Ok.régen történt.Egy üzemi balesetben veszítette el az ujjait pontosan,csak a kis ujja maradt meg,és ennek is már legalább 25 éve.
Ráadásul eléggé kicsi voltam amikor ez történt,talán azért is nem értem meg tragédiaként…?
Csak az a meglátásom,hogy azok az emberek akikkel hasonló dolog történik az életben,hamarabb tudnak továbblépni ha a környezetük nem a nyomorékot,a fogyatékost,stb. látja,henem a Kis Jóskát,Nagy Pistit…szóval az embert!
Egy idö után a környezetének már föl sem tünik hogy ,,más”…s szerintem ez a legjobb mindenkinek!
Szóval nem azt akarom sugallni Manyy hogy pontosan tudom mit érzel,mert mind említettem az én helyzetem más volt.
De!Mikor gyenge vagyok és akkor valaki elkezd engem vígasztalni akkor ahelyett hogy fentröl nézném az eseményeket és tanulnék belöle,inkább belemerülök az önsajnálatba,és az önsajnálat egy ,,labirintusba”vezet. (ez is csak az én személyes tapasztalásom)
Persze emberek vagyunk,és óhatatlan vágyat érzünk olykor hogy vígasztalást nyujtsunk az embertársainknak.
Erika Szeretettel!
Éber jelenlét!
Szia!
Én is nagyon sokszor voltam ilyen érzelmi állapotban de mióta gyakorlom az ÉBER JELENLÉTET azóta ritkán.
Echart Tolle-nak a Most hatalmát hallgattam meg feltettem MP3-ra és gyakoroltam.
Az a lényege hogy MI IRÁNYÍTJUK A FOLYAMATOT ÉS NEM Ő MINKET!!
Nem mindig sikerül de próbálkozom
Remélem segítettem neked
Szép napot!
Lizi
Minden úgy van ahogy írtad. De nekem akkor azt mondták. Nem
Minden úgy van ahogy írtad. De nekem akkor azt mondták. Nem voltunk felkészülve .
Azt érzem, hogy a sok rossz jött sorba,,én meg próbáltam magam tartani,hisz ott volt már 3 gyerek mellettem, anyukám…. Szép lassan jöttek elő a bajok,eddig nem tudtam mitől, nem olvastam ilyesmit.
Szívelégtelenség, pánik, egyszer lumbágó, ciszták a mellemben amikre nagyon figyelni kell azóta, izületi gyulladás. Nem csodálkozom rajta egyébként, nem kéne sok hogy összeomoljak, mert gyenge vagyok.
Én egy mesén is képes vagyok bőgni,szinte minden filmen, ha valaki szomorú megérzem és együtt sírunk….
Mostmár tudom vagy sejtem mi a megoldás,de annyira nehéz.:(((
De hogy most mért bőgök???
Köszönöm nektek.
Csak sírj! Anno én is nagyon sokat sírtam – rengeteg stressz
Csak sírj! Anno én is nagyon sokat sírtam – rengeteg stressz lemegy rólad a sírás által! Elkezdted a gyógyulást!:)
Szeretettel: Bodza
Úgy tűnik régen voltam már itt,pedig nem. Pénteken megyek
Úgy tűnik régen voltam már itt,pedig nem. Pénteken megyek kineziológushoz,nagyon várom.
Amit észrevettem, sokkal könnyebben sírok mint eddig,pedig eddig is az volt a baj, hogy mindenen….
Ha sikerül helyrerázódnom óriási változást tervezek az életemben.
Nem fogom elfelejteni, hogy ezt nektek köszönhetem!!!!!! Megmutattátok az irányt, hová forduljak, mit ne tegyek…….
Még annyit, a testvérem nem nyomoréknak tekintem, csak nagyon rossz, hogy nem látom boldognak. Sokat szenved, fájdalmai vannak… Mindíg úgy képzeltem el, hogy boldog családos ember lesz, és a legrosszabb a tehetetlenség, mert ha próbálkozok is valamivel, hogy segítsek neki, lehet rontok a helyzeten. Nem szereti ha vele foglalkozunk.
Nem hagyom magára sosem!!!Ez biztos.
Köszönök mindent!!:)
Szia Marcsyy! „Nem hagyom magára sosem!!!Ez biztos.” ——>
Szia Marcsyy!
„Nem hagyom magára sosem!!!Ez biztos.” ——> óvatosan az ígéretekkel… Pár ilyen kijelentés és akár egész komoly kötelékeket ki lehet vele alakítani, ami folytatódik/folytatódhat egy másik életben például egy párkapcsolatban is akár…
Jó dolog, hogy kineziológushoz fogsz menni, asszem írtam, hogy én is ott kezdtem, de nem bántam meg!
„Ha sikerül helyrerázódnom óriási változást tervezek az életemben.” —-> Sikerül! 🙂 Ha benned van a erő, a tettre készség, akkor nincs ami visszafogjon! Én anno ott néztem be a kineziológiás alkalmakat, hogy egy-egy oldás után elindult a változás, ott volt a felszabadult erő, DE a hétköznapokban gyakorlatilag semmit nem változtattam és x idő múlva mentem vissza, hogy hát izé őőő nem jó az oldás… valami bibi van! 🙂 Igen, volt is… a nem-tevés! Egyébként, működik!
„Nem fogom elfelejteni, hogy ezt nektek köszönhetem!” —>Szokták vót’ mondani, hogy kettőn áll a vásár… Azon lehet segíteni, aki akarja, hogy segítsenek rajta! 🙂 😛 Egy időben voltam itt is ott is… Ahhoz fel kellett ismernem, hogy ezzel csak a magam szívatom, ha túl merev vagyok…
Egyébként, elfelejtheted nyugodtan… különben nem férnek be az új élmények! 😛 Tapasztalatom szerint, az életünk különböző állomásain/lépcsőfokain más-más „katalizátor-emberek” jelennek meg… 🙂 Jönnek-mennek! 🙂
Mivel még én nem élem a következőt, amit javaslok, Nekem is javasolták, hogy ha jön a változás, akkor engedd be… vagy legalább is Ne állj neki ellen!(annyira érzem, hogy ezt magamnak mondom… 🙂 )
„Még annyit, a testvérem nem nyomoréknak tekintem, csak nagyon rossz, hogy nem látom boldognak.” —-> Neked vagy neki rossz? 🙂 Ha lesz alkalmad, szerintem kineziológus hölggyel/úrral többek között beszélgethettek erről is…
Na voltam. Annyira elfáradtam ma.
Számomra érdekes volt. Azon
Na voltam. Annyira elfáradtam ma.
Számomra érdekes volt. Azon gondolkodtam, honnan tudom én azt, hogy igaz amit mond?
De biztos mert olyan hatással volt rám, hogy csak igaz lehet.
Olyan dolgokat tudtam meg,hogy soha nem fogalmazódott volna meg bennem.
Viszont sok mindenre már rájöttem amikben megerősített, hogy jól gondolom.
Most jön a neheze. …….
Szia Marcsyyy!
🙂 Kitartás!
Szia Marcsyyy!
🙂 Kitartás!
Szia!
Köszönöm,aranyos vagy:)))
Szia!
Köszönöm,aranyos vagy:)))
„Nem szereti ha vele foglalkozunk.”
„Nem szereti ha vele foglalkozunk.”
Nem emlékszem a pontos részletekre, de asszem olvastam a sztorid én is, és szerintem a fenti dolgot orvosolván képzeljétek el lelki szemeitekkel hogy ép, két lába van és jár. Tehát mint a régi énje.. És ez alapján bánjatok vele. Ne az lebegjen a szemetek előtt hogy ő tolószékben van, segítségre szorul. Ugyanúgy bánjatok vele mint bárki mással, érezze ezt!
Igaza van jaguárnak! Vannak, akik nem bírják, hogy sajnálják
Igaza van jaguárnak! Vannak, akik nem bírják, hogy sajnálják őket. Nem sajnálni kell, hanem szeretni és elfogadni. Olyannak, aki és ami. Ezzel tesztek a legjobbat neki! Ha ő is ilyen nehezen bírja és tényleg segíteni akarsz neki, vidd el őt is a kineziológushoz. Adj a kezébe könyveket, amelyekből erőt meríthet!
Nálunk volt egy agyvérzés után teljesen lebénult ember. Csináltatott magának egy állványt, arról olvasott. Minden orvos lemondott róla. Saját magát gyógyította meg. Először a kezei, aztán a lábai kezdtek mozogni. Aztán felült. Utána járni kezdett. Lépcsőzött. Utána már autóval közlekedett, előadásokat tartott. Csodának tartotta mindenki, 3 évnyi fekvés után. Könyvekből tanulta meg önmagát. Azóta már nagyon sok emberen segített!
Segíteni sokféleképpen lehet. OKOSAN kell segíteni! 🙂
Sziasztok! Tudom, úgy van ahogy írjátok. Igazából nem azt nem
Sziasztok! Tudom, úgy van ahogy írjátok. Igazából nem azt nem tudom elfogadni, hogy ilyen lett, ne értsetek félre. Hanem, hogy ez történt vele. Most tudtam meg én is azt,amire sosem gondoltam volna, hogy én mint idősebb és lány testvér, azért viselt meg ennyire, mert én úgy éltem meg, hogy azért történt ez mert nem vigyáztam rá eléggé, magamat okoltam érte. Rossz úton járok. Ezt kell helyreraknom. Hát mikor ezt kimondták, olyan sírógörcs fogott el,és azóta is …….
Segíteni szeretnék neki, ezért azon vagyok, hogy beköttetem neki a netet, megmutatom ezeket az oldalakat, és el is fogom vinni egy kineziológushoz, mert most úgymond vegetál,nem találja a feladatát amiért mégiscsak életben maradt. Sikerülnie kell, mi 4-en vagyunk testvérek és velem szokott legtöbbet beszélgetni, nevetni, megértjük egymást. Sosem veszekedtünk:(((((((
Csak szép lassan lehet. De segíteni talán csak az tud aki maga is egészséges, akkor viszont még nekem is van mit….
Nem?
Az oldás biztosan nagyon sokat fog segíteni Neked! A tesódnak
Az oldás biztosan nagyon sokat fog segíteni Neked! A tesódnak szerintem jót tenne/tehetne ha sorstársakkal tudna kapcsolatba lépni. Ők egymást nagyon tudják támogatni!
Szia Marcsyyy!
Szia Marcsyyy!
Azt írod: „De segíteni talán csak az tud aki maga is egészséges, …” Nos ez lehet igaz, ám, ha olyan ember segít aki hasonló helyzetben van az több célt tud mutatni. Érdemes megnézni az alábbi filmet: http://www.tiedlehetavilag.hu/filmek#film_2 egy fiatalemberről szól, akinek se keze se lába, és az élet szépségét hirdeti. hihetetlennek tűnik, mégis igaz. Szívszorító, csodás film.
Az nagyon jó, ha segíteni próbálsz a testvérednek. Nekem is van öcsém, és mindent megtennék érte.
Ám fontos, hogy előbb magadon segíts. Ez nem önzőség. Ha utaztál már repülőn, ott is mindig elmondják, hogy ha gond van, az oxigénmaszkot előbb a felnőtt vegye fel, csak azután adja a gyereknek. Ez itt is érvényes. Csak akkor tudunk segíteni másokon, ha magunk stabilak vagyunk. Ha nem, és csak a másikkal foglalkozunk, akkor két hibát is elkövethetünk: a saját feladatunkat feladjuk (valahogy elmenekülünk előle, a „Neki nagyobb szüksége van segítségre” kijelentéssel, a másik, hogy helyette akarjuk megoldani a problémát, megfosztva attól a lehetőségtől, hogy ezt Ő tehesse meg, és megtapasztalja azt amit a sors neki rendelt. Tudom ezt nem könnyű elfogadni. Én is napi szinten tapasztalom ezt, és mindíg figyelmeztetni kell magamat, hogy ne akarjam mindenki gondját felvállalni.
Ha segíteni szeretnél neki, segítsd megkeresni vele a célját. Tűzzetek ki együtt valamit, és csak támogasd benne, de ne tedd meg helyette. Talán ez olyan mint amikor a kisbaba járni tanul. Ha a szüleink helyettünk akarnak járni, akkor soha nem fogjuk megtanulni!!!
Az oldás nagyon jó! Fontos! A kineziológus egy nagyon jó választás, mert sok olyan elfojtott dolgot előhoz amire egyedül nem lennénk képesek. (Lám ő is csak segít, de nem helyettünk oldja meg!) Én is jártam pszichológushoz, aztán otthagytam egy kineziológusért ;).
Az oldás része lehet a meditáció is! Furcsa volt számomra, hogy a csendmeditáció (http://www.tiedlehetavilag.hu/tematika/oldas ) milyen jó és működő. Mindig mindent logikai úton akartam megoldani. Ehelyett egy olyat tapasztaltam a fenti képzésen, amely alapból változtatta meg az ezirányú elképzeléseimet. Magyarán szólva, elég a napi 2×20 perc meditáció ahhoz, hogy sok problémám „magától” megoldódjon.
S végezetül fontos, nagyon fontos a gyász! Mint feljebb már írták mások, hogy azt igen meg kell élni. Minden veszteséget gyászként élünk meg. Legyen az bármekkora. Érdemes, sőtt, fontos meghatározni az idejét. Meddig akarom gyászolni. Ez legyen egy dátum. Utána viszont, már újra az aktuális feladatokkal kell foglalkozni.
Hiszem, hogy ez Neked is menni fog!!!! 🙂
Tlav!
Köszi : ezt a linket nem találtam sehol, fentebb említettem, mennyire csodálatos: boldogságra tanítja/buzdítja az embereket! Amikor először láttam, rengeteg erőt kaptam tőle, pedig nem értettem, mit mond az előadás közben!:)
Csak most látom, hogy ez feliratozott, én eddig ezt nem láttam. Így még jobb! Tényleg csodálatos és erőt adó!
Kedves Tlav! Nagyon köszönöm a linkeket, tényleg nagyon sokat
Kedves Tlav! Nagyon köszönöm a linkeket, tényleg nagyon sokat segítettek, és soraidban is sok jót találtam.
Nem mehet így tovább, mint írtad a gyász nem tarthat örökké. Már 9 év eltelt, de most már megértettem mi zajlott le bennem. Így senkinek sem jó. :(((( Erőt gyűjtök,veszek egy nagy levegőt és……………………
Köszönöm nektek, bocsánat, hogy elfoglaltam az oldalt,csak az én bajaimmal foglalkozott mindenki. Aranyosak vagytok!!! :))))
Sziasztok!