Színnel-lélekkel, de kérdezhetnénk azt is, hogy "Rímmel-lélekkel", vagy akár "Hittel-lélekkel", vajon mennyire töltekezünk tudatosan azokkal a mindennapi, bárki számára elérhető, kézenfekvő egyszerű energiákkal, amelyek csak némi tudatos figyelmet és szemlélődést igényelnek?
Mennyire vagyunk minden megélhető alkotásnak, színnek, formának, műnek, íznek, illatnak, textúrának stb.. - érzeti, érzékelő megélői?

A téma előző két írásában odáig jutottunk, hogy a TÉL, mint az öngyilkossági statisztikák is mutatják - igen rossz hatással van sokak lekiállapotára, a depresszív befordulásokra, az ünnepek utáni hirtelen váltás, az ingerszegénynek megélt, (elsőre) nagy kontrasztot mutató közege táptalaja a magányosság, elhagyatottság, szeretetlenség érzeteinek.